Regisztráció Blogot indítok
Adatok
tothh

42 bejegyzést írt és 710 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
1961. március 25-én, Szovjet-Oroszország szívében, Perm ősi várostól nem messze fekvő vidéken egy űr-kapszulából ejtőernyővel landolt ülést ért földet. A mentésre igyekvő személyzet a helyi falusiak segítségével végül megtalálta az ülést ami a hóba fúrodott és benne az utasát is. Ekkor azonban még…..
Blogszerte közismert, hogy a Csörgők nem tartoznak kedvenc mozdonyaim közé. Valahogy sose nyűgöztek le, ellentétben a Nohabbal, a Púpossal, vagy a Szergejjel. Ezzel együtt örülök annak, hogy a még létező Csörgők legöregebbike, a 2103-as retró festést kapott nemrég. Ugyan már volt egy korai…..
F1rka Az F1 nagy botrányai 2020.06.11 00:05:00
Lassan kezdetét veszi az új szezon, s reméljük, komolyabb függöny mögötti harcok nélkül fog lezajlani, bár erre sosincs túl nagy esély. Az F1-et sem kerülték el soha a botrányok, ebben semmivel sem különb bármilyen sportnál. Az FIA és a csapatok közötti macska-egér játék a száguldó cirkusz szerves…..
tothh 2020.06.12 20:08:37
Érdekes cikk, csak sajnos van benne egy tárgyi tévedés.

1989-ben nem Japán volt az utolsó futam, hanem - ahogy 1985 és 1995 között mindig - Ausztrália, Szuzuka, az utolsó előtti forduló volt. (Így ez igaz az 1990-es szituációra is.)

Az ok, hogy így dőlt el a vb, a korabeli bonyolult pontszámítás volt. 1985-1990 között az első hat versenyző kapott pontot, 9-6-4-3-2-1 sorrendben. A pontversenybe azonban az összes 16 futam közül csak a legjobb 11 eredmény számított bele. Abban az évben Senna nyert hatszor, de rengetegszer nullázott, míg az általában is megfontoltabban, "kivárásra" autózó Prost csak négy alkalommal, de ő vezetett 76-60 arányban Japán előtt, úgy, hogy már volt öt "elvesztett" pontja egy ötödik és negyedik hely. Sennát a pontveszteség veszélye nem fenyegette, neki elég lett volna kétszer megvernie csapattársát, 78 ponttal ő lett volna a világbajnok, mert Prost két második hellyel is csak két pontot szerzett volna ki (egy harmadik és egy második helye esett volna ki). Senna pedig a több megnyert futam miatt nyerhetett volna.
Onnan már igaz a sztori, hogy Prost kilökte Sennát, aki nyert is, majd a végén kizárták. Így maradt ez az eredmény, a francia lett a bajnok (Ausztráliában végül egyikük se szereztek pontot az özönvízszerű esőben megrendezett versenyen, így ez lett a pontverseny végeredménye is).

1990 hasonló szitu, 6 Senna, 5 Prost győzelem, 78-69 pontállás a brazil javára. Prostnak már volt 11 pontszerző helye, egy ötödik hely esett volna ki. Így egy győzelemmel is max. 7 pontot szerezhetett volna, ezért az utolsó futam előtt Senna előtt kellett volna végeznie. Senna ezt tudta, így a kettős kieséssel világbajnok lett. (Ausztráliában szintén nem szerzett pontot, Prost 3. lett, így két plusz ponttal gazdagodott, a végeredmény 78-71 lett.)

1988-ban ez a pontszámítás eredményezte azt, hogy a levonások előtt több ponttal rendelkező francia csak második lett a bajnokságban, mivel neki a 11 eredmény úgy állt össze, hogy 7 győzelem 4 második hely (plusz három további második hely, ami a pontversenyben már nem számított), Sennánál pedig 8 győzelem és három második hely, így három ponttal a brazil lett a bajnok. (Neki csak egy negyedik és hatodik helyezése esett ki a pályán elért eredmények közül.)

Bonyolult pontrendszer volt, nem véletlen, hogy eltörölték, bár hozzá tartozik, hogy ezzel a minél jobb eredmény elérését próbálták volna meg díjazni, szemben a "biztosra" autózással....
A SpaceX Dragon űrhajó 9 év után újra amerikai földről vitte az űrhajósokat a Nemzetközi Űrállomásra. Talán nem mindenki tudja, hogy Bob Behnken és Doug Hurley mögött olyan család áll, ahol a feleségek is jártak már az űrállomáson...
A magyar választási rendszerben az egyéni választókerületekben csak az szerez parlamenti mandátumot, akire a legtöbb voks érkezett. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mennyit is ér a szavazat, ha nem arra a jelöltre adtuk le, aki győztesen került ki a versenyből. Azért, hogy a többi jelöltre…..
tothh 2020.05.18 21:49:19
"Ha országos vagy területi pártlistákra szavazunk, akkor a legtöbb esetben a választási rendszer arányos lesz, mivel a mandátumokat a szavazatarányok függvényében osztják ki. Ez a társadalom szélesebb rétegeinek biztosít képviseletet, és jellemzően sokpártrendszert alakít ki a politikai térben." - hát nem feltétlenül....

Ez egy nagyon népszerű, és sajnos kiirthatatlan toposz a magyarországi politikai közbeszédben. Attól, hogy listákra szavazunk, az még nem feltétlen lesz arányos. Ez a (ilyen esetekben többmandátumos) választókerületek méretétől függ. Ha megfelelően kicsik a körzetek (értsd kevés képviselő megválasztható belőlük), akkor az ugyanúgy a többségi irányba fogja elmozdítani a rendszert. Ehhez még küszöbre sincs feltétlen szükség. Lásd Spanyolország választási rendszere, ahol az elvileg arányos rendszer hozott létre kétpárti váltógazdálkodást, ahol csak regionális pártok "színesítették" de nem befolyásolták a mezőnyt. (Az hogy az miért destabilizálódott, speciális belpolitikai folyamatok eredménye)

De ha közelebb megyek, a jelenlegi ellenzéki közvélemény által majdhogynem a "létező világok legjobbikának" kikiáltott 2010 előtti magyarországi rendszerben sem az arányosságot erősítette feltétlen a listás metódus. Budapesten és Pest megyén kívül lényegében - a kisebb megyékben pedig egyértelműen - többségi eredménye volt a megyei listák rendszerének. Egyszerűen azért, mert kevés - 4-5-6 - képviselői helyet osztottak ki róluk. Ez meg a nagy megyéken kívül 2002 után egyértelműen csak a két nagy párt mandátumszerzését tette lehetővé.
Szóval annyi, hogy az "arányos" ág már 2012 előtt is jelentős mértékben tudott "többségi" módon viselkedni.

Az egyenlő szavazat elvét pedig sokkal komolyabban sértette a 2010 előtti egyéni kerületi beosztás. Ld. Veszprém-6-os körzet (ca. 26-27,000 szavazó) vs. Pest megye 12 (Szigetszentmiklós), valamivel több mint 74,000 szavazó. Mindkettőben egy-egy képviselő helyet lehetett szerezni...
tothh 2020.05.18 22:18:03
@efi: Az egyéni kerületek - és ez által a többségi dominanciájú rendszer - logikája mögött a stabil kormányzati többség létrehozásának igénye áll. Értsd, legyen felülreprezentálva a győztes párt, feltételezvén az több egyéni körzetben tud nyerni.

1990: MDF listás (területi listák összesítése) aránya: 24%, SZDSZ listás aránya 21%, FKgP lista 11 %, MSZP valamivel 11% alatt. Ehhez képest a végeredmény: MDF 164 mandátum (114 egyéni, 50 listás), SZDSZ 92 mandátum (35 egyéni, 57 listás), FKgP 44 mandátum (11 egyéni, 33 listás), MSZP 33 (egyetlen egyéni - Szűrös Mátyás - 32 listás).
Szépen "felkerekíti" a győztes javára az eredményt. Ez a lényege. Eleinte persze még volt 1-2 független, de mögéjük is rendszerint beálltak pártok. Most is ez van, ld. Mellár Tamás, aki csak csatlakozott párthoz...
tothh 2020.05.18 22:57:48
@humorpalanta: Nem is arról beszéltem, hogy akkor nem próbálkozott volna senki a reformmal, sőt, még az egyes pártok reform-elképzeléseivel is tisztában vagyok 1990 és 2010 között.
Én arra utaltam, hogy a mostani ellenzéki közvélemény (tehát nem a pártok, vagy politikusok, hanem a közvélemény jelentős része en bloc - ebben egyébként az akkori résztvevők többnyire inkább nem foglalnak állást) vetíti vissza azt a rendszert mint valami tökéletes remekművet.

Az OEVK-k kapcsán pedig azt mondom, hogy lehet ilyen szándék, mindazonáltal 1990-ban és 1994-ben volt a legnagyobb fluktuáció a parlament összetételében.

Egy-két népszerűbb arc (Czoma László, Fodor István, Király Zoltán, Zsigmond Attilavagy az időközin bekerülni képes Debreczeni József, Raffay Ernő) tudta pl. 1990-ben megőrizni mandátumát. 1994-ben pedig a korábban győztes MDF jelöltek helyett szintén nagy csere volt az MSZP nagyarányú győzelme folyamán. Közülük tagadhatatlan voltak már korábban is mandátummal rendelkezők, de ez a kisebbség volt. Nyilvánvaló, hiszen a valódi hatalom birtokosa 1990 előtt nem az Országgyűlés volt. A hatalom-átmentést nem az egyéni képviselői mandátumok átmentésénél kell keresni, hanem másutt....
       A rendszerváltás utáni évtizedben Magyarország "érdekes" ország volt. Ennek az érdekességnek az egyik következménye az volt, hogy tranzitológia címen rengeteg cikk jelent meg közgazdaság-tudományi és politológiai folyóiratokban, úgy értem, olyanokban, amelyekben való publikálásról magyar…..
tothh 2019.01.09 10:39:08
A gond pontosan az, hogy "divat-téma" lett. Ahogy 25-30 éve a tranzitológia volt. Akkor volt egy általános optimizmus a régió (és amúgy más régiók) demokratizálódásáról. Most meg ez épp egy általános pesszimizmusba fut át. Ez az egy gond a témával. A másik, hogy ez az egész "hibridizációs irodalom" eléggé gyenge módszertani lábakon áll. A legtöbb ilyen témában publikáló (értelemszerűen angol nyelven, mert azzal teljesen egyetértek, hogy igazából tudományos szempontból csak ez tekinthető mérvadónak) kutató maga is elismeri, hogy pl. egy magyar rendszer esetén (de más példáknál is) az igazi döntő faktorok mérése (már hogy elhagyja-e a demokráciát az adott rezsim, vagy annak csak egy hibásan működő változata) módszertanilag problémás. Pont ezek a változók azok, amik leginkább az adott publikáló szerző személyes benyomásain, szubjektív értékítéletein nyugszanak.

Én azt gondolom, hogy ez a "divat" is le fog csengeni, ahogy a tranzitológia lecsengett. De persze attól a megszülető komoly tanulmányok még értékesek lehetnek, akár későbbi okulásként is (ahogy a fenti esetben is így van egyébként).
Ami egy előremutató irány lenne az a hosszabb távú történeti trendekbe illesztés lenne. Akár a demokratizálódás, akár a hibridizálódás tekintetében.
Szerintem ha az egyes ország hosszú távú történelmét nézzük, akkor beleilleszthetők ezek a nagyobb tendenciák is. Magyarországon, magyar nyelven amúgy Csizmadia Ervin próbálkozik ezzel. Namost, ezt kellene összehasonlító jelleggel, nemzetközi fórumokra is kitenni.

De az alapgondolattal, hogy a magyar politikatudomány művelőinek szükség lenne nemzetközi publikálásra, maximálisan egyetértek.
Miközben Armstrong a Hold felé indult, Budapestre megérkezett a "Kalauz Nélküli" közlekedés, és a mai napig is használt piros jegylyukasztók. Már javában épült a Duna Intercontinental. A nyári kánikula akkor még 30-34 fokot jelentett. Döntöttek a Margitsziget sorsáról is.…..
Az október 23-i megemlékezések alkalmával ismét több irányból hallani, hogy most aztán tényleg elegük van az embereknek. Nem lebecsülve az egyéni percepciók fontosságát, vélhetően azonban mégsincs itt az a ”forradalom”, amit sokan ellenzéki oldalról látni vélnek...
tothh 2018.10.25 11:04:43
@MikeBoy: Azt én nem állítottam, hogy nem mondja magáról, hogy demokrácia. De azt nem állítja, hogy jogállam, a mi fogalmaink szerint.
Demokrácia és jogállam nem azonos értelmű fogalmak, könyörgöm. A demokrácia annyit tesz, hogy általános, titkos, ténylegesen többpárti választásokon választjuk a törvényhozást, és a kormány annak felelős. Semmi többet.
Mint az előző hozzászólásomban is említettem, én amikor azt mondom, hogy az intézményrendszerben jelen vannak a fékek és ellensúlyok, én nem utaltam a működésre. Csakhogy a kettőt válasszuk már el egymástól.
Ez a különbség aközött, hogy kétharmad van, vagy nincs. De ez az egész az egyébként sokak által visszasírt 89-90-es konstrukció következménye.
tothh 2018.10.25 11:09:32
@MikeBoy: Mármint micsodát?
tothh 2018.10.25 11:18:01
@MikeBoy: Pontosan azért akarom szétválasztani a következő szinteket: 1. Intézményrendszer 2. Gyakorlati működés 3. Szereplők viselkedése (politikai kultúra) 4. Ideológiák szintje 5. Szakpolitikák szintje, mert a differenciálatlan diktatúrázás meg fasisztázás nem vezet sehova. Külön-külön, pontonként kellene vizsgálni amiket itt felsoroltam, és megnézni, ha változást szeretnénk - felteszem Te azok közé tartozol, akik szeretnének, ahogy egyébként én is - akkor melyik elemben hol a probléma. De amíg ezeket egybegyúrva, csomagban próbálják meg megmagyarázni, hogy ez itt milyen diktatórikus rendszer (ahogy a Sargentini-jelentés is teszi egyébként), addig itt nem lesz változás. Legfeljebb, de legfeljebb hatalomváltás. Csak avval nem hinném, hogy beljebb lennénk....
  A mai nap délelőtt némileg felpörögtek az események a jövő évben tartandó főpolgármester-választás körül. Tarlós István a miniszterelnökkel közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy mégis elindul, és megmérettetik a harmadik ciklusáért. Karácsony Gergely, az MSZP-DK-P immáron örökös…..
tothh 2018.10.10 20:01:17
1. Ez az egész előválasztás mint a parlamentáris demokráciát tisztelő és értő embert viszolyogtat. Európában szinte sehol se jött be, ahol meg igen, ott sírás lett a vége.... (Hollande, Fillon). Egyedül Portugáliában tudott sikeres lenni, ez pedig inkább a kivétel ami a szabályt erősíti.

2. Ha egy jelölt meg tudná fogalmazni azt, ami miatt érdemesebb lenne rá szavazni, mint az egyébként városmenedzseléshez értő, és még az ellenzéki szavazók egy része által is elismert Tarlóst, akkor fölösleges lenne ez az egész előválasztósdi.
Puzsérral két baj van. Az egyik az én szememben erény, de az elmúlt időszak alapján tisztában vagyok vele, hogy a "zöld, gyalogos" Budapest koncepciója kisebbségben van. Tarlós alatt - ha nem is látványosan, melldöngetve - azért rengeteg eredmény született pl. közterek rendbetétele, akadálymentesség, stb. terén, ami épp ellentétes a korábbi időszakkal. Lehet nagy jelszavakat pufogtatni, de én maradnék a csöndes végrehajtás mellett.

3. A jelenlegi ellenzéki felhozatal épp nem saját maga felszámolásában utazó része számomra annyit tud üzenni, hogy "ne a Fidesz jelöltje legyen". Még talán előjönnek a "Budapest Liberális Város" szlogennel. Esetleg még, hogy baloldali város. Ez így kevés. Egyrészt, ha nem botrányos a kormánypárti polgármester (mint pl. Meggyes Tamás, vagy korábbról Bartha László), akkor mindenképp érdemes az inkumbens, ráadásul kormánypárti jelöltet támogatni. De az inkumbens hatás ellenzéki figuráknál is működik (Botka, Tóth József, Gajda Péter). László Tamás pl. kifejezetten gyenge fideszes jelölt volt, ez volt a vereség egyik oka, nem csak az ideológia.

3. Nyilván a régi baloldal - illeszkedve hagyományaihoz - megpróbál egyfajta ideológiai végső összecsapást rendezni ebből. A Fidesz meg kér egy kávét, mert 2010 óta minden választás azt mutatta, hogy az ideologizálásból a kemény magon kívül vagy nem kérnek, vagy még inkább a Fideszt erősíti. Jelzem: 2010 Ogy., 2010 Önk, 2014 Ogy, 2014 EP, 2014 Önk, 2018 Ogy.
tothh 2018.10.10 20:14:51
@dare: Nem is róla beszéltem. Puzsérral az egyik gond, hogy sajnos a koncepciója kisebbségben van. A másik, hogy nem városmenedzser.
Igen, valóban úgy tűnik, mintha egy Hírcsárda cikk lenne, pedig nem az: a kimutathatatlan támogatottságú Párbeszéd, aki az MSZP hátán jutott be ismét az országgyűlésbe saját frakciót alakít, méghozzá úgy hogy a Parlamentbe került 3 P-sen kívül oda ül be Bősz Anett, aki Fodor Gábor dublőreként a…..
tothh 2018.04.21 22:16:50
Én azért nem vagyok róla meggyőződve, hogy a "barbatrükk" be fog jönni.

"1. § (1) Országgyűlési képviselőcsoport (a továbbiakban: képviselőcsoport) alakítására – a 2. § (1)–(3) bekezdésében meghatározottak szerint – a képviselők előző általános választásán országos pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz vagy annak jogutódjához tartozó képviselők jogosultak. A képviselők előző általános választásán közös országos listát állító és mandátumot szerző pártokhoz, illetve azok jogutódjához tartozó képviselők – a 2. § (1) és (3) bekezdésének megfelelően – közös vagy önálló képviselőcsoport alakítására jogosultak.

(2) Az ugyanazon párthoz tartozó képviselők csak egy képviselőcsoportot alakíthatnak.

(3) Azt a képviselőt kell párthoz tartozónak tekinteni, aki

a) párt tagja,

b) párt jelöltjeként indult a választáson vagy

c) a nemzetiségi képviselő kivételével olyan független, illetve függetlenné vált képviselő, akinek csatlakozását a képviselőcsoport elfogadta.

2. § (1) Képviselőcsoportot legalább öt képviselő alakíthat.

(2) Képviselőcsoportot alkothat az ugyanazon párthoz tartozó legalább három képviselő akkor is, ha mandátumukat ugyanazon önálló országos pártlistáról szerezték."

Namost, Mind Burány Sándor, mind pedig Bősz Anett a listán a jelölő szervezet feltüntetésekor az MSZP-t jelölte meg mint pártot. Értelmezésem szerint ők az MSZP frakciójához csatlakozhatnának, vagy egy esetleges MSZP-P közös frakcióhoz. Ha lenne legalább 5 fő, aki a listán (vagy épp egyéniben, de ez ott ritka) a P pártot jelölte volna meg jelölő szervezetként. Ilyen itt nincs, szóval ez, ha tényleg meg tud alakulni, az a parlamenti jog megerőszakolása lenne...

(én most kizárólag a jogi szempontot néztem, a politikai tárgyalásától eltekintettem)
Orbán Viktor 2009-es kötcsei pikniken beszélt először arról az új politikai felosztásról, ami a rendszerváltás utáni duális rendszert felváltotta 2010 után. A centrális erőtérként ismert képződmény lényege, hogy a kormányzó párthoz képest jobbra és balra foglalnak helyet a Fidesznél lényegesen…..
tothh 2018.04.21 11:48:53
Alapvetően jó elemzés. Néhány dolgot azért hozzátennék.:

1. A Fideszre brutálisan sokan szavaztak, ez a győzelem nem magyarázható kizárólag az ellenzéki bénázásával. Hiszen, az ellenzéki pártokra is brutálisan sokan szavaztak, viszont ezen szavazatok úgy oszlottak el, hogy a Fidesz a többségét az ország túlnyomó részén biztosítani tudta.

2. A régi baloldal pártjai azt hajtogatták egyfolytában, hogy egy "demokratikus összefogás" tudja legyőzni a Fideszt. Namost, 2010-ben, de 2014-ben végképp látszott, hogy ez tévedés. Rá kell nézni a térképre. A Jobbikkal szembeni ballib fanyalgás most úgy ütött vissza, hogy a régi baloldal Budapesten, meg az agglomeráción kívül egy-két nagyvárosban tudott második lenni. De egyikben sem a Fidesszel versenyképes mértékben.

3. A régi baloldal válsága ott még inkább kézzel fogható, hogy olyan városokban is, ahol a kétosztatú pártrendszer alatt rendre nyertek (pl. Szolnok, Kaposvár, Békéscsaba, de ide sorolnám a Komlót is magába foglaló Pécsi 2-es körzetet) a Jobbik mögé szorultak. A korábbi vidéki fellegvárakról (Heves, Borsod, Nógrád) nem is beszélve.

4. A Jobbik helyzete a '94-es Fideszére emlékeztet. Már nem elég radikális (szavazóik egy része már a Fidesznél van, ez is a települési eredményekből kiderül), viszont még annyira nem bizonyította hosszú távú mérsékeltségét, hogy országosan és főleg Budapesten versenyképes legyen a Fidesszel.

5. Van valami furcsa báj abban, hogy a Fideszben csalódott, polgári-konzervatív szavazók megnyerésére alkalmas véleményvezérek (Bod Péter, Mellár, Elek István, a fiatalabbak közül Márki-Zay, vagy Lukácsi Katalin) taktikai szavazásra buzdítják árván maradt híveiket. Ezt a házi feladatot nem végezte el senki. Most lehet az LMP-re fújni, de az ő tudatos szavazóik pontosan tudták, mit tesznek. És az se zárható ki, hogy Bauer és társai helyett LMP-s jelölt híján inkább befogott orral a Fidesz egyébként személyükben szerethető jelöltjeire (Varga, Gulyás, Simicskó) szavaznak.

6. A centrális erőtér valóban felborulni látszik. Az érdek-közösséget az ÁSZ bírálatok teremtették meg, most már látszik, hogy ismét kétosztatú lehet a pártrendszer. Ez a kormánypárton múlik. Ha elkezd kormányozni és konszolidál, akkor az ellenzéki pártok főhetnek a levükben és mondjuk elkezdhetnek építkezni. Pl. az LMP is megjelenhetne vidéken. Ha viszont autoriter irányba fordul, akkor az egy '98-as szlovák helyzethez hasonlító koalíciót eredményezhet, ahol szociáldemokraták, kereszténydemokraták, liberálisok, zöldek, posztkommunista baloldali erők és a magyar képviselet széles koalíciója tudta legyőzni Meciart.

7. Utóbbihoz viszont a szociálliberális értelmiségnek le kell tennie arról, hogy saját erőből le tudják győzni a Fideszt, ehhez meg fügefalevélnek be akarják rántani az LMP-t. Ld. mai Lengyel László írás a Népszavában.

8. Az előválasztás tipikus pótcselekvés. Nem szól másról, mint az egyelőre megmaradt budapesti pozíciók féltéséről szocialista-dk oldalról.

9. Lehet egy a médiastúdiókban jól mutató főpolgármestert kicastingolni, csak akkor egyrészt, Simán lehet, hogy alkalmatlan figura kerül oda (20 évig volt már ilyen), másrészt meg Orbán sokkal könnyebben pattinthatja le, ha forrásokat kér, mint az amúgy szövetséges Tarlóst.

10. Választási párt hülyeség, a három (plusz reményeim szerint ez kiegészül egy polgári középpárttal is a közeljövőben) ellenzéki erő szövetsége szlovák mintára adott esetben verheti a Fideszt. De ahhoz az is kell, hogy a választók ne ijedjenek meg egy ilyen szövetségtől. (Pl. az olyan dolgokat, mint az adóemelés, alapjövedelem, melegházasság, nem biztos, hogy propagálni kéne.)

+1. Könyörgöm, ne idézzünk Török Gábort, mert tőle lehet mindent, meg annak pont ellenkezőjét is találni.
Ass blaster Voks 2018.04.20 16:59:49
Magyarország választott. Rosszul választott jót. Vagyis a választás végeredménye az ország számára jó. A választás mikéntje nem jó. Mire gondolok? A Fidesz nyert. Miért ne nyert volna? Egyedül indult. Nem volt ellenfél. Vagy volt? Bolondozol polgártárs? Ki a tököm volt ellenfél? Az a bagázs amelyik…..
tothh 2018.04.20 22:21:19
@diggerdriver: Nem értem, minek kellett volna a jelzésnek lenni? Leszavaznak másra? Momentumra, LMP-re jobbikra, Kétfarkúra?

Az a szavazat úgymond ugyanúgy elvész a sokaság között.
tothh 2018.04.20 22:23:17
@diggerdriver: "valami jelzés" -ezt hogy értetted?
tothh 2018.04.20 22:37:34
@diggerdriver: Csupán annyi, hogy mégis, mit kellett volna tennie az egyszeri választópolgárnak szerinted, aki amúgy nem túl jó szívvel, kritikákkal, de mégis a kormánypártot tüntette ki bizalmával?
Szombaton 120 ezer ember gyűlt össze a Kossuth téren, hogy megmutassa, a Fidesz szerezhetett kétharmadnyi parlamenti mandátumot, de az ország, a választók többsége még nem az övé. A legfontosabb benyomás a tüntetésről az, hogy a választók nem csak kritizálták az ellenzéki pártok megosztottságát, és…..
tothh 2018.04.17 22:21:07
@rockseiaXLL: Éppen ezért szükséges a kérdőjelek, vagy problémák teljes körű kivizsgálására. Gondolok itt pl. arra, hogy egyes szavazókörökben hogy kerülhettek Jobbikra, vagy épp a DK-ra adott szavazatok épp a "szomszédos" kamupártokhoz. Le kell csekkolni a jegyzőkönyveket és a szavazólapokat. Nagy valószínűséggel amúgy elírás történt. De ezt meg kell támadni, meg kell ezeket az eseteket vizsgálni.
tothh 2018.04.17 22:38:17
@rockseiaXLL: Akár direkt írták el, akár balf*szkodás miatt, azt még a jogorvoslati határidők leteltéig le lehet ellenőrizni. Ezen minimálisan módosulhat még a vélemény. Az ellenzéki pártok nagy infrastruktúrát vetettek bele. Az informatikai rendszer már problémásabb, ahhoz egyáltalán nem értek. Itt is a szakértőket kell megnézni. A részvételi arány változása viszont tiszta, arra van magyarázat. Egészen eddig 17:30-as, nem pedig 18:30-as napközbeni jelentést közöltek. Ezt a megjelenés alapján csekkolták. A véglegeset azonban már a jegyzőkönyv alapján készítették. Ebben azok még értelemszerűen nem voltak benne, akik sorban álltak, és nem regisztrálták be, mivel átjelentkeztek. Más-más adatforrásból dolgozott ez a két jelentés. Eddig is így volt, csak a másfél órával a zárás előtti adat értelemszerűen nőhetett még, fél óra alatt nem volt erre esély. Ezt egyébként az ellenzéki pártok, meg az ellenzéki érzelmű szakértők is elismerték.
tothh 2018.04.17 22:57:14
@rockseiaXLL: Ezt elvileg a papíralapú jegyzőkönyvek alapján vissza lehet keresni. Szöszös munka, de a pártoknak van rá apparátusuk. Ha meg nincs, akkor nincs több kérdésem. Ha már az esetleges "csalafintaságokról" beszélünk, én inkább azt emelném ki, amit a HírTv is bemutatott. Azt lenne érdemes megvizsgálni, hogy a választókorú lakosság aránya mely településeken, mely OEVK-kban növekedett meg a négy évvel korábbihoz képest. Ez mondjuk az "utaztatott szavazók" kiszűrése érdekében lenne érdemes. Nagy a hallgatás az ügyben, pedig a Jobbik SzSzB elnöke már ezt a választás előtt felvetette....
A Fidesz harmadik kétharmados győzelme után minden ellenzéki párt önvizsgálatot tartot(tott) a héten. A Jobbikban már azonnal a választások után megindultak belső harcok, hiszen lemondott a párt elnöke, Vona Gábor, aki létrehozta és felépítette a pártot. A szocialisták irányából azóta sem lehet túl…..
tothh 2018.04.12 15:46:25
Én úgy látom, a párt tagságában van egy nagyon erős mag, akik a teljes elzárkózás hívei. És főleg a baloldaltól zárkóznak el teljesen. Számukra közös élmény, hogy az irtózatos szívóhatás ellenére kitartottak, és bejutottak négy éve, meg most is. Ők még azon esetekben is elutasították a koordinációt, ahol ez amúgy racionális lett volna. Viszont ezen szerintem épp hogy nem múlott ellenzéki mandátum. Tegnap néztem Lengyel László kifakadását a HírTv-ben. Úgy tűnik, neki szent meggyőződése, hogy Ungár, Hajdu Mária, és Kreitler-Sas visszalépésével nyertek volna Budán a DK jelöltjei. Namost, nézetem szerint az LMP jelentős szavazói bázisa a "kiábrándult fideszesek", azok közül is a régi, polgári világ iránt nosztalgiát érző (és a "ballibre" semmiképp se szavazó) választók. E három kerületben pedig a Fidesznek kifejezetten jó, ilyen szavazók számára is rokonszenves jelöltjeik voltak. Szóval LMP-s jelölt hiányában sanszos, hogy inkább Gulyásra, Simicskóra, meg Varga Mihályra szavaznak át.
Az LMP sorsát egy külső tényező határozhatja meg. Ha kialakulna egy a régi fideszre emlékeztető polgári kis párt, akkor kénytelenek lennének balra nyitni. Ha viszont nem, akkor lényegében csak ők maradnak a mostani fideszes stílussal azonosulni nem tudó, de egyébként jobbközép szavazók mentsvárai.
Viszont mindkét forgatókönyv esetén nyitni kellene nagyobb tagság, és főként a vidék irányába. Ez esetben viszont az elején említett "kitartó" tagság féltékeny lehetne az újonnan bejövőkre...
Mindenesetre van négy évük rá, én az említett okok miatt nem írnám le őket...
Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen — Albert Einstein...
tothh 2018.04.05 21:03:45
Két tárgyi tévedésre szeretném felhívni a figyelmet a listából:

1. A MoMa nem indul listán, mivel nem érte el a megfelelő jelöltszámot. Az egyetlen ismert név náluk Bokros volt, ő meg visszalépett. A többi esélytelen jelölt azért maradt, hogy ne töröljék őket a pártok nyilvántartásából.

2. Magyar György nem független, hanem hivatalosan MSZP-P jelölt, mégpedig MSZP színekben. Így a rá adott szavazatok - ha ez a szövetség listán teljesíti a 10%-ot - az egyénis veresége esetén is töredékszavazatként hasznosulhatnának.

