Regisztráció Blogot indítok
Adatok
drill

0 bejegyzést írt és 13 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2006.07.28. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Sógorom, a zugügyvéd Jogerős vagy előzetes 2006.08.02 20:31:00
Mr. Phe, a volt elítélt osztotta meg velünk a börtönben megélt élményeit, ahol mindegy, ha már jogerősen elítéltek, vagy csak előzetesbe kerültél, egyformán szívsz, igaz, előzetesben még munkát sem vállalhatsz. Lefizetett fegyőrök, kivételezett rabok, kokózó…..
drill 2006.08.29 21:40:32
Angus

Nem tudom honnan ismered minden jogi egyetem vizsgáztatási módszertanát, de abban meg tudom erősíteni Leendő jogászt, hogy azon a "patinás" budapesti egyetemen, ahol én végeztem (nevezzük ELTÉ-nek) a legtöbb vizsgát szóban tettük le, és a vizsgáztatók - különböző igazságszolgáltatási szervek, hivatalok praktizáló tagjai, vezetői - tisztességesen belekérdeztek az anyagok minden részébe, úgyhogy igen alapos tudás kellett a ketteshez is. Persze akik nem jártak ezekre a helyekre mindig jobban tudják, hogy mi történik ott "bent", mert van egy haverjuk akinek a nővére, meg a sógoruk lánya, meg hasonló. Mi annyira nem röhögtünk az egészen, afelől megnyugtathatlak.

Másrészt. Ebbe a blogba szerintem olyan emberek írnak be, akik a színrózsaszíntől a mélyfeketéig tartó világképpel rendelkeznek. Van aki úgy gondolja, hogy jó szándékkal a világ megváltoztatható, mások meg úgy, hogy itt már minden mindegy, mert olyan szar minden. Aztán sokan a kettő között vélekednek így vagy úgy.

És akkor jön az én kinyilatkoztatásom. :)
Az hogy a jogászok ma milyenek ebben a társadalomban, nyilvánvalóan nem függetleníthető a pillanatnyi valóságtól, társadalmi állapottól, moráltól, hanem annak egyfajta lenyomata. Vannak akik olyan környezetből érkeznek a "szakmába", hogy rendesen akarják csinálni, meg tisztességesek, meg ilyesmi, és ehhez úgy érzik, hogy meg is van a hátterük. Mások úgy érzik előbb-utóbb, hogy miért pont ők legyenek rendesek, meg egyenesek, mikor a társadalom nem hálálja meg nekik, nem fejezi ki az elismerését a sok tanulásért, meg a fokozott felelősségvállalásért. Na hol az igazság? Vicces módon a jogászoktól most is azt várja a külvilág, hogy legyenek emelkedettebbek, nagyvonalúbbak és minden tekintetben erkölcsösebbek az átlagnál, mert olyan esküt tettek (nem is tesznek olyan esküt, csak a jogszabályokra esküszünk...). Pedig gyarló emberek vagyunk, akik ugyanazt akarják mint mások.

drill 2006.08.30 15:08:52
Szerintem nem áll messze az álláspontunk egymásétól Mr. Phe, vagy ugyanazt (vagy valami hasonlót) mondogatunk, esetleg más szemszögből.

Megint csak hangsúlyozom, hogy a szerinted lyukacsos magyar jogrendszer is pont olyan mint minden ebben az országban (társadalomban), hiszen az is az általános állapotok leképeződése, ahogy annyi minden más (autóvezetési morál, párkapcsolati viszonyok, gyermeknevelési szokások, stb.). Nem hiszem, hogy bármelyik gondolkodó, érzékeny ember komolyan azt gondolná, hogy éppen az igazságszolgáltatás, vagy a tágabb jogszolgáltatás lenne mentes a mindenféle negatív jelenségektől, szakszerűtlenségtől, korrupciótól, és így tovább. Aki mégis, az szerintem álnaiv vagy valódi naiv (nem tudom melyik a rosszabb). Mindezzel nem azt sugallom, hogy ez a rossz van amibe bele kell nyugodni, hanem hogy ne csapjuk be magunkat az egyik vagy másik véglettel.

Ugyanakkor mélyen egyetértek azzal - és ha ez lejön ebből a blogból, akkor szerintem mindenki csak nyer -, hogy sokkal jobb az igazsággal szembesülni, sokkal jobb ismerni a valóságot akkor is, ha ez jelenti a keserű pirulát.
drill 2006.08.31 10:22:00
Mr.Phe

A fentiekhez még csak annyit, hogy általánosságban egyszerűbb - megint csak az élet legtöbb területén - a jól bevált mintákhoz, ha úgy tetszik előítéletekhez, sőt szakmai dogmákhoz nyúlni, mint szembenézni a valósággal, ami sokszor távolról sem igazságos, se erkölcsös, se semmilyen. Ennyiben szinte érthető is, hogy a legtöbben nem kívánják szemétbe dobni a számukra igazodási pontot jelentő tabukat és előítéleteket, hiszen azok olyan jól jönnek olyankor, amikor önállóan kellene dönteni.

Angus

Távolról sem állt szándékomban megbántani, vagy megkérdőjelezni a véleményedet. Az igazsághoz tartozik, hogy én nem büntető területen dolgozom, egy központi költségvetési szerv egyedüli jogi képviselője vagyok, és főként hasonló jogi képviselőkkel, ügyvédekkel kerülök kapcsolatba, akiknek nem kérdőjeleződik meg a szakmai kompetenciája. Ugyanakkor elhiszem, hogy a mostani tömegképzés termel ki egy sor nem megfelelően felkészített kollégát, akik kevéssé szakmai meggyőződésből végezték el a túl sok jogi kar valamelyikét. Tagadhatatlan az is, hogy azért időnként magam is szembe kerülök ilyenekkel, de akkor inkább megkönnyebbülök, mert nem nehezítik meg a dolgomat. :)
Komolyra fordítva, nyilván így van az igazságszolgáltatással ahogyan leírtad, és a hiányzó széklábas példa is rendkívül érzékletes volt. Számomra a jogi oktatásnak és ennek is - de akár az én területemet jelentő kultúrának is - ugyanaz a rákfenéje, a követlezetlen, forráshiányos, szakszerűtlen, sokszor valóban képmutató állami irányítás/beavatkozás, vagy nem is tudom mi a megfelelő meghatározás. Ugyanabból a sebből vérzik mindegyik téma.
Sógorom, a zugügyvéd Bátor rendőrök és a mobiltelefon 2006.08.15 14:06:00
Egy nagycsaládos anyuka sajátos nyomozói módszerről számolt be a Zugügyvédnek. Fenyegetőző rendőrök, szülő nélkül megtartott házkutatás, halálra rémisztett gyerekek. Mindez egy talált mobiltelefon miatt  Kedves Zugügyvéd! A következő tanulságos…..
drill 2006.08.16 14:10:55
drill 2006.08.16 13:29:09
drill 2006.08.16 13:59:50
Nem állom meg, hogy ne írjak.

Az utolsó hozzászólásokból jól látszik, hogy a "jogkövetést", a közös szabályok betartását - főleg ha saját magunkról van szó - egzisztencális indíttatású erkölcsi kérdésnek tekintjük (ezt nyilván szebben is meg lehetne fogalmazni). Ez valahol a gyökere az egész Zugügyvédnek.

Ha kevesem van, megtartom a talált tárgyat. Ha már újgazdag vagyok (vagy ujjgazdag? - ez utóbbi viccesebb) akkor megtehetem azt a nagyvonalúságot, hogy visszaadom a talált telefont.
Jön a párhuzam: ha sietek gyorsanhajtok.

Itt mi lenne a másik oldal?

Ha tudom, hogy hozzám hasonló rendes szegény emberé volt a telefon, megpróbálom visszajuttatni. Ha valami kis buzi volvós kisköcsögé, akkor jól megtartom. Ha sietek a kocsimmal, akkor véletlenül halálra gázolok egy szegény kisgyereket, aki éppen lehajolt egy telefonért.
Sógorom, a zugügyvéd Furfangos pályázat 2006.07.28 08:48:00
A közbeszerzési pályázati kiírások is okozhatnak meglepetéseket, főleg, ha már előre megvan a kijelölt nyertes. Egy építész olvasónk küldte be a következő izgalmas hirdetményt, amely mögül igencsak kivillan az a bizonyos rohadó lóláb: A tervpályázati hirdetmény csak a…..
drill 2006.07.28 13:20:05
Teljesen megértem ezt a fajta felháborodást, és tagadhatatlanul sok az igazság benne (elrejtett igények, rossz hizzáállás a panaszosokra, stb.), nyilván tényleg sok rossz tapasztalatod gyűlhetett össze. Sok esetben távolról sem mondható etikusnak ami történik, sokszor még a látszatra sem törekszenek.

Hiavatlos támadó - ahogy említed - vicces módon létezik, több is: Állami Számvevőszék, Ügyészség, KEHI, sőt maga a Közbeszerzési Döntőbizottság és Tanács. Utóbbi kettőt leszámítva még soha egyetlen jogorvoslati kérelmet nem láttam kezdeményezni hivatalos szerv által. Ilyen szempontból a nagybetűs Állam évek óta teljesen rendben lévőnek tekinti a közbeszerzéseket, soha egy revízión nem bukik le senki. Ez szerintem is megmosolyogtató. Én olyan szervezetre gondoltam, mint például - lehet hogy hülyeség - a Magyar Építész Kamara, aki mondjuk a fenti eredeti ügyben bizonyíthatná az illetékességét és megtámadhatná a kiírást. Ha érdekelné.

Arra, hogy hogyan értelmezhetők a kiíró feltételei gyakorlati tanácsként javaslom, hogy tegyetek fel kérdést a törvényes határidőn belül. Bármilyen kis dologra: kell-e meghatalmazás a szignózáshoz? kell-e igazolni egyéb bankszámlát ha több van? stb. Aztán a kiíró köteles válaszolni és ahhoz úgy van kötve, mint magához a kiíráshoz. Ha meg nem válaszolja meg az a szabálytalan.
drill 2006.08.01 11:55:33
Kedves Gambi!

Valószínűleg így van ahogy írod, ennyi hiba még a nyilvánvalóan rosszul kiírt pályázatokban sem szokott egyszerre szerepelni.

Nem vitatom, hogy a közbeszerzések is a korrupció és a különféle összejátszások nyílt vagy félig nyílt terepe. Egy közepes méretű, de gyakran beszerző ajánlatkérő nevében eljárva szerzett tapsztalataim alapján éppen azért írogattam a fentieket, mert én is bicskanyitogatónak érzem azt, hogy egyetlen erre felkent hivatalos szervezet sem lép fel, mindenki szerint minden a legnagyobb rendben van, az ajánlattevők pedig ahelyett, hogy fellépnének ezek ellen, sóhajtanak egy nagyot és mélyen a zsebükbe nyúlnak.

Valahogy ez a terület is olyan mint minden más Magyarországon, olyan magyarosan-szerencsétlenül-rosszul működő - nekem inkább ez a keserű következtetésem, és nem az a "kire kellett volna szavaznunk ha nem ezt akarjuk" típusú, ami fent van. Nem azért, mert egyetértek bármelyik oldallal, hanem mert a politikai akarat szemmel láthatóan senkiben nincs meg a közbeszerzések kitisztítására.

Ha csak azt nem tekintjük annak, hogy a Közbeszerzések Tanácsának Döntőbizottsága mind nagyobb bírságokat szab ki - a saját költségvetési szerveire.
drill 2006.08.07 09:54:08
Kedves Gambi és a Többiek!

Azt gondolom, hogy a közbeszerzést gyakorlatban és nap mint nap alkalmazók sokkal jobb módosításokat tudnának javasolni, mint a nagybetűs jogalkotó. Biztos, hogy tele lennénk jó ötletekkel. Ehhez képest a vicc kedvéért érdemes (volt) belenézni abba, hogy a Kbt. január 15-i generális módosításának tervezetét kiknek küldték meg véleményezésre (az ilyenek teljesen esetlegesen törvényjavaslat formában egyben letölthetők az IM honlapjáról). Vagy százhúsz helyre küldték meg a tervezetet, aminek a 85%-a (!) állami szerv, minisztérium, országos hatáskörű szerv vezetője (vagy hogy hívják most) és ehhez hasonló volt. Az ajánlattevőket körülbelül 3 (!) szakszervezet (!) és hasonló érdekképviselet képviselte. Ehhez még annyit, hogy képzelem milyen lelkesen véleményezett egy-egy közigazgatási államtitkár, aki valószínúűleg saját maga az életben nem bonyolított közbeszerzést... Na mindegy.

A közbeszerzési szabályok tényleg nem azokat a célokat szolgálják ki, ami a preambulumban le van írva.

Azt pedig, hogy a közbeszerzéseken való indulás a "nagyok" bulija, nem tudom vitatni, de megint csak azt mondom, hogy profi szakemberekkel felvértezve meggyőződésem, hogy a "kicsik" is sikerrek indulhatnának. Aztán lehet, hogy a kicsik inkább kicsiben csinálják ugyanazt - értsd: az értékhatár alatti beszerzéseknél - amit a nagyok nagyban.

Megint csak azt tudom végkövetkeztetni: ez egy ilyen kifordított belű ország.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása