Adatok
sssssss
0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mindenkit idegesítenek Havasnak azok az egymás hátát paskolós, bratyizós interjúi a politikusokkal, amikor baromi oldott a hangulat, pártállástól függetlenül. Persze azt se lehet mondani, hogy nem szokott néha durván beszólni, ha olyan a hangulata, ha ballábbal kelt…..
Hankiss Ágnes csúcsra járatva: a narancsos buktáról a fekete mágia jut eszébe, a tévénézőnek meg Hankissról a pszichiátria.
Állítólag Fidel Castrónak volt egy olyan poénja, hogy őrülteket és köztörvényes bűnözőket indított útnak az USA felé menekültáradatként, hogy…..
Ez már megint egy olyan pillanat, amikor nehéz bármit is mondani. Olyan erősek a képek és persze a zenei aláfestés, hogy ezután a katartikus élmény után szinte képtelenség megszólalni. Médiatörténeti pillanat ugyanis, ahogy az exmaszopos pótkerényi, aki fideszesebb mint Orbán…..
sssssss
2006.04.14 16:40:41
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mindkét részről érthető volt a viselkedés. Szerintem nincs ilyen terminus a kommunikáció- vagy médiaelméletben, mint hogy monotonitási krízis. Vagy monotonitási csapda.
Ami arról szól, hogy egy bizonyos rétegnek, kasztnak, stb. tömegkommunikációs szereplőnek monotonná válik a retorikája. Persze minek erre terminus, lehet kérdezni. Azért, mert sokszor látványosan elkerülhetetlen. Jól emlékszem még arra az indexes megjegyzésre az egyik cikkükben (talán az elmúlt kampány idejéből), amiben azt mondták (nem biztos, hogy pontosan emlékszem), hogy a szerkesztők egyik legkedvesebb tevékenysége a kommunistázás -- lenne, ha nem kommunistázna az egyik oldal állandóan.
Ugyanis a kommunistázással nem az a baj, soha nem is volt az, hogy igaztalan, hanem hogy unalmas. Rátapint egy problematikára, nevezetesen, hogy posztkommunisták vannak még mindig hatalmon (politikai, média-, pénzügyi), de a probléma nem oldódik meg, az arról való beszéd pedig mintegy elévül, lejár a lemez, anélkül, hogy a problémára magára bárki is figyelne már. (Így lehet megszüntetni a kínos ügyeket.) Ugyanígy elévülni látszik manapság már a rasszistázás is. Örökzöld szlogen lesz ez a "következmények nélküli ország".
A dolog nyilván összefügg a politika virtualizálódásával. Nem arra figyelek, hogy a politikai szereplő mit mond, hanem hogy hogyan mondja, és hogy hányszor mondta már el. Meg hogy a piacon mennyire eladható. A politikusi beszéd piaci értékében ugyanúgy jelen van az üzleti és a valódi/szakmai szempontok ellentéte, mint mondjuk egy hírműsor vagy adott esetben egy riporter megítélésénél (vö. Bárdos beszélt erről, meg az index is szokta mosogatni magát a bulvárosodásával kapcsolatban, hogy úgymond az olvasóból él).
Nyilván nem lehet mindent mindig új módon elmondani, főleg ilyen médiahangzavarban. (Meg főleg kampányoláskor.) Ugyanakkor erre a monotonitásra felkészülhetnének jobban a politikusok, de kérdés, hogy ez az önreflexió milyen szinten mennyire várható el. Néha mondjuk elég lenne, ha csak utalna rá az interjúalany, hogy most ez a lemez jönne.
De nem mindig ilyen egyszerű ez, ugyanis a monotitásra való reagálás a politikai szereplőt kimozdítja a bőréből, és tkp. olyan kérdések megválaszolására kényszeríti, amelyek más alanyt kívánnának: szociológiai, tömegkommunikációs, filozófusi stb. szakembert. Miért nem hisznek nekünk az emberek? Miért vevők a parasztvakításra, hova vezethető vissza a problémák, választási vereség, hosszútávú stratégia stb.
Ez önmagában jó és természetes, hogy a felszínes dolgok mögé kérdezünk, csak hosszabb beszélgetést igényelne, mint amilyen épp a Péntek8. Láttam a választások előtti adást Orbán Viktorral, s nagyon nem kampánytémákról volt szó.
Szerintem itt Havas félreismerte a helyzetet. Nem lehet a mélyvízbe ugratni az alanyt egy 8 perces reggeli beszélgetésben. Havas úgy is tette fel a kérdést, félreérthetetlenül, hogy "melyek a fidesz _kampányának_ főbb pillérei" [idézet kb., a kampány szót említette] Más szóval a lemezt kérte.
Aztán belevágott a tipikus "dehát önök is hazudtak"-szlogennel, amire meg tényleg nem lehet 8 percben mit mondani. Vagy ignorálom, szegény bunkó riporter hadd mondja amit akar, meg hadd higgye, hogy most attól jó, hogy nem az én mikrofonállványom, hanem a másik oldalé, végülis az ő stúdiójában ülök, befejezem inkább a választ az előbbi kérdésére, vagy pislogok, hogy heló. Kb. a kettő közti történt.
Kiricsi is a marketingszempontokat hiányolta, hát az interjú elején itt is ott volt a szokásos kóla utáni bifi-böfi, ha unalmasat kérdez, az ő hibája, kérdezzen mást, például hogy Görög Zita vagy Kiszel Tünde. Ti ezt jól tudjátok. De így, ahogy ez lement, az számomra annyit hozott, hogy a Havas hű de bunkó. Persze tudomásul véve, hogy engem is felülírnak a marketingszempontok. (Elképzelem egyes alsóbb rétegek napi betevő gólöröm-mámorát, hogy ez a Havas de jól kiosztotta a tutit.)
Merthogy lehet rajongani is ezért a Havasért, meg lehet innen is nézni, meg onnan is, de azért ha nem hinném el, hogy ez a világ lehetne normálisabb is, marketinszempont ide vagy oda, félek, már a Bush is egy szent lenne. (hogy jön ő ide?)