Amúgy szó sincs "balliberális koordinációról", itt mindössze arról van szó, hogy néhány lelkes értelmiségi megpróbálja felhívni a taktikai szavazásra a figyelmet. Persze, ez a felmérések szerint a 20-60 közötti sávban működhet az egyes pártok szavazóbázisában, de ez sem kevés. Arra mindenképp jó, hogy a fidesz listás szavazatait csökkentse. (Hiszen minél közelebb van a második a fideszeshez, annál kevesebb győzteskompenzációs szavazat, ez matek.)
Egyébként látszik, hogy egyetlen ellenzéki erő se várta igazán a hódmezővásárhelyi győzelmet, a fő stratégia a saját szavazat és mandátum-maximalizálás volt. Ez látszik a mostani huzavonán is. A választók egy jelentős tömbjében lenne igény a koordinálásra, így a Fidesz visszaszorítására, és ha ez valahogy nem történik meg, akkor viszont büntetni fogják a z ellenzéket. Amennyiben 120 mandátum fölött végez a Fidesz, akkor az összes ellenzéki párt eltűnésre van ítélve. A "mindenáron kormányváltó" szavazók számára a reális cél egy minél kisebb arányú, de Fideszes győzelem lehet (100-110 mandátum között). Arra meg nézetem szerint jók lehetnek ezek az "esélyes jelölt listák", de most nem mernék fogadni a körzetek eredményére. Hétfőre biztos okosabbak leszünk, mert az abszolút végeredményen túl az ilyen finomságok is a kormány legitimitásáról mutatnak képet.
A Fidesznek kétharmada lesz 2018-ban, ha nem egyenesen négyötöde. Az ellenzéknek kétharmadot kell szereznie 2018-ban, majd új törvények alapján új választást tartania. A Fidesznek nem is kell a kétharmad, mert már minden törvényt meghoztak, ami nekik fontos. Talán jobb is, ha a Fidesznek kétharmada…..
Gyurcsány Ferenc megcsinálta. Amikor 2004-ben miniszterelnök lett, sokan az MSZP sírásóját látták benne. S még ha 2006 tavaszán másként álltak is a dolgok, 2006 őszére már látszott, hogy nekik lesz igazuk. Azt persze ők sem sejthették, hogy a táncoslábú exkormányfő ilyen sok áldozatos és szívós…..
tothh 2017.10.27 16:31:40
@Frady Endre: Ez kikalkulálható jórészt a 2014-es második helyezettekből. Meg persze attól is függ, lesznek-e zavarórepülések. De nem vagyok benne biztos, hogy ez a mostani merev elzárkózás (LMP, JOBBIK, régi bal együttműködésében) a választások előtt is így lesz. Főleg, hogy igen erős és egyre erősebb igény is mutatkozik rá.
tothh 2017.10.27 17:36:52
@Zsoltbacsi: Az Egyesült Államokban pont az okozta az utóbbi idők problémáit, hogy az ideológiai, és főként legutóbb az identitás-különbségek erősödtek fel. Ott a polarizáció nagyon megnőtt az utóbbi időben, és ez problémaként jelent meg már bőven a Trump jelenség előtt.

Ausztria elég különleges helyzet, mondhatni a kivétel, ami erősíti a szabályt.... Ott a 2 vh közti időszak polgárháborús viszonyai után rájött a két fő erő arra, hogy tisztább, ha összefognak, és inkább felosztják egymás között az országot. Ez lett a nagykoalíció és az ún. proporz-rendszer. Legutóbb pont erre mondtak nemet a szavazók...
Összességében azonban egyértelmű a fejlett demokráciákat érintő kutatások alapján, hogy minél inkább gazdasági a fő törésvonal, annál stabilabb a demokrácia. Gazdasági kérdésekben (adók, támogatások, stb.) meg lehet alkudni, de identitás-kérdésekben (nemzeti ellentétek, ld Catalunya, vagy vallási kérdésekben) ez lehetetlen. Nálunk is az ideológiai szembenállás polarizálta a társadalmat és a politikát. Míg a cseheknél, ahol gazdasági bal-jobb szembenállás volt, addig volt stabil a rendszer.
tothh 2017.10.27 17:38:21
@Frady Endre: Na ja, de aki azt a sajtót olvassa, az eleve kisebb eséllyel szavaz a Fideszen kívül másra. Azért számomra 14 azt mutatta, az összes kamupárt 1% alatti szereplésével, hogy a választók ennyiben tudatosak.
Gulyás Mártonról sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy olyan személy volna, aki nem fektet minimum 200 százalékot azokba a dolgokba, melyeket szeretne elérni. Láthatóan iszonyatos energiával küzd és a pofonok elől sem tér ki, ha olyan ügyekről van szó, melyek ütköznek az elveivel.…..
tothh 2017.06.08 19:25:09
"Korábban ugyanis kompenzációs rendszerben a nem nyertes jelöltekre leadott szavazatokat is összesítették, melyek a mindenkori ellenzéknek jelenthettek további mandátumokat. Jelenleg azonban aki nem a nyertesre szavaz, annak a véleménye senkit nem érdekel, ahogyan azt egy keresztény és konzervatív kormánytól elvárja az ember." - namost ez így ebben a formájában nem igaz. Most is beszámítódnak a töredékszavazatok, csak sokkal kisebb a súlyuk. Részben a kevesebb kiosztható mandátum, részben pedig amiatt, hogy erre a listára kerülnek a győztes plusz szavazatai.

Egyébként szerintem nagyon hülyén van megfogalmazva a videóban a probléma. "Igazságos" választási rendszerről beszélnek. De mi az igazságos? Az arányos? A korábbi rendszer sem volt az. Ráadásul egy arányos rendszer is torzíthat, minden a körzetméretektől függ. Ld. pl. a portugál, vagy a spanyol rendszer.

A korábbi rendszer az egyéni választókerületek elosztásában kifejezetten aránytalan volt. Akkor volt hogy több mint kétszeres eltérés is volt az egyes VK-k mérete között. Persze én is tudnék mondani olyan elemeket a jelenlegi rendszerből, amelyek szerintem nem igazságosak, de kétlem, hogy más pont ugyanezeket sorolná fel. Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a témában a legtöbb megszólaló egyszerűen nem tud elszakadni az "ideálisnak" tekintett '89-es megoldástól, ami maga egy rossz kompromisszum volt, ahol a pártok saját vélt vagy valós érdekeiket próbálták meg átnyomni.
„Ahmed” megérkezik Magyarországra, Ásotthalomnál átvágja a drótot, de Toroczkai László mezőőrei elkapják, majd a rendőrök lerakják Körmenden. „Ahmed” ott sem tétlenkedik, hanem rárúgja az ablakot megbámulja a kézilabdás lányok(ra)at... Ha mi nem akarunk Ahmeddel együtt élni, akkor 78 millió…..
tothh 2016.05.06 21:26:19
@Lord_Valdez: "Így is lehet interpretálni, meg úgy is, hogy a nyugati országokban is van belpolitika (érdemes erre gondolni, ha már az ember politológus)."

Szerintem ez az egész konkrét ügy LÉNYEGE. A nyugati és északi országok belpolitikai fejleményei pont ezt az irányt magyarázzák. Itthon persze úgy tűnik, hogy a most felettébb sikeres EU-szkeptikus, elitellenes, stb. (leginkább az általam nem szerencsésnek tartott szélsőjobboldal gyűjtőfogalmat alkalmazzák) pártok főként a migránsok okán növelték támogatottságukat. Holott mintha elfelejtenénk a tavaly kicsúcsosodott görög válságot. Pont ezek az erők képviselték leginkább azt az irányvonalat, hogy a gazdag országoknak NEM szabad legalábbis ilyen szinten pénzelni a szegényebbeket. És ebbe nem csak a görögöket értik bele, hanem a mi egész régiónkat is, vastagon.
Nyilván ezt pontosan tudja Merkel, Hollande, Rutte, Sipila, Faymann, stb. is. Ez bele van kalkulálva az egész folyamatba. Sőt, nekem az egy kicsit az érzésem, bár lehet ebben tévedek, hogy ez az egész ugyanennek a becsomagolása humanitárius papírba.

Maga a javaslat amúgy tényleg vérlázító, én mindazonáltal a keleti, a kvótát egyébként a józan ész szerint ellenző országok részéről hiányolok, az két dolog. Egyik, valamilyen alternatív javaslat letétele az asztalra az össz-megoldás érdekében (az nem az, hogy ide ne jöjjenek, menjenek Szlovénián keresztül). Ebből Tusk alig-alig megjelenő javaslata (menekülttáborok EU területén kívül, ahonnan 1-1.5 év után jöhetnek be a TÉNYLEGES menekültek), amit mára OV is átvett és a sajátjaként hirdet, volt az egyetlen értelmes. A másik, hogy azt el kell fogadni, hogy valamilyen szintű szolidaritást tanúsítani kell a MENEKÜLTEK ellátása kapcsán. (Ehhez viszont megint az lenne szükséges, hogy MEGSZŰRJÜK ki a menekült, ki az egész áradatra rátelepedő, ld. előző pont.)
Erre lehetne méltányos összeget is feladni. Kár, hogy ez nem merült fel, mert így nem marad érvkészlete a kvótát joggal elutasító országoknak.

Ami miatt a kvóta teljesen irreális, az alapvetően nem is az, hogy mi nem akarunk senkit befogadni (persze ez is benne van, de az egészet tekintve másodlagos), hanem az, hogy senki se akar szegény országba jönni. A migránsok célja elég körülírhatóan 5-6 gazdag ország. Itt tartani max erőszakkal lehetne minket, akkor majd megint lehet a médiát rémhírekkel teledobni.

Az a probléma, hogy az egészben - szerintem - mindenki kommunikációs játékot játszik, és ez kölcsönösen jó lesz mindenkinek. Végül lealkudnak a brutál összegből, ezt majd győzelemként eladhatják Orbán és a tsai. A nyugatiak megint be tudják mutatni, hogy ők a humánusak, de még sem lehet "büntetlenül" migránsokat elutasítani. Ráadásul, vélhetően az otthoni imázsukat is tudják erősíteni, legalábbis ideiglenesen visszaszorítani az elején említett feljövőben lévő pártcsaládot. (Hozzáteszem, ezek közül igazából csak azok profitáltak a migrációból, ahol már eleve megvolt egy több generációs muszlim népesség, és együttélési problémák...)
A Jobbik elnökségének legújabb dilemmája kissé korai. Nagyjából olyan, mint amikor a vadászok már akkor a zsákmányon osztozkodnak, amikor még be sem mentek az erdőbe...
tothh 2016.04.23 11:40:50
Egy milliós szavazótáborral rendelkező párt nem engedheti meg magának, hogy ne mint potenciálisan kormányképes erő jelenjenek meg. Ennek kapcsán a Jobbik igen komoly hátránnyal szembesül, én külön kiemelném a nemzetközi beágyazottság és elfogadottság totális hiányát. A négy érintett közül kettőnek az ügyét is ezzel lehet magyarázni. Szávayt gyakorlatilag az összes szomszéd országból kitiltották, ez nem túl jó ajánlólevél. Hegedűsnét pedig a férje által többé-kevésbé nyíltan támogatott Horthy-kultusz miatt mellőzhetik - szerintem. Apátit és tevékenységét nem ismerem, Novák háttérbe szorítása gondolom nem igényel túl részletes indokolást.

Ami kérdés, az valóban a pártszakadás, de én ebben sem látom annyira Vona számára a veszélyt. Nagyon leegyszerűsítve a párt szavazóbázisa három részre osztható. A kemény mag, akiket tényleg lehet szélsőjobbos, radikális jelzőkkel illetni, ebből a szubkultúrából érkeztek, ez nem több pár százaléknál, ez a 2009 előtti tábor. Középpárttá a cigánytematika képviselete emelte őket, erről Karácsony Gergely és Róna Dániel írt komolyabb tanulmányt. Ez jellemzően az ország bizonyos vidékeit érinti, földrajzilag és szociológiailag jól körülhatárolható. Itt nem változott semmi, nemrég volt hír pl. az "érpataki modell" kiterjesztéséről. A "végeken" tehát egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a kívánt radikalizmus csökkenne. A harmadik tábor pedig azokból áll, akiknek úgy általában van elegük az elmúlt 27 év politikai elitjéből és protestpártként a Jobbikot támogatják. Ők nyilván nem a szélsőséges megnyilvánulásokat hiányolják.
Ha szervezetileg nem sérül a Jobbik, magyarul a párt gerincét adó vidéki helyi szervezetek egyben maradnak, akkor Vona nyerhet ezzel a húzással.
A szakítás a szélsőségesebb csoportnak nem érné meg, hiszen az ő szavazóbázisuk korántsem biztos, hogy elég lenne a bejutásra. Vona mindazonáltal fenntarthatja azt a doktrínáját, hogy a Jobbiktól jobbra ne működhessen életképes párt. A Lenhard Balázs-féle Magyar Hajnal például annyira szélsőséges volt, hogy Magyarországon ez komolyan vehetetlen.
Azt írja a minap Stumpf András, hogy mikor az MNB-közpénzt eldugó törvényt Áder János aláírás helyett az Alkotmánybíróságra küldte, kiderült, hogy a nagy hiányolgatásuk ellenére mégis működik nálunk a fékek és ellensúlyok (vagy egyensúlyok) rendszere. Az ilyen véleményeken látszik, hogy mennyire…..
tothh 2016.03.24 14:12:55
Fontos írás, legalábbis gondolatébresztő. Én visszamennék még egy szinttel, abba a szférába ami ezen cikkben is részben említésre kerül, nevezetesen, hogy a fékek és ellensúlyok nem önmagukért érdekesek és fontosak, hanem kiegészítik azt a működésmódot, amit jobb híján politikai kultúraként nevezünk.
Ha megnézzük a fejlett, jórészt nyugati demokráciák történetét, akkor láthatjuk, hogy a fékek és ellensúlyok organikusan alakultak ki, együtt a társadalmi-politikai elitben kialakuló konszenzussal, azt mintegy instrumentálisan biztosítva. Nem is véletlen, hogy ha az egyes nyugati alkotmányokat vizsgáljuk, más-más megoldások kerülnek előtérbe, hiszen azok mindig jellemzően akkor születtek, amikor egy elitkonszenzus létrejött. Ez hol a XIX. században, hol az I. vh. után, hol a II. vh. után történt, és ez képeződik le az intézményrendszerben. (Ezért is volt álságos pl. Kósa Lajos érvelése, hogy Hollandiában is milyen jól elvannak alkotmánybíróság nélkül.)

Ami fontos, hogy elitkonszenzus nélkül bármilyen tökéletes fék és ellensúly rendszer üres marad. Ha pedig megvizsgáljuk a mi rendszerváltásunkat, akkor ezt utólag beigazolva láthatjuk. Formailag-intézményesen a Kerekasztal meg a Paktum létrehozott egy nyugati mintájú demokráciát, csak épp őszinte elitkonszenzus nem volt mögötte. Sőt, tudjuk, ezek a megállapodások a felek kölcsönös félelme mentén jöttek létre, egy csodafegyvert bevetve, nevezetesen "mindent" kétharmadhoz kötnek. Nem gondolták, hogy lesz homogén kétharmados tömb a parlamentben. Pedig, a szintén részben kölcsönös félelem mentén megalkotott választási rendszer annak is megágyazott.

A mi régiónkban jöttek létre formailag a "legtökéletesebb" hatalommegosztásos rendszerek, hiszen nagyon sok intézménytípust egyszerűen le lehetett nyugati példákról másolni. A konszenzus azonban nem volt mindenhol meg. Így érthetjük meg a mostani lengyel történések értelmét, továbbá azt, ami 2012 tavaszán-nyarán Romániában történt. Elvileg mindegyik ország kiváló alkotmánnyal bír, mégis megtörtént, amit a nyugati konszenzusos demokráciákban nem is értenek...

Sokat idézik Lijphart munkáját amúgy Magyarországon is a konszenzusos demokráciákról, a lényeget, miszerint az elitkonszenzus "szentesítése" volt, még magyar nyelven sehol nem olvastam... Ez szerintem a szakma felelőssége is.
Nálunk egyfajta "betartás-kultúraként" értelmezték ezt az egészet, ki hogy tudja akadályozni a kormányzati akaratot. (2010 előtt is) És sajnos ennek kapcsán sokan immunísak lettek a dologra, nem tűnik föl, hogy magyarázhatatlan a dolog (mint itt), vagy politikai indíttatású a vétó.

Ha egy értelmesen működő rendszert szeretnénk itt ebben az országban, akkor ahhoz először egy minimál-konszenzust kellene az elit és a társadalom részéről elérni, és utána ahhoz már lehet igazítani az intézményeket, illetve a lehet beszélni az egyes tisztviselők motivációjáról. Nem mondom, hogy a bizalmatlanság teljesen felszámolható lenne, de ez a mostani teljesen abszurd szint, ami sajnos majdhogynem egyenesen következik a '89-ben elmulasztott dolgokból.

Ha pedig fékekről és ellensúlyokról beszélünk, akkor itt van például, ami szerintem alapvetően segítene ez irányban elmozdulni: Tisztán arányos választási rendszer. Az rákényszerít az együttműködésre és a kompromisszumokra.
A visegrádi országok együttműködését jelenleg ezen országok kormányainak rövidtávú érdekei motiválják Krekó Péter és Zgut Edit, a hvg.hu-n megjelent elemzése szerint. A szerzők állításával ellentétben azonban az „Új Visegrád” kialakulása mögött, elsősorban nem…..
tothh 2016.01.28 14:17:05
Az egész 2015-ös év gyakorlatilag a centrum-periféria szembenállás dominánssá válásáról szólt az EU életében. Az első félévben a görög válság mutatta meg, itt az alapvetően NSZK vezette centrum állt szemben a déli félperifériával (és itt érdemes hozzátenni, hogy a keleti periféria egyértelműen a centrum oldalára állt), a migrációs válság során viszont a kelet-nyugat konfliktus erősödött meg. A mag-Európa realitás, hiszen a válságok mélyülésével és gyakoribbá válásával egyértelműen ez az országcsoport működik viszonylag homogén érdekek mentén. (Plusz ehhez még hozzá tehetjük azt is, hogy a sok évtized alatt ők már "megtanultak" együtt élni.) Az EU viszont, ha a demokráciát komolyan vesszük egyszerűen nem működhet kizárólag a mag-államok (jórészt Németország) irányítása és akarata szerint. Hiszen nem vagyunk egyformák, más és más jó nekünk, ill. a polit. kultúrában is komoly különbségek vannak. (Érdemes megfigyelni az egyes nyugati riportok hangnemét, illetve egyáltalán szóhasználatát.)
A másik, alapvető probléma a demokrácia kérdése, egészen pontosan az elszámoltathatóság. Ki ellenőrzi Brüsszelt, a bizottságot? Az EP ebben a formájában erre tökéletesen alkalmatlan. A nemzetállamok esetében legalább esély van arra, hogy a törvényhozás ellenőrizze a kormányok működését. Az EU esetében ez nincs így. Még veszélyesebbnek tűnik a kérdés, ha a manapság divatos "Merkel Európa igazi vezetője" nézőpontot tekintjük. Merkelt ki ellenőrzi? A saját parlamentje, a saját országa. Ergó, ne várjuk tőle, hogy olyan politikát folytasson, ami nem alapvetően a németeknek kedvez, hanem valami elvont európai érdeket jelentene. Utóbbi csak utópia. Merkelt a németek választották, ők is buktathatják meg, tevékenysége is Németország érdekeiben történik.

A jelenlegi - egyébként örömteli - visegrádi, vagy akár tágabban véve közép-európai együttműködés kapcsán az lehet a legnagyobb kérdés, hogy az egyes államok az itt is említett orosz veszélyt érzik-e nagyobbnak (ez esetben nem működőképes ez a szövetség), vagy pedig a mag-Európa részéről érkező központosítási/irányítási törekvéseket, amelyek mind a mag-országok vezetői, mind pedig az alapvetően ezt az érdekkört képviselő/megjelenítő Juncker-bizottság irányából érkeznek.
tothh 2016.01.28 16:03:22
@Kovi1970: Az Unió intézményrendszere csak látszólag hasonlít a klasszikus föderációkéhoz. Részben jogilag sem feleltethető meg egy az egyben annak, a politikai tartalom viszont egészen más. A Bizottság tagjait ugye a kormányok delegálják, ez nem visszahívható pozíció, ahová az egyes kormányok vérmérsékletüknek megfelelően küldenek bukott politikusokat, vagy olyanokat, akiket nem szeretnének otthon tudni. Sajnos kisebbségben vannak azok, akik tényleg kifejezetten Európa-politikusok. A Bizottság csomagban működik, elvben meg is lehet buktatni, azonban politikailag nagyon nehéz kivitelezni. Az említett eset a Santer-bizottsággal is a ciklus végén történt, ahol a bizottságot a volt alelnök vitte végig ideiglenesen (Marin). Az EP viszont azért nem igazi ellenőrző, mivel a biztosok kinevezésébe csak korlátozott joga van - inkább az jellemző, hogy megpróbálnak 1-2 embert kilőni - továbbá, sajátságos "nagykoalíció" működik a három nagy pártcsalád részéről. Nem beszélhetünk tehát olyan váltógazdálkodás lehetőségéről, ami a parlamentáris rendszerek sajátja. (Hisz ezen nagykoalíció alternatívája az EU-szkeptikus, és/vagy valamilyen szélsőséghez tartozó csoportokból jöhetne.)

A bürokratikus ellenőrzés pedig nem ugyan az, mint a politikai ellenőrzés. Az egyedül tagállami szinten működik. És mint teljesen helyesen írod, a Tanácsban ez kerül érvényesítésre, az egyes országok felelős kormányai/miniszterei révén. Viszont a 28 tagú és különféle súlyozásos módszerekkel beszabályozott Tanácsban igencsak nehezen dőlnek el a dolgok, inkább valamit valamiért alkufolyamat működik. Pl. megérne egy misét, hogy a németek miért nem álltak ki soha igazán a Mo.-i jogállami helyzet vizsgálata/elítélése mellett. Egészen tavalyig az Orbán-kormány jó szövetségese volt a németeknek a Tanácsban. Ugyanez igaz a görög válság kapcsán a szlovákok és a baltiak terén.

A stratégiai döntésekben egyértelműen a nyomásgyakorlás működik. Vagy más esetekben a vétózás lehetősége/kísérlete. Ezt láttuk, már-már kínkeservesen működni egész múlt évben. Viszont a vége - mind a görög ügyben, mind a bevándorlás kérdésében - valahogy az lett, hogy a német álláspont győzedelmeskedett. Ami egyébként élvezte a köztudottan EU-föderalista Juncker támogatását is. (Ez nem szitokszó akart lenni, amúgy érdemes tudni, hogy a mag-Európában, különösen igaz ez a Beneluxra, az összes mainstream-nek tekinthető politikai erő alapvetően EU-föderalista. Nézetem szerint sokszor ezért nem is értjük egymást velük itt keleten, ahogy ők se értik a mi bajainkat.)
A fő kérdés tehát az, hogy akarunk-e egy németek/mag-Európa dominálta, annak érdekei szerint működő EU-ban élni. Én első körben örülnék annak, hogyha Európa két (több) fele egyáltalán tudomást venne a többi érdekeiről, véleményéről, eltérő kultúrájától, és nem utolsó sorban gazdasági-társadalmi viszonyairól.
           Ma a Kettősmércén, Tamás Gáspár Miklós alkotmányos puccsal vádolta meg Cavaco Silva portugál elnököt, aki Pedro Passos Coelho-t a jobboldali Szociáldemokrata Párt elnökét nevezte ki miniszterelnöknek, annak ellenére, hogy a baloldalnak elvi többsége van a…..
tothh 2015.10.28 18:04:15
@jotunder: Egyetértek a poszttal, meg a hozzászólással is. Ráadásul, először Costa gratulált Coelhonak, azaz akkor lehetett vélelmezni, hogy a szokásjog alapján a PS tolerálja a jobbközép kormány maradását, legalábbis egy darabig. Az elmúlt 30 évben ráadásul mindig vagy a PS alakított egyedül kormányt, vagy a PSD a CDS-el koalícióban (ez ugye a Coelho-csapat, akik most közösen is indultak). A szélsőbal eleddig nem volt kormányon Portugáliában, ebből is következik, hogy a választás előtti két alternatíva a PS, illetve a PSD-CDS koalíció. Többségben, vagy kisebbségben, ennek is változó a története. Ha "papírforma" szerint történik a kormányalakítás, akkor Coelho kisebbségi kormányt alakít, legalább az elnökválasztásig, és utána "okosabb" lesz mindenki, merre tovább.
Nézetem szerint, a szélbal pártok felbátorodtak, és megérezték a hatalom illatát.

Ha jól rémlik, akkor 2002-ben pontosan lehetett tudni, ha az MSZP meg az SZDSZ együtt többségben lesz, akkor ők alakítanak kormányt, ezt előre deklarálták. Nem volt zsákbamacska, Orbán el is ismerte vereségét, aztán Mádl, miután megvizsgálta, hogy egyértelmű többségi kormány alakulhat, felkérte Medgyessyt. Ráadásul, a portugál államelnök jogkörei szélesebbek is, neki ez úgymond diszkrecionális jogköre. Bizonyos szakirodalmak eleinte a félelnöki szisztémába is sorolták az országot...
Barabás Richárd Milyen Feri? 2015.10.13 08:07:31
Nagyon úgy érzem, hogy így 2015 vége felé bizonyos tévképzetekkel itt lenne az ideje leszámolnunk. Az egyik ilyen Gyurcsány Ferenc messianisztikus tehetsége. A másik pedig a nem létező “demokratikus ellenzék” mítosza. Nem volt még olyan régen, amikor GyF bejelentette, hogy…..
tothh 2015.10.13 11:31:04
A bejegyzés alapján úgy tűnik, hogy végre kezd némelyeknek feltűnni, hogy az eddig követett módszerek alkalmatlanok. Viszont, az előrelépéshez szükség van még két további feltétel teljesülésére. Az egyik, hogy el kell felejteni az összefogást. A magukat baloldalinak tartó erők saját maguk (és amúgy az ország) számára is akkor tennék a legjobbat, ha külön-külön indulnának el. Egyrészt lenne verseny, másrészt kirostálódhatnának a valójában csak a virtuális világban működő szereplők. Három, a Gyurcsányra ab ovo szavazni nem hajlandók előtt is nyílna egy lehetőség.
A másik feltétel, hogy ezeknek az erőknek le kell mondaniuk a realitások alapján arról, hogy a következő választáson kormányoznak. Ez legalább (a mostani hárommal együtt) még négy év ellenzékiséget jelent. Ezzel reálisan számolni kell, mert ha valami csoda folytán (ez is sci-fi tekintve az ország választási földrajzát) kormányra kerülne valami "balos" konglomerátum, akkor az fél-egy éven belül totálisan összezuhanna, és a megsemmisülés szélére kerülne.
Tudom, hogy erre a felvetésre majd jönnek a népszerű elemzők, és elmondják, hogy "olyant nem mondhat egy politikai erő, hogy nem akar rögtön kormányra kerülni". Ami egyébként hülyeség, Európa nagy részében a több ciklusos kormányzások (és ellenzéki periódusok) a gyakoribbak.
Továbbá, abba a csapdába se szabad beleesni, amibe szerintem a (későbbi) PM beleesett 2012-ben, hogy félreverték a harangokat, hogy "itt annyira szörnyű minden, megszűnt a demokrácia, annyira hatalmas a mélyszegénység, etc..., hogy muszáj mindent félredobni és Orbánt AZONNAL le kell váltani. Ennek eredménye lett a torzszülött összefogás. Szóval a harangok félreverése helyett érdemesebb lenne reálisan gondolkodni, és hihető megoldásokat felmutatni fenti problémák kezelésére. (A hitelességet például erősíthetné az, ha egyértelművé válna a potenciális választók számára, hogy nem kizárólag a pozíciók számítanak. Ennek mondjuk alapot adhatna ha nem az azonnali kormányrakerülés elképzelését hirdetnék.)

Továbbá, nyilván egy hosszabb ellenzéki periódus (ami ígyis-úgyis kinéz ennek az "oldalnak") hatással van bizonyos pártok közeli egzisztenciális kérdésekre is. Erre is reálisan fel kell készülni.

Ha azonban az ún. "baloldal" megint félreveri a harangokat, és belemegy az ostoba előválasztásba és az összefogásba, akkor azzal újabb négy évvel tolja ki az érdemi megújulás lehetőségét, ha nem vezet a totális megsemmisüléshez.
tothh 2015.10.14 23:45:34
@konrada: Összefogásra akkor van szükség, ha van esély a győzelemre. Minden más esetben kontraproduktív és önáltatás. A mai választási rendszer az első helyezettnek kedvez, ennek következtében ha valaki érdemi alternatívát állít a jelenlegi kormánypárttal szemben, akkor komoly esélye van többségbe kerülni.

@Balt: Az LMP kapcsán valóban inkább bizonyult hasznosnak a szakadás, mivel az nagyon nem egy pártnak tűnt. Akár kettőnek is helye lehetett volna (lehetne) a palettán, nyilván egyiknek se domináns párti pozícióra. (Amúgy egyébként ez a mai politikai elitben - a Schiffer-féle LMP-t talán leszámítva - egy ilyen eléggé beteges igazodási kényszernek tűnik, hogy vagy domináns pártnak kell lenni, vagy annak mutatni magát, vagy ahhoz igazodni.)

A Bajnai-féle "Együtt" egyik nagy tévedése az volt, hogy eleve realitásnak vélte, ha az összes "baloldali", ill. "liberális" töredék összeáll (igaz, én emlékszem még a "csalódott jobboldaliak" megszólítására is), akkor annak van esélye akár megszorítani a Fideszt. A választási földrajz azt mutatja, hogy ez eleve illúzió volt (vö. a tényleges versenyt az egyéni kerületekben 2010-ben, illetve 2014-ben). Ehhez képest még B-terve sem volt, ami akár egy szűk kisebbségbe kerülés esetére szólt volna. Mint láttuk, ettől is távol volt.
A "mindenki összerántása" projekt végtére is arra volt jó, hogy az egyes szereplők érdemi véleményét, álláspontját, politikai pozícióját, etc. figyelmen kívül lehessen hagyni, a szent cél, az "orbánváltás" - mint mondottam eleve nem reális - célja alapján. Ennek azok lettek az áldozatai, akik tényleg gondolkodtak volna valamiféle tényleges alternatív megoldásban, hiszen alárendelődött minden az "összefogásnak".

@5perc: Ez megint egy tipikus csúsztatás. Nem azt mondtam, hogy nem szabad ezekről beszélni, sőt, pontosan ezekről lenne érdemes beszélni. Én azt állítottam, hogy ezen érvek mögé bújva hirdetődött ki a "teljes összefogás", ami mindenre jó volt, csak éppen az általad felvetett problémák orvoslására sem. Az egyedüli értelme az lett, hogy mindenki besoroljon egy a lényegét tekintve "vissza a 2010 előtti korszakba" címkét viselő konglomerátumba, ahol a fentiekhez hasonló témákról még érdemben sem született semmiféle koncepció.
Persze, nyilvánvaló, el lehet hinni azt, hogy abban az esetben, ha Orbán le lesz váltva, és egy "baloldali" - értsd a 2010 előtti elitre alapuló - kormány alakul, akkor ezek a társadalmi problémák megoldódnak. Ha valaki dogmatikusan ebben hisz, akkor rendelkezésre állnak olyan erők, akiket támogathat - akár önállóan is, mivel ilyen pártok semmilyen kombinációban nem tudnak kormányra, vagy akár "blokkoló kisebbségi" pozícióba kerülni - viszont akkor nincs dolga olyanokkal, akiket olyan célok vezérelnének - akár őszinte meggyőződésből - amiket az eredeti bejegyzés szerzője is említ, illetve követ.
Szóval lehet takarózni ezekkel a tényleges társadalmi gondokkal, de amennyiben takarózásra használják ezt az érintett erők, az annál távolabb fog vinni bármilyen baloldali megújulástól, meg úgy általában a jelenlegi kormánnyal szembeni érdemi alternatíva állításától.