tucat 2014.04.11 18:47:06

Sajnálom, hogy így áll a dolog Carllal, de talán kiderül még, mi okozta a bajt, és esetleg meg is oldható a probléma. Ha nem, a tanulságok akkor is értékesek lehetnek.
Mindent egybevetve, szerintem helyesen viszonyulsz a helyzethez. Kíváncsi vagyok, mások hogyan látják mindezt.

tucat 2015.12.26 16:45:23

Brazíliában is erőre kaphat a "szent" gyűlölet és a fenebaráti kirekesztés, ahogyan nálunk is, az új, feudális-klerikális szellemiségű alap'örvény szerint.
Íme egy segélykérő levél:

Dear (...),

If you would have told me a few years ago that thousands of people would rally behind me and my son Camilo in our call for equality in Brazil, I would have thought you were crazy. But back then, I also didn't know about All Out.

My name is Georgina and I'm one of the Equality Moms, a group in Brazil fighting for the rights of our lesbian, gay, bi, and trans children. When an anti-gay Brazilian politician said he'd "rather have a dead son than a gay son," All Out helped form Equality Moms.

Before I knew it, our rallying cry for equality was everywhere. Giant adverts of us and our children were on display inside Congress! We even marched at the front of São Paulo's Pride Parade – the biggest Pride parade in the world. We changed hearts and minds across Brazil.

But life for lesbian, gay, bi, and trans people in Brazil is still incredibly tough. It's estimated that every 27 hours, a lesbian, gay, bi, or trans person is killed in Brazil. That's why All Out still needs your help. They won't be able to keep up the fight for equality in Brazil and around the world, without the support of people like you.

Can you chip in €5 on behalf of me, my son, and all families fighting for equality before midnight on December 31? All Out will send you a free LOVE ALWAYS WINS sticker, as their thanks to you.
Raise up the voices of all families.

Can you chip in 5 euros today?
allout.actionkit.com/go/1634?t=2&akid=7348.824986.TEvZuI

Anti-gay politicians are only making things worse here in Brazil. Right now, religious extremists in Congress are trying to legally change the definition of family to only include unions between a man and a woman. But All Out is working with activists on the frontline to help fight it.

This month, All Out is celebrating its fifth birthday. That means they've been fighting for equality in Brazil and around the world for five years, alongside people like me and my son. Thousands of All Out members have joined our fight, signing petitions and speaking out, whenever we need you.

But to keep this work going next year, we need your support. Can you chip in €5 today? Show your pride and support for love and equality with your free LOVE ALWAYS WINS sticker:
go.allout.org/en/a/love-always-wins-2015

Thanks for all that you do,

Georgina
All Out member

(Bocs, oDeeey, hogy ide biggyesztettem, de talán nem baj, ha láthatjuk, hogy nem csak Hunniában lángol a haragkereszténység máglyája, és az is lehet, hogy az olvasók közül tud valaki segíteni - ma nekik, s holnap talán ők nekünk...)

tucat 2015.12.26 18:21:03

A fenti levél lényege, magyarul:

>>Kedves (...)!

Ha néhány évvel ezelőtt azt mondtad volna, hogy ezrek fognak mögöttem és a fiam, Camilo mögött felsorakozni, hogy támogassák az egyenlőségi küzdelmünket Brazíliában, azt gondoltam volna, megőrültél. De akkoriban még én sem tudtam az All Out-ról.

Georgina vagyok, egyike a brazíliai Egyenlőség Anyáknak, a leszbikus, meleg, bi- és transzszexuális gyerekeink jogaiért harcoló csoportból. Amikor egy melegellenes, brazil politikus azt mondta, "inkább legyen egy halott fiam, mint egy meleg", az All Out segített megszervezni az Egyenlőség Anyákat.
Mire erről értesültem, addigra mindenütt ott voltak az egyenlőségért folyamodó kiáltványaink. A gyerekeinkről és a rólunk szóló óriásplakátok a Kongresszus vetítőernyőjére kerültek! A világ legnagyobb demonstrációjának, Sao Paulo büszkeség-felvonulásának az élén is meneteltünk. Szíveket és elméket változtattunk meg Brazília-szerte.
De a leszbikusok, melegek, bi- és transzszexuálisok élete Brazíliában még mindig elképesztő. Becslések szerint huszonhét óránként ölnek meg leszbikus, meleg, bi-, vagy transzszexuális személyeket Brazíliában. Ezért van az All Out-nak még mindig szüksége a segítségedre; sem Brazíliában, sem a világban nem tudják folytatni az egyenlőségi küzdelmüket az olyan emberek támogatása nélkül, amilyen te is vagy.

Be tudnál szállni öt euróval december 31-én éjfélig az én javamra, a fiaméra és az egyenlőségért küzdő családokéra? Az All Out egy 'LOVE ALWAYS WINS' (A Szeretet Mindig Győz) matricát küld neked köszönetképpen*. Tegyük hallhatóvá minden család hangját!

Tudsz segíteni? (A támogatási információkhoz vezető, zölddel kiemelt link itt található.)

A melegellenes politikusok csak egyre rosszabbá teszik a helyzetet Brazíliában. Most éppen a vallási szélsőségesek próbálják a család jogi fogalmát úgy megváltoztatni, hogy az csak egy férfi és egy nő egyesülését foglalhassa magában**. De az All Out és az aktivisták az élvonalban küzdenek, hogy megakadályozzák ezt.

Az All Out ebben a hónapban ünnepli az ötödik születésnapját. Ez azt jelenti, hogy öt esztendeje harcolnak Brazíliában és világszerte, vállvetve olyan emberekkel, amilyenek mi is vagyunk, a fiammal. All Out-tagok ezrei csatlakoztak a harcunkhoz, kérvényeket aláírva, felszólalva, amikor csak szükségünk volt rá.
De ahhoz, hogy jövőre is folytathassuk a munkát, szükségünk van a támogatásodra. Be tudsz ugrani öt euróval ma? Mutasd meg a büszkeségedet, támogasd a szeretetet és az egyenlőséget a LOVE ALWAYS WINS matricával: (a keresőbe másolandó link).

Köszönet mindenért, amit teszel,
Georgina, az All Out tagja

(*Az All Out működési és elszámolási szabályzata a szervezet honlapján megtekinthető. Az összegyűjtött támogatások felhasználásáról évente készítenek és tesznek közzé részletes kimutatást és végelszámolást.
**Magyarországon ezt már 2012-ben sikerült elérniük a szent gyűlölet és a harag-keresztény fenebaráti kirekesztés nevében - az elemien közérdekű józan ész megfontolásából nyilvánvaló, hogy csak átmenetileg, de ahogyan más, úgy ez a helyzet sem fog csak úgy, az éj leple alatt, magától megváltozni...)

tucat 2015.04.08 01:29:56

@tkovacs:
Bocs a betűhibákért és betűkihagyásokért! Ennek technikai okai vannak, amelyeket nem mindig tudok kiküszöbölni, de remélem, nem zavaják a szöveg megértését! :)

tucat 2015.10.15 23:47:06

@Reka26:
Üdv, Reka26!
Rendkívül informatív, őszinte és értékes a hozzászólásod, amellyel lényegében egyet is értek, akkor is, ha a nemi identitás és orientáció hajlamának az öröklöttsége azért még nem számít igazán lerágott csontnak az érintett tudományok berkeiben. Sok egyéb ok mellett, sajnos azért sem, mert nem mondható túlfinanszírozottnak az ilyen irányú kutatások egyike sem, az eredmények ezért többnyire nem direktek, azaz nem a célzott, erre a kérdésre irányuló vizsgálódásokból, hanem inkább az interdiszciplináris perifériákból kinyert adatok analíziséből és statisztikájából származnak. Az azonban kétségtelen, hogy egyre több eredmény támasztja alá a személyiség integrált részeként kialakuló nemi orientáció genetikai előprogramozottságát, ám a szocializációs hatások szerepe sem elhanyagolható, bár ez utóbbi is egyelőre legalább annyira romantikus ködben rejtőzik, mint a magyarázat genetikai természetű, áttörésnek tekinthető fejleménye...
Hosszú, de most mindegy is, a lényeg, hogy nagyon értékes hozzászólást sikerült idekanyarítanod! Köszönet érte!
A derűlátásod sem alaptalan, de azért egy aprócska, az optimizmusodat kissé talán redukáló megjegyzést, úgy érzem, mégis hozzá kell fűznöm: az LMBTQ emberek helyzete valóban sokat javult az utóbbi időben, de ez, az egyértelműen pozitív változás Magyarországon sajnos egyelőre alig érezhető; néhány évig csakugyan biztató irányú változások zajlottak itt is, ám a jelenlegi hatalmi lobbi sajnálatos módon ó-konzervatív (erkölcsi és jogi) regresszióba fordította, sok egyéb mellett ezeket a folyamatokat is. Őszintén remélem, hogy mindez csak rövid átmenet, és nemsokára ismét embernek való élet csírái bukkannak elő a hun őshumuszból - ez ügyben éppúgy, mint általában az emberi jogok kérdéseiben, amelyekben az ország, túlzás nélkül, majd' száz esztendőt zuhant vissza a saját, nem épp dicsekvésre okot adó, mégis folyvást kötelezően (ha nem akarsz hazaáruló lenni... ;)) siratott múltjába.
Talán még annyit, hogy a leszbikus és a biszexuális lányokkal szemben ősidők óta elnézőbbek voltak a kisebb-nagyobb közösségek, mint a meleg, vagy biszexuális fiúkkal (hogy miért, abba most hadd ne bonyolódjak bele), s a meglehetősen arrogáns és agresszív keresztény-generált (hülye kifejezés, tudom, de hát, a helyzet se éppen normális szerintem :D ) hatalmi törekvések miatt e tendencia ma is tetten érhető, de okkal bízhatunk benne, hogy a jog- és esélyegyenlőség durva, hol ide, hol oda billenő kilengéseit a csiszolódó közösségi intelligencia rövidesen képes lesz kiegyenlíteni, és a felingerelt, szorongó emberek társadalmát végre feszültség-mentesíteni, egyensúlyba navigálni.

Szerencsés fickó az unokaöcséd, mert egy intelligens, és az ő problémáinak a legalapvetőbb kérdéseiben is szerfelett járatos, tapasztalt nagynéni - mily furcsán hangzik e rokoni titulus egy huszonéves lányra biggyesztve :D - támogatásával sokkal könnyeben találhat önmagára - s persze, ebben őt kölcsönösen tovább támogató társra is -, mint a rejtőzködésre, önelnyomó aszketizmusra kényszerített srácok, akiknek az életenergiáik nagy részét épp e rejtőzködés és szakadatlan álcázás-védekezés emészti fel, az önmegvalósítás sikerélményeinek közérdekű visszacsatolási energia-transzformációja helyett.

Vigyázz továbbra is magadra, és segíts az unokaöcsinek is, mert ha elismeri, ha nem, nagy szüksége van szakértő, s főleg baráti szellemű támogatásra! :)

({)

tucat 2015.10.16 18:27:41

@Reka26:
Üdv, Reka26! :D

Nos, nem tudom, rejteget-e valamit előlünk a "világ ellen összeesküvő elit-tudomány" ( :D ezt azért sem hiszem, mert régóta foglalkozom fiatalok lelki, és így óhatatlanul a pszichoszexuális fejlődésének a problémáival, s ha így lenne, akkor legalábbis sejtenem kéne valamit), de itt és most, áthidaló megoldásként mintegy, javaslom a következő megállapítás elfogadásával feloldani a feszültséget: az ember nem hetero-, nem homo-, hanem szexuális lény, sokféle, színes, egyénileg is dinamikus változatban.

Másfelől pedig, valamelyest konzervatív vagyok némely, a biztonságos emberi együttélés értékével kapcsolatban, így például nemcsak a testi, hanem a lelki és mentális biztonságot is kiemelkedően fontosnak tartom a közösségi és az emberi kapcsolatokban. Ezért kissé aggódom az unokaöcskös miatt, ám ha nemcsak a kamaszkorban feltorlódó, nemi energiák levezetéséről van szó, hanem a mások testi intimitását kizáró, szerelmi kapcsolat is van a két ördögfióka közt, akkor nemcsak rendben van a dolog, hanem kifejezetten üdvözítő is, mert a szerelmesek szenvedélyesen oltalmazzák egymást, és jó eséllyel tartós, és nem utolsó sorban kizárólagos (tehát testileg és lelkileg is biztonságot nyújtó) kapcsolatban, ha lehet, akár házasságfélében, esetleg, ha maguk is akarják, gyerekeket nevelő családként élhetnek majd. Ez pedig, a jelenlegi miliőben, azt hiszem, messze több, mint kielégítő: ez a jelenleg elérhető, párkapcsolati önmegvalósítás maximuma. Magam szívből üdvözölném, ha ez, nem mellesleg jól felfogott, elemi közérdekből is, teljesen általános és kutya-természetes lenne, legalább az önmagukat civilizált társadalmúnak mondó országokban.

Kösz, Reka26, hogy őszintén megosztottad velünk a gondolataidat egy olyan, alapvető emberi jogi kérdésben, amelyet mifelénk még mindig az ostoba, nemcsak ember-, hanem közösségellenes, szégyellős titkolózás övez! :)

tucat 2015.04.01 23:30:21

@xyeti49x:
Pöpet? Későn? Pöpet későn? :D
Jobb (pöpet:D) későn, mint soha. :)
Sajnos az utóbbi években, különösen 2012. januárja, a keresztény preambulumú alaptörvény (szándékosan rom kisbetűvel) kihirdetése óta, sorra szűnnek meg az LMBTQ témájú oldalak, talán, mert félnek a figurák. Pedig nem kéne! Ellenkezőleg: hallatnotok kellene a hangotokat, hogy senki se gondolhassa, készek vagytok az embertelen diszkriminációt előirányozó törvényeknek szervilisen megfelelve elnyomni és egy életen át sanyargatni magatokat csak azért, mert pár, őskonzervatív elmeháborodott szerint "istennek nem tetsző utálatosság" és szégyellni való bűn, vagy betegség rabjai vagytok. Ti is jól tudjátok, hogy ez nem igaz! Európa- és világszerte egyre több oszág társadalma ébred rá arra, mekkora károkat okoz az efféle, abszolút esztelen diszkrimináció, miközben a világg ellen "szabadságharcot" vívó, s ezért a civilizált világtól elszigetelődő Magyarország szembefordul a szellemi fejlődéssel, és évszázadokat visszazuhanva, a múltjába réved, siratva a régi, végleg letűnt "dicsőségét", és lemondva ekként egy boldogabb, élhetőbb jövőről. Nem kell, és nem is szabad ezt annyiban hagyni, srácok! :)
Ennek az oldalnak a gazdája sem tölt már fel új tartalmat, mert elhagyta az országot, hogy emberhez méltó életet élhessen (teszi is, megnyugtatóan formálódó sikerrel), de az oldalt meghagyta, mert úgy találta, még így, "félholt" állpotában is a segítségetekre lehet a hátrahagyott információival. Szerintem is így van, jól döntött oDeeey.
Használjátok bátran, és ne féljetek egymást megszólítani! Beszélgessetek, ismerkedjetek meg egymás örömeivel és gondjaival, mert már ez is sokat segíthet az útkeresésben, s ki tudja, akár szép, netán a jövőtöket is megalapozó bráságok is születhetnek.
Hajrá! Csak bátran! Hisz tudjátok, tudnotok kell: semmit sem veszíthettek, ellenben nem kevesebbt nyerhetek, mint egy élhető, embernek való élet esélyét, ha bátran kiállok mind, és vállaljátok magatokat - eleinte legalább egymás között! Ugye, tudjátok? ;)
Ellenvélemény? Vétó? Nincs? Helyes! :D
({)

tucat 2015.04.29 18:33:41

Agg-o-dalom

Ki elől bujkálsz, Ichirou San?
Vénülő szívemet megrémíted:
Nem szűntél meg, csak az e-mail címed?
Még ezt próbáljuk hinni úgy húszan...

tucat 2015.08.13 22:13:06

@Zoltán Bojsz:
Szia, Zoltán!

Hosszasan el lehetne filozofálgatni a kérdéseden, de itt és most, több megfontolásból is, inkább röviden válaszolok neked.
Azt, hogy beléd szeretek-e, nem te döntöd el, és az én akaratomnak sincs ebben mindenható szerepe: a kérdés, bonyolult idegélettani-biokémiai folyamatok eredményeként, bennem dől el; s hogy te belém szeretsz-e, az meg benned dől el, ha akarod, ha nem, s ha akarom, ha nem. Ez azt jelenti, hogy akkor is beléd zúghatok, ha marhára nem akarok, és akkor is, ha te tiltakozol a szerelmi vonzalmam ellen, kézzel-lábbal. De ennek a fordítottja is igaz, mesebeli példával élve: hiába imádja Jancsi halálosan Juliskát, ettől még Juliska nem feltétlenül fog beleszeretni Jancsiba, és fordítva.

No, de itt azért, van valamilyen, szerfelett biztató fejlemény: azt mondod, kölcsönös örömöket nyújtó, testi kapcsolatotok van azzal a fiúval. Ez fontos információ, mert azt jelenti, hogy enyhén szólva sem idegenkedtek egymástól, és lehet, hogy hosszú távon, érzelmileg is összeszoktok, összehangolódtok, vagyis elképzelhető, hogy szép lassan kialakul köztetek egy olyan szeretetkapcsolat, amely hosszú távon, vagy akár élethosszig megalapozza az együttéléseteket, és amely elég erős kötelékké fejlődik ahhoz, hogy a kapcsolatotok időnkénti, nehezen elkerülhető válságait is túlélje.

A lényeg, Zoltán, szerintem az, hogy légy őszinte a barátodhoz, és egy bensőséges pillanatban, megfogva a kezét, és mélyen a szemébe nézve, mondd meg neki, mit érzel iránta. A többi, például az, hogy viszonozza-e az érzelmeidet, már nem a te "hatásköröd", mert az, amint már említettem, benne dől el, a te akaratodtól (és nagyrészt az övétől is) függetlenül.

Sietve hozzáteszem, a válaszom megfogalmazásakor azt feltételeztem, hogy te erős érzelmekkel kötődsz a barátodhoz (szívből szereted őt), és szeretnéd, ha e viszony kölcsönös vonzalmak talaján fejlődne tovább egy igazi, mindkettőtöket boldogító párkapcsolat irányába. Ha tényleg így van akkor kitartok a javaslatom mellett: nyílj meg a barátod előtt, éreztesd vele, hogy bízol benne, és nyíltan, őszintén, meghitten beszélj meg vele mindent, ami kettőtök viszonyát illeti. De nagyon fontos, hogy légy türelmes, ne sürgesd se a válaszát, sem pedig tetteket ne próbálj kicsikarni, kizsarolni belőle, mert az ilyesmivel könnyen meg lehet mérgezni a mégoly ígéretes kapcsolatokat is! Légy őszinte, és hagyd, hogy ő is az lehessen, sőt, kifejezetten bátorítsd ebben, hogy mindketten a lehető legalaposabban ismerhessétek meg a lehetőségeiteket - ahelyett, hogy hamis ígéretekkel, félrevezető áltatásokkal csapnátok be egymást, és, persze, ilyképpen saját magatokat, mert ez kizárólag csalódásokhoz vezethet, és a későbbi gyűlölködés melegágya. Ne kövesd el, ne kövessétek el ezt a hibát! Őszinteség, nyitottság, türelem, megértés, és a tények (vagyis a másik ember valóságának) elfogadása, akkor is, ha nem éppen kellemesek és biztatóak - ennél jobbat nem tudok.

Ha a válaszom bármi okból nem világos, vagy mégis szeretnél további részletekben is elmélyedni, kérdezz bátran! Mivel szinte naponta benézek ide, valószínű, hogy néhány órán, de legkésőbb egy-két napon belül válaszolok is. Ha mégsem, akkor bizonyára elvitt az ördög, például hőgutát kaptam, villamos alá estem, a Tiszába fulladtam, vagy egyéb, de remélhetően gyors és kíméletes módon evett meg a fene, és átmenetileg, vagy végérvényesen kimúltam ebből, a nyomorult, de mégis oly vicces és kívánatosan marasztaló világból. :D

Üdvözlettel
Tucat

tucat 2014.04.07 00:44:18

Senki se keseredjen el!
Te se, Szilvio! A szülők általában jót akarnak a kölyköknek, s amikor lassú kínhalálra ítélik őket (ha nem is azonnal testileg), akkor sem az ölés a szándékuk, csak nem ismerik őket. És sokkal egyszerűbb, könnyebb és biztonságosabbnak is látszik, ha nem fáradnak a megismerésükkel, nem tanulmányozzák a tényeket, és a tudományok haladásával sem törődnek, hanem az ezredéves, ősi, "bevált", isteni, "megmondatott, megíratott" bölcsességekre hagyatkozva idomítják őket a "szebb jövő" reményében.
Persze, sokféle szülői attitűd létezik az "amíg az én kenyeremet eszed, addig nem tűröm, hogy szégyent hozz őszülő fejemre" címűtől a "segítek meggyógyulni, drága kisfiam"-on át az "imádkozom a lelki üdvösségedért"-ig, de az emberi ostobaságot nemhogy nem bünteti, hanem egyenesen elvárja a hunniai alkotmány és a törvények. De nem lesz ez mindig így, arról nem is szólva, hogy akikben már eszmél az öntudat, felismerik önmaguk beilleszthetetlenségét Fél-Ázsiába, azok előtt - egyelőre - nyitva állnak a határsorompók. Marha sok emberről van ám szó, de ha egyszer nem kellenek Hunniának, akkor nyilván nekik sem kell az őket béklyóban sanyargató Hunnia...
Na, a lényeg, hogy még mindig nincs itt a világ vége! Fel a fejjel, élni nem kötelező ugyan, de ha már itt vagy, jogod van megtalálnod magadat, és élned a saját életedet. Ezt még, az immár megkerülhetetlen szélsőjobbal kiegészülő "keresztény közhatalom", maga Orbán, de még édesanyád sem tilthatja meg neked! És másoknak sem, legfeljebb némi gátfutásra kényszeríthet, de attól inkább csak edződnek a combizmaid! ;)
Szóval, senkinek sem kell, és nem is szabad elvesznie! Szó sem lehet aszketizmusról, önfeladásról, önpusztításról! Világos?! Ajánlom is, hogy az legyen, mert különben...! Majd kitalálom, mi lesz különben, de most aludni megyek. ;) :D
({)
Na, akkor, fal felé, s mint a vulkán, hogy frissen ébredjünk a régi-új honban, s szétáradjon a lelkünkben a honderű! ;) :D

tucat 2015.06.28 19:52:32

@1234567890987654321:
Tekintsd inkább sajátos, keserű, ám sajnos nagyon is érthető elköszönésnek.
Ugyanis nemcsak a tied, hanem az ő szülőföldje is, amelyet azért kényszerült elhagyni, hogy hazára lelhessen. Tudod, haza az, amely elfogad, támogat az autentikus önmegvalósításodban (mert érti, hogy ez nem csak a te érdeked, hanem az egész közösségé), s te cserében lelkesen, szívből szolgálod, hisz biztonságot és az emberhez méltó élet esélyeit biztosítja neked. Hunnia, amint te is igazoltad a székfoglalóddal az imént, (ma még) nem ilyen.
Ezt, a vak indulataid ködén át, nyilván nem látod, és talán, rosszul értelmezett biztonsági, önvédelmi okokból, nem is akarod érteni. Amiatt azonban nem kell aggódnod, hogy a fickó visszatér, legfeljebb futó, baráti, család- és rokonlátogatást tesz olykor, ám erről nem fog téged értesíteni. Amiről pedig nem tudsz, amiatt igazán kár, s mondhatni, butaság lenne idegeskedned, nem igaz?
Megkérdezném, mi szél fújt erre, de úgy látom, nem lenne ínyedre az intim évődés, hát, ezt sem teszem. De cserébe a szép szavakért, ezt elküldöm, s ha nem kell, add át másnak, aki szívesen elfogadja:
({)
;)
Érezd jól magad a bőrödben! Szia! :)

tucat 2015.07.21 22:27:42

@oDeeey:
Boldogaaan?! Hogy merészeled?! Semmi kesztyűbe dudálás, kéjes mártír-magyar szenvedés, meg örök szabadságharcos 'agyarok istene?! Hát, miféle 'agyar zember vagy te, aki a szeretet és a mosoly melegét választod a hun hazafiúi önfeláldozás katartikus világfájdalom-agóniája helyett?!
A macska rúgjon meg! ;) :D
Na, szundi! :D

tucat 2011.10.29 20:06:02

Fox or Hunter

You don't care any dead bodies in your way and beside...
What if revival of those comes true, and starts to attack your rocks?
How can you find then a calming flight, when there is no where to hide?
Cause they all will become your hunters, and you will be the fox!

(I dedicate this stupid sonnet first of all to papist priests and bigot people, who are too blind to have any doubt, and belive their knowledge about God, Jesus, what's more about the entire world, is the single correct way that leads to the truth. - tucat)

Bocs, oDey, a néhol felbukkanó, idegen nyelvű fertőzésért! Van egy (ha csak egy lenne!) meglehetősen művelt, azaz klasszikus tudással teletömött fejű, de brutálisan homofób ismerősöm, aki talán olvasgatja ezt, és ő, a felénk is valamennyire ismertek közül csak ezen a nyelven ért - vagy gyakran ezen se. :D De sajnos ma még nem csak neki szól. :(

tucat 2015.04.01 23:53:47

@Szekerák Zoltán:
Az nem jó, ha az embert megsiratják, igaz, az sem mindig kellemes, ha megríkatják, azaz sírásra késztetik. ;)
Bocs a szemétkedésért, de jól esett a májamnak! :D
Ugye, nem gerjedtél Harrachra? :P :D
Bocs! Nem szeretnélek megbántani, csak idétlenül poénkodom. Szoktam, ha viszonylag védett pozícióban, biztonsgos fedezékből tehetem. ;) :D
Üdv! :)

tucat 2013.10.29 23:27:59

@Ichirou:
Azon gondolkodtam, hogy mielőtt elteszem magam holnapra, csak meg kéne, hogy nyugtassalak valamivel, ha netán megijesztettelek a képzeletbeli atyai szerepem rögtönzött pedagógiai programjával. ("A fene a pofáját ennek az őrült tucatnak! Gyártja nekem a lökött szövegeit! Hát, mit gondol ez rólam? Egész eddigi életemben nem olvastam még összesen ennyit!" - csikorgatta a fogát dühösen Ichirou.:D)

Valóban feltornáznám a mércét, amennyire csak lehet, de csak szép lassan, fokozatosan, gondosan ügyelve arra, hogy a feladatokat sikerrel tudjátok megoldani, és az önbizalmatok fejlődhessen. Azért néha, ha úgy látnám, kezdtek elszállni a sok sikertől, mint tavasszal a papírsárkány, csőbe is húználak benneteket, egyfelől, hogy legyen részetek némi kudarcban is, amely nem csüggedésre, hanem újabb nekifutásra és kitartásra inspirál benneteket, másfelől, hogy megtapasztalhassátok a képességeitek határait, mert az önismeretetek így lesz ésszerű és valóságos.
Ha még mindig remeg a térded, akkor bevetem a nagy fecskendőbe felszívott nyugtatót is. De ne aggódj, vékonyka tű van a végén, nem fog fájni: annak, hogy az apukátok leszek valaha is, sokkal kisebb az esélye, mint annak, hogy holnap péntek lesz, ha közbe nem jön valami. Könnyen az is lehetne, ha közbe nem jönne a csütörtök, de így holnap mégsem pénteket, hanem csütörtököt mondunk. :D

Azért egyre jobban sajnálom, hogy ebben a szerepben nem próbálhatjuk ki egymást, mert a rólad szerzett, eddigi benyomásaim alapján nagyon is lenne kedvem hozzá. Gondolom, a bátyád is hasonlóan rokonszenves srác, még, ha sok mindenben különbözik is tőled. Mindegy, sajnos ez nem lehetséges. :) ("Wá! Mégiscsak van isten!" - kurjantotta vidám megkönnyebbüléssel Ichirou, akivel régóta nem fordult már elő, hogy elkerülték az ágyban a zakatolva torlódó esti gondolatok, de most szinte azonnal elnyomta az álom. :D)

Aludj jól, Ichirou Szan! :)
({)

tucat 2013.10.31 19:46:00

Jól van, Ichirou San! :D
Nemrég valaki azért akarta leszedni a fejemet, mert "S"-sel írtam a szót..., a fene se tud rajtatok, japánokon eligazodni! :D

Jó tudni, hogy ennyire idegesít az "atyai" aggodalmaskodásom, mert ezt is fel tudom használni az alantas manővereimhez, például, hogy felrázzalak, ha visszahúzódsz a sarokba, vagy lehűtselek, ha (szerintem) túlzottan, óvatlanul lelkesedni kezdesz valamiért. :D
Bocs! :)

Elég szigorú krapek vagyok, de rettentően szeretek játszani és mókázni is. Ebből olyan gondok is származhatnának néha, hogy a csikók (ti) nagyokat nyerítve messzire vágtatnak, és olyankor aztán nem könnyű őket visszaterelni a karámba. :D De ezeket a helyzeteket is szeretem, mert ezek igazi pedagógiai és pszichológiai kihívások, és ilyenkor tudom tesztelni a képességeimet, meg azt, hogy mennyire marad stabil a pozícióm a vadvízi kiruccanás után. Ez a veszély a leginkább olyan ember, vagy emberek társaságában fenyeget, akit, vagy akiket erősen kedvelek, mert roppant mélyen és intenzíven élem meg a vonzalmaimat, és gyakran éppen komolytalansággal, máskor az alig viselhető, megjátszott távolságtartással igyekszem álcázni, hogy mennyire ragaszkodom a másik emberhez, mekkora örömömet lelem a közelségében és a vele folytatott interakcióban. Nem sokan ismernek igazán (ha egyáltalán van ilyen), de akik igen, azokkal szemben már hatástalan lehet ez a taktika. Szóval, érdekes és izgalmas vállalkozás lenne egy apacsere nálatok, kivált, ha én lennék a csere- és próbafigura, nyolc napos visszaküldési, és egy éves teljes garanciával, valamint a fő alkatrészekre vállalt, további két év jótállással! :D
Magától értetődik a kérdés: miért gondolod, hogy jobb lenne egy magamfajta faterral a dolgotok? Milyen a mostani, és mit tudsz az eddigiek alapján remélni egy magamfajtától? Mivel már tudom, hogy idegesít, ezért most nem mondom el, hogy a válaszod megfogalmazásakor ügyelj arra, hogy a személyetek és a családod azonosítására alkalmas információt ne ossz meg itt velem és velünk. :D :D :D Hogy vagy? Jól? Örülök! Mert én is, de nagyon! :D ({)

A sorszámozott észrevételeidre is próbálok kielégítő válaszokat adni:

1. Ezt az elején már megmagyaráztam, de megpróbálom megjegyezni, hogy kinek kell fonetikusan, és kinek a nemzetközi forma szerint írni a [san] ('szan') hangzású japán szót. :)

2. Valóban képes vagyok nemcsak elképzelni a zavarodat, hanem érzékelem is. S ami a legnagyobb, mondhatni eget verő és felháborító disznóság: fülig érő szájjal élvezem is. :$ :D Bocs! :) Másfelől pedig, én gyakran és bármilyen napon képes vagyok csütörtököt mondani, nem számít, más keddnek, vagy szerdának nevezi-e az időtartamot, amíg a Föld nevű fegyenctelep egyet perdül a tengelye körül. a Nap-vezette keringője során. :D

3. A zagyam úgy pörög, mint egy hibás fékszerkezetű centrifuga, annyira szeretném tudni, miféle baleset okozott - majdnem - 9,81 m/s*s gyorsulással történő kényszerleszállást a székről! :D

Most szerencséd van, mert pár órára el kell távolodnom a masinától, de vissza fogom harapni-kaparni magam, kerüljön bármibe! Szóval, Ichirou San, ne is reménykedj a hosszú távú nyugalomban! :D
Azért a fatert ne cseréjétek le könnyelműen, mert ő már ismer benneteket valamennyire, s képzeld, mi lenne, ha mondjuk velem kéne nulláról indítani az egész verklit! :D Meg aztán, biztos, hogy szeret ő a maga módján benneteket, és kizárt, hogy ne lennének jó tulajdonságai is. Mint ahogy nekem is vannak rosszak - ma még, de holnapra tökéletes leszek! Hála neked, most is annak érzem magam: tökéletesen tökéletlennek, és ez igazán remek érzés, ha eltekintek az arcizmaim görcsétől, amit az okoz, hogy vagy egy órája egyfolytában fülig ér a szám, :D és különös, de kellemes hőforrást érzek a mellkasom közepe táján csordogálni. Komolyan, tényleg, fizikailag is érzem. :) Köszönöm a ma esti élményt is! :)

Mot pedig ellenőrizd a széked stabilitását, mert támadok:
({)
:D

Nyugodt éjszakát és szépséges álmokat, Ichirou San! :)

tucat 2015.04.01 23:45:53

@Trambold:
Üdv, Trambold!
Lám, a próba szerencsét hozott. :D
Legalábbis részben, mert Ichirou barátunkat mintha a föld nyelte volna el. Valójában épp az hozott most ide, hogy a pár órája neki küldött e-mail azonnal visszapattant egy "failed" hibaüzenettel. Már hónapok óta nem válaszolt, de most már a levélfiókja is megszűnt. Nem ismerem őt személyesen, de aranyos kis krapeknak találtam, megkedveltem, és próbáltam levelezni vele - sajnos nem igazán átütő sikerrel. Remélem, megvan még a kis fickó, és talán egyszer bekukkant még ide, hogy elverhessem a port az ülepén, amiért a szívbajt hozza rám az eltűnésével! :D
Ha előkerül a csibész, bízvást csapj le rá! Ne kíméld, mert attól csak ellustul! :D
Hátha olvassa ezt, és jól bedurran rajta a csibész, annyira, hogy előmászik az ágy alól, és megpróbálja a torkomat átharapni! ;)
Meglátjuk. :)

Ha már így alakult, megpróbálok magam is benézni néha ide, ha annyiszor, mint azelőtt, nem lesz is időm rá.

Üdv a lehorgonyzott csatahajó fedélzetén! ;)

tucat 2014.04.03 02:27:02

Igen, Miranda tan'tó néni, tudom én, de sajna a gépemet nem sikerül rávennem az írásjelek helyes, "magyarosch" (íme) használatára. Az ékezetes betűkig eljutott a masina, de ez sem volt egyszerű.
Mindenesetre kicsit sajnálom, hogy nem én mentem vacsorára. Ennivaló még akad, ha nem is mézes csirke, de Zoli gyereket irigylem picit. :$ Nem sárgulok, csak tudom, hogy jó neki, s talán már ő is kezdi elhinni ezt. :)
But, to tell the truth, for me, it is not clear enough what that enclosed dialogue, with Joss and Savannah, is about. However envelops reallay can go anywhere in the world, and if getting one of them, at least I'll be surprised a bit..., especially if there is an invitation for a supper included, for me, of course. ;) Well, I'm just kidding - sadly :P :D
No, szóval, az idézőjel sajnos marad továbbra is tótágasban, s ha be tetszik írni ezért az egyest, az is csak 1/2 lesz, mert a lökött gépemmel kell osztoznom rajta. De talán év végén mégsem bukom meg 'agyarból, mert vannak azért jobb, erősebb érdemjegyeim is. Ugye, tan'tó néni, kérem? ;)
({)

tucat 2014.04.03 02:53:27

Hé, hé, hé! Mielőtt felszívódnék, mint babapopsiban a végbélkúp, mit jelent az, a szappanoperák kerülésére vonatkozó javaslat? :D Nem nézek ilyesmiket, sőt, még innom és betépnem sem kell, anélkül is lökött vagyok születésem óta. :D Már nem is annyira gáz, kezd elviselhető lenni, ahogyan lassan megszokom magamat. :D Így kerek a világ, s ha kihullok belőle, más lesz picit, még akkor is, ha a kutya se veszi észre. :D De azt hiszem, jobb is úgy; kiver a hideg veríték a víziótól: fekszem kiterítve, oszt' pár, kíváncsi figura bambul a képembe, én meg a francba küldeni se tudom már őket, pedig kedvem volna..., most, előzetesen, legalábbis! :D Ej, nem is rossz ötlet! Lehet, hogy még időben meg is teszem, since envelops can get anywhere in the entire world. Well, I'd better sleep on it, and if I think about your sleep of the just at a quarter to 3... :D
Chicken with honey..., nom, nom... :P Let's dare to dream great! :D

tucat 2014.03.08 01:39:50

Riadaaaóóóuuu!
Nyomás, fiúk! Fel a fára!
Megjött a blogunk bik..., gazdája! :D
Na, végre-valahára! :)
Üdv, Gazda! ({)

De, mienk Gazda! Mintha kicsi romlik tied magyar! :D Még te szól érthetően, de te vagy egy kicsi szétszórt, és ott van kicsi angol grammatika tied ban- mondatok, is. Ért- példa: az "áthaladt híd" (the crossed/passed bridge). :D
Nos, ilyen, főleg szenvedő igenévképzésen alapuló, befejezett ('present perfect'), szenvedő (passive) nyelvtani szerkentyű, mely az angolban általános, csak hagyományok szerint fordul elő a magyarban, szabályszerűen tárgyas (ez nem azonos a tárgyas ragozással - ír-írja; olvas-olvassa, szeret-szereti...) igékből képezve [melléknévi igenevek, pl. hátrahagyott, túlhaladott, , törött, elmúlt (időszak)...; vagy cselekvő igéből főnév: menekült ('refugee', az, aki elmenekült), alkalmazott ('employee'), halott (melléknévi igenév is, de archaizmus is: 'aki halált halt', s ez esetben főnévi jelentésimpulzussal), stb.]. Igaz, főleg a sportriporterek bosszantó nyelvmiskárolása nyomán, sajnos elterjedőben van; pl. a tavalyi bajnokságot "megnyert" (helyesen: megnyerő - mert múlt idejű, befejezett szemléletű, cselekvő melléknévi igenevek egyszerűen nem léteznek a magyarban, csak jelen idejű alakúak, amelyek múlt időre utaló időhatározóval állhatnak) csapat; a tegnap három gólt "berúgott" (helyesen: rúgó, esetleg berúgó) játékos. A "megnyert csapat" (jelzős szerkezet, melyben a "megnyert" jelzője az eseményt nyelvtanilag elszenvedő "csapat"-nak) azt a bandát jelentené, amelyet valaki, mondjuk a sikeres kártyajáték tétjeként birtokolhat a parti után, vagy azokat a játékosokat, akiket az edző meggyőzött a taktikája helyességéről. Látható, hogy a csapat mindkét esetben passzív elszenvedője a történéseknek, nem pedig cselekvő. Ugyanígy, a (pl. vonat alá) berúgott játékosnak sérülései és fájdalmai lehetnek, kivéve, ha előtte eszméletlenül berúgott (de ez már cselekvést jelentő, múlt idejű ige, nem pedig melléknévi igenév)...

Tucat se azért lökött, mert az este sokat lökött. :P De nehogy azt mondd holnap, hogy a "tegnap örült tucat őrült"! Mert akkor, biz' isten, felülök a nemzeti Sólyom (egy gépből álló, büszke légiflottánk :P) hátára, és meg se állok Londonfalváig - vagy míg a Sólymot meg nem izéli a turul - hátulrul! És nem ám az "őrült", hanem az "örült" szó miatt! Irgum-burgum! :D

Na, de ez mind azé' van mostan itten, mer' örülök! Nagy öröm, hogy végre megjelentél, és jól meggyomrozhattalak! :D
Remélem, rövidesen szívderítő eseményekről tudsz nekünk beszámolni! Mondjuk, olyasmiről, hogy kitartó, hű társad is van a kellemes, tavaszi sétáidon, aki hosszú éveken át szeretne veled kutyagolni a Zélet kacskaringós ösvényein! Úgy tűnik, leginkább Carlnak örülnél. Nos, én szorítok teljes erőmből, és szerintem nem is egyedül! ;)
(Csak a nyelvlecke ismétlése, és persze, a tréfa kedvéért: nem mindegy, hogy a "sarokba szorított Carl"-ról beszélünk, vagy arról, az izgalmas élményedről, hogy sarokba szorított Carl. Ugye? ;) :D)

Welcome! - "Ennyi is bőven elég lett volna, te, eszelős, igen lökött jószág!" - bosszankodott oDeeey.
Oké, fogadd meg hmhmhmmm tanácsát, és látogass el a Queen Mary's Gardenbe, mert ott tutira nem járok egyhamar, s a nyugalmad ekként garantált - egyelőre! :D
És gyakrabban nyikorgasd meg a blogod ajtaját! ;)
({)

tucat 2014.03.10 16:27:31

Kitűnő az attitűdök mélyére hatoló, új kérdés, és a válaszadók csoportosítása is tetszik!

tucat 2014.01.14 22:37:04

Remélem, senki sem tartja ezt távoli, helyi ügynek. Én egyáltalán nem, sőt, azonnal csatlakoztam is:
www.allout.org/remember-roger

Ha a link nem működik, másoljátok be a böngészőbe!

tucat 2014.02.18 10:15:33

'I signed - can you too, to make it even more powerful?'
www.allout.org/change-the-rules

Short enough? :D

tucat 2014.02.21 13:32:40

Igen, létezhet akár több meleg férfiú közt is barátság, sőt, hetero-meleg barátság, hetero, vagy meleg férfi és nő közti is. Akár így is, egyetlen aláírással szentesítve:
www.allout.org/kill-the-bill

tucat 2013.11.02 20:10:57

@Ichirou:
Basszus, Kisöcs, Ichirou! :)
Ne hagyd, hogy lemaradjak a hozzászólásaidról! Kérlek, ha nekem szánod a bejegyzésedet, kattints rá a "Válsz erre" gombra, mert ekkor az e-mail címemre értesítést kapok arról, hogy megszólítottál. S mint említettem, erről semmiképpen sem szeretnék lemaradni! Lám, most is két nap késéssel találtam meg és olvashattam az evangéliumot (=örömhír, mármint, hogy ismét szóltál hozzám). :)
Tekintsd ezt őszintén önző "atyai" intésnek, amely, mellesleg, szintén ebbe a gesztusba fullad:
({)
(A "kisöcs" titulusért, kérlek, ne neheztelj nagyon, hisz "kisfiamnak" ezer +/- egy oknál fogva nem szólíthatlak! :D Másfelől pedig, mint említettem, nem is baj, hogy elírtad a szót, mert ezzel alkalmat adtál arra, hogy ismét - és sosem elégszer - az ide tévedő olvasó látókörébe csempészhessük e fogalmak tartalmát és terjedelmét, noha ide valószínűleg elsősorban, ha nem is kizárólag, olyanok néznek be, akik számára e szavak jelentése kellőképpen tisztázott. Szóval, kösz, hogy hibáztál! Jól jött! "Aljasul" ki is használtam az ismeretterjesztés bizonytalan, de közhasznú profitja érdekében. :))

tucat 2014.01.27 17:29:47

@Szilvió:
Ja, elkeserítő. De ha sikerül egyet hátralépni, szélesebb spektrumban már akár vicces is lehet. És nemcsak ez az ország, hanem az egész, emberlakta világ, amelyben Allah nevében hajtanak végre fanatikusok kamikaze-akciókat (pl. 2001.09.11.), miközben a világ legnagyobb keresztény országában Istenhez fohászkodnak a légi irányítók és a biztonsági szolgálatok emberei... :D Nos, a világ melyik fele normálisabb? :S ;)
Vagy: Putyin, akinek a birodalmában immár egy esztendeje nyíltan, a törvény szigorával és magánszorgalomból is üldözik a homoszexuálisokat, épp az imént nyilatkozta, hogy a szocsi olimpiára mehetnek a homoszexuálisok egészen addig, amíg távol tartják magukat a gyerekektől... Na? Ez se semmi, mi? :D Lehet agyvérzést kapni, de lehet röhögni is, attól függ, kinek mekkora távolságból sikerül szemügyre vennie a dolgokat: a homo sapiens csodálatos szellemi teljesítményét! :D nekem most éppen sikerült egy mentális meghajtású mentőhelikopterrel jó magasra emelkednem, és idefentről baromira mókás..., szóval, mókásnak látszunk, amint odalent minden igyekezetünkkel kiszorítgatjuk és tapossuk egymást - intelligensen, vagy mi. Vagy mi, vagy ti..., primitív, manipulált falkaharc, vagy mi. :D Jó, kevésbé vicces, ha most egy percre a holokausztra gondolok, amelynek ugyanez lenne a lényege, és amelyről ma megemlékezik a világ civilizáltabb része... :(
A részletek pl. itt:
www.neurope.eu/article/eu-and-russia-tense-summit?utm_content=buffer908f7&utm_medium=social&utm_source=twitter.com&utm_campaign=buffer

Azé' ez a nagy Putyin jól mutatna egy bugyin...
Élvezd csak ki mind, mi jó, ne mérgelődj, Szilvió! ;) :D

tucat 2014.01.29 03:50:11

@Szilvió:
A saját, autentikus valóságodtól nem is érdemes soha "elvonatkoztatnod", :) mert az szörnyen kínos (a kívülálló távoli aspektusából nézve szerfelett mókás), akár fatális következményekkel is járhat. Mivel alig és egyre halványabban pislákol bennem az élet, vagy mi a franc ez, meg, mert más bejegyzések alatt már sokat beszéltem erről, most megúszod ennyivel. ;) Na, jó, hogy felderengjen pár kusza gondolat, egy mély értelmű, ám rendszertanilag távoli lényekkel kapcsolatos, ezért mókás találós kérdéssel segítek kicsit:
- Tetőn van, és nyávog. Mi az?
- Igen, jól mondod: macska.
- A fal tövében borzolja a szőrét, és ugat. Mi az?
- Kutya? Nem, dehogy! Az is macska: leesett a tetőről, és félrebeszél.

Én is lassan, de nem a zuhanástól, hanem az egy hete tartó, magas láztól. Megyek is vissza a vackomra vacogni, hátha megérem a reggelt ebben a csoda intelligens falkavilágban, amely csalhatatlan intelligenciával, bravúros könnyedséggel és gyorsasággal ismeri és címkézi fel a legkülönbözőbb lényeket, bűnöket és bakokat..., hiába is igyekezne némelyikük a bundájával, a tollával, vagy épp a hangjával megtéveszteni a kontinuitásáért önmagával ádáz harcot vívó hordát (falkát, csoportot, társ-adalmat...), és nem is sokan kerülik el a nekik szánt bélyeget, pozíciót és végzetet, a kereszttől a máglyán át a gázkamráig, vagy éppen, az ügyesen-hitelesen ugatók közül a legaljasabbak (ma úgy mondjuk: a "lúzerek" millióival szemben az "életrevalók" :D) az alfa-közeli helyeket, amelyekért mind úgy könyököl, rohan, úszik, mint a spermium a saját rekombinációjáért - de hisz ez itt, e fegyenctelepen az alapértelmezett operációs rendszer átírhatatlan lényege, nemde? ;)
Már megint negyven fok... Lám, mit tesz a lénnyel a tartós láz: elevenen fő meg a zember zagya! Távolról vicces ez is, mi? :D Lipót meg bezárt! (Fenét: 93 ezer négyzetkilométerre nőtt a parkja! :D) Megállj, lennél a helyemben, majd nem kacagnál, bitang! Ha fáj - hirdetnéd, Szilvió -, engedd szabadon: sírni jó!

Baj van: észrevettek a zápolók, mennem kell! Majd legközel...
Oké, srácok, oké, tucat jó fiú: megy a helyére, nyugi! Be van az én zubbonyzsebem varrva, nincs zsoldkönyvem, így hát, le van... Na! Ezt most miért? Ez fáááj! Muszáááj? Ne mááá! Gyorsan hat ez a sed... Hhh... Jó hely... Tudom..., mert hülye azért nem..., nem annyira..., semmivel sem inkább, mint... Hhhh...

tucat 2013.12.19 22:15:37

@NaviK:
(One more not:
Azoknak az embereknek a zöme, akiket, hatalmat adva a kezükbe a sorsod, vagy a sorstalanságod felett, az élre küldtél (a szavazatoddal, vagy a távolmaradásoddal), valójában semmire sem alkalmasak. Tudják is, ezért, túl a mindenkit a falkacentrum felé hajszoló ösztöneiken, görcsösen kapaszkodnak a megszerzett pozícióikhoz, és kizárólag azon mesterkednek, hogy a falkát maguk mögé állítsák, ha a hatalmi vetélytársak zavaró manőverei miatt nem megy másként, akkor akár a falka ön- és közveszélyes megosztásával, feszültségek gerjesztésével, és a számukra hasznos konfliktusok szabályozott elmélyítésével és fenntartásával - lásd pl. a lassan, alattomosan ideológiai-etikai alapokra csúsztatott antiszemitizmust, rasszizmust, homofóbiát, amelyeknek immár remekül megágyazott az ország alaptörvénye is, és a kérdésedre így bármilyen válasz adható errefelé is...
Mi jöhet még? - kérdezed. Nos, elvben bármi, akár jó dolgok is, de azért nagyon keményen meg kell ütköznie annak a rejtélyes, talán a lehetőségeiben bennünk rejlő valaminek a primitív sötétséggel, amely mindmáig teljesen leárnyékolja ezt a bolygót, és amelynek a hírnökeitől annyira rettegett mindig is a hatalom, hogy izolálta, és akár fizikailag is megsemmisítette őket. Ezt teszi ma is, minden korábbinál kifinomultabb eszközökkel, jelenleg keresztfa és máglya nélkül, s hogy mi jön még..., nos, erre magam sem tudom a választ nálad, vagy bárkinél jobban, legfeljebb azt tudom, mi jöhet még, de önmagában ezzel nem sokra megyünk. ;))

tucat 2013.12.19 22:18:22

>One more note< - sorry!
Gone to sleep, before crosssing every spelling or grammatical rules. :D

tucat 2013.12.20 00:18:19

@NaviK:
A Euronews hírcsatornán láttam pár perce a "no comment" rovatban: sajtótájékoztatón faggatták Putyint, s egy ukrán újságíró ezt kérdezte (oroszul): "Elnök úr! Az ígért, tizenöt-milliárdos támogatáson felül (gázár-kedvezmény - megjegyzés tőlem), mennyit hajlandó még fizetni Ukrajnának, hogy teljesen elhatárolódjon az Európai Uniótól?" Putyin szellemeskedő, fennhéjázó válasza, fonetikusan: "[szkóljka vü hatyítye]?", azaz: "Ön mennyit akar?". Derültség hangos hulláma söpört végig a termen...
Hát, így mennek a dolgok, Navik, [navék], ami oroszul annyit tesz: örökké. :) Kicsiben, nagyban, az Antarktisztól az Arktiszig, Magyarisztántól Új-Zélandig, mindenütt, ahol a zember a zúr s a zűr, és ott nincs azúr. :D

tucat 2013.11.23 20:38:39

@Ichirou:
Szia, Kedves, Elveszettnek Hitt Barátom! :)

Hát, még én hogy örülök, hogy végre megkerültél! :)
Ha nem bujkálsz, az remek, eszerint csak ritkán van olyan ingered, hogy írj nekünk valamit. De ezt mintha már említetted is volna korábban. :)

Ami az anyát illeti, ő valóban a legjobbat akarta volna a fiának, Bobbynak, csak éppen fogalma sem volt róla, hogy a srácnak nem a túlvilági üdvösségre, hanem a földi elfogadásra és szeretetre lett volna szüksége, legalább az ő meg a családja részéről, mert már az is életmentő esély lett volna a számára. Az anya, ezzel szemben, azt tartotta létfontosságúnak, hogy a fiát a keresztény közösség, amelyhez ő és a család is tartozott Bobbyval együtt, elfogadja. Ám azt is tudta, hogy ehhez Bobbynak el kell hagynia azt a súlyos, a keresztény erkölcsiség szerint megbocsájthatatlan bűnt, amelytől nemcsak a srác, hanem a javát akaró családja és az anyja is szenvedett, és ehhez, a "gyógyuláshoz" igyekezett is a fiúnak minden segítséget megadni, mindhiába - mi jól tudjuk, miért, és azóta szegény anya is tisztában van vele, de mire rádöbbent a végzetes tévedésére, sajnos késő volt. Valójában éppen a fiú öngyilkossága volt az, ami felnyitotta szemét: mint tudjuk, ez egy igaz történet, és az anya azóta is az egyik legtekintélyesebb emberjogi harcosa nemcsak az LGBT, hanem általában minden elnyomott kisebbség mozgalmának, de valóban főleg a meleg fiatalok elfogadásáért küzd minden erejével USA-szerte. Ez a harca valószínűleg csillapítja kicsit a fia halála óta fájdalmasan háborgó lelkiismeretét, és igyekszik minden erejével segíteni, hogy lehetőleg soha senkinek se kelljen elveszítenie a gyerekét a saját vaksága és ostobasága, tudatlansága miatt. Így tehát, végül és összességében az anya alakja sem negatív, nem egy szörnyetegről, hanem egy hajdan tudatlan, ostobán és vakon cselekvő ember ő is, mint sokan mások, s bár a katarzis azóta pozitív és értelmes cselekvésre ösztönzi, az mégis roppant fájdalmas volt, és marad is már neki, szegénynek, míg csak él.
A legnagyobb baj az, hogy ezek a történetek, miként általában az LMBT jelenségekkel kapcsolatos ismeretek sem jutnak el a társadalom széles rétegeihez, és a közvetlenül érintett emberek és családjaik sem tudnak sem erőt, sem tudást meríteni belőlük: védtelenül és önnön ostobaságuknak kiszolgáltatva kénytelenek a saját kárukra végigjárni azt az utat, elszenvedve azokat a veszteségeket, amelyeket pedig megspórolhatnának maguknak, ha sikerülne hozzájuk is eljuttatni a problémával kapcsolatos ismereteket és hasznos információkat. Ettől sajnos messze vagyunk, és egyelőre távolodunk is, amint a keresztény lobbi és az (ínséges körülmények közt mindig is radikalizálódó, populista módon hergelt, manipulált és fel/kihasznált támogató tábor) egyre mélyebben belefúrja magát az államhatalomba, maga alá hengerítve a közoktatás-köznevelés ügyét és a családpolitikát meghatározó, egyre bigottabb jogalkotást és jogalkalmazást is. Ugyanerre a sorsra jutott - remélem, csak átmenetileg - a média is: sem a tömegekhez eljutó, írott sajtó, sem pedig a gyakorlatilag szintén mindenki által elérhető tévécsatornák nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, sem a tudományos ismeretterjesztés szintjén, sem pedig filmek, történetek bemutatásával, szóval, nyugodtan mondhatjuk, hogy a hatalomtól való félelmükban (lásd pl. az önálló rendeletalkotási jogkörrel felruházott médiahatóság ars poeticáját) kőkeményen tabunak tekintik a problémát, pedig nagyon hatékonyan hozzájárulhatnának a társadalom szellemi-mentális felszabadulásához, javítva a társadalom közérzetét, a békéjét, igazságosságát és élhetőségét, nem utolsó sorban hozzájárulva a gazdaság egyensúlyának a helyreállításához is, még akkor is, ha ezt az összefüggést vagy nem látják sokan, vagy igen, de a hatalmuk és a befolyásuk növelése érdekében eltakarják a közemberek szeme elől, mint annyi minden mást is, kedves, rég várt, de örömömre végül csak megtért Ichirou San! :)

De most aztán tényleg végy nagy levegőt, és feszítsd meg a bordáidat, mert nagyon felgyűlt bennem valami, kellemes indulatféle, és biz, nem tudom féken tartani a feltörő impulzusát:
({)
Remélem, nem fájt nagyon! ;)
Nagyon örülök, hogy újra itt vagy velünk, kedves, kis csibész! :)

tucat 2013.11.24 19:06:01

@Ichirou:
Igen, bizonyos értelemben sajnos valóban túl késő, mert Bobby nincs többé. Ezért, a fájdalmas következményekkel járó vakságért fog vezekelni élete végéig szegény édesanyja, és bármennyire is csodálatos küldetést teljesít azóta másokért - voltaképpen mindenkiért -, a lelke már talán sosem fog megnyugodni.
De az, amit a fia halála óta tesz, immár, ha későn is, de megvilágosodott elmével, mindenképpen elismerésre méltó, és ennyire aktív biztosan nem is lenne, ha nem hajtaná teljes erővel a fia halála miatti, gyötrő lelkiismeret.
Másfelől pedig, nem ő a fő felelőse e tragédiának sem, hanem az a társadalom (mi, mindannyian!), amelyben, védtelenül és szükségszerűen sodródva, vakon követve az ezredéves erkölcsi értékrendet és útmutatásokat, maga is kénytelen volt, úgymond, beilleszkedni abba a miliőbe, amely azután kilökte magából és megölte a gyermekét.
Sajnos sokáig így lesz ez még - messze nem csak LMBT ügyekben -, az értékrend a hatalmi csatározásaink mentén továbbra sem az intelligencia, hanem az egyéni és csoportos (falka-) önzés irányába alakul (lásd a magyar politikai és közélet tendenciáit), mert ilyen a mi, emberi természetünk is; az egész, földi élővilágot éppen ez az erő hozta létre és tartja fenn. Én ennek ellenére is derűlátó vagyok: hiszem, hogy egyszer, szép lassan, mégiscsak megszületik a létfontosságú felismerés: az intelligencia vezérlésének a dominanciája nélkül most már több szempontból is viharos gyorsasággal végveszélybe kerülhet az egész, földi civilizációnk, ha nem sikerül kinőnünk az állati sorból, az állatvilágból, amelynek az ösztönösen önző, ön- és fajfenntartó rendszerét az értelmünkkel tettük rémesen és veszedelmesen (önveszélyesen) hatékonnyá, s ha továbbra is ezt tesszük, végünk van, mint a botnak...

[Az intelligencia fogalmáról nem akarok most esszét írni, de a korábbi hozzászólásaimból kikövetkeztethető, milyen tartalmú, logikájú és terjedelmű, "megváltó" erőként értelmezem e fogalmat, amelynek a lehetőségei mindannyiunk számára elérhetők, mert a legtöbbünkben megvannak az alkalmas anatómiai és neurobiológiai feltételei. Én legalábbis komolyan így hiszem, igaz - félre ne értsd: egyáltalán nem hencegésképp mondom -, elsősorban, ha nem is kizárólag, a magamról szerzett tapasztalataim alapján. Ha nem hinném, hogy a magamban és magamon tett felfedezések általános érvényűek, feladnám, és máris indulnék Bobby után. Eszemben sincs! Ugye, nem baj, kis barátom, Ichirou San? :)]

Ha az előzőt kiheverted, akkor jöhet a következő bordaedzés:
({)
Lassan megszokod, hozzáedződsz, és meg sem kottyan, igaz? :D Mindenesetre örülök, hogy elnézed és jól viseled a csipkelődésemet! Persze, így, virtuálisan, tét nélkül, nincs is túl nehéz dolgod..., meg nekem is könnyebb leküzdenem a gátlásaimat, szemtől-szembe biztosan nem mernék ennyire virgonc lenni. :$ :D

tucat 2013.12.05 23:59:54

@Ichirou:

Hol rejtőzöl,
Iccsiroú San?
Elmém gőzöl
indigó-búsan.

Elmegy, ha hagyom?
Nem! Még szeret ő!
Hol vagy, haverom,
testvérszerető? :)

({)

tucat 2013.10.29 21:07:05

Gazda!
Ha nem tudnám, hogy még élsz,
Megkérdezném, élsz-e még?
Megindult már a railways,
S maradt száraz ing elég?

Elszállt a Temze-parti nyár,
Londonra őszi köd zuhan...
De Gazda, minket itt ki vár?
Lessük szód árván és busan*!

(*Tudom: búsan, de a rím és a ritmus nagy úr, még nálam is nagyobb.)

Verselemzés: Tom, hogy még szuszogsz, akkor is, ha áll a cityvasút, oszt' ronggyá áztá' a viharba', de azé' csak szóljá' má' valamit, wazze!

tucat 2013.11.05 14:55:44

www.allout.org/LoveAlwaysWins
(Was this post - unusually - short enough? :D)

tucat 2013.11.06 21:00:39

@oDeeey:
Kösz a dicséretet és a pedagógiai célzatú megerősítést! :D
Nem vész kárba biztosan, mert legalább olyan tanulékony vagyok, mint Pistike, aki ezt a tantárgyi párbeszédet folytatta az órán a tan'tó nénivel:
- A Földet leginkább egy lúdtojáshoz hasonlíthassuk.
- "-tjuk", Pistike!
- A Földet leginkább egy tyúktojáshoz hasonlíthassuk.

Na, értsük, ugye? Remélem, tisztítsa a taknyos ormányt meg a könnyzacskókat... ;)

tucat 2012.03.28 21:49:23

But why Shakespeare? Was he gay? Perhaps, but not sure; some of his sonnets were certainly written to young boys, but..., I don't even know because he also loved women. Also? Probably this must be the keyword. I dare not make my decision, it's much easier to see how someone can get and save their PHD, right? ;) (Victors shall always be mercy on worms such like me...! ;)) But let us leave the presidents alone, when teaching kids in a high school it is worth to quote any and every part of The Midsummer Night's Dream, even Act 3, Scene 1, corretly, like this:

TITANIA [Awaking.]
What angel wakes me from my flowery bed?

BOTTOM [Sings.]
The finch, the sparrow and the lark,
The plain-song cuckoo gray,
Whose note full many a man doth mark,
And dares not answer nay;—
for, indeed, who would set his wit to so foolish
a bird? who would give a bird the lie, though he cry
"cuckoo" never so?

TITANIA
I pray thee, gentle mortal, sing again:
Mine ear is much enamour'd of thy note;
So is mine eye enthralled to thy shape;
And thy fair virtue's force perforce doth move me
On the first view to say, to swear, I love thee.

And really, you can see, this is the point of all here, that leads and helps us to get what the film is about: "On the first wiew to say, to swear, I love thee". ;)

Anyway this is really a pleasant piece of the gay movie art. Any case I enjoied it. Thanks! :)
(First the kids said "Shitspeare", but their mind's been put in progress of deep change that has led them to be the larks themselves in the end, regarding not only the story, of course... Funny and charming at the same time how this 'gentle mortal' and literary dead (?!) guy, Shakespeare, moves into their soul and mind, isn't it? :))

tucat 2012.03.28 23:23:50

Yes, both the story and the kids are charming, indeed. As much as I have made horrible mistakes, i. e. (e. g.) the title of Shakespeare's comedy corretly is: A Midsummer Night's Dream, and not "The..."; the kids didn't say "Shitspeare", but they said "Shakespeare crap", e.t.c. But, since the world is mine, and you are a real victor (or ban me for this if you want! :D), I am sure you gonna mercy on me, aren't you? ;)

tucat, not hot, but warm, hence being under a large pressure of fever - in mind, but never mind! :D
Megyek hűlni kifelé, nehogy úgy járjak, mint a szuper Novák..., err, a szupernóvák, tudod, azok addig nyomulnak az anyaggyűjtésben az akkréciós korongjukkal, míg átlépik a kritikus tömeghatárt, összeomlanak, és a mag robbanásának lökéshulláma..., egyszóval bumm! :D ;)

Jó éjszakát!

tucat 2013.11.02 14:00:05

@arnoldpa:
Úgy látom, nem nagyon igyekszik a sokaság, hogy a segítségedre legyen. Remélem, hogy ez csak a műszaki alulképzettségünk, és nem a nagy magyar, általános, rejtőzködő szorongásból táplálkozó közönyünk miatta van így. Odeeey gazda meglehetősen otthon van az informatika kérdéseiben, de őt most, úgy tűnik, nagyon lekötik a tennivalói Londonfalván, mert erős másfél hónapja nem küldött egyetlen tudósítást sem, még a verses, kisgyermeki hisztim sem hatotta meg a jelek szerint. Remélem, a szigetre kiküldött tudósítónk egyben van, és rövidesen jelentkezik.

Tudom, ez nem esztétikai folyóirat, főleg nem általános, "világi" aspektusú, mégis, hadd ajánljak - nem csak neked - egy filmet vigaszdíjul.
A téma nem "meleg", de elég érzelemdús, a történet valódi, és annyira jellegzetesen mai, hogy akár nálunk is hétköznapinak mondható - lényegében az is -, ha eltekintek a tipikusan amerikai befejezéstől, amely, szokás szerint, azt a hazugságot sugallja, számomra tönkre is téve az addig szívszorítóan lebilincselő filmélményt, hogy mindenki számára minden lehetséges, bármi elérhető, ha nekifeszülsz, "meg tudod csinálni, te vagy a legjobb" és minden kizárólag rajtad múlik, csakis rajtad. A film hányatott sorsú főhőseivel pedig kivételesen éppen ez történt a valóságban, s ezzel végképp el is távolodtak tőlem a - nem csak - amerikai álomvilágba, amely már nem igazán érdekel engem, mert álszent, embertelenül "broker" és hamis, mégis, mintha mindenki oda szeretné felharcolni-felkönyökölni magát - errefelé is...
A film tehát valóságos eseményeken alapul: egy, a mély-szegénység szakadékának a peremén egyensúlyozó, háromfős család elkeseredett és kilátástalannak tűnő küzdelmeiről szól, amelyek felemésztik az érzelmi erőtartalékaikat: az anya nem bírja tovább viselni a kilátástalanságot, és elhagyja a férjét és az ötéves, tündéri kis krapekot, a gyermekét. Az apa azonban minden erejét mozgósítva, mondhatni emberfeletti erőfeszítésekkel küzd a megmaradásukért, váltakozó sikerekkel, melyek csúcsát egy motelszoba, az alját pedig a metró vécéjében töltött éjszakák jelentik. A magamfajta nézőt akkora érzelmi sokkban tartják a reménytelenül ismétlődő napi ciklusok, hogy - bár szívből utálom a filmeket megszakító reklámokat - azért imádkoztam, lenne már egy kis reklámszünet, hogy megpihenjek, s addig a papa és a tündéri kis hapsi is szusszanhatna egyet! De, persze, ilyenkor nem, a világért se! Hiába, hajnalórán vetített film, a kutya se nézi, a főműsoridőben meg a pincébe zuhanna a csatorna nézettsége, ha ilyesmikkel próbálkozna a kommersz tévés csapat. De mire végképp kimerülnék, és indián csataüvöltéssel rohannék el a tévé elől, hogy a tüdőráknak is adjak némi esélyt a teraszon elfüstölt nemzeti dohánnyal, addigra a film napi ciklusa véget ért, és a többnyire láthatóan is "leharcolt", megtépázott hősünk lélekszakadva rohan az ócska és olcsó gyerekmegőrzőbe, ahonnan a zabálni valóan aranyos és megejtően értelmes, ötéves kis csokigolyóval megtér az éppen aktuálisan elérhető éji szállására. Alattomos-aljas trükk, de bevált: nem keltem fel a képernyő elől, és az érzelmi vésztartalékaimat is mozgósítva gyötrődtem-sodródtam a tovább a két csodafigurával a nagyon is hétköznapi amerikai valóság szürkén hullámzó forgatagában...
A történet tehát igaz, és bár nem a hollywoodi filmgyártás kommersz, látványeffektusokkal teli, igénytelenül romantikus felnőttmese-hulladéka, hanem a jóval magasabb mércét - és ezzel együtt alacsonyabb kasszasikert - önmaga elé állító Columbia Pictures műhelyében készült darab, mégis remek példája a tipikus amerikai maszlagnak, amelyől odaát, a nagy vízen túl, úgy fest, sosem tudnak lemondani: így lehet a színigazság kimondásával gyomorforgatóan hamis, az emberek millióit átverő hazug mesét tákolni, melynek a lényege: a lehetőségeid korlátlanok, merj nagyot álmodni, "meg tudod csinálni!", ha ő, akkor te is! Mire vársz?! És ilyenkor az emberek, nemcsak odát, a vízen túl, hanem bárhol a világon, azonnal elfelejtik, hogy a maratoni versenyeken több tízezren indulnak, s közülük, csak egy lesz első, jó esetben is legfeljebb, ha ketten végezhetnek holtversenyben, de az ilyen helyzet is inkább csak a verseny folytatására inspirálja a befutókat, hogy további menetekkel döntsék el, ki az "igazi nyertes". A többiek is kellékei a diadalnak, hiszen a verseny csak úgy jöhetett létre, hogy a babérokkal a fején távozón kívül sokan futottak még... És futnak is tovább, amíg csak bírják szusszal, hátha... De a többségüknek sajnos, a sugallt, tipikusan amerikai imázzsal szemben sosem... Mint itt. Mint bárhol a világon. Nálunk is, ahol a bontakozó társadalmi mobilitást immár alaptörvényi és jogalkotási szinten is jegelni igyekeznek azok, akik a maraton első helyein futottak be. Kérdés, lesznek-e még a versenynek újabb, tisztának mondható futamai...?

Link helyett a film címét adom meg, remélve, hogy így is sikerül a nyomára bukkannia az érdeklődőnek:

A boldogság nyomában
(A TV2 vetítette a filmet 2013. november 1-jén 01:45-kor.)

tucat 2013.07.22 23:57:52

@Ichirou:
De igen, fiatalember, van ilyen, sőt, még "ilyenebb"is a "valódi" életben. Szóval valóban naivnak tűnsz kissé, de egyet se aggódj, jól áll neked a romlatlanság! :)
({)

@freiuggio
Reméljük, igaz a bölcselet: lassú víz partot mos. Mindenesetre ma már nem sok olyan ember élhet köztünk, aki ne merne elindulni egy nagy túrára, attól félvén, hogy lepottyan a korong alakú világ pereméről, egyenesen a mindent emésztő gyehenna örök tüzébe. :D

tucat 2013.09.14 20:10:57

Gazda!
Megállt az élet a blogon?
Pedig biztos vagyok benne, hogy vannak látogatóid, akiket megtisztelhetnél olykor egy-egy bejegyzéssel. Akár a személyes élményeid és tapasztalataid is sok tanulsággal szolgálhatnának - túl azon, hogy sokan olvasná(n)k őket a tévés szappanoperák megtekintését messze túlszárnyaló izgalommal, s mint őrült szú a fában, úgy rágná(n)k előre magu(n)kat a szavak szövetében :D -, a mások személyének azonosítására szolgáló adatok és képek közlése nélkül, természetesen, hacsak nem adják ilyesmihez az érintettek írásban is a beleegyezésüket.
Mindegy, én ezután is ellátogatok ide, erősen bízva abban, hogy egyszer reanimálod a blogodat az átmeneti kollapszusból. Biztos vagyok benne, hogy többen ugyanezt remélik. Nem is kell példáért messze menni, ott van mindjárt fentebb egy tiszta, romlatlan lelkű, bájosan romantikus alkatú fiatalember, akinek a tekintetéből ez is világosan kiolvasható - bocs, Ichirou! ;) :D

tucat 2013.09.19 10:23:13

@Ichirou:
Na, azé'! (Ezt mondta az öreg székely is, amikor a viharban a szekeret hazafelé húzó lovak után végre a bakon kuporgó asszonyt is agyoncsapta a villám. :D) Akkor rendben. :)

tucat 2013.08.27 03:39:20

Ácsi, Poczok! Hol, "odaát"?!
Jó, igaz, rég nem jártam nálad, de azért igazán rám förmedhettél volna, hisz, ha jól emlékszem, ismered az e-mail címemet, piszok Poczok! :) Micsoda dolog így elsomfordálni, he? Donnervetter!
A hippilelkű szirti sas is elszállt, mint szabad lelkű turulmadár a szegedi szabadtérin, Alföldi módra, oDeeey Londonban kavarog, te meg...
Mi a franc van már veletek?

tucat 2013.08.19 11:58:55

Boldog szülinapot - utólag, gazdám! ;)
Meg kell hagyni, nem kíméled a naplódat, de én örülök ennek!
Lehet, hogy sokan megrettennek a bejegyzésed terjedelmét látva, és bele sem fognak az olvasásba, de én, több, egybefüggően ébren töltött nap és éj után is izgatottan láttam hozzá az újabb csemege elmajszolásához. Ízlett!
A kérdésed mindegyikével kapcsolatban van ugyan véleményem, és nem feltétlenül egyezik tökéletesen a te elképzeléseddel, de a tuti választ egyetlen dilemmádra sem tudom. Ilyen az élet és a halál dolga, de ilyen a többi is. Egy biztos, pokolian vissza tudnék élni azzal, ha a szomszédom lennél, mert minden nap, de a lehető leggyakrabban áthívnálak esténként, hogy mesélj, beszélj magadról, arról, mit gondolsz a világról, mi foglalkoztat, mi bánt, mi boldogít, és miért... Hogy mi lenne a visszaélés ebben? Mivel elég rossz alvó vagyok az utóbbi időben akkor is, ha van időm, és senki, semmi sem háborít (látszólag :)), egészen biztosan érzem, hogy amíg az ágyam szélén ülve beszélsz, megnyugszom, és előfordulhat, hogy boldog mosollyal a pofámon elszundítok. Te, persze, ezt akár sértésnek is tekinthetnéd, pedig nem az, hanem a bizalom és a lelki komfortérzés legmeggyőzőbb bizonyítéka lenne. Lenne, sajnos, mert ennek az élménynek nem sok az esélye. Megnyugodtál, ugye, :D Kérlek, ne hidd, hogy gúnyolódom! Ez itt a naplód, amely éppolyan őszinte veled, mint te vele! :)

Hanem az a kardiológiai diagnózis mégiscsak érdemelne némi figyelmet, nem? Amit elég pontosan elmondtál, az egy gyakori, tipikus aritmiafélének látszik, amelyet jól lehet kezelni. A terápia részben életmód-beállításból, részben gyógyszeres kezelésből áll, de elképzelhető egy kütyü implantációja is, amely segít a szív ingervezetési problémáit megoldani. Említetted, hogy bringával jársz, ami szintén jó dolog, jót tesz a szívednek, és a jelek szerint nemcsak élvezed a kerekezés szabadságát, hanem jól is bírod a nem versenyszerű tekerés fizikai terhelését, amely nemcsak a szívednek és a keringési rendszerednek, hanem az ízületeidnek és minden egyes sejtednek is használ. De nagyon szeretném, ha hallgatnál arra a dokira, és részt vennél abban a vizsgálatban, majd pedig a kezelésben, amely nemcsak az életed hosszára, hanem a minőségére is előnyös hatással lehet. Mert be kell vallanom, én nem látok semmi felemelőt, még katartikusat sem egy ifjú ember végleges távozásában, épp ellenkezőleg: igencsak felzaklat a gondolata is! Vagy, ha lehet egy kicsit viccesre venni a figurát: nehogy már neked kevesebb ideig kelljen ezen a fegyenctelepen vegetálnod, mint mondjuk nekem! Még mit nem! Önző vagyok, mi? :D Igen, az, mint mindenki, és ragaszkodom az értékeimhez, amelyek között, bizony, te is ott vagy már egy ideje. Szóval, a bejegyzésedben említett asszonyverős példához illeszkedve: nekem jó, hogy vagy, és teszek rá, hogy te olykor úgy érzed, távozni szeretnél! Nem eresztelek! :D Nna! :D Vili? :D Különben se kellesz még ott, erről már megbizonyosodhattál, hisz eddig még mindig újraindult a meg-megtorpanó szivattyú a mellkasodban. De annak érdekében, hogy ne is akadozzon annyira, tényleg nem ártana arra a dokira hallgatnod, aki a diagnózis legrémítőbb részleteivel még az adósod maradt eddig. :)
Azután, ha netán mégis úgy van, ahogy a kereszt szellemében mondják, majd találkozhatnánk legalább "odaát". De ameddig csak lehet, kérlek, maradj itt, mert ez a világ, bár nem éppen bársonyos minden percben, mégiscsak valódi, és bizonyosan létezik a számunkra, legalábbis az élményeink erről tanúskodnak. Ha illúzió az egész, hát, legyen, de nagyon valósághű és meggyőző az érzékeink számára, ezért aztán úgy gondolom, nem kell sürgetni a végét, amely után, ki tudja, van-e bármi, s ha igen, mi. Itt és most, azt hiszem, ez a legbölcsebb hozzáállás, amelyre az ember, az univerzum léptékével mérve, talán tényleg szánalmasan fejletlen agya képes, és nem is mindenkié. Akiké igen, azok sem egyformán jelenítik meg e bölcsességet: te például adni szeretnél magadból mindent, így szeretnél gazdag lenni (az is vagy már, tudom!), míg mások elvenni akarnak mindenkitől mindent, amit csak lehet, beleértve a szabadságot és az emberi méltóságot is, hogy azután a kisemmizett, megfélemlített embereken uralkodhassanak... De hiszen tudod is ezt pontosan, és olykor neki is keseredsz emiatt. Én is. Pedig tudom, hogy ettől nem lesz jobb a világ. Csak azt nem tudom, mitől lehetne jobb. Valaha, ifjabb koromban még tudni véltem, de mára összezavarodtam, és hajlok arra, hogy a világ nem lesz se jobb, se rosszabb, legfeljebb a magam uraként, a magam minősége felől rendelkezhetem, és én lehetek kicsivel jobb ma, mint amilyen tegnap voltam. Statisztikailag pedig így a világ is javulhat egy picit napról napra... S ha rajtam kívül is teszik ezt páran, akkor az eredmények összeadódnak, és... :)

Most pedig, bár száz ágra süt a nap, a vackomra térek. Elképzelem, hogy az ágyam szélén ülsz, és mesélsz, feszegeted a világ nagy kérdéseit; ne haragudj, inkább légy büszke, ha így végre elalszom! :)
({)

tucat 2013.06.20 01:04:59

@Vale1990:
Az égető problémáink elsöprő többségét - beleértve a legkülönbözőbb kisebbségeinkkel szembeni attitűdjeinket is - nem a külföldön, hellyel-közzel nagyobb mennyiségben felhalmozódó tapasztalatok hazai hiánya, hanem a társadalom tragikus és sajnos jelenleg is növekvő erkölcsi és mentális deficitje okozza, kedves Vale1990.
Meglehet, a fenti mondat ijesztően és érthetetlenül tömör szummája a magyar valóságnak, de néhány részletének és összefüggésének a kifejtésével ezen a blogon is találkozhatsz. Feltétlenül javaslom, hogy ne vizsgáld e kérdést a problémák ősidők óta sűrűsödő Pannon-beltengeréből kiragadva, hanem a társadalmunk és kisebb-nagyobb közösségeinek a mentális és habituális állapotjelzőit használd alaprendszerként, így sokkal érthetőbbé válnak a közgondolkodás súlyosan beteg, alapvetően félelmi fundamentumú felépítményének a részletei is.
Ezzel együtt, tekintve, hogy csak egy életed van - az én világszemléletemből legalábbis ez következik -, semmi kivetni valót nem találok az abbéli törekvésedben, hogy emberhez méltó külső-belső (mentális-lelki-anyagi) körülmények közt, lehetőleg boldogan, és nem önmagad elől is rejtőzködve, szorongással akarod leélni. Az én értékrendem szerint ehhez elvitathatatlanul jogod van, s ha ez csak más országban lehetséges, akkor ott kell megpróbálnod.
Néhány éve ennek az országnak a társadalmában is biztató mentális és értékrendi változások kezdtek erjedni, de a jelenleg regnáló, szalonképes stílusban alig minősíthető közhatalom nemcsak lefagyasztotta az intelligencia hajtásait, hanem alaposan, majd' tőből vissza is metszette. Sok idő és főleg mélyreható változások szakadatlan sora kell ahhoz, hogy ezek a hajtások újranőjenek. Ma ennek semmi jelét nem látom, és meggyőződésem, hogy az esetleges, de sajnos elég valószínűtlen, jövő tavasszal talán, minimális eséllyel bekövetkező politikai átrendeződés és rezsimváltás sem hozhat gyorsan kielégítő eredményeket, tekintve, hogy a jelenlegi, a társadalmat mentálisan (is) szakadékba taszító rezsim mély gyökereket eresztett nemcsak a feudális-dzsentri-katolikus, már-már nemzeti szocialista ideológiát idéző jogalkotásban, hanem az emberek lelkében is: a félelmek és a szorongások gyökereit. Amíg pedig ezek el nem száradnak, az emberhez méltó élet feltételei nemigen tudnak kialakulni. Nyilván érzed, hogy ismét nem csak a melegek gondjáról van szó, és talán kezded érteni azt is, miért lenne végzetes hiba e problémát a többitől különválasztva szemlélni.
A hazai kisebbségek jelenlegi, felemás helyzetében, abban, hogy nem tragikusabb a szitu, kiemelkedő szerepe van annak a ténynek, hogy az Orbán-féle paranoid, keresztény-katolikus rezsimnek minden igyekezete ellenére sem sikerült ideológiailag és politikailag teljesen függetlenné válni az EU-tól, amely ilyképp képes volt valamelyes védelmet nyújtani a már korábban megindult, demokratikus jogállami bimbózás folyamatában érintett magyar társadalomnak, avagy, kevésbé választékosan: a liberális elvi alapvetésű EU védte a magyar demokratikus jogállamiság maradványait és az kiszolgáltatottá váló emberek sokaságát a saját kormányuk elmebeteg ámokfutásának a következményeitől.
De a szabadságharc láthatóan-érezhetően tovább folyik, legfeljebb más, kevésbé látványos, ám hasonló eredményeket ígérő, vagy inkább így mondom: hasonló veszteségekkel fenyegető eszközökkel és főleg célokkal. Ez utóbbiakat, gondolom, nem kell külön felvázolnom. :)
Vannak azért Magyarországnál sokkal sötétebb helyek is a világon, némelyikük nincs is földrajzilag messze tőlünk, s ha másért nem, hát ezért is optimista vagyok. Meg azért is, mert nálunk is jóval nagyobb volt a fény hiánya valamikor, nem is a távoli régmúltban, és kisebb-nagyobb visszacsúszásokkal bár, de mégiscsak előre halad a szekerünk. Most éppen megfeneklett, de majd tovább rángatjuk kitartóan. És messze nem kizárólag az LMBT emberek féderes kocsija ez, hanem az egész, szerencsétlen, önmagát millió módon, ostoba, züllesztő félelmekkel sanyargató Fél-Ázsiáé. Ezért is tartom súlyosan elhibázottnak a diszkrimináció minden formáját és irányát, beleértve azt, a kényszer szülte, de hibás szemléletet is, amely a társadalom többségével (meg főleg önmagukkal ;)) szakadatlanul görcsös, védekező harcban álló kisebbségeket, s köztük a melegeket is jellemzi, s ez ismét csak azt látszik igazolni, hogy mind betegek vagyunk, mentálisan legalábbis tengernyi kínos tünetet produkálunk mind, kivétel nélkül, amint félelmünkben tapossuk-gyötörjük egymást.

Persze, nem baj, ha te mindezt máshogy látod, s ha így van, kérlek, ne légy rest elmondani nekem, nekünk! :)

tucat 2013.06.22 19:48:10

@Valentino1990:
Attól tartok, csalódást okozok neked, ha kiadós, elemző értekezést vársz tőlem, mert a válaszom ezúttal kurta lesz: maradéktalanul egyetértek veled.

Nem baj, remélem! ;)

tucat 2013.05.09 02:28:39

A srác a buszon...
Nem tudom, mi lesz, csak azt, hogy jól felkavart téged az az érintés. Örülök is ennek, mert csodás élmény volt nyilván, meg aggódom is kissé. Mivel nem akármilyen érzelmi intelligenciájú teremtmény vagy, nem hiszem, hogy magyaráznom kell, miért. Ugye, jól gondolom?
Most jön a neheze. Ne aggódj, nem neked, nekem lesz nehéz, mert félek kissé a válaszodtól, ha lesz ugyan.
A matematikai logikában a nyitott mondatok alapvető fontosságúak, de a "hétköznapi" élet érzelmi forgatagában nem kedvelem a "ha" kezdetű és "akkor (bezzeg)" folytatású, akadémiai emelkedettségű és pragmatikusan eltévelyedett, a valóság távoli ekliptikájára vetülő mondatokat, amelyek a képzelet világába repítik az ember fiát, lányát, ahol nem nehéz elbóklászni és leragadni, tudom, mert velem is előfordul. Kellemes és néha talán szükséges is, mert gyógyír a léleknek olykor, de van, hogy az egyik lába ott marad a szegény vándornak, és egyedül, a saját erejéből nem is tudja többé kiemelni onnan. Ezért, hogy legalább alakilag elkerülhessem e csapdát, csak azt mondom: most nagyon úgy érzem, vállalnám azt a torokszorítást, hátha szenvedélyes barátságba torkollna az átmeneti oxigénhiány. Azt hiszem, jó sokáig tudnám hallgatni, akár naponta, esténként az érzelmektől vibráló beszámolóidat. Ha néha elszundítanék, az is csak a bizalmam és a lelkemben szétáradó komfortérzetem jele lenne, még, ha apnoés szorításra ébredve kellene is rájönnöm: kutya bajom, te ébresztesz a nyakam köré font ujjaid roppant ölelésével. ;)

Nem, nem gúnyolódtam, csipkelődni is csak akkor támadna kedvem veled, ha itt ülnél a hónom alatt. De akkor nagy csata lenne, annyi szent. Most így érzem legalábbis. Ne kérdezd, miért, mindent én se tudok. Jobb is így, bár ennyit se tudnék a világról, és, persze, magamról, sokkal boldogabb lehetnék, azt hiszem. Legfeljebb ezt is rosszul gondolom. Na és? :)

Közben szépen túlléptem az ígért rövidségem minden keretét, még a blog által engedélyezett öt-ezrest is, ezért megpróbálom két részletben beilleszteni a késő éji evangéliumomat, amelynek eszerint ez lesz a második része.

Csak, hogy kapjak elég levegőt, tudod:
({) :) Na, ugye, így nem férsz a torkomhoz, csibész? :D Jó, akkor addig nem is eresztelek, míg a haragod nem csillapul. ;) Miért, miért? Mert még élni szeretnék egy kicsit, hátha lesz miért! :D

Figyel(l)ek tovább, amíg csak lehet. :)

tucat 2013.05.10 22:09:07

@Miranda*:
Ó, nem, Miranda, én nem hiszem, hogy a férfiaknak mindig igazuk van, legfeljebb a sok ezer év alatt kialakult társadalmi munkamegosztás eredményeként létrejött nemi szerepek csalfa játéka, hogy ők a "családfők", a mindent eldöntők, a politikusok, a közügyeket gyakorló döntéshozók, (a nőknek nem is oly régóta van szavazati joguk, a keresztény templomokban is évszázadokon át az utolsó padokban kellett ülniük, és a fundamentalista muszlim mecsetekbe a mai napig be sem léphetnek, sőt, közterületeken is csak az iszlám törvényekben meghatározott időben és céllal tartózkodhatnak, akkor is kísérővel és teljesen eltakart testtel és arccal...).
Ez valóban nem igazságos, de az, hogy csak én figyelhetlek téged, teljesen rendben van. :) Rajtam ugyanis nincs érdemleges megfigyelni való, tök unalmas, semmitmondó fickó vagyok, annyira, hogy gyakran volna kedvem világgá menni önmagam elől. Néha meg is próbálom, de nem vagyok elég gyors, nem tudok elfutni magam elől. :)
Így hát, figyel(l)lek tovább, lesem a fejlődésedet. Tetszik is a buli nagyon, például ahogyan gondolkodsz és tanulsz, legutóbb is hálával gondoltál egy kellemetlen, de annál hasznosabb lecke forrására, ahogyan te mondod, a nemezisedre. Tetszik a spirituális utad!
Ami pedig a tanár nőt illeti, nem hinném, hogy hiba lenne megkérdezned, miért hagyott ott a múltkor a tanterem ajtajában, ha egyszer ennyire fontos neked a figyelme. Mi baj lehet ebből? legfeljebb kitérő választ ad, de az is válasz, amelyből te remekül ki tudod hámozni a lényeget, és legalább tisztán látsz az ügyben, még, ha esetleg fájdalmas is a tanulság, nem? ;)
De most, kérlek, erősítsd meg a szívedet, nem szeretném, ha megsértődnél, igaz, azt mondtad épp e bejegyzésed elején, hogy szereted az életet megkönnyítő humort: nagyon igazad van abban, hogy hálával és nem gyűlölettel gondolsz erre a leckeforrásra is, mert nem csak a férfiaknak lehet igazuk. ;)
De nekem nem számít, fiú vagy-e, vagy lány, más számít, s az nagyon tetszik is. :)
({)

Aludj jól! :)

tucat 2013.06.22 00:59:28

@Miranda*:
Amikor az elmém csendes, mert nem háborgatják az engem létrehozó és életben tartó, ősi önzésem (az önfenntartásra és reprodukcióra törekvő élet) hullámai, olyankor van esélyem az igazság morzsáit észrevenni, felszippantani és megosztani másokkal is. De csak olyankor, Miranda, mert magam is ember vagyok, önző-érző, mint mindenki más. A különbség talán csak annyi, hogy én igyekszem megismerni és elfogadni a természetemet (így másoknak, az enyémmel voltaképpen azonos lényegét is jobban megismerem), hogy képes legyek hatékonyabban irányítani a magatartásomat. Néha sikerül valamennyire, de nem vagyok elégedett e pillanatok gyakoriságával, és a mélységükkel se, mert úgy tapasztalom, hogy sokkal gyakrabban vagyok "ember", mint bölcs, igazán intelligens lény. :)

Tehát, a legnagyobb igazság, amit ez ügyben említhetek, az, hogy olykor igazam lehet. Mint bárkinek.
({)
:)

Aludj jól, álmodj igazakat és szépeket! :)

tucat 2013.05.26 23:39:30

Nnna! Nem is olyan nyomasztó teher az élet!
Lám, a kis pörgéstől a borúd is mivé lett!
Ha üdvös a lét, omlik a félelemfétis,
Nem magyarázom ("Van isten!"), ennyi elég is. :D

tucat 2013.04.20 23:55:43

@IttegyAndris:
Itt meg egy tucat. Az épp tizenkettő, elég is lesz, meglátod! :D

Igen, az előbújás örök dilemmája...
A feltárulkozásnak számos előnye van, ha a fogadtatás legalábbis nem megsemmisítően negatív. Ne aggódj, Andris, nem fogok most erről esszét írni - szoktam ilyen merényletet elkövetni itt is :D -, csak egyet hadd emeljek ki a pozitív fejlemények közül: megszűnik a rejtőzködés, a titkolózás, amellyel a család számára elfogadható, ám hazug, hamis látszatot igyekszik az érintett fenntartani, voltaképpen félelmében, éppen azok előtt, akiktől függ. A sikeres, ha nem is boldog, de reményteljes fogadtatású előbújással e kínos helyzet megszűnik, és elképesztően sok energiája szabadul fel az addig rejtőzködő, önmaga ellen küzdő embernek, amelyet végre az önmegvalósítására fordíthat, és egy sor mentális betegség kialakulásának, vagy elmélyülésének is az elejét tudja venni.
Ám nem minden családi miliő alkalmas az új, valódi tények elfogadására és befogadására, amint Odeeey barátjának a történetéből is láthatod. Sajnos előfordul, hogy alapos fontolgatás után a helyes döntés nem előbújni, mert ez a beláthatóan kisebbik rossz, amely a hazai családok többségére sajnos igaznak látszik ismét, egyre inkább, ahogyan a keresztény egyházi lobbi újra utat tör magának a hatalom felé, és mesteri alantassággal beágyazódik a jogalkotásba és a hatalom gyakorlásába is: egyre több részt követel magának az állami feladatellátásból is (lásd például a közoktatás rendszerét, az óvodától az egyetemig, de különösen az alapfokú oktatási szisztéma szekularizációjának a felszámolásában jeleskedik Jézus és az egyetemes szeretet nevében, amelyhez annyi köze sincs, mint nekem az Orion-ködhöz :D). De ez is csak átmenet, nem tart örökké, és az élet így is megy tovább a maga útján, legfeljebb kicsivel több kitartás és lelki erő szükséges a mentális épséged megőrzéséhez, amelyben, itt is láthatod, nem egyedül küzdesz a csatatéren. :) Említetted, hogy a bátyád "szintén zenész", :D azaz meleg, és attól tartasz, hogy kettőtök mássága már elviselhetetlenül nagy teher lesz a családotok önbecsülésén. Nem biztos, ez is sok mindentől függ, de az talán nem lenne rossz, ha éppen vele, a bátyáddal beszélnél erről, mert ha valaki, hát ő tudja jól, milyen helyzetben vagy, és a családotokat is ismeri. Nem hinném, hogy elutasító lenne veled a tesód, de az lehet, hogy a megoldás nem lesz varázslatosan egyszerű. Ha azonban a szüleitek már elfogadták a bátyád másságát, ez sokkal inkább lehet előnyös rád nézve, és azt sejteti, hogy nem leszel talán a család tisztességét megterhelő, vállalhatatlan batyu. Mindenesetre légy óvatos, körültekintő, és kérd a bátyád segítségét!
Írj csak nyugodtan kisregényt! Leszünk itt néhányan, akik szívesen elolvassák, és még okosságokat is készek vagyunk böfögni, csak győzd kapkodni a fejedet! ;) Komolyabban: ha elmondod a gondjaidat, esetenként akár az örömeidet és a sikereidet is, bízhatsz benne, hogy lesznek, akik igyekeznek a legjobb tudásuk szerint reagálni rá, s ki tudja, talán így még hasznunkat is veheted. ;)

Te pedig, Odeeey fiam, harapd át magad a nehézségeken, és tartsd meg a derűdet, amellyel a beszámolódat is írtad, mert így nemcsak neked könnyebb az élet, hanem nekünk is, akik olvassák a lelked mélyén forrongó indulatokat is feltáró, hangulatos beszámolóidat! :D
Másfelől pedig, nem ajánlom, hogy anyádat porterként ugráltasd, mert Miss Dracula ármányait mégse rajta kéne megtorolnod! ;) :D Bár, ami azt a lángost illeti..., na, jó, de csak módjával, tisztességgel, udvariasan kérve, nem a szobacsengő zsinórját rángatva, ha lehet! :D

Keep up the good work! Go! ;)
Keep safe distance (at least your height, in case of losing your balance and falling :D) from standing lamps, whether they are expensive or cheap - except public ones in the streets, of course, which seem to be made for you to cuddle them when (you're)walking-climbing home late! :D (Me?! Never, man! - protests angrily Odeeey. - Come now! ;) - I think to myself... What a wonderful world! xD ({))

tucat 2013.04.21 23:29:55

@oDeeey:
Well, just do it if you are the single ghost of Hotel Home,
Crying out: Porter mum, soon bring a jug, I want to vom-

...-it. :P

(Like: Jó ital a málnaszörp,
Az erdőben sok a törp-
...-e.)

Forgive me, but some funny events have just happened to me, e.g I've read a few posts which have been sent to an article about "Critical Mass" in Szeged. :D

www.delmagyar.hu/szeged_hirek/rekordszamu_bringas_a_szegedi_critical_mass_felvonulason_-_kepgaleria/2329662/

("tucat" is my nickname there.)

Na, horkoljunk, mint a vulkán! :D

tucat 2013.05.22 21:13:17

Free Kate Hunt

Bocs, hogy itt idétlenkedem ezzel a témaidegen bejegyzéssel, de hátha elolvassa itt is valaki.
Egy floridai gimnazista lányról van szó, akit feljelentettek a barátnője szülei, mert a szerelmüket és a találkozgatásaikat a lányuk beteges zaklatásának tekintették. A floridai államügyész-helyettes el is rendelte a lány letartóztatását. A csatlakozással van esély nyomást gyakorolni az ügyészségre annak érdekében, hogy felfüggesszék a lány őrizetben tartását.

Az eredeti felhívás:
"Dear friend,

I just heard about a teen girl in Florida who's facing prison - just because her girlfriend's anti-gay parents were angry that their daughter was dating another young woman. As soon as she turned 18, they reported her to the police and she was arrested for "assaulting" a minor.

But this isn't about a crime - it's about a high school romance between two teen girls - and angry, homophobic parents who want to destroy a young woman’s life.

Florida Assistant State Attorney Brian Workman has the power to end this crazy situation. If thousands of us speak out, the pressure will grow for him to reverse his decision.

I just signed the petition to free Kate - will you join me?

www.allout.org/Kate "

Nem muszáj szöveget is írni az ügyésznek, de lehetőség van erre is. (Én valami iyesmit mondtam neki: Sometimes law may kill, first the love, then personality, and... Rather not to think about it, Mr. Workman. Please think it again, and explain the younger one's parents what they're doing!)
Florida, a Napfény Állama - így hívják arrafelé... De úgy látszik, ott sem mindig fényözön az élet, néha ott is besötétedik. Nem kicsit, nagyon. :) Azoknak a homofób szülőknek fogalmuk sincs, mit tesznek a saját kölykükkel - is...

tucat 2013.05.15 23:25:59

Szia, Miranda!
Igyekszem megmaradni öt-ezer karakteren belül, talán most, hogy alig élek a fáradtságtól, sikerülni fog. :)
Szóval, menekülés a természetbe, ahol csupa romantikus szépség vesz körül, és ahol senki se lát. Persze, az ember által még nem, vagy alig érintett táj valóban vonzó, s ha nem menekülök, hanem vonz e pompa, akkor bizonyára gyönyörű, kesernyés mellékíz nélküli élmény a természetjárás. Mielőtt megkarmolod az ábrázatomat, bevallom, hogy én is elbujdostam már természet ősanya ölében, és semmi garancia nincs arra nézvést, hogy nem teszem többé. Szerencsére minden búbánat nélkül, önmagáért is erősen szeretem a látszólag céltalan, romantikus tekergést a szép tájakon.
A legjobban azonban ezúttal is az tetszik, hogy természetesen, magadat adva, őszinte vagy, senkit sem akarsz félrevezetni, még magadat sem, ami, ha jól meggondolom, nem túl gyakori az embertársaink körében. Úgy érzem, mégsem sikerült maradéktalanul kitörnöd a félelmeid rejtekéből, ezért egy dologban mintha egy kis, ártatlan svindlivel vigasztalnád magad, tudattalanul. Az irodalom tanárnőre gondolok, akinek kerülöd az óráit, s ezzel, lehet, hogy lappangó bűntudatot ébresztesz benne. Ez pedig nem jó, mert a lelke mélyén úgy érezheti, hogy e kínos bizonytalansága forrása te vagy, és igyekszik távol maradni tőled, hogy kerülje a kellemetlen érzések felszínre bukkanását, s eközben szépen eltávolodtok, elhidegültök egymástól, aminek esetleg a tanulmányi eredményedben is nyoma maradhat. No, nem a tanár nő rosszindulata folytán, hanem azért, mert közben szép lassan elmegy a kedved a tantárgytól, és egyre rosszabbul teljesítesz, ő pedig, mi mást tehetne, értékeli a munkádat. Pedig azelőtt remekül mentek a dolgok, és meggyőződésem, hogy a korábbi helyzet restaurálható, ha összekapod magad egy hirtelen, de masszív elhatározással, felkészülsz az órára, és bátran, mintha mi sem történt volna (nem is történt semmi helyrehozhatatlan), betelepszel, és teszed a dolgodat, bizonyítandó, hogy semmit sem adtál fel. Biztosan meglepődik eleinte, de megszokja a visszarendeződést, és örülni fog neki, mert meg is nyugtatja, elmúlik a veled kapcsolatos kellemetlen érzése. Kettőn áll a vásár, tudod. ;) Persze, lehetnek még vele kellemetlenségeid, de hát, emberek világában ez is természetes, nemde? :)
Nem egészen világos, miért akarod oly erősen kigyilkolni magadból azt, a buszos legényt, de majd talán egyszer ezt is elmagyarázod. Úgy sejtem, hogy fájdalmat okozhat neked a látszólagos elérhetetlenségével, és ezt szeretnéd megszüntetni, mert nem vagy mazochista, nem szereted kínozni magad. Oké, ha így van, ez teljesen érthető, de teljesen kizárni őt az emlékeidből talán mégsem kellene, hisz nem éppen hideglelős volt az élmény, amelyhez, ha pár percre is, de hozzásegített.
Az átalakulás... Bevallom, ebben nem vagyok igazán járatos, nem tudom, hogyan, milyen sorrendben és lépésekben lenne a legjobb végigmenni ezen, lehet, hogy ahány ember, annyiféle verzió a legkedvezőbb. De az őszinteséged itt is magával ragadott: tisztán látod, hogy sem mások átverése, sem az önbecsapás nem helyes, és számos, nehezen kezelhető helyzet, akár súlyos csalódásokkal járó konfliktus forrása lehet. Nem csak ebben, mindenféle ügyben. Nem tudom, hogy boldogulsz majd a finanszírozással, de (uram, irgalmazz azért, amit most merészelek!) azt érzem, hogy ha most, azonnal mellém telepednél, úgy, még fiúsan, fiú testben, nemhogy kifogásom nem lenne ellene, hanem... Látod, én, a semleges, kívülálló, mennyire nyuszi vagyok? :) És még csak nem is szégyellem! Jó, akkor azt is elmondom, lesz, ami lesz, amikor egy kicsit elmerülök benned, úgy értem, a blogod szövegeiben, akkor, bár elhánytam már a csikófogaimat, furcsa, de kellemes izgalmat érzek, nem is ritkán. Mert különös, törékeny, de patyolat tiszta lényt érzek, immár sok-sok hónapja a soraid mögött, és ehhez képest bánom is én, hogy ez a tündérféle - aki azért harapni, csípni is tud, nem is akárhogy, hisz éreztem már a bőrömön -, fiú, vagy lánytestben lakozik! Néha úgy érzem, jobb talán ha lány (neki mindenképpen, hisz a lelke az), máskor, s tán gyakrabban, hogy fúként még jobban kedvelem, s aztán fordul a kocka megint..., szóval rájöttem, nem ez számít - nekem. Tudom azonban, hogy neked nagyon is fontos ez, és megint csak sokat kockáztatva beismerem, néha nem is egészen értem, miközben dehogynem: tudom, s minden, tudományosan elérhető indokát ismerem, mégis...
Látod, nekem is vannak súlyos dilemmáim, még veled kapcsolatban is, amelyek nem veled, hanem velem függnek össze: káosz lakozik bennem, s ha nem botlom beléd, tán soha meg nem tudom. Lám, ketten vagyunk máris, akik zavarodottak, de engem ez inkább izgat, s érdekel, mint gyötör.
Leállok, mielőtt kifutok a keretből, s e kérdésre most amúgy sem találnék megfelelő választ, és az sem bosszant, hogy nem is akarok, isten őrizz, jó ez így! Na, mit szólsz, normális vagyok? :O Csak az igazat, ha lehet! :D
A férjed? Hm, ki vajh a szerencsés? Mert az, semmi kétség, ha nem is tudja még! ;) :)
({)

tucat 2013.04.25 00:41:57

Revenge! Sweet love revenge!
Ez jó! Nagyon jó! Tetszik! Így kell ezt csinálni!
Bosszúból senki sem lesz matektanár, azt mondja Blackbird972. Hát, nem tudom, én már találkoztam olyannal, akiről elhittem volna, hogy bosszúból vállalta az egyetemi tanulmányok fáradalmait, hogy azután egy életre elvegye a gimisek kedvét a matematika bűnös gyönyöreitől. Nem az én matektanárom volt, de az tény, hogy a tanítványai sorra nyerték az országos és nemzetközi matekversenyeket, igaz, a zseniken kívül nem is igen állt szóba más kölykökkel. Velem nyilván csak azért nem, mert az én osztályomban nem tanított, aminek akkoriban örültem is, de így utólag, ha belegondolok... Mindegy, egy zseni (én) elkallódott, van ilyen. :D Legalábbis a matematika számára. :P Olyan kis szerény vagyok, ezért nem viszem semmire! :D

Vibrál a derű az írásodból, Miranda, és ez tetszik a legjobban, ennek örülök leginkább!

Nem akarlak megrémíteni, de figyelek tovább! ;)

tucat 2013.03.05 23:18:32

Kösz!
Szóval..., izé..., ne nézz tolvajnak, de hát én is itt vagyok a naplódban, így hát nekem is jutott egy leheletnyi, és nem is volt rossz érzés. Bocs! ;)
Nyomulj teljes gőzzel az érettségiért! :)

Amit az emberekről írtál, és ahogyan megcímkézted őket... Valójában sokfélék és önmagunkban is változékonyak vagyunk, te sem vagy ma az, aki tegnap voltál, és már soha nem is leszel: haladsz szépen előre, örülsz, szeretsz, gyűlölsz is talán olykor..., élsz, változol.

De nem szeretek adós maradni, nem jó érzés, ezért máris viszonozom, lesz, ami lesz: (K)

Légy erős, és vigyázz magadra ezután is! Figyellek! ;)

tucat 2013.03.06 17:18:50

@Miranda*:
Huh! Igencsak szaladgált le s fel az ádámcsutkám a válaszod olvasása közben, s ha körpályán rohant volna, egészen bizonyosan rekordidőt futott volna 400 méteres síkfutásban, szegény! :D
Nem értettem a dörgedelmedet, s mert kissé szétszórt gyerek vagyok, nem emlékeztem pontosan, mivel érdemeltem ki a sallert, ezért visszalopakodtam, hogy megnézzem, mit mondtam neked.
Megnyugodtam: nem én értettelek félre, hanem te engem.
Te ezzel zártad a bejegyzésedet:
"Puszillak, drága naplóm", én pedig ezt mondtam:
"...én is itt vagyok a naplódban, így hát nekem is jutott egy leheletnyi, és nem is volt rossz érzés".

És az is kellemesen izgalmas élmény, hogy sikerül ilyképpen rávilágítanom a félreértés vélhető okára. Remélem, nem szívod vissza a naplódra lehelt csókodat! De ha ezt tennéd is, a részemet már elcsentem belőle, ha újabb korbácsolás lesz is a tolvajlásom büntetése! ;)

Sőt, ezzel is megtoldom:
({)

Akkor hát, így rendben vagyunk? Sikerült tisztáznom magam? Remélem, igen. :)

Figyelek tovább! Ne légy emiatt lámpalázas! :)

(Jaj szegény fejemnek, ha megint szorulok a merészségemért! De üsse kő, ha ez az ára! :D)

tucat 2013.02.25 19:23:27

Ha a munka teszi, akkor jó, várunk. Ha nem, akkor is várunk.