rutinosszűz 2010.03.12 11:50:55

@miriamele: Szerintem meg nem erről van szó. Tévedés volt hinni abban, hogy a másik tényleg akar közös várat. Csak nem merte kimondani az elején, mert sajnálta az egyiket, hiszen olyan sokszor csalódott már.

Miért ne lenne elképzelhető, hogy két ember valóban közösen dönt és alakítja közös sorsát? Miért kéne irányító? Hogyan lehetne úgy egymásé lennünk, hogy ne tiporjuk szét a lelkünket,a titkot, ami a sok közösben csakis a miénk?

„Megérkeztünk.
Íme lássad:
Ez a Kékszakállú vára.
Nem tündököl,
mint atyádé.
Judit, jössz-e még utánam?”
(...)
„Vigyázz, vigyázz miránk, Judit!”
(..)
„Minden virág neked bókol”
(...)
„Most már Judit mind a tied.
Itt lakik a hajnal, alkony,
Itt lakik nap, hold és csillag,
S lészen neked játszótársad.”

rutinosszűz 2010.03.12 12:20:26

Meg arra gondoltam még, hogy a másik is szeretett volna valami közöset, de valami egyszerűbbet, kevésbé megerőltetőt. Olyat, ami a többieknek is van. Mert nem volt elképzelése a várról az életének előző időszakában. Akárkivel nem lehet várat építeni, ahhoz előképek kellenek.