Regisztráció Blogot indítok
Adatok
lálo

0 bejegyzést írt és 44 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.01.31. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jezsuita bloggerek Szerzetesi hivatáshiány? – Oknyomozás és javaslat a megoldásra 2017.01.18 12:18:45
Közhelyszámba megy, hogy a szerzetesrendek hivatáshiánnyal küzdenek. Vajon mi az oka ennek a jelenségnek? Az azonnali – és részben éppenséggel találónak is mondható – válasz így hangik: a hivatáshiány oka a gyermekhiány. Tagadhatatlan, hogy amíg egy-egy átlagos családban 8-10 gyermek született…..
lálo 2017.01.23 11:13:09
lálo 2017.01.25 13:36:02
@pacsy: sajnálom, hogy az „ezek az emberek” kifejezés megbotránkozást tükrözött számodra, mert bennem nem ez van, hanem a döbbenet, ami mögött nem ítélet van, hanem kérdés. én abból indulok ki, hogy engem a napi személyes imám tart meg az Istennel való kapcsolatomban, és ennek a bensőségessége ad erőt minden máshoz is, és ha ez hiányzik – ezt most épp konkrét tapasztalatból tudom – akkor minden más ’borul’. Szóval én úgy vagyok jól, ha van minden nap időm arra, hogy „csak úgy” Jézussal legyek, és kettesben(!) legyek Vele, és ettől érzem szeretve magam, ez ad biztonságot. szóval a döbbenetem mögötti kérdés az az, hogy akiknek ez nincs, azoknak miből van erejük egy cölebsz életformára, a nagyon sok munkára, a másokra figyelésre stb. hogyhogy nem égnek ki, hogy nem lesz elegük. és ebben biztos benne van, hogy kinek mi a szeretetnyelve, vagy mennyi intimitásra vágyik stb., de ez számomra valódi kérdés, hogy miből van erejük, hogy mi tartja meg őket, hogy miből tudnak adni. és mondom, ez nem ítélet bennem, hanem kérdés.
persze, lehet, hogy csak annyi van, hogy már bármit, amit tesznek, mindent Istennel tesznek, és ez elég nekik. csak nekem ez (még) elképzelhetetlen enélkül a kettesben töltött, személyes idő nélkül.
SZEMlélek Ha én meleg lennék... 2015.06.29 22:27:15
Miközben szinte fertőzésként terjed a világban a szivárványos büszkeség, az ellenzők alig győznek válogatni az egyébként hatástalan kommunikációs fegyverarzenálból. Megoldás így biztosan nem lesz, hiszen ami a háborúskodást illeti: a tömegmédia fősodrát és a…..
lálo 2016.11.25 12:54:02
Csak nem vagy meleg, kedves Gégény István, és ez nagy különbség! Ha meleg lennél, akkor lehet, hogy nem írnál ilyen blogot, lehet, hogy nem éreznéd olyan komfortosan magad a katolikus egyházban, és lehet, hogy olyasmit sem írnál, hogy "a saját nemükhöz vonzódók legfeljebb szégyent érezhetnek, ha kiderül róluk..."
Engem az is érdekelne, hogy a gyakorlati valóságban mit is jelent, hogy "szereted a melegeket"? Talán azt, hogy nem ítéled el őket, nem úgy, mint a "farizeus lelkületű olvasóid"? - "Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok olyan farizeus, mint azok, akik elítélik és nem szeretik a melegeket, mint egyes olvasóm is. Én megírom a blogom, és ráveszem Urbán József piaristát is, hogy írjon ebben a témában. Hetente járok misére, és még az egyházi adót is befizetem..."
lálo 2016.11.25 13:38:17
Jezsuita bloggerek Az ördög és a svábbogár 2016.10.18 11:27:58
Nemrég történt, életem egy új szakaszának kezdetén, hogy elhatároztam, egy teljes éjszakát virrasztással töltök el egy kápolnában. Úgy terveztem, hogy nem fogok sem leülni, sem lefeküdni: állva és térdelve akartam átvirrasztani, átimádkozni az éjszakát, hogy ilyen módon is megerősítsek néhány…..
lálo 2016.10.25 16:12:26
Jezsuita bloggerek Fájdalmas gondolatok a Menekültek Világnapjára (Vértesaljai Lászlótól) 2015.06.21 00:50:36
2000. december 4-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése az 55/76-os határozatával a menekültek világnapjává nevezte ki június 20-át, amit 2001. június 20-tól kezdve minden évben megünnepelnek. Így kerül sor ennek megünneplésére az idén 2015. június 20-án,…..
lálo 2015.07.18 23:11:43
@IILiliII: köszi!
lálo 2015.08.06 22:53:35
lálo 2015.09.07 12:47:39
Jezsuita bloggerek Az igazi misztikus és a hamis misztikus: szempontok a megkülönböztetéshez 2014.10.05 18:33:11
Misztikus az a személy, aki látomások, magánkinyilatkoztatások vagy más rendkívüli spirituális adományok révén közvetlen kapcsolatba lép Istennel, vagy aki megkapta a misztikus egyesülés, másképpen a beléöntött kontempláció kegyelmét. Az első esetben az Istennel való…..
lálo 2014.10.07 11:18:49
lálo 2014.10.09 14:36:10
@IILiliII:
ja, én inkább hálás vagyok az ilyesmikért. szóval: köszi!
többször elolvastam, amit írtál. azt hiszem, az alapproblémám, h az ’aszketizmusról’ nekem mindig a ’víz-kenyér’ jut eszembe. nekem még ez is kicsit magas volt, hogy igaziból mit is jelent. de @Satori: ’imádkozni’-ját értem :)
Jezsuita bloggerek Szemlélődés: önfeladás és teljesség 2014.04.17 22:03:41
