Adatok
Énekhang
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„Hová mégy – kérdezem
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
De te jobban sietsz.
Előtted én
te én előttem.
Egy kapu előtt mégis megállunk.
Megcsókollak
Te nekem adsz csókot
Aztán elindulsz szótlanul
És magaddal viszed életem.”
(Kassák Lajos: Veled…..
Énekhang
2010.02.08 14:08:45
@"fityisz": Tőlem is fogadd részvétemet! Áldjon meg Isten, enhítse a fájdalmad! Tiszta szívemből kívánom Neked!!
Múlt karácsonykor én is "elvesztettem" egy barátot, aki Istenhez költözött mindörökre. Nagyon tud hiányozni...
Még az életében kicsit viccelődve, de komolyan megbeszéltük, hogy ha odaát lesz, akkor közbenjár értem. (Már elég idős volt.) Ő mosolyogva igent mondott a kérésre.
Miután felocsúdtam az elveszítés fájdalmából, eszembe jutott a szövetségkötésünk, és úgy gondoltam szaván fogom! :-)
Imádkoztam, beszélgettem vele, kértem a segítségét, és maximálisan biztos vagyok benne, hogy neki köszönhetek dolgokat. Több jelzés is jött tőle. Imáimban sokszor csak azt kérem, hogy legyen velem. Megnyugtató a szerető jelenléte. Ezért csak "idézőjelben" írom, hogy elveszítettem. Valójában velem van és szeretjük egymást. Továbbra is a barátom. Persze megváltozott néhány dolog, de az igazi barátoknak ez nem áthatolhatatlan akadály. Újból alkalmazkodnunk kell egymáshoz a megváltozott körülmények között. Őszintén szólva szerintem most tisztább a kapcsolatunk. Sokkal mélyebbről, teljes valómból ismer engem, és én is az egész valómmal, egész szívemmel be tudom fogadni őt. Nagyon szeretem, és ezen a halál nem változtatott.
Kívánom, hogy Te is átélhesd ezt! Adja meg Isten, hogy a baráti szeretet-kapcsolatotok Istenben örök és fényes legyen!
Múlt karácsonykor én is "elvesztettem" egy barátot, aki Istenhez költözött mindörökre. Nagyon tud hiányozni...
Még az életében kicsit viccelődve, de komolyan megbeszéltük, hogy ha odaát lesz, akkor közbenjár értem. (Már elég idős volt.) Ő mosolyogva igent mondott a kérésre.
Miután felocsúdtam az elveszítés fájdalmából, eszembe jutott a szövetségkötésünk, és úgy gondoltam szaván fogom! :-)
Imádkoztam, beszélgettem vele, kértem a segítségét, és maximálisan biztos vagyok benne, hogy neki köszönhetek dolgokat. Több jelzés is jött tőle. Imáimban sokszor csak azt kérem, hogy legyen velem. Megnyugtató a szerető jelenléte. Ezért csak "idézőjelben" írom, hogy elveszítettem. Valójában velem van és szeretjük egymást. Továbbra is a barátom. Persze megváltozott néhány dolog, de az igazi barátoknak ez nem áthatolhatatlan akadály. Újból alkalmazkodnunk kell egymáshoz a megváltozott körülmények között. Őszintén szólva szerintem most tisztább a kapcsolatunk. Sokkal mélyebbről, teljes valómból ismer engem, és én is az egész valómmal, egész szívemmel be tudom fogadni őt. Nagyon szeretem, és ezen a halál nem változtatott.
Kívánom, hogy Te is átélhesd ezt! Adja meg Isten, hogy a baráti szeretet-kapcsolatotok Istenben örök és fényes legyen!
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nekem kell ez a hely!
Megyek el, nem tudom, miért..."
Nekem eről az jut eszembe, mennyire sóvárog a lelkem Istenhez.
Indulok a szívem mélye felé, nem tudom miért, csak annyit, hogy mennem kell, kell ez a hely. El kell hagynom vágyakat, álmokat, barátokat, tevékenységeket. Fel kell adnom az irányítási, uralkodási vágyaimat és indulnom kell.
Folyamatos elszakadás.
Egyben szakadatlan találkozás az ismeretlen Ismerőssel: a Szentháromság Istennel.
Gyönyörű! Megér minden fáradozást, lemondást. Így megint csak azt tudom ondani: mennem kell...