bankjogász 2011.06.20 17:56:25

köszi a trükköt, aki érti alkalmazza...aki nem, fanyalog.
Igen, igen új korszak kezdődhetne már a hitelezővédelemben és a bíróságok működésében. El is kezdődik, vagy így vagy úgy.

bankjogász 2011.06.20 18:01:24

@kovi1970: az ilyen primitív vélemény nem ide való. aki a ptk-ra legyint, z mit keres itt?

bankjogász 2009.12.14 20:00:41

Elnézést, hogy olyan zavarosan írtam le az ügyet, és ezzel némi felháborodást is kiváltottam (10 éves pertörténetet nehéz röviden összefoglalni), de örülök, hogy a többség megértette, hogy egy azonos, törvényt nem tisztelő logikával dolgozó bírónő kiszerkesztése azért kell, mert nincs más mód arra, hogy az adott, tudjuk milyen elkötelezettséggel oda ültetett ember ne érezze magát olyan nyugodtan és biztonságban, továbbá gondolkodjon el azon, mit tesz...ma a bírói függetlenség elvébe kapaszkodva a bírói önkény dúl a fővárosban a kisebb bíróságtól a Legfelsőbbig.

A felülvizsgálati kérelemet idézem, abból látható, milyen hazug (iratellenes) hivatkozások alapján hozta össze Kakálló Judit a mocskos ítéletét. A határozatról értesítést küldök, aki jelezte, hogy érdeklődik.

Felülvizsg. kérelem:

Általános indokolás a Másodfokú-részítélet hatályon kívül helyezéséhez

A Másodfokú-részítélet törvénysértő.
A másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési kérelmeken. Ez a Pp. 253. § (1) bek.-be ütköző. A Pp. 253. §-ának (1) bek. szerint a másodfokú bíróság nem terjeszkedhet túl a fellebbezési kérelmen, illetve „a reformatio in peius tilalmából következően az elsőfokú ítéletet a fellebbező fél hátrányára nem változtathatja meg akkor, ha az ellenfél az ítéletnek a fellebbező félre vonatkozó részét fellebbezéssel vagy csatlakozó fellebbezéssel nem támadta meg. Ez nyilvánvalóan vonatkozik az ítélet indokolási részében foglaltakra is.” [B.H. 2007. 199.].
A Másodfokú-részítélet bevezető részében azt rögzíti, hogy alperesek közül II. r. alperes 331. és 333. sz. alatt fellebbezést nyújtott be, azonban felperes az iratbetekintés alkalmával azt tapasztalta, hogy III. r. alperes nyújtott be határidőben fellebbezést, amelyben bizonytalan tartalmú nyilatkozatot tett, mivel a fellebbezési kérelmét az I. r. alperes által benyújtott fellebbezés tartalmával egyezően kívánta fenntartani; I. r. alperes azonban, csak úgy, mint II. r. alperes a fellebbezését elkésve nyújtotta be, ezért az azokhoz való csatlakozás nem értelmezhető időben benyújtott és a Pp. feltételeinek megfelelő fellebbezési nyilatkozatként. II. r. alperesnek a fellebbezés indokolásaként benyújtott irata szintén elkésett, mivel az indokolást is a fellebbezési határidőben kell benyújtani, ezért az abban foglaltak nem lettek volna figyelembe vehetők a fellebbezési eljárásban, annál is kevésbé, mivel az indokolás határidőn túli benyújtására II. r. alperes nem kért és nem is kapott bírósági határidő-hosszabbítást. Alperes nem nyújtottak be olyan tartalmú fellebbezést, amely a teljes Elsőfokú Ítélet megváltoztatására irányult volna, és csatlakozó fellebbezés nem került benyújtásra. A másodfokú bíróság az 53. Pf. 639.113/2008/11. sz. végzésében azt rögzíti, hogy az Elsőfokú Ítélet „az I. r. alperes által benyújtott fellebbezés folytán nem jogerős”.

A másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) és (3) bek.-ét.
A Pp. 206. §-ának (1) bek.-e alapján „A bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával – mérlegeléssel – olyan tényállást is megállapíthat, amely a fél által vitatott bizonyíték tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per egyéb adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen.
A 206. § (3) bek-e alapján „A bíróság kártérítés vagy egyéb követelés összegét – ha szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján meg nem állapítható – a per összes körülményeinek mérlegelésével, belátása szerint határozza meg.
A másodfokú bíróság a fenti rendelkezéseket az alábbi módon sértette meg.
1. Önkényesen mérlegelte a bizonyítékokat, és ahol a kártérítés összegére vonatkozóan szakértői vélemény állt rendelkezésre ott is saját belátása szerint a szakértői vélemények figyelmen kívül hagyásával döntött.
2. A per adataira figyelemmel okszerűtlen és iratellenes tényállást állapított meg, és téves következtetésekre jutott, mert megbontotta a logikai rendet, az iratokban található adatokból nem a megfelelő következtetéseket vonta le.
3. Törvénynek ellentmondó jogértelmezést alkalmazott.
A Másodfokú bíróság nem kézbesítette felperes részére az alperesi fellebbezéseket, és a fellebbezési eljárásban benyújtott alperesi beadványokat, így felperes azok tartalmáról csak a Másodfokú-részítéletből értesült, arra vonatkozó nyilatkozatot nem tudott tenni.
A másodfokú bíróság az ideiglenes intézkedések iránti felperesi kérelmet úgy bírálta el, hogy a felek személyes meghallgatását – a Pp. kötelező rendelkezése ellenére - mellőzte, és a szükséges bizonyításra vonatkozó felperesi helyszíni szemle és szakértői indítványt indokolatlanul elutasította (53. Pf. 639.113/2008/11. sz. végzés).
A másodfokú bíróság az egészségügyi hatóságnak a lakás állapotára vonatkozó igazolását, miszerint „jelenlegi állapotában az egészségre ártalmas” (ÁNTSZ 2004. június 17., ikt. sz.: 1 201099/2004.) nem veszi figyelembe, a felperes bizonyítási indítványát egészségügyi szakértő kirendelésére vonatkozóan indokolás nélkül mellőzte – és a Másodfokú-részítéletben az egészségi állapotban beállott károsodás bizonyítatlanságát felperes terhére értékeli;
a 43. Pf. 633918/2005/6. sz. végzésben a másodfokú bíróság 10 éve hatályon kívül helyezett társasházi törvényi rendelkezés alapján azt állapította meg, hogy a felperes kereseti kérelme szerinti javítás a tulajdonosok egyhangú szavazatával meghozott közgyűlési határozat birtokában kérelmezhető, és „a bíróságnak nincs hatásköre” felperes javításra vonatkozó kereseti kérelme alapján a társasház-közösséget kötelezni; ugyanezen végzésben a végzés hozatala napján a Legfelsőbb Bíróság által már nem alkalmazható BKT-PKT-GKT 1/1981. sz. állásfoglalás alkalmazását írta elő a megismételt eljárásban;
az építész szakértők egyértelmű és részletes szakvéleményét a felperesi kérelmek elbírálása során indokolatlanul mellőzi és szakkérdésekben saját belátása szerint mérlegel, és ezzel felperesi igényérvényesítést ellehetetleníti, sértve ezzel felperesnek a tisztességes eljáráshoz való jogát. Felperes részére az Emberi Jogi Bíróság az igénye ésszerű határidőn belül való el nem bírálás miatt fennálló bírósági felelősség körében a Magyar Állam által fizetendő 6400 EUR összeget ítélet meg, amiről a Másodfokú-részítélet kézhezvételét követően értesült.

Kéri a felperes a Legfelsőbb Bíróságot, hogy a felperesnek a tisztességes eljáráshoz fűződő joga orvoslásaként, a peres eljárás mielőbbi végleges lezárása érdekében a felülvizsgálati kérelmében foglaltaknak megfelelő, méltányos döntést hozzon.

Részletes indokolás

I.

1.
A terasz elbontásával kapcsolatos költségek

A Másodfokú-részítélet (15.oldal harmadik számozatlan bekezdés) önkényesen hagyja figyelmen kívül a felperes által az iratokhoz csatolt AM7S-F 543901. számú, a Jaguár-Cyráno Kft. 2800 Tatabánya, Dózsa György út 30. Adószám: 13942537-2-11, cg. 11-09-012443, MKb bankszámlaszám” számlakibocsátó megnevezésű számlát mint a terasz elbontás költségeit bizonyító okiratot. A Másodfokú-részítélet indokolása szerint a bíróság a II. r. alperes téves hivatkozását alapul véve a BestComputer Kft. számláját jelölte meg felperes által benyújtott számlaként, és azt állapította meg, hogy mivel azon nem szerepel cégjegyzés-szám, az a kifizetett felpersi költségek igazolására nem alkalmas. Így a Másodfokú-részítélet e körben iratellenes. A másodfokú bíróság nem indokolta meg, és nem indokolható, hogy összefüggés állna fenn a cégjegyzékszám helytelen beírása és a számla érvénytelensége között. A cégbírósági bejegyzési szám hibás volta vagy hiánya ugyanis nem teszi érvénytelenné a számlát a vonatkozó adótörvény értelmében:
2007. évi CXXVII. törvény
az általános forgalmi adóról
169. § A számla kötelező adattartalma a következő:
a) a számla kibocsátásának kelte;
b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették;
e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;
f) az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető.”

Mivel a felperesi számla a fenti tartalmi és alaki követelményeknek megfelel, ezért azt alaptalanul mellőzte a bíróság a bizonyítékok sorából, ezáltal alaptalan mondta ki, hogy az elvégzett munkát felperes nem bizonyította, továbbá a munka részletezését tartalmazó szerződést is csatolt felperes. Így alaptalanul utasította el a bíróság felperesnek a terasz bontási költségeire irányú keresetét.

2.
Felperesi ingóságok, berendezések károsodása
A Másodfokú Rész-ítélet szerint „A fürdőszobai berendezéssel kapcsolatos károsodás körében pedig ugyancsak nem bizonyított, hogy az északi fal nedvesedése okozta volna a bútorok, tárgyak károsodását, különös tekintettel arra a nem vitatott tényre, hogy a fürdőszobának megfelelő szellőzése a fedett és nem szabványos angol aknán keresztül nem volt biztosítva. Ezért az itt bekövetkezett ingókár szintén nem hárítható az alperesekre.”
A felperesi lakás alapterületét az iratok közt elfekvő eredeti (1959.évi) alapító okiratban 32,38 m2-ben határozták meg, a tüzelőraktárral együtt 38,58 m2-ben. Az 53.9f.639.113/2008./50. sz. rész-ítélet (a továbbiakban: Másodfokú Rész-ítélet) 2. oldal első bekezdése szerint a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy „az alapító okiratban 5. sz. albetétként feltüntetett lakás 32,38 m2” és „Ezt a lakást 1983-ban bővítették, és a mellette elhelyezkedő tüzelőtárolót hozzácsatolva egy fürdőszoba került kialakításra.” Ezzel szemben az 1. P. II. 22. 486/2000/325. sz. ítélet (a továbbiakban. Elsőfokú Ítélet) helyesen azt állapította meg, hogy „Az 1959. december hó 21. napján elfogadott társasházi alapító okirat I. 5. pontja értelmében a tüzelőraktár – amelyből a fürdőszoba kialakításra került – már a társasház alapításakor a lakáshoz tartozott.” Ezt támasztja alá felperes által az iratokhoz csatolt – a földhivatali nyilvántartásból kivonatolt és a földhivatal által hitelesített – társasházi alaprajz is, melyet építészmérnök jegyzett (tartalmazza a 2003. október 19-én, kirendelt Horváth József szakértői vélemény is q 9.1.5. sz. mellékletben). Az Elsőfokú Ítélet 15. oldal negyedik, számozatlan bekezdésében megállapította, hogy „A fürdőszoba kialakításáról a tulajdonostársaknak tudniuk kellett”, „Az 1987. július 15-én megtartott közgyűlésen felvett jegyzőkönyvben a tulajdonostársak a fürdőszoba terveinek utólagos bemutatását kérték, de nem tiltakoztak a fürdőszoba kialakítása ellen. Mivel a megépítése óta több, mint 10 év eltelt, a fürdőszoba nem fennmaradási engedélyköteles.”
A 2006. január 19-én kelt, Huszár Györgyné kirendelt igazságügyi szakértő által készített szakértői vélemény a 10. oldal 18. és 19. tételében rögzíti a penészedési nyomokat az álmennyezeten, és annak 25.000 Ft összegű károsodását (amelyet a természetes elhasználódáson túlmenő károsodásként rögzít – szakvélemény 5. oldal utolsó mondata és 6. oldal első sora alapján). A szakértő a szakvélemény 6. oldalán rögzítette, hogy „a vizsgált bútorok az 1989-es évi vásárlás óta eltelt időszakban, az állandó nedvesség miatt megkoptak, fényezésük – bútoroknál – mattá vált, penészfoltos hátlapok, gombás spórák /sárga szinezetű/ észlelhetők, ami a természetes körülmények között nem keletkezik.”

Az Elsőfokú Ítélet 21. oldal második, számozatlan bekezdésében utal a szakértő személyes meghallgatása során tett tanúvallomására, miszerint „Párásodás következtében inkább kitágul, megpuffad, szétesik a bútor, ez inkább vizesedéstől keletkezett. Amit látott, az a vizesedés következménye, hogy ez miből adódott, ezt nem tudja. A párás levegő nem hagy nyomot. Foltok közvetlen vizesedéstől keletkeznek.”
Mivel a fürdőszobai berendezések károsodásának szakértői vizsgálata egyértelműen kizárta a szellőzés hiányából adódó károsodást, ezért a fent említett fürdőszobai berendezések vonatkozásában az 50-50%-os kármegosztás (Elsőfokú Ítélet 21. oldal harmadik, számozatlan bekezdése) mellőzését kérjük ebben a körben.

Az Igazságügyi Szakértői és Kutatóintézetek mint felülvizsgáló szakértő által 2007. november 8-án készített szakvélemény a 10. oldalán 6.3. pont alatt rögzíti, hogy „A lakás belső átalakítását a korábbi tulajdonosok végeztették, ezek a nedvesedéssel nem függenek össze.” A 6.4. pont rögzíti továbbá, hogy „Az angol akna a korábbi szén-csúzda helyén létesült. Nem tekinthető azonban valódi angol aknának, mert sem a szellőzés, sem a világítás nem valósul meg. Viszont, miután tömör, viszonylag kevés csapadék jut be az aknába, így nem áztatja sem az alapot, sem a falat”.
A károsodásnak az északi fal nedvesedésével kapcsolatos közvetlen oka bizonyítatlanságára vonatkozó, fent idézett Másodfokú Rész-ítéleti megállapítás ellentétes az Igazságügyi Szakértői és Kutatóintézetek mint felülvizsgáló szakértő által 2007. november 8-án készített szakvéleménnyel azért is, mert a szakértők a szakvélemény 10. és 11. oldalán egyértelműen kimondják, hogy
„7.1. A perbeli lakás nedvesedését az érintkező földpartból (terasz alatti) felszívódó nedvesség okozza.
7.4. felperes tevékenységével nem hatott közre a jelenlegi állapot létrejöttében.
7.10. A tapasztalt nedvesedést sem fűtéssel, sem szellőzéssel normalizálni nem lehet, mert a föld felől állandó utánpótlást kap a fal”. A 22. kép mutatja a fürdőszobai álmennyezet és szekrény állapotát.
Tóth Barnabás kirendelt szakértő ezzel egybehangzóan állapította meg már 2001. évben benyújtott szakvéleményében az alperesek által 5.24. pontban (11. oldal) feltett kérdésre, miszerint „a falnedvesedés mértéke nagyobb, mint amit a lakás szellőzésével, fűtésével, illetve a fal takarásával normalizálni lehet.” Ugyanezen szakértő a 2001. október 18-án tartott tárgyalás jegyzőkönyve (3. oldal hatodik, számozatlan bekezdése szerint a szakértői meghallgatás alkalmával nyilatkozta alperesi kérdésre (a nedvesedés okozhat-e kárt a bútorokban?: „Egy nedves lakásban mind a bútor, mind a szőnyeg, mind a könyvek, mind a ruha mind károsodik a nedvesség következtében.”
Ezt rögzíti Horváth József kirendelt szakértő 2003. október 19-i szakvéleményében megállapítja (30. oldal utolsó mondat): „A nedves falak fával érintkező részein megindul a gombásodás, aminek hatására dohszag keletkezik. Ezen szakértő is egyértelmű okknt határozta meg a nedvesedés okát (42. oldal Fp. 7. kérdés első mondat): „A Szentey lakás határoló fala nedvesedésének oka a lakóház ÉK-i falának és a mellé épített terasz közötti felület szigetelésének hiányosságai” A szakértő (46. oldal Ap. 6. kérdéshez) a nedvesedéssel érintett falfelület mértékét helyiségenként az alábbiak szerint határozza meg: „A nedvesedett falfelületek a lakás hossztengelyétől jobbra, a terasszal közös fal mentén találhatók, melyek előszoba,, a hall, a konyha és a fürdőszoba helyiségek.” A 47. oldalon a szakértő megállapítja (Ap. 8-9-10. kérdésre adott válasz harmadik mondata): „A szellőztetés, a fűtés nem befolyásoló tényezője a lakás állapotának.”

A fentiek alapján megállapítható, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy
„A fürdőszobai berendezéssel kapcsolatos károsodás körében pedig ugyancsak nem bizonyított, hogy az északi fal nedvesedése okozta volna a bútorok, tárgyak károsodását, különös tekintettel arra a nem vitatott tényre, hogy a fürdőszobának megfelelő szellőzése a fedett és nem szabványos angol aknán keresztül nem volt biztosítva.”
hiszen a szellőzés hiánya nem volt befolyásoló tényezője a lakás állapotának, és bizonyítást nyert, hogy a lakás – közvetlenül a falszigetelés hiánya miatt beállott nedvesedés okán történő – nedvesedése okozta a berendezési tárgyak károsodását.

A Másodfokú Rész-ítélet rendelkező része elutasítja felperesnek az ingókkal kapcsolatos kártérítési igényét tartalmazó kereseti kérelmét. A Másodfokú Rész-ítélet 10. oldalán az indokolásban iratellenesen azt rögzítette a másodfokú bíróság, hogy „Huszár Györgyné a tárgyaláson tett előadásában (247. számú tárgyalási jegyzőkönyv) akként nyilatkozott, hogy a tárgyakban károsodást nedvesedés, vagy rendeltetésellenes használat okozhatta.” Ezzel szemben a fent hivatkozott tárgyaláson a szakértő úgy nyilatkozott (2.oldal törvényes figyelmeztetés utáni bekezdés utolsó mondata: „az általam megállapított kár a nedvesedéssel összefüggésben keletkezett. Lehet, hogy kezelési hiányosságok is belejátszottak.” A következő bekezdésben hozzáteszi: „A teljes általam megállapított kárban benne van a penészedés, a beázás, így az asztal lábain gombásodás volt láthat, amely a nedvesedés következménye.” A jegyzőkönyv 2. oldalán I. r. alperesi kérdésre szakértő előadja. „a szekrénynek a karimája azt jelenti, hogy egy csík van rajta, amely vizesedéstől keletkezett.” Majd a 247. sz. tárgyalási jkv. 3. oldal kilencedik számozatlan bekezdése rögzíti szakértő nyilatkozatát, miszerint: „Láttam a könyveken az elváltozást, amely a nedvesedésből adódott.” Majd II. r. alperes következő sorban rögzített észrevételére a szakértő megerősítette: „fenntartom, amit leírtam. Ha azt írtam a szakértői véleményben, hogy a szekrény hátlapja penészes, gombás, sárga, akkor megtekintettük és annak alapján adtam véleményt.”
Majd a szakértő a személyes meghallgatás további részében úgy nyilatkozott, hogy „Nem tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy ezek a tárgyak, ha rendszeres karbantartás történik, kerülhettek volna-e ebbe az állapotba” (Jkv. 5. oldal hetedik számozatlan bek.)
a másodfokú bíróság a teljes személyes meghallgatásból indokolatlanul emelte ki a szakértőnek azt a nyilatkozatát, amit bizonytalanul, - a valótlan állításai miatt már bírói figyelmeztetésben részesült erőszakosan a szakértőt támadó II. r. alperes kérdésre azt válaszolja: „az, hogy miből adódott a kár, a nedvesedés következtében vagy a rendeltetésellenes használat következtében, ezt nem lehet megállapítani, ezt nem állapítottam meg”. (247. sz. jkv. 4. oldal ötödik számozatlan bekezdés).
Mivel
a) a szakértő a szakértői véleményében az egyes tételeknél feltüntette a károsodás okaként a nedvesedést, és
b) a műszaki szakértői véleményekkel összhangban megállapítható, hogy a felperesi lakás - szellőzéssel és más módon nem normalizálható, csak szigeteléssel megszüntethető nedvesedése, ezért okszerűtlen a másodfokú bíróság megállapítása, miszerint a szakértői megállapításokból nem következik, hogy felperes bútorainak károsodása a fal nedvességének következménye, valamint
c) a Másodfokú-Részítélet 11. oldalán az első bekezdés utolsó mondatában a másodfokú bíróság csak a 164. sorszám alatt benyújtott festmény, állólámpa és tükör vonatkozásában állapított meg okszerűtlen következményként a tárgyak károsodását, ezért
az ingókban esett kár iránt kártérítési igény alapján – a Másodfokú Rész-ítélet elutasító rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett – alperesek marasztalását kérjük Huszár Györgyné által 164. sorszám alatt benyújtott szakvéleménye alábbi tételeiben bekövetkezett károk megtérítésében, a szakértő által a szakértői véleményben kifejezetten a nedvesedéssel összefüggő kár említésével megjelölt 4. tételszámú diófa asztal („nedvességfoltos”) 45. 000 Ft, 5. tételszám alatt szék 15.000 Ft, 6. tételszám alatt fotel („penészes nyomok”) 20.000 Ft, 7. tételszám szekreter („korhadt lábak”): 35.000 Ft, 8. sz. tétel állólámpa („erősen oxidálódott”): 40.000 Ft, 9. tételszám tükör („beszivárgó nedvesség miatt töredezett”): 25.000 Ft, 10. tételszám tükör („nedvesség okozta fal miatti törés”): 27.000 Ft, 12. tételszám: könyvszekrény („nedvesség miatt polcai hajlottak”): 60.000 Ft, 13. tételszám: könyvek („átivódott penész szagú, nedvesség által okozott kár): 240.000 Ft, 15. tételszám könyvszekrény Ikea („megvetemedett polcok”): 28.000 Ft, 16. tételszám sarokpolc 4 rézes („megvetemedett”): 15.000 Ft, 17. tételszám franciaágy („vizesedett, dohos”): 45.000 Ft, 19. tételszám: fürdőszobai álmennyzet („penészedési nyomok rajta, megereszkedett”): 25.000 Ft, összesen: 620.000 Ft összegű kár mint tőke és járulékai megtérítésére, egyetemlegesen kötelezni.

A Másodfokú Rész-ítélet 11. oldalán a negyedik mondat tanúsága szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta Huszár Györgyné tárgyszakértőnek a bútor funér hátlapján lévő gombásodásra vonatkozó megállapítását; és nem indokolta, miért hagyta figyelmen kívül a fürdőszobai álmennyezet penészesedésére vonatkozó szakértői véleményt és kármegállapítást. A szakértői vélemény szerint megállapítható a kárérték, ezért a Másodfokú Rész-ítéletnek a bírósági mérlegeléssel megállapított összege

A másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206. § (3) bekezdését, amikor figyelmen kívül hagyta Huszár Györgyné szakvéleménye szerint megállapított kárértékeket. A kárértékeket nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni azon az alapon, amire a bíróság hivatkozott (Másodfokú-Részítélet 12. oldal második számozatlan bekezdés): „A tárgyszakértőnek a bútor funér hátlapján lévő gombásodásra vonatkozó megállapítását ugyanakkor figyelmen kívül kellett hagyni, tekintettel arra, hogy e körben a perben kirendelt faanyagvédelmi és vegyészszakértő Holyop Zsuzsanna tudott megfelelő kompetenciával nyilatkozni.”

A másodfokú bíróság, tévesen, felperes terhére rója ugyanitt, hogy Holyop Zsuzsanna faipari szakértő részére a bútorokat nem mutatta meg. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy „azzal, hogy a megfelelő kompetenciával rendelkező szakértőnek nem tette lehetővé a károsodott bútor vizsgálását, maga akadályozta meg a bizonyítást, ez pedig kizárólag az ő terhére esik.” (Másodfokú Rész-ítélet 11. oldal második bek. 14. sor)

Felperes ugyanis a kompetenciával rendelkező szakértőnek, Huszár Györgynének bemutatta vagyontárgyait a kirendelés szerinti vizsgálatra.
Felperes hivatkozik arra, hogy - a másodfokú bíróság állításával szemben - Huszár Györgyné feladata volt kirendelés szerint az, hogy „állapítsa meg, hogy felperes mely ingóságaiban milyen összegű értékcsökkenés történt”, míg Holyop Zsuzsanna benyújtott szakértői véleményében is rögzíti, hogy az ő „feladata: Nyilatkozzon arra vonatkozóan, hogy a lakás beépített faanyagaira hatással van-e a lakás északi határoló falának nedvesedése, penészesedése, gomba spórával szennyezettsége.” Ezt a Másodfokú-Részítélet is így tartalmazza: „kifejezetten az volt a szakértő feladata, hogy a beépített faanyagok, nyílászárók, valamint parketta tényleges állapotát felmérje” (Másodfokú-Részítélet 12. oldal második bekezdés negyedik sora). Mivel tehát nem Holyop Zsuzsanna, hanem Huszár Györgyné – kompetenciával rendelkező szakértő – volt kirendelt tárgyszakértő, és Holyop Zsuzsanna csak a kirendelés szerint kifejezetten az ajtó, ablak és parketta szakértésére kérte fel a bíróság, ezért felperes nem akadályozta a bizonyítást, és Huszár Györgyné szakértő véleménye a Pp. 206. § (1) é (3) bekezdése alapján bizonyítékként értékelendő, amelynek másodfokú bíróság általi figyelmen kívül hagyása törvénysértő, és a per adatainak figyelembe vételével okszerűtlen az a megállapítás, hogy a felperes ingóságaiban esett kárt nem bizonyította. Mivel a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) és (3) bekezdését, ezért a másodfokú bíróságnak az ingókban esett, felperest ért kár iránti igény elutasítása törvénysértő.

Beépített faanyagokban esett kár iránti igény elutasítása

Ugyancsak törvénysértő az a Másodfokú-Részítéleti rendelkezés is, amellyel a másodfokú bíróság elutasította felperesnek a nedvesedéssel érintett lakásába beépített nyílászárók és parketta károsodása megtérítése iránti kárigényét elutasító Elsőfokú Ítéleti rendelkezésre vonatkozó fellebbezését.

Holyop Zsuzsanna kompetenciája ugyanis nemcsak a tárgyak szakértésére nem terjedt ki, de – mivel megfelelő szakképesítéssel nem rendelkezett - , személyében az első és a másodfokú bíróság olyan személy véleményét tekintette igazságügyi szakértői véleménynek, ki nem rendelkezett az igazságügyi szakértői szakterületnek megfelelő szakértői jogosultsággal. A másodfokú bíróság elfogadta „Holyop Zsuzsanna igazságügyi faanyagvédelmi szakértő szakvéleménye”-ként azt, hogy „a fal vizesedik, de penészedés nem tapasztalható, és a beépített faszerkezeteken, nyílászárókon, valamint parkettán gombaspórákra utaló jelet nem látni, nedvesedéssel kapcsolatos elváltozás a nyílászárókon nem tapasztalható”. (Másodfokú Rész-ítélet 11. oldal utolsó bek.)

A fenti személy véleménye nem volt igazságügyi szakértői véleményként elfogadható az alábbiak miatt. A 2007. október 8-án felvett 268. tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint már felperes akkor kifogásolta, hogy Holyop zsuzsanna, akit igazságügyi szakértőként vont be az elsőfokú bíróság a perbe, a 9/2006. (II.27.) IM rendeletben meghatározott végzettséggel nem rendelkezett: „építészmérnöki diploma kell ahhoz, hogy ezen a szakterületen szakértői jogosultsággal rendelkezzen valaki, ezt a 2006.II.27-i IM rendelet tartalmazza.”(268. sz. tárgyalási jkv. 2. oldal utolsó bekezdés). Felperes a jkv. 3. oldal negyedik, számaozatlan bekezdésben rögzített észrevételt tette. „Azok a jogszabályok, amikre hivatkozik, szintén régi, elavult jogszabályok, így a 61. évi erdőtörvény és a 103/1950. rendelet. Ezek a jogszabályok a kitermelt faanyag impregnálásával, ellenállóvá tételével foglalkoznak, és nem az épületbe beépített faanyaggal. Felhívtam a minisztériumot és a Műszaki Egyetemet, ott azt mondták, hogy a szakértői véleményben foglaltak túlhaladottak. maga a szakértői elnevezés és a szakértői ág egy régi kompetencia, ami már nem él, ezt építészek, építészmérnökök végzik ma.” Felperesi állítást támasztja alá a hivatkozott IM rendelet 36. §-a és 11. melléklet 1-14. pontjai, amelyek szerint a beépített faanyagok szakkérdés igazságügyi szakértéséhez mint építési szakipari, illetőleg építőanyagipari szakterületekhez tartozó szakkérdéshez okleveles építészmérnöki, építőmérnöki, vegyészmérnöki vagy gépészmérnöki szakképesítéssel szerezhető jogosultság:
„A lakás- és építésügyi, valamint az idegenforgalmi területeken bejegyezhető szakterületek
36. § A 11. számú melléklet 1-12., 14-17. és 19. pontjaiban megjelölt szakterületek az építésügyi területen, a 13. pontban megjelölt szakterület a lakásügyi területen, a 18. pontban megjelölt szakterület pedig az idegenforgalmi területen bejegyezhető szakterületek.”
11. sz. melléklet
3. építési szakipar a) okleveles építészmérnök vagy b) okleveles építőmérnök
4. építési szerelőipar a) okleveles villamosmérnök vagy b) okleveles gépészmérnök
5. építéstechnológia a) okleveles építőmérnök vagy okleveles építészmérnök
7. építőanyag-ipar a) okleveles vegyészmérnök vagy b) okleveles gépészmérnök

37. § (1) A rendelet 11. számú mellékletében megjelölt szakterületeken - a 13. és 18. pontban meghatározott szakterületek kivételével - a névjegyzékbe az vehető fel, aki
a) az adott szakterületen működő mérnöki vagy építész kamara tagja és
b) a 6. § (1) bekezdés c) és d) pontjában megjelölt kérelmező kivételével a mérnöki vagy építész kamara által vezetett szakértői névjegyzékben az igazságügyi szakértői szakterületnek megfelelő ágazati szakértői jogosultsággal rendelkezik.
…
39. § (1) A 11. számú melléklet 6. pontjában megjelölt szakterületen a kérelmező a névjegyzékbe az okleveles építész tervező művész végzettséggel a művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelet 4. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint egyenértékű végzettség esetén nem vehető fel.

