Regisztráció Blogot indítok
Adatok
blue flower

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2007.06.17. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Subba Lami Pál ismét tollat ragad 2007.05.31 15:42:00
Hát nem aljas dolog rászállni, egy iskolaigazgatóra, aki csak jót akar a rá bízott gyerekseregnek? Aki csak a munkáját végzi? Ha ilyen morális kérdésekkel foglalkoznánk, napokon belül be kellene zárnunk a boltot. Tehát a válasz nem, egyáltalán nem aljas dolog. Már korábban is…..
blue flower 2007.06.20 14:42:34
blue flower 2007.06.20 14:43:25
Elszomorító, hogy egyesek ennyire ráérnek, mintha semmi értelmes dolguk, avagy feladatuk nem lenne.
Bár hogyan is lehetne, ha egyszer semmi máshoz nem értenek, csak mások fikázásához???
Ez itt a baj ugyanis. Mint már régóta tudjuk – az ész a fontos, nem a haj. A bökkenő csak abban rejlik, hogy itt az előbbinek a hiányát érzem. Ezek után meg teljesen mindegy, hogy az illető raszta, agyonpiercingelt-melírozott-szőkített plázacica, rocker, punk, vagy éppen EMO-s, Okti bácsinak tökéletesen igaza van, sajna. Jah, egyáltalán bárki is tisztában van ebben az országban azzal, hogy mi az a reggae-zene, vagy mit jelentenek ezek az életformák? Nem hiszem, mind csak majmolják őket, szétszívják az agyukat, ócsárolják az összes többit, s a végén még azt is elfelejtik, hogy mikor van Anyák napja. Igen, ez van, akárki akármit mond. Ilyen emberanyaggal persze nem nagy kihívás „szegény” politikusainknak dolgozni. Könnyen meggyőzik, megveszik őket, csakúgy mint a valóban sanyarú sorsú nyugdíjasokat és „jómunkásembereket” is. A segélyen élőkről nem is beszélve. És akkor hol marad az értelmiség (mert azokat az értelmiségieket, akiket valamilyen érdek fűz egyik vagy másik irányba, nem tekintem értelmiséginek, pont az említett okból kifolyólag - bocsi)??? Ezért tart itt az ország, ahol. Arról nem is beszélve, hogy a jogaival mindenki nagyon is tisztában van, de a kötelességeivel annál kevesebben!!! Na, a politikáról ennyit, mert alapvetően a suliról szeretnék beszélni.
Én is a Németh László „Elitgimnáziumba” jártam, s nem is olyan rég végeztem, még mielőtt bárki ezt megkérdőjelezné. Nem vagyok tanár (s még csak a pártjukon sem állok), s alapvetően semmi közöm ehhez az egészhez, csakis azért írok (s alacsonyodom le erre a szintre), mert felháborítónak tartom, hogy egyesek, fittyet hányva bármiféle erkölcsre vagy emberi jóérzésre, a nyilvánosság előtt ócsárolják az egykori alma mater-t, 5-10 évvel azután, hogy kikerültek az intézmény falai közül (kérdezem, így 25-30 felé járva nincs jobb elfoglaltsága egy elvileg érett, komoly felnőttnek? – az elvileg szó nagyon is hangsúlyos!!!). Persze mindezt névtelenül, nem mintha mentségükre szolgálna, ha mindezt becsületes polgári nevükön tennék. Szép. Mármint hogy szégyenletes.
Szóval, a gimiről annyit, hogy szerintem a tanári kart tekintve benne van/ inkább csak volt az országos top 5-ben (a múlt időt azért használom, mert rengeteg negatív irányú változás játszódott le az elmúlt tíz év során, mióta figyelemmel kísérem az iskola életét/oda jártam – pl. csaknem a teljes tanári kar kicserélődött, sajnos, s ezért is nem jósolok prosperáló jövőt a gimnáziumnak). Merem ezt mondani látatlanban is, anélkül, hogy az ország összes középiskolájában jártam volna. S hogy miért? Mert javarészt egyéniségekből áll(t). Olyan emberekből, akik valóban szeretnek tanítani, hivatásuknak érzik ezt, szakmai kvalitásukat tekintve sem utolsók, emberileg pedig egyenesen felülmúlhatatlanok. Igen. Lelkiismeretes, odaadó tanáraink voltak, valljuk be. Keresve is nehéz jobbat találni. Ők arra tették fel az életüket, hogy sikerüljön számunkra valami kis hasznavehető útravalót adniuk az élethez, s én úgy vélem, aki ebben partner volt, az meg is kapta. Aki meg nem, annak csak annyit tudok mondani, hogy magára vessen, s utólag ne őket hibáztassa! Ennyi. Én már most látom és érzem (pedig mint mondottam volt, nem rég érettségiztem), hogy ez a suli sokkal többet nyújtott abból a két fogalomból, hogy általános műveltség és erkölcs, mint bármely másik adhatott volna. Az tény, hogy szakmailag nem mi voltunk a csúcson, nem véletlen, hogy a matek OKTV-győztes szinte mindig a Fazekasból kerül(t) ki (bár e téren sem rosszak az isi eredményei), viszont úgy összességében szemlélve a dolgot, maradjunk annyiban, hogy szerintem nagyon jól jártunk.
Az egyetlen probléma egyetlen egy valamiben rejlik, de ez meghatározza az összes „rossz” élményt, keserűséget a sulival kapcsolatban. Ez pedig a diákok milyensége. Ugyan válogatott a gyereksereg (már 10 évesen megmérettetésben vesznek részt), intellektuálisan valóban első-osztályú, tanulásra fogékony emberkéket íratnak be a szüleik az intézménybe. De mi a helyzet az emberi tulajdonságokkal??? Miért van az, hogy nálunk nincsen pezsgő közösségi élet (e téren szerintem az országos lista hátulján kullogunk)??? Szarból valóban nem lehet várat építeni, legalábbis nem könnyű. Néha egy-egy osztálynak sikerül. Néha. Ettől függetlenül ide elkényeztetett, magának való, emberileg és erkölcsileg nulla emberek járnak/jártak, tisztelet a kivételnek. Ezek után nem csoda, ha nem megy a különböző rendezvények szervezése túl gördülékenyen, s nincs közösségi élet. Az tény, hogy néha már a tanári kar és a házirend is túl szigorúan és legfőképpen mereven kezeli az egyes eseteket, de alapvetően mégiscsak a nebulókban van a hiba. Persze könnyű utólag mindig a tanarakat meg az igazgatót hibáztatni. Ez a legegyszerűbb. Na de akkor másképp lett volna, ha mindent szabadott volna??? Hm? Nem hiszem. Max anarchia lett volna, de azt semmiképp sem nevezném pozitív eredménynek, bár tudom, egyeseknek pont az lenne a célja. Előbb utóbb csak rájönnek, hogy tévúton járnak, nem az én feladatom meggyőzni őket erről.
Mindenesetre, végszónak annyit, hogy jó lenne, ha mindenki kicsit magába szállna, s megpróbálná kicsit objektívebben szemlélni a dolgokat. Egészen biztos vagyok benne, hogy kicsinyes és alantas dolognak fogja tartani mindazt, ami itt az elmúlt hetekben történt, arról nem is beszélve, hogy rájön: az a sok minden, amit itt időközben összehordtak, úgy, ahogy van, hazugság. Mert lehet, hogy voltak unalmasabb órák, nem tagadom, de voltak kimondottan érdekes, élvezetesen előadó tanárok is. Na most ez, akárhogy számolom is, a mérleget a pozitív irányba billenti ki. Olyan pedig, hogy egy tanárt utáltam volna??? Létezik ilyen??? Egyáltalán hogyan lehet egy embert utálni, emberek? Az oké, hogy vannak kimondottan szimpatikus személyek, vannak kevésbé szimpatikusak, s vannak már-már antipatikusak is az ember életében. Na meg rengeteg közömbös is, de ez más kérdés (persze szerintem ezzel van a legnagyobb baj, a mindenen túláradó közönnyel, ezért is olyan a volt sulink és az egész világ, amilyen). A szimpatikus meg az antipatikus között az a különbség, hogy az egyiket elhívom a hétvégi házamba bográcsozni, vagy leugrunk egy sörre a kocsmába, a másikkal meg nem. De mindegyiket feltétel nélkül tisztelem és hajlandó (és képes) vagyok vele együtt dolgozni. Ez itt a lényeg! Ez alapvető lenne, emberek! De ha nem a felvázolt úton megyünk tovább, akkor csak további visszafejlődésnek lehetünk szemtanúi, s az életünket ebben kell majd leélnünk! Végül is, csak egyszer élünk…
Na, ezek után tessék elgondolkodni, s csak utána járatni a csőrünket, rendben?
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása