Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Huber Zoltán

1641 bejegyzést írt és 596 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Egy év kényszerű kihagyás után ismét volt CineFest Miskolcon, kissé karcsúsított, ám kifejezetten sűrű programmal. A hagyományosan két szeptemberi hétvégére, illetve a közbe eső hétköznapokra több magyar bemutató (Külön falka, Kilakoltatás, Természetes fény, A feleségem története), máshol már…..
Azért az elég erős kezdés, hogy Anthony “szobor” Steffen egy poros városkában épp Shakespeare-monológokat ad elő, majd lepuffant néhány arcot a közönségből. A bizarr bevezető után viszont a film sajna ráfordul a szokásos utakra, amivel nem is lenne feltétlenül baj, ha egy kicsit kacskaringózna vagy…..
A spagettiwesternek értő rajongója, Quentin Tarantino a több helyen hivatkozott tematikus listáján is feltüntette már ezt az egyébként kevesek által emlegetett és szeretett darabot, aminek az oka talán az, hogy ennek a filmnek a sztorija egészen egyedi. Az amerikai polgárháború idején vagyunk, a…..
Akár a stáblistát böngésszük, akár magát a filmet nézzük, ez bizony egy eléggé szabálytalan produkció, a szónak a pozitív és negatív értelmében is. A legnagyobb olasz rendezőkkel dolgozó producer Tonino Cervi a japán szamurájfilmek mintájára rendezett borús zsoldoscsapatos bosszúwesternt, Dario…..
A rohadt vagányul csengő, de amúgy totálisan értelmetlen filmcím és persze Umberto Lenzi miatt kezdtem bele ebbe a szinte totálisan elfeledett filmbe, ám végül a remek sztori miatt maradtam. Az unalomig ismert bosszútörténet ugyanis rögtön az elején fura gellert kap, a szülei gyilkosait levadászó…..
A járvány miatt két hónapot csúszott a fura-kurta díjszezont záró idei Oscar-gála. Az intimebb helyszínen, látványos show nélkül levezényelt díjátadó kimondottan bizarr hangulatban zajlott. Távolságtartás, visszafogottság, komoly beszédek (Youn Yuh-jung üdítő kivételével) és kötelező politikai…..
Nos, igen. A legutóbbi kaland alapján úgy tűnhetett, gondjaim akadtak Ellroy művészetével, vagy legalábbis az egyik regényével, pedig az a könyv is meglehetősen tetszett, éppen csak nem érte utol azt a (nagyon magas) átlagszínvonalat, amit ettől az írótól az általam korábban megismert művei alapján…..
Az elmúlt hetekben a WandaVision tartotta lázban a világot, úgyhogy a hetvennyolcadik Filmvilág podcast salátás epizódjába betuszkoltuk az adás felvétele előtt egy nappal véget ért sorozatot. A Marvel friss produkciója engem nagyjából fél időben veszített el, de a profizmus parancsát követve…..
Az év, amikor Viggo Mortensen sofőrnek, az ifjabb Washington KKK-tagnak állt, Natalie Portman expedícióra, Szamosi Zsófia munkába indult, Toni Collette megőrült, Jesse Buckley befutott, Christian Bale alelnök, Chadwick Boseman párduc lett, plusz csillag született és kedvencünk lett A kedvenc.…..
Huber Zoltán 2021.03.08 23:08:22
@Sereglei: a Birdbox nekem talán azért volt némileg csalódás, mert előbb olvastam a könyvet, ahol nagyon jól működik az alapkoncepcoó. Tökéletesen igazad van, a látás elvesztése elemi félelem, de ugye a film (amit törvényszerűen látunk) a hagyományos filmnyelvi megoldásokkal nem tudja visszaadni azt a zsigeri félelmet, amit mondjuk a könyv vissza tud (mert ott is látjuk a betűket, de magát a történetet és a szereplőket nekünk kell elképzelnünk). Ezzel játszik egyébként a Vakság (ahonnan egyébként egyértelműen "inspirálódott" a Birdbox. Saramago könyvében alig van vizuális leírás, amit Fernando Meirelles úgy adott vissza filmen, hogy nagyon sok közelképet, életlenséget és fénybevillanást használ. A Vakság persze nem horror, inkább társadalomkritika, csak azért hozom fel, mert szerintem jó ellenpéldája annak, ahogy a Birdboxot megcsinálták (amúgy itt írtam erről bővebben: filmvilag.blog.hu/2019/01/04/a_felelem_szive_josh_malerman_madarak_a_dobozban). A Quiet place számomra sokkal jobban működött, én imádom a csendet a moziban, de ennek a filmnek a hatásmechanizmusa éppen azért problémás, mert otthoni körülmények között szinte lehetetlen azt a tapintható csendet átélni, ami szerintem kell ehhez. Még moziban sem tökéletes, amikor én néztem, a másik terem basszusai folyamatosan átszűrődtek, mindig kirántva engem a film világából, értelemszerűen csökkentve a hatást, illetve ha a zsiger hatást megzavarja valami, elkezdek gondolkozni a látottak racionalitásán, ami nyilván nem lesz tökéletes, hiszen nem is ez a lényeg. Amúgy a nem látás/hallás sokkal jobban működött nálam a Don't Breathe esetében, ott ugye az egész kint-bent tematika ad ennek egy plusz dimenziót. Én is folyamatosan egzisztencialista szorongásban vagyok és minőségi horrorok valóban kiváló szelepek, ezért is emlegettük az évtizedösszegzőben az Örökséget, a Wailinget, a Valami követet, szerintem ezek fontosabb filmek, legalábbis az én ízlésemhez jobban passzolnak, mert komplexebbnek érzem őket. Nagyon köszönjük a kedves szavaid egyébként!
A Filmvilág blog titkos laboratóriumából hamarosan érkezik a minden igényt kielégítő nagy év végi toplistás podcast, de addig is következzenek azok az idei személyes kedvenceim, melyek ilyen-olyan okokból nem fértek ugyan a legjobb tíz közé, de 2020 sokkal üresebb lett volna nélkülük. A sorrend…..
A forgatókönyvírók a spagettiwesternek méltatlanul keveset emlegetett hősei, hisz róluk általában csak akkor emlékezik meg a filmtörténet, ha később rendezőként is hírnevet szereztek maguknak. Maguk a sztorik persze sosem tartoztak az olasz vadnyugat esszenciális összetevői közé, ahogyan frappáns…..
A spagettiszószos vadnyugaton bőven akadnék még olyan elfeledett vagy mellőzött B- vagy akár C-kategóriás alkotások, melyek ha nem is kerülnek be különféle toplisták és tematikus összeállítások fémjelezte kánonba, de egy-egy kimondottan kellemes másfél órát azért bőven szerezhetnek a műfaj…..
Egy szkeccsfilm akkor igazán jó, ha közben akaratlanul is elfelejtjük, hogy valójában szkeccsfilmet nézünk. A Békeidő esetében ez a kitétel ugyan nem teljesül, azaz egy-két ötlet gyengébb a többinél, a kilógó szálak valahogy mégis jól passzolnak az összképhez. Hajdu Szabolcsék egymáshoz hol…..
A kamaszkor és a felnőttlét határán gyakran kísérti meg az embert az a jellegzetes érzés, hogy pillanatokon belül valami rendkívüli fog történni vele. Újra és újra nekivágunk az éjszakának, ugyanazokkal a haverokkal ugyanott kocsmázunk csak azért, hogy bekövetkezzen végre az a várva várt valami,…..
Huber Zoltán 2020.04.23 22:30:50
@Hácsé77: azt szabad tudni, mennyi benne a valóság és mennyi a fikció?
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a giallók és komédiák egyre jobban legyűrték a westerneket az olasz közönség kitüntető figyelméért folyó kíméletlen versenyben. Az érdeklődés változására mindig szinte azonnal reagáló alkotók persze egyre jobban egymásba gyúrták az egymástól alapjártaton eléggé…..
A western látszólag az egyik legegyszerűbben és legegyértelműbben beazonosítható műfaj. Ha egy történet a térben és időben nagyjából jól behatárolható mítikus vadnyugaton játszódik, és/vagy felbukkannak benne bizonyos jellegzetes típusfigurák, akik fegyver segítségével érik el a szintén néhány…..
Hol volt, hol nem volt, tán igaz sem volt... Szóval annak idején, 2003-ban / 2004-ben írogattam a pécsi egyetemi lapba, a ma is létező Univ Pécsbe, kb. ezek voltak az első nyomtatásban megjelent írásaim (neten se jelent meg akkor még más tőlem, ha jól emlékszem, kivéve egy egészen-egészen korai…..
A rasszizmus problematikája visszatérő motívum a western műfajában. Különösen Olaszországban, ahol a politikailag elkötelezett alkotók a vadnyugati kulisszák között előszeretettel boncolgattak ehhez hasonló fontos kérdéseket. A My Name is Pecos mégis különleges daran, több szempontból is. A…..
A spagettiwestern csúcséve vitán felül az 1968-as esztendő volt, nemcsak a minőséget, de a mennyiséget tekintve is. Rövid időn belül tucatszám készültek a filmek, az írók pedig törvényszerűen kifogytak a bevethető ötletekből. A tömegtermelés miatt szinte minden korábban működő motívum gyorsan…..
Az olasz westernekhez számtalan ikonikus arc társul, a mániákus gonoszok és lelkiismeretlen szadisták első számú megformálójának egyértelműen a hírhedt Klaus Kinski számított. Bár a gazdag és eklektikus pályája csúcsára csak pár évvel később, a honfitárs Werner Herzoggal együttműködve ért fel, a…..
A sokat tapasztalt, rendkívül széles látókörű Dino De Laurentiis produceri trendérzékenységét remekül mutatja, hogy a spagettiwestern egyre nyilvánvalóbb lejtmenetében Sam Packinpah erőszakos és kiábrándult világát próbálta az olasz vadnyugatra csempészni. A hatalmas zsákmány lehetőségébe szinte szó…..
Egy műfajt elsősorban a halhatatlan remeklésekkel szokás jellemezni, holott a másik véglet is legalább annyira jellegzetes és izgalmas lehet. Nem a katasztrófálisat, az átlagos középszert érdemes kerülni, ha ugyanis valami tényleg annyira rossz, az bizony igen könnyen nagyon jó is egyben. A határ…..
Az olasz vadnyugat valóságos filmes aranyláz volt, ahol hirtelen mindenféle szerencsevadász és életművész felbukkant. Ha valaki a hatvanas évek második felében harmincas jóképű amerikai fickó volt és éppen Rómában tartózkodott, az könnyedén egy spagettiwesternben találhatta magát. A budapesti…..
A következő pár napban mindenki az Élősködőkről fog beszélni: Bong Joon-ho nagy meglepetésre a forgatókönyvért és rendezésért is megkapta az Oscart, majd a Legjobb  nemzetközi játékfilm és végül a Legjobb film kategóriák szobrait is besöpörte. Alább döntve a legfontosabb kategóriák nyertesei is…..
A western (Király Jenő kifejezésével élve) nagyon erős műfaj, azaz markáns, könnyen beazonítható elemekből épül fel, és csak nehezen keveredik más zsánerekkel. Ha pedig mégis, akkor is elsősorban western marad, maga alá gyűrve a külső hatásokat. E fenti filmelméleti tétel kiválóan megfigyelhető a…..