Regisztráció Blogot indítok
Adatok
heizer

0 bejegyzést írt és 267 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Meglepve tapasztalom az internetes felületeken, más csapatok szurkolói (de még magukat szakértőnek nevező személyek is) mennyire vitatják, hogy Fradi a legnagyobb magyar csapat. Valószínűleg ez lesz az eddigi legmegosztóbb posztom, hiszen ők ezúttal vitatni fogják a tényt. Én mindenesetre…..
heizer 2020.07.23 09:36:34
Számomra furcsa, hogy ezt bizonygatni kell, pedig nagyon nem a szívem csücske a Fegyencváros...

mondjuk azt sem szeretem amikor úgy csinálnak, mintha valami másik liga lenne, külön kaszt, nemzeti kincs, meg hasonló hülyeségek. Nem a Fagyi a nemzeti kincs önmagában, hanem a magyar bajnokság egésze - ami persze a fradinak is köszönhető, de a többi csapatnak ugyanúgy.

A jelent nézve, viszont az a véleményem, hogy ugyan az MTK a második legsikeresebb és legnagyobb múltú csapat, azonban szerintem a Honvéd az, aki nálam a "3. számú" magyar topcsapat (és az Újpest a 2., bár egyre kevésbé érdemli meg...).

Egyrészt az MTK nincs már úgymond "beágyazódva" a magyar közegbe. Persze működik, vannak-voltak sikerei, de:
- nincs természetes szurkolói közege, ahogy szurkolói sincsenek - erről persze a legkevésbé ők tehetnek, ugyanakkor nem is látszik, hogy törekednének ilyenfajta társadalmi beágyazódásra - azért a holokauszt óta lett volna alkalmuk egy új közeget kialakítani maguk köré,
- hiába voltak jelentős hazai sőt nemzetközi bravúrjai a 90-00-s években, nem alakult ki iránta rajongás, nem ugrott meg a szurkertábora - pl. a Loki sikerei érezhetően létrehoztak egy Debrecenen kívüli jelentős rajongótábort is, az MTK-nak ez még Pesten sem sikerült;
- ha a magyar futballt a 2. vh előtti és utáni korszakokra osztjuk, az MTK a sikerek tekintetében az Újpest és a Kispest mögé szorul - tudom, ez önkényes felosztás, ezzel együtt a társadalmi emlékezet szempontjából nagyon nem mindegy: az MTk utolsó nagy korszakára még emlékezők lényegesen kevesebben vannak már, mint akik látták az Újpest és a Honvéd aranykorszakait.

Kicsit azért tartok attól, hogy a Fradi elmegy a Bayern - Juve duó után, ahol értemezhető hazai rivális nélkül egyeduralkodóvá váltak - nagyon kéne egy bika Újpest, Honvéd is, meg még egy ennyi vidéki legalább.
heizer 2020.07.23 14:37:59
@Yumurdzsak: Nem írtam is. "- hiába voltak jelentős hazai sőt nemzetközi bravúrjai a 90-00-s években,"
De a 90-es évektől már egyik magyar klubnak sincs aranykora, mivel a magyar foci sehol sincs.
Szigorúan persze van, hiszen ez az időszak a Debrecen, a Fehérvár úgymond aranykora, dehát, na...
Nem csitul a kultúrharc a fantasztikumban se külföldön, se itthon. Ami nagyobb fájdalom, hogy az itthoni kultúrharc tulajdonképpen csak homályos tükörképe a kintinek, és abból is gyakorlatilag csak az egyik oldalnak...
heizer 2020.07.06 11:43:58
Nem importáljuk.
Egyszerűen van róla véleményünk.
A dolognak nagyon egyszerű a magyarázata és meglehetősen fölöslegesnek érzem az ezen való derpegést.
Van egy korszellem, nevezzük ezt most a katolikusoktól kölcsönözve felszabadítás teológiájának.
Ennek a korszellemnek a céljaival nagyrészt sokunk egyetért, legyen béke, szabadság, egyetértés - mindenkinek egyformán. Legyen, hát ki akarna mást.

Az eszközök és az eredmények azonban már sokunkban erős visszatetszést keltenek. Nem azért mert mi ilyen retrográd fasiszták vagyunk, hanem mert úgy érezzük, hogy itt túllengett az inga, és az igazság-igazságosság vagy az egyenlő esélyek elve sérülne. Nem azért mert ez történik, hanem mert a dolog nem logikus, és ha nem logikus, akkor az ember gyanakvó lesz - a gyanakvás pedig elülteti az emberben a bogarat, hogy itt valami elcsesződött.

Pl. a díjak: ki akarná azt mondani, hogy ne érvényesülhessenek a nők, kisebbségek bárki egyenlően az SFF területen? Senki nem akr ilyet, virágozzék száz virág.
De amikor az van, hogy a "felszabteol" elszabadulása óta, az ember azt látja, hogy nyer 2 férfi meg 9 nő, három fehér meg 8 fekete, akkor megjelenik a kétely: ez vajon normális? És a helyzet az, hogy erre már a "közeg" (bármi is ez) nem adhat olyan választ, hogy az embernek ne legyen gyanús, ez az egész.
Ugyanis mekkora az esélye annak, hogy az eddig elnyomottakból hirtelen tömegével szakadnak ki olyan zseniális alkotások, amelyeket a többségi, elynomók (ezek számomra mind viszonylagos fogalmak, tessék jól érteni) évszázad folyamatos fejlődése, szervezeti háttér és interakcióik nyomán alakítanak ki (melyekre ugye az elnyomottaknak esélye nincs), miközben ugyenezen elnyomó többségiek hirtelen elfelejtenek alkotni azon a színvonalon, amin eddig? Erre gyakorlatilag minimális az esély, ezt mindannyian tudjuk. Nincs ilyen. Nincsenek elveszett agykutatók Afrikában (vagy ha vannak akkor azok nem most vesztek el, hanem már gyerekkorukban), nincsenek az - elvileg - semmiből zseniálisat alkotók. Vagy ha vannak, nem lehetséges, hogy ekkora időtávon ekkora fölényre tegyenek szert. Nincs ilyen.

Illetve nagyon kis valószínűséggel elképzelhető, hogy van, de ez esetben ez az SFF "közegre" még sokkal rosszabb fényt vet: ugyanis ez csak akkor képzelhető el, ha ez az "elnyomottak zsenialitása" eddig is kurvára létezett, búvópatakként csordogáltak a soha ki nem adott remekművek és alternatív szerzői kvalitások és közösségek - melyeket az SFF "közeg" - legyenek ezek most a kiadók, az írók, a kritikusok és ítészek tömege - tényleg elnyomott, de azt aztán rendesen!!! Tényleg zseniális alkotások tömkelegét dobták vissza kiadók, szerkesztők írótársak és kritikusok tömegei valamiféle "szisztematikus" vagy nagyon is személyes rassziszmus miatt!

Tehát két eset lehetséges igen nagy valószínűséggel: az SFF közeg vagy 2010 előtt verte át marhára az egész világot és az SFF olvasók tömkelegét, vagy most vagyunk átverve, de nagyon! Egyik esetben sem vigasztaló, hogy ugyanaz a "közeg" tette ezt, tehát valamiféle intézményes képmutatással van dolgunk mindenképpen.

Mindez lehet nem merült volna fel, ha az utóbbi tíz évben az inga nem kilendül ezen a téren, hanem kiegyenlítődik: ha volna 5 női, meg 5 férfi Hugo - díjas, ezekből összesen 2-3 ilyen-olyan kisebbségi, akkor ma mindenki azt mondaná, hogy a dolgok helyükre kerültek.

Így viszont marad a kétely, melyet mindenki a saját vérmérseklete, és az életében az SFF szerepének nagysága szerint kezel: kérem szépen, minket, olvasókat, rajongókat (a most vagy a múltban hátrányba került írókat meg aztán különösen) itt átvertek, de piszkosul.

És sajnos annak az érzete, hogy engem hülyére vettek, soha nem kedvez a szofisztikált vitáknak. Az ember igazságérzete ha alapjaiban sérül (itt bizony erről van szó), akkor minden bizodalom megrendül azokban, akikbe eddig a sajátját helyezte.
Az elmúlt néhány év tendenciájahoz hűen idén is egyre több pénzt áldoznak a különböző streaming szolgáltatók a saját gyártású sorozataikra, és ez évről évre egyre jobban kifizetődőnek tűnik. 2019 nagy dolgokat tartogatott a sorozatok világa számára, ugyanis véget ért minden idők eddigi…..
heizer 2020.01.08 15:37:18
A Csernobil zseniális film, ami a kor megjelenítését illeti, illetve a katasztrófa emberi oldalát, átélhetőségét.
Viszont csapnivalóan pocsék film pont abban amit a legjobban akar: az üzenet átadásában.
A borzasztó szájbarágásra gondolok, amikor erővel sulykolja belénk, hogy az egész rettenet a kommunizmus gyakorlata, a hazugságban élő társadalom, a mindent átható sumákolás és meghunyászkodás miatt történt.
Amit a történet konkrétan nem támaszt alá!
A kommunizmus gyakorlata, a hazugságban élés, a sumákolás és meghunyászkodás szörnyűsége természetesen igaz. Éppenséggel a tragédia bekövetkezése és ez között azonban nincs ok-okozati kapcsolat, vagy távolról sem annyi, mint amennyi szájbarágást erre fordítanak, illetve amennyire erőltetve össze akarják kötni.

Konkrétan: maga a film mutatja be - egyébként remekül - hogy a tragédia bekövetkezése semmi más, csak egyetlen ember személyes döntéseinek következménye. Gyatlov, aki annyira gátlástalan, hogy kikapcsoltat két biztonsági rendszert, vezérlő automatikát, félredobja a szabályzatot, terrorizálja a beosztottjait - nagyjából azért, hogy saját és felettesei előmenetele ne szenvedjen csorbát. A tragédia csak ezért, és nem másért következik be. És nem, nem állíthatta volna meg a vészleállító konstrukciós hibájának nemléte sem.
Hiába rágják a szánkba újra és újra, ez nem a kommunizmus, mint rendszer bűne. Ez Gyatlov hibája, illetve a két feletteséé, senki másé. És ez, az emberi hitványság bizony nem következik a kommunizmusból (noha kétségtelenül ráerősít, de ez, ebben a történetben nem kirívó), ez univerzális: számtalan ipari katasztrófa filmet leforgathatnánk bármely demokrácia 20. századi történetéből (az USA-éból meglepően sokat), ahol a katasztrófát és mások, akár tömegek halálát semmi más, csak az egyéni - jellemzően vezetői - döntések okozták: becsvágy, előmenetel, profitérdek, hanyagság, stb. Csupa olyan, amihez nem kell, egy hazug rendszerben élni. Nem kell maga a "rendszer". Csak szemétnek, hanyagnak, gondatlannak lenni. Közelmúltbeli példa: a genovai autópálya híd leomlása. De egy elhallgatott konstrukciós hiba sem egyedi kommunista sajátosság. Pl. a Boeing.

És ahhoz képest, ahányszor elmondják a filmben a "hazugság" szót okozati környezetben, édeskevés, hogy a film eleji monológban megnevezik Gyatlovot fő felelősként.

Sajnos ez miatt a szájbarágós, de a történet kontextusában durván hamis üzenet miatt a film szerintem nem jó. De mint az ajnározós példák mutatják, a dolog működik, a kritikusok és az emberek egyaránt könnyedén átsiklanak az ordító dramaturgiai bukfenc fölött. Pedig ez miatt nekem annyira keserű volt a szájam íze, hogy nem tudok nem arra gondolni: a sorozat nem e egy újabb propaganda gyöngyszem a nyugat aktualizált orosz utálatában? Egy hitelesnek tűnő, mégis propagandisztikus gyöngyszem.

Az már hagyján, hogy igen durva hülyeségek vannak benne, amik szintén hitelteleníthetik a történetet magát. Gondolok elsősorban a mai korszellemből visszasugárzott, 2 részen át tartó kutyalövöldözős derpegésre: ez a film legkevésbé hihető szála, konkrétan egy nagy szar. Valószínűleg nem volt a Szovjetunióban akkoriban olyan kiskatona, aki nem megkönnyebülést érzett volna, ha az erőműtől távol osztják be kutyák lelövésére, - és nem közvetlen az erőműhöz, vagy éppenséggel Afganisztánba - ahelyett, hogy ezen lelkizzen hónapokon át.

Szóval el kéne felejteni a Csernobil ajnározását, mert összességében nem jó film. Közelebb hozza, átélhetővé teszi a tragédiát, aztán az egészet hitelteleníti giccses, nagyon megmondani akaró rendszerkritikával, ami ugyan igaz, de a sztori nem támasztja alá. Kár érte.
A környezetvédelem, a fenntarthatóság, meg úgy általában a jó lelkiismeret ígérete olyan politikai "termékké" vált az elmúlt években a nyugati társadalmakban, amely megkerülhetetlen, ha jól akar szerepelni egy-egy párt a választásokon. Csodálatos dolgokra és borzasztó rombolásra is lehet használni…..
heizer 2019.11.19 15:52:58
Szerintem az autómegosztás nem feltétlen jó megoldás. Talán ki lehetne matekolni, de erős a gyanúm, hogy ha van több versenyző autómegosztó egy városban, akik a kapacitásaikat a csúcsidős forgalomhoz kell, hogy tervezzék, jó eséllyel akkor sem fog kevesebb autó lenni az utakon és a parkolókban, ha egy autóban átlagosan többen utaznak. Ráadásul azzal is számolni kell, hogy a megosztás jó eséllyel nem csak az autózókból, hanem a tömegközlekedőkből szív el utasokat.
Valószínűbbnek tartom, hogy a szaldo nem lenne pozitív.

Nekem fájó pont, hogy bántóan kevés szó esik a gázos autókról, holott környezetbarát és kiforrott technológia, kellően kiépített hálózattal, ami egyszerűen bővíthető. Nem igényel aránytalan áldozatot az emberektől, a meglévő autók is átalakíthatóaj, vagyis rövidtávon is eredményesen bevezethető, nem kell hozzá feldolgozhatatlan nehézfémeket bányászni, ráadásul a teherfuvarozásban is reális alternatíva tudna lenni. Gyakorlatilag a rendelkezésre álló gáz mennyiségét kivéve minden szempontból jobb alternatíva, mint bármelyik másik.
Érteni vélem, hogy az elhanyagolásában szerepet játszik, hogy növelné az EU függését pl. Oroszországtól.
Ez szerintem szalmabáb. Egyrészt az ilyen függés kölcsönös, ugyanis az Oo. Meg a gázeuróktól függene, másrészt meg az azeriek, törökök, irániak ugrásra készen várnák, hogy csatlakozhassanak ide egy két vezetékkel, és az USA-nak is volna némi cseppfolyosa. Csak az ellátási kapacitásokat kellene megfinanszírozni. Ettől azonban jóval nagyobb hülyeségekre is költ az eu is meg az autógyárak is.
System error / rendszerhiba – ez a számítástechnikai kifejezés jutott először eszembe, amikor megnéztem az HBO csernobili balesetről szóló minisorozatát. A film fő üzenetei a véleményem szerint valójában nem is elsősorban a csernobili balesetről és nem is az atomenergiáról, hanem arról a hibás…..
heizer 2019.06.27 13:56:20
@invalid user name: Szerintem ezen a ponton óriásit bicsaklik a film mondanivalója, de úgy látszik, csak számomra.

Erővel sulykolja a film a fejbe, hogy a baleset a hazug, képmutató szovjet rendszer miatt következett be, és ez a felelős az egészért.
Noha ezt a film sztorija nem támasztja alá.
Kiderül a filmből ( igaz e vagy nem, nem tudom), hogy a teszt elvégzése azért lett sürgős mert a három ember egyéni előremenetele bánta volna. Így aztán a lefelé taposás jegyében Gyatlov szó szerint tűzön vizen át túl akart lenni a teszten.
Nincs utalás arra, hogy Gyatlov ne lett volna alkalmas a munkájára.
Vagyis a balesetet nem a rendszerbe kódolt hiba, mint a film üzenni akarja, hanem az egyéni döntések okozták, amik szándékosan figyelmen kívül hagytak minden biztonsági és kollegális figyelmeztetést, és kiikktattak minden biztonsági rendszert.
A robbanás előtti időben - nekem úgy tűnt- több pont is volt, ahol visszafordulhattak volna, de nem tették.
Az eltitkolt tervezési hiba, a film alapján nem tűnik akkora hibának, mint sugallni akarják. Biztos hozzájárult a végeredményhez, de amikor a vészleállítóra rátenyereltek a reaktor már bőven a névleges teljesítmény felett robogott, és valahol azt is olvastam, hogy nem is biztos, hogy működött volna, mivel a rudak, vagy a rudak járatai az iszonyatos hő miatt eldeformálódtak.

Nem mentegetni akarom a szovjet rendszert, de az a helyzet, hogy egyéni karrierérdekből vagy anyagi többlethaszon, spórolás miatt, esetleg vmi félreértett büszkeségből, a kapitalista rendszerekben is bőven benne van az ipari katasztrófa lehetősége, ahogy az meg is történt számtalanszor, nem egyszer több halálos áldozattal mint Csernobilban.

Szerintem ez a film túlságosan elkeni az egyéni felelősséget, és minden áron a rendszert akarja felelőssé tenni a balesetért. Amiben ugyan lehet kanala, de nekem lényegesen kisebbnek tűnik ebben az esetben,mint azt sulykolja a film. Mondjuk Majakhoz képest.

És most őszintén: ha az ember a filmbéli Gyatlovot nézi, és arra gondol, hogy a katasztrófa sok más mellett tevékenyen közrejátszhatott az SzU összeomlásában, akkor önkéntelenül is adja magát a kérdést, hogy ez az ember tényleg ennyire ostoba, vagy esetleg fizetnek érte neki? Tudom, ez konteo, amibe úgy hallani, az oroszok is kapaszkodnának.
Pontosan az ilyenek miatt számomra a film nem koherens. Tol egy üzenetet szájbarágósan, amit azonban saját maga cáfol meg, vagy csak részben, áttételesen támaszt alá.
Amikor a keresztények azzal jönnek, hogy az európai kultúra keresztény, vagy, hogy az alapja keresztény, akkor nekünk, ateistáknak az lehet a gondunk, hogy egy igen hosszadalmas, és körülményes vitának nézünk elébe, ha ellentmondunk. És általában nagyon nehéz meggyőzni a keresztényeket, mert…..
heizer 2019.05.07 09:09:14
@Brendel Mátyás: Az indexen bőven vannak olyanok, akik nem katolikusok, ugyanakkor keresztények. Ugyanakkor a fő állításodat továbbra sem vitatom, vagyis hogy az európai kultúra igen jelentős részben nem keresztényi. Sőt, azt gondolom, hogy ami keresztényi benne, az sokkal inkább protestáns és a protestantizmusban gyökerezik, mint katolikus.

A fentiek miatt gondolom elsősorban, hogy a vatikáni indexre való hivatkozás ugyan példának jó, viszont Európa keresztényi meghatározottságában nem perdöntő.

Ami perdöntő szerintem, az a mindennapok átlagemberének etikája, és hozzáállása a világhoz. Ha ilyen szempontból nézem, akkor Európa kultúrája ma, nagy jóindulattal talán azt mondhatni, olyan,mint a tékozló fiú. Persze vannak elvek, amik fontosak meg minden, ne öljünk, ne lopjunk, ne bántsunk másokat, szeressük egymást, de ezek főleg a szavak szintjén működnek. Még a tényleges keresztények nagyobb része is, ha valóban komoly döntési helyzetbe kerül, akkor sokkal többször követ el bűnt, a saját vallása szerint is, mint ahányszor nem.

Ezek a felmérések, hogy a lakosság hány százaléka hisz valami természetfeletti istenségben semmit nem jelentenek a keresztényi meghatározottság szempontjából. Ahogy az sem, hányan imádkoznak miatyánkot egy zuhanó repülőn, vagy fohászkodnak vészhelyzetben istenhez.

Az európai keresztény elvek, ugyan mély lenyomatot hagytak az európai emberekben, de jelenleg, átlagban semmivel sem mélyebbet, mint a szekularizá ió, az ateizmus, a felvilágosodás, '68, vagy éppen a kommersz popkultúra.

Ezekre épp akkora súllyal lehetne hivatkozni az európaiság szemszögéből, mint a kereszténységre.
Kezdjünk egy erősnek tűnő indítással. A központi hatalmak 1918 késő tavaszára katonailag megnyerték a Nagy Háborút. Csak mivel akkoriban az volt a mondás, hogy a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra bízzák, politikai döntés született. Ezen okból pedig a központi hatalmak nem…..
heizer 2018.10.31 10:18:39
@chrisred: Így van. Ezért habókos az olyan kijelentés, hogy a Központi Hatalmak katonailag megnyerték a háborút. Nem nyerték meg, katonailag sem.

Egyébként a vietnámi háborút is megnyerte az USA - katonailag.
heizer 2018.10.31 15:20:00
@EU zászlót mindenhova!: Amikor patkányforradalomról beszélünk, abba történetesen beleérted a magyar lakosság bő 90%-t, mert körülbelül ennyi embernek volt herótja az egész háborútól.

Tiszát hiába síros vissza, ha az egész ország annyira gyűlölte, hogy személyesen ajánlotta Károlyi kinevezését.

Tisza hibázott: ha hónapokkal, vagy egy évvel korábban - valamilyen formában - kivezeti a Magyar Királyságot a háborúból (és ezzel az OMM-ből is), formálisan elismerve, hogy minden, de minden áldozat teljesen hiábavaló volt, akkor ő maga feltehetőleg ugyanúgy végzi, viszont talán elérhető lett volna egy rendezett átmenet.

De egyszerűen ez fikció, az ember általában kitart a legvégsőkig a rossz döntések mellett, vagy reménykedik egy kedvező átmenetben, főleg, ha az nagyon sok embert érint.
„Ezt a háborút elvesztettük” – általában így idézik a parlamentben 1918. október 17-én felszólaló Tisza Istvánt, hősies pózba merevítve a konzervatív grófot, az egy éve megbukott miniszterelnököt, aki (mintha) vállalta (volna) a vereség pillanatában a felelősséget. Ám még ezt sem bírta úgy kimondani…..
heizer 2018.10.19 09:44:59
@ősbölény: Lépjünk túl azon, hogy bárki egyszemélyben felelőssé tehető Trianonért. Ez egy olyan kataklizma volt, amit esetleg kicsit jobban lehetett volna kezelni, de megakadályozni biztosan nem.

Mi az, hogy magyarság az Árpád-korban nem népesítette be a Kárpát-medencét?
A török háborúk előtt több mint 80 % volt a magyarok aránya a népességen belül (valószínűleg, mindenhol éltek magyarok, a magyar volt az államalkotó nemzet, és elég jól integrált és működött együtt más nemzetiségekkel (ezek a fogalmak ugye akkor még mást vagy semmit sem jelentettek): a kunok, jászok, szászok, besenyők integratív részét képezték a magyarságnak.

Ezekből és a felsorolt és valóban bővíthető világtörténelmi előképekből teljesen egyértelműnek tűnik, hogy korabeli magyar politikus egyszerűen nem juthatott arra a következtetésre, hogy csonkoljuk az országot önkéntesen, mert akkor jobb lesz. Az 1000 éves, egységes Magyar Királyság nem holmi, a történelem homályába vesző álomkép volt, létező megélhető valóság.

A helyzet olyan volt, mintha valakinek azt mondanád, vág le a krjaid a lábaid, különben véged van. Eléggé belátható, hogy erre bárki a világon iszonyatos, rettenetes és egyértelmű, vitathatatlan végszükségben volna csak képes, és valószínűleg felmerülne benne, hogy érdemes e, hiszen akkor elvérzik, és éép úgy elvész.
Trianon rettenete ez volt. Épeszű ember ebbe az ügybe nem ment volna bele magától (akkori tudása szerint) elvették hát tőle erővel. A magyarok pechje, hogy ez a választás egy olyan pillanatban érte, amikor a világháború miatt teljesen bénult volt, immunrendszere, ellenállóképessége (sőt, szándéka sem nagyon) nem volt.

India mióta is volt a britteké? Mennyire is számított a brittek törzsterületének. Mikor volt olyan, hogy a brittek akárcsak 30%-os arányt elérjenek Indiában, vagy ők legyenek ott az államalkotó nemzet? A brittek voltak ott előbb, vagy az indiaiak?
Hagyjuk már az ilyet, nagyon-nagyon nem ugyanaz.
Ferenc pápa átölelt egy gyermeket, aki sírva kérdezett meghalt édesapja sorsáról. A szentatya múlt vasárnap látogatott meg egy római plébániát, és a hívekkel való szokásos beszélgetés, a forum alkalmával a legszörnyűbb, az egyik lehető legfájdalmasabb kérdéssel került szembe. Egy kisfiú szegezte…..
heizer 2018.04.20 12:09:48
@she_wolf: Jó volt. Köszi
heizer 2018.04.20 12:32:24
@$pi$:
Rendben. Akkor szűkítsük le a szeretetet arra a biokémiai reakcióra, amit a "rózsaszínű ködtől", a gyerekem mosolya által kiváltott reakciókon át a munkahelyi sikerig terjed.

Ez esetben az valóban nem akaratlagos döntés.

Azokat az akaratlagos döntéseket, amikor úgy szerzünk örömet valakinek, úgy alkotunk valamit, úgy érünk el valamit társadalmilag, közösségileg vagy egyénileg (másokra értve), hogy közben a biokémiai reakcióink a a "fásult beletörődéstől" a "sikítófrászig" terjednek - na azt hívjuk önzetlen szeretetnek.
heizer 2018.04.20 13:21:12
@$pi$: "Azt állítottam, hogy a köznapi értelemben vett szeretet nem akaratlagos tevékenység. Amikor azt mondja a biblia, hogy "szeresd ez ellenségeidet", akkor olyan dolgot követel, amit képtelenség megtenni. Vagy szereted, vagy nem szereted, befolyásolni nem tudod."

Pontosan annyi a különbség a "köznapi értelemben vett szeretet" és a "szeresd ellenségeidet" között, mint a nem akaratlagos, és a szándék által definiált szeretet között.

Attól, hogy valamit nagyon nehéz, sőt lehetetlen megtenni, az nem jelenti azt, hogy az különbözik attól, mint amikor ugyanazt szívesen csinálod. Ha az eredménye ugyan az, akkor az "érzete" különbözik csak.

Van aki imád futni, másoknak ezt csaknem lehetetlen, pl. ha műlába van. Azonban ha úgy viselkedik, úgy mozog, mint aki fut, és az eredménye az, hogy gyorsabban halad, mint ahogy szokott, akkor ő bizony fut. Nem úgy mint aki imád és tud is futni, de fut.
Jelentős az eltérés a kecskemétiek akarata és a torz parlamenti viszonyok között. Választási értékelőnk újabb részében számos érdekességre derült fény a „végleges”, bár még nem jogerős választási eredmények áttekintéséből...
heizer 2018.04.17 09:58:32
Azt tessék végre tudomásul venni, hogy nem csak tisztán arányos választási rendszer nincs, hanem annak értelme sem sok volna.

Ugyanis egy tisztán arányos választási rendszerben, ha mindenki a szavazati arányának megfelelően kap képviselői helyet, akkor a parlamenti és kormányzati döntéshozatalnál torzulnak el az arányok.

Pl. teljesen logikus, hogyha egy 47 % -os pártnak a kormányzáshoz egy 3-5 %-os párttal koalíciót kellene kötni, akkor a 3-5%-os pártnak a tényleges döntéshozatalban a képviselői és szavazati arányánál lényegesen nagyobb súlya lesz, így az arányos eredményéhez képest a döntéshozatalra való hatása lényegesen nagyobbá válik - (lásd: SZDSZ).

Ha egy 40 %-os párt egy 20 %-ossal kokettál, akkor szintén torzul a döntéshozatalnál a ténylegesen a döntésre gyakorolt hatás mértéke.

Azt is tessék felfogni, hogyha valamely döntésben kompromisszumos döntés születik, az nem feltétlenül garancia arra (sőt egyáltalán nem az), hogy az a döntés a közösség egészét tekintve jó. Természetesen ez minden döntésre igaz lehet. Ugyanakkor azt is érdemes megfontolni, hogy egy kompromisszumos döntésnél a túl sok partikuláris érdek figyelembe vétele növeli annak esélyét, hogy a döntés összességében kevesebbeknek lesz előnyös, vagy akár mindenki számára hátrányossá válhat.

Az arányos rendszereknél igenis számít az is, hogy kire nem szavaztak. Pl. Németországban a lakosság több mint 60 %-a nem szavazott Merkelre.

Ezzel együtt természetesen ezen a rendszeren lehetne csiszolni, de az a helyzet, hogy a szabályok mindenki előtt ismertek voltak, mindenki tudta, hogy ebben a rendszerben kell nyerni. Olyan mint a focibajnokság kiírása: ott sincs tökéletesen igazságos rendszer, de a szabályok ismertek , az szerint kell nyerni és kész.

A hatalmas kormányzati média és propagandatúlsúlyról pedig csak annyit szeretnék mondani: az ellenzéket támogató médiákok képesek voltak arra, hogy nem csak a fél országgal, de még a kormánypárttal is (!) el tudták hitetni, hogy az ellenzéknek reális esélye van a győzelemre (ez abból látszott, ahogy a választás napján nyilatkoztak a Fideszes képviselők, akik az 50%+1 hellyel teljes egészében kiegyeztek volna).
Miközben feketén-fehéren látszott (sőt egyértelműen kiderült), hogy ez nem több, mint a visszavágót 4-5 gólos hátrányból kezdő csapatnak a "labda gömbölyű" és a "ha az első negyedórában kettőt rúgunk" szintű hivatkozása.

Sőt azt is el tudták hitetni, hogy egy 5-6 pártból álló, saját magukkal veszekedő, alig többséges és legalább a felében teljességgel hiteltelen konglomerátumnak nem csak esélye van, de értelme is.

Miközben kormánypropaganda ide, torzító választás oda, ilyenek nincsenek benne a törvényben, hogy:

x. § (1) Az ellenzék legyen hülye!
(2) Az ellenzék nem foglalkozhat a választókkal!
(3) Az ellenzék nem alkothat koherens, értelmes víziót, és nem beszélhet a lózungokon kívül másról.
(4) Minden pártnak kötelező saját magával a nagy nyilvánosság előtt veszekedni!

Stb.
heizer 2018.04.18 08:07:55
@ételizésítő: Szigorúan nézve a hollandoké sem az, hiszen senki sem tud a parlamentbe beültetni pl. 22, 48715 %-nyi képviselőt. De egyébként igen, köüzelítenek hozzá, ahogy a németek is, én csak azt mondom, hogy ennek értelme nem feltétlenül van.

Ugye két szempont áll itt egymással szemben: az arányos képviselet és a kormányozhatóság feltétele. Látható, hogy az arányos képviselet esetén a döntéshozatalra gyakorolt hatás torzul és aránytalanná válik, a kormányozhatóság előtérbe helyezése esetén pedig az arányos képviselet torzul.

Én azt mondom a kormányozhatóság, a döntéshozatal megtartásának képessége fontosabb, mint az arányos képviselet. A győzteskompenzációnak azért is van értelme szerintem, mert lehetővé teszi, hogy aki a legerősebb, az ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy egy kisebbség aránytalan mértékben szóljon bele a döntéshozatalba.

Ráadásul a győzteskompenzáció a felelősség vállalása szempontjából is fontos: akinek 50 %+1 (pláne 2/3) képviselői aránya van, az nem mutogathat másra, ha szarul mennek a dolgok.

Egyébként a győzteskompenzációhoz is kellene fék: ez pedig szerintem abszolút reálisan úgy lehetne megoldani, ha négy helyett három évente volna választás. Amúgy is permanens kampány van gyakorlatilag 2002 óta, nyugodtan sűríthetjük a balfék politikusok elzavarásának lehetőségét.
Érintettem már a kötelező hittannal kapcsolatban, ahogy az önkormányzatiság témájánál is, de illő egy átfogóan az oktatással kapcsolatos cikket is beleillesztenem posztsorozatomba. Szabad tankönyvválasztás. Decentralizáció. Kritikus gondolkodást ösztönző tananyag, amely nemzetközi síkon is…..
heizer 2018.03.28 14:21:07
Azért ha már széles társadalmi konszenzus kell az oktatásról, (mint az a belinkelt 10 pontban van) akkor vegyük már fel azt a legitim érvet is, hogy a jóval gazdagabb nyugati országok, milliós számban képeztetnek a rászorulóbb keletiekkel kiváló szaktudással rendelkező embereket, amikér cserébe legfeljebb csak áttételes kompenzáció jár, van aki soha nem tér vissza, és nem utal többé haza.

Szóval vegyük már figyelembe annak a határköltségét: ha sokszorosát költjük a mainak az oktatásra, és még csillogóbb elméket képezünk, vajon a még több nyugatra vándorló és ottmaradó hazánkfia vesztesége, és a gazdaság oktatással arányos emelkedés kiadja e a nullszaldót?

Azért az látható, hogy a gazdaságunk nem fog tudni olyan ütemben nőni, hogy a bérhátrányt kompenzálja.

Az esetleges oktatási többletráfordítás okozta gazdasági növekmény jóval később jelentkezik (vagy akár el is maradhat) mint amilyen ütemben a nyugat el tudja szívni az így keletkező tudástöbbletet!

Természetesen ez a dolog egzaktul nem határozható meg (viszont biztosan becsülhető), de szélsőséges esetben ez akár padlóra is küldheti az országot (konkrétan: óriási pénzeket ölünk az oktatásba, miközben a kikerülő új, elvileg magasabban képzett nemzedéket teljesen - vagy aránytalanul nagy mértékben - felszívja a nyugat).

Én ezt nagyon is reálisnak gondolom, ez egy olyan szempont amit az oktatási többletráfordításoknál igenis figyelembe kell venni, és ki kell értékelni. Könnyű azzal kampányolni, hogy több pénzt, jobb oktatást, de észre kell venni, hogy a dolog kockázatos.

Természetesen itt, egy jó külpolitikának kulcsszerepe kellene hogy legyen: ezt a fajta kompenzációt az Unión belül el kellene érnünk, és bizonyos, hogy a többi keleti tagállam ebben kemény egységfrontot tudna alkotni.
Talán a legnehezebb témáról veselkedek neki ma cikket írni, amely Damoklész kardjaként végig a fejem fölött lebegett, mióta bele kezdtem a cikksorozatba. Péntek van, szigorú böjt. Nagypéntek előtt már az utolsó. Hogy repül az idő. Ma az abortuszról, és természetesen nem az abortuszról, hanem a…..
heizer 2018.03.26 14:18:28
"Ha egy kereszténydemokrata azért száll síkra, hogy minél inkább ellenőrzött és a nőt biztonságban tudó keretek között történjen az abortusz, azzal nem válik bűnrészessé, "

DE. A katolikus tanítás szerint még az oltáriszentséget is meg kell tagadni attól a keresztény politikustól, aki az abortusz - a tanítással nem összeegyezhető esetét - támogatja. De a többi keresztény vallás ettől lehet eltér, nem tudom.

Aki a biztonságos abortuszt támogatja, csak azért tűnik felmenthetőnek, mert a dolog annyira hétköznapivá és elterjedté vált, hogy bármilyen enyhítésére törekvés pozitív színben tűnhet fel, valamiféle ál-keresztényi szempontból.

Azért mert az Isten az anya kezébe adta ezt a döntést, nem lehet az mellett érvelni, hogy az abortusz lehetőségét meg kell tartani. Az Isten minden embertársunk életét a kezünkbe adta, aki az életünket negatívan befolyásolja, hiszen elvileg képesek lennénk őket megölni is, mégsem vált a gyilkolás elfogadottá, ha annak áldozata megszületett ember (kivéve ugye a jogos önvédelem esetét).
„Sejtcsomó”, és a "még nem ember":
A megtermékenyült petesejt a mag. A beágyazódott magzat azt jelenti, hogy a mag termékenyült vagy a termés kötődött. Még ekkor is előfordul (minden negyedik terhességnél), hogy vetélés történik, pusztán biológiai okok miatt. Ami azt jelenti, hogy igen nagy (cca 75%-os) valószínűséggel a magból termés lesz. Ez a mezőgazdaságban nem számít rossz aránynak, sőt. A beágyazódott életkezdeménynek éppen olyan optimálisak az életfeltételei, mint a jó földbe vetett magnak.

Abból a magkezdeményből (ami csak és kizárólag a két ivarsejt egyesüléséből jön létre, vagyis a menstruáció NEM tömeggyilkosság !!! ) potenciálisan, a rendelkezésre álló feltételek mellett, IGEN NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL - ember lesz.

Ugyanúgy, ahogy a jó földbe hulló gabonamag. Abból - potenciálisan, a számára megfelelő - sőt, ideális - körülmények között - nagy valószínűséggel búza lesz. És ha valaki letapossa, kitépi egy gazda veteményét - sőt, ha a vetett földet kiforgatja- az károkozás a jog szerint is, erkölcsileg is, mindenhogy!

Akárhogy nézem, aki a potenciális emberi élet feltételeit megszűnteti, az öl.

Külső körülményekre:
- Nehéz egyedi anyagi és egyéb helyzet: mindig volt, és mindig lesz. Ha nem ölünk meg mást, aki miatt az életünk úgy alakul, ahogy, akkor miért a legártatlanabbal tesszük??? Mi ebben a ráció??? Sőt, jogos???
- Betegnek születik: Persze hogy nehéz, ki mondta, hogy nem. De ha az élő gyereked lerobban egy autóbalesetben, akkor őérte küzdeni fogsz, és bízol benne, hogy az orvostudomány majd segít, és vállalsz minden áldozatot? A nem megszületett esetében miért nem?

Álszentnek érzem azt az érvelést, hogy ha megpróbálunk mindenkit meggyőzni, hogy ne tegye, az elég, nem kell a korlátozás, bízzuk rá a döntést. De ez alapján a teljes jogrendünket nyugodtan eltörölhetjük, aztán ha valaki mégis másképp dönt, majd vállvonogatva lehet ismételni, hogy nem szabad elítélni.

DE!

Mivel ilyen borzalmas fundamentalista álláspontot képviselek, egy valamit szeretnék még mondani:

A társadalom óriási erőforrásokat mozgat meg azért, hogy az emberek, bizonyos erkölcsileg nem helyesnek mondott döntéseket ne hozzanak meg! Kismillió egy segélyformát, óriási szociális hálót tartunk fenn azért, hogy azok, akiknek az élete mások miatt nagyon rosszul alakul, ne öljék meg, verjék el, stb. a tanárukat, a főnöküket, az üzlettársukat, az exüket, a banki ügyintézőjüket, a szüleiket, a szomszédjukat, a dílerüket vagy éppen a politikusaikat. Ezek hatékonysága vagy jó, vagy rossz, de azért az esetek többségében a fenti tényállások nem következnek be.

Szóval igen, ha azt mondjuk keresztényként, hogy az abortusz tilos, akkor a helyes kereszténydemokrata politika az, ha azon munkálkodunk, hogy létezzen egy olyan szociális háló, amely lehetővé teszi a pozitív döntés meghozatalát! Amikor az örökbeadás valódi alternatíva, de az állami ellátás sem azt jelenti, hogy a gyerek potenciálisan bűnöző lesz (ez miatt elvenni egy emberéletet egyébként olyan szinten nonszensz, hogy arra szavak nincsenek). Amikor a családi pótlék, az adókedvezmények, szociális lakások, vagy egyszeri nagyobb vagy nagyobb rendszeres anyagi juttatás (amit az illető a megélhetésétől kezdve, bébiszitteren át, a tanulmányok folytatásától a plasztikai sebészen át költhet) segítik a szülőket, és különösen azokat, akik egyedül maradtak. Amikor olyan az oktatási, egészségügyi és szociális háló, hogy mindenkinek emberhez méltó módon nyúl a hóna alá, és bizosít életesélyt. Egy ilyen rendszer egyébként az abortuszoktól függetlenül is támogatandó.

Akkor van esély arra, hogy a társadalom tényleg el tudná fogadni azt, hogy az abortusz be van tiltva. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy addig az abortusz rendben van, vagy hogy bárkinek támogatni kellene.
heizer 2018.03.28 09:08:25
@Olliék:
1. Szerintem egy krízisben lévő nőt éppen úgy lehet segíteni ateista jó szóval, mint keresztényivel. Nem tudom feltünt e de nem azzal kívánnám kezelni az abortuszt, hogy- mint sokan hiszik - mutogatunk rá, hogy gaz gyilkos, bűnös, stb (egyébként az elkövetett tette az az, a keresztényi értékrendtől függetlenül, pusztán a józan, polgári erkölcs talaján állva is).

2. Hát nem tudom. Ha egy teljesen névtelen kommentelő, egy gyakorlatilag semmilyen kormányzati befolyással és hatalommal nem rendelkező politikus blogján (melynek a neve: Kereszténydemokrata útkeresés) elmondja a semmilyen relevanciával nem bíró álláspontját (gyakorlatilag akkor, amikor már a topik behalt), az már a nézeteim erőltetése. Értem.

3. "Senkinek sem vagytok a bőrében, nincs jogotok sem ítélkezni, sem dönteni más sorsok felett."
Világos. mivel a magzat más "bőrében van", így gyakorlatilag nyugodtan lehet dönteni a sorsa felől.

Elmondanám: egy szülő elég sok olyan döntést hoz, amely a gyereke sorsát drasztikusan befolyásolja. Sőt: egy csomó felnőtt döntése, még több másik felnőtt sorsát komolyan befolyásolja. Ezen döntések közül csak két olyan van, ahol a nyilvánvaló, a másik életére törő agressziót a társadalom és a jog elfogadja: az önvédelem és az abortusz! A különbség a kettő között az, hogy önvédelem esetén a támadó, döntésképes egyén agressziójával szemben védekezel, míg az abortusz esetén, egy olyan magatehetetlen ember életére törünk, akinek egyetlen bűne az, hogy van.
heizer 2018.03.28 14:08:41
Miért tűnteted fel pozítív tettnek azt, ha valaki nem ítélkezik?

Mindannyian ítélkezünk, nem kell úgy tenni mintha nem. Megítéljük az anyát, aki megszülte, de a szemétbe dobta a gyerekét, vagy akármelyik embertársunkat aki bűntettet követ el. De az én személyes ítéletem semmilyen hatással nincs annak életére, akivel ezt megteszem, pláne ha nincs köztünk személyes kapcsolat, és nem vagyok bíró vagy ügyész.

Gyakran idézik hibásan Jézusnak ezt a mondatát (én sem ítéllek el), ami egyrészt nem arra vonatkozik, hogy az asszonyról vagy tetteiről ne volna véleménye, másrészt a bűnbánatról, a megbocsátásról és az életének a megváltoztatásáról szól (mert azt mindig lehagyják, hogy "menj, de többet ne vétkezzél").

Én álszentnek érzem ezt a hozzáállást. minden tettről és emberről megalkothatom a magam ítéletét (természetesen a körülményei figyelembevételével), ahogy ezt meg teszi mindenki más is, ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy szeretettel és megbocsátással vagy segítő szándékkal forduljak felé - akkor sem, ha ez a véleményem nem pozitív.

Én meg hiszem azt, hogy 5 perc gondolkodással belátható, hogy az abortuszra vonatkozó döntést nem szabad meghozni.

Ma már elég sok minden van: emelt csp, adókedvezmény, ingyenes óvodai-iskolai étkezés, önkormányzati segély, munkaidő kedvezmények, ami segít a gyerekes szülőknek, szóval, kvázi van "szerződés" ami segít. Aztán lehet követelni tartásdíjat, és bizony lehet segítséget kérni az egyházaktól, és annak segítőitől is.

A "Minek vállaltad?" kérdésre igazán frappáns válasz szerintem a "Miért, meg kellett volna ölnöm?"!

Figyelj, az életben hány olyan dolog történik, ami nincs bekalkulálva és beüt a szar??? Kirúgnak, tönkremész, elhagynak, baleseted lesz, anyádat kell ápolni...! Millió dolog amit nem kértél, de kapsz, drasztikusan megváltoztatja az életed, és nehezebb lesz tőle? Még sem ölöd meg a főnököd, az exed, a másik autóst, az anyád!!!

Mégis csak ez az egy olyan esemény van, ahol semmi és senki nem védi azt, aki nem tehet semmiről??? Arról beszélünk, hogy józan mérlegelés után el lehet venni, egy teljesen ártatlan ember életét, miközben a jogrendszer (és az erkölcs is) elítél minden olyan tettet, ha te azért állsz erőszakosan bosszút valakin, mert tönkretette vagy nehezítette az életed???

Az általad felsorolt veszteségek akkor is beüthetnek ha van egy vagy több gyereked akit akartál és vállaltál, és akkor ugyanúgy előfordulhat, hogy magadra maradsz! Az ilyet sosem lehet húsz évre előre tudni!
Együttműködni az ördöggel. A jogi elégtétel mellett ez is a hét egyik nagyot menő kifejezése volt. És ezzel Karácsony Gergely a teológia érdekeltségi területére lépett :D Attól még, mert valakivel nem értesz egyet, azért ne „ördögözd le” rögtön, különben tiéd a napi Németh Sándor-díj. Az említett…..
A mostani téma is olyan, amiről biztos voltam, hogy írni fogok. És ha már tegnap értekeztem a szembenállásról és a gyűlölködésről, akkor most fogok írni a gyűlöletbeszéd szabályozásról. Sokszor leírtam már, hogy nem hiszek benne, sőt, károsnak tartom, ha a törvények betűjével szeretnénk pótolni az…..
Fogynak a nagyböjti, szigorú böjtös péntekjeim, a maival együtt már csak három van. Az egyik legsúlyosabb és érzékenyebb témát választottam mostanra, és ez az eutanázia. A héten sokat írtam erőszakról, erőszakmentességről, szó esett a halálbüntetésről is, amely cikkben már megemlítettem az…..
heizer 2018.03.20 13:25:36
"Az én ideáim szerint való országban teljesen szabad az eutanázia, mégsem követi el azt senki sem. "

Kedves Katalin!
Ezzel az érveléssel bármely bűn elkövetését szabaddá tehetjük azzal, ha azt úgysem követi el senki. gyilkosságot, lopást, hamis tanúzást bármit.

Azért lássuk be, ez már a földi mennyország volna, aminek bekövetkezését Jézus nem ígérte. Mivel keresztényként a világban élünk, ehhez kell igazodnunk. Itt mindig lesz bűn.

Nem sóvárgok régmúlt korok ideálisnak képzelt, de elég képmutató erkölcsű világa után. De: mára a 10 parancsolatból 8 - at mind az általános erkölcsi állapot, mind a jogrendszer teljesen ignorál. Úgyhogy fel vagyunk szabadítva már így is a törvény nagy része alól, csak a saját hitünk és lelkiismeretünk kényszerítő ereje marad, ami viszont mindig kísértésnek van kitéve.
A jogrendszerben maradt a lopás, a hamis tanúzás, és az emberölés, ami még mindig tilos általánosságban, de már ezeken is bőven nyílik vagy már rég kinyíltak a kiskapuk. Miért is kellene ezt tovább tágítani??? Pusztán valami ködös, elképzelt idealizmus miatt, ahol a bárány együtt legel az oroszlánnal? Ja, ezt már mondtam: azt nem erre a földi életre ígérték.

"Mennyire más ez a szemlélet, mint törvényektől, szabályoktól várni a krisztusi életet. Az lehetetlen!"
Krisztus maga hagyott nekünk törvényeket és szabályokat, és megerősítette a régieket. Miért is volna lehetetlen?

"Nem az utcasarkon kell üvöltöznünk, hogy az eutanázia bűn, hanem szeretteink szemébe kell tudnunk őszintén azt mondani, hogy akarom, hogy élj, hagy hordozzam veled együtt a terhedet."

Egyrészt nem kell ezt üvöltöznie senkinek. Logikusan és mérsékelten, de határozottan érvelni az eutanázia ellen nem üvöltözés, ráadásul meggyőzőbb is. (Mellesleg ilyet tettek a próféták is: én előttem az a kép él, ahogy Jónás áll a sarkon és hirdeti, hogy "még negyven nap, és Ninive elpusztul" - tehát igen akár lehetne is).

Én is azt akarom, hogy éljen az az ember aki eutanáziára vágyik! De azt gondolom, hogy ez általában akkor merül fel az emberben, ha a szenvedéseit, vagy megalázó állapotát, vagy szeretteinek általa okozott terheket már nem tudja elviselni. És akármennyire is szeretem és akarnám tőle átvenni a terheit, nem fogom tudni.
A szenvedések és méltánytalanságok vállalása nem az én irántam érzett szeretetéről szól, hanem az ő szeretetéről a családja és a Jóisten felé! És azok felé, akik az eutanáziát kénytelenek végrehajtani az ő kivánsága miatt! Az ő lelkükkel mi lesz?

Én mindig is azt tartottam: ha a többségi - nem keresztény - társadalom felé keresztényi elvárásokat fogalmazunk meg, mellé kell tenni olyasmit, ami segít nekik. Hospice szolgálatokat, önkénteseket, kísérőket, úgy a szenvedő, mind a család irányába.

"Hát nem abszurd, ha valaki csak azért tartja magát életben, mert fél az Istentől?! Azért élni, mert félünk az Istentől?! Az milyen élet?!"

Nem, nem abszurd. Lehet, hogy én nem állok még a keresztényi élet oly magas fokán, de én igenis félek. Félek, hogy nem leszek elég jó ahhoz, hogy a mennyországba jussak, félek, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy a szeretteimet is oda vigyem. Ezért inkább vállalok többet, szenvedésből, imából, tettből! A szeretet, mint érzés ehhez nem lenne elég, és mulandó is! A félelemből, féltésből eredő szeretet - mint tett, mint cselekvés - szerintem egyáltalán nem elítélendő.
 A harckocsik a mozgékonyság-tűzerő-védettség szentháromság kompromisszuma alapján létrehozott lánctalpas szörnyetegek. A gépek, a technika szerelmeseit elbűvölik ezen monstrumok, és ha valaki mellett elszáguld egy 40-67 tonnás harckocsi, akkor tisztelettel figyeli, ahogy dübörög a föld, csikorog a…..
heizer 2018.03.12 17:49:52
Na abszolút laikusként hozzászólva:

Bár a poszt kérdésfelvetése jó és fontos, de önmagában nem megválaszolható.
A fő kérdés, hogy kell e nekünk honvédelem? Ha erre igen a válasz akkor ebből fakad egy csomó újabb kérdés. Olyan mint a jelenlegi? Ha igen, a válasz akkor nem. Ha nem, akkor tegyük fel a kérdést: ha jobb honvédelmet akarunk, azt úgy akarjuk csinálni, ahogy az elmúlt 30 évben, vagy úgy, hogy értelme is legyen?
Ha a kérdőmondat első felének adunk igazat akkor nem kell.
Ha a második felének, na akkor kell feltenni a kérdést: Kell e nekünk ehhez harckocsi?

Én nagyon úgy érzem, hogy a megelőző kérdéssorra adott válaszok sincsenek letisztázva, sem a nép, sem a katonai, sem a politikai döntéshozatal által.
Talán először eddig el kéne jutni!

Aztán, itt az örök kérdés: ugyan ki ellen kellene megvédeni a hont?
Őrületes, hogy erre nem az a triviális válasz: bárki ellen és bármikor, amikor az fegyverrel átlépi az országhatárt. Na utána lehet felmérni a potenciális veszélyforrásokat. Ugye a potenciális azt jelenti: bekövetkezése lehetséges. Ebben bőven benne van bármilyen olyan fenyegetés, amire elsőre nem gondolunk, mert irreális. Pl: Erdogan elindul, megszállni Németországot.
Németországban polgárháború tör ki, és ők is elindulnak valamerre. Oroszországnak bejön a Krím féle terjeszkedés. Az USA vezetését átveszi egy hülye. Szlovák-román-szerb választásokon nacionalisták kerülnek hatalomra. Kiszárad a Nílus, és százmillió egyiptomi elindul jobb életet (vagyis szimplán csak életet) keresni.
Ja és még két észrevétel: olyan helyzet is előállhat, hogy sem a két szép szemünkért, sem semmi másért cserébe nem fog rajtunk segíteni az, akire számítunk. Azért mert más gondja is lesz. Vagy csak leszarja.
Ugye a történelem és tanítómesterei: az elmúlt 500 évben a birodalmak szokása az volt, hogy a kedvenc kelet-európai síkságaikon döntsék el a háborúik sorsát. Ez a törökökre, a németekre, a ruszkikra, de még a svédekre is igaz volt. Amikor éppen nem, akkor arra készültek, hogy ez így lesz a következő háborúban.
Én azt gondolom a kályha az az volna: kell egy olyan hadsereg, amely lépést tartva a korszerű hadviseléssel, képes arra, hogy az ország népességével és gazdasági erejével egyenragú vagy némileg nagyobb potenciális ellenfél ellen eséllyel vegye fel a harcot, nagyhatalmi érdekérvényesítéssel szemben pedig arányos elrettentő/szövetséges erőt és alkupozíciót biztosítson egy BÁRMILYEN háború esetén.
És igen, kellene egy olyan honvédelmi általános kultúra, amely lehetővé teszi, hogy az idegen fegyveres erő, a megszállásra is olyan tehertételként tekintsen, amely számára nem biztos, hogy megéri.
És még egy: azt szeretném, ha az ország elfelejtené azt a szemléletet, mely szerint a magyar katona hősiessége majd kipótolja az összes többi hiányosságát! És bármikor jön ránk háború, ne úgy küldjük már harcba katonáinkat, hogy azokat az alapvető dolgokat nem tettük meg értük, amik nélkül a túlélési esélyeik minimálisak.
heizer 2018.03.13 15:49:15
@Berelhetoreklamfelulet: "A probléma ezzel csak annyi, hogy a környező országok nem fognak egyik napról a másikra akkora sereget előteremteni a semmiből ami meglepetés lenne egy azonnali támadás esetén."

Amennyire én tudom, Romániának ez már most sem jelentene különösebb gondot (bár kinek igen?).

De:
1. Mintha pont ezt ecsetelték volna már több fórumon is a számomra hozzáértőknek tűnők (de logikusan is így van): egy hadsereg felépítését elkezdeni már nagyon késő akkor amikor a többiek hozzáfognak, különösen akkor ha hagytad leépülni a technika mellett a hozzáértést is. Nem tudom feltűnt e, de posztban is írták, hogy jelenleg csak számunkra irreális áron érhetők el harckocsik, és amikor szerződét kötsz valakivel szállításra, akkor is évek telnek el, mire leszállítanak 100+ db-t (ha gyártani kell).

2. Tessék megnézni a nagyvárosaink távolságát a határoktól, vagy a földrajzi adottaságainkat! Egy korlátozott erőkkel vívott korlátozott célú háborúban gyerekjátéknak tűnik megszállni olyan nagyvárosokat mint Nyíregyháza, Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc!

3. A fegyveres erők megbecsültségét, a honvédelem kultúráját, vagy ha így jobban tetszik ethoszát felépíteni még több idő. Lásd az "irány nyugat" típusú hozzászólókat (akik valamiért elfelejtik, hogy bizony onnan is jöhetnek olyanok, akik nem barátságosak velünk).

4. Nagyon nem mindegy mi van akkor, ha egy nagyhatalom jön. Nincs olyan háborúzó fél, aki feleslegesen pazarolni akarja erőforrásait, ha nem feltétlenül szükséges, vagy van könnyebb út. Még a kicsi, de kemény haderő is elrettentéssel bír, ráadásul alkualap is! Persze azt gondolják sokan, hogy egy totális háborúban egy nagyhatalomnak nem számít sem emberélet, sem technika vesztesége, pedig ez nem így van!
Kata SWL kritikáját itt olvashatjátok Nincs Oscar-szezon a kötelező, csak a főszereplő győzelme kedvéért elkészített életrajzi darab nélkül, idén pedig úgy tűnik, A legsötétebb óra fogja játszani ezt a szerepet. Hiszen már most is szinte csak azért foglalkoztatja a nézőket, mert hosszú idő után…..
heizer 2018.03.06 10:38:31
A szerző véleménye lehetne abszolút megalapozott, de kicsit túl van tolva a vélemény vagy a megfogalmazás erőssége a valósághoz képest (ahogy a film is):

1. Azt, hogy egy ismert (láttuk az eredeti gesztusait, ismerjük stílusát) ember leutánzása nem feltétlenül a szinészi teljesítmény csúcsa, adom. Mindenesetre egy Oscar-díjátadón konkrétan bármit is számonkérni, naivitás. Sosem csak a szinészi teljesítmény dönt.

2. "Churchillt nem akárki, hanem a brit átlagpolgárok ébresztik rá, hogy a végsőkig ki kell tartani a gonosz nácik ellen," - nem tudom ez a jelenet valós e, de azt gondolom nem. A politikai döntések helyességét egyébként a vizsgálat szempontjai és a valóság határozza meg. Ez kb. a "ha bemegy, gól" szintű értékelés. A döntés helyességét nem befolyásolja, hogy milyen nyomásra született. Pl: Horthy elvileg angolbarát volt a szíve mélyén, de a politikai realitás miatt a németek mellett döntött. Egyébként érdemes eljátszani a gondolattal, hogy az első bécsi döntés előtt Horthy kimegy a városba és megosztja az emberekkel a dilemmáját (ha volt ilyenje): alku az ördöggel és revízió vagy nem adjuk a lelkünket és esetleg kisantant megszállás. Na ott a mi igazságérzetünk szerint mit kiabált volna a nép? És hogyan ítélnénk meg, amikor még most is ellentmondásokba keveredünk magunkkal ez ügyben:? Szóval ezt az angolok könnyen eladják így ezt a döntést, a valóságtól függetlenül (ugye a földrajzi adottságok, egy világbirodalmi háttér, hatalmas potenciális szövetséges elérhetősége), ennek a döntésnek a logikája abszolút megindokolható az érzelmi töltet nélkül is.
Szóval teljesen mindegy, hogy a döntés populizmusát népszerűsíti e a film vagy sem, mivel a döntés helyessége ismert, így ez csak az érzelmi-azonosulási reakciók miatt fontos a filmben, egyéb iránt irreleváns. Ugyanez a nép ugyanezt a győztes hadvezért a háború után simán megbuktatta. Felesleges ebbe mai politikai relevanciákat belelátni.

3. "majd az Egyesült Királyság 4 évig ülve a Csatorna túloldalán végül a teljes pusztulás helyett a győztesek térfelén találta magát"
Az UK nem tehetett arról, hogy a csatorna ott volt. Ez olyan adottság, ami neki kedvezett, ahogy másoknak meg a földrajzi helyzete nagyon nem (lengyelek, ugye). Ez nem jó vagy rossz tulajdonsága a nyerteseknek, hanem egy adottság. Ha ez nem lett volna, akkor talán a háború menetének megfordítására sem lett volna esély.
Pl: az angliai csatában a britek jelentősen leamortizálták a Luftwaffét, mely a legjobb pilótáinak drámai veszteségeit a háború végéig nem heverte ki. Ugye a légifölény elvesztése igen komoly szerepet játszott a nácik vereségében. De mondhatnánk az afrikai frontot, az itáliai és görög frontokat, a jugoszlávok támogatását, Skandinávia felszabadítását, az angol szolgálatok kulcsszerepét a háborúban, a csendes-óceáni hadszíntereken vívott ütközeteiket, a tengeri hadviselésben játszott szerepüket.

Lehet kicsinyíteni UK szerepét a győzelemben, de igazából minek? Jól használták ki az adottságaikat, amit tudtak megtettek. Az nem az ő hibájuk, hogy másoknak ugyanez a vereségre volt elég!

Egyébként melyik amerikai nyugati frontos hollywoodi szuperprodukció után írta le bárki is, hogy igazából az egész erőfeszítésük és az amcsik öntömjénezése egy humbug, mert a a németek a veszteségeik 80 %-t a keleti fronton szenvedték el, és hát nehezen vitatható, hogy ugyanaz a Vörös Hadsereg (az amerikai anyagi támogatásnak is köszönhetően) el tudott volna masírozni ugyanúgy Dunkerque-ig mint korábban a nácik. Amit a britek passzív, biztonságban lévő, be nem avatkozó országként akár végig is nézhettek volna kényelmesen!

Itt van pl. a Levelek Iwo Jimáról - Dicsőség zászlaja kombó: tudtad, hogy az egész ütközetben (több mint egy hónapig tartott) annyi amerikai halt meg mint Budapest ostromában egy hét alatt orosz, És az összveszteség (USA+JAP) fele akkora volt mint Budapest ostromának teljes katonai veszteséglistája? És miközben ez volt a csendes-óceáni front legvéresebb ütközete, Budapest ostroma pedig csak egy volt a keleti front emberdarálóinak számosa közül és messze nem a legnagyobb? Szóval nevetséges, hogy ezen bármit is ünnepelnek az amcsik, amikor ráadásul megvárhatták volna az atombombát is!

Na ennyi.
heizer 2018.03.07 08:19:10
@danialves: Oké, így értem mire gondoltál.
Hódmezővásárhelytől függetlenül is terveztem írni a kötelező választás gyakorlatáról, de vasárnap után nyilván más élt kapnak a szavaim. Fontosnak tartom megjegyezni, hogyha pártpolitikai színezetet kap a választási részvételre való buzdítás, annak a pártnak, amelynek ez nem érdeke, sürgősen el kell…..
heizer 2018.03.02 11:14:36
Nem értek egyet ezzel kizárólagosan, és ugyanúgy keresztényi érveim volnának.

1. A fenti példák alapján (a legfontosabb az önkéntesség, a szabad elköteleződés) sok más hasonló, az állam működtetéséről szóló egyéni döntés esetében is ragaszkodhatnánk az önkéntességhez. Bizonyosan népszerű lenne az adófizetés önkéntességének bevezetése (OFF: ez egyébként nem lenne ördögtől való ötlet, ha a kötelezettségek önkéntességéhez a jogosultságok igénybevételének korlátozottsága társulna, csak nehéz volna megoldani a konzisztens fenntarthatóságát az állami szerveknek. Ellenben szerintem jelentősen javítaná az államháztartás költség-bevétel tudatosságát. On).
2. Aki nem megy el szavazni az - szerintem - három féle lehet: egyszerűen tényleg nem érdekli az egész (jellemzően azért markáns véleménye van), a választás napján jobb dolga van, sajnálja az időt, stb. vagy: annyira elege van az egészből, hogy dühből, elkeseredettségből nem teszi ezt meg. Ez utóbbi viszont társadalom szempontjából kockázatos: válsághelyzet esetén nagyon is mobilis lehet, elfojtott agressziója akkor találhat utat, amikor éppenséggel meg kellene maradni a józan észnél, ráadásul bő tartaléka lehet szélsőséges pártoknak. (Ugye közösségeinkben is ismerős az el nem mondott, aztán váratlanul kitörő sérelem helyzete, ami általában hosszabb távon a közösség létét is veszélyezteti, és mindenkit váratlanul ér).
3. Pontosan a fentiek miatt, én támogatnám a kötelező és szankcionálható részvételt, az alábbi megkötéssel:
- a pártok/képviselők nevének felsorolása mellett a szavazólapon, kell hogy szerepeljen egy "nem érdekel" és "egyik sem" rublika. (Ez a rendszer szerintem a kötelező részvétel nélkül is roppant hasznos lenne).

Azért valószínűsíthető, hogy az ezekbe behúzott válaszoknak egészen más lenne a hatása, mint a szimplán el nem menő 30-40%-nak. Például az ezekre behúzott szavazatok 50%-nál nagyobb léptéke alapjáraton érvénytelenné tenné a szavazást. Vagy úgy lehetne kialakítani a rendszert, hogy a leadott szavazatok 100 %-a esetén tölthető fel a parlamenti helyek 100%-a, és ez a feltöltöttség az "egyik sem/nem érdekel" választások arányában csökkenne (ez persze maga után kellene vonni, egy olyan szabályozásnak is, hogy egy adott feltöltöttségű parlamentnek milyen jogosultságai lennének).

OFF: Sok minden lenne szerintem a választási rendszerben módosítani való, amelyekkel - azt gondolom - egy erkölcsösebb (és igazságosabb) politikai élet felé léphetnénk. (Igazságossági szempontból egyébként el kellene gondolkozni azon is, hogy az 1 ember=1 szavazat vajon igazságos e!)
Vallomással tartozom. A szabad vasárnap törvény elfogadása idején nemcsak hogy még tagja voltam a KDNP-nek, hanem annak az ifjúsági szervezeten belül sem voltam ellenzője. Voltak, akik voltak. Még a Kerdem blogon is! született róla kritikus cikk. Én nem exponáltam magam az ügyben, tehát rám is okkal…..
heizer 2018.02.23 11:29:26
Noha nyilván keresztényként fontosnak tartjuk a vasárnapot, így támogathatjuk a vasárnapi boltzárat, azért a kormány és a KDNP egy valamit nem vett figyelembe amikor ezt a döntést meghozta: hogy a lakosság döntő hányada (bizony, több mint a 2/3-a) nem keresztény!

Ugyan még akkor lehetett volna ez nyerő ügy, de azért eléggé látszott már a döntés meghozatalakor (én személyesen akkor hangot is adtam ennek a saját környezetemben), hogy ez, politikailag, rossz döntés. Keresztényként persze nem, de ugye nem mi alkotunk többséget.

Pontosan azért amit leírsz: ma már ennek a hagyománya kitörlődött a néplélekből, még annyira sincs meg, mint a közeli Ausztriában.

Személy szerint én üdvözítőbbnek láttam volna egy olyan megoldást, ami arra fókuszál, hogy a hivőknek jogszabályban védett keretet ad arra, hogy vasárnap ne vegye fel a munkát (természetesen úgy, hogy a heti munkaidő kerete nem lehet kevesebb, mint az előírt, vagy a munkaadójával szerződésben vállalt, és a fizetése is csak a munkaszüneti napra jutó pótlékokkal lehetne kisebb.)

Ezzel ki lehetett volna küszöbölni azt az érzését az embereknek, hogy a keresztények miatt nekik rosszabb, őket hátrány éri ez miatt. Ráadásul komoly hátrány éri ez miatt azon keresztény dolgozókat is, akik nem a kereskedelmi szektorban dolgoznak.

Látni lehetett azt is, hogy tömegek vannak ma Mo-n, akinek ugyanazt jelenti a vasárnapi bevásárlás, mint a keresztényeknek a családi vagy közösségi együttlét. Nem volt jó ötlet, hogy olyas valamit veszünk el tőlük, ami számukra bizony ugyanúgy fontos, mint nekünk a mi általunk megélt vasárnap. Ők úgy és akkor tudtak együtt lenni, és lehet, hogy mi a hitünk miatt ezt nem tartjuk jónak, de ahogy mi a hitünk megélésének korlátozásaként tekintettünk a vasárnapi nyitvatartásra, úgy ők is az életük korlátozásaként a zárvatartásra.

Ajánlanék viszont figyelmetekbe valamit: már több ismerőstől, illetve ismeretlentől is hallottam, hogy rohamosan terjed az ünnepek idején való éttermi szolgáltatások igénybevétele. Tömegek vannak ma már, akik szenteste, karácsony napjain, újévkor, húsvétkor az ünnepi étkezéseket éttermekben veszik igénybe, vagy szállítattják ki, hogy a szállodai túlterheltségről ne is beszéljünk! Engem ez ugyan személyesen nem érint, de mélységesen fájdalmas, hogy vannak emberek akik mások kényelmének kiszolgálása miatt a legszentebb és legfontosabb egyházi és családi ünnepeket képtelenek meghitten vagy ahogy szeretnék, a maguk módján megélni.
heizer 2018.02.26 11:48:14
@élhetetlen: " Meg tudod mondani, melyikük hite erősebb?"
Ezt természetesen én nem tudom megítélni a misére járási szokásaiból senkinek. Egy hívő katolikusnak egyáltalán nem mindegy mikor van a mise, a vasárnapi szentmisét csak a szombat esti váltja ki (vagyis egyenértékű vele) de a szerda reggeli az nem.
"A családoknak fontos az együtt töltött idő, de szerintem nem okvetlenül fontos, hogy az a vasárnap legyen."
A katolikus vagy más keresztény családoknak fontos, hogy a vasárnap munkaszüneti nap legyen. Az életünk rendje miatt (pl. iskola, másik családtag munkahelye) a legkézenfekvőbb megoldás a vasárnap. Ezért írtam, hogy a problémát nem a totális tiltás felől kellett volna megfogni, hanem a szabad vallásgyakorláshoz való jog felől, ahol a munkaadót kötelezik hogy a vallásos embert, ha kéri, és ha a munkaadó és a munkavállalók számára ez megoldható, ne ossza be munkára vasárnap (vagy szombaton). Ez nem képzelhető el úgy, hogy ez miatt mások károkat szenvedjenek.

" Egyszerűen tény, hogy vannak szakmák, amivel emberek ezt vállalták. Ja, a szakács tölthesse otthon a szentestét, de a mentős, és az orvos, és az ápoló ne?"
Azért tegyük már tisztába, hogy a belvárosi étterem működtetése a társadalom szempontjából közel sem olyan fontos, mint a mentő, rendőr, tűzoltó, kórház, vagy a tömegközlekedés.

"Teljesen triviális, hogy aki vendéglátósnak megy, az azt vállalja, hogy akkor dolgozik, mikor a többi ember ráér. Nem?"De.
Természetesen tudom, hogy a vendéglátás legtöbb formája önmagában arról szól, hogy amikor a többségnek szabadideje van, akkor ő dolgozik. Ez miatt ez bizony egy elég gyilkos munkakör, úgy az alkalmazottak egészsége, mint magánélete szempontjából. A vendéglátós munka önmagában, lényegénél fogva a harmonikus családi élet ellen dolgozik. Pontosan azért gondolom azt, hogy legalább azokon az ünnepeken amik a legfontosabbak minden évben, legalább akkor legyen meg a lehetősége az ünnepre, és ne legyen a munkavégzésre presszionálva.
heizer 2018.02.28 13:35:52
@élhetetlen: "hogyan várod el egy tulajdonostól, hogy megítélje, hogy valaki hívő katolikus, vagy csak azt mondja, hogy ne kelljen hétvégén bemenni? "
Ez viszonylag egyszerűen megoldható.
Pl. az is lehetett volna a vasárnapi munkavégzés elleni lépés, ha úgy módosítják a munkaügyi jogszabályokat, hogy a munkaszüneti napra jutó, már ma is emelt szintű pótlék még magasabb legyen. Aki nem akar bemenni - függetlenül attól, hogy tényleg vallásos, vagy csak mondja, az ezt a pótlékot bukja (mármint ha a munkáltató az emelt szintű pótlék mellett is fenntartja a vasárnapi munkavégzést). Ha hívő, ezt az áldozatot be fogja vállalni.

"Nekik ez legalább olyan fontos, mint egy vallásosnak a mise." Azért bármennyire is úgy érezzük, hogy ez emberileg így jogos, azért mégis van differencia. Társadalmainkban a szabad vallásgyakorlat joga történelmileg és elviekben a szólásszabadság jogával áll egy szinten. Tehát nem egy kevéssé fontos valami, hanem egy nagyon fontos jog.
De fordítsuk meg a példádat:
"Ha egy fiatalt nézünk, akár családot, akik hét végén hazamennének a szüleikhez, mondjuk vidékre, mert a szülők akkor vannak otthon, az nem számít, nem fontos? "
És ha egy fiatal, szüleitől távol élő, de vallásos és a helyi közösségért tévő párral mi legyen? Akinek a vasárnapi közösségi - vallási együttlét (vallásának előírásai) mellett a beteg szüleinek meglátogatását is be kell illesztenie a heti (immár csak 6 napos) életébe?
A példákat végtelenségig lehet sorolni.

"Egyik szempont, adott család, aki egész héten robotol, és az a kikapcsolódás, hogy a vasárnap délelőttöt nem a konyhában töltik, hanem az állatkertben, aztán egy ebéd valahol, és utána egy mozi, azok ezt ne tehessék meg? Vagy egy bevásárló központ, ahol megveszik a heti kaját, meg a gyereknek a cipőt, mert hétköznap este már nem tudják elrángatni a kölköt vásárolni, és egyúttal megkajálnak? "

A beszélgetésünk elején pont azzal érveltem neked, hogy nem a zárvatartás a megoldás, hanem a vallásukat gyakorlók jogainak bővítése. Azért vegyük észre: ma, a vallásukat gyakorlók aránya a teljes népességben 10 % körüli, és az idősebb korosztályban arányaiban nagyobb. Emellett a vallásukat gyakorlók jelentős része meg tudja oldani a misérejárást szombaton. Tehát reálisan nem fenyegetne az a veszély, hogy nem lehet majd hova menni, mert a 10%-ot sem kitevő aktív vallásgyakorló hiányzása miatt ellehetetlenül minden vendéglátói és kereskedelmi szektor.

Amire én hivatkoztam az a kiemelt ünnepekre vonatkozik (karácsony és húsvét) és inkább csak a vendéglátásban. Nem zárattam volna be a hétvégi vendéglátást.

"„A vendéglátós munka önmagában, lényegénél fogva a harmonikus családi élet ellen dolgozik.”. Azta! Meg még egy csomó munka is. "
Kevés van, amelyik ennyire. Egyrészt a vendéglátásban nem érvényesül a közalkalmazottak megillető pihenőidők rendszere (vagy legalábbis nehéz érvényesíteni) szemben a nővérrel, orvossal. Tucatjával ismerek olyanokat, akik családalapításkor feladták vendéglátói munkakörüket, mert akárhogy is van, azért a folyamatos késő esti kimaradás, a foglalt esti hétvégék (és utána ahogy ugye vasárnap kinéz az ember), a nyári és ünnepi túlterheltségek tapasztalatom szerint rosszabb mint akár a háromműszakos munkarend.
Ha a férj/feleség közül az egyikük nem vendéglátós, akkor-szemben a háromműszakos munkarenddel, vagy a 12-24, 24-72, munkarenddel - gyakorlatilag nemhogy háromheti-háromnapi, de havi leosztásban sincs a család számára fenntartott idő. Mert a két munkarend totálisan és tartósan egymás ellentettje.

" az menjen olyan helyre dolgozni, ahol nincs ilyen presszió."
Ez azért területileg néha nehezebb, mint az, ha az ilyen jellegű pressziót, bérkieséssel ugyan, de lehet hárítani, és arra jogszabályi keret van. Az elszenvedett bérhátrány is lehet jelentősebb ha hátrányos helyzetű térségben él az illető.
A tavalyi nagyböjti posztsorozatomban, ahol a történeti Jézusról írtam, az érzékenyebb témákat péntekre időzítettem, hiszen péntekenként szigorú böjtöt tartottam. Ezt a logikát mostani posztsorozatomban is követni fogom, ahol tudom (bár a politikában sok érzékeny kérdés van). Szigorú böjt mellett…..
heizer 2018.02.26 10:07:01
@Lukácsi Katalin: Korábban én is ezt gondoltam.
Két ellenérvem van:
Manapság, kis kivételtől eltekintve, a nagy tömegekhez eljutó szórakoztató irodalom és filmművészeti alkotások tömege alapvetően pozitív erkölcsi képet sugall. A jó legtöbbször győz, a barátokért, embertársakért, az igazságért való kiállás, a szeretet mindent legyőz, együtt képesek vagyunk sok mindent elérni, stb.
Ennek ellenére az emberek nagy részére ezek a tömeges pozitív minták semmilyen jellemfejlődét nem gyakorolnak. Részben azért is, mert igazából erről az emberek ezt nem beszélik át, legalábbis a mondanivalók, az üzenetek szintjén.
Azt gondolom, hogy ez, a sokkal nehezebben befogadható szépirodalmi alkotásokkal, filozófiai elméletekkel még kevésbé művelhető hatásosan.

A másik ellenérvem az az, hogy a keresztények a hitük miatt tudják, hogy miért kell etikusan, erkölcsösen élniük.
De aki nem hívő, az ugyan milyen logikus magyarázatot kap arra, hogy miért jó, ha valaki etikusan és erkölcsösen él? Azonkívül, hogy sok üzenetet kap erről a kultúránkból, az oktatás során, igazából ez miért is fontos? Nagy eszmék, nagy háborúk nagy hőseinek persze fontos, de az egyszerű kis ember számára ez miért is szükséges, miért logikus? Miért fontos az is, hogy az egyszerű kis ember kérjen számlát, miért nem etikus a filmletöltés se?
Igazából az átlag ember az oktatás során nem szembesül azzal, nem látja ezt át rendszerben, hogy a sok kis apró erkölcsös lépés, az etikus viselkedés a társadalmi rend fenntartásának, a gazdaság működésének és a közösségi boldogulásnak az alfája!

Mondok még egy példát:
Gyakran játszunk a családdal társasjátékokat. Vannak játékok, ahol az egyéni előrejutást az is támogatja, ha ki tudunk tolni a játékostársakkal.
Több próbajátékot végeztünk. Tűélesen rajzolódtak ki olyan minták, hogy ha mindig mindenki arra tör, hogy a másiknak keresztbe tegyen, a játékok látványosan elhúzódtak időben, kínkeserves volt az egyetlen játékos célba érése is.
Ha olyan játékmintát követtünk, amiben az egyéni célba jutás minél gyorsabb elérése mellett mindenki arra törekedett, hogy a másikat ne hozza reménytelen helyzetbe, vagy akár segítse, a játékok gyakran harmad-negyedannyi ideig tartottak, és mindenki gyorsan egymás után beért a célba.

Nyílván ez a játék izgalma vagy humorforrás szempontjából kevésbé volt jó, de amikor beigazolódott a sejtésem, szíven ütött ez a minta (mellesleg kiváló esti beszélgetések alakultak ki ebből a gyerekekkel).

Csak arra akarok ezzel a hosszú fejtegetéssel utalni,. hogy szerintem igen fontos volna ezt kimondani, tudatosítani főleg hazánkban: erkölcsösnek és etikusnak lenni kimondottan előnyös és megéri. Nem csak a nagy idők, nagy dilemmáit megoldó nagy hőseinek, hanem az egyszerű embereknek is. És mennyire fontos az, hogy aki nem ezek szerint a szabályok szerint játszik, az a társadalom szempontjából miért nagyon káros.
A fegyvertartás és –viselés Magyarországon nem egy forró téma. Nem tartom valószínűnek, hogy (hatalmas társadalmi, politikai változások nélkül) valaha is komoly politikai kérdésként merüljön fel hazánkban. Még akkor sem, ha a Fidesz-KDNP kormány az elmúlt évben lőtér nyitási programot jelentett be,…..
heizer 2018.02.22 15:39:21
A kereszténységhez két okból van köze:

1. Ez a blog vizsgálati szempontja, minden kérdést ebből a szempontból vizsgál a gazdája.
2. Magyarországon keresztényi körökben igazából ez nem is nagyon kérdés, érdemben fel sem merül. Amely körökben én forgok, ott az a szemlélet érvényesül, hogy ahogy így van, az jó, az államé a fegyverhasználati monopólium és kész. Ez alapvetően jól rímel az "aki kardot ragad, kard által vész el" általánosan gondolt elvére. A keresztények szerintem nem érzik úgy, hogy ez fontos dolog.
Szerintem pedig ez a keresztényi szemlélet hibás. Közbiztonság oldaláról keresztényi szempontból ("meg tudja védeni magát") nincs ok arra, hogy a fegyverhasználatot liberalizáljuk. Biztos vagyok benne, hogy nem javulna, hanem romlana a közbiztonság, ami egyébként szerintem hazánkban jó.

Ami miatt fontos az a honvédelem, az önvédelmi háború fogalma, ami létező és elfogadott keresztényi elv - a fent említett határok között. Ez, illetve ennek lehetősége azonban nem adódik magától, ki kell alakítani a kultúráját. Arra akarok kilyukadni, hogy keresztényi szempontból ez - és csak ez - az az elv, ami alapján nemhogy lehetne, hanem egyenesen kellene lépéseket tenni a fegyverhasználat elfogadása és elterjesztése érdekében.

Azt mondja csak a közelmúltból:
Afganisztán, Irak, Szíria, Kenya, Észak-Írország. Kolumbia egész tartományait ellenőrizték évtizedeken át gerillamozgalmak. De mondhatnám Tito partizánjait is. Vagy az Iszlám Államot.

Egy valamit látni kell: ezek bizonyos peremfeltételek mentén teljesülnek. Olyan nincs, hogy hirtelen eltűnik egy hadsereg, írmagja sem marad, csak egy csomó civil, akinek otthon van egy pisztolya. Mindig marad valami, valahol amit aztán a felkelők felhasználnak. Gyakran kapnak segítséget rivális hatalmaktól. Ha van egy létező katonai-fegyveres kultúra, ami tömegesen elterjedt és kellő elszántsággal párosul (az elszántsághoz az is kell, hogy az emberek tudják, hogy ehhez ők értenek), arra lehet építkezni. Látszik az elmúlt 50 év háborúiból, hogy könnyebb megvívni (főleg a nagyhatalmaknak) a reguláris erők elleni háborút, mint utána fenntartani egy tartós megszállást, egy COIN jellegű háborúban. A megszálló erők közvéleményét erősen befolyásolja a háborúra költött összeg, a letakart koporsók száma, a minek vagyunk mi ott? érzése. Látszik az is, hogy a nagyvárosi harc és ellenállás a reguláris seregek gyengéje, iszonyatos módon rettegnek tőle.

Csak játszon el a gondolattal: Oroszo. vagy Kína valami csoda folytán egy az egyben leamortizálja az USA komplett reguláris hadseregét. Vajon milyen eséllyel tudná megszállni az USÁ-t, ha szembe kellene néznie:
- 300 millió kézifegyverrel
- ebből legalább 200 millió olyan emberrel, akiknek a hazafisága roppant erős, szabadságvágya, Istenbe vetett hite, büszkesége a mai magyar szemmel szinte felfoghatatlan,
- szellemisége át van itatva az amerikai hőskultusszal, a "we can do it" optimizmusával
- emellett , tudja, érti gyakorolta a fegyverhasználatot, és egyáltalán nem fél azt használni.
heizer 2018.02.22 15:53:07
@BiG74 Bodri: Bocsánat az előző kommentemben az Ön kérdéseire válaszoltam.
heizer 2018.02.26 08:29:20
@BiG74 Bodri: Akkor rosszul fogalmaztam:
Azt gondolom, hogy egy a fentiekhez hasonló sikeres honvédelmi gerillaharc vagy COIN jellegű ellenállás akkor képzelhető el, ha megvan hozzá az alap.
"A peremfeltételek nem peremfeltételek, hanem a fő feltételek ami nélkül annak az országnak vége, " rendben ez igaz, akkor mondjuk ki, hogy a lakosság ellenállási képessége és hajlandósága meg az alapfeltétel.

Na ennek kialakításához kellene a fegyveres kultúra fejlesztése.
Tinédzserként volt egy rövid időszak, amikor azt gondoltam, közgazdász leszek, de ez hamar elillant. Először filozófia szakra jelentkeztem, azóta hitoktatói, közösségszervezői és történészi diplomát szereztem, de közgazdaságit nem. Most mégis arról próbálok röviden értekezni, vajon Jézusnak mi lehet…..
heizer 2018.02.23 12:26:57
"Egykulcsos vagy többkulcsos, az első lépés az, hogy legyen becsülete az adózásnak. Legyünk büszkék adóforintjainkra, amivel a közvagyont gyarapítjuk – ezek után bátrabban számon is fogjuk kérni azok elköltését…"

1. Elsőként a kérdést fordítsuk is azért meg: van e becsülete az adóforintjaink elköltésének?

2. Keresztényi szempontból a vita nem eldönthető, és nem is kell, hogy így dőljön el. Ami fontos szempont, az a társadalom igazságérzete. A társadalom számára fontos, hogy látszódjon: aki többet keres, az arányaiban is többet tesz bele a közösbe. Én csak ez miatt érzem úgy, hogy jobb volna a többkulcsos adó. Alapvetően viszont úgy érzem, hogy teljesen más adórendszer kellene.

3. Keresztényként azért azt is lássuk meg: az adó, egyfajta kényszerítés. Így a többlet befizetés nem adakozás, nem szívből jövő, hanem igazából kényszer.

4. És a 3. pont miatt visszautalnék az 1-re: mivel nem szívből jövő, hanem kényszer, ezért az adókulcsnál sokkal fontosabb volna, hogy azt tisztességesen költsék el. Nem mellesleg ez elég pozitívan hatna az adózás becsületére.

5. Azt, hogy hogyan költik el a pénzünket elég nehéz számonkérni, gyakorlatilag csak a választásokon van (volna) következménye. Érdemes lehetne ilyen szempontból azon is elgondolkozni, hogy az adókulcsok egy bizonyos minimum szint felett választhatóak legyenek, vagy nominális összegben meghatározottak - és ezzel egyidejűleg rendelkezni lehessen azok felhasználásáról is. Hogy én azt felajánlhassam állami szervezetnek: ez lehet a rendőrségtől elkezdve a honvédségen át a védőnői szolgálaton át bármi, aminek személyes preferenciám, élethelyzetem, világlátásom, rászorultságom vagy hozzátartozóim igényei miatt jobban szüksége van pénzre. Ez elősegítené az elszámoltathatóságot, vagy azt, hogy a szervezeteket és az államot jobban magunkénak érezzük.

Sajnos ez utóbbira nem látszik törekvés a politikai vezetésünk részéről, amennyiben ez a "magunknak érzés" nem egyenlő a kritikátlan államimádattal.