Adatok
ropolyi lászló
0 bejegyzést írt és 20 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem kellenek ezek az arcok a közéletbe. Nem kellenek az önjelölt megmondóemberek, nem kellenek az exhibicionista egotripperek, gátlástalan pszichopaták és személyiséghibás pozőrök, akiknek „szakmájuk” az aktivizmus.
Az önmagába szerelmes, narcisztikus magyar…..
ropolyi lászló
2014.11.24 23:26:55
@FOUREY: egyetértek
ropolyi lászló
2014.11.24 23:28:38
@Gyingizik: tudod meddig volt Magyar miniszter?
ropolyi lászló
2014.11.26 01:30:09
@Gyingizik: attól tartok nem vagy tájékozott ez ügyben.
Lehet-e?egyezségre jutni látszólagos/valóságos érdekellentétek esetén?sebeket gyógyítani (hozzájárulni sebek gyógyulásához) a magyarországi filozófia testén?„peren kívül megegyezni” a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben?hinni a kooperáció…..
ropolyi lászló
2011.01.13 22:42:45
@Menő Ernő: "engedessék meg, hogy kikérjem magamnak, hogy az ő politikai szerepvállalásuk miatt engem vagy más kollégáimat léhűtő tolvajnak nevezzenek (mert most MINDEN filozófus az)"
Azt hiszem érdemes különbséget tenni aközött amit egyesek (még ha sajtómunkásokról van is szó) mondanak és aközött ami valóban fennáll.
Sok ember képes erre a megkülönböztetésre - a filozófiával foglalkozóknak pedig ez elvben hazai pálya.
A várható sajtóvisszhang figyelembe vételének vannak könnyen belátható személyiségi jogokhoz kapcsolódó korlátai, mindazonáltal úgy tűnik egyes szerkesztők és újságírók efféle korlátokat egyáltalán nem tartanak tiszteletben.
Azt hiszem érdemes különbséget tenni aközött amit egyesek (még ha sajtómunkásokról van is szó) mondanak és aközött ami valóban fennáll.
Sok ember képes erre a megkülönböztetésre - a filozófiával foglalkozóknak pedig ez elvben hazai pálya.
A várható sajtóvisszhang figyelembe vételének vannak könnyen belátható személyiségi jogokhoz kapcsolódó korlátai, mindazonáltal úgy tűnik egyes szerkesztők és újságírók efféle korlátokat egyáltalán nem tartanak tiszteletben.
ropolyi lászló
2011.01.19 15:46:12
@Menő Ernő: "Amúgy röhejesnek tartom, hogy a FKI munkatársai azon a követelményrendszeren dolgoznak, mellyel őket fogják értékelni. Ilyen munkahely nincs, bár egy szeretetteljes és retorziókat nélkülöző munkavilággal ez biztos konzisztens. Tessék beleírni az szmszbe: ha valaki nem teljesít, motiváló buksisimogatás és ejnyebejnye jár, mint a világon mindenütt."
Érdekes kifogás.
Vajon nem maguk a közösségekhez tartozó emberek ismerik-e leginkább saját tevékenységük feltételeit, lehetőségeit, viszonyait, s a reálisan elvárható követelményeit? Mi abban a mulatságos, ha egy közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított (értékelési s egyéb) elveket követi? Társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai intézmények sokasága működik így. Miért pont a tudományos tevékenység volna kivétel?
Persze nem is kivétel. A különféle pályázatokat elbíráló kuratóriumok (elvben) éppen így működnek: a tudós közösség képviselői maguk döntenek a hozzáférhető támogatások elosztásáról. Egy tudományos iskola, egy munkahelyi közösség ugyanígy tesz. Vagy. az ebben a blogban is sokat emlegetett peer review rendszer nem ugyanígy működik-e?
Egy ettől eltérő értékelési rendszer szükségképpen formális, külsődleges, felületes és hamis lesz. Például összeszámol tételeket egy listán, összead és kivon, esetleg még meg is szoroz, megszámolja az aláírásokat egy jelenléti íven, azonosít mások által létrehozott dokumentumokat s más efféléket csinál. Vajon nem ez az értékelési mechanizmus a röhejes inkább? Amikor a tudás szempontjából teljesen irreleváns szempontokat alkalmazva nyilatkozunk tudományos teljesítményekről?
Természetesen minden közösség tévedhet a saját viszonyait, értékrendjét, működését meghatározó elvek kialakításakor, adott esetben fényezheti is magát, de ezeket az anomáliákat a társas élet normális működési mechanizmusaival ki lehet és ki is szokás küszöbölni. Én ezek között nem tartom számon a közösség szempontjából külső erőszakot, noha alkalmas lehet a közösség összetartásának erősítésére, végső soron kontraproduktív, az intellektus embereihez méltatlan, barbár eljárás.
Érdekes kifogás.
Vajon nem maguk a közösségekhez tartozó emberek ismerik-e leginkább saját tevékenységük feltételeit, lehetőségeit, viszonyait, s a reálisan elvárható követelményeit? Mi abban a mulatságos, ha egy közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított (értékelési s egyéb) elveket követi? Társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai intézmények sokasága működik így. Miért pont a tudományos tevékenység volna kivétel?
Persze nem is kivétel. A különféle pályázatokat elbíráló kuratóriumok (elvben) éppen így működnek: a tudós közösség képviselői maguk döntenek a hozzáférhető támogatások elosztásáról. Egy tudományos iskola, egy munkahelyi közösség ugyanígy tesz. Vagy. az ebben a blogban is sokat emlegetett peer review rendszer nem ugyanígy működik-e?
Egy ettől eltérő értékelési rendszer szükségképpen formális, külsődleges, felületes és hamis lesz. Például összeszámol tételeket egy listán, összead és kivon, esetleg még meg is szoroz, megszámolja az aláírásokat egy jelenléti íven, azonosít mások által létrehozott dokumentumokat s más efféléket csinál. Vajon nem ez az értékelési mechanizmus a röhejes inkább? Amikor a tudás szempontjából teljesen irreleváns szempontokat alkalmazva nyilatkozunk tudományos teljesítményekről?
Természetesen minden közösség tévedhet a saját viszonyait, értékrendjét, működését meghatározó elvek kialakításakor, adott esetben fényezheti is magát, de ezeket az anomáliákat a társas élet normális működési mechanizmusaival ki lehet és ki is szokás küszöbölni. Én ezek között nem tartom számon a közösség szempontjából külső erőszakot, noha alkalmas lehet a közösség összetartásának erősítésére, végső soron kontraproduktív, az intellektus embereihez méltatlan, barbár eljárás.
ropolyi lászló
2011.01.19 19:45:06
@cukorrépa: "Igenis visszatetsző, ha önmagamra vonatkozó szabályrendszert kell kidolgoznom. Igazi szentnek kellene lenni ahhoz, hogy ne kedvezzek saját magamnak. ez egy praktikus szempont, de józan ésszel nem megkérdőjelezhető a fontossága."
Én inkább demokratikusnak nevezném azt az eljárást, amelyikben a közösség által közösen kialakított és minden szereplő által elfogadott szabályok, eljárások, törvények a közösség minden tagjára egyaránt érvényesek. Nem szentségről van szó, hanem a munkavégzés feltételeinek, céljának, eredményének a mérlegeléséről, józan belátásról és demokratikus kontrollról. A peer review szereplői például nem "főnökök", hanem a tudományos közösség egyenrangú szereplői.
A "főnökök" nem tudják jobban megmondani és előírni, hogy mi legyen, mert nem értenek jobban a kérdéshez, legfeljebb mások a szempontjaik: Ezek a más szempontok persze részei a mindenkori megegyezésnek, de nincs értelme kizárólag ezeket erővel nyomatni mert:
- az előírásokat megfogalmazó notabilitások csak hülyét csinálnak magukból. Kiderül, hogy esetenként fogalmuk sincs arról, amit képviselnek, nem értenek az egészből (se a kutatási témákból, se a tudomány-, se az intézmények működésmódjából) semmit. Ez nagyon is világosan megmutatkozik ebben a történetben: az intézet, ill. az Akadémia vezetőinek állásfoglalásai szép példái az inkompetenciának. De büszkén vállalják a dolgot ....
- másrészt a tudományos közélet demokratikus működésével ellentétes bürokratikus működésmód (demokratikus és bürokratikus helyett beszélhetünk polgári vs. feudális, vagy szabad vs. hatalomnak alávetett ellentétekről is) haszontalan, értsd: nem hasznos, nem eredményes, nem elfogadható a polgári forradalmak után néhány száz évvel. Bürokratikus, feudalisztikus viszonyoknak, hatalmi törekvéseknek alávetett gondolkodó lényegében nem létezik. Akkor sem, ha a látszat és az érdek nem ezt mutat(tat)ja.
Én inkább demokratikusnak nevezném azt az eljárást, amelyikben a közösség által közösen kialakított és minden szereplő által elfogadott szabályok, eljárások, törvények a közösség minden tagjára egyaránt érvényesek. Nem szentségről van szó, hanem a munkavégzés feltételeinek, céljának, eredményének a mérlegeléséről, józan belátásról és demokratikus kontrollról. A peer review szereplői például nem "főnökök", hanem a tudományos közösség egyenrangú szereplői.
A "főnökök" nem tudják jobban megmondani és előírni, hogy mi legyen, mert nem értenek jobban a kérdéshez, legfeljebb mások a szempontjaik: Ezek a más szempontok persze részei a mindenkori megegyezésnek, de nincs értelme kizárólag ezeket erővel nyomatni mert:
- az előírásokat megfogalmazó notabilitások csak hülyét csinálnak magukból. Kiderül, hogy esetenként fogalmuk sincs arról, amit képviselnek, nem értenek az egészből (se a kutatási témákból, se a tudomány-, se az intézmények működésmódjából) semmit. Ez nagyon is világosan megmutatkozik ebben a történetben: az intézet, ill. az Akadémia vezetőinek állásfoglalásai szép példái az inkompetenciának. De büszkén vállalják a dolgot ....
- másrészt a tudományos közélet demokratikus működésével ellentétes bürokratikus működésmód (demokratikus és bürokratikus helyett beszélhetünk polgári vs. feudális, vagy szabad vs. hatalomnak alávetett ellentétekről is) haszontalan, értsd: nem hasznos, nem eredményes, nem elfogadható a polgári forradalmak után néhány száz évvel. Bürokratikus, feudalisztikus viszonyoknak, hatalmi törekvéseknek alávetett gondolkodó lényegében nem létezik. Akkor sem, ha a látszat és az érdek nem ezt mutat(tat)ja.
A Stop.hu információi szerint Orosz József napokon belül abbahagyja rádióműsorát, és gyorsan Kanadába távozik. A lap információi szerint a Kontra már csak április végéig marad műsoron, azután a rádiós műsorvezető állítólag a tengerentúlon fog tanítani. De hogy mit, arról…..
„Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok. Mi jó ezek közt? Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a Nagy Színjáték, s te is hozzáírhatsz egy sort.” /Walt Whitman/ A…..
ropolyi lászló
2010.01.23 18:32:54
Egy - talán - játékos illusztráció lehet az úgynevezett mémek internetes használata. A mémeket Dawkins találta ki, és olyan kulturális mintázatokat jelölt vele, amelyek viszonylag stabilak, sok helyen megjelenhetnek, terjedhetnek s így túlélhetnek a kultúrában. Internetes változatai pl. a YouTube-on terjednek, így-úgy manipulált videók formájában. Az egyik pl. egy német filmből vett részlet Hitler dühkitörésével, amit elkötelezett hálópolgárok sokféle érdekesnek gondolt szöveggel elláttak már s ezáltal ugyanaz a kulturális mintázat - egy korlátlan hatalmú úr szembesülése a korlátaival - más és más közegben jelenik meg. Ez pl. az öntudatos hálópolgárok kedvelt kiberkulturális témájával hozza össze: www.youtube.com/watch?v=VREJV--VHSw
Mi az az internetfilozófia? Ha ezt olvasod, te is tapasztalhatod az internet használata által generált változásokat - közösségi viszonyaink, kultúrális környezetünk, személyes kapcsolataink, kommunikációs gyakorlatunk, olvasási és írási szokásaink átalakulását. Ha az internet…..
ropolyi lászló
2010.01.19 17:54:03
@eszkis: A webcitizen is jó, de sokan a "netizen" kifejezést használják.
"Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek — ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az…..
ropolyi lászló
2010.01.19 17:36:48
Békés Vera egyik cikkében (www.cafebabel.hu/szamok/kozep/bekes - regisztráció után lehet hozzájutni) említi a Karinthy és Rényi közötti "linket": Karinthy Frigyes fia, Ferenc (maga is író) és Rényi Alfréd jó barátok voltak. Egyébként az egész cikk érdekes, és több, Karinthyéhoz hasonló idézet is illusztrálja a témát.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz