Adatok
hannah91
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az egyik leginkább zavaró sztereotípia a magyar határátkelőkkel kapcsolatban, hogy alantas munkát végző, hónapos szobákban kuporgató emberekről van szó. Nyilván akad ilyen is, de a külföldön élő magyarok között vannak olyanok is, mint például Hanna, aki tényleg a (nem is akármilyen) álmát valósítja…..
This is EnglandSzóval hol is kezdjem, talán a legelején. Nehéz szavakat találnom e film megnézése után, amely egy kis fajgyűlölet témával foglalkozik, de egy kicsit másképp, mint ahogy azt már megszokhattuk általában. Igazából nem tudtam, hogy mire számítsak az előttem levő…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Köszönöm a sok-sok pozitív visszajelzést, nagyon jól esik, tényleg, egy óriási adag pozitív/támogató energialöketet adtatok nekem.
Az elején valóban nem beszéltem olaszul, de a képzőművészeti egyetemen tanultam, úgyhogy leginkább rajzban kommunikáltunk, sokat segített. Rá voltam kényszerítve, hogy minél előbb megtanuljak, ezért is ment elég jól, meg olaszoktól nyelvterületen tanultam, ami sokkal hasznosabb, mint egy nyelviskola. Az eleje nagyon nehéz volt, örültem, ha néhány szót sikerült elkapnom, vagy a munkában mindig el kellett magyaráztatnom, hogy csinálom, csinálom persze, de pontosan mit is kellene? Szerencsére türelmesek és megértőek voltak és sokat segítettek. Így tanultam meg a pontos szaknyelvet, meg nagyon sokat olvasok olaszul az elejétől kezdve. Az óráimat pedig felvettem diktafonra és minden este otthon többször újra meghallgattam, még egyszer kijegyzeteltem. Így ment, lépésről lépésre. Az angol nyelvtudás nem sokat segített, mert az olaszok nem nagyon beszélnek angolul. Tanultam gimnáziumban spanyolul három évig, az sokat segített, latin nyelv.
Ami a magányt illeti: ez a szakma ilyen. Ez a szakma hivatás, és meghatározza az életedet. Nem fejezed be a munkát az irodában este 6kor és mész haza. Vagy elfogadod, hogy ilyen, vagy más szakmát kell választani. Én elfogadtam és kibékültem vele. Sokszor nem könnyű, de melyik az? Ennek ellenére nem érzem magam magányosnak - a szó negatív értelmében. Sokat vagyok egyedül igen, de elég független személyiség is vagyok, és nem tűröm, ha valaki megmondja nekem, mit KELL csinálnom.
A magánéletemmel kapcsolatos felvetésekre nem kívánok reagálni, senkinek semmi köze nincs hozzá. Csupán annyit mondanék, hogy valóban nem egyszerű a párkapcsolat fenntartása egy ilyen szakmával, de nem lehetetlen. Sokan vannak normális, családos emberek az opera világában.
Azért nem Budapesten élek, mert egyrészt nagyon szeretek Olaszországban (azon belül Veronában) élni, másrészt egyelőre ezt az életet nem lehetne Magyarországról szervezni. Sokszor kell más olasz városokba átugranom megbeszélésekre, jelen kell lennem. Egy idő után már mindegy, hogy hol élsz (tehát jogos a felvetés), de én még nem tartok ott.
Türkmenisztán: a főváros, Ashgabat rendezte az Ázsiai Országok Olimpiáját és egy olasz céget (Balich Worldwide Shows) kértek fel a nyitó- és a záróceremónia megrendezésére. A műsorok jelmeztervezője egy olasz nő volt, akinek többször dolgoztam, mint asszisztense, ő vitt magával. Két hónapig voltunk ott. Csak annyit mondanék: életem egyik legnehezebb és legtanulságosabb időszaka volt egy poszt-szovjet abszurd diktatúrában élni és dolgozni. Önként senki ne menjen oda, ha nem muszáj. De nagyon örülök, hogy voltam, mert mikor hazajöttem elkezdtem értékelni a "szabadság" szó jelentését, ami addig számomra a világ legtermészetesebb dolga volt. Megtapasztaltam, hogy milyen, mikor nincs.
Bagoly: a bolognai operaház varrodájában van egy hagyomány, hogy minden jelmeztervező készít ennek a kabala bagolynak "mini-jelmezt", ugyanolyat kicsiben, mint amilyet az adott előadás főszereplője visel. Én is csináltam neki minijelmezt, meg minikoronát (az Aida c. opera alapján). A bagolynak van saját ruhatára, egy kis szekrénykéje, ahol a jelmezeit tartják.
Másrészt a bagoly a kedvenc állatom 6 éves korom óta, van egy 347 db bagolyból álló gyűjteményem.
Köszönöm még egyszer a kedves kommenteket, nem számítottam ilyen nagy támogatásra.
Üdv mindenkinek,
Hanna