Regisztráció Blogot indítok
Adatok
ontheonehand

0 bejegyzést írt és 24 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
loptuk..
ontheonehand 2015.05.29 15:49:09
A kormány néhány héttel ezelőtt kezdte csupán valóban elhinni, hogy a jövő évi büdzsé tervezetében 500-600 milliárdos lyuk tátong, és hogy ebből baj lesz. Ekkorát nem lehet véletlenül tévedni. (Fotó: fidesz.hu) Sajtóértesülések alapján kijelenthetjük, hogy…..
Az infláció igazából olyan, mint egy fogyasztási adó, csak nehezebben vehető észre: az áremelkedés nem köthető egyetlen intézkedéshez sem és egyenletesen osztja el a terheket. (Fotó: Nagy Attila/origo) A Monetáris Tanács tegnapi kamatcsökkentési döntéséből úgy…..
ontheonehand 2012.09.26 12:10:31
Először is emlékezzünk egy perc néma csenddel az inflációs célkitűzés rendszerére, ami hosszas és súlyos betegség után tegnap a nem szakszerű ellátás következtében elhunyt. Élt 11 évet.

Én Madár Istvánnal értek egyet. Nem az infláció a cél, hanem a növekedés. A kormány - bocsánat a független külső tagok - inkább abban bíznak, hogy a kamatcsökkentést most úgy tehetik meg, hogy annak csak a hitelkeresletre és a növekedésre lesz pozitív hatása, az árfolyamra, sem az inflációra, sem pedig a hosszú kamatokra gyakorolt negatív hatások nélkül. Az infláció felpörgése nem igazán szokott jót tenni azon rétegeknek, akik fix fizetésből élnek.

Inkább a következő nem túl szofisztikált megközelítés állhat a dolog mögött: „Ha az szja csökkentés és a kisvállalati adókulcs-csökkentés nem segített a növekedésen és a hitelezésen, akkor biztos a kamatszinttel van baj, mert a kiszámíthatóság és a jogbiztonság miatt csak a labancok aggódnak, azok ugyanis az új kottában nem már pillérei a beruházási hajlandóságnak. Az infláció amúgy sem monetáris jelenség, nincsen köze sem kamathoz, sem árfolyamhoz, nem kell félnünk. Legyen hát alacsony a kamatszint, úgyis mindenhol szinte nulla, és majd akkor majd megérkezünk tündérországba!”

A monetáris politika hitelesség elvesztése azonban kockázatos, elég ha felidézzük a 2003-as sáveltolás esetét, ahol a centrum mintegy 2,2%-os elmozdítása, ami ráadásul nem korlátozta az akkori piaci árfolyamot egy összesen 600 bázispontos kamatemelésbe torkollott, sok száz milliárd forint többletköltséget okozva a nemzetgazdaságnak. De még ennél is nagyobb veszélyt jelenthet, ha a jegybanki unortodoxia nem áll meg a kamatcsökkentésnél, hanem a jövő évi elnökváltás után sor kerül egy jófajta jegybanki likviditásbővítő, ne adj isten államkötvény-vásárlási programra. Mert amit szabad az USA-mak, Angliának, az Eurozónának és Japánnak, azt nem szabad a feltörekvő országoknak, legalábbis a régi tankönyvek dél amerikai és bolgár fejezetei alapján.

Sajnos azonban a kockázatokkal nincs tisztában a kormányzat. Így kimondhatjuk: egy újabb nagyszabású makrogazdasági kísérletben vagyunk egerek. Kár hogy az eddigiek sem jöttek be.
Minél jobb a megítélése a kormány menedzsmentképességének, tőkepiaci elfogadottságának és geopolitikai súlyának, annál kedvezőbb tapasztalatokra számíthatunk az állami tulajdonszerzés után.  Hétvégi rovatunkban a hét általunk legérdekesebbnek, legtanulságosabbnak,…..
Minket meg sem kell vásárolni: a végén ugyanis fizetni sem kell, a pénz ígéretéért is mindenre hajlandóak vagyunk. A kínai pénz reményében például még tibetieket is vegzáltunk, hoppon maradtunk. (Fotó: MTI) Az elmúlt egy évtized legsúlyosabb külpolitikai fiaskóját…..
A dolgozni szándékozók aránya a fiatalok, a kismamák, a 45-55 közötti férfiak és a 60 év felettiek körében jelentősen elmarad az európai átlagtól. Az igazi baj mégsem ez: nincs nekik munka. (Fotó: MTI) Barack Obama kapcsán mondták, de Orbán Viktorra is igaz: a jó…..
ontheonehand 2012.08.30 09:50:56
A foglalkoztatáshoz tőke kell. De a termelési függvényekben szereplő K rosszabb esetben a feledés homályába vész, vagy a döntéshozók fejében legfeljebb egyszerű elméleti fogalom. Pedig ha nincs tőke, akkor nincs gép, a nincsgép mellé pedig nincsen értelme melóst állítani. Lehet hogy a borzasztó hazai oktatási rendszer teszi, de úgy tűnik, itthon sem a közgazdászok, sem a magukat közgazdásznak nevezők sem pedig a politikusok nem tudják ezt az alapvető dolgot.

Ez az egész régió pedig tőkeszegény. A hazai tőkeállomány jelentős része megsemmisült a rendszerváltáskor, hiszen azelőtt az ország akkori lángszavú vezetői 40 évig életképtelen beruházásokba allokálták a nemzeti megtakarításokat (előtte pedig a világháború darálta le a tőkejavakat). Példának elég a vas és acél országa leszünk jelszó, amikor Magyarországnak semmiféle adottsága nem volt egy prosperáló fémfeldogozáshoz: sem vasérc, sem olcsó szén, sem olcsó energia.

Jelentős részben a rendszerváltás során megsemmisült tőkeállomány magyarázza azt, hogy a 90-es években a régió minden országában drámaian visszaesett a foglalkoztatottság, amit itthon az átmenetinek szánt szociális eszközök tartóssá válása is konzervált. Hogy lehet ezen segíteni?
A kormány által bevezetett munkaerő-kínálatot ösztöntő lépések önmagukban nem elegendőek, hiszen a nincsgép mellé pedig nincsen értelme melóst állítani.

Tehát tőke kell. A tőke azonban nem fán terem, hanem valakinek meg kell hozzá takarítania. Két út van:

1. A kínai modell: ahol a GDP 33%-a háztartási fogyasztás, a bruttó megtakarítási ráta pedig az égben van, így bőven jut pénz a GDP 50%-át elérő beruházásokra, sőt még tőkeexportra is. Csak ehhez a hazai gazdaságban nagyjából meg kellene felezni a fogyasztást, ami azt az 1970-es év szintjére csökkentené. Akkor fel tudna épülni egy megfelelő nagyságú tőkeállomány, persze csak mintegy 20 év alatt és feltételezve hogy a nemzeti megtakarításokat az ország lángszavú vezetői, vagy ha engedik akkor a magánszektor azt megfelelő módon fekteti be. Az előbbire azért nem vennék mérget a hazai politikai elit eddigi tevékenysége alapján. De ez az út politikailag aligha eladható.

2. Az amit a többi régiós ország csinál: a külföldi tőke becsalogatása. De a külföldi tőkét elég nehéz úgy becsalogatni, hogy nincsen jogbiztonság, évente ötször kell átírni a stratégiai terveket az adószabályok folyamatos változása miatt, miközben az állam sportot űz az Uniós szabályok és a nemzetközi szerződések és befektetés-védelmi egyezmények felrúgásából, apálya pedig a haveroknak lejt. Az, amit Varró László írt az energiaszektorbeli beruházásokról, az egész magyar gazdaságra igaz: a régióban aktív multik a hazai beruházásokat húzzák le először a tervekből. ezt tükrözi az, hogy az egész régióban itthon a legalacsonyabb a beruházási ráta (16% vs 21%-os régiós átlag).

