Adatok
breba
0 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A génmódosított élelmiszerek káros hatásaival kapcsolatos patkányos kísérletre bizonyára mindenki emlékszik akit egy kicsit is érdekel a téma.
A GM-étrenden tartott állatoknál gyakrabban alakultak ki daganatok, ahogyan a máj- és vesekárosodás is nagyobb arányban fordult elő…..
breba
2014.01.27 17:14:11
A világ természettudományos műveltségének szégyene, hogy az ilyen és ehhez hasonló (mint a hangyás-margarinos) cikkek akárkit is érdekelnek.
A legtöbb iskolának nincs saját uszodája – a gyerekeknek az úszás órára valahova el kell mennie. Ez viszont a téli hideg időben egy osztálynyi kisiskolással nem is egyszerű feladat, különösen, ha nem akarjuk, hogy megfázás legyen a vége! Van néhány óvintézkedés, amit, ha…..
breba
2014.01.22 20:01:29
@Barbaarb: De, van köze hozzá, ez egy mostanában nagyon divatos tévhit. Általában vírusok okozzák egyébként, amiknek a fertőzőképessége megnő a hidegben (a vírus fehérjeburka lesz ellenállóbb), de a megfázásban a legnagyobb szerepe annak van, hogy hideghatásra összeszűkülnek a nyálkahártyák erei, csökken a vérellátásuk, így a fehérvérsejtek (amik egyébként hidegben kevésbé aktívak) is kevésbé tudnak odajutni, másrészt a gyógyhajlama és a védő nyák termelődése is csökken.
Hű, de izgulok. Még csak öt perce ülök itt Dr. Ku Ruzs Lo főorvos úr várójában, de máris érzem a gyógyulást. Ezek a pozitív energiák nagyon beindultak. Érzem, ahogy rendet tesznek a testemben. Hallottad, hogy állítólag a kínai csodadoktorok sokkal jobbak, mint az igaziak? Na,…..
breba
2014.01.07 23:23:54
@outisz: Pedig placebohatás a kutyáknál is ugyanúgy létezik, szóval ez önmagában nem mond semmit. Az, hogy elfogadunk-e valamit bizonyított gyógymódként, érthető módon nem anekdotáktól, hanem szigorú vizsgálatoktól függ. Az akupunktúra esetében például elég ellentmondásosak az eredmények, ráadásul két különböző betegség akupunktúrás kezeléseinek eredményei között is sok különbség lehet.
Másrészt ma hazánkban (és egyébként a világon majdnem mindenhol) protokollok szabják meg, hogy kit milyen eszközzel lehet kezelni, és mivel nem. Egy-egy betegség esetén is folyamatos szakmai viták és temérdek mennyiségű információ alapján határozzák meg ezeket, és ha egy orvos ettől eltér, nagyon alaposan meg kell tudnia indokolnia a döntését. Gyógyszerek esetében például az OGYI és az OEP felé mindenképpen. Ez csak egy nagyon kis szelete a bonyolult szakmai és jogi környezetnek, amibe most "csak úgy" beletették a kínai orvoslást. Hát érdekes lesz.
Másrészt ma hazánkban (és egyébként a világon majdnem mindenhol) protokollok szabják meg, hogy kit milyen eszközzel lehet kezelni, és mivel nem. Egy-egy betegség esetén is folyamatos szakmai viták és temérdek mennyiségű információ alapján határozzák meg ezeket, és ha egy orvos ettől eltér, nagyon alaposan meg kell tudnia indokolnia a döntését. Gyógyszerek esetében például az OGYI és az OEP felé mindenképpen. Ez csak egy nagyon kis szelete a bonyolult szakmai és jogi környezetnek, amibe most "csak úgy" beletették a kínai orvoslást. Hát érdekes lesz.
Néhány órája robban a világban a hír, miszerint Angelina Jolie eltávolíttatta melleit. Édesanyja mellrákban halt meg, tíz évig betegeskedett és nem akarta ő is kitenni magát ennek a veszélynek. (És nőtársai figyelmét is szeretné felhívni a betegségre!)
A színésznő orvosai…..
breba
2013.05.14 21:28:11
@tidbinbilla: Azért gondolom, hogy nem értesz az onkológiához, mert a hozzászólásaidban olyan dolgokat állítasz, amik egyszerűen nem igazak. Megpróbálok rávilágítani:
- A géneknek központi szerepe van a daganatok kialakulásában: gyakorlatilag minden daganatos folyamat megváltozott génműködés eredménye. Ha valakinek egy BRCA1 génje nem működik a kettőből, és valami okból meghibásodik a másik is egy sejtjében (akár a vak véletlennek köszönhetően), máris elindul a tumorképződés. Azon persze lehet vitatkozni, hogy azt a bizonyos véletlent mi befolyásolja, de biztosra menni ilyenkor nem lehet sehogy, és a statisztika azt mutatja, hogy az esetek nagy részében ez bekövetkezik.
- A modern kemoterápia, és a még modernebb biológiai terápiák elég hatékonyak, rengeteg bennük a potenciál, néhány évtizeden belül biztosan nem lesz szükség ilyen műtétekre, de most még nem ez a helyzet. Persze, hogy ez a jövő, ezt kutatják (és én is kutattam 2 évig), nagyon helyesen.
- A tumorszupresszor gének vizsgálata minden, csak nem idejétmúlt megoldás.
- A mell- és petefészekrák sajnos sok esetben minden erőfeszítés ellenére igenis halálos ma is.
- A daganatellenes génterápia jelenleg sehol nem realitás.
- Nincs az a megelőző gyakorlat jelenleg, ami hatékonyabb lenne a műtétnél (sajnos). Ez nem indokolja, hogy mindenkinél el kellene végezni, akinél mutáns a BRCA1, de nem elítélendő döntés, ha valakinél erre kerül sor. Sem szakmailag, sem emberileg.
- "Attól, hogy egyfajta rák esélyesebb, és azt a szerved levágod, még nem lesz kisebb esélyed magára a betegségre."
Ne haragudj, de ha kicsit belegondolsz, rájössz magad is, hogy ennek így nincs értelme. Ha valaki megszabadul attól, ami nagyon nagy eséllyel megbetegszik, növeli az esélyét a túlélésre, ez volt a lényege az általam linkelt cikknek is.
- "életmóddal és egészséges lélekkel megelőzHETed, és legyőzHETed a rákot"
Bár ezek nagyon fontosak a daganatok megelőzésében, egy ilyen mutációnál ez nem elég. Ugyanígy végtelenül bántónak (sőt, gonosznak) érzem azt a gondolatod, miszerint a daganatos betegség (még öröklött génhibákkal is) kizárólag az egyén felelőssége, és csak ő tehet róla. Ráadásul ennek semmi tudományos alapja nincs.
Összefoglalva: értem én, hogy az itt alkalmazott módszer radikális, durva, van sok orvosi és pszichológiai hátránya, és nem kell rutinszerűen lekapkodni mindenki melleit, sőt, de bármilyen szomorú, megvan ennek is a létjogosultsága. Nyilván azért kell küzdeni, hogy ez megváltozzon.
- A géneknek központi szerepe van a daganatok kialakulásában: gyakorlatilag minden daganatos folyamat megváltozott génműködés eredménye. Ha valakinek egy BRCA1 génje nem működik a kettőből, és valami okból meghibásodik a másik is egy sejtjében (akár a vak véletlennek köszönhetően), máris elindul a tumorképződés. Azon persze lehet vitatkozni, hogy azt a bizonyos véletlent mi befolyásolja, de biztosra menni ilyenkor nem lehet sehogy, és a statisztika azt mutatja, hogy az esetek nagy részében ez bekövetkezik.
- A modern kemoterápia, és a még modernebb biológiai terápiák elég hatékonyak, rengeteg bennük a potenciál, néhány évtizeden belül biztosan nem lesz szükség ilyen műtétekre, de most még nem ez a helyzet. Persze, hogy ez a jövő, ezt kutatják (és én is kutattam 2 évig), nagyon helyesen.
- A tumorszupresszor gének vizsgálata minden, csak nem idejétmúlt megoldás.
- A mell- és petefészekrák sajnos sok esetben minden erőfeszítés ellenére igenis halálos ma is.
- A daganatellenes génterápia jelenleg sehol nem realitás.
- Nincs az a megelőző gyakorlat jelenleg, ami hatékonyabb lenne a műtétnél (sajnos). Ez nem indokolja, hogy mindenkinél el kellene végezni, akinél mutáns a BRCA1, de nem elítélendő döntés, ha valakinél erre kerül sor. Sem szakmailag, sem emberileg.
- "Attól, hogy egyfajta rák esélyesebb, és azt a szerved levágod, még nem lesz kisebb esélyed magára a betegségre."
Ne haragudj, de ha kicsit belegondolsz, rájössz magad is, hogy ennek így nincs értelme. Ha valaki megszabadul attól, ami nagyon nagy eséllyel megbetegszik, növeli az esélyét a túlélésre, ez volt a lényege az általam linkelt cikknek is.
- "életmóddal és egészséges lélekkel megelőzHETed, és legyőzHETed a rákot"
Bár ezek nagyon fontosak a daganatok megelőzésében, egy ilyen mutációnál ez nem elég. Ugyanígy végtelenül bántónak (sőt, gonosznak) érzem azt a gondolatod, miszerint a daganatos betegség (még öröklött génhibákkal is) kizárólag az egyén felelőssége, és csak ő tehet róla. Ráadásul ennek semmi tudományos alapja nincs.
Összefoglalva: értem én, hogy az itt alkalmazott módszer radikális, durva, van sok orvosi és pszichológiai hátránya, és nem kell rutinszerűen lekapkodni mindenki melleit, sőt, de bármilyen szomorú, megvan ennek is a létjogosultsága. Nyilván azért kell küzdeni, hogy ez megváltozzon.
breba
2013.05.14 22:08:57
@tidbinbilla: Mondok egy példát, ami talán egy kicsit árnyalja a véleményed: létezik egy betegség, familiáris adenomatosus polyposisnak hívják, és gyakorlatilag 100% az esélye, hogy a betegnek élete során rosszindulatú vastagbéldaganata keletkezik. A helyzet nagyon hasonló a BRCA1-hibához: egy tumorszupresszor génpár egyik tagja eleve működésképtelen, és csak idő kérdése, míg egy sejtben a párjával is gond lesz. Időzített bomba. Jelenleg az egyetlen esély az ilyen betegek életének meghosszabbítására a vastagbél eltávolítása még a rosszindulatú tumor kialakulása előtt. Ebben a kérdésben nincs dilemma a kár/haszon arányt tekintve, mint az emlőeltávolításnál. Ilyenkor is etikátlan ez az eljárás? És ha nem, akkor etikátlan-e ugyanez a Lynch-szindrómás betegnél, ahol mindenben hasonló a helyzet, de a tumor esélye nem 100%, hanem "csak" 80%?
Ha valaki küzdeni akar tehát az életéért, miért nem lehet az egyik lehetősége a megelőzésre, az esélyeinek a növelésére a potenciálisan elrákosodó részeinek eltávolítása? Nem úgy tekintek erre az eljárásra, mint pálcatörésre, vagy a küzdelem feladására, épp ellenkezőleg, különösen elszánt élni akarást érzek benne, pontosan azért, mert ha valaki annyira akarja látni az unokáit, hogy feláldozza egy testrészét ezért, akkor képes legyőzni a céljáért egy nagyon erős ellenérzést ezzel szemben. Nyilván megvannak ennek az ésszerű határai, de nem hiszem, hogy az ő esetében ez indokolatlan volt. Azért tartom szerencsésnek, hogy nyilvánosságot kapnak az ilyen esetek, mert úgy gondolom, hogy erőt adhat sok nőnek, akinek meg kell küzdenie a melle elvesztésével.
Ha valaki küzdeni akar tehát az életéért, miért nem lehet az egyik lehetősége a megelőzésre, az esélyeinek a növelésére a potenciálisan elrákosodó részeinek eltávolítása? Nem úgy tekintek erre az eljárásra, mint pálcatörésre, vagy a küzdelem feladására, épp ellenkezőleg, különösen elszánt élni akarást érzek benne, pontosan azért, mert ha valaki annyira akarja látni az unokáit, hogy feláldozza egy testrészét ezért, akkor képes legyőzni a céljáért egy nagyon erős ellenérzést ezzel szemben. Nyilván megvannak ennek az ésszerű határai, de nem hiszem, hogy az ő esetében ez indokolatlan volt. Azért tartom szerencsésnek, hogy nyilvánosságot kapnak az ilyen esetek, mert úgy gondolom, hogy erőt adhat sok nőnek, akinek meg kell küzdenie a melle elvesztésével.
breba
2013.05.15 10:58:54
@DFK: Persze, hogy nem garantál semmit egyik sem. Valószínűségekről van szó.
Mivel az elmúlt 5 évben cirka 70 kilót híztam, és a teljes kivizsgálás során nem találtunk semmit, ami ezt indokolhatná, a dietetikus által előírt étrend, valamint a többféle fogyókúra pedig látszólag nem ért semmit, úgy gondoltam, elmegyek pszichológushoz, hátha lelki oka…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz