Adatok
vienn
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A tegnap, amikor kinyírtam ezt a blogot, rituálisan ugye, mert az szép, azt gondoltam, hogy hogy lehet az, hogy az élet ennyire aránytalan, és igazságtalan, hogy ééén vagyok a világ talpalatnyi sötét felén, és az emberiség többi része pedig a napos, és szerencsésebbik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Tegnap találtam rá a blogodra, együltö helyemben végig is olvastam. Ne hagyd abba, oké?
Ehhh... nyilván nem tudsz olyan élethelyzetet kezelni EGYEDÜL, amit többen EGYÜTT kellene kezelnetek. Elsösorban persze a nagyfiúk apjának kellene tudnia kezelnie veled együtt a gyerekek körüli dolgokat. Illene minden irányba azt képviselnie, hogy a két gyereketek ügyei rátok tartoznak és igyekeztek a lehetö legtöbb dologban megegyezésre jutni és együttmüködni, mindent megbeszélni.
Az apuka libácskajának pedig illene a gyerekek körüli dolgokat nem összekeverni a saját érzelmi zavaraival, féltékenységgel, kapcsolati pozícióbiztosítással és egyéb
marhaságokkal. (Remélem, tényleg agyba-föbe verted, ha másért nem, az álszent, alpári kommentért elölegbe megérdemelte, bruhahaha!)
De nem megyünk sokra, ha azzal foglalkozunk, ki mit miért nem csinál vagy nem képes csinálni.
Persze, hogy úgy lenne normális, ahogy te elképzeled: igen, a gyerekek számára minden pillanatban létezzen a másik szülö. De
mondom, ehhez megfelelö partnerek kellenek. A patchworközés nehéz, felnöttnek kell hozzá lenni. Ha nincsenek értö/érzö partnerek, akik a gyerekeket emberszámba veszik - akkor fújhatjuk. Az apás idökben jobb lekopni, nem hívni a gyerekeket, nem vinni sütit - elkerülendö a balhékat. És a gyerekekkel ezt
meg tudod beszélni: te elérhetö vagy a számukra bármikor, slussz.
Minél kevesebb a balhé, annál jobb. Ha valakivel nem lehet megbeszélni valamit, azzal nem lehet és kész. Ami nem megy, azt
nem kell eröltetni. Így könnyebb a gyerekeknek és mindenkinek. Szerintem (többgenerációs saját tapasztalat).
Na, itt egy adag nöi szolidaritás neked és a legjobbakat!