Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Paviano Carcosa

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.02.04. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Carcosa család viszontagságai Declan Carcosa, a Tomboló 2010.11.17 10:00:00
Megjegyzés: Declan Carcosa személyében az első olyan családtagot tisztelhetjük, aki a blog indulása óta csatlakozott a Carcosa-kampányhoz. A nyitócikk névlajstromában tehát hiába keresnék őt az olvasóink – alább viszont mindent megtalálnak, amit első megközelítésben…..
Paviano Carcosa 2011.03.05 19:00:04
*Paviano mivel éppen egy nipponi, férfi-közfürdőben követ el tömeges orgiát, egy félbeharapott szappanon, és egy szájba (bőr)szíjazható fagolyón keresztül küldi el saját üzenetét.*

Kedves virgonc, és perpillanat kevésbé virgonc családim! Nem akarok a kicsinyes tobzódásba nagyon belefolyni, de nem érzitek úgy, hogy Vy, mivel odahagyva saját, személyes poklát, ezzel végérvényesen is bizonyította rátermettségét, érdemét a további élethez, valamint neki mindez bőségest elég volt már a jóból?
Drága, egyetlen Manuelem - te kis huncut! Olyan aranyosan csengnek szavaid, komolyan mondom, téged aranyba kellene foglalni! Mihelyst hazatérek, ezt szíves-örömest meg is teszem, emlékül állítva dicső nagyságod az utókor számára... Ja, el ne felejtsem mondani - semmi bajom nincs azzal, hogy a hitsorosaid mintájára, amint tudtad, te egyből rátetted a virgonc kis praclidat az ÉN örökségemre, ami a Prisius birtokokat, s jövedelmet illeti, ám remélem tisztában vagy vele, hogy hazatérésemkor ezzel kapcsolatban szépen, alaposan el fogunk számolni... és csak számolunk majd, és számolunk, hosszú, fárasztó, lucskos éjszakákon át... (Remélem bírni fogod az iramot, ha már olyannyira elnyűhetetlen vagy.)

Unghurján kuzin! Az efféle ráolvasások hasznos dolgok, magam is alkalmazok effélét olykor, viszont csak óvatosan az adagolással. Vy húgom szívemnek igen kedves, és roppant morcos leszek, ha visszatértemkor nem tudom átölelni, s mint a többieket, a messzi földről magammal hozott ajándékaimmal elhalmozni.

Humungus: Csak gratulálni tudok rekettyés kuzin a spontán akciódhoz, remélem még rügyfakasztás előtt rendeződik sorod! Egyébiránt viszont azt az egyet nem értem, miként képes valaki kommunikálni, létezés, s nemlét határán, magatehetetlenül, saját, sóbálvánnyá vált testének kőbörtönébe zárva...
Itt keleten járja egy mondás: "Aki tud, nem kérkedik. Aki kérkedik, nem tud." ... Nos, minden bizonnyal nagy mester lehetsz...

Paviano Carcosa
Paviano Carcosa 2011.03.10 13:43:46
A Carcosa család viszontagságai Hellehild Carcosa, a Pokolmacska 2010.04.24 10:00:00
"Akarsz fogócskázni?"(Hangulatzenéért kattints ide) Ha sorra vesszük a családtagokat, Hellehild Carcosa több szempontból különleges eset. Először is, soha életében nem járt sem a régi, sem az új Carcosa-kastélyban, bár ezzel nem áll teljesen egyedül (például…..
Paviano Carcosa 2010.05.28 10:30:08
Evoryn néni, ugye, azon a "másikon", a "kiemelkedett"-et érted, ugye? UGYE? Az igazi, rátermett, halhatatlan hírnevűt... ugye? Mert a kicsi Pávi sosem akarna senkinek sem csalódást okozni... *halk pityergés, ami egy idő után vérfagyasztó, gurgulázó kacagásba csap át*
Megszakadna a szívecském...

