Della Mancsa 2010.02.15 19:57:07

@BlackVoid: Most komolyan, mi a csodát mutassak meg azon, hogy ha alacsonyabb az ország GDP-je, akkor a jelenleg regnáló gazdasági elv alapján kisebb az országunk gazdasági ereje, ha pedig az egy főre eső GDP alacsonyabb, akkor (ugyanolyan GINI koefficiens mellett) rosszabbul él az átlagos magyar, mint az átlagos norvég?

Nem értem, mit kell ezen megmutatni.

Ha sokkal kevesebb pénzt keresel, mint a szomszédod, akkor szegényebb vagy, azaz kevesebb dolgot tudsz venni, mint ő. Ha a fizetésetek növekedési üteme is olyan, hogy ő nagyobb arányban gazdagszik, mint te (nagyobb a gazdasági növekedése), akkor a különbség nőni fog köztetek. Ha eközben az árak felfelé mennek, akkor ő valószínűleg többet, te pedig egészen biztosan kevesebbet fogsz fogyasztani.

Mit kell megmutatni ezen? Mert azt értem, hogy nagybetűvel írsz (nem muszáj, ha kicsivel írsz, akkor is elolvasom), de mi a konkrét kérdés? Az a kérdés, hogy egészen biztosan rosszabb-e a jelenlegi világrendben annak az országnak, amelyiknek alacsonyabb a GDP-je és kisebb a növekedési üteme? Anyagi értelemben igen.

A végkifejlet felé haladva nyilván tök mindegy, mennyi a GDP. Senkit sem fog érdekelni, ahogy a pénz sem. De ezt írtam is: ennek az egésznek a jelenlegi rendszerben van értelme. Ha ez átalakul, akkor majd nem lesz.

Jelenleg azonban az átlagos német többet tud vásárolni, mint az átlagos magyar, a különbség pedig nem csökken.

Della Mancsa 2010.02.15 20:12:17

@BlackVoid: "allitolag mi raszoroluk vagyunk, tobb kell mint amit termelunk. MUTASD MEG"

---------------------

OK, röviden.

Államadósságunk a GDP 80%-a. Az államháztartás hiánya 5-10% között szokott volt lenni az utóbbi nagyon sok évben, GYF alatt volt 10% is, most próbáljuk lenyomni 3%-ra. Az adott éves hiányt. Az, hogy van az államháztartásnak hiánya, azt jelenti, hogy az állam többet költ, mint amennyit beszed. (Nem elég az adó meg a hitel, további lukakat kell tömködni [kamatokkal]).

A külső államadósságnak nagyjából a fele (kevesebb miint 50%-a) az állami eredetű. A többi céges és lakossági. Miközben a lakosságnak volt 5-7% megtakarítása korábban, de most már nincs neki: azaz fogy az eddig megtakarított pénze, majd hiteleket vesz fel (autóra, lakásra, utazásra, fogyasztásra, bármire).

Ez mind-mind annak a jele, hogy MINT ORSZÁG túlköltekezünk. Jóska Pista nem feltétlenül, de a magyar állam, a magyar cégek összessége és a magyar lakosság igen.

Melyik része igényel további kifejtést?

Della Mancsa 2010.02.15 20:20:10

@Della Mancsa: Hogy ne csak én mondjam:

"A háztartások fogyasztási kiadása mindegyik negyedévben jelentősen meghaladta a termelést, az átlagos ütemkülönbözet közel 5%-pont volt, a bruttó állóeszköz-felhalmozás a termeléssel azonos ütemben nőtt. Az export és import közötti ütemkülönbség –3%-pontot ért el. A keresetek dinamikája 2003-ban már nem tért el lényegesen a termelékenységtől, a 2004. január-februári nettó keresetek 7,3%-kal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál, ez nagyjából a nominális GDP növekedési ütemével azonos. Vagyis a fogyasztási dinamika magyarázata jórészt a nagymértékű hitelfelvételben rejlik."

"A háztartási megtakarítások rátája kiugróan alacsony volt. Az alacsony megtakarítási ráta annak következtében jött létre, hogy a háztartások változatlan (reálértékben 8%-kal) növekvő követelésállománya (bruttó megtakarítása) egyre gyorsabb reális tartozásállománnyal (hitelfelvétellel) párosult. Ez azt jelenti, hogy a háztartások megtakarítása mind kevésbé képes a vállalkozások hitel- és tőkekeresletét kielégíteni, az államadósságot finanszírozni, így az ország külföldi eladósodása gyors mértékben bővül. Mivel ugyanekkor a költségvetés is kiugróan magas hiányt mutatott, és a jegybanki alapkamat is magas volt, így a magyar államadósságot finanszírozó külföldi kötvénytulajdonosok közvetve igen sokat kerestek a háztartások hitelkeresletének gyors növekedésén."

"A háztartások hitelfelvétele minden józan mértéket meghaladó ütemben nőtt, nemcsak a (kedvezményes) lakáshitelek, de a többi (főleg fogyasztási) hitelek is. A háztartások meglóduló fogyasztási kedvét több tényező is magyarázhatja, mindenekelőtt az, hogy közel húsz évi (visszaesésekkel sűrűn tarkított) szerény átlagos jövedelembővülés után az elmúlt 4-5 évben a háztartások a jövedelmek egyre gyorsuló bővülését tapasztalták, miközben a hitelfelvételi lehetőségek is kitárultak, és a támogatott lakáskamatok is tovább ösztönözték az eddig visszafojtott kereslet kielégítését."

Ha rákeresel ezekre a szövegekre, kapsz egy dokumentumot (word), tele ábrákkal.

www.google.hu/url?sa=t&source=web&ct=res&cd=19&ved=0CBkQFjAIOAo&url=http%3A%2F%2Fwww.bankszovetseg.hu%2Feloadassorozat%2Feloadas040518%2Fmagygazd-bankr2004.doc&rct=j&q=magyar+gdp++t%C3%BAlfogyaszt%C3%A1s&ei=YZ15S6TeO6WInQPGkIC8CQ&usg=AFQjCNHyhY0W54l3ZsWFajhJtixue_W24A

Tök egyértelmű, és a helyzet azóta romlott. (2004-es anyag asszem). A _jelenlegi_ világgazdasági paradigmában ezek az értékelési szempontok vannak. Tök mindegy, hogy tetszenek-e nekünk.

Della Mancsa 2010.02.15 18:46:07

@exatly: A feketemunkában nincs hasonlóság az arányok között. Jellemzően: minél szegényebb egy ország, annál nagyobb a 'feketemunka' aránya. Azaz: miért adna számlát egymásnak két bangladesi, amikor az egyik vesz a másiktól egy tál rizst?

Így még az a rizs sincs elszámolva, ami tényleg gazdát cserélt.

Másrészt viszont az USA kumulált GDP-jében benne van a teljes államadósság is, ami bizony nem kevés. Ócska ez a mutató, na. Nincs rajta mit védeni. Viszont: ezzel számol a világ. Ez a helyzet.

Della Mancsa 2010.02.15 20:04:27

@exatly: Bocs, de ebből egy mukkot sem értettem, komolyan. A poszt a GDP számítási módjáról, és annak torzításairól szól.

Azt akarod mondani, hogy ARÁNYAIBAN ugyanannyit tesz ki az, hogy a svéd feleség ingyen főz otthon, mint az, hogy a nigériai csávók 90%-a életében nem látott és nem is adott még számlát semmiről? Mert ezt erősen kétlem.

De igazából mindegy is, mert maga a poszt:

1) elméleti jellegű (nem akartunk kiszámolni benne semmit)
2) javarészt egy egyetemi tankönyvből vett részlet (egyetértek vele persze, már azelőtt is hasonlóakat mondtam, hogy ez a tankönyv megjelent volna)

Vitád (ha van) a tankönyv szerzőivel és az általuk idézett forrásokkal van, nem velem. (Bár egyetértek velük, ez tény.) Én azonban sosem mértem, hogy melyik tényező mennyit tehet ki vajon, pláne nem számoltam vele soha. Lehet érezni, sejteni, hogy nem korrekt a számítás, azt meg tudni is lehet, hogy mely pontokon tuti, hogy nem az.

Hogy ebből mi következik, azon kívül, hogy a GDP nem egy szerencsés mérőszám, azt én magam sem tudom.