Adatok
Szambadi
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Soha ennyi kézen tesztautó még nem ment át nálunk. Pedig az elvakultak szemében csak egy francia hulladék. Na ők azok, akik sosem tudják meg, miért a Citroën DS3 az idei év meglepetése. Vélemények az azonos című írásunkról...
Egy darab Horch-kulcstartó keresi a gazdáját. Igényes, varrott bőr, nehéz, krómozott karika, súly a bőr végén, kiválóan passzol, mondjuk egy fekete 853-as modell kulcsához. A kérdés: Mi volt az a világújdonság, amit a Horch vezetett be, és autóinkat ma már el sem…..
Szambadi
2009.12.12 15:39:46
Az ápolónő a kórházak fehér ruhás dominája. Ahol megjelenik, csattan az ostor, megfagy a levegő, és a betegek azt is kétségesnek érzik, hogy valaha kisüthet még a nap.
Meggyőződése, hogy a páciensek direkt az ő bosszantására lesznek rosszul, ezáltal újabb…..
Szeretem Kertész életigenlő depresszióját. Nem mondom, hogy olyan akarok lenni mint Ő, én olyan akarok lenni mint Én, de pontosan ez a lényeg. Kertész pontosan olyan mint önmaga, megengedheti magának hogy önmaga lehessen, felépítette saját magát, a sorsából, igen sorsából, nem…..
Szambadi
2009.11.09 00:41:22
Sajnálom és megértem azokat, akiknek sikerült túlélniük a táborok borzalmait, és a Holokauszt ettől kezdve további életük alapélményévé vált.
Kevésbé értem meg, inkább csodálom azokat, akik szintén megjárták a lágerek poklát, ám visszatértüket követően képesek voltak túltenni magukat minden átélt szörnyűségen, képesek voltak visszailleszkedni, és kiegyensúlyozott életet élni azoknak az országoknak a társadalmában, ahonnan korábban elhurcolták őket.
Lelki nyugalom, derű, megbocsátó-, testi-lelki regenerálódó képesség bizonyára egyaránt szükséges lehetett hozzá. Nem vagyok biztos, hogy az ő helyükben én képes lettem volna rá.
Azt lehetne hinni, hogy Kertész Imre talán az első csoportba sorolható. Feltehetőleg a blog írója is így vélekedhet, amikor úgy fogalmaz, hogy: „Kertész szinte mindig a Holokausztról beszél, ugyanis vele a Holokauszt történt meg, és nem más. Ha egy nagy utazás lenne az alapélménye, ha az történt volna meg vele, úgy ahogy a Holokauszt megtörtént, akkor arról beszélne, de vele a Holokauszt történt meg, és utána szinte semmi.”
Ugyanakkor maga Kertész Imre, zavarbeejtő módon, többször is kijelentette, hogy a Sorstalanságot NEM a Holokausztról, hanem az 56-ot követő kommunista diktatúráról, nevezetesen a Kádár rendszerről írta. Ezt talán a legsarkosabban a Rádai Eszter által készített interjúban fogalmazta meg Kertész Imre:
„A Sorstalanság … valószínűleg nem azért nem jelenhetett meg, mert témája a Holocaust. Ez a regény ugyanis nem azonos a témájával, a Sorstalanságot én a Kádár-rendszerről írtam, és aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli.”
„- Ez az 56 után szerzett élmény magának akkor fontosabb, aktuálisabb és fájdalmasabb volt, mint a lágerélmény?
- Igen. Igen. Mert ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam, és persze, mindenki észrevette, hogy a nyelvemen rajta van a kor bélyege.”
A teljes Kertész-interjú „A SORSTALANSÁGOT A KÁDÁR- RENDSZERRŐL ÍRTAM” címmel, az ÉS XLVII. évfolyam, 22. számában jelent meg, és az alábbi linken olvasható:
www.es.hu/index.php?view=doc;4622
Ami pedig a Balkánt illeti, az Metternich szerint Schwechatnál kezdődik. A svájciak szerint pedig már a svájci-osztrák határon.
Kevésbé értem meg, inkább csodálom azokat, akik szintén megjárták a lágerek poklát, ám visszatértüket követően képesek voltak túltenni magukat minden átélt szörnyűségen, képesek voltak visszailleszkedni, és kiegyensúlyozott életet élni azoknak az országoknak a társadalmában, ahonnan korábban elhurcolták őket.
Lelki nyugalom, derű, megbocsátó-, testi-lelki regenerálódó képesség bizonyára egyaránt szükséges lehetett hozzá. Nem vagyok biztos, hogy az ő helyükben én képes lettem volna rá.
Azt lehetne hinni, hogy Kertész Imre talán az első csoportba sorolható. Feltehetőleg a blog írója is így vélekedhet, amikor úgy fogalmaz, hogy: „Kertész szinte mindig a Holokausztról beszél, ugyanis vele a Holokauszt történt meg, és nem más. Ha egy nagy utazás lenne az alapélménye, ha az történt volna meg vele, úgy ahogy a Holokauszt megtörtént, akkor arról beszélne, de vele a Holokauszt történt meg, és utána szinte semmi.”
Ugyanakkor maga Kertész Imre, zavarbeejtő módon, többször is kijelentette, hogy a Sorstalanságot NEM a Holokausztról, hanem az 56-ot követő kommunista diktatúráról, nevezetesen a Kádár rendszerről írta. Ezt talán a legsarkosabban a Rádai Eszter által készített interjúban fogalmazta meg Kertész Imre:
„A Sorstalanság … valószínűleg nem azért nem jelenhetett meg, mert témája a Holocaust. Ez a regény ugyanis nem azonos a témájával, a Sorstalanságot én a Kádár-rendszerről írtam, és aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli.”
„- Ez az 56 után szerzett élmény magának akkor fontosabb, aktuálisabb és fájdalmasabb volt, mint a lágerélmény?
- Igen. Igen. Mert ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam, és persze, mindenki észrevette, hogy a nyelvemen rajta van a kor bélyege.”
A teljes Kertész-interjú „A SORSTALANSÁGOT A KÁDÁR- RENDSZERRŐL ÍRTAM” címmel, az ÉS XLVII. évfolyam, 22. számában jelent meg, és az alábbi linken olvasható:
www.es.hu/index.php?view=doc;4622
Ami pedig a Balkánt illeti, az Metternich szerint Schwechatnál kezdődik. A svájciak szerint pedig már a svájci-osztrák határon.
Kevés név bukkan fel gyakrabban a Földet keresztül-kasul behálózó konteókban, mint mai hősünké. Aki olvasta blogunk eddig megjelent posztjait, emlékezhet arra, hogy Tesla neve felmerült a port chicagói események kapcsán, a Philadelphia-kísérletben, a HAARP-os írásunkban, de még…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
talán el kellene dönteni, hogy most akkor a RETRÓT, - hogy a szerzőt idézzem - "szájba kell-e verni" mint a múltbarévedés beteges megnyilvánulását, vagy pedig sírni kell a szépségétől, mint itt olvasható.
totalcar.hu/magazin/hirek/2011/05/21/sirnivaloan_szep_retro_bmw/
A kettő együtt valahogy üti egymást, el kéne dönteni, hogy melyiket csináljuk, vagy-vagy.