Én édes, egyetlen Manuelem, ki már így előre, látatlanban is sok szép ajándékkal halmoztál el engem, mire visszatérek Paradis-be. Természetesen érkeztemet a megfelelő forrásokon már el is sürgönyöztem levélben a jó Raul királynak, tántoríthatatlanul RAGASZKODVA hozzá, hogy magam rendezhessek tiszteletbeli ünnepséget a csodálatos pár számára. Maradandó alkotás lesz, azt garantálom!
Mindazonáltal én a helyedben keveset aggódnék a fővárosi befolyás végett. Megannyi apró csínyt eszeltem már ki, amivel kicsit felvidíthatom családunk kedves barátai, a Di'Vegák mindennapjait. Idejük se lesz ránk hederíteni, nem hogy belepiszkálni aranyozott ételestálacskáinkba! Természetesen persze azokról a csirkefogó hétköznapokról sem feledkezhetünk ám meg, hiszen nekem is kötelességem hozzájárulni szeretetre méltó családunk jobbá tételéhez! És hozzá is fogok, szavamra! De annyi a terv, és oly kevés az idő mindenre... Fájdalom!

William: Végre valaki, aki az igazi becsvágy, és a tapasztalás egy újabb fokára, világlátóként lép! A szívem minduntalan hevesebben dobog, ha rád, és utazásodra gondolok! Kívánom, végy részt mindenben, ízlelgesd alapost a környék zamatát, és térj majd vissza hozzánk megannyi, mesékbe illő szép emlékkel, amennyivel csak bírsz! Hagyd addig faunára és flórára a gondokat, biztosan bírni fognak velük, ám ha mégsem... nos, talán nem is olyan biztos, hogy közeli rokonságban állhattunk egykor velük.

Rigorel bácsi, már megint olyan borúlátó vagy! Nézd a dolgok jó oldalát! Hiszen annyi , de annyi színpad van, ahol pompás vérünk megcsillogtathatja virtusát! Ha Ví kuzina leszerepelt, hát üsse kavics! Amennyiben mégis megmenekedne, sajnálnám persze részben, hiszem már olyan remek kis sírfeliratot, és halotti torra illő misztériumjátékot írtam neki... Még háromhúros keleti lantzenét is szereztem hozzá!
Node egyvalamit sose feledjünk! Mindig az nevet igazán, aki az utolsó kacagónak tudja az arcára fagyasztani a mosolyt... és kiélvezni mindezt. ;)
Paviano Carcosa 2010.05.28 10:35:24
Kapitány, kapitányom... Vy legalább oly heves vérmérsékletű, mint én magam, legfeljebb annyi különbséggel, hogy én nem ólban nevelkedtem, így képes vagyok vágyaim finom türtőztetésére. Azonban ennyi, semmi több! Még az ízlésünk is megegyezik gyakran.
Most komolyan gondolkodóba ejtettél viszont... vágyni, vagy nem vágyni a menekedését... hisz annyi a közös vonás, és mégis, oly távoli az arca...
Tényleg Hasdrubal bácsi kellene ide, ő mindig tudja, mi a probléma helyes megoldása. És persze nem hezitál, rögvest hozzá is lát! Annyira erős... okos... olyan határozott, és magabiztos... ah!
((Bárcsak az én jó Einhorn-om is ilyen lenne, ám doktor Wu azt mondta, ez az átalakítás egyelőre még az ő tudományán is túltesz... minő kár érte!))
Paviano Carcosa 2010.05.25 12:50:38
Oh, mily szívfájdalom látni, hallani, s érezni, ahogy szegény, szerencsétlen, mit sem tudó, vagy sejtő kuzinok és kuzínák, borzalmasan gyötrő kínok közepette leledzenek a vénséges európ óhazában, s annak határaihoz bármelyik részt közel... De ne aggódjatok, fivéreim, nővéreim, és Humungus, nemsokára bevégzem, amit itt, a messzi keleten, az ébredő nap honában végezni kívánok, és jövök, JÖVÖK!!!!!

Azok a gonosz, csúnya tatárkák már megint olyan butusok voltak - a minap pont erről beszéltünk a jó doktor Wu-val - , hogy delejes virtusuk közepette elfelejtették, kinek a fenségterületén lévő totemoszlop tövébe csinálnak oda, de csak semmi kesergés, testvérkék, egyáltalán nem gond! Én a magam részéről, még abban is reménykedem, hogy lesznek olyan ostobák, és kedves Ví húgunkat a megfelelő huncutkodás végeztével, talajjavítási célokra fogják felhasználni, minek utána a lehető legtöbb indokot szolgáltatják eme nemes cselekedetet némi vizuális kompozitában, valamint néhány kesergő költeményben örökítve meg az utókor számára... foszladozó emlékükkel együtt, amint az utolsó csecsszopó porontyaik vízfejű koponyájából fogok ürülékkel tapasztott dolmeneket állítani egészen az Urálon túli sztyeppék szívéig, hogy egyszer, s mindenkorra megtanulják a civilizálatlan barmok, az isteneikkel nem ujjat húzni, hanem féregként csúszva hason előttük, imádniuk kell őket!!!!! Szupi-szupi-szuperria lesz! *önfeledt, huncut kacagás*

Leonor meg jól tette, hogy picit rendre utasította az élcelődőt. Egy kis büntetés, sohasem árth... hehh... egy... khicsi... büntike... Node a nyers megoldás, oh, vagy ahogy a markáns Manuel mondaná, ajvé! De Leonor drága, lehetnél kicsit kreatívabb legközelebb! Mondjuk csald a rejtekére a kedvest, aminek csillárjáról a szoba minden sarkába, a tiszteletére vásárolt, és felbontott, szárnyakkal ékesített, kasztrált gyermekek zengedeznek utolsó erejükkel - a mákony ilyenkor nagyon fontos ám, majd a doktor készleteiből vételezünk neked is! - zsoltárokat. Zordulássa-mordulással csapva ajtót kínszakadt, aztán a jóelőre lámpaolajban tocsogó szoba szoba felgyújtásával, én még kedélyesen dobálnék izzított fémreszeléket, a tető hamarjában hamvadó résein át, amin oly csodásan tűzne be a tavaszi holdsarló édeskés sugára... Nem, nem is! Kell egy templom! Elvégre a hamis istenek háza legfeljebb utcai komédiákhoz valók, de azt meg kell vallani, hangulatosan komponált épületek, az egyszer biztos... Node elnézést kérem mindenkinek, megint elkalandoztam! *cifra pukkedli*

Kapitány, kapitányom... legszívesebben ujjbegyeimmel masszíroznám zsibbadásig, azt az édes pici szádat, amire annyira ügyesen a kedves kuzínát vetted, viszont ne bántódj rajta, ha azt mondom: nekünk szabad. Neked nem. Tudod, a nemes pej sem közösködik a sziklákba lyukat rágó, csúszómászó férgekkel, hanem EGYSZERŰEN A BELEIKET TAPOSSA, HA ÚTJÁBA KERÜLNEK! TARTSD HÁT MAGAD EHHEZ... vagy garantálom, hogy roppant sokáig fogod a paradis-i főteret díszíteni, miután megőrizve az örökkévalóságnak, méretre faragom az ormótlan tested, s még vonaglás közben forró ólommal öntöm ki, anyád-apád szeme láttára... belülről. (Ne aggódj, sokáig ők sem fognak szenvedni - szívtelenség volna részemről - de annál emésztőbb lesz az ő sorsuk is...)
Hihehihihe...

Az idő ólomlábakon jár,
a rettenet kivár,
elfúl, a néma sikoly,
s Pavi, már messze jár...

Nem is rossz citálás, ezt mindenképp fel kell jegyezzem későbbre! :)
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása