B.B.Balarám 2010.06.09 19:51:32

- Mitől jász a jász? Tán attól, amitől magyar a magyar, vagy amitől ember az ember?
Lényegi -halhatatlan- lényünk nem ember, nem magyar, nem jász, de mi embernek tudjuk/hisszük magunkat, így oktalanság messze vinni a gondolatot.
Azok a jászok, akik jásznak vallják magukat, mitől azok, ha magyar, alán, oszét, tatár, tót, palóc, stb. gének hordozói?
Talán a hit (hit-vallás)? De melyik hit? A keresztény biztosan nem, hisz a jászok évezredekkel előzték meg a kereszténységet és akkor is jászok voltak a pusztai nomád (vagy letelepült) életvitelükkel, hitrendszerükkel.
Jászok azok akiknek sem génjeik, sem hitük nem az ősi jász?

B.B.Balarám 2010.06.20 21:19:21

Kedves Moderátor(ok)! Mi volt a gond kérdéseimmel, hogy törlésre került?

B.B.Balarám 2010.06.20 21:20:22

Bocs. Az előbb nem látszott.

B.B.Balarám 2010.01.17 23:39:43

A „Három kő” egy jajkiáltás az emberi sokasodás ellen. Számtalanszor kondítottak már vészharangot jószándékú emberek a Föld sorsa okán. (Jelentem Föld akkor is lesz, amikor ember már nem!) Legutóbb a Home - Otthonunk, a Föld című francia dokumentumfilmet láttam, ahol meg-meg említik a túlnépesedést, de sosem esett szó arról, hogy: - Emberek ne szaporodjatok-(TÚL)!!! – mármint globálisan. (Megemlíti a film, hogy valamikor Haiti a Karibi térség egyik gyöngyszeme volt. Ma csak külső ellátás révén képes a fennmaradásra. A mostani földrengés miért követelt oly sok emberáldozatot? Mert elsokasodtak, túlzsúfolódtak és alkalmazva az emberi civilizáció valamennyi vívmányát zsúfolt városi létformát teremtettek. – Annak idején mikor az ugyancsak sok-sok emberáldozattal járó cunami okozta árhullám történt, egyetlen vadon élő állat sem esett áldozatul, mert előre megérezték -természetes életmódjuk okán- a veszélyt és még időben odébb álltak. A fejlett ember bambán rácsodálkozott, hogy bejön az árhullám a szobájába – ez a fejlődés???) Mivégre ez a sok ember(-i létforma)? Komolyan kérdezem. +++ Miért nem lehet beszélni azokról a tévtanokról melyek a „sokasodjatok és szaporodjatok” elvet követik, vagy azokról a „nemes” emberi törekvésekről, hogy „ne hogy már kihaljon egy nemzet!”. Hány, de hány nép, nemzet halt már ki az emberiség történelme során (mindig élőkörnyezetük elpusztítása okán!) az élet megy tovább. Miért tabu a születésszabályozás? (Egykor voltak olyan népek, ahol a fogantatás a férfiak „kezében” volt. Hely-idő-körülmény szerint döntöttek, hogy foganjon utód, vagy sem. Nem volt túlnépesedés, nem volt környezetrontás. Bocs letelepedett életmód sem volt.) +++ Miért kell hogy sokan legyünk? Miért van ez így? +++ Kérdéseim nem költőiek!

