rocamadour 2010.06.09 23:19:21

@batiro: Kedves batiro! Örülök Neked, elolvastam, amit írtál, igen, én is láttam Dobogókőn hasonlót. Kérdezem, miért szólítottál meg, vagy csak véletlen, hogy pont engem?

rocamadour 2010.05.31 14:12:19

@Bibliofilia: mit jelent a "hypeolva"?

rocamadour 2010.06.02 20:29:07

@izrael miszteriuma: húha! valami tényleg nem stimmel..mintha nem erről lett volna szó..leegyszerűsített és kissé demagóg bejegyzés ez, nem?

rocamadour 2010.05.17 10:05:47

Úgy olvastam, hogy a hosszú és alapos jezsuita képzés egyik oka az is, hogy a jezsuitákat misszióba és más különleges feladatra egyedül küldték - évekig dolgoztak akár egyedül és nem volt arra mód, hogy tanácsot kérjenek vagy akár megbeszéljék a dolgokat egy társukkal. Ezért a személyiséget kellett olyan szintre hozni, hogy erre alkalmas legyen.
Nem a mai eszünkkel találták ki ezt, hanem igen régi hagyomány..
hogy aztán a mai életben ez pontosan megfelelő-e a mai feladatokra - azt én nem tudom.
Azzal másrészt egyet értek, hogy sok mai képzésben tényleg túlzott a "lelkizés". (Ja, nekem az a szakmám..).

rocamadour 2010.05.10 23:04:45

Érdekes látni, mennyire nem az eredeti bejegyzés tartalma az érdekes..és mennyi ellenségesség jön elő..

rocamadour 2010.05.12 12:16:01

@kaleidoscope:
Megütött ez a "követelnem". és "távozzon".. szó. Én már inkább semmit nem követelnék... olvastam emlékezéseket és nem tudom, én/mi hogyan viselkednénk hasonló helyzetben..
Nagyon mellette vagyok, hogy legyenek a múltról konferenciák, könyvek, emlékezések, tudja meg, aki akarja, hogy ki és mit tett, mikor és miért. Gondolkozzunk el rajta, legyenek példák a hősök. De sok idő eltelt már, nagyon sok dolog teljesen megváltozott, új nemzedékek nőttek fel, az akkoriak meghaltak vagy nagyon idősek már.
El kellene jutnunk a kiengesztelődéshez. A
Vigilia 2008/7. számában Szentmártoni Mihály SJ ír
Megbocsátás és kiengesztelődés címen. Érdekes írás, mindenkinek ajánlom.
A továbbiakkal egyetértek - főleg a hitelesség elvárásával.

rocamadour 2010.05.12 22:31:51

@kaleidoscope:
Igen, értelek. Egyet is értek.. én is gondolkoztam a soraidon és azt hiszem, azt érezte, hogy valami indulat van azokban a szavakban, amit már a mostani két bejegyzéseden nem érzek - kimondtad és megszűnt.
Igen, távozzon. Bár igazság szerint nem tudom, ki -
össze-vissza lehet olvasni neveket, aztán cáfolják -
és persze így van az egész társadalomban.

rocamadour 2010.04.22 19:02:54

@Pandit: Enzo Bianchi: Nem vagyunk különbek. A szerzetesek mint jelentéktelen laikusok című kíváló könyvében kifejti ezeket és sok mást is.

rocamadour 2010.04.23 18:26:54

Érdemes lenne pár szót szólni arról, mi is ez a karrier, mi ez a biztonságos szerzetesi életforma..
(Bár nem tudom, miért alakult így, hogy ez a fontos.)
Mit ad? nagyon kevés pénzt!!! Hírnevet? Nagyon kevés ember ismer papot, szerzetest..
Együtt élve takarítani kell, ebédet hozni vagy főzni, mosni..
Igaz, lehet utazni. Nyelvet tanulni.
Elutazni vadidegenbe és ott megszokni - nehéz..
Nem ennek a világnak szól ez az életforma.
De jobban le tudja írni ezt, aki éli.

rocamadour 2010.04.24 14:34:25

@szpahi: Igen!!
@prikul:Igen, alapvetően egyetértek. Mintha két sík lenne: az egyes ember síkja és a szerzetesség hosszú távú fennmaradása. Korizoli az előzőre kérdezett (de persze ez a ma látott egyes szerzeteseken át valósul meg, nyilván attól keveredik a két dolog.) Azt akartam mondani, hogy nem értem, miért került előtérbe az életforma biztonságos, s akár kényelmes volta - azért próbáltam az együttélés nehézségeit vázolni. A családban azért én választom meg a társamat, gyermekeim a gyermekeim - a szerzetesközösségben azok élnek együtt, akik nem egymást választották, hanem valamennyien ugyanazt, egyfelé néznek (ideálisan). Az együttélés nehézségére utaltál Te is az előző bejegyzésben.
A régebbi időszakban a fegyelem, az engedelmesség, az aszkézis sokkal inkább előtérben volt. Kétségtelenül vitatható, hogy a külső kényszer mennyire volt jó és mennyire okozott lelki nehézségeket - ma a túlzott szabadság nehezíti meg az elköteleződést és okoz nehézségeket a választásban (akár a szakmát, akár az életformát nézzük). Az életformában való kitartás, a nehézségek vállalása talán nem népszerű gondolat, de az az élettapasztalatom (sokéves...) hogy alapvetőek ahhoz, hogy valamiféle belső békét el tudjunk érni.

rocamadour 2010.04.01 17:30:19

A fájdalmas magány tapasztalatán engem talán az segít át, ha elfogadom. Amíg küzdök ellene vagy szaladok előle, addig is bennem van. Amikor megállok, akkor fáj - viselem. Hordozom..
egyszer enyhül.