Alchemist76 2010.03.13 21:26:11

A film alapvetően a nézhető kategóriába tartozik, azonban fegyverhasználatban jártas embernek rögtön feltűnik egy rakás hiba.
pl.:
1. Az arab mesterlövész úgy szedi ki a pajzs mögül az angolt, hogy nem is látja tisztán a célt. A forró levegő teljesen elmossa a célpont képét.
2. Az EOD-s "mesterlövész" úgy találja el a futó embert 1 kilométerről, hogy előtte mozdulatlan állapotban ez nem sikerült neki.
3. Ami mindent visz: Mióta szokás üres töltényhüvelyeket tárazni egy puskába? :)
kepfeltoltes.hu/100313/vlcsnap-2010-03-13-14h53m42s127_www.kepfeltoltes.hu_.png
kepfeltoltes.hu/100313/vlcsnap-2010-03-13-14h53m56s7_www.kepfeltoltes.hu_.png

Alchemist76 2010.03.28 22:52:40

@AstarothZ:

Bár nem vagyok tűzszerész, én úgy tudom a katonaságnál,paradox módon nagyon fontos szempont egy robbanószer esetében a stabilitás. Ez magában foglalja, hogy véletlenül, pl. tűz hatására ne robbanjon fel. A robbanószerek kémiailag mind instabil, nagyenergiájú kötéseket tartalmazó vegyületek. A bomlásuk azonban több jelentősen eltérő mechanizmus szerint mehet végbe különböző iniciálás esetén. A nitroglicerint pl. meg lehet gyújtani és szép lassan elég. Ütés vagy más robbanószerrel való indítás esetén viszont robban.
Én elképzelhetőnek tartom a filmben látott jelenetet, amikor égett a csomagtartó és nem robbantak be a tüzérségi lövedékek. A Natgeon is mutatták régebben a tüzérségi lövedékek megsemmisítését kis kumulatív töltettel. Ilyenkor ugyanis egy olvadt fémsugárral találkozik a robbanószer és egyszerűen elég a köpenyen belül, anélkül, hogy szátvágná azt.

A gyutacs brizáns robbanószert tartalmaz, amely nagysebességű lökéshullámot hoz létre összenyomva az indítani kívánt robbanószert. Ebben a nagyon sűrű robbanási frontban a bomlás sebessége több ezer méter/sec, így jön létre a detonáció.

Alchemist76 2010.03.16 22:37:21

A felsőoktatás jelenlegi helyzetének legfőbb oka, hogy alapvetően kétfajta embert vesznek fel egyetemre: boldog-boldogtalant...

Az előttem szólók helyesen ismerték fel, az általános iskolában szerzett tudás fontosságát, amire a későbbiekben építeni lehet. Az általános iskolai képzést a nagy reformok során teljesen tönkretették. Első négy osztályban nem lehet buktatni, a gyereknek sokkal több joga van, mint kötelessége, a szülő otthon nem foglalkozik vele. A tankönyvek minősége csapnivaló; a tanárok nem gondolkodásra tanítanak. Jellemző példa az alábbi, matematika könyvben található példa: 5 alma + 4 körte mennyi?
A gyerekek 4., 5. osztályban többismeretlenes egyenletekkel foglalkoznak anélkül, hogy rendesen megtanultak volna összeadni és szorozni. Ugyanez elmondható a helyesírásról és a szövegértésről is. A tanulók legalább 80 %-a funkcionális analfabétaként kerül középiskolába, többnyire gimnáziumba mert a szakmunkásképzést rangon alulinak tartják. Magyarországon az utóbbi időben eluralkodott egyfajta sznob szemlélet, miszerint nem vagy ember ha nincs érettségid vagy diplomád, hiába nincs mögötte semmi tudás és mehetsz munkanélkülinek azonnal. Vissza kellene adni a munka becsületét, amíg a csalás és lopás lesz akövetendő példa nem fog változni itt semmi...

Az érettségi színvonala siralmas. Én annak idején (15 éve) 6 helyesírási hibára (ebből 3 vesszőhiba) 4 oldalban közepest kaptam. A mostani diákok ZH-it olvasva nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Nekünk már alsó tagozatban szégyen lett volna az a helyesírási és fogalmazási készség, amivel ma be lehet kerülni egy egyetemre. Ebben sajnos nagy felelősség terheli a középiskolai tanárokat is mert megadják a jobb jegyet, hadd menjen már szegény gyerek továbbtanulni.
A szakon, aminek az egyik legfontosabb alapozó tárgyát viszem, a hallgatói létszám az utóbbi 4 évben megnégyszereződött. Mindez úgy, hogy az egyetemen mindössze 3 olyan terem található, ahol az összes hallgató elfér. Ezeket megszerezni lehetetlen mert szokásjog alapján azé az elsőbbség, aki az elmúlt évben is ott tartotta az óráit. A szakok között megy a rivalizálás ezért a legtöbb oktató kicsinyes és rosszindulatú.

A mi egyetemünkön is létezik sajnos a már említett buktatási küszöb, ami itt 25 %. A hallgatók azonban annyira felkészületlenek, hogy ha differenciálni akarnék közöttük, az évfolyam nagyobb része megbukna. Számolási szemináriumon például elsőre 70 % bukott úgy, hogy a feladatsort egy régi felvételin körberöhögték volna. Új feladatsor összeállításával sem kell bajlódni, mivel arra is lusták, hogy utánanézzenek mit nem tudtak. A gyakorlatok életveszélyesek a túlzsúfoltság és a hallgatók fegyelmezetlensége miatt. A felszerelés elavult vegyszerre nem ad pénzt az egyetem, oldd meg ahogy tudod.

PhD hallgatókat az oktatásba bevonni nem lehet, nehogy leterheljük őket. Ha mégis sikerül oktatásra bírni őket abban sincs sok köszönet, az ő tudásuk is elég sok kívánnivalót hagy maga után. Az oktatónak így az óraterhelése egyes tanszékeken megegyezik egy középiskolai tanáréval (az enyém is 20 fölött van hetente), miközben előrelépés csak tudományos munkával kutatással érhető el. Ilyen körülmények között nem csoda ha az oktatók kimerültek és nincs idejük rendesen felkészülni egy órára, főleg, hogy a mesterképzéssel egy csomó addig nem létező előadást is meg kell tartani. A mindezért járó fizetés a kabaré kategóriába tartozik.

Az én szakomon iparban minden nehézség nélkül el lehet helyezkedni dupla, vagy akár tripla fizetésért is lényegében ugyanannyi munkáért. Ezek után mindenki csodálkozik, milyen a fiatal oktatók színvonala. Ki az a hülye, aki ilyen körülmények között a felsőoktatásban marad? Talán az, aki elhivatott és szeret tanítani, de a mostani hallgatók szemében látható üresség, nihil, az érdeklődés teljes hiánya hamar elveszi az ember kedvét.

A jogász és orvosképzés elit jellege erős misztikumként él a köztudatban. Miért hiszi bárki is, hogy ugyanabból a középiskolás emberanyagból ők különb diplomásokat nevelnek? Az egyetlen ok, amiért osztatlan képzésben maradhattak, mert a jogászok hozzák a törvényeket, bolondok lennének kitolni magukkal, az orvosi lobbi szava pedig tudjuk az égig ér. Tegye fel a kezét az, aki még nem találkozott teljesen alkalmatlan orvossal vagy jogásszal.

A magyar felsőoktatás alapvetően feudális, amit jól példáz a doktori címek esete is. Milyen alapon kap egy jogász vagy horribile dictu egy gyógyszerész dr. címet? Aki kemény képzést akar vegyen fel egy fizika-kémia szakot bármelyik egyetemen. Sírva menekülne vissza orvosnak vagy jogásznak. Aki nem hiszi nézzen utána a fent említett szakpáron az utóbbi időben végzett létszámnak...