kRémes 2020.02.10 14:47:13

Olyan családból származom, ahol az "édesanya"az apát és a gyereküket is állandóan verbálisan bántalmazta.Mindketten értéktelennek,az élethez gyengének érezték magukat. A gyerek tízen-nyolcévesen akart öngyilkos lenni ,az apa fogta vissza. A gyerek elmenekült otthonról. Az édesapa mg lett fenyegetve,hogy
mindenképpen tönkreteszi őt az anya.Otthon maradt és pár év múlva öngyilkos lett.Ha nincs mellettem a párom, mentem volna
utána, mert tudtam, hogyan jutott odáig.
Nő vagyok, tudom, hogy a legtöbb házasság tönkremenetelében nagyon sokszor a nők a hibásak.
1. az apa agyondolgozza magát, hogy mindenük meglegyen. Az anya elégedetlenkedik, mert nem járnak el szórakozni.
2.az apa igyekszik összeegyeztetni a munkaidejét a családéval,akkor gyenge, mert nem keres annyit, mint a szomszéd.

kRémes 2020.02.10 17:20:18

@kemény keleti kommentelő: Nem ezt írtam, hanem azt, hogy panasz-kodnak. Így se jó, úgy se jó. Azokról megvan a véleményem, akik
folytatják a "régi legényéletüket". Azoknál a feleség valószínűleg hallgat.Azt látom, hogy a nők nem vállalják fel a normál családon belüli szerepüket;szeretni, meghallgatni és ezzel már segíteni feldolgozni a napi stresszt. Ami még nagyon fontos,a házasságkötés előtt már kb. tudhatjuk, mit várhatunk a párunktól.
Akkor kell dönteni, hogy érdemes-e összeházasodni.
Az én esetemben édesapám már eleve hátrányos helyzetből érkezett a házasságba. Tetszett neki a "kardos" menyecske.Azt nem vette számításba, amit a gyerekeim már igen, ahogyan a párunk másokkal viselkedik, az sok mindent megmutat a jelleméből.

kRémes 2019.09.06 18:12:50

A házunk mellett játszótér volt.A játszótér és a ház között egy forgalmas út volt. Anyósom, aki imádta a négy éves unokáját, játszott vele. Egy rendkívül fegyelmezett kisgyerekről van szó.Egy alkalommal úgy értem a házunk kapujához, hogy a csemeténk észrevett.Rohant hozzám . KB.30méterről van szó.Óriási szerencsénkre nem ütötte el semmi. Anyósom majdnem infarktust kapott.Végig a gyermekkel volt, vigyázott rá. Senki nem akadályozhatta volna meg, hogy a csemete látásomra átrohanjon az úttesten. Óriási szerencsénk volt. Ha baleset történt volna, senki nem lett volna felelős. Ugyanakkor az anyósom mindig is magát hibáztatta volna. Hiába imádom/tam/ a gyermekemet, tudtam volna, hogy "sajnos" senkit nem lehetett hibáztatni.A gyermeket semmiképpen nem lehetett volna megmenteni. Ma is tudatában vagyok, hogy óriási szerencsénk volt.Senki nem hibázott.