Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kopaszodom

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ma reggel jelent meg a Focus-ban egy igen hosszú tudományos cikk arról, hogy a koronavírus kapcsán bizonyítást nyert az a régi feltételezés, mely szerint az ideológia alapon üldözött Euro 5-ös dízeleknek nagyjából nulla hatása van a városok levegőjének nitrogén-oxid szintjére.Töredékére esett…..
kopaszodom 2020.04.13 17:55:23
@Coachner: Nem látom jó megoldásnak az üzemanyag cellás és/vagy a gázüzemű motorok alkalmazását zsúfolt városi környezetben. Ott, ahol sok ember és jármű kell osztozzon kis téren (pl belvárosok) nem gondolom, hogy jó ötlet, ha a jármű bármit is kipufog. Vizet se. Nyáron elviselhetetlenné tenné az életteret a megnövekedett páratartalom miatt, télen meg ugyan ez a pára lecsapódva és megfagyva minden elviselhetetlenűl veszélyessé tenne. Zsúfolt területeken (de sok más helyen is) csak az elektromos hajtás lehet a jövő. Akár akkumulátorral, akár indukciós, vagy más módon való energia ellátással, de tiszta kell legyen az üzemeltetés, mert sem füst, sem gőz nem lehet megengedhető ilyen helyen.
Időről időre megjelennek mindenféle számok a külföldön élő magyarokról, amiket aztán mindenki a saját íze szerint értékel. Amiért a napokban megjelent németországi számok igazán érdekesek, azok nem feltétlenül maguk az adatok, hanem a mögöttük egyre jobban látható…..
kopaszodom 2019.04.20 19:46:08
Más nevében nem tudok nyilatkozni. Mégis kétlem, hogy csak én és a szűk környezetem élte meg úgy a külföldre költözést, mint én.
Azt látom a cikkekben és a hozzászólásokban is, hogy minden a pénz körül forog. Nyilván ez is fontos szempont, de ha ez lenne minden, akkor az egész világ Norvégiában, vagy más jóléti államban élne. Tehát más körülmények is közre kell játszanak.
Az én személyes tapasztalatom, hogy közre is játszanak.

13. éve élek Írországban, ahová sokkal inkább a magyar hétköznapokból való elvágyódás, mint az anyagi szükség terelt. Elegem volt a panasz versenyből, a mindent átszövő politikai barikád építésből, az irigységből, a gáncsoskodásból, stb. Menni akartam, bárhová. Nem mondom, hogy Írország a legjobb választás, de akkor ez tűnt kézenfekvőnek.

Nyílván sokat dobott az életminőségemen a szélesebb anyagi lehetőség, amit itt kaptam, de sokkal meghatározóbb, az itteni hétköznapok minősége. Itt is van sok hiba, sokminden, amin lehetne és kellene is javítani, de összeségében, sokkal jobb itt élni az itteni értékrendben, mint ahonnan eljöttem.
Bármilyen gazdasági fellendülés is fog végbe menni Magyarországon -amit szívből kívánok az ott élőknek- kevés lesz nekem ahhoz, hogy vissza költözzek. Ez pedig sokkal inkább ideköt, mint kötne egy gyermek, vagy bármi más.

A környezetem túlnyomó része osztja a meglátásom és leginkább a Magyarországra jellemző embertelen életfelfogás ami kioltja belűlük a honvágyat. Ez nem csak politika, nem csak nemzetgazdaság, nem csak oktatás politika, nem csak egészségügy, nem csak foci, stb. ez sokkal összetettebb dolog.

De tény, hogy a Soros plakátok, a korházak állapota, a migráncsozás, a vezető politikusok pofátlansága, stb. nem abba az irányba tereli az országot a szemünkben, ami közelebb vinné egy olyan országhoz, ahová vissza költöznénk.

Írországban mosolyognak az emberek, kedvesek egymással és valünk is, segítőkészek, türelmesek. Bár itt is vannak bűnözők, meg inkorrekt hazudozók, de annak ellenére kellemesebb itt átélni egy átlagos szerdai napot, hogy a legtöbb erény csak felszínes szokás. Ha nem is őszinte a mosolyuk, mosolyognak.
Ezt nehéz volna pénzre váltani, de nekem -és sok más itt élő magyarnak- mégis sokat számít.

Lehet furcsán, sőt hálátlanúl hangzik, de az az igazság, hogy pár napos Magyaroszági látogatás is elég ahhoz, hogy valami honvágy félét érezzek vissza Írországba. Nem csak én számolhatok be erről, de én tudom, hogy előtte soha, hasonlót sem éreztem Magyarország iránt.

Abban viszont biztos vagyok, hogy ezt igazán csak azok képesek megérteni, akik már meglépték a külföldre költözést. Nem mindenki érez így, mert nem mindenkinek váltak be a számításaik, vagy a rokonok messzesége elviselhetetlen teher, esetleg valóban rossz környezetbe tereli őket a sors, ahonnan akár hová, de menekülnének és ezért inkább mennek vissza, amint lehet.
De aki sose lépte meg, hogy külföldön próbáljon szerencsét, az nem értheti meg az ittlét lelki oldalát. Ok, tényleg csak a pénzt látják a külföldben, ami messze nem minden. Sőt!

Őszintén mondom, hogy kétszer ilyen jó anyagi helyzet reményében sem költöznék vissza. De azt belátom, hogy ezt nehéz grafikonokon ábrázolni. :-D
Milyen vibrátorokat és óvszereket használtak a középkorban? Mely szexpózokat engedélyezte az egyház? Hogyan kaphatta vissza egy asszony a szüzességét, illetve kiket hívtak, ha nem állt fel egy férj pénisze? Íme 7 bizarr hálószobatitok a középkorból:..
kopaszodom 2016.08.07 01:16:18
@BéLóg: Pont tegnap jártam a Mallorca-i La Granja nevű helyen, ahol sok minden más mellett, a "nem létező" erényövekből is ki volt állítva néhány.
Könnyen lehet, hogy 1800-ban. Esetleg 1950-ben. Mikor volt vége? 1910-ben. Vagy 1960-ban. Nem viccelünk, hanem egy felmérés szomorú tanulságait osztjuk meg. Sokszor és okkal-joggal kritizálják a mindenkori magyar oktatási rendszert (mi sem vagyunk ezzel másként), ám az alighanem…..
kopaszodom 2012.11.05 23:53:20
Had írjak erre valamit, ami sokakat talán felkavar! Tőlük elnézést kérek, de a véleményem komolyan gondolom.

Át kellene értékelni a tudás milyenségének fontosságát. Nem biztos, hogy két lábon járó lexikononkat kell képezni az iskoláknak. A gyakorlati, hasznos tudás felé kellene orientálódni.
Egy jobb képességű magyar ember, ma akár idézni is tudna a Toldiból, vagy fel tudja sorolni az Aradi vértanúk neveit, de nem biztos, hogy meg tudna felelni egy állásinterjún, vagy értelmezni tudna egy hitelszerződést. Pedig az élethez elsősorban ez utóbbiak kellenek.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy felesleges tudni, hogy mikor volt az I. világháború! Csupán azt, hogy nem az az alap. Ha már megtanították a fontos dolgokat, akkor jöhetnek az extra ismeretek, amivel egy sikeres bunkóból, egy sikeres művelt ember lehet valaki. De a műveltség csak extra. Abból megélni nem lehet és az oktatás az életre kell(ene) neveljen.

Én nagyobb bajnak látom, hogy egyre több az olyan élethelyzet, mikor egy analfabéta ügyesebben menedzseli az életét, mint egy több diplomás művelt embert. Ez pedig nem értékrendbéli kudarc, hanem az oktatás kudarca. El kellene felejteni, hogy a műveltségi vetélkedőkre készítenek fel az iskolák az élet helyett. Szerintem ez az értékrend, egy zsákutca.

Kíváncsi volnék, hogy abból a közel 3000 megkérdezettből, hány pipálná le egy egy életszerű helyzet gyakorlatban magát a kérdezőt!