Regisztráció Blogot indítok
Adatok
nietzschefrigyes

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.11.20. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
gerloblog * sivatag * 2009.11.19 22:50:00
"Semmi sincs. Ha van, sem tudjuk megismerni. Ha megismerhetjük, sem mondhatunk róla semmit (Gorgiász) "Az igazi, a kockázatos hódítás, ha például Németország nem Elzász-Lotharingiát akarja lerohanni, ami végül is félig-meddig saját maga, hanem amikor meghódítja…..
nietzschefrigyes 2009.11.20 09:28:40
nietzschefrigyes 2009.11.20 09:00:58
A sivatagról ez jut az eszembe, hogy ott tevének kell lenni, de aztán persze oroszlánnak és gyermeknek is: Frigyes :-)

A három változásról.

A szellem három szineváltozását mondom néktek: hogyan válik a szellem tevévé, oroszlánná a teve és végezetre gyermekké az oroszlán.

Sok nehéz dolog rendeltetett a szellemnek, az erős teherbíró szellemnek, a melyben tisztelet lakozik: a nehezet és legnehezebbet áhítja ereje.

Mi nehéz? kérdezi a teherbíró szellem s letérdel, hasonlatosan a tevéhez és szereti, ha jól telerakják.

Mi a legnehezebb, ti hősök? kérdezi a teherbíró szellem, hadd vegyem magamra, hadd örvendeztessem erőmet.

Nemdenem ez-e: önmagunkat megaláznunk, hogy dölyfösségünkön sebet üssünk? Balgaságunkat kitüntetnünk, hogy bölcseségünkből gúnyt üzzünk?

Vagy talán ez: dolgunktól megválnunk, mikoron diadalt ül? Magas hegyre hágnunk, hogy a kisértőt kisértetbe vigyük?

Avagy talán ez: a megismerés makkján és fűvén élnünk és az igazság kedvéért lelkünket éheztetnünk?

Avagy talán ez: betegeknek lennünk, hazaküldenünk a vigasztalókat és barátságot kötnünk a süketekkel, a kik sohasem hallják, mit akarsz?

Avagy talán ez: szennyes vízbe mennünk, ha az az igazság vize és hideg békákat és meleg varangyosokat megtürnünk magunk mellett.

Avagy talán ez: szeretnünk azokat, a kik megvetnek bennünket és kezet nyujtanunk a kisértetnek, ha meg akar borzongatni?

Mindezeket a nehézségeket magára veszi a teherbíró szellem: valamiképen a teve, a mely telerakva a sivatagba siet, azonképen siet ő is tulajdon sivatagába.

Ámde a legmagánosabb pusztában másodszor változik a színe: oroszlánná lesz itt a szellem, szabadságot akar zsákmányúl ejteni és úrrá lenni tulajdon sivatagában.

Utolsó urát keresi itt: ellensége akar lenni utolsó istenének, diadalért akar küzdeni a nagy sárkánynyal.

Melyik a nagy sárkány, a kit a szellem nem akar többé urának és istenének hívni? "Neked kell": így hivják a nagy sárkányt. Ámde az oroszlán szelleme azt mondja "én akarok!"

"Neked kell" ez áll útjában aranyragyogással, pikkelyes állatképen és minden pikkelyen aranybetűkkel ragyog: "neked kell!"

Ezeréves értékek ragyognak ezeken a pikkelyeken és im-ígyen szól a minden sárkányok leghatalmasabbja: "a dolgok minden értéke - ez ragyog rajtam."

"Minden érték meg lőn már teremtve és minden megteremtett érték - ez vagyok én. Valóban, ne legyen már több: "én akarok!" Im-ígyen szól a sárkány.

Én véreim, mi szükség van, hogy oroszlán légyen a szellemben? Avagy nem elég-e a megterhelhető állat, a mely lemond és tisztel? Uj értékeket teremteni - ezt még az oroszlán sem bírja: ámde szabadságot teremteni magának uj teremtésre - ezt bírja az oroszlán ereje.

Szabadságot teremteni magának és szent "nem"-et mondani még a kötelességgel szemben is: erre kell, óh én véreim, az oroszlán.

Jogot venni magának uj értékek számára - ez a legborzasztóbb vétel a teherbiró és tisztelő szellemnek. Bizony, rablás az néki és ragadozó állat dolga.

Legszentebbjeként szereté egykoron a maga "kell"-jét: íme, őrületet és önkényt kell találnia még a legszentebben is, hogy szabadságot raboljon szeretetéből: oroszlán kell ahhoz a rabláshoz.

De mondjátok, én véreim, mit bír még többet a gyermek, a mit még az oroszlán sem bírt? Minek kell, hogy a ragadozó oroszlán még gyermekké is légyen?

Ártatlanság a gyermek és felejtés, ujrakezdés, játék, magából kigördülő kerék, első mozgás, szent igent-mondás. Valóban, én véreim, a teremtés játékára kell a szent igent-mondás: íme tulajdon akaratát akarja a szellem, tulajdon világát nyeri magának a világját vesztett.

A szellem három színeváltozását mondám néktek: hogyan lesz a szellem tevévé, és oroszlánná a teve és az oroszlán végezetre gyermekké.

Im-ígyen szóla Zarathustra. És akkoron a városban mulatott, a mely "tarka tehén"-nek neveztetik vala.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása