Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kovátssy János

0 bejegyzést írt és 22 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„1885 március 29-én születtem Szabadkán. Ez kétségtelenül életem és életrajzom legjelentősebb eseménye. Mi is történhetik valakivel több, minthogy megpillantja a napot és a csillagokat, az eget és a napfényt s rejtélyesen egy bolygóra kerül, melyet addig nem ismert és…..
Kovátssy János 2010.09.09 19:47:30
 1. Szervusz, kérrrlek!- Mondja, Monsieur Desiré, Önnek melyik a legkedvesebb tegeződéssel kapcsolatos élménye?- Hetedikes gimnazista koromban egy vacsorán a tornatanárom letegezett, és felszólított, hogy tegezzem vissza. Olyan boldog voltam, hogy képes lettem volna egy félórát…..
Kovátssy János 2010.08.08 14:36:50
"Kosztolányi Dezső keze is nagy kéz. Hatalmas, négyszögletű tenyere roppant erőt, aktivitást sugároz. Ujjai alig-alig hajlanak vissza, ízeinek könnyed mozgása a szellem élénkségét, a konvencióktól való függetlenséget jelzi. Az ujjak végződése és a körmök alakja…..
Halott barátom, aki valahaAz erkölcsin túl az öncélu szépetHitted: a Mű hétmérföldnyire lépett,S dogmád belepte az idő moha.Sötét kor volt. Sötét a Dunapart,S halálra várók sora állt a parton.S irtad - szerencse, kisidőre! -: Pardon.S bűnöd szégyelted: ilyet nem…..
Az idei évben, azaz a Mester születésének 125. évfordulóján is megtartották az immáron hagyománnyá vált Kosztolányi Dezső Napokat a szülővárosban, Szabadkán. A programról és az előadásokról az alábbi cikkek tudósítanak: Bognár Irén: XIX. Kosztolányi Dezső Napok…..
Paris, 1909Kedves Józsi,mióta itt vagyok, nem tudtam leírni egy mondatot sem. Levelet sem írok. Sehova sem. Paris – mint említém – iszonyú. Nem az Élet városa ez. Valami rettenetes, szóval ki nem fejezhetően borzalmas fészek, a középkor és az újkor vegyüléke, méreg és…..
Kovátssy János 2010.03.02 09:20:17
@Lehotai: Én meg nem szívesen néztem volna, ahogy Kosztolányiné tüzel. Tenni úgysem lehetett volna semmit, legfeljebb segíteni.
Egyébként ismét nagyon jó a fénykép.
"Szabad-e nyilvánosságra hozni a költő mosószámláit, adóintéseit, törvényszéki idézéseit, levél-rongyait, melyekkel ügyes-bajos dolgait intézgette?" - tette föl a kérdést Deziré, s nagyot szívott cigarettájából. AnJou mosolyogva nézett rá, s említette neki az ő…..
Kovátssy János 2010.02.08 23:43:45
@An-jou: Köszönöm. Részben én is egyetértek. Bár Ebeczki (nem így hívják az Aranysárkány ügyvédjeit?) maga is túlstilizál, túl akarja szárnyalni a Seneca-jelenetet. Persze nem sikerül neki. Kicsit giccs is. Kosztolányi meg, éppen úgy látom, nem költőként halt meg. Meg lehet halni költőként is (Mehr lihct!), de ő nagyon is emberként halt meg. Mint (majdnem) mindenki. És nem kék titnátval írt, hanem zölddel, és ekkor már azzal se, hanem, ha jól tudom, ceruzával. Mert azzal könnyebb. Igaz, hogy nem költőhöz illő, de mégis csak könnyebb.
Tényleg, ki az az Ebeczki György? Nem valami műkedvelő ügyvéd-író?
Kovátssy János 2010.02.09 00:25:54
@An-jou: Ez a "Pacsirta énekel" bogarat ületett a fülembe. Túl sok a véletlen. (Igazi véletlen csak Paul Austernél van.) Ebeczky is meg Pacsirta is, ez a két szabadkai Kosztolányi-regényre utalás. Nagyon álnév-gyanús. Megnéztem, a Gulyás-féle alnévlexikon (134. p.) hozza is: Serák Julianna volt bizony Ebeczky György becsületes neve. 1906-ban született Törökszentmiklóson. Serák Károly és Zsigray Mária gyermeke, ez utóbbi vezetéknevével ismertebb álnevet kapunk: bizony ő volt Zsigray Julianna is (ezen a néven szerepel a lexikonokban is). 1987-ben halt meg.
Kovátssy János 2010.02.11 09:44:33
@Csöncsön: De legalább ugyanolyan giccses szóképei vannak, mint a kis Ebeczkynek Novák sírja fölött. Azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy miért ír valaki álnéven nekrológot? Pláne ha előtte saját néven is jegyzett cikket, pl. a "Kínai és japán versek"-ről.
A Kosztolányi Dezső téri Tranzit Caféban a Kosztolányi-kutatók színe-java gyűlt össze 2009. március 30-án, a Budapesti Negyed Zeke Gyula szerkesztette Kosztolányi-számának bemutatóján. A dupla lapszámban olyan, korábban teljes terjedelmükben nem közölt…..
 Deziré egyik legközelebbi barátja a szabadkai Fenyves Ferenc volt. Már az önképzőkörben is együtt voltak, sőt, együtt szerkesztették az Előre című diáklapot is, olyan más munkatársakkal, mint a kevésbé ismert Szabó-Batancs István, vagy a későbbi orvos-író Munk Artúr,…..
Kovátssy János 2010.02.08 23:31:36
@An-jou: Tényleg szép. A zseniális (WG szava) szerintem nem jó szó. Egy nekrológ nem lehet zseniális. Egy nekrológ nemcsak "szöveg", nyelvi bravúr, nemcsak mondatok sora, amit zseniálisan lehet csűrni-csavarni. És, nota bene, Kosztolányi ekkor már, ha jól tudom, pontosan tudta, hogy maga is hamarsan Fenyves után megy. A nekrológ így nemcsak búcsú, de vallomás is: szeretné, ha szeretnék, ha mondanák neki, hogy szeretik. - Nem ekkor volt éppen a Radákovich-szerelem?
Kovátssy János 2010.02.08 23:47:01
@An-jou: De. Teljesen igaz. Ezért megdöbbentő erejűek az utolsó versek.
Deziré ma a hasonmásokról beszélt AnJounak. Megkülönböztetett testi és lelki hasonmást. Szerinte ez az Egy testben – két lélek kérdése. „A lelki hasonmásnak mindig van valami kísértetiessége” – folytatta, s ahogy gesztikulált kezeivel, árnyékokat vetett a…..
Kovátssy János 2010.01.28 00:57:53
@An-jou: Köszönöm én is a választ ha már köszönet, legyen kövérke. Biztos, hogy a névtelen cikket ő írta? Egyébként elég érdekes téma, hallottam már olyant, hogy Kosztolányinak a negatív énje kezdetben Csáth volt, aztán meg az emléke. Hogy pl. Csáth tehetségesebb író volt. Vagy nem?
Off: Csöncsön jókat ír be.
Kovátssy János 2010.02.01 00:13:52
@An-jou: Most hozzászóló-kedvemben vagyok. A Csontváry-kép megdöbbentő, nem is tudom, hogy nem döbbentem meg korábban.
@Csöncsön: Meglehet, azt a képet szánt szándékkal csinálták ilyenre: olyan markáns rajta a fény-árnyék ellentét, mintha éppen ezt akarták volna hangsúlyozni. Persze nem az örgödiséget, csak a két-énúséget. Jó kép, na.
Maria Orska az 1910-es években játszott sokat színházban, később pedig filmekben is szerepelt. Olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint Max Reinhardt, és olyan szerzők darabjaiban lépett föl, mint August Strindberg, Frank Wedekind, Luigi Pirandello. Az 1920-as évekre…..
Tom Stoppard emlékezetes remekében, a Rosenkrantz és Guildenstren halott-ban játszotta a két főhős az úgynevezett kérdés-kérdés játékot. A szabály az volt: minden egyes kérdésre csak kérdéssel lehetett válaszolni. Mi ennek egészen sajátos válfaját választottuk, s…..
Kovátssy János 2010.01.30 22:40:48
Összegyűjtöttem én is a bátorságot, ehhez:

1. Mikor találkozott életében először Kosztolányival, és mire emlékszik ebből a találkozásból?

Karinthy "Így írtok ti"-jében, apám olvasta fel, amikor én még nem tudtam volna. Nagyon terszett a trombolányi és a klampec szó.

2. Mi volt élete legfontosabb Kosztolányival kapcsolatos élménye?

Egyszer, egy távolsági buszon, megtanultam kívülről a "Nők" című versét, megérkezve azzal udvaroltam, s célhoz értem.

3. Ki a legfontosabb az Ön számára: a költő, a regényíró, a novellista, a műfordító vagy a publicista Kosztolányi?

Nem mintha szét lehetne őket választani - ő se tudta, ezt csak a szakma teszi -, de jelenleg talán nekem is a publicista.

4. Mely Kosztolányi szöveget értékeli a legtöbbre, és melyet a legkevesebbre?

Legtöbbre az életművet lezáró nagy műveket, az "Esti Kornél"-t, az "Számadást" és a "Tengerszem"-et. Legkevesebbre a színpadra szánt műveket, bár azokban is becsülni lehet a szándékot, kitartást. De a "Lotoszevők"-et szeretem, mert szép könyv.

5. Melyik a 11. legszebb magyar szó?

Természetesen a "halál".

6. Mit mondana Kosztolányinak, ha szembe jönne az utcán?

"Adna egy autogramot?"

7. Ha egyidős lett volna Kosztolányival és Csáth Gézával, játszott volna velük?

Nem hiszem. Én a békésebb játékok híve voltam, Luke Skywalker, Old Shutterhand.

8. Mi az, amit áthagyományozna Kosztolányi munkásságából a 21. századra?

A nem szájbarágósságát, nyelvének érthetőségét, a szép és a rút kimondása fölött érzett örömet és bánatot.

9. Mi az, amire a leginkább kíváncsi lett volna a Kosztolányi-hagyatékból, amelynek nagy része egy második világháborús bomba következtében elveszett?

Olvastam egy tanulmányban, hogy a felesége a legcikisebb iratokat elégette. Én azokra lennék kíváncsi. - Egyébként pedig azokra az elveszett művekre, melyeket nem ismerünk.

10. Babits Mihály így nyilatkozott: „Kosztolányi Dezső szavai épek, mint az egészséges testek, s jól tartanak, mint az erős test rostjai. Szilárdak, a magyar nyelv legjobb anyagából valók, s kibírják a korok időváltozását.” Egyetért-e Babits Mihály szavaival?

Babits, bár voltak vitáik, azért ismerte Kosztolányit, így szerintem egyetértek vele. Más kérdés, hogy a "szilárd" szót miképpen értelmezzük: hajlíthatatlan vagy állandó. De, épp az imént olvastam, hogy Kosztolányi mindig mindenhová a legmegfelelőbb szót találta meg, azt az egyet, ami és csakis ami oda illett, és szilárdan állt a mondatban.
 Deziré barátunk, azaz a Mester, nem hagyhatta ki a korszak talán legnagyobb bálványának, Josephine Bakernek vendégelőadásait sem, mikor a Művésznő - nem is egyszer - Budapestre látogatott. A korabeli krónikák szerint még a New York kávézóban is megfordult, sőt a források…..
Kovátssy János 2010.01.28 00:44:31
@An-jou: rájöttem, hogy lehet válaszolni :) A megadott linken viszont egy elég csúnya történtek van :( Kosztolányi azér itt elég messzire megy. Kár, hogy a Mórához írott leveleit nincsenek meg.
Bocsánat, de egy kritikában azt olvastuk, hogy a történeti idő mint olyan. Visszakapom a szemem. Mint milyen? Mint olyan. Ezt állítja a szerző, maga. Jaaaa, hogy „olyan”. Értem. Az olyan azt jelenti, hogy olyan. Vagyis inkább azt, hogy OLYAN. Netán azt, hogy…..