Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Vénusz1

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.02.09. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Cardinalis szerint... Ez szívás... 2011.03.03 01:18:00
 - Pedig két hete még eljátszottam a gondolattal, hogy kizárlak és végignézem, ahogy a zombik és vámpírok szétszedik a tested - mondta  lány és kajánul vigyorgott, miközben a fiú mellbimbóját cirógatta.  A srác nagyot szívott a cigarettájába. Elvileg…..
Vénusz1 2011.03.04 21:00:20
Cardinalis szerint... Emlékszel még a nevemre? 2011.02.21 00:27:00
 Honnan induljunk? Szabad-e lopni? Szabad-e visszaélni? Szabad-e korruptnak lenni? Szabad-e szennyezni a környezetet? Honnan induljunk? Kell-e szerelem? Meg lehet-e bocsátani? Hol kezdődik és hol végződik az élet? Mi a siker? Budapesten lenni törpeharcsa, vagy a Sóstói tóban…..
Vénusz1 2011.03.01 19:52:19
Cardinalis szerint... Örömök a mikroszkóp alatt 2010.07.07 00:02:00
Cooper ügynök (Kyle MacLachlan), Szakácsi Sándor hangján - itt cseng a fülemben - azt találta mondani, hogy minden napban kell valami, amivel megajándékozzuk magunkat. Lopva, tervezve, vagy akárhogy de kell, hogy legyen egy pillanat, néhány titkos perc, ami csak a miénk, ami a buja…..
Vénusz1 2010.07.07 21:16:20
Cardinalis szerint... Aki a telet is legyőzte... 2010.02.01 00:35:00
Egyszer majd megírom mit jelent a tél. Egyszer majd megírom, hogy Indiában miért éppen a fehér a gyász színe és nem a fekete… A fehér nem is szín... nem az, aminek látszik. Minden más, a kék, a zöld, és napsárga is az ő köpönyege mögül lép elénk.Ha kinézek az…..
Vénusz1 2010.02.09 21:08:03
A tél a csodák évszaka. Valamit lezár, mégis új reményekkel kecsegtet, valamit eltakar és valamit megmutat. A frissen hullott hó elfedi a város szennyét, majd azt olvadáskor újra elénk tárja. Mintha kiálatana hozzánk: nézzétek milyen gyönyörű az a kék álombolygó amin éltek, s mikor olvad a hó,mikor a nektek festett álarc lehullik, lássátok mivé tettétek.
A tél 3hónapos uralkodása idején, mindennél jobban várjuk a tavaszt, átkozzuk a hideget és fagyot, de mégis olyan ő mint egy vendég. Ha eljött örülünk neki és boldogan nevetünk vele, de mikor kényelmetlenné válik, csak a távozását várjuk, mert azzal, ha ő megy, jöhet az új vendég, a tavasz.Igenis a szerelem évszaka ez. Mikor két test, egymást melegíti, a két szív is eggyé olvad, egyszerre zakatolja a vágy ritmusát. Szimbiózisban élnek, ha csak addig a rövid pillanatig is, míg mindkettőjüket átjárja a forróság.Szükségük van egymásra. Csak a téli éjszakákon bújhatsz oda,a választotthoz és súghatod fülébe: Érted hintettem fehér fátyollal a tájat! Kézenfoghatod, hogy együtt táncoljatok, nevessetek, miközben milliónyi apró kristály ráhullik és csiklandozza arcotokat.Majd mikor a játékban kimerülve megfáradtok, forró csokoládét kortyolva átbeszélgessétek az éjszakát!
Cardinalis szerint... Mélyebbre ás a varangy... 2010.02.08 22:46:00
Keresem a könnyű szavakat. A lebegést és a nevetést. Keresem a tavasz illatú szavakat. Kutatom édesanyám nevetésétől éltre kelő szavakat, a szerelem nehéz jácint, nárcisz illatát. Keresem a feltámadáskor felszolgált füstölt sonkát, sárga túrót, roppanós újhagymát és…..
Vénusz1 2010.02.09 20:13:14
"Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és
mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon.
Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte
és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta.
Semmi hibája nem volt az ő szívének.
Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi.
Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott...
Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett.
Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét.
Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak.
De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették,
amelyek nem illettek oda tökéletesen,
helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét,
a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes!
A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes,
de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent,
valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel
- kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom,
aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből.
Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni,
ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm,
mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből,
semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből.
Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket,
mindig egy bizonyos kockázatot feltételez.
Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak,
mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek,
akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek,
hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?
- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez,
kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl
és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta.
Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot
az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta.
Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani,
hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha.
Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott.
Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain.
"Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség... "
Küldök egy darabkát a szívemből!
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása