Regisztráció Blogot indítok
Adatok
SRX

0 bejegyzést írt és 40 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ahogy a mai ifjúság, úgy a régiek is szerettek mókázni. Nem volt ez másképp a világháborúkban sem. Az egyenruha nem mindig volt választható és mindegyikben egy ember volt. Ma, amikor vidámsággal ér véget az év nézzük, hogyan marhultak őseink a fronton és a hátországban...
SRX 2014.12.31 03:41:15
Bemutatták a budapesti bérbringarendszer kerékpárjait. A bicikliket többek között a rendszer költségeit támogató Mol vezérigazgatója, Hernádi Zsolt is kipróbálta az ünnepélyes bemutatón. A Mol többszöri licit után lett az évek óta csúszó projekt névadó…..
Hmm, ismerős útszakasz: egri főiskolás koromban ugyanazt a kanyart én is bevettem párszor, igaz, Diavel helyett kölcsönbe kapott MZ-vel. Akkor, fiatalon még azt hittem, ott is lehet versenyezni, de ma, 33 évesen már én is vallom: a közút nem versenypálya! Adalék: a hely, ahol…..
SRX 2013.06.05 20:25:29
Érdekességként, ugyanez a téma, egy motorgyár szemszögéből:
www.youtube.com/watch?v=BQPgAp2jqbE
Budapesten forgatták, és minden óvintézkedés ellenére volt egy nagyon szerencsés kimenetelű, de súlyos baleset. A lezárt Alkotmány utcában döngetett a két motor, előttük, egy "civil" boxerre (1100?) volt a kamera felszerelve, szintén egy versenyzővel a nyeregben. Annyival mentek, amennyit az tudott. Az utca végén, a (lezárt) Bajcsynál satu. Felvették egy párszor, egyre rövidebb lett a féktáv. Visszanézték a felvételeket videón, és módosítottak a boxerre szerelt kamera pozicióján. Eközben az oldaltámaszra állított motor feldőlt. Mindenki a kameráért aggódott, de végül látszólag semmi nem sérült. A következő nekirohanásnál viszont a boxer, az Alkotmány végén satu helyett, gyakorlatilag fékezés nélkül áttört a járdaszigeten, és frontálisan belerohant egy, a Bajcsy túloldalán parkoló ezeréves szakadt Lada oldalába.
Ez a rozsdahalmaz fékezte le a srácot, ha ez nincs, akkor a házfalnak megy. A Ladát kiflibe hajtotta és feltolta a járdára. Nem lehet elmondani, mekkora szerencséje volt, egy könnyű agyrázkódással, és egy kis sokkal megúszta, a mentőbe a saját lábán szállt be. Pontos sebességet nem lehet tudni, a hangfelvétel alapján 70-90 körül csapódhatott bele az autóba.
Egy kis fékhiba. Lehet, hogy mikor megborult fellevegősödött, vagy akármi, szóval nem versenypálya...
Belsőség Így készül a Totalcar 2012.12.28 19:51:02
Van egy elméletem, miszerint a Hangyásznak is köszönhető, hogy nem jött el az éppen aktuális világvége. Egész pontosan az egyik jelképe lehetne annak, hogy miért is nem jött el. Elmondta ezer és egy ember, hogy 2012-re a világ olyan erkölcsi válságba került, annyi természetes…..
Három éves lehettem, még az óvoda kisszékeit koptattam és paradicsomos káposztát tömtem a fejembe. A lelkem mélyén már akkor is motorbuzi voltam. Tolna mellett volt egy krosszpálya, helyi erők által létrehozva. Az egyik versenyző faterja a TSZ-ben volt sofőr, remek…..
SRX 2012.12.20 05:13:19
Szívesen cifráznám, volna is mivel. De a technikai részletek és az élet a futóműállítás után egyelőre ráér. Az első próbaút videója, az viszont nem várhat. Íme, a csecsemő hangyász első ügyetlen, óvatos lépései a nagyvilágban. Köszönet Tóth Zolinak és Drága…..
Az Égéstér 39. adásának kommentposztja. Itt letölthető...
SRX 2012.10.26 21:14:57
TComment A zöld Merga titka 2012.07.15 10:32:00
Ha úgy vesszük, negyven éve ismerem ezt az autót. És most már az enyém. De ez még semmi, van egy ok, ami miatt végtelenül sokat jelent nekem. Kapcsolódó cikkünk kommentposztja..
Ma reggel beszéltem Barnával, így ismét vannak friss - és exkluzív - híreink a Rallye Monte Carlo Historique-on versenyző magyar párosról. A legfontosabb, hogy versenyben vannak, az autó műszaki hiba nélkül megy, és eddig kalandjuk (megforgás, túlcsúszás) sem volt. Az…..
Belsőség Hazahoztam a Mercit 2012.01.22 08:00:00
Tudják, az elmúlt négy hónapban – hogy is mondjam, hogy ne tűnjek teljesen őrültnek – afféle küldetéstudatom lett. Lehetetlen dolgot készülök megvalósítani: oldtimerrel szeretnék járni. Persze nem minden nap, hiszen hűséges és szintén öreg Honda Spacy robogóm az…..
Marc Ristori egykor motorversenyző volt, ma már csak motoros: ne tekintsük ezt átlagos kiöregedésnek, hisz ez inkább csoda, mintsem a korral járó változás. 2007 novemberében a világbajnokság egy futamán komoly balesetet szenvedett, aminek következtében eltörött a hetedik…..
SRX 2011.05.14 01:45:32
Viszonylag ritkán nézek TV-t. De ezen ritka alkalmak közé tartozott a tegnap este. Kényszer hatása alatt voltam, mert egy vendéglátóipari egységben, pont velem szemben ment a TV2 vetélkedő műsora… Igaz, a csatorna egyik szponzorának a hirdetése vonzotta a szemem a…..
Belsőség A legszebb pillanat 2011.02.27 12:00:00
Ez a poszt nem szól semmiről. Vagy mindenről, nem tudom.Az biztos, hogy a Dire Straits szerepet kap benne.Van pillanat, ami úgy beleég az ember agyába, mintha lézerbilloggal sütnék oda – általában a csúcspontok maradnak így meg, a rosszat törli az agy, mint anyáé a szülés…..
SRX 2011.02.28 12:16:41
Kedves Zsolt!
Kiváló írásoddal elindítottad bennem is az emlékezést.
Abszolút időben majd tíz évvel előtted végeztem én is, ugyanott, van fogalmam arról, mit jelent az a bizonyos érettségi utáni nyár.
Panni, Verhovina, majd Jawa 350, és közben a haveri körben minden szocimotor, ami létezett a Balkán-tól az MZ-ig.
A társaságban már mindenki „rutinos” autóvezető volt 18 éves korára a szülők autóival. A mi családunkban nem volt, így én egy kissé lemaradtam.
Viszont én voltam az első a bandából, akinek saját kocsija lett, nem is akármilyen, egy makulátlannak hitt,7 éves, bordó 850-es Fiat.
Néhány hónapot használtam felhőtlen boldogságban, nagy-nagy szeretettel. Egyszer aztán, Óbudán, egy szinte biztosan részeg távolsági buszsofőr végighúzta az Ikarusszal az álló kocsi oldalát, a hátsó kerekének gumijával. Nem is vette észre, hogy benne ülünk. Egy pillanat alatt úgy leamortizálta a féltett kincset, ha nem csajjal vagyok, elsírom magam. Hülye, és tapasztalatlan voltam, nem hívtam rendőrt, pedig éreztem rajta a piaszagot. (Névnapja volt, végzett, a telephelyre vitte az üres buszt.) Nagyon hosszú, és tanulságos história lett belőle (Állami Biztosító), elég itt annyi, kiderült, hogy a Fiat el van rohadva, gyakorlatilag körbe kellett lakatolni, nem sokkal kevesebbért, mint az ára volt.
Talán az egész életem másképp alakul, ha ez nem történik, mert akkor bizony bennem elpattant egy húr.
Ezután eszméletlen történetek sorozata indult el a járgánnyal.
A folyamatos vízforrás, aminek a rossz konstrukción kívül, a kíméletlen bánásmód is oka volt, rövid időn belül azzal járt, hogy csak háromszor annyi benzint fogyasztott mint olajat. Nagy kalandok voltak, pl. többször begyulladt az olajpára a motortérben. A berohadt függőcsapszeges kormány a szokásosnál is nehezebb lett egyszer, majd nemsokkal ezután egy bukkanó után elment minden villany. Az ok prózai volt, az elöl elhelyezett akku alatt kirohadt a lemez, az
akku leeset, de megakadt a kormányösszekötőben és addig azon trónolt, amíg az állandó mocorgástól, reszeléstől ki nem lyukadt. Na akkor mentek el a fények.
Első motorgenerál. Óbudai szaki (elmondható, hogy Óbudán nekem nem volt szerencsém), farmotoros specialista, főként Zaporozseceket gyógyított. Első ottlétemkor, a figura éppen a felfüggesztett láncos emelőre barkácsolt egy vízszintes, teleszkópos vasrudat, amivel a Zapó hátát akarta kissé megemelni, a motor akna nélküli kivételéhez. Büszkén mutatta be a vadi új cuccot, egy épp ott lévő, javításra váró kocsin. Beillesztette a rudat a helyére, és elkezdte emelni. A kocsi teljes súlya a vascső két végén, a hátsó sárvédők tetejének belső ívén nyugodott. Naná, hogy a legkisebb emelésre is kipúposodtak a lemezek mindkét oldalon!
Kis torokköszörülés következett:
– Majd ZSÍROS kalapáccsal visszaütöm, ne sérüljön a fényezés, meg sem lehet majd látni!-
Na ő csinált motorgenerált, olyan is lett.
Tudta, hogy emiatt a meló miatt még sokat emlegetik a felmenőit, úgy engedett el a műhelyből, hogy a lelkemre kötötte, az autóval, a bejáratás után is csak öregurasan lehet járni.
Jónak mondta, nem voltam még 20 éves és alig vártam már, hogy essen egy kis eső, hogy minden kanyarban keresztbe tudjak állni….
Aztán beütött a ménkű: haját 4 cm-esre vágassa le, stb.….
Egy újabb nagyon rossz döntést hoztam, kibéreltem hosszú távra, leállításra egy garázst, tőlünk (belváros) messze Budán, a város szélén, és elbúcsúztam a Fityótól.
SRX 2011.02.28 12:19:50
A sors úgy hozta, hogy Budaörsre kerültem, és csak néhány száz méter választott el a lebéklyózott kocsitól.
Innen már borítékolható volt a szegény autó további sorsa.
Az sem volt közömbös, hogy a seregben, mindenfajta normális számítás, és a gyengeáramú végzettségem ellenére benzinkutas lettem….
Nem telt bele sok idő, és a kocsi egyre többször került ki a garázsból, a tervek ellenére. Hihetetlen praktikus volt az, hogy a (társas) dobbantáshoz, (Ho Si Minh ösvény), elég volt csak deréktól felfelé átöltözni, és autóval rendszeresen hazajárni aludni, mintha csak dolgozóba járna az ember.
A 850-es szemszögéből persze ez tragikus helyzet volt, kíméletlen használat, semmi karbantartás.
(Mondjuk finoman fogalmazva: az üzemanyagra fordított költségek, akkor, és ott, nem jelentettek különösebb megterhelést.)
És az őrült sztorik, szinte nap mint nap.
Egyszer kis pattanás valahonnan az első traktusból, majd a következő kanyarban, érdekes, vicces guminyafogás, és nehezen realizálható kanyarvétel.
Eltörött a jobboldali gömbcsukló, és a kormány csak a bal keréknek parancsolt. Mindez valahol a BAH csomópontnál, szökött katonaként, gyakorlóruhában. Hazamentem vele.
Amikor már nagyon nyafogott, és a komolyabb ívek előtt megálltam, kézzel beirányítottam a rakoncátlankodó jobb kereket a megfelelő irányba, és go….!
Aztán később annyira reménytelenné vált a kocsi állapota, hogy egyszer iszonyú kockázatot vállalva, egy éjszakára, kuplungcserére BEcsempésztük a 850-est a laktanyába, a teherautó-műhelybe.
Ez egy elég laza laktanya volt, úgy is hívták Hotel Xxxxxxi, de ez akkor is nagyon meredek, futkosó gyanús pofátlanság volt. (Nem kapun keresztül jutott be.)
Amikor az aknára rá akartam állni kiderült, hogy a Csepelekre méretezett kerékvetők kb. egy keréknyivel szélesebbek a Fiat nyomtávjánál. Elkeseredett megoldásként leeresztettünk a gumikból, és felálltam a kerékvető ÉLÉRE!!! Ezzel rengeteg idő ment el, centiméterenként került a helyére. Persze minden perc számított, és óriási lett a kapkodás. Semmi alábakolás, így a sok cibálástól, és a váltó megemelése miatt megváltozott geometria miatt a Fityó hátsó kereke sutty…., lecsúszott a keskeny acélcsíkról, bele az aknába. Az első pánikot, hogy a nyakunkba esik, hamar követte a felismerés, hogy ez csak azért nem történt meg, mert a hátsó futómű beékelődött az akna nyílásba.
Nem részletezem azt ami ezután következett.
Leszerelésemig fizettem a rundokat annak a 10 embernek, akiket az éjszaka közepén toboroztam össze, és akik hajnalra, puszta izomerővel kimasszírozták az aknába félig beszorult 800 kiló körüli járgányt. Ha egy-két perccel tovább tart a móka, akkor megdőlünk, mert már szóltak a kaputól, hogy az ÜTI elindult a szokásos reggeli körútjára….
És az utolsó történet, amikor végképp elgurult a gyógyszer.
Mindenki tudta, hogy hajnalban riadó lesz. Az egész operett statisztéria a körletekben, az ágyakban állig felöltözve várta, a cécót. Mi néhányan raktárosok, szerelők, abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy nem kellett feltétlenül a hálókörletekben aludnunk. Akkor is valamelyik raktárban kuksoltunk. Nehezen telt az éjszaka, étel-ital elfogyott, hazamenni nem mertünk, és az a beteg ötletem támadt, hogy menjünk egy kört a kocsival, csak úgy levezetésként. Több jelentkező is akadt, de végül csak hárman indultunk. Az egyik jól belőtt „gyorsasági szakaszra” mentünk, az Ördög-orom Csárdához vezető útra. Felértünk Csillebércre, túléltük, visszafordultam a laktanya felé, megnyugodva, a gőzt kieresztve, tényleg normális tempóban csurogtunk vissza, a meredek lejtőn.
SRX 2011.02.28 12:21:56
Az út vége felé, közvetlenül a csárda alatt volt egy kanyarcsoport, szűk völgyben, egyik oldalon meredek sziklafal, másik oldalon szintén sziklák által szegélyezett rézsű. Ezt felfelé, teljes gázzal, minimális korrekciókkal, technikásan, szinte át lehetett szelni. Még egy utolsót akartam villantani a
kollégáknak, hagytam a kocsit felgyorsulni, és az adott ponton visszakettőpadlógázzal, tempóból akartam befejezni ezt a jól sikerült kis csapatást. De kettő helyett négy jött (hogy miért, annak sok köze van az egyszer már besült váltó belvilágához), és soha nem próbált sebességgel, halál bénán, motorfék nélkül estem be az első jobbos kanyarba. A szűkre vett ív miatt a jobb hátsót megdobta a sziklaperem, ennek következtében a következő kanyarba, már légi úton érkeztünk, a bal első kerékre. A teljes keresztbefordulást, és az ehhez tartozó biztos borulást csak az akadályozta meg, hogy a bal hátsó kerék is beakadt egy sziklába, és visszapofozta az autót, menetirányba.
Tehát mint egy flippergolyó végigmandinereztük a hármas kanyarcsoportot.
Az első kurfli előtt egy viszonylag komplett kisautóban ültünk, a harmadik kijáratához, már egy roncs érkezett. Nem álltunk meg, a motor sem, gurultunk tovább, tök sötétben, előttem a szélvédő berogyott gumiján himbálódzó, leszakadt belső visszapillantó lámpája pislákolt csak. A károk érezhetően tragikusak voltak. A maradék lendületet kihasználva, szikrázó, csattogó felniken még elbotorkáltunk egy biztonságosnak ítélt helyig, ahol hátrahagytuk a romot. Itt derült ki hogy a bal első kerékről eltűnt a gumi, a jobb elsőn, és a bal hátsón ronggyá szakadt, a jobb hátsón ugyan megmaradt, de ennek ellenére ez a felni is rommá görbült, a másik háromról nem szólva. Mind a négy gátló tönkrement, kettő szinte szétrobbant, laprugó is törött. A karosszéria, a deformáció miatt egyben, szinte sértetlenül köpte ki a szélvédőt, a műszerfal úgy megrogyott, hogy a rádió előlapja eltörött. Az én ajtóm beszorult, a másik oldalon kellett kiszállnom, ahol centis rés keletkezett.
Szerencsénkre senkinek semmi baja nem lett, igaz, elöl iszonyúan be voltunk kötve, ráadásul teljes téli gyakorlóban, bakancsban puha téli sapkában. A hátul ülő harcos pedig gumiember (tornász) volt, aki öv híján, profin kitámasztott, félelme legyőzte a fizikát.

Leszerelés után került rá 4 kerék, és kapott egy szélvédőt, amit csak sok gumigittel, és szélesebb gumival tudtunk begányolni, mert a nyílás valahogy „megnőtt”. A 11 000 Ft-os, elég őszinte hangú újsághirdetésre egy fiatal hölgy jelentkezett, aki az általam bemutatott próbakör után, az autószerelő barátjával konzultálva egy tréleren vitette el a sokat látott autót.

Köszönöm drága szüleimnek, akik sajnos már őrangyalaimmal karöltve, felülről nézik a botladozásaimat, hogy mindig támogattak szeretetükkel, bármekkora baromságot is követtem el!

És persze Deep Purple, Black Sabbath, Pink Floyd, Dire Straits, stb., de hisz ez természetes!
A cseh ČZ motorgyár tavaly volt kilencvenéves. Igaz, hogy a szülinapi buli már több mint egy éve volt, de sajnos csak most hívták fel a figyelmemet erre a pompás képsorozatra. A strakonicei vár udvarán – ami egyes olvasóinknak már ismerős lehet – rendezett találkozóra…..
Montenegróból tartok hazafelé, amikor ez a poszt élesül. Kedd este már otthon alszom, szerdán és csütörtökön munka van, aztán a tervek szerint pénteken Szombathelyre robogok tovább. Teccik érteni? Robogok. Nagyrobogóval vagy luxusrobogóval, nem is tudom pontosan, mi a helyes…..
SRX 2010.08.19 06:04:37
Olyasmit keresel, ami nem létezik.
2004 óta küszködök én is ezzel a problémával, azóta kb. 80 000 km-t nyomtam le nagyrobogókkal (az enduróm, és 50-es fospuskák mellett), Budapesten, és BP-Balaton viszonylatban, legalább 25%-át két személlyel.
Úgy kezdődött, hogy valahogy két motorom lett. Cserélgettem őket, aztán elhatároztam, hogy abbahagyom a száguldozást, és az endúró mellé egy tipikusan városi rohangálós gépet választottam: 180-as kétütemű Runner (utolsó széria).
Egy csoda volt, ment mint a golyó, imádtam a hangját, a szagát, mindenét, élvezet volt vele minden perc. Még 2 személlyel is használható volt a városban. Párszor lementem vele Balatonra, de a 120-hoz tartozó fogyasztás vicces volt, 6l körüli.
Ez a mértéktelen zabálás, és az, hogy a kis kerekek a városban mit műveltek, arra késztetett, hogy leváltsam, egy nagykerekű négyüteműre. Lett egy 250-es Beverly. Nem volt annyira viháncolós, mint a Runner, de ezt ellensúlyozta a normális fogyasztás, a komfortérzet, stb.
Két személlyel is teljesen használható szerkezet volt. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy autópályán egyedül, valós 120-at lehetett vele tartani. Mindezt úgy, hogy ha kicsit össze húztam magam, akkor a plexi mögött akár rá is tudtam volna gyújtani. Az persze gondot jelentett, hogy a furgonokat nem tudtam izomból lehagyni, tehát az amúgy jó sebesség mégsem bizonyult elégnek. Aztán közel az 40 000-hez jöttek a problémák, és el is taknyoltam vele. Kiderült, hogy rutin nélkül otthon szinte szerelhetetlen, többet árt az ember, mint használ. Egy kedvező ajánlatra lecseréltem az 500-as testvérére, amit már régebben is próbálgattam, de akkor nem tetszett a nehézkessége.
SRX 2010.08.19 06:05:37
(Volt szerencsém kipróbálni, szinte az összes olasz robogót a Moto Italiánál. Az eredmény: az 500-as Nexus jó úton nagyon jól megy, de ennek igen feszes rugózás az ára, és hiába nagyok a kerekei, Pesten szinte kínlódás vele a szar utakon. A 250-es Vespa viszont kerék, és motormérete ellenére igen jól gyorsul 70-80 ig, és a futóműve is a legbarátságosabb az összes kipróbált kétkerekű modell közül. A 400-as Beverly újonnan jól ment, de valószínű ugyanazokkal a hibákkal rendelkezik, mint az 500-as. A gumik kopásával, és az összes olasz robogóra jellemző berágódásra hajlamos kormánycsapággyal, 10 000 km után kb. 80 km/óra sebességig olyan szitálási hajlam születik, hogy az egy kézzel való motorozás, a szó legszorosabb értelmében életveszélyt jelent. Ezen csak ront a hátsó doboz, a megpunnyadt első villaolaj, stb. A 250-es Mp3 jópofa jószág, ez a konstrukció hihetetlen kanyarsebességet, és dőlésszöget enged, a fékhatás is mesés, de a motorerő édeskevés. Az 500-as Fuoco már komolyabb, de az sem autópályára való. Összegezve: az 500-as robogók óriási hátránya a 250-300 asokkal szemben az, hogy a blokk méreteiből adódó 30-50 kilós súlytöbblet a hátsó futóműnél kirugózatlan súlyként jelentkezik. Ezzel nem lehet mit kezdeni, erre robogó szinten csak a szekunder lánchajtás jelent megoldást, a 800-as Gileránál.
Tehát azt mondom, hogy egy jó 250-300 as robogó univerzálisabb az 500-asoknál.
Minden bizonnyal az 500-as Yamaha a legjobb 500-as. A 650-es bálnában időzített bombaként ketyeg a teljesen feleslegesen halálra bonyolított elektromechanikus váltó, és hiába képes behúzni a füleit, de méretéből adódóan nem alkalmas a Kiskörút kihívásainak legyőzéséhez. Az 500-as X9 szintén, egy halálra bonyolított szerkezet, ami ifjú korában lehet, hogy kényeztet, de viseletesen, korosan, már korántsem vonzó. A 400-as Majesty, és Bugman kis szabad-magassággal, kis kerekekkel, nagy súllyal, tényleg manager viselet.
A viszonylag ritka 500-as Malaguti megér egy misét, mert dögnehéz ugyan, de a futóműve jobb a többi olasznál.
Belsőség Pontosan ma… 2010.07.14 05:23:00
…vagyunk tízévesek. Nézzék, ez volt első cikkünk, ekkor indult el az, amiből mára az önök Totalcarja lett. Tíz év nagy idő ebben a szakmában, ez alatt tucatnyi lap született és szűnt meg végleg, de a mi hangyamunkánk nem volt hiábavaló. Tán ezért is sikerült minden…..
 Nem tudom másnak a motor mit jelent, mert én még soha nem voltam más, azonban számomra sem mindig ugyanazt jelentette. Volt, amikor az egyik legjobban áhított tárgy volt a szobám ajtajának belső felére kiragasztott Honda CB, bármit megadtam volna érte. Volt, amikor szimplán egy…..
  Szombat délután sétálgatok Budapesten külföldi vendégeimmel, relax van, mutogatom a várost, parliament on the right side, freedom statue on the left side, erre min akad meg a szemem? Egy fekete háromkerekű izén. Egyből téptem is ki a fényképezőgépet szegény barátom…..
SRX 2010.04.05 23:41:47
@cintu: Jót mondasz. Ez a szerkezet quad kategóriájú. Pont annyira motor, amennyire egy quad. A háromkerekűek egyetlen kivétellel ilyenek, akár Velorex, akár Servicar, akár ez. A kivétel: az Mp3-szerű paralelogrammás háromkerekűek. Azok motorszerű bringák. Ha már 3 kerék, nekem az Mp3 jobban bejön. (Azért szívesen kipróbálnám, és érdekelne egy reális teszt is!)
Úgy tűnik, az energiaital-gyártónak van egy embere arra, hogy hülyeségeket találjon ki, majd egy köteg bankót lobogtatva rávegyen másokat a teljesítésre. Csak így juthatott fel a salakos Jarek Hampel a lengyelországi Katovice leghíresebb háztetejére. A Spodek nevű csarnok a…..
Belsőség Váltóolajat a motorba! 2010.02.07 07:42:00
Nem, nem valami új túlélőtechnikát akarok most bemutatni a kopott, öreg autómotorral küzdő, szimpatikus, ám kispénzű olvasóknak. Hanem azt, hogy mekkora barom vagyok én valójában. Aki olvasta pár héttel ezelőtt, talán emlékszik, hogy kedvenc kombi Mercim (lévén az egyetlen…..