mÁgnes@ 2009.11.11 14:40:21

Nálam 3 másodpercenként "töltés" felirat mellett leáll, majd percek múlva, újabb 3 másodpercet láthatok, és így tovább...

Az összes videónál ugyanez a helyzet. (tűzrókával és operával is próbáltam, de tök ugyanaz az eredmény) Mi lehet az oka?

mÁgnes@ 2009.10.31 19:37:05

@hererál:

1.Nem bukdácsolta végig az általánost.
2.Nem osztottam az észt, csak megírtam a történetet.
3. Prejudikálsz, mikor ezt írod "egyébként teljes joggal nem rakták be a kisegítő csoportba – igenis vannak olyan közösségek, amik képtelenek vagy nem hajlandóak új tagokat befogadni; miért volt a felháborodás afelett, hogy a gyerek nem jutott be egy közösségbe, ahonnan úgyis kiutálták volna?", és a felháborodás annak szólt, hogy nem állt velem szóba a tanerő.
4."S hogyan viselkedett már az óvodától kezdve? Mint egy dilinyós! Minden tanerő egybehangzóan állította ezt, és az eredmények is ezt mutatták!" Te csak minden második mondatot olvastad, vagy minden másodikat értelmezted...
5. Nem állítottam, hogy semmi probléma nem volt a gyerekkel, a pedagógusok közreműködéséről szólt a poszt.

Végül, örülök, hogy reakciót váltottam ki a történettel.
üdv,Á

mÁgnes@ 2009.10.31 18:55:52

Sziasztok, én írtam a posztot.
Sajnálom, ha félreérthetően fogalmaztam, ugyanis nem vagyok pedagógus, a felmenőim azok.

De, ami fontosabb. Többen kritikával illettetek, hogy össze-vissza hurcoltuk Tamást, ahelyett, hogy hagytuk volna. Így utólag már én is okosabban cselekednék - gondolom.

Nem feltétlenül a mi agymenésünk volt, hogy a posztban részletezett helyekre hordtuk, mert a drámaterápián kívül, mindenhová küldtek bennünket, mi pedig szolgai módon végrehajtottuk. A pszichopedagógus, nagycsoportos ovis korától kezdve, hatodik évfolyamos koráig foglalkozott vele. Tamás szeretett hozzá járni, mert csoportos "játszóház" szerű, de azért fejlesztő foglalkozások voltak.

Többen kérdezték, hát megírom, egész családban élünk (papa, mama, gyerekek), és van Tamásnak testvére is, ha de mindenre kitérő írást küldök, még ennél is hosszabb lett volna a poszt.

A posztban arra szerettem volna rávilágítani (egyebek mellett), annak ellenére, hogy egy kissé talán túlzó módon is közreműködő szülői hátérrel is hajlamos volt a pedagógus kizárólag a szülőkben keresni, látni a problémát. Mint írtam volt pozitív élményünk is, úgyhogy nem általánosítok.

Nem gondolom, hogy tökéletes szülők lennénk, biztos számos hibát elkövettünk a gyerekek nevelése közben, de szerető háteret nyújtunk számukra (azt ezt megkérdőjelezőknek nem is tudok mit válaszolni...) és igyekszünk jó embert "faragni" mindkettőjükből.