Kapcsolatban a valósággal - A keresztény lelkiség gyakorlatias. Jézus Krisztus közöttünk jártában két lábbal állt a földön, s nyomán a keresztény spiritualitás is bizonyos értelemben – ha nem is földhözragadt – legalábbis földközeli. Szeretni csak konkrétan lehet.…..
lálo 2014.06.02 12:46:25
@pacsy: "az ima az, amit Istenért teszek. a többi csak mellékhatás: ráadásképpen megadatik, ha elsősorban "Isten országát és az ő igazságát" "
ez már akkor is nagyon tetszett, amikor korábban olvastam. aztán ma egy egészen más kontextusban megint eszembe jutott, hogy úgyis minden más megadatik... :)
szóval köszi! :)
Jezsuita bloggerek A halál árnyékában 2013.07.12 11:49:11
 Mivel évek óta hivatásgondozással és fiatalokkal foglalkozom, ezért vannak olyan papi feladatok amelyek csak egészen kivételes esetben találnak meg, ezek közé tartozik a temetés és a betegek kenetének kiszolgáltatása is. Az elmúlt héten viszont kétszer is alkalmam volt ilyen feladatokat végezni és…..
lálo 2013.07.25 19:35:22
@nyúlakalapban:
dolgoztam pár évet haldoklókkal. sok volt köztük a rákos beteg. és nagyon sokan nagyon sokat szenvedtek, morfium ide vagy oda... szerintem a boldogság érzés csak az utsó pillanatokra vonatkoznak.
ezzel együtt láttam úgy haldokolni embereket, hogy jobb ember lettem tőle...
Jezsuita bloggerek Egyház – szent vagy, vagy inkább bűnös? 2013.06.02 20:44:21
Egy idő óta ismét gyakran és szenvedélyesen beszélnek a Katolikus Egyház bűneiről. A dolog persze önmagában nem új, bár vannak újszerű elemei. Mostanában ugyanis nem csak a szokásos régi érveket halljuk ismételgetni – a boszorkánypereket, az inkvizíciót és a keresztes…..
lálo 2013.07.01 10:37:28
@pacsy:
Érdekelt is ez a cikk, de olyan sokat beszélnek az Egyház bűnösségéről, hogy már nekem is elegem van belőle, így aztán halogattam, hogy elolvassam. de most mégis. és nekem nagyon-nagyon jót tett! Pacsy, nagyon köszönöm! és nekem nagyon tetszett az utsó metafora is! (ja, meg persze a Biblia-értelmezések az elején ;) )
Jezsuita bloggerek Öt perc misztika: a „tökéletes boldogság” 2013.04.05 11:35:34
Most a misztikáról szeretnénk beszélni Nektek – de csak egészen röviden. A misztikáról, ami minden keresztény élet célja. „Minden keresztény életé”, mondom, ami azt jelenti, hogy a misztikának egy „demokratikus” felfogása következik. Misztikán nem azt értem tehát, hogy…..
lálo 2013.04.12 23:10:41
Jezsuita bloggerek Az önkielégítésről – lelkipásztori szempontok 2012.07.13 15:05:00
Gyakorló lelkipásztor vagyok, már majdnem 20 éve, nem pszichológus. Talán ezért is van, hogy lelki beszélgetésekben, gyóntatószékben gyakran fordulnak hozzám erkölcsi/teológiai kérdésekkel. Köztük olykor kényesekkel is. Ilyen például az önkielégítés „esete”. Hogyan? Hát ez előkerül a…..
lálo 2012.07.14 19:10:13
Jezsuita bloggerek Bizalmasság, intimitás, szexualitás: a lelki vezetés szépsége és buktatói 2012.03.28 09:54:00
Az, amit hagyományosan „lelki vezetésnek” mondanak, szép, ám kényes része a legtöbb szerzetes mindennapi elfoglaltságának. Számomra legalább három dolog miatt tűnik kényesnek ez a terület. Egyrészt, mert a beszélgetések – a dolog természeténél fogva –…..
lálo 2012.03.29 14:43:25
Pacsy, köszi az ismét izgi témaválasztást!
Nekem is – mint ahogy úgy tűnik kb mindenkinek – nagyon tetszik, h végül a személyes ima fontosságát emeled ki. És én azt is gondolom, h egy jó lelkivezető abban segít, h egyre személyesebb, egyre önállóbb és egyre belsőségesebb kapcsolatom legyen Istennel. És szerintem ehhez képest mondjuk az, h ugyanazokat a bűnöket követem-e el, mint x éve, teljesen másodlagos. (Inkább kövessek el másokat? Bár lehet, h egy gyóntató számára izgalmasabb lenne ;-) )
Egy átlag nőként, aki leginkább arra vágyik, hogy egyre intimebb kapcsolatban legyen Istennel, szeretném megmutatni Neked azt, h én hogy látom ezt a kérdést. Bár nem pesti egyházmegyés vagyok, és mondjuk a „lelkiéletem” első tíz évében jezsuitát sem ismertem, elég sok pappal és szerzetessel találkoztam. A saját tapasztalatom sajnos azt mutatja, hogy (Magyarországon) a lelkivezetőként „funkcionáló” emberek kb 80%-a nem imádkozik napi rendszerességgel. Sőt, nekem igen gyakran az az érzésem, h igaziból nincs is személyes kapcsolatuk Vele. Ami az én véleményem szerint ezerszer fontosabb, mint a KT vagy bármilyen hittankönyv…
És bár teljesen egyetértek Veled abban, hogy az a legjobb, ha engedjük magunkat Isten által vezetni, azt gondolom, hogy 'Jézus székében papok és szerzetesek ülnek', és mert ők ülnek ott, tőlük várnak segítséget, de ők meg nem tudnak segíteni, mert nekik maguknak sincs igazi kapcsolatuk Istennel. (Jézussal meg végképp...) Ha ezek az emberek elkezdenének imádkozni, akkor képesek lennének segíteni a rájuk bízottaknak is abban, hogy nekik is egyre önállóbb Isten-kapcsolatuk legyen…
lálo 2012.04.03 09:23:44
@türkiz:
az "imádkozik ön?" kezdetű bejegyzésedhez: nagyon köszi! tök jó volt olvasni! :-)

@pacsy:
a Szüleimnek hét gyerekük van, és mi zsoliztunk otthon. főleg Adventben és Nagyböjtben. bár nem hiszem, hogy bármiféle romantikus, szerzetesség utáni vágyakozásból...
Jezsuita bloggerek Újabban már a nők is üdvözülhetnek…? 2010.10.27 23:50:00
Szent Pál még olyan szépen, olyan egyértelműen megírta a Bibliában, hogy mulier taceat in ecclesia (a nők hallgassanak az egyházban)! (Vö. 1Kor 1,34). Bezzeg akkor még rend volt! Nade manapság, hogy a nők nem átallnak fedetlen fővel megjelenni – és imádkozni! i-mád-koz-ni!!…..
lálo 2010.11.11 09:15:41
Szerintem nem azért kell változtatni a nők helyzetén az egyházban (hivatalosan is), hogy az a 300 európai nő, akit ez zavar, jobban érezze magát, hanem magának az egyháznak sajátmaga érdekében. Önmagáért kellene belátnia, hogy ebben, itt és most … téved. Mi is az érv a női papság ellen a hagyományon kívül? Mit is gondolt Jézus a hagyományokról?
Számomra a legerősebb érv az, amit már @kis_csirke is megfogalmazott fennebb: megkötjük az Istent, nem adjuk meg az esélyt Neki, hogy arra hívjon egy nőt, amire Ő akar. Vajon hívná papnak? Mintha nem kerültek volna szóba az anglikán papság női tagjai… Őket nem az Isten hívta? Vagy anglikánokat (és más protestánsokat) hív, de római katolikusokat nem???
én nem ilyennek ismertem meg az Istent, de ennél sokkal kihívóbbnak…

@Satori:
mintha kicsit csúsztatnál! egy pasitól nem azt várom el, h ne érezhessem magam biztonságban mellette, hogy ne nézhessek fel rá stb-stb, hanem azt, h tartson egyenrangúnak. (a barátaidra nem nézel fel?) maradjon férfi, én pedig lehessek nő, de egyikőnk se legyen másodrangú…
lálo 2010.11.21 23:22:21
Nagyon sokáig csak azt gondoltam, h felállok, és elkezdem mondani a ’Hiszekegyet’, mostanság két lehetőség szokott eszembe jutni: kimegyek sétálni, és majd visszajövök; a másik - azt hiszem, ezt azért nem lenne merszem megtenni - hogy kimegyek és megmondom, h had fejezzem be helyette. És nem is az, hogy legyen már vége, hanem, mert én tudnék mit mondani…
A múltkorában 10 percet hallottam Pál Feri egy előadásából, arról beszélt, hogy milyen felszabadító lenne a férfiaknak, ha a nő úgy kezdené a beszélgetést, hogy a következő három dolgot szeretné elmondani. na, én ugyanezt érzem, a prédikációnál: mennyire jó lenne - el se kell mondani - de ha tudná a pap (férfi), hogy mi az az egy - két - három dolog, amit el akar mondani, ha lenne…
és ilyenkor azért eszembe jut, hogy nekem, mivel nőnek születtem, esélyem sincs arra, hogy vasárnapról vasárnapra mondjak bármit is a Szakaszokról (kivéve az asztal mellett), arra viszont van, hogy hétről hétre szembesüljek azzal a ténnyel, hogy nem készülnek fel a prédikációra (pedig én még megválaszthatom, hova megyek misére). és én azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy nem mindegy. szerintem komolyan kellene venni. és nem tartom fairnek sem azt, hogy nekem csöndben kell lennem, sem azt, hogy a többsége azoknak, akik szólhatnak, nem veszi a fáradtságot, és nem érzi át, hogy milyen kiváltságos és fellelős helyzetben van…
lálo 2011.02.08 21:54:13
hagyomány – Isten akarata:

lehet előrevivő lenne a mai evangéliumi szakasz (Mk 7, 1-13) tükrében reflektálni kicsit erre…

@Virágoskert:
„az Egyház nem ilyen, hanem természetfeletti intézmény, tehát azt Isten kormányozza, mégpedig az Ő különleges szolgálatára felszentelt személyeken, az apostolok utódain, vagyis a kléruson keresztül.”

azért félnék a klérus akaratát csak úgy Isten akaratával azonosítani. Az én életemet is Isten kormányozza, mégis hoztam már rossz döntéseket, bántottam már meg még azokat is, akik igen fontosak… azt gondolom, hogy Isten akarata eléggé kiszolgáltatott az embereknek, Isten kormányzása pedig annak, hogy hallgatunk-e Rá, pl hogy mit mond másokon (akár laikusokon) vagy az idő jelein keresztül…

MÁS:

úgy tudom, ha egy anglikán pap elismeri a pápát, akkor „újraszentelés” nélkül folytathatja papi szolgálatát a katolikus egyházban, minthogy megvan az apostoli folytonosság. mi lenne, ha ugyanezt egy papnő tenné meg? azaz: ha egy anglikán pap, a mi szempontunkból is pap, ezért nem szentelik (újra), akkor a papnőt is papnak tartjuk? vagy nála nem érvényesült a szentség, mert ő nő?
kerdeseink Mire várunk? 2010.12.01 11:27:00
Elkezdődött az Advent, és megfogalmazódott bennem a kérdés: mire várunk? Kérdésem elsősorban a keresztényeket érinti. Mások nem nagyon várnak, vagy? Nekem úgy tűnik, hogy az egyházi liturgián belüli várakozás, a Jézusra való várakozás, vagy inkább a második eljövetelére…..
lálo 2010.12.12 12:11:04
Számomra az adventi várakozás realizáció és ’beteljesítés’. Számomra arra van ez az időszak, hogy realizáljam, hogy az életemben jelen van Jézus. Hogy nemcsak megszületett 2000 évvel ezelőtt, meg majd vmikor eljön, hanem ténylegesen jelen van az életemben, a mindennapjaimban. És nem az emlékezésben, hanem a realitásban. Jézus mondata ’veletek vagyok minden nap’ nemcsak egy romantikus vigasz, hanem valóság. És az én életemnek, a mindennapjaimnak a valósága. Számomra az adventi idő arra van, hogy felismerjem az életemben ezt a valóságot. És ha ezt sikerült megtennem, akkor a Karácsony tényleg annak az ünnepe lesz, hogy Jézus jelen van az életünkben, benne van. Akkor ez nem emlékezés, hanem a nagyon is valós jelen.
A beteljesítés alatt pedig ugyan azt értem, mint amire engem Jézus mondata hív: ’Isten országa nem szemmel látható módon jön el… Mert Isten országa bennetek van.” (Lk 17, 20-21). Ez most lehet, hogy kicsit érthetetlen, hogy jön ide, de elmondom :) szóval, h ebből a versből úgy tűnik, hogy Isten országa, azaz az Isten uralma nem úgy jön el, mint ahogy becsap a villám, ’derült égből’, hanem beérik, és bennünk érik be. És amiről Takana, Te nem írsz, holott szerintem elég hangsúlyos az adventi olvasmányok között, az a ’messiási időkről’ szóló leírások. És ehhez kapcsolódik számomra ez a beteljesítés, hogy arra törekedjek, hogy bennem megvalósuljon, hogy egyre inkább megvalósuljon az Isten országa.
És szerintem ez a legjobb a Karácsonyban, hogy Isten jelen volt a világban, jelen volt Izraelben, ott volt a Templom, a Szent Város, Jeruzsálem, de ez nem volt Neki elég. És amikor ezt a még személyesebb jelenlétet választja, akkor nem ide jön el, hanem arra a helyre, amiről azt gondoljuk, hogy nem illik Hozzá.
Mire várunk? Szerintem Jézus arra vár, hogy életünk azon területére is beengedjük, amiről azt gondoljuk, hogy nem illik Hozzá, hogy nem Neki való…
Jezsuita bloggerek A "Pál Feri-jelenség" 2009.11.08 22:05:00
Nem tudom, ismeritek-e azt, akiről beszélni akarok. Elég ellentmondásos figura. Egyrészt rajonganak érte, 4-500 ember jár el hetente a hittanóraszerű „kedd esti alkalmaira”, másrészt vannak, akik kígyót-békát kiabálnak rá és legszívesebben azonnal máglyára…..
lálo 2010.11.10 22:06:45
Nekem most vált aktuálissá ez a kérdés, és bár megvan a saját 'élményem', kíváncsi voltam mások véleményére. Ezért utána kérdeztem, és most utána is olvastam. Ami számomra a legmegdöbbentőbb, hogy a kommentekben PálFeri melletti legerősebb érv, hogy mennyivel ’jobb’, mint a többi magyar katolikus pap. Egy idő után az embernek az az érzése, hogy vakok közt örülünk egy félszeműnek…

@türkiz:
„Ekkora paphiánynál nincs szükség újabb "szűrőkre". A papság intézményes volta megköveteli a folytonosságot, szerintem a fennebbülőket ez motiválja, mindegy kikkel (és megkockáztatom, milyen áron), de a láncszemet tartani kell. Ezt éljük, és engem ez inkább elszomorít, mint dühít. Nincs mit felróni!”

Akkor ugye Te is azt gondolod, hogy pont „szűrőkre” lenne a legnagyobb szükségünk? (5 kenyérrel és 2 hallal is jól lehet lakatni 5000 férfit, de csak ha nem romlott…)
Jezsuita bloggerek Szerzetesség a jövőben? 2010.04.20 15:47:00
Még egy vulkánkitörés sem tudta megakadályozni, hogy a hivatásgondozás európai jezsuita felelősei a hétvégén Lengyelországban találkozzanak. Igaz a visszaút vonattal kicsit macerás volt, de túléltük. Egy ilyen találkozó jó alakalom volt, hogy elgondolkodjak egy olyan kérdésről, amit korábban…..
lálo 2010.04.22 09:11:46
@homo secuiens secuiens: @álomfejtő:
Én ha szerzetes lennék, azért lennék szerzetes, mert azt gondolnám, az lenne a meggyőződésem, hogy ebben lehetek a lehető legboldogabb. Hogy Istennel (Jézussal), önmagammal és másokkal szemben is ez a legőszintébb, és az, ami leginkább én vagyok. Nem azért mennék el szerzetesnek, hogy jel legyek, hogy bármit is jobban csináljak, mint mások, hanem a magam igazi boldogságáért. Persze ez a lehető legjobb, amit másokért is tehetek. Szerintem vannak emberek, akiknek olyan a ’lelki alkatuk’, hogy a szerzetesség a leginkább nekik való. És vannak olyanok is, akiknek a házasság való leginkább, és én hiszem, hogy vannak olyanok, akiknek pedig az, hogy egyedül éljék le az életük (és ez mind tök jó!)…
Szerintem addig marad meg a szerzetesség (akár bizonyos szempontból új formában is), míg vannak (szerzetesek, házasok és egyedül élők), akiken keresztül lehet Jézussal találkozni. Mert én azt gondolom, hogy ez a Jézus bevonzza az embereket, és akiknek olyan a lelki alkatuk, azokat szerzetesnek.
Jezsuita bloggerek Mi vonz be egy papot? És mi tartja meg a hivatásában? 2010.04.05 12:14:00
Sokféle pap van. Milyenek is? Annyit hallom templomba járó emberektől, különösen fiataloktól: „Nehéz szót váltani a papunkkal/plébánosunkkal, mert…”: a.) állandóan utazik („zarándok pap”); b.) minden környékbeli templomot és plébániát ő újít…..
lálo 2010.04.09 21:08:09
@pacsy:
Kicsit félek ezt most ideírni, mert nem akarok senki sebébe belenyúlni, vagy úgy tűnni mint, aki nem veszi komolyan, vagy nem érzi át. Bár az tény, hogy soha nem érintett meg ennyire sem pap, sem szerzetes kiugrása. Kiskoromtól tudok ilyenekről, és voltam olyanok közelében, akik ezt megszenvedték, még ha nem is annyira, mint Ti. Nekem az erősebb élmény, mégis - mondjuk - a másik oldala. Találkoztam hiteles(!) emberekkel, akiknek családjuk van most, pedig előtte papok voltak. Találkoztam olyanokkal, akik megőrizték az Istennel való személyes kapcsolatukat, a spiritualitásukat(?), de otthagyták a szerzetességet. Kevés ilyen emberrel találkoztam, és nem ez az általános. De megtanultam tőlük valami számomra nagyon fontosat: mi szeretjük a hősöket, a mártírokat, akik töretlen életutat járnak meg - az Isten pedig minket szeret.
Senkit sem akarok arra buzdítani, hogy lépjen ki, hogy törje meg az életútját, Isten őrizzen ettől! És senkinek nem is kívánom ezt! Csak annak akartam hangot adni, hogy vannak hiteles emberek, akik lelkik maradnak, akik őszinte kapcsolatban maradnak az Istennel, akkor is, ha kiugranak. Ezeknek az embereknek az ismerete számomra hordoz valami nagyon felszabadítót, valami nagyon mély igazságot az Istenről. Sokkal igazabbat, mint amilyet - úgy tűnik - @dormi: papja hordoz…
lálo 2010.04.09 22:40:11
@mrcxqj:
ebben egyetértek Veled is, meg Pacsyval is. bár, lehet, hogy én még azt is hozzátenném, hogy gazembereken keresztül is szólhat az Isten…

de én inkább a másik oldaláról akartam írni: hogy van egy más fajta hitelesség: nem a bennmaradás, vagy ennek a hűségnek a hitelessége, hanem egyfajta őszinteségben maradás az Istennel. (nem mondom azt, hogy az őszinteség azt jelenti, hogy ki kell lépni!) számomra ezek az emberek arról tesznek tanúságot, hogy az Istennel való kapcsolat, barátság megbír(hat)ja ezeket a döntéseket, és az Isten tényleg tovább megy velük, akkor egy másik úton. és megáldja ezeket az embereket, és jelen van az életükben. azt mutatják meg nekem, hogy mekkora szabadságunk van az Isten mellett. és ez nem a bántás vagy nem-bántás (jó vagy rossz) szabadsága, hanem ennél sokkal igazibb szabadság.
Jezsuita bloggerek Magyar költők küzdelmes istenhite 2010.01.29 11:00:00
A múlt század két nagy költője: Babits Mihály és József Attila. Ismerték egymást, de nem szimpatizáltak egymással. Mindkettőnek Istennel való viszonya viharos. Írásaikban nyoma sincsen Sík Sándor harsogó istenhitének. De talán éppen ezért állnak közel hozzánk. Ma Babitsra…..
lálo 2010.02.05 10:55:39
@izrael miszteriuma: én nem vallom be, hogy én se ;)
azt viszont igen, hogy azt vártam, hogy megírod, hogy miért is nem tanulhatnak misztikát nők, hogy erre milyen magyarázat van...

"Egy kicsit fundamentalistának és történelmietlennek érzem érvelésed."
ha teljesen őszinte vagyok, akkor elárulom, hogy nem teljesen értem, hogy mire gondolsz. Történielmietlen azaz nem reflektálok arra, hogy esetleg nem Dávid győzte le Góliátot? másrészről meg annyira nem bánt, hogy ezt gondolod, mert nem akartam történelmi lenni... Egyszerűen csak meg akartam mutatni valamit, valamiféle szövegköziséget. Én erről azt gondolom, hogy ez vagy átmegy elsőre, vagy lehet rajta rágódni, de túl magyarázni nem szeretném. Én, a magam részéről elfogadom, hogy Neked nem tűnik véres dolognak csecsemőket ölni meg (bár Heródes értékelésénél ez azért változhat)... Mindegy most úgy tűnik, mintha nem fogadnám el, de tényleg okés. Máshogy látod, és máshogy dolgozod fel ezeket a dolgokat... ez a Te részed... nekem nem célom, hogy meggyőzzelek arról, ahogy én látom. így ezt nem akarom tovább magyarázni. Megkeseredik tőle, pedig nekem jó élmény volt ezt "összelátni", nem akarom elrontani... bocsika!!! csak tudd be, egy dávár áhérnak, más véleménynek!

Amin viszont elgondolkodtam még este (éjszaka), hogy mennyire máshogy látjuk a dolgokat. (igaziból talán Te is erről írsz...) hogy átrágtam magam a Párdészes történeten, és elég sokáig gondolkodtam rajta, forgattam magamban (mármint nem éjszaka, hanem pár éve). és most van egy saját olvasatom, és ez szerintem annyira más lehet, mint amit Te gondolsz róla, mint amit kiolvashatok abból, amit Te írtál erről. pl én soha nem tartottam mesének...

igaziból csak izgi, hogy mennyire máshogy látjuk, hogy menniyre máshogy hat...
lálo 2010.02.05 15:54:38
@izrael miszteriuma:
köszönöm a választ! :)
lálo 2010.03.01 14:06:26
@izrael miszteriuma:
Purim sameach! (talán ma még belefér...)
Jezsuita bloggerek Nem a pasi hozza a boldogságot... 2009.04.17 11:35:00
Szerbusztok pártában élő vallásos leányok! Nektek szeretnék most valami fontosat üzenni. Meg akarom oldani az életetek nagy kérdését. (Csak, hogy érdemes legyen olvasni a jezsuita blogot! :) Én csak tudom hogy kell férjhezmenni: a cölebsz lelkipásztorok értenek igazán a…..
lálo 2010.01.31 15:02:58
Ez egy nagyon-nagyon régi post. Mégis írok hozzá még egy kommentet, leginkább, mert érintett vagyok – hátha így mégis más…

Bár a post célja, hogy merjünk neten ismerkedni, én mégis inkább egy másik aspektusára reflektálnék, leginkább a boldogság kérdéskörhöz. Minthogy egy „vallásos” – nem szeretem ezt a szót, mert életidegen nekem, pedig nem tartom magam annak - lány vagyok, de leginkább olyan, akinek nagyon fontos az Istennel való kapcsolata, most ahhoz veszem a bátorságot, hogy arról írjak kicsit, hogy ez ezen a ponton, nálam hogyan jelenik meg.

Tök sokáig nem értettem, hogy az Isten miért nem küld valakit. Hogy miért van mindenki másnak valakije, csak nekem nincs. Hogy nem érdekli, hogy szomorú vagyok? Hogy nem esik meg rajtam a szíve? Ez tök sokáig konflikt volt. Most azt gondolom, hogy az Isten nem „legózik” velünk, hogy nem pakolgat ide-oda. Nem hullajt le valakit az égből, hanem arra hív, hogy dolgozzunk együtt, hogy játszunk össze. Hogy abból építsünk, ami van. Pl most abból, hogy nincs pasim. Nem azt jelenti, hogy ne tegyek érte semmit, sőt! De azt tapasztaltam meg, hogy tökre tudtam, hogy miket szeretnék az életemben, még évre lebontva is. (Mostmár kb 3 éve házasnak kellene lennem…) De ezt nem sikerült ráerőszakolnom az Istenre, a világra. – Hála Istennek! Na, de hogyha merem venni a bátorságot, és a kívánság-, elképzeléslistámat félre tudom tenni egy pillanatra, és egy nagy levegő után megkérdezem az Istent, hogy Neki mi az elképzelése, akkor abból mindig valami nagyon izgalmas dolog jön ki. Valami olyan, amit soha el se mertem volna képzelni, annyival gazdagabb a fantáziája, annyival többnek lát engem: pl elhiszi, hogy tényleg boldog lehetek pasi nélkül is – és tényleg az vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy soha ne fájna, hogy nincs pasim, de az szomorú is lenne, vagy hogy ne törekednék arra, hogy legyen, hanem azt jelenti, hogy gazdagodom abból az időből, amíg nincs. Hogy boldogan élek így is. Ez egy izgalmas időszak, egy színes része eddigi életemnek. Hogy nem érzem elvesztegetett időnek. Sőt…
lálo 2010.02.16 12:29:15
@szófialoren:
“Én szeretek élni. Szeretek nő lenni. És szeretek bizakodni.”
ez annyira jó!!!! és tökre köszi, hogy rosszul esett (és hangot adtál neki), hogy ’lepasiztak’. Tök jó látni, hogy vannak, akiknek helyén van a női identitásuk!!!

nem tudom, hogy gondolod, hogy „kikopsz a képből”, de én a magam részéről köszi, hogy eddig írtál!!! és olykor jó azokra is gondolni, akik nem kommentelnek, de olvasnak…
Jezsuita bloggerek Lépj ki a régi kerékvágásból! 2010.01.15 19:15:00
Apó, én tudom rólad, hogy több világrészen és sok országban dolgoztál. Engem nagyon érdekelne, hogy milyen emberekkel dolgoztál, vagy éltél együtt szívesen? Sokfajta nemzetiségű emberrel éltem és dolgoztam együtt. Bármilyen nemzetiségű emberrel tudtam együtt lenni. Akiket…..
lálo 2010.02.06 20:02:01
@tanítvány:
ez komoly vagy csak én nem értem???!!!
hogyan szerethetné a feleségét jobban, mikor ha a feleségét szereti, akkor az Istent is szereti? és hogy szerethetné az Istent, ha nem szeretné a feleségét, gyermekeit, apját, anyját? csak akkor van gond, ha ez az Istennel való kapcsolata útjában állna, de ha valakinek az e hivatása, akkor pont hogy az Isten iránti szeretetének kifejeződése minden kedvessége, figyelmessége a házastársa felé. "amit a legkisebbek közül eggyel tettetek, velem tettétek."
sztem, ha vki szerzetes lesz azért lesz szerzetes, mert neki úgy könnyebb együtt élni az Istennel, az inkább hozzá való, és ha vki megházasodik, akkor azért házasodik meg, mert neki pedig úgy könnyebb együtt élni az Istennel, az az inkább neki való. nem az önátadottság más, hanem az életállapot. mindkét formában önmagát adja oda az ember ugyanannak az Istennek, aki ugyanúgy Önmagát adja. hogy adhatná valamelyiknek inkább Önmagát?
és sztem annyira szép, hogy Isten a megtestesülésekor egy házaspárra bízza magát. még külön kört jár Józsefnél, mert nemcsak Máriát akarja, hanem kettőjüket, az egymás iránti szeretetükre bízza Magát, ami természeténél fogva Isten iránti szeretet is. ez az Isten válasza: hogy Önmagát adja nekik.
lálo 2010.02.09 19:21:02
@tanítvány:
olvasva a kommentjeidet egy csomó kérdés megfogalmazódott bennem:
Te milyen életállapotban élsz? nem lehet, hogy Számodra, és így az Istennel való kapcsolatodnak sokkal megfelelőbb egy (közel) szerzetesi életforma, és emiatt nehezebb elképzelni, hogy valakit egy másfajta életforma segít közelebb az Istenhez? (csak kérdezek! - bocsi, ha túl diszkrét, ha nem illik...) miről gondolod, hogy a zsinat felhígította?
akkor végülis Te (személy szerint Te) mit is gondolsz a kétszintes kereszténységről? kimondva nincs, de tapasztalat szintjén van?

aztán nem értem, hogy a család miért mindig Jézussal szemben jelenik meg? pl ha dönteni kellene Jézus és a család között... lehet, hogy nagyon szerencsés helyzetben vagyok, de nekem még soha nem kellett. sőt, azt tapasztalom, hogy Jézus engem arra hív, hogy szeressem a családom. és ha férjhez megyek akkor nem valaki más mellett döntök szemben Jézussal. ezzel a döntésemmel is Jézus mellett fogok dönteni...

sok olyan barátja volt Jézusnak, akik nem úgy követték Őt, mint az apostolok, de azért, mikor felbukkanak mégis csak az derül ki, hogy igencsak szoros kapcsolatban voltak. nem hiszem, hogy 'csak úgy' sírt Lázár miatt...

fennebb szó volt az "osztatlan szívről", házasodó nem házasodó papokról, majd a kilépő jezsuitákról. sajnálom ezeket a jezsuitákat, mert úgy gondolom, hogy fájó lehetett azzal szembesülni, hogy a közösség (egyház), ahova tartoznak, hivatalosan mást mond, mint amit ők gondolnak. és biztos törés lehetett kilépni ebből a közösségből...
de most, had fejezzem ki együtt-érzésemet azokkal, akik úgy élik meg, hogy papi hivatásuk van, de nincs cölibátusi, és így abban a közösségben, ahova tartoznak, nem élhetnek hivatásuknak megfelelően...
lálo 2010.02.10 09:31:43
@jabbok:
sztem az ember hivatása a legmélyebb vágya, de ez ezen a szinten független az éppen aktuális előírásoktól... az, hogy aztán ez hogyan valósítható meg, hogyan élheti meg, az egy további kérdés. az a következő párbeszéd az Istennel (én inkább beszélgetek Vele, mint levelezünk, bár néha...)
szóval számomra elképzelhető az, hogy vkinek olyan hivatása van, ami az adott keretekbe vhogy nem fér bele. és tök izgalmas lehet megtalálni, hogy ennek a vágyának megfelelően az adott kereteken belül hogyan éljen, és olykor pedig biztos nagyon fájdalmas is...

a Mariska-nénis rész:
tök jó! :)
Jezsuita bloggerek Homoszexualitás az Egyházban - egy lelkivezető szempontjai 2009.11.24 20:58:00
Az alábbiakban nagyon nagy együttérzéssel és compassioval, együttszenvedéssel szeretnék beszélni arról, amit „sérült férfiasságnak” is mondhatnék. Csak utalásszerűen hadd említsem az ezen a területen támadó nehézségeket: a homoszexualitást nagyon merész dolog…..
lálo 2010.02.04 00:02:52
@izrael miszteriuma: "Hűtlen fiaim térjetek meg! - akkor bizonyára majd Ő is hozzáteszi - jabbok kivételével..."
Az Úr soha nem mondana ilyet, akkor sem Ő mondta, hanem Ahér félelme. Egyértelmű a következő részből, ahol azt mondják Áhérnak: "térj vissza Te is!" és ki merné azt gondolni, hogy akkor nem az Úr hívta Őt vissza?
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása