Consuelo 2013.10.25 23:17:57

XD

Consuelo 2013.08.22 20:21:33

@sefatias: Sefa, kedves!Arra amit írtál, eszembe jutott egy cikk amit olvastam. Kapcsolatban vagy o egy társasággal akik radikális önvizsgálatot oktatnak.
Ha a kommentár nem ide való Johnny majd törli.

A spirituális elkerülésről szól a cikk.

"A spirituális elkerülés (spiritual bypassing) mostanra teljesen nyilvánvaló jelenséggé vált Magyarországon is, és nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen tisztában legyünk ennek a jeleivel, mivoltával, mert ezzel több éves keresést-szenvedést spórolhatunk meg magunknak. Az USA-ban már 1984-ben megfogalmazódott a spirituális elkerülés jelensége John Welwood pszichológus által, ami teljesen érthető, hisz az amerikaiak már a 60-as évektől ismerkedni kezdtek a keleti filozófiákkal és vallásokkal, így a 80-as évekre kézzelfoghatóvá váltak a spiritualitás csapdái is.

Nálunk leginkább a 90-es években kezdtek teret hódítani a különböző irányzatok, és legtöbbünket teljes hévvel ragadtak el a szép ígéretek és a csodás változásokkal kecsegtető módszerek, gyakorlatok, eljárások. Mostanra annyian vannak, mint csillag az égen, és alapvetően mindahányan egy jobb, örömtelibb, sikeresebb, békésebb élet mézesmadzagjával csábítanak minket magukhoz. És melyikünk ne akarná mindazt a szuperséget, amit az alapvetően hiány-orientált elméje a módszerekbe vetít bele?

Spirituális elkerülés (spiritual bypassing): Az a jelenség, amikor a spirituális utat fájdalmas érzéseink, megoldatlan problémáink, feldolgozatlan sérüléseink vagy kihagyott fejlődési lépéseink elkerülésére használjuk. (John Welwood)

Természetes módon belénk épült védelmi mechanizmus, hogy elforduljunk vagy elmeneküljünk attól, amit fájdalmasnak tanultunk meg. És a spirituális gyakorlás – legyen az jóga, meditáció, imádság, angyalozás, reinkarnációs utazás, böjtölés, speciális étrendek és bármiféle „pozitív” módszerek – gyönyörűen álcázza azt, hogy valójában elkerülésben, menekülésben vagyunk. (Nem magukkal a módszerekkel és eljárásokkal van "baj", mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mire is használhatjuk őket.) Az emberi lény alapvetően fájdalom-elkerülésre kondicionálódott, éppen ezért hihetetlenül fogékony a fájdalmat elzsibbasztó „megoldásokra”.

A spirituális gyakorló számára nyilván vonzóbbnak tűnik úgymond transzcendentálni, meghaladni az emberi életben felbukkanó nehézségeket – a kapcsolati, érzelmi, anyagi és pszichológiai problémákat, traumákat -, mint szembenézni velük és mélyen megélni a velük összetapadt érzelmi fájdalmat. Ezzel azonban alapvetően még nagyobb nyomorúságba döntjük magunkat. Mert mindezek tudattalanul és folyamatosan nyomasztanak minket és szívják az életenergiánkat. Csak mi épp abban a hitben vagyunk, hogy ezek az „árnyékok” már nem is léteznek. És egyedül nehéz is őket felismerni, hisz alapjában véve „vakok” vagyunk rájuk.

A spirituális elkerülés sokféle formában nyilvánulhat meg, érdemes őszintén magadba nézned, felfedezed-e valamelyik működést önmagadban (én szinte mindegyiken átmentem):

Fájdalmas, kellemetlen érzelmek elnyomása, elfojtása (düh, félelem, szomorúság, szorongás, szégyen)
Túlzott pozitivizmus
Gyenge vagy túlzottan átjárható én-határok
Túlzott, akár vak elfogadás, elnézés, tolerancia
Túlzott kedvesség, türelem
Konfliktuskerülés, véleményünk kimondásának kerülése
Mindig másokkal és az ő igényeikkel való foglalkozás, mások segítése a saját szükségleteink tagadásával
Mások segítése azért, hogy jónak érezhessük magunkat, pedig alapvetően rossznak hisszük magunkat
A világi, fizikai és személyes leértékelése a szellemi, spirituálissal szemben
A létezés magasabb szintjére történő megérkezettség illúziója és hirdetése (pl. „én” már megvilágosodtam)
Guru-imádás (sokan pl. Byron Katie-k akarnak lenni, mert ő olyan kedves, elfogadó, igazán spirituális és persze megvilágosodott)
Spirituális alsóbbrendűség-érzet (pl. a guruval, tanítóval szemben) és/vagy spirituális felsőbbrendűség-érzet a „nem spirituális népekkel” vagy más gyakorlókkal kapcsolatban
Érzelmi kiüresedés, empátia-mentesség, közömbösség, üresség-érzet
A választott módszer vak, fenntartások és megkérdőjelezés nélküli követése
A test szükségleteinek elhanyagolása; szexualitás megvetése
Pénz megvetése
Elzárkózás, elszigetelődés a világtól
Spirituális koncepciók papagáj-módra való ismételgetése: „feltétel nélküli szeretet, jelenlét, tudatosság, mind egyek vagyunk, az én nem létezik, én AZ vagyok, egó, egó leküzdése, megvilágosodás, egység, minden csak illúzió, felsőbb én, valódi én, elfogadás, elengedés, megbocsátás, alázat, stb.”
Mindentudás és bölcsesség megjátszása

Folytatnám tovább, a karakter korlát okán.

Consuelo 2013.08.22 20:23:33

@Consuelo: Folytatás:
Néhány hétköznapi példa alapvető elakadásokra és ezek spirituális „ragtapaszolására”:

„Nem működik az életem, sikertelen, tökéletlen csődtömeg vagyok.” – Majd spirituális kiválósággá fejlődöm inkább, minden nap gyakorolok, és hamarosan tökéletes leszek.

„Nincs munkám és nem tudok pénzt keresni.” – De hát annak, aki spirituális, nem is kell dolgoznia. És persze a pénz bűnös, szennyes és minden rossz forrása.

„Nem működik a szexualitásom, nem kellek a nőknek/férfiaknak.” – A szex szennyes, a szexet meg kell haladni.

„A férjem erőszakos és ver.” – A „feltétel nélküli szeretet” nevében vele maradok, csak ne kelljen szembe néznem az elhagyásának félelmével, fájdalmával. Csak ne kelljen felvállalnom azt, amit én szeretnék. És mi lesz a gyerekekkel, ha elhagyom őt?

„Megbántottak, megaláztak, elárultak.” – Ahelyett, hogy szembenéznék az érzelmi fájdalmammal és megélném az érzéseket, illetve kimondanám, ami bánt, és fizikai lépéseket is tennék az életben, azt hajtogatom magamnak, hogy „mindez rólam szól” és „mind egyek vagyunk”.

„A nem „spirituális” emberek szánalmasak, tudatlanok, alacsonyabb rendűek.” – Áááá, én már nem ítélkezem (ezért észre sem veszem, amikor tele van a fejem ítéletekkel.). És persze sokkal jobb és több vagyok, mint ők.

Légy tisztában azzal, hogy mindez szinte elkerülhetetlen, hiszen mindannyian az ún. hiány-énjeinkkel, hiány-azonosulásainkkal állunk neki a spirituális útnak vagy akár az önfejlesztésnek. Ha bármelyik fenti „tünetet” beazonosítod magadon, ne haragudj magadra érte, csak gyengéden simogasd meg a buksidat és ölelgesd meg magadban a „Kis Menekülőt”. J Az (ön)-keresésre eleve az motivál minket, akinek MAGUNKAT HISSZÜK: a hiány-én kezd el keresni. Általános hiány-azonosulásaink a következők, alapvetően mindegyik a „valami baj van velem és hiányos vagyok” történet egy fajtája:

Gyenge/Kicsi/Kevés/Tehetetlen vagyok
Nem vagyok szerethető
Nem vagyok megfelelő/Elfogadhatatlan vagyok
Nem vagyok elég
Nem érdemlem meg/Nem vagyok méltó/Értéktelen vagyok
Nem vagyok fontos/Nem figyelnek rám/Nem vesznek figyelembe
Tökéletlen vagyok/Rossz vagyok/Hibás/Selejtes vagyok
Nem vagyok teljes/egész/Hiányos vagyok
Alkalmatlan/Képtelen/Életképtelen vagyok
Lúzer/Csődtömeg/Sikertelen vagyok
Egyedül vagyok/Kirekesztett vagyok
Elutasított/Eldobott/Elhagyott vagyok
Védtelen/Sebezhető vagyok/Kiszolgáltatott vagyok/Nem vagyok biztonságban
Áldozat vagyok
Senki vagyok/Láthatatlan vagyok/Észrevehetetlen/Jelentéktelen vagyok
Idegen/Más/Kívülálló vagyok

És a hiány-történetek úgymond kompenzációs formában, pont az ellenkezőjükként is felbukkanhatnak. Ezek első ránézésre „pozitív” azonosulások, amikről érdemes tudni, hogy ha ilyesmiket hiszel magadról, sőt még hangoztatod is, akkor valamilyen alap-hiányt próbál az elméd kompenzálni ezekkel az azonosulásokkal, és pl. a spirituális keresésben vagy az önfejlesztésben véli megélni ezeket:

Különleges vagyok/Különb vagyok
Jobb vagyok
Fejlettebb vagyok
Bölcsebb vagyok
Előrébb tartok
Felsőbbrendű vagyok
Megvilágosodott/Felébredett vagyok
Sikeres/Tökéletes vagyok

Folytatnám.

Consuelo 2013.08.22 20:25:42

@Consuelo: folytatás2:

Amíg ezek az alapvető én-azonosulások a helyükön vannak, az életünk különböző területein dugják ki a fejecskéjüket. Mivel ezek a hiány-ének ún. ÉRZELMI SEBBEL nőttek össze, folytonos elmenekülésre késztetnek minket, hiszen az érzelmi seb megélését, begyógyítását nem tanultuk meg. Minderről sokat írtam már korábban a blogon.
(Alapvető identitásunk: hiány és nem megfelelőség – tavalyi bejegyzés)
(Az érzések és érzelmek totális félreértéséről)

Javaslom, hogy olyan módszert, utat válassz, mely nem további elmenekülésre késztet, hanem megtanítja, hogyan ismerd fel és dolgozd fel a hiányaidat, érzelmi sebeidet, áldozatiságodat. Néhány támpont a választáshoz, azaz min fontos átmenni ahhoz, hogy valódi belső változást élhess meg:

Alapvető hiedelemrendszerek, ideálok, koncepciók feltérképezése, megkérdőjelezése – elme-szintű munka
Elfojtott érzelmek tudatosítása, megélése, feldolgozása – energia-szintű munka
Hiányok és hiány-énazonosulások felismerése, feldolgozása (lásd fentebb)
Kitagadott árnyék személyiségrészek, tulajdonságok felismerése és visszaintegrálása
Radikálisan őszinte kommunikáció önmagamról (nemet mondás, én-határok, kérés)
Önbecsülés, önértékelés, önszeretet gyakorlati megvalósítása – önmagaddal való kapcsolat rendbetétele
Emberi kapcsolatok rendbetétele, konfliktusok, sértettség, harag feldolgozása
Félelmek, szorongás feldolgozása
Függőségek, kényszerek célzott kezelése
Csapdák, tévutak tudatosítása
Gyakorlati, önállóan végezhető technikák megtanítása
Rendszeres megpihenés a jelen megtapasztalásban (meditatív, figyelő, tapasztaló állapot)
Testtudatosság: mi zajlik éppen most a testemben energetikai szinten
Gondolati tudatosság: mi zajlik éppen most az elmémben gondolati szinten
Folyamatos mélyítés abban, hogy nem vagy azonos az elméd által vetített történetekkel
MEGTANÍT ÉLNI, szembenézni a felmerülő problémákkal, nem elmenekülésre biztat a „spiritualitás/kedvesség, jóság, szeretet” nevében

Eddig az idézet. Hitem szerint nincs gond a hittel, a spiritualitással, addig amíg el nem távolít a valóságtól. S mi a valóság? Maga az élet, úgy ahogy van!

Köszönöm, hogy megoszthattam.

-C-

Consuelo 2013.08.04 17:13:50

@Kihajolni veszélyes!:
Kedves „kihajolni veszélyes”! Hát, bocsi de azt jutott a nick nevedről az eszembe, hogy kihajolni valóban nagyon veszélyes főleg JT. körökben, mert vagy kiugrassz önként vagy kilöknek, mint kihajolót.
Csak annyit még, amit az adakozás dicsőítéséről írtál, hogy anno pont egy JT. mondta nekem, hogy erkölcsileg az özvegyasszony két fillérje nyomott legtöbbet a latba, de a templom mégis a gazdag zsidók pénzéből épült.
A tanúknál az a gáz, h. kizsigerelik az „özvegyasszonyok két fillérjét”, s teret sem adnak a tanulás tiltásával, jobb állások szerzésére, kvázi magasabb jövedelemre. Így az átlag szerény tanúk lelkiismeretére apellálva,” fosztogatják” a családokat. Nem Istennek adják, a Mindenség Uránnak, nincs szüksége pénzre. De, te ezt jobban tudod most nálam, jobban tudnád idézni, hogy: …akié a világ minden aranya…

Egy olyan családból jövök, ahol az adományládába való dobálgatással, minket gyerekeket fosztottak, olykor alapvető szükségletektől. Az ISTEN akiben én hiszek, nem ezt várja el, persze csak az én hitem szerint.

Consuelo 2013.04.07 13:53:50

Kedves Mindenki!

Anélkül, hogy kioktatni szeretnék bárkit is, vagy autentikus igazságokat kinyilatkoztatni, csupán egy másfajta látásmód lehetőségen való elgondolkodásra szeretném felhívni a figyelmet. Teszem ezt annak tudatában, hogy valószínűleg nem lesz népszerű a mondandóm.

Lenne egy kérdésem felétek, - a gondolataitok ti vagytok? Azonosultok a gondolataitokkal?

Ha akár egy percre kipróbálnád, hogy csak lélegzel, és ha jönnek is a gondolatok nem időzöl el rajtuk, érzékeled, hogy a gondolatok jönnek és mennek s, hogy a gondolataid nélkül is létezel. Mert lélegeztetve vagy, akkor te, mint egyéniség azonos vagy a felbukkanó gondolataiddal?

A kommentekre reflektálva, van, egy tény mondjuk, hogy XY ezt vagy, azt írta.
S eköré a tény köré, elkezdjük a saját koncepciónkat gyártani, hogy biztos ezért meg ezért írta és, hogy akkor biztos ilyen meg ilyen. Az ítéletalkotásaink, a múltból, a neveltetésünkből, a múltrendszerbeli mintáinkból, és a hiedelmeinkből táplálkoznak.
Rendben, van egy gondolatunk a másikról, hogy XY „védi a szervezetet” vagy YX a saját ideológiáját, „Krisztusi szeretet kifejezése nélkül sulykolja”, ezért ő ilyen (valami negatív jelzővel sújtott) ember.

1.Kérdezed meg magadtól, hogy ez az állítás igaz?
Azt válaszolhatod, persze, hogy igaz.
2.100% biztos vagy benne, hogy ez igaz?
Lehet, talán jobban átgondolod, és azt mondod, nem egészen biztos, hogy 100% igaz.
3.Mit érzel a testedben ettől a felbukkanó gondolattól, hogy érzed magad?
Dühöt, haragot, netán agressziót vált ki benned, hogy legszívesebben behúznál neki egyet?
4.Hogy éreznéd megad a felbukkanó gondolat nélkül?
Lehet egészen jól.
5.Mi lenne, ha megpróbálnád megfordítani az állítást, amit a felbukkanó gondolatban megfogalmaztál. Pl, hogy XY nem védi a szervezet (ez csak az én gondolatom róla) vagy YX nem Krisztusi szeretet nélkül sulykolja az ideológiáját.( ez csak az én gondolatom róla).

Nem voltunk a másik helyében, múltjában, megtapasztalásaiban, nem tudjuk mitől lett olyan, amilyen és ő sem tudja, hogy mi mért vagyunk olyanok amilyenek. Nem ismerjük a szívállapotát, az indítékait. Mégis hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni a másik embert, mintsem a saját felé irányuló értékítélettel teli gondolatainkat.

Mi volna, (most játszunk el ezzel a lehetséges opcióval) ha mondjuk, beállnál egy körbe és te volnál A. A elmondaná, hogy mi a baja B.-vel. Majd A. beállna B. helyére és ő is elmondaná a nézőpontját. Ezt megismerve, A. beállna C. helyére, aki az A ás B. helyzetében is levő önmagát testesítené meg. Hogyan látná ebből a szemszögből a helyzetet, ha ránézne? Most is olyan vehemens érzelmekkel reagálna B-re? Valószínűleg nem, mert ha csak képzeletben is, de megpróbált belelépni az ő cipőjébe is, s talán rálátott kicsit B. szempontjaira is.

Az emberben kialakul egy hiány-én, s szinte az egész élete arról szól, hogy ezt a hiányt enyhítse. Ezért, keres kutat. De, valahol mindig a jövőben reméli a megoldást és az enyhülést. Ha, majd ezt vagy azt elérem, ha megértem, ha megvilágosodok, stb… akkor majd megelégedett és boldog leszek. S mi van most? Közben elmúlik a jelen, mert a jövőre fokuszálunk.

Ha egy kivetített gondolatunkhoz, negatív érzelem párosul, azzal mindig dolgunk van. Megértem, hogy nehéz ezt elfogadni. Ránézni arra, hogy ha zavar valami a másikban, pl. merev, konok, öntörvényű, miért zavar ez engem, mit árul ez rólam?

Tükröket tartunk egymásnak, a másik emberben a saját értékalkotó ítéleteink kivetítődései tükröződnek vissza. Erre akár tekinthetnénk hálával is, megköszönve a másiknak, hogy tanítónk, az önmegismerés útján.

Tudom, most mondhatjátok (na, most ez is egy kivetítés részemről) hogy nem, nem, nincsenek e mögött érzelmek, ezek tények. Valóban így van ez? Talán férfiasabb dolognak tűnhet cinkelni a másikat, mit szembe nézni azzal, hogy ki is lennék a történetem nélkül? a sztorik nélkül, amit egy tény köré gyártottam. Ki lennék valójában, ha lemezteleníteném, értékítélet nélkül, csak a tényeket látva?

Ki lennék, ha vádolás, bűnbakkeresés, mutogatás nélkül látnám magam? Mi volna az igazi identitásom? Ki volnék a nélkül a történet nélkül, hogy a szervezetet okolom, az életem alakulása miatt, mit árul ez rólam? Megértem, hogy sokan nem szívesen néznek rá erre, hiszen akkor nem lehetne takarózni, azzal, hogy ezért meg ezért vagyok ilyen, alakult így az életem, mert ezek vagy azok ezt tették. Én nem voltam benne? S akkor meglátszódna a lemeztelenített valóság, hogy ki is vagyok én valójában? Ehhez kell az igazi bátorság. mert lehet nehezen találjuk meg az igazi identitásunkat.

S mondjuk, tegyük fel megszűnne JT. szervezete. Boldogsággal, örömmel töltene el, hogy a „bűnösök” lám elnyerték méltó büntetésüket. Jobb lenen az életed, boldogabb lennél? Meddig tartana az örömed? A jelen életedben, ebben a pillanatban, ez az életed fő motivációja? Ez volnál Te? Ez a gondolat, hogy boldogabb lennél, ha a szervezet nem lenne? (Bocs, JJ. nem a blogod ellen szól). Hol van a Te igazi életed, az igazi önvalód?

A megoldás benned van és nem a külső körülményekben. Nem abban, hogy ha ez meg az majd meglesz, akkor célba érek.

Három dolog van: van, ami az én dolgom, van ami a másik dolga, és van ami Isten dolga. Sajnos az emberi természet hajlamos arra, hogy jobb szeret a más dolgával foglalkozni, vagy olykor még Isten dolgával is, amikor ítéleteket alkot, holott pontosan tudja, hogy kinél van az ítélet.

Félreértés ne essék, nem azt akartam kommunikálni, hogy nem kell gondolkodni. Gondolkodni szükséges, mert a fizikai életünk működéséhez nélkülözhetetlen. De, ne mindent intellektusból akarjunk magyarázni (mert az, az ego játéka). A tudás intuitív dolog, belénk van kódolva, de ahhoz, hogy észrevegyük azt a velünk szültetett bölcsességet (Isten képére és hasonlatosságára vagyunk alkotva) időnként meg kell kérdőjeleznünk a gondolatainkat.
Még egyszer leírom, nem tuti frankó osztásnak szántam a mondandóm, csak elgondolkodtatásra, hogy lehet más szemszögből is ránézni helyzetekre.
Szép napot mindenkinek!

-Consuelo-

Ui: s, nem ártó szellemek hatására írtam amit írtam, keresztény szellemiséggel és megvizsgálható.

Consuelo 2013.03.29 16:05:17

@sefatias:

Sefa, kedves Neked küldöm ezt a dalt:

www.youtube.com/watch?v=j73Yufq1OVg

Szeretettel:

-Consuelo_

Consuelo 2013.02.22 23:30:19

@22év:

Lájk :)

Consuelo 2013.02.23 11:16:45

Kedves Zsuzska!

Bonyolult több „sebből vérző” helyzetekről, részemről ostobaság volna egyszerű konklúziókat levonni. (Hogy, tégy ezt vagy azt!)

Most megosztom Veled az írásodról a gondolataimat.

Különbség van az „el szeretnék jönni Jehova Tanúi egyházából” s az el akarok jönni között, az első egy vágyálom,egy jó lenne, a második pedig már egy komoly elhatározást, egy döntést követel. Dönteni nem könnyű! De, a soraidból olvasva hoztál már meg döntéseket, pl. amikor elváltál.

Talán táplálkozhatnál ebből a döntésedből, akkor mi motivált, mi volt a célja a döntésnek, melyek szóltak mellette és ellene? Van egy eszköz a múltadból, amit most használhatsz, a döntési képességed. S, ezt ne becsüld le, mert ez nem kevés!

Látom itt sokan nem értették (s lehet én is félre értem), hogy belekényszerültél egy házasságba. Nincs ítélkezés bennem, nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy ha a gyülekezetben van egy potenciális férj jelölt aki komoly szándékkal érdeklődik, akkor erre lehet jó indok, hogy pl. ne maradjak pártában, jöjjek el otthonról, ki tudja akad-e másik ilyen parti stb. 1000 indok lehet erre. KI tudhatja milyen élethelyzetben, érzelmi állapotban voltál akkor?!

Megtörtént, ami megtörtént, a múlt felett már nincs hatalmunk. A jövőnk felett pedig igen!

Bár nem a Te hibád, de a Te felelősséged volt ez a házasság. Talán ez lehet, egy tanítás az élettől, Istentől, a „sorstól”, hogy a döntéseinkért mi vagyunk a felelősek, ha bölcs vagy akkor ezt akár a javadra is tudod fordítani.

A „testvérek” csak tették a dolgukat, ameddig a kapacitásuk engedte, hogy íme, valaki újra jár, hurrá! Ne várjunk el tőlük többet, mint amire képesek. Ők is csak viselik a hétköznapok terheinek a súlyát, s van egy energia szint, ami felett már ne képesek.

A „szervezetben való” újra férjhez menésnek, kicsiny az esélye. Gondolj bele, pl. mennyi potenciális férjjelölt lehet? Bocsánat, ha minősítésnek tűnik, de pl. nézz meg egy nazarénus közösséget, totál belterjes.

Pál azt írja Timóteusnak:
Azt kívánom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék családjuk gondját, s az ellenfélnek ne adjanak alkalmat a megszólalásra.

Természetesek a vágyaid, férj, gyerek, család, Nincs ezzel gond! Jó magam is elvált vagyok. 24 év házasság, egy szép zárt „rózsaszín” világban éltem. Mivel társas lény vagyok, igyekeztem új kapcsolatra szert tenni. Sajnos szembesülnöm kellett hogy milyen a világ a, férfiak, melyekről addig fogalmam sem volt. Ebben az értelemben itt kint sem könnyű! De, még nem adtam fel, hogy ha ki van rendelve számomra még egy Társ, akkor, meglesz az életemben. Nem tudom, hány éves vagy. Vannak helyzetek, amikor mások a realitás mezején, elképzelhetetlennek látják az álmaink megvalósulását. De, a hit csodákra képes!

Értem elkeseredésedet, az önsorsrontó gondolatok, a lélek néma sikolyai. Egy a lényeg, ne másokért MAGADÉRT akarj élni!

Önismeretre volt szükségem nekem is, hogy tudjam, ki vagyok, mit is szeretnék valójában?! Fontos dolog, megismerni önmagunkat. (Bár tudom, ezt itt elég sokan vitatják, de ez az ő dolguk). Mert nem az, az önismeret, hogy azonosítom magam, pl., hogy egy anya, egy szakember, stb. vagyok, mert ez csak a forma világa, a szerep, amiben az adott helyzetben vagyok. De, a szív rejtett belső embere, a lélek mélységes bugyraiban ki vagyok én valójában? Ezen vizsgálódások, nagyon nagy őszinteséget követelnek, s olykor bizony fájdalmasak. Rájönni arra, hogy nem is az vagyok, akinek gondoltam magam. De szükséges magamat ismerni, hogy tudjam kire/mire is van valójában szükségem.

Félelmek mindenkiben vannak, valahogy ez bennünk van. Nem vagyok elég jó, nem jó szellemben nevelem majd a gyerekem, stb. Az okosok azt mondják, hogy aki hisz az nem fél. Nehéz elengedni a félelmeinket, s rábízni magunkat, egy Felsőbb erőre, Istenre, hogy az adott helyzetben a lehetető legjobbat adja majd nekünk.

A magány, bizony „cudar” dolog, még Jézus Krisztus is átélte a Golgotán.” Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?”

Mivel segítséget kértél, s kéretlenül nem jó dolog tanácsokat osztogatni, így én csak annyit mondanék Neked, hogy MINDIG VAN VÁLASZTÁS!

Szeretettel:

-Consuelo-

Consuelo 2013.02.23 11:41:54

@Nóra Balogh:

Kedves Erzsike!

Megértelek Téged, és értékelem a jó szándékodat is, dicséretes kiállni a hitünk mellett.

De, kérlek, érts meg Te is minket! (Elnézést a többes számért, de talán most fogalmazhatok így).

Voltunk olyan helyzetben amilyen most Te vagy, de Te még nem jártál a mi cipőnkben. Hidd el, sokan a volt tanúk közül, nagyon sokan buzgó becsületes, lelkiismeretes szolgálói voltak a hitüknek. Sokan itt nem véletlenül vannak, mindennek oka van. Nem feltétlenül hitehagyott, Istentől elfordult, bűnökkel terhelt emberek vannak itt.

Csak valami valamikor, valamiért összetört bennük a JT szervezettel kapcsolatosan. A többség, nem Istentől, nem a bibliától fordult el, hanem a szervezettől.

Most vannak dolgok amiket még nem látsz, értelek Téged. Régebben azt mondtam, amikor eljöttem a JT-től, hogy jobb a „vakoknak” (ezt nem minősítésnek szántam) mert ameddig nem látsz dolgokat, addig nem kell szembesülnöd, de ha egyszer látni kezdtél, onnantól kezdve már nem tudsz, nem látni.

Talán annak is oka van, hogy erre az oldalra tévedtél. Vagy ha nem, akkor ne tedd ki magad felesleges sérüléseknek, élj a hitedben, de tartsd tiszteletben mások hitét is.

Remélem nem bántottalak meg, nem volt ilyen szándékom.

Szeretettel:

-Consuelo-

Consuelo 2013.02.05 23:28:53

Üdv Mindenkinek!

Személy szerint az értelmi képességei miatt én nem „cinkelnék” senkit. Mindenkinek annyi van, amennyit kapott (persze valamelyest egy bizonyos határig fejleszthető).

Több furcsa momentum is van a levélben, melynek okán először én is azt gondoltam ez valami „kamu”.

JJ oldalának a címe: Mindenkinek Jehova Tanúiról. Ha valaki csak a leírás részt olvassa, akkor abból nem derül, ki az oldal küldetése., ha mondjuk a felette lévő bal oldali néhány sor elkerüli a figyelmét.(Mert annyira lelkes.)

Lehet a levélíró azt gondolta, hogy ír a személyes megtéréséről, mint információt, mindenkinek Jehova Tanúiról.

Amit én érdekesnek találok a levélben az, hogy milyen különös és kiemelt hangsúlyt kap (az én olvasatomban):” Kerstem a társaságukat mert nem értettem mitől másak ezek az emberek .. honnan ez a nagy szeretet embertársaik iránt .. Fügetlenül ki hova tartozik !! Ezek az emberek Lojálisak voltak velem és elentétben a sok vádaskodástól !”” ismételtem elmondhatom hogy ennyi szeretetet és tisztelett az életben nem kaptam senkitől !!”

-hova tartozástól függetlenül…hmm, milyen hovatartozásról beszélhet? (faji, etnikai?)
-lojálisak voltak velem ..hmm, (méltányosak, igazságosak) miben?
-ellentétben a sok vádaskodástól, ennyi tiszteletet nem kaptam senkitől…hmm, kinek lehet és miért ez ennyire fontos?

Ez a kifejezés, még egy friss tanú szájából is furcsa:” Az élet kegyetlen téfát Üzött velem , és csak halottam másoktól mert megvert az Isten !!”

Nem tudom, van erről a levélről egy elképzelésem, de inkább nem osztom meg.

Consuelo 2013.02.01 00:09:24

Kedves Sefa!

Értékelem ezt a kezdeményezésedet, mert olykor már a megosztás önmagában is segít, a „sorstársi együttérzés” együtt gondolkodás.
Áldás koronázza e kezdeményezésedet!
-C-

Consuelo 2013.01.31 23:37:12

@sefatias:
Sefa, kedves!

Engem már jó ideje nem érdekel az „igazam”.
Pont a Te blogodban (emlékezetem szerint) „ütköztettük” a véleményünket, a fizetett papság ellen és mellett. Én az utóbbira voksoltam, mert akkor van egy főállású pásztor, akinek ez a munkája, nem a családjától, a munkájától, „ne adj Isten” önmagától veszi el az időt.

Változatlanul látok ebben rációt, a megfelelően kiképzett pásztorban, akit kiképeztek pszichológiában, vezetési módszertanból, stb.
S, nem utolsó szempont, hogy számon kérhető, ha nem jól végzi a munkáját, mint bármelyik munkavállaló, akkor felmondható a státusza.

Másfelől amit írtál, hogy:” Na, azt a határt soha nem léptem át.” Ez van a Te fejedben. A kérdés, hogy az akkor és ott érintettek fejében, szívében, lelkében mi van? Mert az idézet a Te valóságod, a megélés pedig az övék.

Mint ahogy, lehet a Téged elítélő vének fejében nincs az, hogy „helytelenül éltek véni hatalmukkal” Te teljesen másként élted meg.

Lehet ezt ragozni, ide-meg oda, de ez bizony lélektan.

Üdvök!
-C-

Consuelo 2013.01.31 23:48:00

@sefatias:

Tudod, Sefa!

Valahogy most eszembe jut egy bajai tesó mondása, aki „500” erős paprikával főzte a halászlét, s amikor ezt nehezményezték, azt mondta: NEM ERŐS AZT TESTVÉREM, AZT TE CSAK ÚGY ÉRZED!!!
Hát valahogy így! Minden csak egyéni viszonyítás kérdése.

Consuelo 2013.01.31 23:51:43

@sefatias:

Sefa!
Remélni azt, hogy jót cselekedtünk az akkori hitünk szerint, nem kivetnivaló. Akkor a legjobb tudásunk szerint tettük, amit tenni voltunk képesek. De, ez nem jelenti azt, hogy adott esetben olykor nem okoztuk mások lelkében „károkat”.
Jó, hír, hogy mindezt helyrehozhatjuk, és jóvátételt nyújthatunk.
Ez a gyönyörű az egészben. Van LEHETŐSÉG!

Consuelo 2013.01.26 00:36:32

@reboot:

Ahogyan olvastam a kommentedet, az jutott eszembe, hogy „bel berkekben” mindig elnézőbbek, valahogyan, az egyházak, mint a „mezei” tagokkal.

Nincs ez másképp a többi egyháznál sem.
Eszembe jut Malota László: A gyalázatosak szentélye című könyv. (S, persze valószínűleg a Tanúknál nem „nyelnek be” ennyit).

Érdekes, amit az egyik oldal ír a könyvről:
Az Index "Olvasson Hiába" kuratóriumának szakvéleménye szerint, aki nem akar pap lenni, az ne legyen, inkább írjon kétes értékű bestsellert.

Consuelo 2013.01.26 00:56:17

Ej, kérem, lássuk a pozitív oldalát is! Végül is legalább egy „eszmei” elismerés maga az oklevél.

Pl. én anno, igen fel voltam háborodva, amikor Édesapám véni tevékenységét korlátozta, egy (a minősítés szándéka nélkül írom, szabólegény, aki inkább egy SS tisztre emlékeztetett) SS tiszt vénnek hívtam.
Édesapám megöregedett, betegségek tűzdelték életét. De, az elméje és a szellemisége, helyén volt még sokáig, a halálát (és otthon való több hónapos haldoklását megelőző időkig). A gyülekezet tagjai szerették és értékelték, sokszor volt, hogy kérték bizonyos bírói ügyekben legyen jelen, mert ha ő nem lesz, ott el sem mennek. Empatikus és szeretetteljes volt az öreg.

Az ellene sutyiban való áskálódások (csak azért mert mások ragaszkodtak a személyéhez, s nem igen akadt haragosa, sőt ha belegondolok, olykor még ma is ismeretlen virágokra bukkannunk a temetőben, nem tudjuk ki látogatta meg). Lehet, hogy egy „számára nem világos eszme” mellett voksolt, de abban hűséges volt, de mindenek fel lett emberi.

Ez az ember annyit nem érdemelt meg, mint a pártállamiságban valaki, akit eltávolítottak, hogy: érdemei elismerései mellett…stb. etc…etc..

Nekem akkor, megvallom őszintén hányingerem volt, a JT-s eljárás módról.

Aki öreg, hiába vannak más öregek, akiknek még mindig fontos a szava, az élettapasztalata, ha nem húz már úgy, mint egy ló, akkor „sít telepre” vele.

Akkor azt éreztem, hogy még egy pártállam is képes „tisztességesen nyugdíjazni, elismerni, amit tettél a közért” a tanúk még ennyit se. Pedig gesztus értékű lehetett volna.
De, az nem szól a prédikálásról, a több adományról.

Hanem csak, annyiról szólna (szólhatott volna, hogy) J. bácsi köszönjük, és szeretünk Téged!
Most pityergek egy kicsit…

Consuelo 2013.01.19 22:48:54

@sefatias:

Sefa, Sefa!

Tudod, amikor mutogattam másokra, a csoportban, ahol akkor épültem, majd később dolgoztam, mindig azt mondták, amíg két ujjad a másik felé mutat, három magadra. (megjegyzem akkoriban utáltam ezt a mondást). Meg azt is mondták nekem, hogy ami zavar a másikban, az benned is benned van. Hmm…. Hát bevallom ez sem tetszett.

De, idők, jöttek mentek és néhány dolog megértésére jutottam. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig minden esetben képes is vagyok alkalmazni a tudást, de legalább ott van, és jelez, hogy ejnye..ejnye…hát ezt tudod…

Consuelo 2013.01.21 14:53:31

@sefatias:

Sefa!

Tudod, hogy értékellek! Most mégis leírom, amit érzek. Bocsáss meg, hogy túl”gondoltalak”, hogy azt feltételeztem, túl vagy már ezeken az emberi miegymásokon. Ne, haragudj, hogy azt hittem, hogy nem számít már neked, hogy mit gondolnak rólad mások! Mert biztos vagy magadban a hitedben, az utadban, és nem kellenek a visszajelzések. S a negatív véleményeket pedig tudod kezelni, hiszen nem szerethet, nem érthet velünk együtt mindenki, ez az elfogadás része. Bocsánat, hogy feltételeztem, hogy rendíthetetlen vagy, és felnőttként kezelsz minket olvasókat, akik majd a mosakodások ellenére, képesek eldönteni, a hozzáállásukat, és alkotnak önálló véleményt.
Látod, ez az én hibám, mert vetítettem Rád, egy ilyen pozitív látásmódot, holott a reakcióid nem ezt bizonyítják.
Ha valakinek nem inge nem vesz magára. S, ha ezt annak ellenére teszi, hogy nem az övé, és mosakszik, csak gyanút kelt, hogy hááát….akkor még is csak lehet benne valami. (Az ember már csak ilyen).
Gondolj csak itt a kedvenc, Diotrefeszedre! Ha elkezdene mosakodni, azok előtt akik ismerik, vajon mit szűrnének le? Ha, azt mondogatná, hogy á, én nem is olyan vagyok…Nem-e, azt, hogy miért mosakszik, ha nem is „bűnös”?

Ha magamból indulok ki, akkor engem mi sért? Kit is sért? A hiúságom, a gőgöm? Számít, hogy mit gondolnak mások, ha én rendben vagyok magammal? Ki mondja, hogy bántanak, a benső én, vagy az egóm?

Consuelo 2013.01.21 18:53:42

@sefatias:

Sefa!

Nos, jó tanulást!

Ezt írod:
„azt hiszem itt olyan falba ütköztem amin nem látok át és nem is értem, hogy miként került oda. Ez a helyzet meghaladja a képességeimet. Mert fel sem érem ésszel, hogy most mi van. Komolyan mondom, hogy olyan területre tévedtem, ahol még sohasem jártam. Pedig megéltem pár dolgot. Most suliba vagyok, de ezt még kifejtem, mert az élet számomra teljesen új területére tévedtem.”

Igyekszem legjobb tudásom, és legjobb szándékom szerint reagálni.
Hitem szerint az élet csupa falakból áll, s nehezen fogadom el jó magam, hogy az élet „misztérium”, ne fecséreljem az időt rá, hogy megértsem. Nem érthetek meg mindent, kevés rá egy emberi életidő.

Tudom olyan „tanús feeling” hogy az idő, meg isten, blabla…majd megoldja. De, az időtől, mint tényezőtől magam részéről nem tudok elvonatkoztatni, én az ÉRÉSNEK hívom, ami időt igényel, TÜRELMET, sok-sok türelmet és alázatot az élettel szemben.
Egyik blogodban, azt írtad, mit tanultál a tanúktól, mit is köszönhetsz nekik. Nos, bár tanús tanítás, ami nekem most beköszön, hogy: mit tenne most JÉZUS?

Jézus valószínűleg az érte ért sérelmek okán a levelei végén az írná, hogy?

Üdv (Jézus, asztalotokat felforgató, hiteteket minősítő tanító) ugye, hogy nem?

Régebbi kommentben azt írod, nem „bírod, hogy hülyének „ nézzenek?! Szerinted JK-t ne nem nézték „hülyének” (már-már istenkáromlás az is , hogy a klavin lepötyögöm ezt) kora vallási vezetői? S Ő, mosakodott nekik? (Csendben kérdezem ezt).

Pont a Te blogodban, az egyik kommentemre, írt nekem a te egyik barátod, hogy de akkor az légy! S első olvasatra bizony, felkaptam a”savat,” de fújtam kettőt, és igyekeztem meglátni benne a tanítást. Hogy, nekem az a mondandója a kommentezőnek, hogy ne ugázz (ugass) tedd, és akkor leszel hiteles! S, igen, a saját belső értékrendemhez hitelesnek kell lennem (s most nem ideológiai, teológiai irányzatokra gondolok, hanem az élettel kapcsolatos hétköznapi megnyilvánulásokra).
S van hitem az emberben, még mindig van…

Consuelo 2013.01.21 11:14:22

Hmm… Nem tudom, megnéztem az évkönyvben, és ha a hírnökök átlagával számolok, ami 22.593 fő, akkor fejenként, 3.098- Ft jön ki. Ez lehet ránézésre nem is olyan sok. De, tudom, hogy vannak nyugdíjasok, akik olykor a gyógyszereiket sem tudják kiváltani, bár azt is tudom, ők lesznek azok, akik belenyúlnak majd a zsebükbe (hiszen ők bírják legkevésbé a meleget).

Érzésem szerint úgy volna korrekt, hogy konkrét számot adnának meg, hogy ezt tudják-e vállalni a tagok. S, aki nem, azt a gyülekezet mondjuk, kipótolhatná a „jó reménységből”. De, lehet, hogy azt gondolják, ha nem adnak meg konkrét számokat, akkor a tehetősebb családok mélyebben nyúlnak a zsebükbe, s akár még nagyobb összeg is összejöhet.

Persze ez csak az én ötletezgetésem.

Consuelo 2013.01.19 23:24:06

Kedves JJ!

A magam részéről hiányolom a „sima” „egyszerű” IGEN vagy NEM opciót.

Bocsi:)

Consuelo 2013.01.17 21:49:27

Jó ez a piros! S ha valaki azt mondja, hogy piros 25, akkor az hiába fekete 35, akkor, bíz azt „pirosnak” kell látni. (természetesen csakis az együttműködés és a támogatás szellemében).

-C-

Consuelo 2013.01.04 12:15:35

Kedves firstkissne!

Köszönöm, hogy megosztottad a leveled. Bátorságra vall, hogy megírtad, és az is, hogy közzétetted. Nekem nem volt jó, amikor magam ellen mentem, és elnyomtam a valódi belső hangom, amióta ezt nem teszem élhetőbb az életem. Bár nem akadálytalan, de minőségileg más.
Ama Vigasztaló pedig, a Szent Szellem,akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.
(Ján. 14,26.)

Szeretettel:
-C-

Consuelo 2013.01.01 18:19:00

Kedves Leslie!

Holnap privátban válaszolok a kérdéseidre.

Consuelo 2013.01.02 11:33:46

Vajon mihez kell nagyobb önfegyelem? Felvenni minden kesztyűt, vagy lemondani a „párbajról” ?

A szeretet hangja hitem szerint, nem a” legyőzés”, hanem a megnyerés hangja.

Consuelo 2013.01.02 13:40:41

@Inspicio:

Kedves Inspicio!

Válaszoltam priviben. Szép napot!

Consuelo 2013.01.01 11:32:10

A zene egy nagyon érdekes dolog, hat az ember tudatára és tudatalattijára is. Nekem nagyon függ a lelkiállapotomtól, hogy miként reagálok egy-egy zenére. van amikor gyógyítólag hat és van amikor kifejezetten idegesítőleg hat rám.

A zene egy eszköz, melyen azokhoz is szólni tudnak, akik más „hangokra” nem reagálnak. Gondolok itt a zenével evangelizáló gyülekezetekre.
A régi kozmetikusom, egy kékre festett hajó, bakancsos, fekete tussal kihúzott, piercinges lány volt. Egy alakalommal rá sem ismeretem, egy szolid, visszafogott hölgy állt előttem és beszélt a hitéről. Egy aluljáróban, zenélt egy pünkösdi közösség, ahol őt megérintette JK hívása. S ismerek más gyülekezetekből (Biblia Szól, Golgota, is hasonlóan „megtért” személyeket).

Újra csendes kérdésem felétek: Jobb volna, ha az emberek semmilyen hitre nem jutnának, vagy még is jó, hogy a hit valamilyen módon elér hozzájuk és megérinti őket. (Jó magam az utóbbit részesítem előnyben, s nem óhajtom mások hitét elvitatni).

A zenét használja az orvoslás is, zeneterápia formájában.
hu.wikipedia.org/wiki/Zeneter%C3%A1pia

S olvasni fejtegetések a zene a bibliában témakörben is:
www.parochia.hu/1oldalelemek/Gondolatok/zen_ut_Bibl.htm

Pl. volt amikor az alábbi zene nagyon nagy hatással volt rám (bár lehet ez sokaknak limonádé, a zenei ízlésük alapján):
www.youtube.com/watch?v=GsOIGtYQZYI
Addig hallgattam egész nap, míg a lelkem már nem könnyezett ha hallottam.

Consuelo 2013.01.02 11:06:43

@sefatias:

Kedves Sefa!

Először is ne vitassuk a jó szándékot, lássuk meg a segíteni akarást. Igyekezzünk objektívak maradni, és ne engedjük, hogy a szubjektív érzelmeink elragadjanak.

Az már más kérdés, hogy a gyanútlan vagy gyakorlatlan blog olvasóban milyen kép alakul ki az itt és más blogokban olvasottakról. Ez ügyben mindnyájunkat felelősség terhel.

Bizonyos ritkán felbukkanó kommentekből kitűnik, hogy sokan évek óta olvassák a blogot, anélkül, hogy 1-2 hozzászólást ejtenek vagy csendben vannak. Ők figyelnek és várnak. Mi az üzenet amit itt kapnak? Még ha a jó szándék vagy a segítségnyújtás is motivál minket, nagyon nem mindegy, hogy ezt milyen köntösbe csomagoljuk.

Mondjuk, van egy tanú, aki kellőképpen össze van zavarodva, tipródik, viaskodik magában, megtépázott lelki állapotban van, nem tudja mi volna a helyes döntés. Talán menekülne egy fanatikus hittételeket való szervezetből, s mit olvas? Azt, hogy le kell cserélnie a hitét, az Istenét, egy másik „fanatikusnak tűnhető” tanításra. Ami egyébként a biblia tiszta hamisítatlan kinyilatkoztatása. Azt hiszem ez sokak számára riasztó lehet.

S hiába mondja valaki, én csak az Írást hirdetem. A tanúk is ezt mondták. Ha valami kérdésem, vagy gondom volt, odavetettek egy biblia verset, és ha nem volt elég, vagy nem értettem, azt mondták szellemi gyenge vagyok, és az én hibám. Ha valóban a segítségnyújtás a cél, akkor igen is hiszem és vallom, hogy egészséges keretek között TEKINTETTEL KELL LENNÜNK MÁSOKRA, a lelki érzékenységükre, az összezavarodottságukra, a sebezhetőségeikre. Sarkosan, nem gondolom, hogy ha fejbe kólintanak egy nagyméretű bibliával, nesze itt az írás, s ha feljajdulsz, azt mondják, fáj az írás?! A te bajod! De, egyébként nem néznek le, mert te szellemileg még nm tartasz ott, ahonnan a kinyilatkoztatás történik.

Érzésem szerint, MINDANNYIUNKNAK ÓVAKODNI KELL MINDEN FANATIKUSNAK TŰNHETŐ, eszme, meglátás kizárólagosságának hirdetésétől.

Mi a fanatizmus?

„Fanatizmus. A szó jelentése többek között: vakbuzgó, rajongó, elfogult, elvakult, lelkes, vakhitű,
Türelmetlen, egyoldalúan elfogult.1 Nem éppen hívogató, csalogató, kívánni való jelzők!

A fanatizmus értékes oldala:

Aki fanatikus, az lelkes. Lelkendezik, örvendezik, ha fanatizmusa tárgyáról van szó, az élteti, az fű-
ti, az égeti a szívét, hogy dédelgetett eszméje, nézőpontja mindenhol, minden körülmények
között érvényre jusson, s akit csak lehetséges, alávessen annak.
A fanatikusnak erénye, hogy megalkuvás nélkül képes egyedül valónak tekinteni azt, amit
igaznak hisz, továbbá, hogy határtalanul lelkesedik és ragaszkodik fanatizmusa tárgyáért, és
mindenhol, mindenkinek hirdeti azt, ami lelkesíti, futi a lelkét. Ebben látja élete értelmét: élni
és hirdetni fanatizmusa tárgyát.

A FANATIZMUS VESZÉLYEI

A keresztény fanatikusok kizárólagosságának gyújtópontjában azonban -ezt kijelenthetjük-,
nem egy személy, nem Jézus Krisztus áll, hanem hitüknek egy apró szegmense, egy kis szeletkéje,
és ennek rendelnek alá mindent, ezt képviselik tűzön-vízen keresztül, erről beszélnek boldog boldogtalannak,
Ezt akarják mindenáron érvényre juttatni mások életében is.
Nem könnyű a fanatizmust tetten érni! Amikor fanatikussal állunk szemben, többnyire csak
Annyit érzünk, hogy valami nincs rendben vele, valami kizökkent az egészséges egyensúlyból
a gondolkodásában. Nehéz határvonalat húzni a megalkuvás-mentesség és az elvakultság
között. Amennyire értékes az első lelki életünkben, annyira káros a második. Fanatikus-e, aki
a Bibliát tekinti kizárólagos útmutatónak? Bizony, lehet az is. Fanatikus-e, aki a bibliai útmutatásnak
megfelelően (Fil 4:8) csak arról hajlandó társalogni, ami így-vagy úgy érinti Jézus Krisztust?
Hát, bizony, lehet, hogy az… Fanatikus-e, aki valamely szentírásbéli gyakorlatot mindenekfelett
valóan valósít meg? Bizony, elképzelhető, hogy az! Nézzünk erre egy szentírásbeli
példát!
A korinthusibeli gyülekezettel nagyon sok baja volt Pál apostolnak: viszályok, pártoskodások,
paráznaság, az úrvacsora félreértése, szeretetlenség, a lelki ajándékok működését illető
homályos ismeret és ebből fakadó válságos gyakorlat. Ez utóbbinak három teljes fejezetet
szentelt a nekik írt első levelében (12–14. fejezet). Érdemes megvizsgálnunk, mi is volt a gond
Korinthusban.
Adott volt egy lelki ajándék, a nyelveken szólás képessége, amely a Biblia más helyein is
megtalálható (Csel 2:4, 10:44–48, 19:6), vagyis elmondható róla, hogy biblikus gyakorlat. Miért,
hogy Pál mégis olyan hosszan foglalkozik vele? Miért kellett a lelki ajándékok mivoltát a teljes
12. fejezeten keresztül elemeznie? Miért, hogy a gyakorlatnak is egy teljes fejezetet szentelt (14.
fejezet)? Anélkül, hogy nagyon mélyen elmerülnék a kérdésben, a témánkat érintően csak egy
vetületét emelem ki a nyelveken szólás korinthusi megvalósulásának. Pál mindvégig, amíg erről
a témáról beszél, tulajdonképpen egyetlen dolgot igyekszik a korinthusbeliek koponyájába
eljuttatni: nem létezhet semmilyen gyakorlat sem Istentől, amely az ember ellen irányul, amely elijeszti
Őt Isten szeretetétől, amely a gyülekezet épülésének és gyarapodásának akadálya lenne. Erről szól a 13.
fejezet: ha egy gyakorlat érvényesítéséből hiányzik a szeretet, úgy annak képviselőjének lelkülete
távol áll Isten országának elveitől.
Eltekintve most attól, hogy amennyiben Pál e kérdésre vonatkozó tanácsát egy gyülekezet
megvalósítja, ott tulajdonképpen terét veszíti a nyelveken szólás egyént építő gyakorlata (ahogyan
az ma a karizmatikus gyülekezetek sokaságában elfordul és taníttatik), le kell szögeznünk:
Pál arra mutat rá, hogy a korinthusbeliek imádati formája e kérdésben nem volt más,
mint merő fanatizmus. Valami olyan került az előtérbe náluk, amire Isten soha nem gondolt,
és amit soha nem parancsolt. „Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl, és mindnyájan nyelveken
szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?”(1Kor 14:23)–
kérdi joggal az apostol.
Ha a gyülekezet gyakorlata, ha az erre vonatkozó tanítás Istentől származott volna, vajon
kicsoda o, Pál, hogy megálljt parancsoljon annak, amit az Úr rendelt el? Nem, a korinthusiak
fanatikussá váltak a hitük egy szeletkéjére, a lelki ajándékok egyikére nézve: kizárólagossá lett
annak előnyben részesítése. Olyannyira, hogy már az sem zavarta meg őket, ha gyakorlatukkal
nem elősegítik, hanem akadályozzák a gyülekezet alapvető feladatának, a magvetésnek az
elvégzését. Elfelejtették azt a nagyon fontos kérdést, amit Jób tett fel barátainak: „Az o személyére
néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok?” (Jób 13:8)”

Az megint egy másik kérdés, hogy mitől válik valaki fanatikussá. A lélektan külön boncolgatja ezt a témát, de ezt most nem óhajtom részletezni.

Zárógondolatként:
Tanú koromban, volt egy hittársam, aki azt mondta: azt könyveljük, hány embert hoztunk az „igazsághoz”de azt nem, hogy hányat RIASZTOTTUNK EL!

Consuelo 2013.01.02 11:22:08

@sefatias:

Sefa! Tőled nem olvastam még „kinyilatkoztatásokat”:)

Consuelo 2012.12.31 19:35:39

Ezt, az idézetet az előbb kaptam:

‎"Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!"

/Selma Lagerlöf/

Mindenkinek kívánok, minden jót, lelki ébredéssel.

Szeretettel: -C-

Consuelo 2012.12.24 22:17:32

@leslie07:

Kedves leslie07!

Köszönöm, jól vagyok és hiszek az ima erejében.
Nem voltam csendben, pl. Karalábé blogjában írtam a cikkéhez:
eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/12/a-sziv-utja.html

Tudod , én egyszer már megégettem magam az úgymond „igazsággal” így óvatosa vagyok. Így nem szívesen folyok bele hitvitákba. Attól, még, hogy nem érzek kényszert a megosztásra, van véleményem. Nem volt ez mindig így, volt, amikor nagyon fontosnak gondoltam a saját véleményem, és annak kommunikálását mások felé. Az élet alázatra tanított, lecsendesedtem.

Most inkább csak figyelek és okulok. Nézem a másik blogon is a kommenteket és figyelem, hogy, hány meg hány féle szegmensként jelentek meg.
Igyekszem egyikkötőkre is másikatokra is gondolatilag ráhangolódni, valahogy érteni, sőt olykor ráérezni, hogy milyen életút vezetett idáig, milyen sors, hogy valaki így vagy úgy gondolkodik. Hiszen ahányan vagyunk mindenkinek más személyes küzdelmei küzdelmei voltak. Igaza van a peres félnek, míg el nem jön az ő peres társa. Valahogy így, látom az egyik gondolkodásmódnak és a másiknak is a rációját.

A Jordánban megkeresztelkedőkről pedig annyit, hogy nem vagyok bírája senkinek sem, hogy elvitassam a Szentszellemet (mint ahogyan Tőled sem) vagy ok nélkül bíráljam, hogy vajon megfelelő életet élnek-e?! Ahogy meg ismeretem őket, nagyon erős (sértő szándék nélkül írhatom, talán kicsit keményvonalas) keresztények, akik nagyon alaposan ismerik az írást, s igyekszenek betartani az életükben. De, Isten a szívek és vesék bírálója.

Igyekszem tiszteletben tartani mások meggyőződését (megjegyzem, nem mindig sikerül, de törekszem, s nem azért, mert elvárom, hogy mások is tiszteljék az enyémet, hanem csupán azért, mert nem kívánok senkit megingatni az ő hitében, hisz hiába tenném. Ha eljön az ideje rátalál a megoldásokra, mert mindenkinek a saját útján kell végigmenni, akkor lesz a HITE az ŐVÉ.).

Consuelo 2012.12.29 18:21:31

@leslie07:

Kedves Leslie07!

Sem kötekedni, sem megbántani nem szeretnélek, mert ez nem célom. De, már régóta szeretném Tőled megkérdezni, vagyis inkább megkérni, hogy egy ilyen nagy tudású az írásokat mélyen ismerő régi „versenyző”, hogyan tudná összefoglalni az ismeretei lényegét, amire eddig jutott.

Mi a hitvallásod?

Ha megkérhetnélek rá, nem ige idézetekkel, hanem a saját szavaiddal röviden és tömören pár mondatban megfogalmaznád, hogy az egyszerű, laikus olvasó (mint én) is megértse?! Őszintén érdekel.

Előre is köszönöm!

Consuleo

Consuelo 2012.12.31 15:06:08

@leslie07:

Kedves Leslie07!

Értékelem, hogy fáradoztál a válaszadással. (Őszintén megvallva, már-már azt gondoltam, nem óhajtasz kommunikálni velem, de ez nem Rólad, hanem rólam szól. Még mindig jellembeli hiányosságom, hogy kivetítem másokra a saját elképzelésem, pl. hogy nem akar szóba állni velem. Tehát van még min dolgoznom! Plusz tanítás volt ez is számomra a történetben).

Külön köszönöm, hogy figyelembe vetted a kérésem és a saját szavaiddal közölted a mondandódat. Semmi bajom a Szent Írással, de ha csak az ige verseket olvasnám, úgy értelmezhetném, ahogy én értem, és én pont arra voltam kíváncsi, hogy Te hogyan értelmezed, és fogalmazod meg a felismeréseidet.

Nos, visszatérve a témához, az én átíratom a következőket értettem meg az általad leírtakból (ha valamit nem jól értettem, kérlek, majd korrigáld).

Tehát:

-Az Atya (aki Istene is) felkente a Fiút, hogy Ő legyen Istenek Istene az istenek gyülekezetében.
-A Fiú, a Szentszellemmel együtt megteremtette a látható világot, és az embert.
- A Fiú a teremtő, (ezáltal az emberiség Atyja) és imádható Istene.
- Az Úr Isten (Atya) küldte el a Fiút és a Szentszellemet a világba.
- A Fiú többször megjelent az embereknek a Szentszellemmel egyetemben.
- A Fiú Izrael Istene.
- A Fiú, amikor emberi testet öltött, kinyilatkoztatást tett az Atyjáról (aki egyben Istene is).
- Az Atya maga helyett küldte a Fiút és a Szentszellemet.
- Az emberek közül sokan nem ismerték fel a Fiúban, Izrael Istenét, de volt akik felismerték.
- A Szentszellem is Isten.
- Isten szava érthető hamisítatlanul magyarázók nélkül a Szentszellem segítségével.
- Egyetlen egyház sem Istentől való.
- A Fiú minden bűnösért életét áldozta. De, újjászületés csak a Szentszellem által lehetséges.
- A karizmák nem szűntek meg az apostolok halálával.
- A Szentszellem akkor fog korunkban kiáradni, amikor az emberek engednek neki.
- Meg kell tisztulnunk és oda kell ajánlani életünket a Fiúnak.
- Lesznek korunkban és Szellemtől született „fényküldöttek” akik ragyogják a világosságot a világban.

Lehet, az egészet félre értelmezem, de nekem ez jött le az én fejemben.

Jó magam nem tartok még ezen a szinten. Jelenleg még sok mindenre nem vagyok képes.

Érdekes módón a felismerések velem mindig közlekedés (vezetés közben történnek). Volt egy esetem, elég nyomorult lelki állapotban voltam és imádkoztam a Szentszellemért, hogy vezessen. Ez egy kis erdőn keresztül vezető úton volt hazafelé menet. Az út végére valami különös béke és nyugalom kezdett áramlani bennem, jó érzés volt, de egyben volt benne valami furcsa is. Valahogy azt éreztem, hogy nem tudom még letenni az akkori életemet. Lehet akkor ott szándékosan ellen álltam a Szentszellemnek (s ami lehet megbocsáthatatlan bűn, nem tudom). Az is lehet, csak egy érzéki csalódás volt az egész.(De, határozottan éreztem a Szentszellem jelenlétét).

Amikor egyedül maradtam, bár testileg semmi bajom nem volt, olyan lélekfájással küszködtem, hogy szó szerint azt éreztem ebbe belehalok. (ha valaki előtte azt mondja, hogy létezik ilyesmi, kételkedtem volna benne). Ez egy vasárnap volt be kellett mennem az irodába, ültem a gépe előtt és azt éreztem meghalok. De, valami csak motoszkált bennem, hogy a gyerekem aki már majdnem felnőtt még sem hagyhatom magára. A piros lámpánál hazafelé annyi erőm nem volt, hogy egy „normális” imát elmondjak, csak annyit nyögtem ki, hogy: vegyétek el tőlem, mert nem bírom tovább hordozni. Furcsa módón hétfőn úgy ébredtem, hogy semmi bajom nem volt, mint ha elvágták volna. Sőt, áradt belőlem valami különös, mert a főnököm megkérdezte- maga boldog?

Én olyan egyszerű dolgokat fogalmaztam meg magamnak, mint:

-Az élet értelme: a létezés maga.
-Az élet célja : a keresés maga.
-A szépség: az elevenség maga.

Volna még pár talán személyesnek tűnő kérdésem Feléd:

Az ismereteid birtokában, milyen gyakorlati hasznát élvezed a mindennapi életedben? Milyen akadályokat kell leküzdened, mi gátol, és mi segít? Mi erősít? Élhetőbb-e az életed? Milyen áldások áramlanak Feléd?

Köszönettel:

Cunsuelo

(Sajnos én sem tudok tőmondatokban írni. Amennyit írtál az befogadható terjedelem volt.)

Consuelo 2012.12.26 11:49:55

@küzdős:
Kedves Küzdős!

Várom válaszod, a privátban feltett kérdésemre. Köszönettel.

Consuelo 2012.12.29 21:16:02

@küzdős:

Kedves Küzdős!

Az én olvasatomban, nem arról van szó, hogy nem írhatsz azt, amit akarsz. Számomra, nem az „amit”, hanem az „ahogyan” kap hangsúlyt. Írhatnék olyan közhelyeket, mint, hogy, mindenkit megillet a mormogás joga (alapvető emberi jog), vagy a stílus maga az ember, stb.

Megértem, hogyha ellenérzésed van azzal kapcsolatosan, hogy ha nem mondhatod el amit gondolsz, akkor ez a fórum sem más, mint a JT-s korlátozások. Érzésem szerint egy kicsit másról van szó.

Megfelelő kommunikációval hangot adhat mindenki a véleményének, nem kell magába fojtania. Kommunikálni, nehéz, jól kommunikálni pedig még annál is nehezebb. Megoszthatod a gondolataidat, érzéseidet, csak nem mindegy hogyan. Ha magadról írsz, s azt mondod, bennem, ez és ez ilyen és ilyen érzést keltett, vagy váltott ki….(akkor a saját érzéseidnek adsz hangot). De, amikor ez már átmegy, …egy Te ilyes és ilyen vagyba…az ha címkéző, vagy megtévesztő kijelentés, akkor az bizony személyeskedésnek tűnhet és minősítésnek.

Más oldalakon (világi fórumok is) azt tapasztaltam, hogy az emberek azt hiszik a klaviatúra, a monitor elbír mindent. S, ez lehet akár igaz is! De, nem szabad elfelejteni, hogy minden nick név mögött egy valós személy áll (vagy ül) valós sebezhető lélekkel.

Jó magam felszoktam magamnak tenni azt a kérdést amikor leírok valamit, hogy ezt a mondandómat, ha a másik személy itt álla velem szemtől-szembe, akkor is ugyanezekkel a szavakkal kommunikálnám-e?

Nem kell visszavonulót fújnod. Ha mondanivalód van, írd meg, osztd meg velünk. A megosztás olykor, már önmagában is segít, ha kiírhatjuk magunkból az érzéseinket.

Remélem nem bántottalak meg.

Consuelo 2012.12.29 21:30:51

@sefatias:

Ami közös bennünk az valóban a múlt.

Érzésem szerint ezen és más hasonló segítő oldalaknak a funkciója olyan mint egy HÍD, amely segít az átkelésben, egyik életszakaszunkból egy másik, egy új élet felé.

De, ehhez pozitív élettapasztalatok megosztására van szükség. A nekem, hogyan sikerült…. történetekre…, azokra a beszámolókra, hogy milyen volt a folyamatunk, honnan indultunk, hol tartunk most, és merre látjuk a további irányt. Azokra ez elbeszélésekre, hogy mi segített, mi hátráltatott, mire volt szükségünk a felépülésünk során, mert mások ebből épülhetnek.

Talán néhányan azok akik már átkeltek a hídon, és jól érzik magukat a túlparton, néha még visszajönnek, hogy segítsenek másoknak a történeteik által, amikor majd elmondhatjuk, hogy a múltnak már nincs hatalma felettünk….

Consuelo 2012.12.27 11:34:29

Érdekes film. Nem tudom miért (ne kérdezzétek) de nekem egy másik filmet jutatott az eszembe, amit valamiért hozzá társítok.

www.youtube.com/watch?v=mcWFFvEGyJk

Consuelo 2012.12.17 20:53:45

@karalabe4:
Minden gyülekezetnek megvannak, a maga saját sztoriijai, a csodás megmenekülésekről. Az orvosok által, érthetetlennek vett gyógyulásokról, balesetek túléléséről, függőségektől való megszabadulásoktól. Még ateista emberek is beszámolnak hasonló estekről. Ki vagyok én, hogy vitathatnám?

Isten pedig, megenged dolgokat, hogy megtörténjenek velünk. Néha először nem értjük, hogy miért, de személyes terve van velünk és minden esemény valamilyen módon a fejlődésünket hívatott szolgálni.

S ez számomra a HIT-ről szól.

Nekem volt olyan esetem, hogy egy Trabanttal autóztunk a Nagymamámhoz, tél volt, hó, és csúszott, tapasztalatlan sofőr voltam. Előzni akartam, jöttek szembe, elkaptam a kormányt és megcsúsztam, az árokban landoltunk. A 11 hónapos kislányom (aki akkor tanult meg járni) kirepült, amikor a Trabant kombi hátsó ajtaja kiszakadt, Apámnak eltört az orra. 6 hónapos terhes voltam a második gyerekemmel, egy szerencsém volt, hogy a nagy lóden kabátban, nem ért be az öv. Mert akkor kinyomta volna belőlem az öv a babát. Amikor jött a kárbecslő, megnézni az autót, megkérdezte, és ebből élve szálltak ki? A (volt) férjemet egy karcolás sem érte. Túléltük, s a rá következő traumákat is. Bár pár évig nem vezettem, de legyőztem ezt a félelmem is. Talán Istennek célja volt, hogy ne vesszen oda egy család.

Consuelo 2012.12.17 22:11:03

Sefa, Sefa, kedves!

Pont Te írtál a bogodban, arról, hogy mennyire különbözően éljük meg a megtapasztalásainkat, a szocializációnk, a hozott mintáink alapján, batyuval érkezünk a felnőtt életünkbe.

Ha, a Te hited szerint a szerencse volt, ami életben tartott, akkor, számodra ez a személyes valóságod. Nem kell vitatnia senkinek, te így, érzed, így gondolod. Jó magam tiszteletben tarom. De, attól még az én saját életemben, jóváírhatom az Isteni gondviselés jótéteményeit.

Mások hihetnek másban. Amikor azt olvassák, hogy egy verebecske sorsa sem hagyja Istent érzéketlenül, ez meg az ő dolguk.

Consuelo 2012.12.17 22:27:06

@karalabe4:
Az érmének mindig (minimum) két oldala van, Hiszek abban, hogy az okozat magában hordozza mindig az okot. Így utólag belegondolva, egy férj miért engedi át a vezetést a várandós, és rutintalan feleségének. Igen! Hogyan kerültem bele ebben a helyzetbe? Tanítások, jelek.

Consuelo 2012.12.17 20:27:40

Érdekes a felvetésed. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy a „másságunk” mennyire alapvető. A JT-knél mindig az volt a bajom, hogy sokszor azt éreztem (elnézést a frivolságért), hogy ugyanazt a „rózsaszín bugyit” akarják mindenkire ráhúzni, hiába nagy valakire, vagy a másiknak meg túl szűk.

Elgondolkoztam azon, hogy JK apostolai mennyire különbözőek voltak, és Ő elfogadta őket, nem akart belőlük „egyformákat” csinálni. Találtam egy leírást, az apostolok személyiségéről (bár nem tudom, hogy mennyire hiteles) de szépen megfogalmazza a jellembeli különbözőségeiket. Akit esetleg érdekel ez a link:
www.urantia.org/hu/az-urantia-konyv/139-iras-tizenket-apostol

Consuelo 2012.12.15 10:01:48

@fírstkiss:
Sajnos senki sem fog a halálos ágyadon, vállon veregetni és azt mondja, hogy milyen remekül döntöttél, nem kapsz, majd buksi simít, hogy milyen „hűséges” voltál.

Egyszerű törvények uralják a „világot”: legyen munkád, otthonod, normális párkapcsolatod, legyen családod. S akkor kb. rendben vagy. Értem én, a világ „mártírjait” hiszen haladtunk általuk, de nekünk is feltétlen azzá kell válnunk? Van értelme?

A Szervezet, feladat orientált, és nem ember orientált, ezt el kell fogadnunk Mindenki maga, dönt, az élete jelentős kérdéseiben, ha van hozzá mersze.

Consuelo 2012.12.15 21:18:04

Ezek a kérdések egy JT családból jövő számára értelmetlenek. Mert nincs viszonyítási alap.

Consuelo 2012.12.11 22:28:21

@Niro:

Tudod, valahol az amit írtál, hogy:” Isten most miért nem dumál, nem ér rá?” Kicsit számomra olyan olvasata van mint amikor Illés gúnyolta a Baál papokat: „ Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik és felserken.”

Talán én vagyok túlérzékeny, de soha nem értettem, sem a Jézus, sem az Isten vicceket. A „frivol” s gunyoros kifigurázások, belül mélyen mindig bántottak, és az hiszem ez nem az a pont amikor a berögözött minták jönnek elő. Hanem csupán, az alázat és tisztelet, hogy van, amivel nem viccelünk. Tisztelem az élete és a halált. Megtanultam az élettel szembeni alázatot. Sok jellemhibám van, amivel küzdök., bár tudom, az én Istenemnek van humora, soha nem figuráznám ki. Persze ez megint csak a saját véleményem.

Te miből gondolod, hogy Isten, most miért nem dumál? Honnan tudod? Lehet, vannak emberek, imakérésekkel fohászkodásokkal, segítségkérésekkel, válaszokat remélve, s képzeld, olyakor kapnak feleletet , ezt vajon kinek volna joga vitatni? Lehet, Isten nem dumál, de olykor válaszol.

DE, tényleg jó srác vagy! Bizonyítani akarsz, érvelsz, de látni kell, hogy az élet árnyalt s nem csupa fekete és fehér.

Consuelo 2012.12.12 13:28:00

@Lindus019:

Kedves Lindus!

Nem szeretnélek elkeseríteni, vagy kiábrándítani a vágyott hitrendszeredből. De, olyan, hogy otthon minden rendben van, ahogy írod, bizony kevés családnak adatik meg, főleg a mai nehéz állapotok közepette.

„Azok az embere vidámak, akiknek minden rendben van otthon. Minden családban vannak viták meg problémák, de egy boldog család akkor lesz, ha leülnek és megbeszélnek mindent. Ide tartoznak a problémák is.”

Nézd én tanú családban nőttem fel, amikor már nagyobbacska voltam és mertem véleményt nyilvánítani, s esetleg megbeszélni a családi konfliktusokat, mindig azt a választ kaptam, hogy én, követelődzöm és kritizálok. Szó sem volt megbeszélésről, nem élveztem jogokat, mint a család tagja, csak az utasításokat és az azok be nem tartása miatti szankciókat. Pedig, úgy mond az én családom még egy „jó fej” család volt más barátnőim családjához képest.

Most gondolj bele, mondjuk egy MLM ügynök vagy, és egy terméket reklámozol, hogy az egy csodaszer. Jönnek, az érdeklődök, és isszák a szavaid, hitelesnek éreznek. Elhívod őket előadásra, ahol nagyon magas szintet elért MLM hírnökök beszélnek sikereikről és a termák csodálatos erejéről. Mindenki csupa mosoly, és boldog, hogy használhatja a terméket, és abban a tudatban él, hogy még jót is tesz másokkal, ha e terméket felajánlja nekik, hiszen ez a megoldás minden egészségügyi gondjukra.

Pont a napokba volt egy negatív sztorim egy ilyen csodaszerrel. Kb. a hatására úgy nézett ki egy testrészem mint egy aszalt fáraó. (persze erre lehet mondani, hogy eg eset a sok közül, ahol a szervezet nem úgy reagál mint másoké). Te el tudsz képzelni egy MLM előadást, kétkedő bizonytalan előadókkal, akik a félelmeket osszák meg a hallgatósággal?

Nincs ez másképp a szellemi MLM-el sem. Boldog családokat mutatunk, jól öltözöttek, visszafogottak, gyerekeink jól neveltnek tűnnek. Szerinted hiteles volna, egy érdeklődő számára, ha azt mondanák: tele vagyunk félelmekkel, kétségekkel, nem mindig ismerjük a megoldásokat, és a problémák megfelelő kezelését. (Pedig számomra ez sokkal emberibb volna, de valószínűleg kevésbé csábító, mert akkor olyanok lennének, mint bármelyik egyház. S itt a többleten van a hangsúly, mi TÖBBET NYÚJTUNK).

Vannak jól működő tanú családok, de nem minden tanúcsalád működik jól. Mint ahogy vannak más felekezetben is jól működő családok. Többször leírtam már (s, valószínűleg még sokszor le is fogom), hogy Isten egyháza lelki, a földi egyház csupán a hordozója. Nincs tisztán igaz és tisztán hamis egyház, Istennek minden egyházban vannak igaz és hamis gyermekei.

Jól gondold meg a döntésed. Elhiszem, hogy a 6 év sok olyan tapasztalattal „áldott” meg, hogy gondolkozol, a tanús tanítások igazságain. Lehet számodra ez az út. S neked kell megtapasztalnod.

Voltam olyan élethelyzetben, hogy figyelmeztettek mások, és én legyintettem, oké, ti csináljátok úgy, de én tudom mi nekem a jó! Sajnos az élet őket igazolta. Nem kell ennek mindenkinél így lennie. Lehet Neked, erre van szükséged, vezetésre, iránymutatásra. Mert „elveszett” vagy még saját magadban. (Elnézést a feltételezésért).

DE, kérlek mielőtt véglegese döntesz, azért nézd meg a : www.apologia.hu/ oldalát.
„Jobb akármi dolognak vége annak kezdeténé”l; (Préd. 6,8)

Belemenni valami, nagyon lelkesítő dologba, jó érzés, de amikor kopik egyre nagyobb a csalódás. Ne higgy nekünk! De, kérlek, járd jól körbe a helyzeted. Talán érdemes volna személyesen is beszélned Szalai Andrással, mielőtt véglegesen döntenél.

Nem „leoltani akarlak” hiszen a Te utad,,a Te utad, azon valamiért neked kell végig menned, csak ez olyan csendes óvás, hogy gondold meg.

Szeretettel:

-C-

Consuelo 2012.12.12 13:37:24

@sefatias:

Kedveseim!
„Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk”

Por és hamu vagyunk. Bár addig megillet mindenkit a „mormogás” joga és a véleménykülönbségek. Talán nem nagy kérés, hogy ezen az oldalon, ahol a többség az új parancsolatban hisz, történjék ez a szeretet szellemében. Nem óhajtok senkit kioktatni, miért is tenném, hiszen itt sokan, sokkal jobban ismerik az írásokat mint én.
Legyen szép napotok!