Holyop Zsuzsanna szakmai végzettsége és a kompetenciájának megfelelőségét igazoló adatokról - 268. sz. tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldalának ötödik számozatlan bek-ben történt előadásával – az alábbiak szerint tájékoztatta a feleket és a bíróságot: „1993 óta van egy szakirányú cégem, most neveztek ki, ezért 93 óta kivitelezéssel is foglalkozom. 1992 óta vagyok az Igazságügyi Minisztérium szakértője”. Amennyiben igazolást nyert volna, hogy Holypo zsuzsanna 2005. előtt építésügyi szakterületen főiskolai alapképzésben szerzett végzettséggel az igazságügyi szakértői névjegyzékbe felvételre került, akkor is vizsgálat alá kellett volna a bíróságoknak vonni, hogy Holop Zsuzsanna bejegyzett szakterülete megfelel-e az épület beépített faberendezései vizsgálatára feljogosító szakterület (11. sz. melléklet 3.,4., 5. vagy 7. pontja szerint megjelölt szakterületek) valamelyikének, továbbá rendelkezik-e a szakértői névjegyzékben a szakterületnek megfelelő ágazati szakértői jogosultsággal, mert ezen feltételek fennállta esetén teszi lehetővé a hivatkozott IM rendelet az átmeneti rendelkezések között azt, hogy a megjelölt szakterületeken igazságügyi szakértői tevékenységet végezzen:
42. § (6) „Akit az igazságügyért felelős miniszter 2005. december 31. napjáig építésügyi szakterületeken főiskolai szintű alapképzésben szerzett végzettséggel az igazságügyi szakértői névjegyzékbe felvett, és a névjegyzékbe bejegyzett szakterülete megfelel a 8. számú melléklet 7. pontjában vagy 11. számú melléklet 1-12. vagy 14-17. pontjaiban megjelölt szakterületek valamelyikének, továbbá a mérnöki vagy építész kamara által vezetett szakértői névjegyzékben az igazságügyi szakértői szakterületnek megfelelő ágazati szakértői jogosultsággal rendelkezik, a névjegyzékből való törléséig [Szaktv. 8. § (1) bekezdése] a 8. számú melléklet 7. pontjában, illetve a 11. számú melléklet hivatkozott pontjaiban megjelölt szakterületeken igazságügyi szakértői tevékenységet végezhet.”
Az IM rendelet olyan szakterület mint „faanyagvédelmi szakértő”, amit Holypo Zsuzsanna a szakértői véleményének bélyegzőjén feltüntet az IM rendelet hatályba lépése, azaz 2006. március 8. napja óta nem alkalmazható.

A másodfokú bíróság a fent idézett jogszabály ellenében állapította meg a Másodfokú Rész-ítélet 12. oldal második bekezdésében azt, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott Holyop Zsuzsanna kompetencia hiányára. Törvényt sértett a másodfokú bíróság, amikor figyelmen kívül hagyta a jogszabályi rendelkezéseket és helyette saját belátása szerint ítélte meg azt, hogy a szakértő el tudta látni a szakértői feladatot, anélkül, hogy a szakképesítés és szakterületi (kompetencia) kérdést a jogszabályi feltételekkel vetette volna össze. Hiszen a másodfokú bíróságnak ez a kérdés nem tartozott a mérlegelési jogkörébe, hanem kötve volt a fent idézett jogszabály rendelkezéseihez.
Az első és a másodfokú bíróság is elmulasztotta megvizsgálni, hogy jogszerűen került-e Holypo Zsuzsanna kirendelésre, és e körben vizsgálnia kellett volna, hogy a névjegyzékben milyen új szakterületre került besorolásra vagy a fent idézett IM rendelet átmeneti rendelkezései valóban lehetővé teszik-e számára, hogy ezen a szakterületen jogosult véleményt adni 2007. december 31-ig, ahogyan azt a 268. sz. tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala utolsó előtti bekezdésében állította, vagy hamis adatot közölt a szakértői meghallgatása során.

Felperes észrevételeit a bíróságok nem vették figyelembe. Felperes a 268. sz. tárgyalási jkv. 3. oldalának nyolcadik bek-ben felperes észrevételezte, hogy „A szakértő nem végzett sem műszeres vizsgálatot, sem fényképeket nem készített”. Szakértő erre azt felelte, hogy „Szemrevételezés útján is megállapítható volt, hogy nincs gombásodás.” Felperes ezzel szemben ugyanezen oldalon a tizedik jegyzőkönyvi bekezdés szerint arra hivatkozott, hogy a faanyagvédelmi szabályzat 3.1. pontja értelmében, ha a károsodás nem látható szabad szemmel, akkor műszeres vizsgálatot kell végezni. A szakértő a szemlén egyáltalán nem vizsgált meg két ablakot, az ajtót és a fürdőszoba ablakot.” felperes ugyanezen tárgyalási jkv. 4. oldalának első és második bekezdése szerint kifogásolta, hogy „a szakértő nem bizonyította a szakértői véleményében foglaltakat, nem mérte fel a faanyag nedvességtartalmát”, „nem hozott a szakértő műszereket a helyszíni szemlére”. Szakértő erre a kifogásra azt nyilatkozta: „nem rendelkezem ilyen műszerekkel”.

Holypo Zsuzsanna véleményét a felperesi kereset elutasításának alapjául szolgáló bizonyítékként való értékelése téves és jogszabályba ütköző mind az első, mind a másodfokú bíróság részéről. A szakvéleménnyel kapcsolatban ugyanis a hatályos perrendtartás követelményként szabja azt, hogy ne csak a szakértő véleményét, hanem a vizsgálat tárgyát és állapotát (leletet) is leírja, továbbá a szakvéleményét köteles alátámasztani; részletesen és közérthetően kifejteni, hogy azt hogyan, miből állapította meg, és ezen előadásnak olyan zárt logikai rendszerben kell állnia, hogy a tapasztalt tények és a levonható következtetések logikáját a felek és a bíróság is mint a szakkérdésben laikusok is meg tudják állapítani.
Holyop Zsuzsanna szakvéleménye ezen követelményeknek nem felel meg az alábbiak miatt:

a) a szakértő a számozatlan oldalakból álló, szakvéleményében „A HELYSZÍNI SZEMLE EREDMÉNYEI” címszó alatt első és második bekezdésben megjelöli, hogy megtekintette a teraszt, a lakás vizesedő falát, a szűkebb környezetet, a lakásban a szemle tárgya volt a bejárati ajtó, a hallba vezető ajtó, a konyhába és a fürdőszobába vezető ajtó, a szobai ablak és a szobát burkoló parketta. Nem tartalmazza azonban a vizsgálat tárgyának leírását, és megállapítható, hogy nem vizsgálta meg a fürdőszobai ablakot.

b) két oldalon keresztül általános (268. jkv. 4. oldal negyedik bekezdésének tanúsága szerint egy tankönyvből kimásolt ismertetés található arról, hogy milyen szabályok irányadók a faipari vizsgálat során, amely kiemeli, hogy a Faanyagvédelmi Szabályzat előírásai mérvadók, azonban az, hogy a konkrét esetben a tárgyak vizsgálati módszere mi volt, nincs rögzítve.

c) A szakértő a „VÁLASZOK A KÉRDÉSRE” címszó alatt a bejárati ajtótól jobb kéz felé eső fal állapotát írja le, ami nem tartozott a kirendelése tárgykörébe, azonban azt a következtetését (1. pont), hogy a bejárati ajtó ép, semmivel nem támasztotta alá, és erre a személyes meghallgatás során sem adott logikus nyilatkozatot. legfőképpen pedig az kifogásolható, hogy a szemrevételezés módszerét alkalmazta a szakértő, amivel nem lehetett a feltett kérdésre adekvát választ adni. Mivel az irányadó Faanyagipari Szabályzat 3.1. pontja szerint műszeres vizsgálatot kellett volna végezni, mert a szakértő azt rögzítette véleményében, hogy szemrevételezéssel gombásodás nem állapítható meg, ezért nem zárható ki ítéleti szintű bizonyossággal, hogy műszeres vizsgálat esetén gombásodás és a fürdőszobai ablak károsodása az északi fal nedvesedésével összefüggésben nem lehetett volna kimutatható.

Holyop Zsuzsanna véleménye alapján ezért a felperesi kereset a beépített faanyagokban bekövetkezett károk iránti igény elutasításának alapjául nem szolgálhatott, azt a másodfokú bíróság tévesen, a Pp. szakvélemény tartalmi követelményire vonatkozó rendelkezéseinek megszegésével fogadta el, ezért hatályon kívül helyezése indokolt.

Felperes Holyop Zsuzsanna helyett másik szakértő kirendelését kérte. Ez a kérés a fentiekre tekintettel alapos volt, másik szakértő kirendelését kellett volna elrendelni, amit az első és a másodfokú bíróság is elmulasztott. Ez a jogsértés az eljárás eredményére kihatással volt, hiszen ezen mulasztás orvoslása helyett az elsőfokú bíróság törvénysértően, lényegében szakértő hiányában adott vélemény alapján hozott érdemi, elutasító határozatot, melyet a másodfokú bíróság - a kompetencia vizsgálata és a hiányos szakvélemény ellenére - ugyancsak törvénysértő módon helyben hagyott.

Ezért, valamint a szakképzettség hiánya miatt is a beépített faanyagok károsodása tekintetében új szakértő kirendelése szükséges. Ennek érdekében kérjük a beépített faanyagban keletkezett károk megtérítése iránti felperesi kereset elutasításának hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását a beépített faanyagokban beállott károk felmérésére új, szakterületi jogosultsággal rendelkező szakértő kirendelésével.

Könyvekben bekövetkezett kár

A másodfokú bíróság iratellenes megállapítást tett, amikor azt állapította meg, hogy „a felperes a lakásban kezdetben 50 db könyvet helyezett el és az általa tapasztalt nedvesedés ellenére további több száz elhelyezésére került sor”. Dännler György tanú a vallomásában körülbelül 50 könyv meglétét bizonyította a felperesi lakásban és Babos Sándorné tanú kb. 200 darabban jelölte meg a lakásban található könyv-állományt. A másodfokú bíróság – a tanúk által megjelölt számok eltérésére hivatkozással – azonban arra a téves következtetésre jutott, hogy felperest egyetlen könyv vonatkozásában sem érte kár. Ez a tanúvallomások alapján nem volt alappal megállapítható, hiszen a tanúvallomások alapján minimum 50 könyv ottléte teljességgel bizonyított volt. A könyveket vizsgáló szakértő nem tett olyan megállapítást, miszerint a könyvek állaga különbséget mutatna, és más körülmény vagy bizonyíték sem mutat arra, hogy a könyvek különböző időpontban kerültek felperesi lakásba, és más perbeli körülmény alapján sem okszerű a fenti bírói megállapítás. II. r. alperes állította, hogy a felperes később hozhatta oda a több száz könyvet, de erre semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott. A másodfokú bíróság – bizonyítás nélkül – alaptalanul tett saját álláspontjává olyan tényállási elemeket, hogy a felperes az eredetileg meglévő 50 könyvéhez később, a vizesedés észlelésekor szándékosan, a kárenyhítési kötelezettségét megszegve szállított oda további könyveket.

Iratellenesen rögzítette a Másodfokú-Részítélet, hogy a könyvek darabszámát nem állapította meg a szakértő. A könyvek darabszámát a szakértői vélemény 13. tételszámon rögzíti. Iratellenes a Másodfokú-Részítélet azon megállapítása is, ami szerint „Maga a szakértő sem számolta meg a könyveket, saját előadása szerint azokat szúrópróbaszerűen vizsgálta.” A szakértő a személyes meghallgatása során azt nyilatkozta, hogy írásbeli szakvéleményét teljes egészében fenntartja (2.oldal törvényes figyelmeztetés utáni bekezdés első mondata), szakvéleményében azt rögzíti, hogy „Könyv. 600 db, szúrópróbaszerű vizsgálattal értékelve.” Tehát az érték megállapítása volt a 600 könyvből szúrópróbaszerűen elővett példányok értékcsökkenését figyelembevevő vizsgálat. Felperes a könyvekben esett kár elutasítását törvénysértés miatt hatályon kívül helyezni kéri, és a könyvek szakértői értékcsökkenésének megtérítésére alpereseket kéri egyetemlegesen kötelezni, vagy ezen kérelme elutasítása esetén e körben kéri új eljárásra utasítani a másodfokú bíróságot.

A Másodfokú-Részítélet (11. oldal második bekezdés utolsó mondata) megállapította, hogy a felperes megszegte kárenyhítési kötelezettségét, és a könyvekben beállott kárát maga okozta – ez a megállapítás a fenti iratellenesen megállapított tényállásból levont téves következtetés, amely nem szolgálhatott jogszerű alapként a felperesi kártérítési igény elutasítására. A lakhatás joga magában foglalja azt is, hogy a tulajdonában lévő tárgyait a lakásában elhelyezhesse. Mivel a könyvek elhelyezése nem volt máshol lehetséges, ezért a bíróság azon megállapítása, hogy felperest e körben a fennálló kárenyhítési kötelezettség elmulasztása terhelte volna, alaptalan.

Felperes jogosan követelte a könyvekben bekövetkezett kár értékét, amely a tárgyszakértő véleménye alapján bekövetkezett, de jogosan megítélhető ugyanezen kár a felperes azon jogcímen benyújtott kárigénye alapján is, hogy – mint a másodfokú bíróság tényállási elemként rögzítette – felperes nem tárolhatott kárenyhítési kötelezettsége folytán ingóságait a lakásban. Ezért felperes részére a könyvek értékét mint kártérítést kérjük megítélni, és a másodfokú bíróság elutasító határozatát hatályon kívül helyezni.

A másodfokú bíróság azon megállapítása helyessége esetén, miszerint a felperes által tapasztalt nedvesedés miatt felperesnek tartózkodnia kellett volna valamilyen ingóságok lakásába történő bevitelétől, ez megalapozza a felperes lakhatási jogának korlátozottsága alapján, nevezetesen, hogy szokásos felszerelési és berendezési tárgyak így például a könyvek tárolását nem lehetett a lakásban megoldani, felperes kártérítési jogosultságát alperesekkel szemben. Ha tehát a könyvekben bekövetkezett károsodás megtérítésére a t. felülvizsgálati bíróság nem lát alapot, akkor kérjük alpereseket kötelezni a felperes által előterjesztett, a lakhatási csökkent voltára tekintettel megillető kártérítés megfizetésére .

3.
Elmaradt haszon
A Másodfokú-részítélet a lakás csökkent értéken történő kiadhatóságára vonatkozó szakértői megállapításokat és az érdeklődő bérlők vizesedés miatti tanúvallomásokat indokolatlanul mellőzte. A szakértői vélemény alapján a lakás bérleti díja a bérleti szerződésekben kialkudott bérleti díjat – rendes körülmények között – jóval meghaladta volna, amelyet az Elsőfokú Ítélet helytállóan rögzített, és felperes részére az elmaradt haszon megtérítését rendelte el. Ennek a helyben hagyását kéri felperes. A Másodfokú-részítélet ide vonatkozó indokolása megalapozatlan, és iratellenes, hiszen meghallgatásra kerültek érdektelen tanúk, mint dr, Wollner Péter, aki kollégája volt felperesi képviselőnek az MKB Bankban, azonban érdektelennek vallotta magát, hiszen a bérlet tekintetében releváns viszony nem állott fenn köztük. Önmagában a kollegiális viszony miatt nem lett volna alappal mellőzhető a tanú vallomása. A másik tanúval kapcsolatban nem merült fel a másodfokú bíróságnak aggálya, az elmaradt bérleti díj iránti kereset elutasítás a nem volt megalapozott.

4.
Egészségromlás
A másodfokú bíróság az egészségügyi hatóságnak a lakás állapotára vonatkozó igazolását, miszerint „jelenlegi állapotában az egészségre ártalmas” (ÁNTSZ 2004. június 17., ikt. sz.: 1 201099/2004.) nem vette figyelembe, a felperes bizonyítási indítványát egészségügyi szakértő kirendelésére vonatkozóan indokolás nélkül mellőzte – és a Másodfokú-részítéletben az egészségi állapotban beállott károsodás bizonyítatlanságát felperes terhére értékeli. 2003. május 9-én felperes a folyamatos nedvesség miatt egészségkárosodást jelentett be a bíróság részére, és egészségügyi szakértői kéréssel fordult az elsőfokú bírósághoz. A Másodfokú-részítélet megállapítása, miszerint a felperes állított és igazolt betegségei „sorsszerűek”, szakkérdésben tett laikus megállapítás, ami nem lehet ítéleti szintű bizonyosságú, ezért a hatályon kívül helyezés és az új eljárásra utasítást kéri felperes.
Élet (társadalmi kapcsolatok) súlyos, hátrányos megnehezülése
Az első fokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, az aggálytalan szakértői vélemények mint bizonyítékok, mind a tanúvallomások alapján is alappal és okszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság a 16.P.II.22.486/2000/135. sz. elsőfokú rész-ítéletében (7. oldalának második bekezdése) „A bizonyítási eljárás eredményeképpen kétséget kizáróan megállapíthatóvá vált, hogy felperes életminősége az I. r. alperes társasházközösség károkozó magatartásával összefüggésben romlott, ezért nem vagyoni kártérítésre tarthat igényt.”
Ugyanezen megállapításokat tette helytállan értékelt tanú és okirati igazolások birtokában az Elsőfokú Ítélet.
A másodfokú-részítélet a családi kapcsolatok súlyos, hátrányos megnehezülésének bizonyítására nem fogadta el felperes gyermeke és unokái tanúvallomását. Ez jogszabálysértő, hiszen felperes lánya és unokái tudnak száot adni a köztük lévő kapcsolatokról, a mindennapi életk szokásos mozzanatairól, a családi helyzetében bekövetkezett súlyosan hátrányos változásról. Csak a hozzátartozók tudják elmondani azt, hogy azért nem látogatják és alszanak ott az unokák, mert felperes ruhái büdösek, átvette mindene, még a bőre is a dohszagot; a barátai tudják elmondani hitelesen, hogy nem tudta fogadni az addigi ÖTYE barátnőket. Ezen viszonyok sérelme miatt beszűkült a társadalmi köre, és pszichés súlyos tünetei vannak (orvosi igazolás csatolva). A nem vagyoni kár bizonyítására előadott tanúvallomásokat önkényesen mellőzte a másodfokú bíróság hiszen a közeli hozzátartozók is tehetnek tanúvallomást a B.H. közzétett eseti döntése értelmében és elfogadható bizonyítékként kell értékelni azokat a mindennapi élet körülményei tekintetében.

A felperesi lakás nedvesedésének megszüntetése kérdésében a Másodfokú-részítélet azon az alapon helyezi hatályon kívül az Elsőfokú Ítélet szerinti alperesi kötelezést, hogy a kötelezés végrehajthatatlan, mert nincsenek rész-cselekmények meghatározva a meghatározott cselekvésre kötelezés végrehajtásához. Az Elsőfokú Ítélet ezzel szemben egyértelműen és végrehajtható módon állapította meg a végrehajtandó cselekményeket, úgy mint 1. a terasz elbontása, 2. felperesi fal hőszigetelése, 3. felperesi fal vakolása. Ezek a szakmai jogszabályokban meghatározott, közismert szakmunkák, melyek részletezettebb leírására nincs szükség.

Mivel közhitelű nyilvántartás, a földkönyv tartalmazza az ingatlan alaprajzát (amit Horváth József szakértő szakvéleménye is tartalmaz és felperes is hiteles 2008. novemberi állapot szerinti földhivatali kiadmányozott példányt csatolt az iratokhoz, melyet okl. építész-tervező készített, méretarányos, ellenjegyzett. Ezért nem értelmezhető a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a felperes megismételt eljárásban csatoljon okl. tervező által készített tervet a faljavításról.
A felperes által csatolt, 2005. október 6-án kelt építési hatósági tájékoztatás (Budapest, II. ker. Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Építési Műszaki Iroda VI-1150/2/2005. sz. alatt) szerint „az épület előtti terasz elbontása, ill. bontás vagy annak szigetelése az engedélyezési eljárásról szóló 46/1997. (XII.29.) KTM rend. 9. § alapján nem építési engedélyhez kötött tevékenység”.
A Másodfokú-részítélet meghozatala napján hatályos építési szabályok szerint, a 2009. október 1-jén hatályba lépett építési hatósági eljárásokról szóló 37/2007. (XII- 13.) ÖTM módosított rendelkezései szerint a tartószerkezeti rendszert érintő építési tevékenység során kell építési engedélyezési eljárást lefolytatni, és tervet készíteni. Ekkor is az építtetőnek, azaz a kötelezett társasháznak a kötelessége lenne a tervkészítés a hatályos építési szabályok alapján. A Másodfokú-részítéletnek a terv benyújtására és a tervezés kikötésére vonatkozó rendelkezése ezért az építési jogszabályokba ütközik. Ugyancsak ütközik e megállapítás a perrendtartási szabályokba, hiszen nincs olyan jogszabály, amely szerint a kereseti igény érvényesítéséhez építész-tervezői ellenjegyzéssel ellátott tervet kellene csatolni.
Kiemeli a felperes, hogy a fal javítása, ami folyamatos károsodását okozza, már második alkalommal kerül megismételt ejárásra utasításra, ami jogos, méltányos érdekeit sérto, és a tisztességes eljárásról szóló (Pp. 2. §) rendelkezéseibe ütközik.
2003. május 9-én felperes a folyamatos nedvesség miatt egészségkárosodást jelent be a bíróság részére, és keresetét felemeli, egészségügyi szakértői kéréssel fordul az elsőfokú bírósághoz.

A 43. Pf. 633.918/200566. sz. végzés, amely hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet törvénysértő volt, és indokolatlanul meghosszabbította a peres eljárást évekkel, amíg feleperes tűrni volt kénytelen a lakás állapotát. A végzést hozó másodfokú bíróság jogszabály téves alkalmazásával állapította meg, hogy „felperes egyhangú határozathoz kötött építési tevékenység lefolytatására kéri a tulajdonostársak kötelezését”, és „az elsőfokú bíróság a rész-ítéletben megállapította a 2000. május 25-i közgyűlés 1. c) pontjának érvénytelenségét, majd ezt követően az I. r. alperest arra kötelezte, hogy 60 nap alatt a felperes lakásának nedvesedését szüntesse meg, és végezze el a lakás helyreállítását, lényegében félretette azt a közgyűlési határozatot, ami a hibák elhárításával kapcsolatos. Ezzel elvonta a közgyűléstől az ezzel kapcsolatos döntést. Azzal pedig, hogy az I. r. alperest a felperesi lakás nedvesedésének a megszűntetésére kötelezte, lényegében olyan a közgyűlést megillető kérdésről döntött, amelyre a bíróságnak nincs hatásköre. A bíróság ugyanis akkor dönthet a munkák elvégzéséről, ha van olyan közgyűlési határozat, amely döntött a felperes lakásával kapcsolatos helyreállításról, de ennek a határozatnak az érvénytelensége iránt határidőben pert indítottak”. Ez ellentétes a végzés meghozatal idején hatályos 2003.évi CXXXIII. tv. rendelkezéseivel. A rendes gazdálkodás körét meghaladó javítás körében, amibe a perbeli javítást sorolta, a tulajdonostársak egyhangú határozata nem volt szükséges. A másodfokú bíróság téves jogi következtetése a bíróság hatáskörének hiányára, szintén ütközik a 2003.évi CXXXIII. tv. rendelkezéseivel.

II.

1.
A I./2. pontban rtakat kérjük figyelembe venni.

2.

A felperesi kártérítési követelés a lakás csökkent értékű használhatósága miatt
Az Elsőfokú Ítélet törvénysértően, a bizonyítékok gondos mérlegelésének követelményét figyelmen kívül hagyva, a Pp. 206. § (1) bek-nek sérelmével jutott arra a következtetésre, hogy felperesi kárigényt – a lakhatás korlátozottságának bizonyítása hiányában – el kell utasítani, illetőleg a és a Másodfokú-részítélet ezen törvénysértő rendelkezés ellen benyújtott felperesi fellebbezést szintén ezen perrendtartási törvényi szabály sérelmével hagyta helyben.
Ugyanis megfelelő bizonyítékok álltak rendelkezésre e körben, melyeket nem vettek megfelelően figyelembe a bíróságok.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest arra kötelezte, 2000. évben, hogy felperes részére cserelakást biztosításon, mert a lakás lakhatatlan; alperes ezt a végrehajtható bírói határozatot annak több, mint 5 évig tartó hatályban léte alatt nem teljesítette, így saját felróható magatartása folytán hozta felperest abba a helyzetbe, hogy a lakhatást korlátozott módon biztosító lakást kelljen használnia, és tárgyai károsodjanak, hiszen – a személyes költségmentességi kérelméhez csatolt iratok alapján - megállapítható, hogy cserelakás bérlésére 1 hónapnál hosszabb ideig nem tudott anyagi fedezet hiányában vállalkozni; így a lakásban lévő ingóságoknak a máshol történő elszállítása a kárenyhítési kötelezettség kereteit meghaladó, túlzott elvárás felperessel szemben. Az kifejezetten a lakhatás korlátozott voltára utal, hogy felperes – a másodfokú bíróság megállapítása elfogadása esetén – kárenyhítési kötelezettsége körében tartózkodnia kellett attól, hogy károsodást szenvedő anyagból készült ingó holmikat, pl, könyveket vigyen be a lakásába, miután a falnedvesedést felfedezte.

A lakhatás csökkent szintje miatti kártérítés elutasítása a Másodfokú Rész-ítéletben törvénysértő, hiszen a fal vakolathiánya, feltáskásodása, amit a szakértői vélemények bemutattak, valamint az ÁNTSZ igazolások és a tanúvallomások feltártak, és a könyvek állapota, ami bemutatta, hogy a falnedvesedés következtében egy olyan szokásos tárgy, mint könyv tárolására nem volt alkalmas a lakás, és az Elsőfokú Ítélet 11. oldalán annak harmadik bekezdésében hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság Pfv. I. 21. 814/2001/4. sorszámú döntésére, amelynek indokolása szerint „a szigetelés nem értéknövelő beruházás, a munka elvégeztetésének célja a lakás lakhatóságának, az egészséges életfeltételeknek a biztosítása, amelyre azért van szükség, mert a közös épületrész nem megfelelően van hőszigetelve.”
A szigetelés az OTÉK 57. §-a alapján minden, huzamosabb emberi tartózkodásra szolgáló helyiség vonatkozásában kötelező építési követelmény. Az itt már idézett szakértői véleményekből, de köztudomásból is tudható, hogy a falnak a talajjal való, szigetelés nélküli érintkezése, amely tényállás jelen ügyben bizonyítást nyert, a huzamos emberi tartózkodásra (lakás) alkalmatlanná teszi a helyiséget. Az általános műveltségbe tartozó fizikai ismeretek alapján belátható, hogy a felperesi lakás, amely a szakértői véleményekhez fűzött képek szerinti állapotban van, csak csökkent mértékben alkalmas a lakás funkció betöltésére.

Ez az állapot abból is megállapítható, amit a másodfokú bíróság megállapít: „a károsodás, a fal nedvesedése már bekövetkezett.” (Másodfokú-Rész-ítélet 13. oldal második, számozatlan bekezdés második mondata). A Másodfokú-Rész-ítéletben azonban nem látja alaposnak felperes igényét a másodfokú bíróság a csökkent értékű lakáshasználat miatti kártérítésre, mert azt állapította meg, hogy „a szakértők a különböző időpontokban tartott helyszíni szemlék alapján eltérően nyilatkoztak a lakás nedvességéről, így azt, hogy a lakáshasználatot a nedvesedés huzamos időn keresztül korlátozta volna, nem bizonyított.” (Másodfokú-Rész-ítélet 14. oldal második, számozatlan bekezdés). A Másodfokú Rész-ítélet azon logikai következtetése, miszerint a lakás nem volt lakhatatlan, hiszen felpers benne lakott, nem megalapozott, mert a felperes más otthon hiányában nem tudta lakhatását máshol megoldani, de ezen tény nem bizonyítja a lakás lakhatóságát, és egyáltalán nem bizonyítja a lakás funkció teljes értékű igénybe vehetőségét az adott körülmények miatt. A

A bíróság fenti megállapítása iratellenes és a per adatai alapján okszerűtlen. A felperes bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy lakását nem tudta teljes mértékben és rendeltetésszerűen használni, továbbá alperesek jogellenes magatartása, azaz a közös tulajdonú falban bekövetkezett vizesedés elhárításának elmulasztása és a felperesi lakásban bekövetkezett kár közvetlen összefüggésben van, és a kár bekövetkezte is bizonyított. A másodfokú bíróság a szakértői és okirati bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával – törvénysértően alkalmazott mérlegeléssel, a Pp. 206. § (3) bek-be ütköző módon - megállapította, hogy felperest nem érte kár, lakhatásában nem volt korlátozott; és az ezen alapuló kártérítését is elutasította.

Az alábbi szakértői vélemények és okiratok támasztják alá a peranyagban azt, hogy a károsodás folyamatosan fennállt, és az korlátozta a felperesi lakáshasználatot.

1992. július 20-án kelt felperesi levél a közös képviselőhöz, amelyben tájékoztatja a vizesedésről. Közös képviselő vagy más tulajdonostárs a felperesi állítást nem vitatta. I. r. alperesi Társasház 1995. július 28-i közgyűlési jegyzőkönyve, melynek 1. napirendi pontja a Szentey és a Bíró lakások nedvesedése.

Szentey Ilona nevében eljáró dr. Tóth Emese levele a közös képviselőhöz, 1996. május 16i keltű, és 1996. dec. 3-i keltű Batta Imre jelenlegi II. r. alperes részére kézbesített levél a társasház azonnali intézkedést igénylő építési és helyreállítási munkáiról, szakértői árajánlat a nedvesedés megszüntetésére (iratokhoz csatolva és táblázatba foglalva Horváth József jelen ügyben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye 9. oldalán). 1996. október 23-án felpers magánszakértői véleményt szerez be, és mutat be a tulajdonostársaknak, amelyben Pesta László vezető tervező megállapítja, hogy az épület falának nem megfelelő függőleges szigetelése miatt az előszoba átnedvesedik.
2000. május 25-i közgyűlés napirendjére tűzi I. r. alperes a Szentey lakás falnedvesedés megszüntetési kérelmét, és a tulajdonostársak elismerő nyilatkozatot tesznek a falnedvesedés tényéről a teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülő közgyűlési jegyzőkönyvnek az iratokhoz csatolt, hitelesített példánya tanúsága szerint.

A nedvesség és a fal vizsgálatára kirendelt szakértők 2001. május 24-én Tóth Barnabás tartott helyszíni szemlét, és az ügyben eljáró bíró is a helyszínen szemlélte meg a lakás nedvesedését, amelynek tényét és a lakás állapotát az általa elrendelt cserelakás biztosításáról szóló végzésben részletesen megvizsgált és rögzített. Tóth Barnabás kirendelt szakértő 2001. évben azt állapította meg, hogy az épület alagsori szintjén talajpára, talajnedvesség, lefolyó csapadékvíz, lábazati sávban felcsapó csapadékvíz, rétegvíz áztatja és nedvesíti felperes lakását, és a felületképzések károsodnak. (Elsőfokú Ítélet 12. oldal első bekezdés).

2003. szeptember 25-én Horváth József helyszíni szemlét tart, ahol a szakvéleménye 21. oldalán található fotók szerinti állapotot rögzíti. A 24. oldalon a második bekezdésben azt állapítja meg, hogy „A vakolat állapota nem megfelelő. A tartós vizesedések és kiszáradások következtében szilárdsága csökkent, dörzsölésre porlik, lemezesen leválik, felületkezeléssel újabb festési réteg már nem vihető fel eredményesen.” A 27. oldalon a szakértő megállapítja, hogy „a két szemle között eltelt két év alatt a terasz állapota jelentősen romlott”. A 28. kép aláírásaként a szakértő bemutatja, hogy a talaj nedvességet szívott magába, és állandó ismétlődő folyamatként írja le azt, hogy „a szabálytalan és szakszerűtlen felületképzések miatt a szerkezet és a fal között nincs vízzáró kapcsolat, a felületek megsüllyedésével a falazat mentén vízgyűjtő helyek alakultak ki, ahonnan a víz a falat nedvesítve szivárog el.

Egyöntetűen állapították meg, és műszeres vizsgálattal támasztották alá minden vizsgált időpillanatban a felperesi lakás perben vizsgált fala nedvességét a kompetenciával rendelkező szakértők. (A vizesedés megállapítására nem volt figyelembe vehetők a másodfokú bíróság által hivatkozott nem műszaki szakértők, mint a villanyszerelő szakértő, Jancsó béla és a tárgyszakértő, Huszár Györgyné (Másodfokú Rész-ítélet 14. oldal első, számozatlan bekezdés) – ezen hivatkozásai a Másodfokú Rész-ítéletnek törvénysértőek, mert a kompetenciával nem rendelkező szakértő véleménye nem említhető és kezelhető egy szintűnek a kirendelt szakértő véleményével. 2003. október 19-i szakértői véleményében Horváth József (30. – 31. oldal) részletesen leírja a szigeteletlen falban keletkezett ép

bankjogász 2009.12.14 20:03:00

Kérem, hogy aki Kükálló Judit hivatali visszaélésével kapcsolatban tudna anyagot vagy adatot adni, keresse Szentey Ilonát 1022 Budapest, Lórántffy Zs. út 8. fszt. 3. (tel: 06 1 20204217 este 8 után vagy hétvégén)

bankjogász 2009.12.14 20:14:10

Előkészületben van egy kutatási anyag, eddig kb. 100 bírósági esetet dolgoztunk fel a fővárosi bírák "ügyintézéséről", amelynek eredményeképpen a köztársasági elnököt kívánjuk felszólítani, hogy az igazságszolgáltatás alkotmányellenessége miatt emeljen szót, és a bírói szervezeti szabályokat egészítsék ki az alábbiakkal:
- bírák kredit-rendszerben időről időre vizsgát tegyenek, mint az építészkamarai és ügyvédi kamarai tagok8 a jogszabályokat ugyanis nem ismerik, nem követik, hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján, emlékezetből dolgoznak);

- szűnjön meg az a lehetőség, hogy a fővárosi bírák apraja-nagyja "előadást" tart cégek számára napi 150.000-200.000 Ft-os részvételi díj ellenében, ahol előadják az újonnan kihozott törvény-módosításokról szóló okosságukat, majd mellesleg a cégek ebéd közben semélyesen is találkozhatnak a bírákkal és bájcsevely...korrupció melegágya (többek szerint azért módosul sokszor a Gt., hogy a bíráknak sok előadást tudjanak szervezni, a HVG Orac könyvkiadó gazdagodjon a kiadványokkal, )
- a felülvizsgálati kérelmek elbírálása elhúzódik, a legfelsőbb bírósági bírák "kiüzennek" az érdeklődő ügyvédeknek, hogy várjanak, mert most kaszálni kell, azaz kijött egy új törvény, és a bevállalt előadásokat tartják meg (előbbre helyezik a hivatali feladataiknál)!!!
- törvényrontó gyakorlatot vezetnek be bizonyos kérdésekben.
Ha van olyan értékelhető anyag a birtokotokban, ami felhasználható a fenti témakörökben, szkennelve kérném a t.emese@yahho.hu címre. Köszönettel.

bankjogász 2009.11.17 16:09:16

@xxyati: Ez év május 21-én a II. kerületben a kis yorkim pórázon sétált és a szemünk láttára tépte szét egy - a szemközti házból nyitva hagyott kertkaun kiszökött agár. Gazdája Döbröntei László, nyugdíjas katona tiszt. Mint megtudtuk ismert kiskutya gyilkos, sőt a Budapest Szálló vendégeire is rátámadt az ebe. Uszítja, mert most már nem dresszírozhat kiskatonákat, hát a kutyája az alany - és a II.III. ker,. ügyészség nem járt el, mert a belügyes kapcsolataik miatt Döbrönteit - bár többször több sértett feljelentette, agresszív állat, eltusolják az ügyét.
A kiskutyát nem hozza vissza semki...na de hanyadik már az utcában? Nem tudunk beletörődni. A jegyzőhöz is fordultunk, hogy nyilvánítsa veszélyes ebbé - erre van kormányrendelet - ha állatra vagy emberre támadott. Kelemen kurvácska ügyében is nagyon nehezen mozdult a II.III. kerületi rendőri és bírói szervezet - talán ez a hapsi is egy a kivénhedt honvédek, rendőrök vagy titkos zsaruk közül? Ha Te lennél, nem ülnének így rajta! Garázdaság miatt kell a Kerületi Bíróságon írásbaeli feljelentést benyújtani, tanúk, a pasas címe kell, és az eset leírása.

bankjogász 2009.11.17 16:15:43

@ace911: garázdaság - szabálysértését követte el - jeletsd fel a kerületi bíróság részére Büntető Kezelő Iroda(III. ker. Miklós tér 6) benyújtott írásbeli beadvánnyal, melynek taratlma. a garázda személye. címe, az eset leírása, tanúk elérhetősége, és az, hogy kéred büntetőjogi felelősségre vonását -
A rendőrség biztos le van intve. A bíróság viszont köteles beidézni, és ez már valami! Mindenkinek kellemetlen egy büntető bíró kérdéseire válaszolni.

bankjogász 2009.11.17 16:21:15

@bzys: ez az általános anarchia a legrosszabb, van a környéken egy agresszív alak, akit el kell kerülni, van egy rossz szomszéd, akit nem lehet megkérni, foglalnak, birtokolni akarnak túlterjeszkednek, mert érzik, hogy lehet.
Balzac-ot olvastam mostanában, azt írja a szabadság szüli az anarchiát, az meg a zsrnokságot és így körbe-körbe. az akarás- és birtoklás vágya által előrehajtva...
Ez a rendszerváltás szabadsága utáni anarchia - szerintem - de legyen mindenki EMBER - csak ennyi, igenis emelje fel a szavát legalább. Individuumok vagyunk, ne hagyjuk a főző műsorok rabjává tenni magunkat és a primitív szuka és homokos celebek által befolyásolni hagyni életünket. Én is idealista vagyok.

bankjogász 2009.11.17 15:46:53

@Csanna: a tényállást külön e-mail-ben leírtam.
Ha van ötleted, szívesen venném. eddig ilyeneket írtam a felülvizsgálati kérelemhez (még szerkesztem):
A másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési kérelmeken. Ez a Pp. 253. § (1) bek.-be ütköző, ezért a másodfokú rész-ítélet törvénysértő.
A Pp. 253. §-ának (1) bek. szerint a másodfokú bíróság nem terjeszkedhet túl a fellebbezési kérelmen, illetve „a reformatio in peius tilalmából következően az elsőfokú ítéletet a fellebbező fél hátrányára nem változtathatja meg akkor, ha az ellenfél az ítéletnek a fellebbező félre vonatkozó részét fellebbezéssel vagy csatlakozó fellebbezéssel nem támadta meg. Ez nyilvánvalóan vonatkozik az ítélet indokolási részében foglaltakra is.” [B.H. 2007. 199.].
Esetünkben alperesek nem nyújtottak be fellebbezést a teljes ítéletre (fellebbezésük a törvényi határidőn túl, elkésetten érkezett), és csatlakozó fellebbezés nem került benyújtásra.

A másodfokú bíróság megsértette az egyes bizonyítékok indokolt elfogadására vonatkozó, és azok alapján történő tényállás-megállapításra vonatkozó törvényi rendelkezéseket. Ez a Pp. 206. § (1) és (3) bek.-be ütköző, ezért a másodfokú rész-ítélet törvénysértő.
A Pp. 206. §-ának (1) bek.-e alapján „A bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával – mérlegeléssel – olyan tényállást is megállapíthat, amely a fél által vitatott bizonyíték tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per egyéb adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen.
A 206. § (3) bek-e alapján „A bíróság kártérítés vagy egyéb követelés összegét – ha szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján meg nem állapítható – a per összes körülményeinek mérlegelésével, belátása szerint határozza meg.
A másodfokú bíróság a fenti rendelkezéseket az alábbi módon sértette meg.
1. Önkényesen mérlegelte a bizonyítékokat,
2. Megbontotta a logikai rendet a per adataira figyelemmel okszerűtlen és iratellenes tényállást állapított meg.
3. Törvénynek ellentmondó jogi következtetéseket tesz.
4. A kártérítés összegét nulla forintra csökkentése során nem vette figyelembe a szakértői véleményt és a tanúvallomásokat, hanem saját belátása szerint döntött.
A másodfokú bíróságot eljárása során a törvényben meghatározott eljárási szabályok kötik, és bármennyire szükséges, hogy a prakticizmus vezesse, nem építhet elméleti rendszert saját belátása szerint (Pp. 206. § (3) bek.) a bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával; és nem hagyhatja indokolatlanul figyelmen kívül a perben beszerzett szakértői vélemény megállapításait és az okirati bizonyítékokat. A bíróság az 1.-3. pont szerinti törvénysértő bizonyíték-értékelése és iratellenessége az alábbiak szerint áll fenn.
ide az anyu anyaga

1.
Önkényesen mérlegelte a bíróság a bizonyítékokat

Tanúvallomások figyelmen kívül hagyása indokolatlan volt
Bár peradat nem állt rendelkezésre, Babos Sándornét a másodfokú bíróság a felperes barátnőjének minősítette, és ezért felperes számára kedvező tanú-nyilatkozatát nem vette figyelembe a bíróság (a ….oldalon rész-ítélet indokolása szerint); azonban amikor felperesnek hátrányosnak ítélhető tény bizonyítására szolgálhatott, akkor bizonyítékként vette számításba a bíróság (rész-ítélet .. oldal).
Felperes lánya és unokái tanúvallomásait a családi helyzetében bekövetkezett súlyosan hátrányos változás bizonyítására nem fogadta el a bíróság, pedig bizonyították, hogy felperes lakása büdös és ruhái dohosak, ezért a gyerekek nem aludtak ott, mint azelőtt, nem tudták lakásán látogatni, és felperes ott barátait sem tudta fogadni (az addigi ÖTYE abbamaradt). Ezen viszonyok sérelme miatt beszűkült a társadalmi köre, és pszichés súlyos tünetei vannak (orvosi igazolás csatolva). A nem vagyoni kár bizonyítására előadott tanúvallomásokat szintén önkényesen mellőzte a másodfokú bíróság azon az alapon, hogy azt közeli hozzátartozók tették; a B.H. ….. szerint ugyanis a közeli hozzátartozók tanúvallomása is elfogadható bizonyítékként a mindennapi élet körülményei tekintetében.

2.
Károsodás bekövetkezte bizonyított
Felperes bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy lakását nem tudta teljes mértékben és rendeltetésszerűen használni, továbbá alperesek jogellenes magatartása, azaz a közös tulajdonú falban bekövetkezett vizesedés elhárításának elmulasztása és a felperesi lakásban bekövetkezett kár közvetlen összefüggésben van, és a kár bekövetkezte is bizonyított. A másodfokú bíróság a szakértői és tanúbizonyítékok figyelmen kívül hagyásával – törvénysértően alkalmazott mérlegeléssel, alá nem támasztott saját belátása szerint, a Pp. 206. § (3) bek-be ütköző módon - megállapította, hogy felperest nem érte kár, lakhatásában nem volt korlátozott; és az ezen alapuló kártérítését is elutasította. A bíróság fenti megállapítása iratellenes.
Felperes csatolta a Társasház 2000. május 18-i közgyűlési határozatának hiteles jegyzőkönyvét, amely rögzítette a tulajdonostársak (II. – VIII. r. alperesek) elismerő nyilatkozatát, mely szerint tényként állapították meg a Szentey lakásban bekövetkezett kárt, és annak a közös tulajdonú fal hibájával való közvetlen ok-okozati összefüggését, továbbá, hogy a javítás elvégzése a közös költség terhére végzendő el. Ez a bizonyíték megfelelő alapul szolgál annak bizonyítására, hogy kár bekövetkezett, és a tulajdonostársaknak a javítás elutasítása körében tett nyilatkozata, melyet szintén ezen csatolt közgyűlési határozat tartalmaz, és a javításnak a mai napig történő elmaradása megalapozza közös károkozó magatartásuk megállapíthatóságát, amely alapján egyetemleges felelősségük – az elsőfokú ítéletben – helyesen került megállapításra.
A másodfokú bíróság a közgyűlési határozattal mint teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben bizonyítékként az I. r. alperes közös képviselőjének és a II. r. alperesnek a közgyűlési határozat szerinti nyilatkozattal ellentétes nyilatkozatát fogadta el, amelynek valóságtartalmát semmi nem támasztja alá.
Mivel a bíróságnak a csatolt közgyűlési határozat rendelkezésére állt, ezért az I. r. alperes nyilatkozataként azt, és nem a közös képviselő nyilatkozatát kellett volna elfogadnia.

A károsodás első fokú bíróság általi megállapítását a másodfokú bíróság azon az alapon nem látta indokoltnak, mert szerinte az, hogy több szakértő különböző időpontokban a kár és a lakhatatlanság tényét megállapította, ez nem támasztja alá azt, hogy a szakértői vizsgálatok időpontja közötti időpontban is fennállt a károsodás, tehát felperes folyamatosan károsodott. Ez a ténymegállapítás helytelen és iratellenes, mert a szakértői vélemények több esetben, így ide is megállapították, hogy a „felperes folyamatosan károsodik”. A szakértői vélemények ténymegállapításainak fennálltát igazolta felperes azzal – a másodfokú bíróság által a bizonyítékok között meg sem említett – hatósági igazolással, melyet a III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Építési hatósági osztálya felperes által a fal javítás érdekében indított építési hatósági eljárásban 2009.augusztus hónapban tartott helyszíni szemlén rögzített jegyzőkönyvében bocsátott felperes rendelkezésére, és amelyet felperes a per irataihoz csatolt. Felperes az iratokhoz csatolta lakása állapotának igazolására és a kártérítés igénye megalapozásához az ÁNTSZ 2008, szeptemberi hatósági gazolását is, amely rögzíti a perbeli fal penészes és annak következtében a felperesi lakás gombás és egészségre ártalmas, lakhatatlan voltát, melyet – annak közokirati bizonyíték jellegére tekintettel – ellenkező bizonyításig, ami nem történt, valósnak kell elfogadni.
A másodfokú bíróságnak a fenti bizonyítékok gondos értékelésével nem lehetett alappal arra a következtetésre jutnia, hogy a felperest semmilyen kár nem érte, és a perben előterjesztett kártérítési kereseteit el kell utasítani.

Felperes lakhatásának csökkent volta

A per adataiból megállapítható, és nem is volt vitás, hogy felperesnek nem volt másik ingatlana, sem lehetősége, hogy lakhatását vagy ingóságainak tárolását máshol megoldja, ezért cserelakás biztosítását látta indokoltnak az elsőfokú bíróság (ide a Pirka végzés száma).

4.
A kártérítés összege nulla forintra csökkentése során a másodfokú bíróság nem vette figyelembe a szakértői véleményt és a tanúvallomásokat, hanem saját belátása szerint döntött, és ez sérti a Pp. 206. § (3) bek.-t, továbbá okszerűtlen a per összes körülményeit tekintve az a megállapítás, hogy a felperest nem érte kár (Pp. 206. § (1) bek.)

Könyvekben bekövetkezett kár
Mivel a bíróság a könyvekben beállott kár összegét nullára csökkentette az elsőfokú ítélethez képest, ezért az csak akkor lett volna alapos, ha a perben az vált volna nyilvánvalóvá, hogy egyetlen könyv sem volt a felperesi lakásban, vagy a bizonyított 50 könyvben nem állott be sérülés.
Dämmler György tanú a vallomásában körülbelül 50 könyv meglétét bizonyította a felperesi lakásban és Babos Sándorné tanú kb. 200 darabban jelölte meg a lakásban található könyv-állományt. A tanúvallomások alapján tehát minimum 50 könyv ottléte teljességgel bizonyított volt. A másodfokú bíróság azonban – a tanúk által megjelölt számok eltérésére hivatkozással – arra az okszerűtlen megállapításra jutott, hogy a felperes az eredetileg meglévő 50 könyvéhez később, a vizesedés észlelésekor szándékosa, a káron szerzés érdekében szállított oda további 150 könyvet. A könyveket vizsgáló szakértő nem tett olyan megállapítást, miszerint a könyvek állaga különbséget mutatna, és más körülmény vagy bizonyíték sem mutat arra, hogy a könyvek különböző időpontban kerültek felperesi lakásba, és más perbeli körülmény alapján sem okszerű a fenti bírói megállapítás. A bíróság tehát megalapozatlanul állapította meg a tényállást úgy, hogy „ide idézet az ítéletből.

Továbbá megállapította, hogy a felperes megszegte kárenyhítési kötelezettségét, és a könyvekben beállott kárát maga okozta – ez a megállapítás a fenti iratellenesen megállapított tényállásból levont téves következtetés, amely nem szolgálhatott jogszerű alapként a felperesi kártérítési igény elutasítására. A lakhatás joga magában foglalja azt is, hogy a tulajdonában lévő tárgyait a lakásában elhelyezhesse. A mivel a könyvek elhelyezése nem volt máshol lehetséges, ezért a bíróság azon megállapítása, hogy felperest e körben a fennálló kárenyhítési kötelezettség elmulasztása terhelte volna, alaptalan.

Új eljárásra utasítás olyan kérdésekben, amelyre vonatkozóan megfelelő bizonyíték rendelkezésre áll
A másodfokú bíróság nem látta tisztázottnak azt a körülményt, hogy azzal, hogy felperes egy, a falával nem is érintkező támfalat elbontott, közrehatott-e a fal nedvesedés kialakulásában, ezért a közrehatást vizsgálni rendeli egy megismételt elsőfokú eljárásban. A bíróság azon megállapítása, hogy tisztázásra szorul … ide „ megalapozatlan, hiszen a ide szakértői vélemények vizsgálták a fenti körülményt, és következtetésként egyértelműen tartalmazzák, hogy felperes közrehatása kizárt.

bankjogász 2009.11.17 15:51:05

@Csanna: Kakálló Judit az így előterjesztett - jogos - követelést nem ítélte meg.
A társashzi ügyek a Fővárosi bíróságon rettenetes irányba haladnak, már nem lehet a józan észre és a jogszabályokra alapozni.

bankjogász 2009.11.17 15:57:40

@Csanna: ugyanerre a "felperesnek lehetősége van " szövegrést Kakálló Judit úgy adta elő a mi ítéletünkben, hogy a felperes keresetét az új eljárásban úgy pontosítsa, hogy csatolja építész trvező ellenjegyzésével tervrajzát a javításra vonatkozóan. íhová fejlődik ez a buta Kakálló. Mivel tudja még a társasház ellen követeléssel fellépő szerencsétlen beázott, szennyvízzel elöntött lakókat vegzálni. Hogy az ilyen nem tud egy villamos alatt elpusztulnI?! Hát ilyen terv nem feltétele az ítélkezésnek! Milyen jogszabályra lehet hivatkozni? Az Építési törvényre? Amely azt mondja ki, hogy az építtető kötelessége a tervrajz készítés? És tetejébe ez nem is engedély-köteles tevékenység? Még tervrajz készítési kötelezettség sem áll fenn. nem Igza? Nincs az a jogszabály, ami előírja. Tud valaki ilyet?