Adatok
Gray mouse
322 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
300 fénykép... Pár év termése egy sokunk számára kedves helyről. Ennek sokszorosa készült az évek alatt. Talán értelmetlenül, hiszen Póstelek semmit sem változott az évek során. Persze ez így nem igaz, hiszen minden alkalommal más arcát mutatta a Kastélyrom és környéke. És minden alkalommal…..
Amikor végre megtelt a batyum az évek óta gyűjtögetett bátorságommal, hogy tovább álljak a volt munkahelyemről, csak pár dolgot sajnáltam otthagyni. Magammal vinni meg nem is akartam semmit. Szívem szerint az emlékeket is magam mögött hagytam volna, de azok akaratom ellenére velem jöttek. A jók…..
Amikor a gólya lepottyant minket a Földre, bárhová is csöppenünk, lábunk előtt hever az egész világ. Akkor még a szüleinken és a bölcsőnkön kívül nincs szükségünk másra a boldogsághoz. Kinőve a bölcsőt érdeklődőn fedezzük fel a lakás minden zugát. Otthon érezzük magunkat benne, szeretet és…..
Amikor meghallottam az aljamunkák felsorolása között a sajátomat, csak mosolyogtam. Már rég nem akarok győzködni senkit arról, hogy nincs igaza. Valahogy a sors úgy hozta, hogy egy kivétellel sosem végeztem mások szerint is elismert munkát. Vagyis nem velem, nem a munkához való hozzáállásommal,…..
. Nézem a Cápákat.... Hallgatom ahogy a legtermészetesebben beszélnek többszázmilliós ajánlatokról, milliárdokat érő cégekről. Bármennyire is próbálom elképzelni milyen lehet ekkora összegben gondolkodni, tervezni, élni, képtelen vagyok rá. Persze tisztában vagyok vele, hogy mennyi munka,…..
Eltelt egy év... Szinte még fel sem eszméltem az év eleji változásokból, máris cserélhettem ki a naptárt az asztalomon. Nem rég még izgalommal telve vártam,mit tartogat az új év. Tudtam, hogy fenekestől változik meg minden, de teljes szívvel hittem, hogy jó felé haladok. Visszanézve két dolog…..
Nárcisztikus, pszichopata, szociopata, cinikus, függő, önző, okoskodó, közönyös, nagyképű, komolytalan.... Jaj, csak bele ne kezdj vele egy kapcsolatba! - olvassuk nap mint nap. Na de akkor ki marad? Van olyan, akinek a személyisége nem hordozza a vészjósló jelek egyikét? Van olyan, aki…..
Az élet azt adja neked, amiről elhiszed, hogy megérdemled. - olvasta tágra nyílt szemmel. Érezte, ahogy egyre erősebben lüktet az ér a halántékán. A szíve hevesen vert, remegő kézzel dobta félre a könyvet. Nagyot sóhajtva, lehunyt szemmel dőlt hátra a kanapén.... Szerette volna felháborodva…..
Félálomban nyúlt a telefon után. Miközben álom és ébrenlét között lebegve olvasta az sms-t, még érezte a férfi simogatását a testén. Beleborzongott, ahogy olvasta: SZERELMEM... Szeretett erre a szóra ébredni, az egész napja megszépült általa. Hónapok óta ebben a lázban égett. Telefonhívások,…..
A tanyasi kisbolt pultja mögül csak egy hatalmas piros pöttyös tüll masni látszódott ki. Az alig tízéves lányka derékig érő loknis haját fogta össze a feje búbján. A kislány minden idegszálával koncentrált, hogy szabályos spirált építsen a táblás csokoládékból. A szomszédos helyiség hangos…..
A szerelem mindent felülír... - hittem határozottan. És talán hiszem most is, de azért már van némi bizonytalanság bennem. Vajon megéri? Vajon mindent maga mögött hagyhat az ember ha jön a felkavaró érzés? Láttunk már sok példát tiszavirág életű " örök szerelmekre" , és láttunk olyat, ami…..
A nyolcvanas évek közepén hetente háromszor volt farhát az asztalon. Egyszer pörköltként, majd ugyanaz tejfölösen, és egyszer húslevesnek megfőzve, majd kirántva. Az utóbbit vasárnapi ebédként tálalva. A ropogósra rásült panír, a két kis lapockarész, az átsült tüdő volt a kedvencem. Hosszú…..
Gyerekkoromban izgalommal figyeltük az autók rendszámát, minden ismétlődő számnak megvolt a jelentése. Akkor vált kedvenc számommá a 22, ami a szerelmet jövendölte. Álomvilágba menekülő kislányként mindennél fontosabb volt a szeretet, a szerelem reménye. Akkor még 'mit sem tudtam a…..
.
Elszántan ment fel a lépcsőn. Az izgalom a csontjáig hatolt. Nagyon régóta vágyta ezt a napot. A lépcsőfordulóban megállt, megigazította a ruháját, egy utolsó pillantást vetett a kezében lévő lapra. Mélylevegő, sóhaj, és már megállíthatatlanul ment az ajtó felé. Belépve kicsit megremegett a…..
" Ha elég nagyok az álmok és a vágyak, akkor a körülmények nem számítanak. " / Jim Doman /
Na, akkor állhat neki új bűnbakot keresni.... Hosszú ideje nyugtatja magát új és újabb magyarázattal, hogy miért is nem működött a szépreményű kapcsolata. Először volt a SORS. Régóta hisz a…..
- Nem tudlak elképzelni az otthonomban... - mondta a férfi, minden bántó szándék nélkül. Talán csak akkor eszmélt rá a mondat súlyára, amikor látta, hogy a nő, tőle szokatlan módon, néma hallgatásba burkolózott. Arca sápadttá vált, ahogy kiszállt fejéből a vér. Szíve a torkában dobogott, miközben…..
Úgy élt, mint aki tudja, hogy sosem hal meg. Harsányan, vidáman, tele életkedvvel... Gyerek voltam még, amikor megismertem, Ő épp felnőtt élete küszöbén állt, világmegváltó tervekkel. Együtt jártunk karatézni, az edzések előtt sokat beszélgettünk. Mesélt az életéről, a családjáról, a lányokról, de…..
Sokadjára pereg le előttem a pillanat... Mindketten tudtuk, hogy utoljára látjuk egymást. Rám néztél tengerkék szemeddel, benne az összes csalódottságoddal, az elveszett reménnyel, a fájdalommal, kínzó csend telepedett ránk. Törékeny tested mellé hajolva, megsimogatva a karod csak annyit tudtam…..
- Állj a sor végére! - szólt kedves hangján az ősz hajú tanító néni .Az alacsony, törékeny kislány minden ellenkezés nélkül állt oda utolsónak. Szerény természete egyébként sem hagyta volna, hogy ellenkezzen, de a tényt, hogy ő a legalacsonyabb, amúgy sem vitathatta. Így beállt a helyére. Akkor…..
Lehet ez az év az utolsó....Anyukám annyi idős volt, amikor meghalt, mint én most. Nem hagy nyugodni a gondolat, ha tudta volna, hogy az lesz az utolsó éve, vajon ugyanúgy töltötte volna? És ha én biztosra tudnám, hogy ez lesz az utolsó, vajon másképp élnék? Vajon tudnék másképp élni? Vajon…..
- Mit csinálsz? - kérdezte a telefon másik végén. -Zenét hallgatok. -És közben? -....Semmit... - feleltem értetlenül. Hiszen miért is kéne közben bármit tennem? A zenehallgatás számomra sosem pótcselekvés. sosem háttérzaj. És főleg nem a lustaságom bizonyítéka! :))) Hanem az életemnek…..
Az élet néha ismétlésre kényszeríti az embert. Amikor tehetetlenül, reményvesztetten áll a jövő kapujában, és az izgatott várakozás helyett csak a mozdulatlanság vágya járja át a lelkét, érzi, hogy sok év után újra eljött a pihenés ideje...
Évek óta reménnyel a szívemben indultam az új…..
Megállíthatatlanul rohanunk a vége felé. Érezzük, már kevés van hátra. Fogytán az erőnk, a hitünk, a kitartásunk. De kapaszkodunk a reménysugárba, hogy lassan vége az évnek. Az évnek, amit évtizedek múlva is emlegetünk majd. Úgy mint a korlátozások, a bezárkózás, a magány, a veszteség, és az…..
Még 14 éves sem voltam, mikor nagy viták és könyörgések árán eljutottam életem első koncertjére. Szinte napra pontosan 40 év telt el, de még ma is tisztán él bennem az emléke. Az érzés, ahogy több száz arctalan test egy emberként hullámzott a Maradj velem -et énekelve, felejthetetlen. A párok…..
- Mindig a szívedben leszek, Ő meg az ágyadban! - mondta keserű cinizmussal a hangjában. Dühös volt, pedig elégedettnek kéne legyen, hiszen nem ő húzta a rövidebbet. Mert ki a csoda szeretné, hogy mellőle elvágyódjon a szerelme?! Akkor inkább menjen el....
Van, hogy dönteni kell. Jó lenne…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz