Adatok
Liquid_hun
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Olvasói levél ritkán fordul itt elő, kiváltották részben a kommentek. Ezt most mégis közlöm. Azért is, mert mikor legutóbb végigkattintgattam a wiwet, meglepődtem kissé. Azon, hány volt osztálytárs, ismerős, évfolyamtárs távozott külföldre. Sokan egyértelműen jelzik: nem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Első alkalommal a barátnőm haszmálta a "depressziós magyarok" kifejezést. Ezt London "fényesítése" közben ejtette el. Az első gondolatom az volt, hogy elfogult, mert odakint annyira jó volt. Elhiszem.
Három hete jöttünk haza - egy hét után - Törökországból. Nos, ennyire öntelt és önimádó népet még testközelből nem láttam. Ha megkérdezed, hogy szereti-e a hazáját - megtettem -, majdnem sértésnek veszi. Szereti-e? Imádja! Ezután feltett egy kérdést nekem: Ti magyarok miért vagytok olyan depressziósak? Hmmm.
Valóban azok lennénk? Ezt nevelték belénk? Ha egy gyereknek folyton azt mondod, hogy hülye, akkor az az is lesz.
Mi Magyarok gyakran sóvárgunk és - elnézést a kifejezésért - folyton valakinek a seggét nyaljuk. Ott ez a jó, ott meg az. Valóban jó?
Csak mert Törökországban - valóban gyönyörű és mindenkinek ajánlom, barátságos nép - konkrétan semmi olyan nincs amit Ők csináltak volna. Vannak hegyek - kapták. Van tenger - volt. Van Pamukkale, de ott még egy öltöző bódét sem voltak képesek építeni. Használják és büszkék magukra. Pedig a nők 40-50%-a még csadorban jár. A tengerbe is.
Egy ismerősöm valamely skandináv országban állt az úttest mellett és beszélgetett. Öt perc után kapott észbe, hogy beljebb áll egy picit az út szélétől. Na nem azért mert az autók 150-nel száguldottak el mellette, nem. Hanem mert mindenki azt hitte, hogy át akar kelni, és megállt.
Nos, én megértem Bálintot. Gyereket nevelni más - még nem tudom milyen.
De két lehetőségünk van: vagy lelépünk és -talán- beleolvadva más társadalmakba elfelejtjük, hogy Magyarok voltunk, s ha szóba jön országunk neve, hát elfordítjuk fejünket (jobb esetben).
Vagy maradunk és, igen, egyénenként hozzuk a változást. Mondjuk úgy, hogy megállunk, ha valaki áll a gyalogátkelőnél. Én elkezdtem. Ebben hiszek.
For a better Magyarland. We cannot make it from outside...