moccmacckó 2011.03.30 20:59:39

Bokortalan Lajosnak szeretném elmondani, hogy már másutt is láttam utálkozni, meg azt is, hogy aki a múltat bármilyen volt is az , fintorogva és nyafogva kirekeszti, magával teszi azt, és a saját jövőjével.

moccmacckó 2010.02.10 05:45:53

Lakik az utcánkban egy kéményseprő, minden évben jön behajtani, kötelező így fizetek, de az idén rávettem hogy takarítsa is ki. Jött is másnap egy kollégájával, és tényleg elvégezték a dolgukat, igaz kicsit sokat beszéltek , kicsit kíváncsiak is voltak, de végre csináltak valamit.
Viszont ez az eset eszembe juttatott egy régebbi történetet.Évente egyszer megjelent egy kerékpáros férfi, becsöngetett , és egyházi adót szedett, adott is róla pecsétes papírost. Majd úgy esett egy időben, hogy bocs mondtam neki sajna munkanélküli vagyok, most nem tudok fizetni.Semmi gond mondta, majd rá egy évre behajtotta rajtam visszamenőleg is. Csak megjegyzem,hogy nem járunk templomba, de hiszük Istenbe!

moccmacckó 2010.02.06 05:25:46

A múlt héten végre döntöttem, már nem viszek magammal se tollat, se papírt, előző vizsgálatokról sem. Elegem lett, így én sem megyek.A svédországi modellről meg csak annyit, hogy ott rövidre zárják a betegek problémáit,ha lázas vagy, pihenj otthon,csak akkor gyere vissza, ha három napig így van, akkor megnéz az orvos.Ha tényleg probléma van azonnal rövid úton igyekeznek orvosolni a gondot.Jól is keresnek, de csak egy hiba, és nem egy másik városban praktizálnak tovább ,hanem az utcán.Itthon mindez csak nyúlik-nyúlik mint a rétes tészta.

moccmacckó 2010.01.15 20:24:49

A férjem súlyos rákos beteg,több nehéz műtéten van túl, kell pénzt adni mert senki sem veszi a beteget emberszámba.A férjemet professzor műtötte legutóbb, a pénzt nem a zsebébe dugom a borítékban, hanem az asztalra csak úgy leteszem, nem láthatja mennyi, de mindig a "trendi" összeg. Az érsebész, a neurológus, a májsebész prof., sorolhatnám még... , olyan pillanatnyi gyorsasággal kapják föl a borítékot, mint a villám.

moccmacckó 2010.01.16 07:49:06

@trifid: Folyt. köv. :A borítékot bélelve igazából nem is az orvos miatt adom, mert végül is nem szokása egyiknek sem lereagálni, a férjem az aki szegény azt hiszi ettől majd valami változik, hogy jobb lesz. Az orvosi esküről ,nem tehetek róla ,rögtön Paracelsus jut eszembe, nem filozofálgatni akarok, de véleményem szerint csak az menjen orvosnak aki arra hivatást is érez.Bár azt tudom, mert emlékszem , hogy az elmúlt évtizedekben, és nem a közelmúltra gondolok, nem lehetett csak úgy egy jó képességű fiatalnak sem egyszerűen bekerülni a klikkbe.
Engem műtét előtt az évek óta kezelő orvos elküldött egy spec, vizsgálatra amire egy hónap után kerülhetett sor mert várólista van. Mire visszavittem az eredményt kiderült az orvos már egy messzi kisvárosban praktizált. Na most mi a szösz-möszt csináljak, bekönyörögtem magam a kollégájához, fogadott ugyan de másfél méternél nem jött közelebb hozzám, az íróasztal mögül vizsgált meg míg én mutogattam magam betegségét a vizsgáló asztalon.Utóbb még kétszer kerestem de nem volt szerencsém, a fájdalmaim és panaszaim persze nem múltak csak erősödtek.
Fogtam magam az interneten találomra kerestem egy magánrendelőt, bejelentkeztem,még aznap 10000- ft-ért kaptam egy beutalót ct-re. Megyek időpontot kérni és a várakozás pillanataiban véletlenül rátévedt a szemem a kifüggesztett mi mennyibe kerül táblázatra, és látom az enyém 80000-ft.Legnagyobb meglepetésemre a doktornő azt kérdezi tőlem hogy kifizetem-e a költséget, mert ő erre a magánrendelésről származó papírra, csak térítés ellenében teheti meg a vizsgálatot.Ha nem akarom kifizetni menjek vissza és hozzak egy olyan beutalót amin egy intézmény pecsétje van. Nosza vissza, hozom a papírt, persze idő az telik hónapokban mérve, a ct-n közlik hogy csak az egyik
oldalamba juttathatnak folyadékot, valami miatt a másikba nem lehet mondjam meg az orvosomnak. Körülbelül két hét múlva közlöm is vele az üzenetet, amire azt feleli az nem lehet, majd ő megbeszéli a doktornővel a szitut. Kb másfél hónapja beszéli közben ünnepek , újév, keresem szabin van majd jön és konzultál, és egyszer csak a naptárra nézek és látom kerek egy év telt el azóta hogy vándorútra indultam a panaszaimmal. A helyzetem csak rosszabbodott miközben nem történt semmi, magamtól beszereztem egy nem recept köteles gyógyszert amivel persze csak az időt húzom, viszont most már kifejezetten gyomorrángást kapok ha telefonálnom kell ez ügyben. De én vagyok a legkisebb baj....

moccmacckó 2010.01.17 08:05:54

@cochran: Tapasztalatlan vagy még, az élet sokkal bonyolultabb és zűrösebb dolgokat varázsolhat köréd mint azt hinnéd.Kívánom ne így legyen, bár eltudnálak egy-két, orvos és én sztorival szórakoztatni, de legyen inkább szerencséd! Meg mindenkinek!