Adatok
Ilyasviel
181 bejegyzést írt és 137 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A korábbi szolgáltató megszűnésével - régi tervet megvalósítva - szebb helyre költöztettem a blogot. Az új, barátságosabb felület ezen a címen érhető el, de igyekszem rövidesen megoldani az automatikus átirányítást is.
Ismétlem: http://ilyasvielversek.blogspot.com..
"Olyan próza minden részem,Mint egy kalmár, aki számol..."Sebaj, legalább úgysem olvas senki. ..
Mint elapadt kút, vagyoképpoly üres, haszontalan vázén is tenélküled, és olykongó, kietlen fehérség kívüleda lét, hogy bár bennem laksz,én mégis benned bújnék el.Mert egy személyben vagy teaz éj sötétje, bûvös csillagerdõés a duzzadt testû Hold,és akár a pezsgõ éleny…..
Képzeletem vetitővásznáról forró sóhajaid lebbennek, ésében kéjt zokogó, vad pórusainkból zúgva parázslik bűnünkszerte a vétkes bőr szövedékén; tűz-ölelésed el nem eresztem.
Átok rajtam vágyni, tudom, hogy lopva, belőlem mellém költözz.Ám ha a gyarló nász üdvében…..
Óvd magad, csillagszárnyú éjjel!Az ablakon még sötétség honol,ám sugár szök már a háztetõk ölén:a lomha idõ nyomodban lohol.Szempilláimon vad álomképek,és fülemben még égi kardalok - óh, de függönyöm alja dereng már!A párkányon a nappal oldalog.Eltûnsz végül. A…..
Úgy fest, egy vagy két versem megjelenik a Veszprémi Egyetem Hallgatói Alapítványának gondozásában megszületõ Magyar Hallgatói Antológiában.Ha népes olvasótáboromból bárki úgy gondolná, netán rendel egy kötetet, azt komoly megtiszteltetésnek veszem. =) ..
Színezüst, szûz holdfövenybeárkot szánt az ében éjjel -émelyítõ, néma kéjjelégve bújnék holt öledbe.Édes átok, bûnös kényszer -kísértésed égõ börtön;bûv-bilincsedbõl kitörnömhomlokomon tövis-ékszer.Tört elmémben meddig meddõárulásom rút rémképe?Magaddal…..
lázálom-értelemólomdús érzelemíze a számbanmár rég nem vártamhogy majd ez fogadrészeg tûzfogatgyilkos gyorsvonatrohanó elmémzihálva nyelnémvissza magambamélyre ha hagynabús ólom ízefelkavart vízretenger íriszbefoszlik a szomjamcsókoddal oltsamtûzfogat terhétkéspenge…..
Sár és gyom fedi rég a pusztát, rideg falak közt kastély romja düledez. Szürke homlokára csókját a sápadt holdfény nyomja. Kongó termekben ólomsúly csend feszül a falaknak; köd szitál kinn, a vén füzek lombja zúgja: Téged vár ma még az õszi táj. Jöjj hát, jöjj közel!…..
Mély hamuszín égboltra tekint fel a néhai Város,az elsimuló, puha fellegek árnyai összezokognaknémán - elmúlt csendben a mennyei izzás, holt a parázs is,zord zivatar veri csak szomorú cseppekben a földet.Ó, pedig akkor régen felgyújtottuk a tág eget is!Táncoltunk hajnali köddel…..
Öledbe ült, s elmenekült régen már a remény-Alvó gyilkos, õs magányhoz túl kevés az erény.Képzeleted mérge csorgott az árulás tõrén-Itt maradtál elhagyatva, kifosztva és põrén.Csalódásból, fájdalomból emelj hát védfalat,Büszke várat, zord erõdöt, s mind, ki kívül…..
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?..
"Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendõmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben élsz és uralkodol örökkön. Amen."..
varjú gyûl a döghalomrahabzsolni álló napon átelhullott társak halálánülnek meg véres lakomátvak táncba kezd a gyilkos rajés hogy együk szárnya reccsenezer éles csõr és karomrág rögtön a gyönge testentépik, marják, mint csak érikutolsó szívdobbanásighiába csak élni…..
Hömpölyög az ember-marta,szép reményû emberfalka:közösségben (mint a gépekhideg fémben összeérnek).Dolgoznak az ócska vázak - lélek köré furcsa háznaklettek egykor megteremtve(de ezt csaknem mind feledte).Az erõsebb, ki megmarad,aki nem gyûlöl, elmarad,csattogó állkapcsok…..
I.Szürke falak, szürke utcák.Szürke egû, puszta, sáros-Halott fák közt eldugottanÁllt egykor a Szürke Város.Utca végén, néma csöndben,Város széli, apró házban-álmodozó, árva lélek-Élt egy ifjú egymagában.Nem kereste soha senki,-s ha volt neki egyáltalán-Társasága csak…..
Úgy hiszem, itt az ideje, hogy ide is kirakjam az oldal linkjét, melyen közremûködök: http://ujirodalom.gtx.hu/ Valaki majd csak olvassa...
Sûrû magányban ébred a hajnal,Könnyben ázik az ég,Sápadt a messzeség.Menekül a szél vad, kócos hajjal.Az éledõ tudat csak alvajár-Könnyesõtõl sáros,Sápadt, szürke város,Véres glóriába vont láthatár.2011.07.01...
Bús arcát érzem szívemen A könnyek asszonyának, Rózsás, remegõ ujjai Most a szivembe vájnak. Érzem az illatát is ám A rózsás, gyilkos ujjnak S véres szívemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít, Itt,…..
Néma szemem se mutatja: az éjszinü bánatE néma szemekbe lopott be kacagva ma páratA könnyeibõl - keserûn alakul cseppekbõl a tenger.Állva maradna, de végül gyenge az ember.Õsz van. Nézem a végtelen égbolt ólmos ezüstjét,Régi töviskoszorúból szívre szorulnak a tüskék.Méla…..
Útra kelünk. Megyünk az Õszbe,A múltat reménytelenül ûzve,Egy holló s egy méla csalogány.Nyoma sincsen már rég a Nyárnak,Körös-körül bús, néma árnyakVárnak a halott csókok helyett.Szállunk a Nyárból, ûzve szállunk,Zöldellõ rétet rég nem látunk-Sosem leszünk már…..
Ha már nem írok, legalább dallam legyen: ..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz