Adatok
Pearly Pfeffer
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
"Elnézést, ez építő jellegű kritikának indul.
Miért akar valaki bármi áron besorolódni? Miért kell mindig kinézni úgy, ahogyan most trendi?
Nem attól lesz "menő" meg "kemény" valaki, ha úgy öltözik, ahogyan más. Nem mindegy, hogyan nézel ki? Nem a hajad állása mondja meg,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem baj, ha én is elmondom a véleményemet? :)
Nos. Szerintem a fiatalok (egészen olyan 25 éves korig, de ez változó) igenis, hogy be akarnak sorolódni egyes stílusokhoz. Az egész még igencsak kis korban, óvodában, bölcsiben kezdődik, mikor is van az a kislány/kisfiú, akinek a legszebb játéka, ruhája van és ha barátkozunk vele, akkor kölcsönadja. Innentől mindenki az ő barátja akar lenni. Van, akinek ez nem sikerül, ők lesznek a kiközösítettek, akiket a többiek csúfolnak, bántanak. Persze ezt egyik kisgyerek sem szereti. Az iskolában már több ilyen népszerű gyerek is van, így hát megkezdődnek a csoportulások, klikkesedések. Akinek nem sikerül bejutni egyik klikkbe sem, azt továbbra is kiközösítik, bántják. Ez a vonulat megmarad az egész fiatalkor alatt, csak a tér szélesedik ki, egy egész iskolára, kerültere...
Egységben az erő - meg a vagányság is.
Egy-egy bandatag az utcán nem mer szólni semmit. Csak eggyel találkozni nem gond. De ha már többen vannak... Szegény kiközösített már rendelheti is a koszorút.
Nem csoda, hogy szeretne minden fiatal valamilyen bandához besorolódni. És hogy mi ennek a feltétele?
Az adott banda által favorizált stílus elsajátítása, mind öltözködésben, mind beszédben, mind zenei stílusban.
Ha ez hiba nélkül megy, a banda befogad és megvéd.
Egy emos kisfiú egy csapat skinheaddel szemben retteg és fülét-farkát behúzva menekül.
De egy skinhead egy csapat emossal szemben ugyanúgy hallgat és eliszkol. (Csak persze ez annyiban ritkább eset, hogy skinhead egyedül ritkán járkál az utcán úgy, hogy fel is vállalja skinhead mivoltát.)
És hogy kik dobálóznak olyan jellegű elméletekkel, hogy legyünk egyediek?
Akiket kiskorukban nem közösítettek ki.
Persze, ők nyugodtan felvállalják egyediségüket - nagyon sok esetben új stílusirányzatot alakítva ki ezzel, ami aztán szintén divat lesz kisebb-nagyobb körökben és ugyanúgy csatlakozni akarnak majd az addig kiközösített fiatalok. Ördögi kör. Nincs olyan, hogy nem tartozunk valahova.
Mikor aztán családot alapítunk, rendes munkahelyünk lesz, karrier lehetőséggel, akkor már nem lesz igényünk a stílusirányzatok által összetartott bandák befogadására. S hogy miért? Mert nem leszünk egyedül, nem leszünk védtelenek.
Nem azért, mert "felnőttünk".
Lássuk csak. A legtöbb felnőtt ember tériszonyos. A legtöbb felnőtt ember ragaszkodik a civilizációhoz, hogy megmaradjon a kapcsolata a civilizációval.
A legtöbb felnőtt ember görcsösen ragaszkodik a rendszabályokhoz, melyek hiányában saját maga kreál rendszabályokat.
A legtöbb ember hisz egy felsőbb hatalom létezésében.
Miért? Mert a legtöbb ember betegesen fél a teljes szabadságtól. Ezért akarunk valahova tartozni. Eleinte bandákhoz, később családhoz.
Hogy mások diktálják helyettünk a feltételeket, amikhez igazodhatunk, amihez tarthatjuk magunkat. Mert ha mi diktáljuk, akkor a felelősség ránk hárul.
Azt pedig senki sem szeretné...