Adatok
Mr. Szkeptikus
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ugyan eltelt egy kis idő, mióta legutóbb írtam, de az ünnepek alatt így alakult :). Legutóbbi bejegyzésemre kaptam egy elgondolkodtató kommentet, és végül úgy döntöttem, hogy válasz komment helyett a téma megér egy újabb cikket. Először is nagyon örültem a reakciónak, hisz…..
Ma egészen váratlanul rábukkantam egy régebbi napló bejegyzésemre, ami kissé elgondolkodtatott...
„Éljem meg az érzéseimet, hagyjam, hogy átcsorogjanak rajtam…” Erre jók a barátok. Ellátnak mindenféle hasznos, praktikus és gyakorlatias tanáccsal. De hát…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Azzal nagyon is egyetértek, hogy akkor vagyunk harmóniában önmagunkkal, ha a szív és az ész egyugyanazon irányba vezet minket. De valóban mindig csak két út lehetséges? Mert szerintem minden döntési helyzetben három megoldás egész biztosan lehet. Ezt ismét néhány bugyuta példával világítanám meg: „Fiacskám, meg kellene már házasodnod! A-t vagy B-t akarod feleségül venni? - Egyiket sem” - válaszolom. Vagy: érdeklődöm barátnőmtől, hogy a kapcsolatunk szerinte folytatásra érdemes-e? A válasza egy határozott „nem tudom”. (A Nők, ugye :) Vagy: sziklamászás közben a társam megcsúszik, s egy oromban megkapaszkodik. Legalább három lehetőségem van: 1. kötelet dobok neki, 2. nem dobok kötelet neki, 3. leugrok a szakadékba én is. Természetesen nem öngyilkosságra akarlak biztatni, pusztán azt akarom mondani, hogy nemcsak „igen”-t vagy „nem”-et tudok mondani, hanem azt is, hogy az adott döntési helyzetben nem kívánok dönteni. Mondhatnám úgy is, hogy az Enter és a Backspace mellett mindig ott van az Esc lehetősége is. Persze, mindez felfogható úgy is, hogy előbb mondok egy „igen”-t vagy egy „nem”-et magára a döntési helyzetre, majd pedig hozok - ha hozok - egy „igen-nem” döntést magában a konkrét helyzetben. De számomra a kétszerkettő hárommal egyenlő a dolgok ilyetén felfogásában is (matekból épp sikerült leérettségiznem, bocsi :), minthogy nemleges döntés az is, ha azt mondom, hogy ebben a helyzetben dönteni akarok, de végül is nem döntök semmit. És milyen érdekes, hogy a harmadik út lehetősége benne van a bejegyzésednek egy későbbi részében is: „Ami pedig a két rossz munkahely közötti választást illeti, az első reakcióm kapásból az volt, hogy Ember, miért választanál két rossz munkahely között! […] Két rossz munkahely közül tehát egyiket se válaszd, mert nem teszel jót magaddal.” Íme, itt áll a negyedik példa is!
„Mit jelentenek a racionális érvek? Azt, hogy nem a szívemre, hanem az eszemre hallgatok? Azt, hogy elfojtom az érzéseimet? Esetleg azt, hogy az egóm kerekedik felül?” Ezt semmiképpen sem jelentheti, én is úgy gondolom, bár ez a kérdésed kétségkívül fogós. A racionális érvek számomra ott jelennek meg (a definiálás elől ügyesen kitérek), amikor a döntésembe megpróbálok bevonni rajtam kívül álló, tőlem független, „objektív” tényezőket. Két béna példa megint: gazdasági válság van, romlik a cégem anyagi helyzete. Muszáj elküldenem embereket. Vagy: a barátnőm lelépett. Igen, az a pasas valóban gazdagabb, mellette Ő biztosan boldogabb. Nekem pedig az Ő boldogsága a legfontosabb.
Végül pedig kapcsoljuk össze a dolgokat: „akkor vagyunk harmóniában önmagunkkal, ha a szív és az ész egyugyanazon irányba vezet minket.” Mint minden döntési helyzetben, itt is három lehetőségünk van: 1. helyesen racionalizáljuk az érzéseinket 2. helytelenül racionalizáljuk az érzéseinket 3. nem racionalizáljuk az érzéseinket. Hogy melyiknek milyen következménye és hatása lesz? Saját tapasztalataiból kiindulva, úgy gondolom, már mindannyiunk megadta a választ erre a kérdésre.