Adatok
AfterMárton
101 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Fények. Sötét. Lüktető fájdalom. Lassú, édes csönd. Zajok, de egyre tompábban. Cseng a fülem, olyan hangosan, hogy lassan mást sem hallok, a világ -- végre, Istenem, végre -- eltűnik, tejfehér ködbe vész, a kutya nedves bundájának illata még behatol valahogy az érzékeim…..
Csönd volt körülöttem. Haver már arrébb húzódott, lehasalt, fejét a két mellső lába közé fektette, és onnan nézett. Néha halkan nyüszített, de nem jött közelebb. Lehunytam a szememet, és egy régi-régi nyár jutott eszembe, még a lány haját is éreztem. És emberek voltak…..
Észak. Olyan sok minden vonzott ide, pedig (legalábbis a szárazföldön) olyan sok helyre mehettem volna. De otthon nem volt jó, délen nem volt jó, maradt a világnak az a része, ahol egyszer már jártam, és ahol akkor is, amikor nyüzsgött az emberi élet a Földön, az ember egyedül…..
Lassan haladtunk. Nem tudom, milyen évszak volt (és ebből eszembe jutott, hogy út közben valami egyetemi város könyvtárában meg fogok állni és tengerészeti könyveket is be fogok szerezni, meg csillagászatit is, muszáj), de elég hamar sötétedett már. Haver mellettem ült, a…..
2013 szeptembere... Az utcán tüzek égnek, kiabálások hallatszanak, a családom meghalt, a legjobb barátom pedig a szobában fekszik, és én tudom, pontosan tudom, hogy mindjárt ő is meghal, ma, holnap, egy hét múlva, de meg fog halni, és már azt is tudom, hogy én nem. Legalábbis nem…..
Amikor visszaértem a Bakonyba, mindent ugyanúgy találtam, csak a romok már nem füstölögtek. Gyönyörű volt az erdő, szomorúan, szuvas fogként ásított a tisztás a szénné égett faházzal. Valahogy nem bírtam elviselni a látványát, de nem akartam elmenni onnét, nem tudom, miért.…..
Végül a lehető legfurább -- és legszörnyűbb -- módon találkoztam újra egy emberrel. Ezúttal sajnos nem volt álom vagy képzelgés. A kihalt autópályán kerülgettem a roncsokat, egy hosszabb szakaszon érezni akartam a sebességet -- már amennyire a megpakolt, utánfutós kisteherrel…..
Haver... Igazából hosszú idő óta most engedtem először -- tudván, hogy úgyis útba fogom ejteni a Bakonyt az úton --, hogy a bánat utat találjon magának. Nem tudom, hol van a kutyám. Úgy éreztem magam, mint egy kisfiú valami mesében, csókolom, nem tetszett látni a kutyámat, de…..
Amikor -- több napnyi szinte folyamatos piálás után -- végre újra leültem gondolkozni, rájöttem valamire. Túl könnyű volt itt az élet. Nevetséges gondolatnak tűnt elsőre, de mégis éreztem, hogy igaz. Amikor a kis házban voltam, télen, rengeteget küszködtem, itt viszont…..
Tulajdonképpen le sem kellett játszanom a kazettát ahhoz, hogy tudjam, valami nagyon nagy baj van. Már önmagában az a tény, hogy alig emlékeztem, mikor és miért szereltem fel, árulkodó volt. Bevillant a kép, ahogy tökrészegen, egy sámlin állva idétlenkedek. Magam ellen. Ez olyan…..
Amikor végül derengeni kezdett az igazság, nos, akkor italhoz nyúltam újra. Csak ezzel az volt a baj, hogy egy-egy pohár semmire sem volt elég, attól csak élénkebbek lettek az emlékek, de ilyenkor már benne voltam, hadd menjen, és addig ittam, amíg eléggé el nem tompultam ahhoz, hogy…..
Néha azt vettem észre, hogy eltelt egy-egy nap úgy, hogy nem emlékeztem rá, mit csináltam. Régebben is volt olyan, hogy átmentem az egész városon autóval, és mikor odaértem a célhoz, fogalmam sem volt róla, hogy hogyan. De ez azért más volt, azt hiszem. Tettem a dolgomat,…..
Egy idő után nem kénytelen voltam szembenézni a gondolattal, hogy végül is mi történt velem. Ki bántott? És miért? Amikor ezt a kérdést feltettem magamnak, roppant szomorú lettem. Sajnáltam magamat, hogy minden vágyam volt egy emberi lény társasága végre, és amikor azt hiszem,…..
De valami baj volt. Éjszakánként, ha nem bírtam aludni, az utcát bámultam, a mozdulatlanságot, a kihalt, sötét aszfaltot, és egyre többször láttam elvonaglani egy-egy szerencsétlent. Eleinte ez nem ijesztett meg, bár persze jobban szerettem, amikor nem mászkáltak körülöttem…..
Nem Haver volt. Egy farkaskutya ugatott egy kerítés mögött. Úgy csinált, mintha nem tudna kijönni, pedig ha ez igaz lett volna, már régen éhen kellett volna halnia. De most a dolgát végezte, a dolga pedig az volt, hogy a kerítés mögül jelezze, nem szeretné, ha bemennék oda, ahol…..
A legrosszabb az idő volt. Hogy ha még tudtam is volna, hogy mennyi idő telt el -- mondjuk két nap --, azt semmiképp nem tudtam, hogy mihez képest. Mihez tudtam volna egy ilyen világban igazodni? Annyira egyformák -- és a gondolatok kavalkádja miatt mégis annyira különözők --…..
Nem tudom, mi történt. Nem tudom, hol vagyok. A kezem véres, a fejem fáj, idegen ruhák vannak rajtam. Azt hiszem, nem lehetek messze az otthonomtól, de igazából fogalmam sincs. Valahol a tengerparton vagyok, hallom a hullámok zúgását, sirályok rikoltoznak. A nap lemenőben, szellő…..
Egyik éjjel csörömpölésre ébredtem. Riadtan ültem fel és rohantam a konyhába -- onnan hallottam a zajt --, remegve nyitottam be. A csapda működött, legalábbis felborulva hevertek a zsineg végére kötött konzervdobozok, ám senkit nem láttam odabent. A kis ablak -- amin legföljebb…..
A józan észnek ellentmondva olyanokat csináltam, hogy nyitott ajtónál aludtam, damilból -- horgászboltból szereztem -- meg konzervekből hangos csapdát csináltam a konyhába meg olyan helyekre, ahova én mennék, ha betörnék ebben a helyzetben valakihez. De semmi eredmény,…..
Csak nem akarta megmutatni magát, most már dühös kezdtem lenni. Nem éreztem fenyegetőnek a jelenlétét továbbra sem, de nagyon szerettem volna tudni, ki ez, mi ez. Abban már biztos voltam, hogy élő ember, de ezen kívül semmi. Üzeneteket hagytam: a hypermarketben, ha elmentem…..
A nyomok, jelek szaporodtak. Volt egy óriási áruház nem messze a várostól, az autópálya mellett, úgy látszik, ez mindenütt a világon így meg, hypermarket a határban. Oda jártam szinte vásárolni, jó sok holmi volt még benne, nem is halmoztam fel semmit szinte. Ezen is lehetett…..
Rögtön éreztem, hogy ebből még baj is lehet. Hogy ez nem lesz olyan egyszerű, hogy találkozunk, együtt csináljuk tovább, és minden könnyebbé, szebbé, élhetőbbé válik. Mi van, ha rossz ember? Ha megöl rögtön? Ha beleőrült már abba, amibe én is majdnem, vagy talán nem…..
Gonosz, gonosz világ volt ez. Mindig, amikor azt hittem, egy percre megnyugodhatok, történt valami. És annyira más volt, mint a hülye filmekben. Soha nem volt a veszély konkrét, fenyegető -- leszámítva egy-egy esetet, amikor szinte kerestem a bajt --, és épp ezért mindig váratlanul…..
Tengeri horgászat, füge, szőlő, naplemente, magány, macska, kockakő, abrosz, víz, paradicsom, zene, bor, domboldal, kopár, mégis élő. Ezek voltak a benyomásaim az első napokban, hetekben. De nem sokkal később, amikor már kezdtem elfelejteni szerintem beszélni is -- bár minden este…..
Hetek alatt értem ide. Teherautóval jöttem, nagyon sokszor kelett letérnem az autópályáról és az utánfutó zötykölődő jó kis generátorom se gyorsította éppen a haladást. Meg a tankolás se volt a legegyszerűbb, biztonságosnak tűnő elhagyott autókkal próbálkoztam csak,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz