Regisztráció Blogot indítok
Adatok
finny

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Végre elkészültek a bannerek! :) Nem felejtettük el, de egyikünk sem ért rá, így csak fokozatosan tudtuk elkészíteni őket, és amíg nem volt mindegyik kész, nem akartuk feltölteni. A nevetekre kattintva találjátok a sajátotokat. :) Az írók bannerei: muki, finnigan, andeeh,…..
Ezúton szeretnénk megköszönni minden írónak a részvételt (azoknak duplán, akik póttörténetet vállaltak), bírónak az értékelést, olvasónak pedig a lelkes pontozást! :) Sajnos a kihívás nem volt éppen zökkenőmentes. Ezért, amikor már minden kötél szakadt, nekünk is be…..
Cím: Virágot HermionénakCsapat: Post RoxfortElső kulcs (varázsige): Orchidessis (7.)Második kulcs (mellékszereplő): Molly Weasley (8.)Műfaj: elbeszélésKorhatár: nem korhatárosJellemző(k): romantikusFigyelmeztetés(ek): nincsIsmertető: Hermione Granger tizennégy éves kora óta tudja,…..
finny 2012.10.23 18:43:38
Most hogy megtörtént a nagy leleplezés, gondoltam, válaszolok Nektek. Hátha olvassa valaki... ha nem, akkor jól eldumáltam magamban. x"D
Először is, így, egyben nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki véleményezte a történetet. Az a sok szép dolog, amit írtatok nekem bizony, akárhányszor felnéztem az oldalra, mosolyt csalt az arcomra. Tényleg nagyon jól esett, hogy ennyire elnyerte a tetszéseteket az írásom. Ami a hibáimat illeti, azokból pedig igyekszem tanulni.

Akkor most külön-külön:

Lan_Rain: Mindig az első kritika előtt izgulok a legjobban, mert ha azt már megkaptam, akkor nagy valószínűséggel tudhatom, hogy a későbbiekben mire számítsak. Így hát jó nagy adag szorongással nyitottam meg a véleményedet, hogy aztán annál nagyobb legyen az örömöm, mikor végigolvastam. Szóval köszönöm. :) És nem, nem tudtam megállni, hogy ezt ide is le ne írjam, pedig direkt akartam egyben mindenkinek, hogy ne ismételjem magamat. De hát fene egye meg, ha egyszer tényleg hálás vagyok. :D De na szóval, kulcsok… Mrs. Weasley szerepeltetése elképzelhető, hogy erőltetett lett kissé, mert igazából nem tudom, hogy ha nem kulcsokra íródik a történet, vajon bele került volna-e egyáltalán, és ha igen, milyen mennyiségben. Bár maga a történet konkrét cselekménye a kulcsok kihirdetése után született meg, szóval ezt soha nem is fogom megtudni. xD Amit említettél, hogy az összes szereplőm ugyanúgy beszél, erre igyekszem figyelni, mert valóban a párbeszédek a karakteralkotás szempontjából nem tartoznak az erősségeim közé. Én is szoktam néha érezni írás közben, hogy hiába különülnek el a fejemben a szereplők egymástól, „papíron” néha egybemosódnak, szóval valószínűleg ott keresendő a hiba, amit te kiemeltél. Köszi ezért külön, így talán a későbbiekben tudok ebben fejlődni. :) Azt, hogy hasonlítana a stílusom Rowlingéra, még nem mondta senki, te voltál az első… de nem az utolsó a többi kritika fényében! :) Igazából lehet, hogy csak azért van így, mert ha HP-s sztoriba kezdek, akkor aztán napokig-hetekig a HP köteteteket bújom, és igyekszem minél jobban azok hangulatába kerülni. :) Mindenesetre, jól esett olvasni ezt a meglátást. Az pedig, hogy ennyire tetszett a történetem… az, jaj, nagyon köszönöm! És nem, ezt téll nem lehet elégszer „elmondani”. xD (Na jó, lehet, hogy lehetséges, szóval ha túlzásba esnék, vki üssön le virtuálisan nyugodtan!)

Sofia Mensa: Nálad is elismétlem a bűvös „köszönöm” szót, szóval köszönöm. :) Kiélem ám itt minden szóismétlési vágyamat… x”D Az egyébként az egyik legnagyobb elismerés, hogy sikerült szimpatikussá tennem számodra Cormacet. Tulajdonképpen a könyvekben én sem kedveltem túlzottan, a filmben pedig ugyan poén volt (azért annak az embernek kijár a tisztelet, aki lehányja Piton cipőjét :DD), de ennyi. Szóval ha nincs ez a kihívás, valószínűleg soha nem írtam volna róla, de mikor megláttam a lehetséges párosításokat, megtetszett az ötlet, hogy alkossak valamit róla és Hermionéról, úgyhogy belevágtam. Ez azért sem volt egyszerű, mert én alapvetően szeretem Ront és Hermionét együtt látni, szóval ha nem érezted az olthatatlan szerelmet Hermione és Cormac között az azért lehet, mert én sem gondoltam úgy, hogy ők ketten valóban akkora szerelemmel viseltetnének egymás iránt. De a magabiztosság, ami hiányzott Ronból, az megvan Cormacben, szóval emiatt az, hogy kialakuljon kettejük közt valami, az nálam simán benne van a pakliban, az meg más kérdés, hogy mindez örökre szól-e. És hogy nagyon tetszett ennek ellenére a történetem? Hát köszönööööm. :)

Taranis: Köszönöm neked is a véleményt. ^^ Már amikor eldöntöttem, hogy a Cormac-Hermione párost és a Post Roxfort csapatot választom, tudtam, hogy arra akarom felépíteni az egész sztorit, hogy valamiért Hermionénak szüksége van a másik segítségére. És hát Hermione miben is lehetne olyan megszállott, hogy arra vetemedjen, hogy Cormactől kérjen segítséget, hát naná, hogy a manójogok! Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet ez a megoldás. Ami Cormacet illeti, megkönnyebbülés volt olvasni, hogy nem sikeredett OOC-re a karaktere, igyekeztem e tekintetben rowlinghű maradni. Az, hogy még kedvelhető is lett valamelyest, külön öröm. :) A romantika hiánya… ez meg azt hiszem, az én ízlésem miatt van. Konkrétan a csókjelenetet is utólag írtam bele a sztoriba, a leadás előtt nem sokkal. Mondjuk, örülök, hogy megtettem, anélkül téll furcsa lenne az egész… De legközelebb, ha romantikus történet írásába kezdek, azért igyekszem még egy kicsi romantikát belecsempészni a dologba. :) Azért köszönöm, hogy ennek ellenére ennyire tetszett a történet. :)

Remie: Először is köszönöm, hogy írtál. :) Ami a cukormázat (de jó szó!) illeti, ahogy Taranisnak is írtam, erre a romantikus történeteknél igyekszem majd figyelni, és előhozni a romantikus lelkületű énemet. :) Örülök, hogy érezted az Odú-hangulatot, és hogy a karaktereket is rowlinghűnek találtad, jól esett olvasni. A Ron-Luna páros pedig… Ront mindenképp össze akartam hozni valakivel, ha már Hermione kiesett, és mivel Ron a könyvekben a kedvenc szereplőm (ehhez képest itt egy mondatot se kapott, de segáz), igyekeztem valaki szimpatikussal összeboronálni. A hatos könyvben meg úgyis megmozgatta a fantáziámat, hogy Ron mekkora Luna-fan lett, szóval gondoltam, miért is ne? Persze, megértem, ha valakinek ez meredek párosítás volt. :D A rowlingi stíluson megint csak pirulni tudok, meg ismételni azt, amit Lan_Rainnek írtam, de mivel a köszönöm szót úgyis folyton ismétlem, ezt már inkább nem írom le újra. De azt igen, hogy köszönöm a kedves szavakat!

lexfelon: Az örök mantrám: köszönöm! xD Csak olvastam, olvastam a kritikádat, mindjárt lesz valami negatívum, mindjárt, és nem! :) Annak különösen örültem, hogy nem találtad túl száraznak a történetet, én a leadáskor kissé félve pörgettem végig, mit írtam, hogy jesszum, a harmadik oldalig párbeszéd sincs, és utána is a Cormac-Hermione vacsoráig alig, hát ki olvassa ezt végig?! De akkor örülök, hogy nem találtad unalmasnak a sok leírást. Az „alakítanit” akkor javítom, köszönöm, hogy szóltál. Meg úgy összességében is köszönöm ezt a csodaszép kritikát, meg a holtversenyes kedvenc-titulust.

Nikki Blue: Hatodszorra se tudok mást mondani: köszönöm. :) És ó, rajongót szereztem a párosnak, hűha! Amúgy jó, hogy mondod, én is rá akartam keresni magyarul létezik-e ilyen fic, mert a verseny előtt direkt nem néztem meg, nehogy befolyásoljon, de most már szabad. ^^ Örülök, hogy Cormacet is megszeretted, az igazat megvallva én is, pedig eddig a filmek meg a könyvek alapján is elég semleges volt nekem (bár jókat lehetett rajta nevetni, az igaz). És köszönöm neked is még egyszer, hogy írtál.

Üdv,
finnigan ^^