B.B.Balarám 2010.01.08 11:28:59

@T.Viki: Kedves Viki! Az általad fölvetett Powell is gondolat kritikájaként: Az Atya kebelében tartózkodó lények ha tökéletlenek, akkor az Atya tökéletlen. Az én Atyám tökéletes és a kebelében tartózkodók is. Ha a Teozófia azt tételezi fel, hogy az Atyának is fejlődnie, tökéletesednie kell, akkor a Teozófia számára nem létezik TÖKÉLETES ATYA? Vagy: a létező Atya nem tökéletes, csak az emberi képzelet szüleménye a tökéletes, mint eszmény, de ilyen nincs csak majd végtelen soká lehet, ha megtörtént a fejlődés, a tökéletesedés? +++ Ha az Atya kebelében lehet tartózkodni, akkor Ő nem lehet nemszemély, nem lehet Tudat – Fiai nem lehetnek tudat-egységek. Tényként fogadom el, hogy tudata csak Valakinek lehet, valaminek (személytelen létezésnek) nem tudok tudatát elképzelni. Ha az egész nagy EGY, vagy AZ egy végtelenül hatalmas tudat volna (csak) akkor is kell legyen Valaki AKIÉ ez a TUDAT. Nem tudok elképzelni személytelenből fölépülő személyt, de természetes, hogy minden személynek van tudata, van személytelen kisugárzása. Tehát a cél számomra csak a Legfelsőbb SZEMÉLY lehet. Szerintem akiknek célja a TUDAT, azoknak lesz majd még egy körútja, hogy azt meghaladva eljuthassanak a tudat birtokosához; eszmény szinten is, megvalósítás szintjén is és ténylegesen is. +++ Az athanázihitvallás (amit nem ismerek) szerinti egyenlőség helyett hasonlatosság kifejezést gondolok árnyaltabbnak, mert az egyenlő az egyenlő, mintegy ugyanaz, a hasonlóság, meg olyan mint az, de nem az. Pl.: testem összes alkatrésze „én” vagyok, miközben egyik sem vagyok én, hisz igazi lényünk nem ez a test. +++ Rövidítve okfejtésemet: ha nem ez a test az énünk, ha lényegi lényünk helye az Atya kebelében van, akkor nem az volna az egyedül üdvözítő, hogy EL INNEN? Aminek számtalan tanítás számtalan útját-módját leírja. Követjük azokat? Vagy miért nem követjük? +++ Szeretettel: Balarám

B.B.Balarám 2010.01.08 11:31:17

Kedves Napló! A tanulságot előre írom, hogy aki nem akarja, ugyan már ne kelljen elolvasni ennyi sokat. TANULSÁG: keresni kell – aki keres talál – mindenki azt fogja megtalálni amire érdemes és ha azt komolyan veszi és abban serénykedik akkor a maga útján megy oda, amire megérett. De tenni kell – ragaszkodásokról erőlködés nélkül le kell mondani. +++ Hogy necsak „elmeforgató agyalmányokkal” terheljem a Kedves Olvasókat -(bár) mint nem teozófus- had ejtsek pár szót -mint lelki törekvő- személyes megtapasztalásokról (is). 36 évesen (un. krisztusi-korban) kerültem olyan társaságba, ahol nem anyagi, anyagi boldogulási eszmények voltak a meghatározók. Utólag meggondolva természetes, hogy ez nem volt véletlen hisz egész addigi életemet (is) az igazság, mi több az Abszolút Igazság keresése határozta meg. Mivel pogányként születtem, materialistaként nevelkedtem, eszményeim is mindig a tudományban remélték megtalálni minden magyarázatát és valamennyiünk életének boldogítását. Akkor „szocializmus” volt és számomra a világ megismerése és a kollektív boldogság volt az eszményi. Isten nem létezett. Nem szorultunk rá. - Nem kaptam előítéletes nevelést és nem is voltak előítéleteim. Hittem abban, hogy mindenki a társadalom hasznos tagja és mindenki meg fogja találni önmegvalósítását, amit akkor az egyéni boldogságban tételeztem fel. Örömből fog a mérnök mérnökölni, a fejőnő fejni, az orvos orvosolni, a kukás kukátüríteni mert abban a tudatban van, hogy ő arra hivatott és az az emberi élet fontos (mi több nélkülözhetetlen) része és boldog, hogy embertársait segíti. Arra törekszik a munkáért magáért, hogy a legjobb mérnök, a legjobb fejőnő, orvos, vagy kukás legyen. És nem lesznek nyomorultak. Ilyen volt az én szocializmusom. Aztán velem is megéltette a sors a világi és társadalmi változásokat és hamar beláttam, hogy régi eszményeim nem aktuálisak. Pénzt kell csinálni, mert azon minden emberi vívmány megszerezhető, azzal minden pótolható és akkor majd boldogok leszünk – senki nem mondta ki, hogy ez nem érvényes mindenkire. De én nem pénzt akartam csinálni, hanem boldogságot. Hát biztos ezért keveredtem olyan társaságba, ahol másként gondolkodtak. Nem lett hitem. Nem világosodtam meg. Nem volt semmilyen istenes élményem, csak amint elkezdtem olvasni a Bagavad Gítát és hallgatni az ahhoz fűzött magyarázatokat, lett világos hogy: - Hát ez természetes! Minden egyes pontja -számomra- a világ legtermészetesebb dolga: istenestől, karmástól, reinkarnációstól, vegetariánusostól, kasztrendszerestől, stb. Szerencsére nem kellett semmiféle vallási előítéletet/meghatározottságot levetkőznöm, hisz nem volt. - ISTEN-TUDATÚ lettem. Mantráztam, hallgattam, olvastam, gondolkodtam és első dolgom volt, hogy elhagytam húst, alkoholt, gombát, hagymát, teát - cigarettát, kávét már korábban. Szerencsejátékot sosem űztem (a potya korábbi életemben sem vonzott) a szex pedig lassan magától elhanyagolhatóvá vált – nem volt motivációs tényező. Dolgoztam, családot tartottam/neveltem, korábbi -amúgy addig sem meghatározó- rokoni, baráti kapcsolatokat mellőztem – mert nem értettek meg, nem fogadtak el, akkor hát minek – nem vagyok én misszionárius. TV nézést, rádióhallgatást, újságolvasást abbahagytam – és nem állt meg a világ. Semmi különleges nem történt – s látám, hogy ez jó. Vagy a bajok kerültek? Vagy ami másokkal is megtörtént az számomra már nem volt probléma? – pedig úgymond probléma, bonyodalom a volt bővivel. Megnemértés, ferdetekintet, halálesetek, ismerősök-, rokonok körében betegségek, stb. mégis minden RENDBEN volt. Aztán építkezés, albérletek, költözések, nagy gyerekek nagy problémák, mindig kevés a pénz és mégis minden RENDBEN volt. Írni kezdtem. Előbb tudományoskodót, majd filozófikust. Jött az emberi gyökérkeresés. Azt hogy lényegi lényünk nem ember azt már akkor is tudtam, de mégis kívánkozott ötvenéves fejjel az eszmei valahovatartozás, ami nem egyház, nem vallás, nem párt, nem klub, vagy egyesület. Amatőr őstörténetkutató lettem – a jász-ság kutatója. Intuitív csodavilágba érkeztem, aminek semmi köze nem volt Istenhez, mégis mindig Ő körülötte forgott/forog a világ(-OM). Aztán jött a szépírás, szerelem, válás, tragédiák, új család, kisgyermekek, új rokonság és engedményeket kellett tenni és minden RENDBEN van. Közben a TT fórumon hepciáskodok és minden RENDJÉN van. Lám az Isten-tudatu ember is tud abnormálisan normális életet élni -legyünk ÉRINTETLENEK- és a fű zöld, a gyermekek nőnek, a világ meg megy elrendezett útján. +++ Üdvözlettel: Balarám

B.B.Balarám 2010.01.17 23:04:21

@T.Viki: Kedves Viki! Ha a Teozófia abból indul ki, hogy a „logosz” hierarchikusan magasabb és magasabb szintű, akkor szerintem természetesnek kell lennie, hogy van egy „legfelsőbb logosz”. Mindeközben annyi észrevételem -és fixa ideám- van, hogy „logosz”-a csak Valakinek lehet. Az én „értelmező-szótáramban” a logosz nem teremtő igét jelent, hanem tudást. Egyet értünk, hogy a teremtés kiinduló pontja a teremtő ige, a mi univerzumunkban ez az OM. (nem A-U-M, hanem csak egyszerűen, világosan OM, ahol az „O” a kerek egész, az „M” -az „m” betű alakja szerint is- a hullám, a változás, a harmonikus váltakozás – mellesleg a kettősség: van-nincs, lét-nemlét, fény-sötét, stb.) Ha a”logosz”-t „a szó” „az ige” értelemben használjuk, akkor is van (kell legyen) Személy -nevesen Isten- aki ennek forrása, okozója. Nem hinném, hogy a végtelen sok „ige” úgy csapong a végtelenben és valami megmagyarázhatatlan folytán egyszercsak teremtéshez/re vezet. Erről szól „semmimese” című fricskám a személytelen-hívők felé. (meg kell jegyeznem; materialisták és személytelen hitűek is jót derültek(nek) a semmimesén). +++ Ha a ”fejlődés” szó alatt fejlettségi szintet értesz, akkor világosabb a helyzet, hisz egyértelmű, hogy vannak alacsonyabb- és magasabb-, majd Legfelsőbb (ISTEN) fejlettségi szint. De mivel Isten -csak- egy van, így „Ő”-vé fejlődni nem lehetséges. +++ A TT „nyilvános” Fórumán -valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán- pont hasonló kérdés merült fel. (biztos csak én provokáltam ki :-) ) +++ Az „anya-magzat” viszony szerintem addig „sántátlan” Atya és teremtmény vonatkozásában, amíg meg nem születik a magzat (persze ez sem igaz, de most az analógia kedvéért) hisz Isten = MINDEN s mivel minden Őbenne VAN, így a teremtéskor sincs Ő-belőle kiáradás. Ő-n belül vannak örökké megnyilvánulások és megnemnyilvánulások más-más szférákban és így a teljesség is, a rend is, és az egyensúly is örök, mint Ő maga. Ahhoz pedig, hogy mindez -és még sok-sok fantazmagória- Ő-rajta belül történhessen, neki Valakinek kell lennie, nem lehet egy gondolat, egy hangvibráció, egy vágy, egy kisugárzás, vagy ilyesmi. (gondolata valakinek van/lehet – hangvibrációnak forrása van – vágya személynek van – kisugárzása valakinek van, stb.) +++ Kedves Viki! Szerintem nem csak egységélmény lehetséges, hanem egység-tudat is. Amiket írok számomra világosak és (nekem) nem hit kérdése. Értem, hogy az energia (személytelen kisugárzás) képes materializálódni, de energiát forrás nélkül nem tudok elképzelni. (bár hogy mikor-hol-mimódon materializálódik valamely energia, annak is van okozója és ha az az okozó mondjuk vágy/szándék/akarat/gondolat azoknak is kell legyen forrás Valakije) +++ A „karma, darma taszigáló” hatásához annyit tennék, hogy igazad van, hisz minden ami anyagi az mulandó, életről életre (szinte 100%-osan) elvész, de ami lelki, az örök és sosem vész el. Életről-életre összeadódik – oly módon, hogy vékonyabb lesz lényegi lényünk anyagi befedettsége. Aki ma a világ összes tudományát magáévá teszi, az teste elhagyásakor egy pillanat alatt elillan. De aki csak egy lelki cselekedetet hajt végre ezen életében, vagy csak egy nemes lelki gondolatot megvalósít, a következőben már kevésbé lesz anyagilag-fejlett. +++ Szeretettel: Balarám

B.B.Balarám 2010.01.07 22:24:10

Bejegyzésként szerettem volna, de csak ide sikerült:

Levéljáró

Van egy madár; levéljáró, hogy is néz ki egymindegy. Egy mért fontos, hogyan lépdel vízinövény levélre. Van egy növény; vízi növény levélzete vízen ring, mi formája szirma, szára az hogy milyen mindegy is. Átkelnél a vízi tükrön, hogy teheted nagy talány? Hidat verni képtelenség ha csak egyszer hágnád át. Kövesd hát a levéljárót, mikor útban akadály. Lépkedj szépen egyről egyre, nincs itt semmi nagy talány. Nincs hát persze csak ügyeljél két levél közt mit tegyél, mivel lábad bizony kettő kell hozzá így két levél. Egyik lábad egy levélen, másik nyugszik másikon, így jutsz által biztonságban, ne veszítsd el a nyomot. Mondhatod azt; - Lehet talán sánta is e példázat - de azt hidd el egy helyt nem lész, egy levélen két lábbal. Hogyha megállsz levél süllyed, víz meg ellep odavagy egy levél csak egyet bír ki, ne állj kedved ne lohaszd. Mozdulni kell, menni egyre ez ember természete, megtorpanni egyre állni, helyben egyben nem lehet. Igen ám, de biztos lépést csak az ád ha lábbal érsz, bizton aljat ami elbír nem hagy cserben, ki nem tér. Legyen ezért szilárd levél minden miben kapaszkodsz, járatlanság tudás híja biztonságot nem ad jót. Erősítsd a levélzetet, mint a szikla oly legyen, az is miről ellépsz egyre s az is mire érkezel. Kettő között ingovány van, mindent fojtó süppedék, kerüld messze: - Neked véged! - hogyha levél közé lépsz. Azt is mondják bölcs tanítók; örök mozgás egyik út, másik pedig az hogy biztont, erőt tudjál legalul. Az is fontos -el ne feledd- hátra hagyni úgy lehet, dolgot hogyha előtted egy sokkal üdvözítőbb hely. Ha nem biztat mi elöl van, nem mersz lépni nem is vágysz, min meg topogsz nem bír soká, elmarad a változás. Elmarad, hogy legyen másként, legyen úgyan ahogy jobb, de ne feledd mindkét lábad jó szilárdan megálljon. Régiről el úgy rugaszkodj, hogyha erős már az új, de újra is úgy helyezkedj, ha a régi támaszt nyújt. Így kövesd a levéljárót, lásd a példát mindenütt, ne csak rohanj eszed vesztve, tanuljál természettül. Ne csodáld a káprázatot múló szeszélyt víziót, figyelmesen éld az élted, tanuld ki a csíziót. Persze mindez csak akkor megy hogyha által kélni vágysz, ha a mocsár neked vonzó, maradjál de pórul jársz.