Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Moksa

0 bejegyzést írt és 32 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
hotaru párhuzam 2012.11.04 20:02:53
itt az idő visszakanyarodni keletről, bár bevallom, lelkem egy része ott ragadt. mindig boldog nosztalgiával olvasom vissza az ott írt naplót és bátrabban tekintek a jövőbe, hiszen tudom, hogy fejlődhetek, képes vagyok a fizikai javulásra. 2011 februárjában azonban több, más…..
hotaru eredmények 2012.10.30 12:56:34
hosszú hónapok teltek el az előző bejegyzésem óta. hol van már április, a tavasz első sugarai? ma pedig leesett itt az első hó is, bár a délelőtt el is olvadt, most estére újra erőre kapott és fehér a táj. imádom a havat, csillog a sötétben, ahogy visszaveri a hold…..
Mosolyka Lehetetlen? Ugyan! 2012.04.27 17:28:00
Rengeteg dolog futott át az agyamon tegnap, miután eldöntöttem, hogy aznap egy újabb „akadályt” leküzdök és tovább szélesítem határaimat. Fejest ugrottam az őrültségbe? Lehet, de úgy éreztem mennem kell. Ha mindet elfogadtam volna, amire elvileg nem vagyok képes, akkor…..
Moksa 2012.05.05 01:05:29
Kedves Mosolyka! Nagyon új vagyok a blogján, de egyúttal nagyon öreg is... 6 évtized...

Akik olvassák írásait, talán annyira fiatalok, hogy nem is tudják, hogy a metró indulása óta, számos kerekesszékes srác utazott egyedül, segítség nélkül használva a mozgólépcsőket! Pusztán fizikai erejüket, karizmaikat használva... Jómagam is eléggé béna vagyok, de nem kerekesszékes. Mindig látom a riadt arcokat a mozgólépcsőnél, hogy ez a csámpás pasi vajon miként fog fellépni a lépcsőre, meg tud állni-e majd? Rendszerint tisztes távolságot hagynak nekem, nem mernek a közelembe állni, pedig még sohasem estem el, vagy le!

Párom viszont kerekesszékes, a közelmúltig sohasem utazott metrón! Körülbelül 2 éve nyáron, hosszas unszolásomnak engedve, elvittem metrózni! Az Örs vezér terén szálltunk fel és a Blaháig mentünk. Annyira megijedt a mozgólépcső látványától, hogy segítséggel sem volt hajlandó felmenni rajta! Vissza kellett fordulnunk és azóta sem akar hallani ilyen próbálkozásról! Pedig előre felkészítettem az útra, végig viccelődtem vele, hogy elűzzem látható szorongását! A metrókocsiban eléggé nyugodtnak tűnt, élvezte a ráirányuló figyelmet, az akkori utasok talán nem láttak még kerekesszékest utazni!

Fővárosiak vagyunk születésünk óta, megéltünk egys-mást, a közlekedés mindig kaotikus volt! Valóban, többszöri átszállással, órákig tart egy rövid út is, ha éppen jön alacsonypadlós busz! Ha jön... Hiába a menetrend, interneten megnézzük, szinte sohasem az működik a valóságban! Mivel párom MÁK igazolványos és ingyen utazhat velem együtt, nem látjuk értelmét a különjáratú buszok rendelésének, pláne extra jegyért! A lényeg amúgy is az önálló közlekedésen volna...

Tudom, hogy SMA-s és elektromos járgánya van, tehát teljesen más dolog azzal utazni! Nem igazán elhatározás vagy bátorság kérdése metrózni, hanem mint a körülményeket megírta: segítők, támogatók verbuválása! Továbbá az a körülmény, hogy az utazás miként tehető rendszeressé! Az önálló közlekedésről, egyenlőre csak álmodozhat a sorstárs! Párommal többször utaztunk úgy régi trolikon, buszokon, villamosokon, hogy az utastársak tették fel, illetve emelték le, tehát elég gyakran akad önkéntes segítő!

Metrós kalandjához gratulálok, akárcsak blogjához! Ha nem haragszik, rendszeres olvasója leszek.

Őszintén remélem őssejt kezelésének sikerét! Páromnak 2005-ben ment el DMP-s fia 17 évesen, neki nem sikerült külföldi kezelésre támogatókat találni! Csak nagyon nehezen tudja elengedni fia emlékét!

Május kilencedikén szeretnénk ott lenni az ELTE-n, ám kicsi a valószínűsége a közlekedési bonyodalmak miatt!

Üdvözletem, jó hétvégét kívánok!
hotaru igen! 2012.04.04 00:52:00
szeptemberben valóra vált egy kívánságom. egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz a célhoz, ami néhány évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem; Japánban szeretnék magyart tanítani. sokan óvtak, hogy a főváros mennyivel másabb, mint a vidék. hogy az emberek majd nem törődnek…..
Moksa 2012.05.01 00:09:39
@IsabelII: türelemmel kivárom azt a sztorit. egyszer csak megjavul a belépési lehetősége?!
Moksa 2012.04.09 19:42:18
@IsabelII: tavaly karácsonykor sem volt még szó arról, hogy a kormány azonnal kivezeti januártól az alkalmazotti adójóváírást! az előzetes ígéretek szerint:2013. januártól lett volna esedékes! továbbá: tipikus példája a "mások "szerszámával" verni a csalánt" kormányzati viselkedés, a bérkompenzáció kikényszerítése! nem mindenhol simliznek a minimálbérrel és nagyon sok helyen a cég gazdálkodásába nem fér bele egy jelentős bérnövelés felsőbb óhajra! azt a bérkiegészítést valahol meg kellene keresni a vállalkozásoknak, miközben gazdaságilag "áll" az egész ország! drága a benzin, folyamatosan gyenge a forint, nagyon alacsony a fizetőképes kereslet! az egész hajcihő amúgy is a nagyarányú elvonások miatt van, ezt mindenki tudja! így élünk ma magyarországon...

én is gondolkodom kirándulásban, de csak ha végleg jóra fordul az időjárás!
Moksa 2012.04.13 21:23:14
@IsabelII: amennyiben a véleményem politizálásnak számít, akkor politizálok! egyébként senkivel sem szoktam direkt módon politikáról beszélni, ám a gazdasági kérdések érdekelnek. egy "félbemaradt" mérlegképes könyvelő veszett el bennem, gondolom: a nemzet nagyobb szerencséjére!

kirándulás: azért kell megvárnom a jó időt, mert a párom kerekesszékes, ő csak kifogástalan, de nem hőséggel tomboló időben hajlandó kimozdulni a lakásból! jómagam bármilyen időjárásban képes vagyok kirándulni, ha egyedül élnék, biztosan nem érdekelne a viharos idő sem... inkább az a gondom, hogy az alapbetegségemből eredő és a természetes öregedéssel járó csontrendszeri, illetve ízületi elváltozások miatt, szinte alig tudok járni! csak a kerékpározás megy, amit a párom viszont nehezményez: szerinte túlságosan balesetveszélyes dolog, különben is minek nekem (lassan 60 évesen) ilyesmit erőltetnem!

hallgatás: semmi különös, csak időnként elveszek a kíbertérben! olvasom mások blogjait is, érdekelnek műszaki dolgok, tudományos felfedezések, nyelvészeti témák, orvoslás, ezotéria, filmek online nézése, stb...

üdvözlettel és érdeklődéssel maradok netes ismerőseimnek továbbra is a jövőben!
hotaru forgatag 2012.03.13 13:31:00
jöjjön egy további részlet a pekingi útról, hamarosan pedig jelentkezem ettől független bejegyzéssel is. addig is mindenki legyen rossz! o.l. 2009. május 3-8. Halihó, huh, már harmadika van, hihetetlenül szaladnak a napok. Igyekszem minden nap frissen és melegen leírni mi minden…..
Moksa 2012.04.02 00:03:53
@IsabelII: a rendszerváltás óta, több száz utca, tér nevét változtatták meg. a legtöbbjüknek a régi nevére sem emlékszem, de az újat sem tudom! ám nem is izgat, hiszen évtizedek óta "tereptárgyakat" követve közlekedem a városban. sok-sok építményt lebontottak az elmúlt években, ám még van elég, amelyekről tudom, hogy a város mely részében járok. akkor szoktam bajban lenni, ha egy vidéki vagy külföldi ember érdeklődik valamilyen utca után! ilyenkor elfog a röhögés: ismerős az utcanév, de nem tudom hová tenni... ekkor visszakérdezek: mit keres pontosan? ha iskolát, múzeumot, színházat, hivatalt vagy effélét mond, akkor az odajutás sejlik fel bennem, s ha ráérek, felajánlom a kíséretem! az előbbiről van egy közelmúltbéli emlékem..

újpest belsejében a nádor utcában egy alkalommal, lefékezett mellettem egy ütött-kopott, német rendszámú volkswagen. egy középkorú pasi szólt ki belőle gyenge német és erős szláv kifejezésekkel. nagy nehezen megértettem, hogy az m3-s autópályát kereste, miskolcra akart eljutni! gondoltam magamban: jó ember, te aztán alaposan eltévedtél, rossz felé jársz! kérdeztem tőle: beszél-e angolul (természetesen angolul), de rázta a fejét: keine englisch... szuper, gondoltam, majd szlovák nyelven próbálkoztam, erre kicsit élénkebb lett. a francba, mit tökölök itt ezzel a manussal, mutogattam neki, hogy beülök a kocsijába és megmutatom a helyes útvonalat. végre lesett neki, így is tettem...

németül instruáltam merre menjen, az irányjelöléseket értette. szépen eljutottunk rákospalotára a petőfi laktanya előtt felvezető m3-as útszakaszra. emberem boldogan gázt akart adni és felrobogni az autópályára, de én ráütöttem a jobb combjára és rákiáltottam: halt! meglepődött, de megállt a leállósávon (persze szabálytalanul)! németül mondtam neki, hogy nekem végállomás, én innen hazamegyek. ezt megértette és elkezdett a farzsebében kotorászni. elővett egy brifkót és pénzt akart adni a segítségem fejében! irtózatosan dühös lettem, hiszen nem ezért kalauzoltam el! kiugrottam a kocsiból, és mérgesen bevágtam az ajtaját, de még odakiabáltam neki: du bist idiot... (hülye vagy), majd megismételtem szlávul: durák! nagyot nézett, a pénzt is leejtette valahová! még láttam, hogy vörösödő arccal indítja a kocsi és a tükörből egy ideig még engem figyelt, ahogyan a leállósávban álldogáltam! (amúgy fogalmam sincs, milyen nemzetiségű lehetett az ipse!)

bocsi a hosszadalmas fejtegetésért... úgy tűnik, vannak akik még mindig nem tudják, hogy önzetlenül is lehet segíteni valakinek! tisztára kelet-európai gondolkodás, hogy fizetek minden szívességért!

politizálni azért én is szoktam mérsékelten, szavazásokra is itt-ott elmentem. érdekes, hogy a "kádár rendszerben" évtizedekig nem mentem el szavazni, mégsem jött értem senki, sohasem büntettek meg érte, pedig mint tudjuk: kötelező volt a megjelenés! biztosan ikszelt helyettem valaki...

nem szabad felszínesnek lenni, nem baj ha egy kicsit elmélyedünk dolgokban. legfeljebb nem alkalmazzuk az ismeretet vagy idővel elfelejtjük! szépen néznénk ki, ha nem lenne semmi hozzászólni valónk, amikor valamiért erre szükségünk van!
Moksa 2012.04.03 22:20:55
@IsabelII: nos, nem gondolkodtam még el blog írásán, bár a gépemen van egy hosszadalmas visszaemlékezésem a nevelőintézeti életemről! talán egyszer meggondolom magam, de most még nem látom értelmét...

nagyon megértem a börzeszervező nő reakcióját! valószínűleg nem volt hozzászokva az ilyesféle önzetlen adakozáshoz, ezért reagált talán kicsit túláradó módon! a "felszab" téri esernyős történeten jót mulattam, szívesen végignéztem volna: alku egy "leharcolt esernyőért" címmel. eladni meg? utólag okos az ember, nem igaz?

azt hiszem, ideje lesz szétnéznem blogján, mi jókat írt... :-)
Moksa 2012.04.03 22:44:39
@o.l.: örülök, hogy te is megszólaltál... nem először, olyan bölcsességeket írsz, idősebb barátaid is lepipálod vele! :-)

a repkedő mp3-madról még annyit: gyakran nem a használati eszköz ára döntő, hiszen ki lehet fogni drágán rosszat és viszont, hanem a kütyü "lelke"! Már tapasztaltam, hogy a szívemhez nőtt dolog, jobban "vigyázz magára" mint én, a tulajdonosa!

A legelső siemens mobiltelefonom ottfelejtettem egy belvárosi telefonfülkében. annyi történt, hogy a mobil regiszteréből néztem ki egy városi számot, mert az illetőnek még nem volt rádiótelefonja. tárcsázás közben a készülékem feltettem a nyilvános telefon tetejére, majd elcseverésztem ismerősömmel. ugyanezen lendülettel kiléptem a fülkéből és távoztam, elfeledkezve a néhány hetes mobilomról! írd és mond: 3 óra múlva vettem észre a mobiltelóm hiányát, már régen otthon voltam kispesten! lélekszakadva utaztam vissza az akácfa utcába, és lőn csoda: ott dekkolt érintetlenül a telefonkészülék tetején a mobilom! Alig hittem el, hogy ilyen mákom volt! tényleg létezik ez az őrangyalkás dolog! mindig normál előfizetéses a mobilom, nagyon megszívtam volna, ha valaki bekapcsolva megtalálja és a fél világgal bájcsevegve szerzett volna nekem egy sok százezres telószámlát! mindez 1999. nyarán történt!

már megint rám tört az anekdotázó énem, pedig még hamvas középkorú vagyok!
hotaru első adag 2012.03.07 11:29:00
2009. április 30 – május 1. Jó reggelt! Most volt az ultrahang, eredmény délutánra várható. Ma nem ehettem és ihattam semmit az ultrahang miatt és mostantól sem lehet, mert őssejt előtt három órával nem lehet táplálkozni, utána is maximum inni, de csak nagyon keveset. Hat…..
hotaru árnyjáték 2012.02.18 23:25:00
életem során több dologért tartom magam szerencsésnek és lehetek hálás. ezek közül már néhányat említettem nektek, és most egy újabbat szeretnék a sorba tenni. ez pedig nem más, mint a balaton közelsége, a víz, ahol szabad a mozgás, ahol senkire nincs szükségem azért, hogy…..
Moksa 2012.02.20 21:33:51
Balaton... Nekem nem sok szerencsém volt hozzá, összesen talán háromszor fürödtem benne az elmúlt hat évtizedben! Közel 10 alkalommal jártam partján, kivétel nélkül nyáron, mégsem éreztem késztetést, hogy vizében megmártózzak! Az esti naplementében, tényleg gyönyörű, fenséges látványt nyújt a tó! Inkább a tó környéki települések és nevezetességei vonzottak, elsősorban Hévíz, Fonyód, Boglár-Lelle (ez utóbbiakról tudom, hogy ma már újra külön települések), de jártam Keszthelyen, Tihanyban, Almádiban és Siófokon is! Hévíz számomra a hajdanvolt nászutam helyszíne, míg az eddig nem említett Balatonszabadi, egy remek családi nyaralás felejthetetlen színtere volt! Bezzeg a gyerekeim: ők aztán tényleg sokat nyaraltak, és fürödtek a tóban!

Egy mókás emlék hévízi nászutamról: 1976. nyarán (ex) nejemmel aki akkor a Magyar Posta dolgozója volt, beutalót kaptunk a Posta hévízi vállalati üdülőjébe. Akkoriban az üdülő szomszédságában egy szabadtéri mozi működöt, minden este előadásokkal. Kinéztük magunknak kínálatból a Zorro című filmet és vacsora után átmentünk filmet nézni, de hogy?!

A könnyebb megértés miatt egy rövid kitérő: párom is mozgássérült, Heine-Medin-es, járógéppel és egy támbottal közlekedett. Én hozzá képest jobb állapotban voltam, mert a járásomhoz nem használtam semmilyen segédeszközt.

Szóval, elindultunk moziba. Volt egy kis gondunk, mert túlságosan sok időt elvettünk magunktól a vacsorázással és a moziba készülődéssel járó szépészeti eljárásokkal, alapos késének néztünk elébe. Ugyanis az üdülőből viszonylag sok gyaloglással és némi kerülővel értük volna el a mozi nézőterét, függetlenül a kerítésszomszédságtól! Jött az isteni szikra tőlem: másszunk át az üdülő hátsó kerítésén, mert onnan gyorsan elérjük a mozi bejáratát! Párom aggodalmaskodott: ő még soha életében nem mászott át kerítésen, járógéppel ez amúgy is lehetetlen, szólt a kifogása! Erre én: bízd rám magad, átemellek!

Hajrá, odamentünk a kerítéshez, ami szerencsére nem volt tüskés és egyéb veszélyes kiszögelésekkel kialakítva. A kerítés éppen olyan magas volt mint én, alul egy széles téglasávba volt beépítve, ami lépcsőként is felfogható. Felhúzódzkodtam rá és magam mellé emeltem feleségem erre a párkányra, majd megragadtam két kézzel és feltoltam a kerítés vasrácsának tetejére. Párom nagyon félt, hogy leesik, ezért kétségbeesve kapaszkodott a rácsba, és hangosan jajveszékelt, hogy mindjárt leesik és összetöri magát a túloldalon lévő járdán! Én határozott lendülettel felkapaszkodtam mellé, majd leugrottam a túloldalon a járdára, és le akartam emeli az asszonyt! Eléggé ijedt volt, erősen kapaszkodott és nem hagyta magát levenni! Hozzáteszem: ezen a járdaszakaszon nem volt közvilágítás, csak a moziból kiszűrődött fényben homálylottak körvonalaink.

Ahogy rángattam lefelé a feleségem, egyszer csak egy borízű hang szólalt meg a hátam mögött: jó estét kívánok az elvtárs és elvtársnőnek, a személyi azonosító igazolványokat kérem igazolás céljából! Püff neki, egy egyenruhás rendőr volt az! Elfogott a röhögés, hiszen a nejem a kerítésen ült riadtan kapaszkodva, én alulról rángattam, tehát egy igazán groteszk helyzet volt! Kacarászva mondtam a szervnek; bocsásson meg, de a moziba sietünk a feleségemmel, és nincsen nálunk semmilyen igazolvány! Mire ő: értem én kérem, csak azt nem, hogy miért másznak át ezért a kerítésen, nincsen kapu az üdülőben? De van, mondtam, csak késében vagyunk, ezért döntöttünk a kerítésen való átmászás mellett! A rendőr: akkor az elvtársnő ugorjon le gyorsan, és többé ne csináljanak ilyet! Vigyorogva mondtam a rend őrének: van egy kis baj, mert a nejem rokkant, béna a bal lába, ezért nem tud magától lejönni a kerítésről! Nagyot sóhajtott a rendőr és így szólt: akkor igazán nem értem magukat, de mi a azért vagyunk, hogy a dolgozó osztályt szolgáljuk, segítek maguknak! Fogta magát és határozott mozdulattal lesegítette a feleségem a kerítésről, biztonságosan talajra állítva. Majd udvariasan szalutálva még annyit mondott: további jó szórakozást kívánok, és máskor a kapun át közlekedjenek! Amikor a rendőr odébb ment, a párommal annyira röhögtünk magunkon, hogy nejem bepisilt a nevetéstől! A bejáratnál vettem egy műsorújságot és azzal igyekeztünk eltakarni a pisis foltot a nadrágján! A film egyébként nagyon jó volt és a kapun mentünk vissza!

Én látni vélem az árnyjátékot: a téli Balatonról írt soraid között! Egyébként azért jó a hozzászólás lehetősége és a te időnkénti reagálásod, mert ez a blogírás lényege! Akció, interakció, a visszacsatolás (feedback) lehetősége! Így kommunikálunk, nem igaz?
Moksa 2012.03.01 00:26:39
@IsabelII: Újfent köszönöm a szíves invitálást! Beugrottam a blogjába, de a belépéshez regisztrálnom kellene! Tudom, hogy nyitni kell egy Google vagy Yahoo fiókot, de nekem már van négy másik levelezőfiókom. de ezek közül egyik sem! Nem szeretnék újabb e-mail fiókokat, hiszen a jelenlegiket sem használom, csak elvétve! Most aztán fő a fejem... Sem Twitter, sem Facebook tag nem vagyok, nem leszek... E-mail váltásoknak lennék híve inkább!

Írásait elolvastam, amolyan "csajos" gondolatmenetek. A követők között viszont nem látok férfiembert...

Üdvözlettel: Moksa
hotaru lehetetlen 2012.02.10 14:20:31
sokan mondják, hogy nem lehet, hogy valami lehetetlen. rengeteg különböző közmondás, szólás és akár művészeti alkotás hirdeti ezt, mint az igét, utolsó mentsvárat a bajban lévőknek. képtelenség, hogy létezik az el nem érhető, a meg nem valósítható, a létre nem…..