Regisztráció Blogot indítok
Adatok
bog.art

0 bejegyzést írt és 136 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Egy egykoron híres színész érkezik egy lepukkadt, sötét toronyházba, mint új lakó. A biztonsági őr furcsa dolgokkal kedveskedik neki, amikor kinyitja neki a lelakatolt bejárati ajtót, emberünk pedig igen hamar megtudja ennek az okát, valamint elkezd ismerkedni a több, mint furcsa…..
Médiaviagra New World (2013) 2013.07.13 20:00:44
A Goldmoon névre keresztelt vállalat Korea legnagyobb bűnszövetkezete. Elnökét egy nap váratlanul autóbaleset éri, így azonnal felmerül az utódlás kérdése. A lehetséges örökösök pióca módra érkeznek a temetésre: Jeong (Jeong-min Hwang) a shanghaji főnök egy bolond, ripacs…..
bog.art 2013.07.14 23:49:14
Nálam simán 10/10-es film. Az utóbbi évek legjobb koreai gengszterfilmje. Amikor a tavalyi Nameless Gangster-t láttam, azt hittem, az évekre tarolni fog a páston, de meg kell mondjam, ennek a cizelláltsága még lenyűgözőbb. A Nameless Gangster-t amúgy is ajánlom figyelmedbe, ha még nem láttad, szintén Csve Minsik a főszereplő. Abban közel sem ezt a visszafogott stilust hozza, hanem a pojácát, persze zseniális komédiás. Valamint érdemes már akkor Pak rendező első filmjét is megnézni (The Showdown), ahol az alapkonfliktus igen hasonló (egy szűk hatalmi réteg úgy mozgatja a szálakat, hogy valamikori barátok egymásnak esnek és túl későn kapnak észbe, hogy manipulálva lettek). Nem lett túl sikeres film, pedig megér az is egy misét. És feltétlenül nézd meg a Pak forgatókönyve alapján készült The Unjust-ot, ami a New World-höz hasonló remekmű, sőt, azt mondanám, még ennél is jobb. Nem hiszem, hogy csalódást okozna. A főszereplő ott is Hvang Dzsongmin, aki itt a kinai származású maffiafőnököt alakitja elképesztően jól. Az biztos, hogy ebben a szerepkörben lubickolt és mindenkit elhomályositott maga körül, de azért én padlót fogtam a három másik főszereplő alakitásától is, különösen az elegáns gengszterfőnököt alakitó szinésztől, akit eddig csak mellékszerepekben lehetett látni, de most egészen lenyűgöző volt.
Az egész filmnek az aprólékos kidolgozottsága az, ami elkápráztatott, azok a pici részletek, amik talán csak sokadszori megnézésre tárják fel magukat.
Geekblog The Gangster Squad trailer 2012.05.11 22:30:00
Lesz konkurenciája a Lawlessnek, és ahogy elnézem, nem is akármilyen. Oké, Ruben Fleischer - Zombieland ide vagy oda - azért nem egy John Hillcoat, viszont Ryan Gosling egy picit jobb főszereplőjelölt egy fasza, tökös gengszterfilmhez, mint Shia LaBeouf. ..
Geekblog Fehér pokol 2012.03.13 07:00:00
Amikor Liam Neeson a film legelején a szájába vette a puskája csövét, és kitört belőlem a lemondó sóhajtás, hogy „Ajj, de baromi érdekes, még egy öngyilkosságra hajlamos főhős”, még nem sejtettem, hogy a Fehér pokol (The Grey) milyen meglepetéseket tartogat. …..
bog.art 2012.03.16 19:42:51
Számomra kiválóan illeszkedik a Sunshine és az Antarctic Journal által fémjelzett műfajba - ugyanaz az "istenkeresős" filmtipus, ahol a főhős(ök) arra kényszerülnek, hogy egész addigi életüket/hitüket felülvizsgálják. (Igaz, az előző kettőtől eltérően itt nem "küldetésre" indulnak, hanem szó szerint belepottyannak a helyzetbe.) Volt is végig egy olyan érzésem, hogy jócskán meritettek az alkotók az előző kettőből (meg biztos vannak még ennek a "műfajnak" jeles darabjai). Mindhárom filmben közös, hogy igen jónevű alkotók darabjai, akik a szereplőválogatással (fényképezéssel!) is próbálták emelni a szinvonalat - de valahogy mégis mindháromnál volt valami hiányérzetem, bár nem tudnám megmondani, hogy miért. Danny Boyle a tudományos fantasztikum irányába hajózott el, a koreaiak nyilván a vengeful ghost felé vették az irányt, ez meg itten a nyomorult farkasokból kreált valamiféle mitikus és legyőzhetetlen (fensőbbrendű??) lényt - gondolkoztam is, hogy vajon szándékos-e a CGI-toportyánok ilyen gyalázatos kinézete és minden realitást nélkülöző viselkedése (toportyánok egyszerre lassan hátrálni kezdenek...hát ezen kifeküdtem) - talán azért, hogy hangsúlyozza az alkotó, hogy nem valós szituációról van szó....? Ha meg az volt a célja, hogy valamiféle "I shouldn't be alive"-féle történetbe ojtja a filozófiáját, akkor meg nem értem, hogy mért nem a repülőgép fém alkatrészeiből csináltak fegyvereket maguknak és kezdtek el vadászni ők a farkasokra....
bog.art 2012.03.23 11:53:50
@endberg: :-))
Bármilyen hihetetlen, pontosan tudom, hogy mi az aranysakál - csak errefelé vidéken a toportyán(féreg) kifejezés még mindig sok esetben a farkas szinonimája és én szeretem ezeket az archaikus kifejezéseket.
Nincs is a macsó szereppel semmi baj, én csak a farkasokat (toportyánférgeket) sajnáltam, hogy milyen idiótán ábrázolják a filmben - ha etológus lennék, biztos kettéharapnám a filmkészitők torkát...:-))
Gyakorlatilag nekem még mindig inkább "hihetőbb", vagy inkább elfogadhatóbb volt az Antarctic Journal-ban a hely "szelleme", ami megőrjiti az embereket. Az legalább annyira szimbolikus volt, mint a cgi-farkasok ebben. De nem utáltam én ezt a filmet sem (bár a kedvencem se lesz), birom az ilyen atmoszférájú termékeket.
Filmvilág blog Best of 2011 2011.12.31 10:24:00
Another Year (Még egy év) Hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy Mike Leigh a világ egyik legnagyobb élő rendezője. Leigh emberismeretben, színészválasztásban- és vezetésben mesteri, és ez épp elég ahhoz, hogy a Még egy év egy mindennemű fals hangtól mentes mesterremek…..
Ahogy a tavalyi összegző postban is volt róla szó, az új évet indító toplista sosem lehet teljes, mert egész egyszerűen lehetetlen a filmek egy jókora részéhez hozzájutni. Végignézve a tavalyi listát, korrekt produkciók lettek benne felsorolva, de egész más lett volna az…..
bog.art 2012.01.02 15:05:18
Szerintem is lehetne egy "alterativ" listát csinálni, amolyan "2010-es gyártású film, de 2011-ben láttam" cimmel. Tényleg baromi sok még el se jutott a megfelelő oldalakig. A Yellow Sea és az Unjust nálam mindenképp a két legjobb "2010-es gyártású, de..." alkotás, kiegészitve a Bleak Night-tal. Mindhárom zseniáli mű a maga nemében. (Mondjuk, én csak a koreai filmekhez tudok hozzászólni.) De nagyon várom az End Of Animal-t és a Musanilgi-t is, talán az majd a "2011-es gyártású film, de 2012-ben láttam" listámon lesz rajta. Az alapján, amit 2011-ben láttam (koreai film) és ugyanabban az évben is készült, hát, egy kicsit el vagyok keseredve, bár még éltet a remény, hogy a legjobbak nem jutottak el ide. Szerintem minden eddigi év felhozatala jobb volt a 2011-esnél. A Frontline profi produkció volt, de a film után 4 perccel már el is feledkeztem róla, hiába a jobbnál jobb szinészek és kiállitás. Az Arrow-t akárhányszor meg tudom nézni és nem untat, de ez egyedül nem menti meg a koreai filmek renoméját...A Sector 7 nekem nem jött be, nálam a Host a mérce szörnyesfilmeknél, de az jócskán másról is szólt, mint állandóan éhes mutánsokról. A Quick baromi látványos és szórakoztató volt, kicsit uncsi poénokkal és kiszámitható fordulatokkal, igazából a leggyengébb láncszem a főhős volt - a szerephez sikerült egy szokatlanul idétlen és jellegtelen szinészt beválogatni.
Mindezektől függetlenül megnézek egy párat az általad ajánlott japán filmekből is (a Cold Fish-t már láttam), sőt, a kinaiak is felkeltették a kiváncsiságomat.
Nyitásnak egy könnyű, könnyed háborús akciófilmmel indítunk a Coolon, 19.20-kor. Az Air Americában Mel Gibson és Robert Downey Jr. repülnek be Laosz légterébe, gyanús csomagokkal, gyanús megbízásból, gyanús úticélok felé. Zajlik a vietnami háború a szomszédban, és a két…..
Mai egyetlen filmajánlatom nem való mindenkinek. A tojás török film, de nem a mostanában futó kalandos-érzelmes szappanoperák fajtájából való, hanem egy szuverén hangú művész, tulajdonképpen történet nélküli elmélkedésének egy szelete. Semih Kaplanoglu filmfesztiválokon…..
Jeffrey Dahmer pontosan az volt, amit e film magyarítása jelent: Kannibál. Méghozzá az amerikai kriminalisztika sorozatgyilkosokban igen "gazdag" történetében az egyik legperverzebb, legembertelenebb és legérthetetlenebb reprezentánsa, aki "pályafutása" alatt,…..
bog.art 2011.06.07 09:29:57
amúgy teljesen elvetélt ötletnek tartom, hogy létező sorozatgyilkosok életét filmben feldolgozzák. vagy a horror irányába mennek el és kielégítik a borzongásra és gusztustalanságra vágyók igényeit (amint írtad, ezt itt sikeresen elkerülték a készítők) vagy megpróbálnak választ adni a miértre, hogy hogyan lesz valakiből sorozatgyilkos. márpedig szerintem erre nem lehet választ adni, a tudomány mai állása szerint nincs magyarázata, hogy valakiből miért illetve miért nem lesz sorozatgyilkos. nyilván van egy csomó tényező, ami elősegíti a "fejlődésüket" (agyi trauma, zaklatott gyerekkor, bántalmazó szülők, szexuális bántalmazás gyerekkorban, agyi elváltozás stb), de ez még mindig nem válasz arra, hogy a hasonló háttérrel rendelkező, neadjisten pszichopatákból mért nem lesz kivétel nélkül sorozatgyilkos. egyszer láttam egy jó kis dokumentumfilmet "i, psychopath" címmel, egy "funkcionális" pszichopatáról, akiről ugyan orvosilag-pszichiátriailag megállapították, hogy pszichopata személyiségjegyeket visel (illetve komplett szocio- és pszichopata), ennek ellenére sikeres üzletember volt harmónikus partnerkapcsolatban és esze ágában sem volt emberekből lakmározni. (viszont végtelenül egocentrikus volt) a kérdés inkább az lenne, hogy azok, akik hasonló háttérrel indultak, mint a sorozatgyilkosok, mitől NEM válnak sorozatgyilkosokká.
szóval én inkább a fikciókat részesítem előnyben, mert az életrajzi filmek után (akkor is, ha tökéletes a kivitelezés és a színészi munka) elégedetlenül állok fel a képernyő elől, mert tutira nem kaptam választ a kérdésre....
Geekblog -YEZy- filmnaplója 2011.01.13 06:21:00
2012 OKTÓBER Hard Romanticker   6/10, 2011 JP [TRAiLER]A zainichi (Japánban született koreai) rendező félig-meddig saját fiatalkori élményeit dramatizálta meg egy kicsit és összerakott egy véres/pornográf/yakuzás mozit, amik nagyon népszerűek szoktak lenni. Én finoman fogalmazva…..
bog.art 2011.02.06 18:30:22
@-YEZy-: hát, elég döcögősre sikeredett a tavalyi év koreai csemegék szempontjából, év közben én is alig találtam valamit - aztán tessék, kiderül, hogy a legjobbakat az év végére meg most év elejére tartogatták! egészen megenyhültem, most, hogy már láttam nagyszerű darabokat, persze azt nem mondom, hogy a vengeance-trilógiát überelni lehetne...:-))
én pont ellentétesen válogatom a filmeket, a kedvenc rendezőimtől és színészeimtől falok mindent, aztán vagy bejön vagy nem (persze a kritikákat is mindig elolvasom). az általad felsorolt filmek felét nem is láttam, de az az igazság, hogy nem szeretem a koreai melodrámákat valamint a vígjátékokat (amúgy nagyon jó humoruk van a tök "normál" filmekben is). a banga!banga!-tól többet vártam, azt hittem, majd jó keményen nyúl a rasszizmushoz, de érzelgős komédia lett belőle (bár a főszereplő tényleg kiváló). a psyhic-ot fél óráig bíram nézni, rettenetesen amatőrnek tűnt. az attack the gas station első része szórakoztató volt, de nem biztos, hogy próbálkoznék a második résszel, bár, ki tudja...? a hello murder-ről nagyon rosszakat olvastam, úgyhogy letettem róla. ha a secret sunshine nem jött be (nekem a kedvencem a rendezőtől), akkor lehet, hogy a poetry sem fog, érzékeny, szép film (nekem kicsit gejl volt a legvége). the servant: nálam dobogós a tavalyiak között. (a bedevilled a másik dobogós, nem a szecskázás része miatt.) no mercy: elismerem, igazuk van azoknak, akik szerint oldboy-hatás meg minden, de hát tudjuk, hogy mindenki pak-bácsi köpenyéből bújt elő, úgyhogy ahhoz képest gyönyörű teljesítmény, bár én roppant elfogult vagyok a két főszereplővel szemben (ők viszik a hátukon az egész filmet). és csodálatosan van fényképezve. mustsee. the unjust: ugyan még nincs hozzá angol felirat (sem), de talán a legjobb tavalyi film (bár, még nem láttuk az összest!), a ryu-testvérpáros ismét brillírozik, az egyik rendezőként, a másik színészként. ryu sungwan tök nyilvánvalóan meg akarta lovagolni azokat az energiákat, amiket az öcsi és hwang jongmin mozgósítottak a 2006-os bloody tie-ban (amit az a két alak művelt abban a filmben, az egyszerűen zseniális, nem tudom, láttad-e, de ha igazán pörgős, állat koreai filmet akarsz nézni némileg guy ritchie stílusban, akkor mindenképp!) hahaha: nagyon jó film, bár nem az akciódús fajtából, sokan ezt tartják a tavalyi év legjobbjának, kár lenne kihagyni. még nagyon várom detective k-t, valamint kiváncsi vagyok a no doubt-ra. és song kangho-nak is van még vagy három tavalyi filmje, ami jónak ígérkezik, meg hát ki tudja még, mivel jönnek elő tavalyi film címszó alatt...!:-)))
A Drum Bun, az esetleges félreértések elkerülése végett, nem valami balkáni dobshow-t, hanem románul a Jó utat! jelenti: a 2003-ban, magyar-román-német koprodukcióban készült filmben egy német átlagpolgár keveredik bele (számára) furcsa, tipikusan Erdélyre és Romániára…..
Jelentem, az idei Távol Keleti Filmfesztiválon (helyszín: a festői Udine) sikerült megdöntenem a saját rekordomat: a tavalyi 30 után ezúttal 34 filmet néztem meg 5 nap alatt. Igaz, volt amelyikről kisétáltam, és a mezőnyben egy rövidfilm is akadt, de ez a celluloidmennyiség már…..
bog.art 2011.05.13 10:59:23
@Beyonder: unjust: amikor elkezdtem először nézni, engem is meghökkentett az a ridegség, amivel rjü a karaktereket bemutatta - ez a fajta távolságtartás eddig nem volt jellemző a filmjeire, talán most ez annak tudható be, hogy nem a saját forgatókönyvét vitte vászonra, hanem hozott anyagból dolgozott. második nézésnél már kezdtem affelé tendálni, hogy az elidegenítő ábrázolás az iróniát szolgálja, nekem a kritikája nem is ott volt a legerősebb, ahol a rothadt és korrupt szervezeteket mutatta be, hanem abban a mérhetetlen szervilizmusban, ami manapság is még annyira jellemző a koreaikra - bokán rúg, lepofoz a főnököd, de azért az életedet is feláldozod érte, hiszen egy "család" vagyunk...nem volt nehéz észrevenni, hogy a film a bloody ties-nak lenne a kistestvére (némi hongkongi fílinggel elegyítve), ugyanazt a tempót vették fel, ugyanaz az alapszituáció, a két antagonista, még szerintem a vágási technika is több, mint hasonló, bár rjü-t nem kell félteni, hihetetlen bátran nyúl a kamerához, magától is nagyjából ezt hozta volna ki. én, mondjuk, gusztustalanul elfogult vagyok a koreai filmekkel, és nemkülönben rjü-vel, időnként marhára mellé tud fogni, de szerintem a legkísérletezőbb hajlamú koreai rendező, bármilyen őt ért (filmes) hatást beolvaszt a produkcióiba és mégsem érzem azt, hogy koppintana. a tesója meg egy színészzseni. azt hiszem, mi errefelé nem értünk minden kulturális utalást, ami most ebben benne volt, de ettől függetlenül nekem a szarkazmus teljesen átjött. egyetlen apró gondom volt a filmmel - a zenei betétek. nagyon hatásosan megkomponált aláfestő zene volt és roppant manipulatív módon lettek elhelyezve az egyes jelenetek végétől kezdve, hogy átvezessenek egy feszültebb helyzethez, de aki már látta a rendező korábbi munkáit, ahhoz van hozzászokva, hogy rock- és popzenei számokkal tűzdeli agyon (nagyon helyesen) a filmjeit és valahogy mindig eltalálja a megfelelő zenei betétet az egyes jelenetekhez. na de ez legyen a legnagyobb bajom vele....
bedevilled: egy kicsit elhamarkodottan adtam rá 10-est, ha az unjust (nálam) maximum pont, akkor ez inkább 9-es. nem volt ez rossz teljesítmény egy elsőfilmes rendezőtől. nálam az utolsó 10 perc volt húzós, mintha nem nagyon tudta volna eldönteni a rendező, hogy akkor most milyen zsánert is kéne kihoznia egy "mezei" drámából - sajna, a legrosszabb módszert választotta, átment slash-elésbe, nem kellett volna. a filmmel szerintem az a baj, hogy horrorfilmként van aposztrofálva, ami kábé olyan, mintha a mi árvácskánkat pszichothriller-ként akarnák eladni.
showdown: szintén elsőfilmes rendező, ha jók az információim. ehhez képest, amit te béna flashback-elésnek láttál, én inkább bátor belehúzásnak, valóban nem mindig a legszerencsésebb (vagy inkább zavaró) módon vágva. nekem mondjuk ezt is meg kellett néznem párszor, hogy értsem, hogy most akkor ki kit és miért is akar kinyírni...? de ettől függetlenül nem fárasztott ötödjére is átrágni magam rajta, ami mégiscsak jó jel...:-)))
bog.art 2011.05.15 10:03:35
@-YEZy-: a pyongyang castle-ön én is jól szórakoztam, igaz, néhány poén több volt, mint kínos. viszont profi módon volt összerakva minden szempontból. bírom, ahogy a koreaiak leszámolnak a hősi múlttal....:-))
Beyonder: az igazsághoz hozzátartozik, hogy a showdown-t csak 3-szor láttam alanyi jogon, a többi a feliratgyártás miatt volt. :-). de még így is élveztem.
bog.art 2011.05.16 09:18:43
@-YEZy-: kinek-kinek ugye a saját elmeroggyanása...:-))
szerintem a kakapisipuki-típusú poénok nemzetiségtől függetlenül bárhol kínosnak számítanak. amúgy lehet, hogy érdemes összehasonlításként megnézni a pyongyang castle előzményét, a (asszem) 2003-as once upon a time in a battlefield-et. gyakorlatilag a mostani ennek egy felfrissített változata, csak sokkal igényesebb kivitelben. abban viszont a populista humor helyett inkább valamifél keserű abszurddal próbálták érzékeltetni a háborúk értelmetlenségét (ja, még a főbb szereplők is ugyanazok, csak más-más hangsúlyt kapnak), viszont nagy hátránya annak a filmnek, hogy pont ezt az abszurd vonalat szintén populáris humorral próbálták kombinálni, ami néha zavaró tud lenni. viszont kár, hogy nem hagytak meg néhány jelenetet belőle, például, amikor a két ellenséges tábor egymást hecceli. a mostaniban: k-pop stílusban előadott táncos jelenet (kínos) - a régiben: koreai futballszurkolók stílusban előadott hőbörgés (vicceske). de mindegy is, a mostani pazar kivitelű és a színészek nagyjából komolyan is veszik a feladatukat, úgyhogy egy délutáni kikapcsolódásnak nem rossz.
asanisimasa Team Building (2010) 2011.05.13 17:59:00
Egy filmes feldolgozásra tökéletesen alkalmas jelenség majdnem jó megvalósítása Almási Réka első filmje, a Team Building. A kifejezés, ugye, a fejlett nyugati kapitalizmus által bimbózó demokráciánkba exportált agymosást, közkeletű kifejezéssel élve, a csapatépítő…..
bog.art 2011.05.15 09:53:44
még nem láttam, de esküszöm, hogy megnézem, ha adják a kis moziban. a zöld sárkányra is el akartam menni, de csak 4 napig vetítették debrecenben (!), pont lemaradtam róla.
a magyar mozihoz abszolút nem értek, gőzöm sincs, miért van ilyen alantas állapotban a filmipar (politikai, ilyen-olyan felhangoktól eltekintve), miért ciki magyar filmre beülni, pedig nyilván igazatok van, hogy nem rosszabbak nagy átlagban, mint a cseh, szlovák stb produkciók. azért lenne néhány ötletem (a minőségért nem kezeskedem, meg aztán kibicnek semmi sem drága).
én először is egy csomó magyar filmet ingyenesen elérhetővé tennék az interneten. nem kell felháborodni, hogy szerzői jogok, stb., valszeg néhány év múlva, amikor az emberek hozzászoktak a sajátos magyar stílushoz, maguktól is beülnének a moziba.
meg kéne szüntetni ezt az idióta művészfilm-szórakoztató film (és nézői) kategóriát. tűzzel-vassal ki kéne irtani ezt a szemléletet. a filmfesztiválok (ha még lesznek a jövőben) vidékre is szervezzék ki a filmeket, kísérő programokkal. ha nem jut el széles rétegekhez a film, az isten se mossa le a magyar moziról a stigmát, hogy csak befordult, lila fejű esztétikaszakosok képesek megnézni őket. az úgynevezett magyar értelmiségnek keverednie kéne a pórnéppel, még ha ez azzal is jár, hogy hajdú szabolcsot beültetjük a csillag születik zsűrijébe.
nyomatni kéne orrba-szájba a werkfilmeket, interneten, tévében, vetítések előtt, youtube-on, mobiltelefonos alkalmazásokon keresztül. szerintem egy jól sikerült werkfilm nagyobb kedvet csinál magához a filmhez, mint egy drága trailer.
szolidaritás. a filmeseknek kéne elsősorban egymás termékeit reklámozni. na most meg fogsz haragudni rám, efes, mert megint jövök a korea-mániámmal - láttam az i saw the devil werkfilmjét és elhűltem, hogy a koreai filmgyártás színe-java, a legnagyobb rendezők és színészek (akik nem is játszottak benne) ott tolongott a film felvételénél és ezt nagyon okosan be is mutatták. nyilván kiváncsiak egymás munkáira és ezt fel is vállalják. valamint nem egy koreai film végén olvasható, hogy a rendező kinek mond köszönetet - első helyen mindig a többi rendező nevét olvasom, azért ez is elmond valamit a filmes szolidaritásról. (nem hiszem, hogy a zsebpénzükkel támogatták a másik moziját.) és eljárnak közönségtalálkozókra, de nem egyedül ám, hanem csoportosan, pak csanuk bátyó vitatkozik a fiatalabb rendezőkkel, ami sokkal érdekesebb lehet, mintha csak egyedül ücsörögne a színpadon és a saját filmjét elemezné. ilyeneket nálunk is meg lehetne csinálni és nyomatni a fenti módokon.
a reklámozást a tévéről áthelyezném az internetre - a tévében csak tűnjenek fel minél gyakrabban az alkotók, de ne csak az éjfél utáni kultúrműsorokban. az a lényeg, hogy egyáltalán be tudják őket azonosítani az emberek. (látta egyáltalán élő ember a mai rendezőket, operatőröket, vágókat? én hajdú szabolcsot csak azért, mert debrecen....) nem feltétlenül kell űrgombának öltözve kelkáposztafőzelékben seggen csúszkálniuk és egymás mellkasáről lenyalogatni a tejszínhabot, de azért jó pár műsorban elférnének (jó, tudom, a magyar csatornák és műsoraik...). és mivel talán a magyar film van a legnagyobb szarban (bár lehet, hogy ezt is lehet unterelni), tényleg a többi ún. művésznek és közéleti embernek kell megtámogatni őket a sajtó segítségével - ha már tudjuk, hogy az egyes rendezőknek kik a kedvenc kortárs íróik és zenészeik, akkor szívesen venném, ha esterházy péter megnevezné azokat a magyar filmeket, amiket mostanában látott. ehhez mondjuk nem ártana az újságírók segítsége, hogy kérdezzenek rá a magyar filmes élményekre és ne csak arról cikkezzenek, hogy akkor tarr bélát elkaszálták vagy sem a német nyilatkozata után.
mítoszgyártás. a legjobb marketingfogások egyike. (úgy beszélek, mintha tudnám, mi fán terem a marketing...:-))). mindenesetre az emberek imádják a legendákat. a filmek, rendezők, színészek stb köré nyugodtan lehet mítoszokat gyártani, hadd terjedjen el előbb valamilyen módon, aztán hátha kedvet csinál magához a filmhez is. "te, nem ez az a film, aminek a forgatása során megmagyarázhatatlan módon egyszerre hárman tüsszentették el magukat? apám...." (jó, hát ezt mondjuk nem lehet vég nélkül alkalmazni, belátom.)
ha lesz még valami bombasztikus ötletem, szólok... :-)
Mi itt, nyugaton csupán a felére kurtított változatát kaptuk minden idők eddigi legdrágább ázsiai csatafilmjének, de az is majdnem több, mit szem és agy befogadni képes: a Vörös szikla egy egészen elképesztően látványos, grandiózus, sőt gigantikus film. Az ázsiai 280 perchez…..
bog.art 2011.05.04 10:15:17
@efes: köszi. mindegy, már most a 2008-ast és a 2009-est is megszereztem a myasiancinema-ról, majd jelzek, hogy milyen volt a kettő együtt :-))
  „Itt voltak-e mindig ezek az omladozó, tizenkilencedik századi házsorok, fagerendákkal megtámasztott falaikkal, deszkalapokkal befoltozott ablakaikkal, redős bádoglemezzel fedett tetejükkel, összevissza düledező, gyatra kerítéseikkel? És a bombáktól felszántott…..
A koreai filmművészet, úgy tűnik, képtelen felülemelkedni a bosszú-tematika bűvkörén. A jelenlegi (egyik) fesztiválkedvenc, a Bedevilled is nagyjából olyan, mintha Shindo Kaneto klasszikus Kopár sziget című filmjének lírai realizmusát ötvöznénk Park Chan-wook…..
bog.art 2011.03.22 13:50:45
hát, sajnálom, hogy nem jött be, szerintem ez egy igen-igen jó film, még ha nem is tökéletes - bár olyat viszonylag kevesen tudnak. különösen egy elsőfilmes rendezőtől remek teljesítmény. tévedés azt hinni, hogy a koreaiak "csak" bosszú-filmeket csinálnak, az mondjuk igaz, hogy a legjobb filmjeik zömében jelentős szerepe van az erőszaknak - és hát tényleg más némileg az agresszió-szemléletük, mint a mi társadalmunkban. a pak-filmekkel való analógia azért sántít, mert azokban szépen eltervezett, intellektuális, már-már művészi szintre emelt bosszúhadjáratokban gyönyörködhetünk, a bedevilled viszont a zsigeri, primitív lázadás az évtizedes nyomorgatás után, amit egy (vagy inkább két) szikra lobbant fel és akkor tarol, mint az erdőtűz. ilyen szempontból akkor már inkább az i saw the devil-hez hasonlítanám, azzal a különbséggel, hogy míg az előbbi mérhetetlenül hideg és távolságtartó (számomra undorítóan), addig a bedevilled rendezője nemhogy az áldozat(ok) iránt mutat nagy-nagy együttérzést, de még a primitív rabszolgatartókat is sikerül egy-egy pillanatra egészen emberinek lefesteni. na, nem azt mondom, hogy a személyiségábrázolás dosztojevszkij-i mélységekig hatol, viszont tagadhatatlanul hitelesek a karakterek és a szituáció - szerintem még a mi kis csiszolt európai kultúránkban sem kell olyan messzire menni, hogy hasonló közösségeket találjunk, mindegy, hogy északra, délre, keletre vagy nyugatra indulunk...legutóbb a belgáktól és a franciáktól láttam hasonlóan sokkoló filmeket hasonlóképp degenerált kisközösséggel, nyilván ők is az úgymondott "horror" irányába vitték el a dolgot, azokat mégsem "bosszúfilmezte" le senki. (kálvária?) nem is hiszem, hogy más irányba nagyon el lehetne húzni ezeket a történeteket, bár számomra soha nem a slash-elés volt horrorisztikus, a kivégzések már-már szimbolikus jelentőségűek ezekben a filmekben, igazából soha nem ezekre emlékszem vissza. az mondjuk, a bedevilled-nél is megtörte a film ritmusát, amikor a főhős tarolása már-már emberfelettibe ment át a sziget utáni zárójelenetben, de elnéztem a rendezőnek, mert egész addig végig együtt tudtam lélegezni a szereplőkkel. a színészi alakítások megint megdöbbentően jók (ahogy azt a koreaiaktól, ugye, elvárhatjuk), a fényképezés gyönyörű, és sikerült beszippantania -nekem ennyi nagyjából elég is, hogy igen jónak tartsak egy filmet. (a filmzenére már nem emlékszem. de a koreaiak mindig jó érzékkel válogatják ki a zenei betéteket.)
bog.art 2011.03.22 17:52:21
@efes: nem láttam még egyiket sem, elolvastam az írásod a flandriáról. kösz', hogy ajánlottad őket - majd szép lassan, módjával beemelem őket a repertoárba, de nem fogom elkapkodni, mert az ilyen filmek után mindig napokig depressziós vagyok...:-)))
Na, az lesz a legjobb, ha úgy veszem, hogy ettől a filmtől is sikeresen megkíméltem drága olvasóimat. Más indokot ugyanis képtelen lennék találni, mit vitt arra, hogy végigszenvedjem ezt az iszonyat két órát. Talán még az, hogy vis maior ugrott a ma délutáni melóm... Ez a thai…..
bog.art 2011.03.17 07:10:38
@efes: (ha engem kérdezel:-)), nekem sincs magyar feliratom hozzá, de ha vársz pár napot, megcsinálhatom és felrakhatom az ázsiafilm-re.
bog.art 2011.03.17 10:31:12
@efes: persze, hát nem is azért csinál az ember magyar feliratot, mert feltételezi, hogy a többiek nem tudnak angolul, hanem hogy felhívja a figyelmet a jó filmekre. (amúgy még mindig az ázsiafilmnek van a legbővebb választéka magyar feliratokban, már ami a távol-keleti filmeket illeti)
A mai étlap:Gyilkosság a Fehér Házban (19.10, Cool) - Ahhoz képest, hogy Wesley Snipes a főszereplő, ez a film nem a tőle általában megszokott, agyatlan piffpuff, hanem egy kifejezetten tisztességes, csavaros, nyomozós krimi.Az asztronauta (21.00, Filmmúzeum) - Az vicces, hogy míg a…..
Geekblog ringsider filmnaplója 2008.01.06 19:02:00
*****= Kihagyhatatlan!****= Nagyon jó film***= Jó film. A Gauss-görbe közepe, itt éppúgy találhatsz figyelmre méltó elemeket tartalamzó, erős átlagos filmet, mint nagyon szórakoztató semmiségeket.**= Nézhető film, de ha épp van jobb dolgod...*= Felejtsd el!Az először látott…..
Valójában, tényleg ennyire egyszerű a recept: fej, test, fej, test és KO. Megütöd a fejét, erre felkapja a kezét, szabaddá, védtelenné válik a teste. Ekkor odasózol, vesetájra. Nem okoz brutális sérülést, csak iszonyúan fáj, le is húzza egyből a könyökeit. Ekkor megint…..
bog.art 2011.02.27 01:37:44
jó kis film volt ez - erősen szorongtam, hogy nagyon hálivudi lesz, de kellemesen csalódtam. mindig örülök, amikor az operatőrök mellőzik a statikus kamerabeállításokat - az, hogy hordozható kamerával belemásznak a színészek képébe, sokkal életszerűbbé és hitelesebbé tesz minden jelenetet. nem leszek népszerű, de engem legkevésbé bale alakítása fogott meg, bár baromira tisztelem azokat a színészeket, akik fizikálisan is hozzáidomulnak a karakterükhöz. nekem akkor borsózott a hátam, amikor anyatigris és barátnőtigris volt a vásznon, valami elképesztően természetesen mozogtak ezek a nőstények a szerepükben. és disznóság, hogy mark walhberg-et sokan lefikázzák bale-hez képest, nyilván a báty karaktere sokkal látványosabb alakításra adott lehetőséget, de csak emiatt nem volt ő rosszabb bale-nél szerintem. azért nálam most egyértelműen a női osztag vitte el a pálmát (a hihetetlen külsejű nővérbrigáddal egyetemben) :-) én személy szerint valamivel több bunyót és edzést elbírtam volna, szépségesek azok a mozdulatok, amit az ökölvívásban láthatunk, bármeddig el tudnék bennük gyönyörködni. a crying fist-et (többek között) ezért is szerettem sokkal jobban (meg hát az ottani két főszereplő színész alakítása simán felér a fighter két sztárjáéval, ahogy pedig ott a kamera mozog a meccs alatt, az egészen parádés). a pankrátor azért nekem mégiscsak sokkal nagyobb élmény volt, de hát rourke alakítását nehéz lenne bármikor is überelni...de jó kis film volt ez azért....
bog.art 2011.02.27 15:29:52
@_DelMare_: hát nem is azt mondtam, hogy szar volt :-))) - én amúgy nagyon csípem bale-t (bár a fighter alatt többször figyelmeztetnem kellett magam, hogy nem daniel day-lewis-t látom a képernyőn), és megint csak mély tiszteletemet fejezem ki iránta, amiért fizikálisan is beleteszi magát a szerepbe - mondjuk, ezért fizetik őket, csak ezt a nyugati színjátszásban hajlamosak figyelmen kívül hagyni, így, amikor valamelyik színész megtanul mondjuk, karaterúgásokat vagy ledob-felszed 20 kilót, akkor óriási ováció követi. és itt most bale előtt a főhajtás nem a 20 kiló mínuszért történik, hanem mert egy-két mozdulatával, elhajlásával simán elhitette velem, hogy ex-bunyós. ami a játékát illeti, mint máskor is, kiváló, csak azt mondom, hogy egy túlmozgásos, extrovertált, drogos karakter ábrázolásáshoz jóval több eszköz áll egy színész rendelkezésére (szem kidülleszt, rágóizmok teljes sebességre kapcsolva, térd enyhén rogyaszt stb), mint egy töprengő, intorvertált, kvázi átlagos figura megjelenítéséhez. na, olyankor kell egy mindent elsöprő karizma, amivel a székhez ragaszt a színész, mert olyankor rendező bácsi a körmére koppint, ha próbál látványos eszközökkel élni! és hát én sírtam mickey bácsi alakításán, nem a karakteren és nem is a történeten, hanem a gigászi tehetségén, hogy viszonylag korlátozott fizikális eszköztárral ennyire hiteles volt... (bale legjobb pillanata az utolsó volt, szvsz, amikor önkéntelenül elsírta magát a testvére mellett - na, ezt úgy megcsinálni, hogy egy incifincit se legyen mű, hát ehhez kellett gépész bácsi...) de akkor is! díjesőt a nőstényfalkának!!!
Elég csak felületesen belepillantani Nagisa Oshima filmjébe, hogy képet kaphassunk arról, mi az, mi igazán japán. Tiszta, határozott vonalak, áttetsző, légies terek, méltóságteljes, évszázadok alatt kikristályosodott mozdulatok, szertartások, visszafogott érzelmek, erős…..
bog.art 2011.02.18 14:25:52
hát, ha a legeslegkedvencebb japán filmemről kérdeznének, valszeg a gohatto-t említeném....istenem, hónapokig vitatkoztunk róla az egyik (nippon-rajongó) unokatesómmmal. nemhogy egy tanulmány, de egy könyv is kevés lenne a film értelmezéséhez. általában ahányszor megnézem, mindig annyiszor új elmélet jut eszembe a szereplők motivációiról, arról, hogy ki ölte meg a homoszexuális őrmestert és ki támadta meg a shrek-fejűt....meg hogy miről is szól az egész. azt hiszem, még életemben nem agyaltam ennyit filmen, mint a gohatto-n. egyébiránt a homoszexualitás nem volt akkora tabu a meiji-restauráció kezdetéig, mint gondolod, gyakoratilag amerikából "importálták" a homofóbiát mint olyat. a filmben sem (saját olvasat) az volt a probléma, hogy összemelegedtek a fiúk, hanem hogy a harci morált bontották meg azáltal, hogy egymás ellen fordultak, ami a shinsengumiben halálos véteknek számított. kano kun motivációinak az elemzése is megérne egy misét...az én értelmezésemben egyáltalán nem volt tashiró szeretője, soha erre utaló jeleneteket nem látunk, csak a körülöttük lévő pletykákból vonhatjuk le ezt a következtetést. és ne felejtsd el, hogy a kitano által alakított figura szemszögéből látjuk a film jelentős részében az eseményeket, ő pedig csak feltételez, találgat és többször, az utolsó pillanatig is módosítja a véleményét a történtekről, magyarán teljesen megbízhatatlan narrátor - ápropó, miért van három narrátor a fimben? az egyik az objektív történelmi tényeket említi, valamint feltételes módban közvetít arról, hogy kano-ról milyen pletykák terjengenek, a másik hijikata maga és van egy a legelején, aki bevezeti a nézőt a történet hátterébe. de miért három? mit jelentenek hijikata látomásai az utolsó jelenetnél? (nyilván az adott kor adott nemzet szimbólumait ismerők számára nem is kérdés, én azért időnként elbizonytalanodom...) mit jelent hijikata legendás mondata, hogy sozaburó igazából sóji-t szerette? na, ezt például soha nem értettem, egyszerűen nem illik a kirakósba. amúgy én ennek a filmnek a kapcsán kezdtem el utánajárni a shinzemgumi történetének, talán még izgalmasabb a film, ha tudja az ember, hogy szinte az összes szereplő élő történelmi személyiség volt (kivéve a három "szerelmest", akik irodalmi alakot), nagyon hasonló karakterrel mint ahogy ábrázolva vannak a filmben (sóji valóban híresen derűs, mindig mosolygó csodagyerek volt, aki már a huszas évei elején vezető instruktora volt a shinzengumi-nek és tényleg imádta a gyerekeket, ezért a vízparti jelenet, még mielőtt valaki pedofíliával gyanusítaná....el lehet azon is vitatkozni, hogy a szegény kanó vajon a maszkulin pasik áldozata volt vagy egy ügyes féceszmixer, aki brilliánsan manipulálta a többieket. meg még vagy ötven hasonló kérdés....mindegy, a gohatto számomra pont ezért zseniális film, mert ahány ember, annyi megoldást talál a kérdésekre és óshima gyönyörűen ránk bízza a válaszokat és semmit nem akar letuszkolni a néző torkán.