És ez sem a nyugdíjasoknak, sem pedig az aktívaknak nem jó.
A központilag kierőszakolt összefogás éppen két különlegességünket, a joguralom évszázados hagyományát és a szabadságvágyat darálta és darálja le, egyre mélyebbre rántva minket a kelet-európaiság bugyraiba. Egyre nehezebb elviselni, ahogy Orbán Viktor belelovallja magát…..
A hatósági árak által szabályozott kommunista tervgazdaság bukása után több mint húsz évvel akadnak felelős beosztásban lévő emberek, akik még mindig nem ismerik (vagy már elfelejtették) az ilyen típusú szabályozások milliónyi problémáját. (Fotó: MTI) Kevés ügy…..
Az IMF-hitelre nem azért van szüksége Orbánnak, mert az olcsóbb finanszírozást tesz lehetővé, hanem azért, mert tényleg baj van és az IMF nélkül esély sincs kihúzni a jövő évet. (Fotó: MTI) Orbán Viktor szerint a magyar közvélemény félreérti, hogy miért is van…..
ontheonehand 2012.07.17 11:25:01
A kormánynak május végén mintegy 3000 milliárd forint likvid eszköze volt. Ez a pénz akkor is elég lenne az év végéig, ha teljesen leállna a forint állampapír-piac is, ami egyelőre teljesen jól működik, sőt. Az ÁKK nettó forint állampapír-kibocsátása elérte a 800 milliárd forintot, az éven túli instrumentumoké pedig az 500 milliárd forintot. Azaz a kormány jelenleg nemcsak a lejáró forintadósságot és a hiányt, hanem a lejáró devizaadósság mintegy felét is meg tudja finanszírozni az állampapír-piacról. Azaz jelentős sokk nélkül a költségvetési tartalékok elegendőek lehetnek akár a választások végéig is, úgy hogy a kormány nem bocsát ki devizakötvényt. Sokk esetén persze ismét ott van az IMF.

Egy gond van ezzel, hogy borzasztó drága. A forint állampapírokat eddig 8% Körül adta el a kormány, míg az IMF pénzt 4% alatt lehetne lehívni. Tehát minden 100 milliárdnyi olyan forint állampapír, amit IMF lehívás helyett bocsát ki a kormány, 4 milliárd forinttal rontja a 2014. évi kamategyenleget. A választásokig még 11 milliárd eurónyi – mintegy 3000 milliárdnyi – devizaadósság jár le, csak ezen elszállhat 120 milliárd forintnyi többletkamat, azaz az IMF megkötésével ennyit költhet el ésszerűbb, mondjuk 2014-ben szavazatokat szerző célokra a kormány. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a nem devizaadósság megújítását célzó, hanem a deficitet vagy a lejáró adósságot finanszírozó forintkötvények kamata is csökkenhetne 6%-ra az eddigi 8%-ról, hiszen csak az, hogy a tárgyalások elindultak, elegendő volt arra, hogy 8-8,5%-ról 7,3%-ra essenek a hosszú hozamok.
A Fidesz mára ugyanúgy nem rendelkezik semmiféle önkritikával és közben ugyanúgy lesajnálja és kioktatja ellenfeleit, mint ahogy az MSZP, az SZDSZ vagy maga Gyurcsány Ferenc tette. (Fotó: Index) A minap a magyar Országgyülés elnöke, Kövér László adott egy interjút, melyben a…..
A német vezetés számára a válság valójában egyben lehetőség is, hogy elválasszák az ocsút a búzától. Magyarország vajon melyik? A visegrádi országokat nem biztos, hogy egyformán kezelik majd. (Fotó: AFP/Getty) Tegnap Angela Merkel nagyon fontos interjút adott,…..
A kormányfő úgy érzi, Magyarország immár nyíltan felvállalhatja az EU-IMF megállapodás megkérdőjeleződését. Az álláspontokat tudatosan távolítja: vagy ászai vannak, vagy blöfföl. (Fotó: Burger Barna) Rég nem látott dolog történt tegnap: Matolcsy Györgyöt újra…..
ontheonehand 2012.04.19 09:01:23
Csak pár kiegészítés: a magyar államadósság átlagos kamatszintje 5,5% körül van. Ezt cserélgetjük le most lelkesen 8,5-9%-ra. Ne legyenek illúzióink, ha sikerülne is a piacról finanszírozást találni, az a mostani megítélésünk mellett devizában sem lenne ennél olcsóbb. Amennyiben tehát fennmaradnak a mostani feláraink, akkor az adósság átárazódása után 75%-os GDP arányos államadóssággal számolva a mostani a GDP 4,2-4,4%-ra rugó kamategyenleg a GDP 6,5-6,8%-ig emelkedne.

Mivel az adósság átlagos futamideje elég rövid, és elsőként a legalacsonyabb kamatú adósságelemek járnak le - az IMf EU hitel - ezért az átárazódás mintegy 80%-a beesik 4-5 év alatt, ami miatt a mostani kamatszint fennmaradása esetén a GDP arányos kamategyenleg évi 0,4 százalékponttal romlik. Azaz jelenlegi forintban az első évben 120 milliárd forinttal, a másodikban 240-el, a harmadikban 360 milliárd forinttal várható rosszabb kamategyenleg, mintha meglenne a deal (az IMF-et kb 4%-on kapnának, és olcsóbb lenne a többi is, akkor talán maradhatna a mostani átlagos kamatszint). Tehát minden évben újabb 120 milliárd forinttal kellene addicionálisan kiigazítani a költségvetést.

Mi lenne az optimális stratégia?
1. Egy jó kis strukturális kiadáscsökkentésen alapuló Konvergencia-program,
2. egy piacbarát kormány-átalakítás,
3. IMF-EU megállapodás.

Ehhez képest milyen hírek szivárognak:
1. tranzakciós adón alapuló kiigazítás, tehát újabb nem szokásos, bevételoldali, feketegazdaságbarát csomag
2. valami kormányátalakítás, de az eddigi hírekből semmi piacbarát nem látszik
3. a jegybanktörvény tervezet nehezen nevezhető mérföldes lépésnek a megállapodás irányába
ontheonehand 2012.04.20 14:00:31
Kedves Lánczi Tamás!

1. Magyarországot valóban nem üldözi az IMF azért, hogy hitelt adhasson. Nekünk van rá égető szükségünk. Két okból: egyrészt azért, amit fenn leírtam, a 8,5-9%-os, túl magas piaci kamatszint miatt, ami az adósság kamatterheinek jelentős emelkedését eredményezi pár éves távon.

De ennél sokkal akutabb problémát jelent, hogy jelenleg csak a forintpiacon tud kötvényt kibocsátani a kormány, miközben jelentős összegű – 4,8 milliárd eurónyi devizaadósságunk jár le 2012-ben és hozzávetőlegesen ugyanennyi 2013-ban. Ezt pedig – szemben a 2011. évvel - nagyon nagy valószínűséggel nem tudja a piacról megújítani a magyar állam. A forintpiacnak ez az összeg túl nagy, a devizapiac pedig a rendkívül kedvezőtlen külső környezet és a hazai gazdaságpolitikai hitelesség megrendülése (bóvli kategória) miatt zárva van előttünk, szemben a tavalyi évvel. 2011-ben volt egy jó külső környezet és egy ortodox, kiadáscsökkentésen alapuló, a strukturális kihívásokra választ adó Széll Kálmán tervünk. 2012-re egy erősödő európai adósságválság és a végtörlesztés jutott, valamint a jegybanktörvény és tranzakciós adóval kapcsolatos pletykák. Amíg tavaly a kormány meggyőzte a befektetőket arról, hogy olyan gazdaságpolitikát folytat, ami alapján vissza tudja majd fizetni az adósságot, addig mára ez a hit erősen megingott.

2. A probléma pont abból fakad, hogy miközben a megállapodásra égetően szükség van, és minden egyes hónap havi 10 milliárd forinttal rontja az előttünk álló évek kamatkiadásait, a magas felárakon keresztül pedig fékezi a gazdaságot a kívülálló részére úgy tűnik, a kormány nem hajlandó engedni lényegében szimbolikus kérdésekben. Én nem tudom, hogy mik lennének a feltételei a hitelnek, legfeljebb sejtéseim vannak. De a következőek nehezen vitathatóak:
a. az NGM 2011. november 17-én közzétette, hogy tárgyalásokat kezdene az EU@IMF párossal.
b. Magyarország az EU tagja. Ebből kifolyólag a jelenlegi eljárási rend szerint csak az EU bevonásával részesülhet úgynevezett IMF balance of payment segítségben. Ezért először az EU-val kell megegyeznünk.
c. Az EU 2011. november végén (talán 22-én) közölte, hogy milyen feltételekkel kezdődhetnek meg a tárgyalások. Ezen feltételek a következők voltak: a jegybanktörvény elfogadásának és a stabilitási törvény elfogadásának elhalasztása addig, amíg be nem bizonyosodik az, hogy ezen törvények nem ütköznek az Uniós jogba. A halasztásra nem került sor, a magyar fél annak ellenére elfogadta azon törvényeket, hogy az ütközés elég egyértelmű volt.
d. A lista ennek megfelelően a vitatott pontok megváltoztatására változott, és azóta tovább bővült, de az igazán kritikus pont a jegybanktörvény. A Bizottság és EKB világossá tette, hogy melyek a problémás pontok a jegybanktörvényt illetően. Ezen pontok közül a kormány a kötelezettségszegési eljárásban szereplő legfontosabbat, a fizetés kérdését változatlanul hagyva adta be a módosító javaslatot. Szintén nem került változásra az Tanács hatáskörének bővítésével és az új alelnök és tanácstag kinevezésében – amelyeknek az új jegybankelnök jövő évi kinevezését megelőzően történő megvalósulását aggályosnak tartják a külföldi partnerek.

Kívülről tehát erősen úgy tűnik, hogy a magyar kormány még azokat az előfeltételeket sem teljesítette, amelyeket egyértelműen megismerhetett már korábban. Így a tárgyaló partnerek könnyen kommunikálhatják azt a piac felé, hogy a jelenlegi helyzetben nem sok értelme van továbblépni a további feltételek ismertetése felé.

Végül: miért ad az IMF olcsóbban hitelt, mint a piac?

Egyrészt azért, mert a magas kamatok adósságcsapdához vezetnének, ezt pedig nyilván el akarja kerülni az IMF is. Másrészt pedig azért, mert a piaci szereplők jelentős kockázatot vállalnak a hitelezéssel, hiszen nincsen közvetlen ráhatásuk a gazdaságpolitikára, amiért felárakat kérnek. Az IMF viszont az olcsóbb, de cserébe a biztos forrásért beleszólást kér.

Ez pedig általában jogos, hiszen a legtöbb ország azért szorul külső segítségre, mert elhibázott volt a gazdaságpolitika, így szükség van korrepetálásra. Talán nem véletlen, hogy Svájc még eddig nem szorult IMF segítségre. Ahol pedig nagy a baj, ott csak rossz és rosszabb lehetőség kínálkoznak: vagy az IMF, ami átmeneti pénzügyi segítséget ad, a piacinál alacsonyabb kamaton – viszont diktálja is a feltételeket. Vagy jön egy államcsőd, esetleg árfolyam és bankválság. Az IMF segítségnek valóban van ára, de elsősorban nem pénzben kifejezett ára, hanem politikai. Ugyanis az IMF kontrollja azt jelenti, hogy a rövidtávon népszerűtlen intézkedéseket végre kell hajtani és azért vállalni kell a politikai felelősséget. De ez az ár lényegesen kisebb, mintha bekövetkezne a segítség nélküli forgatókönyv.

Mekkora is a politikai ára az egyes forgatókönyveknek? Nyilván mindegyiknek jelentős, mert egy olyan országban, amit sok-sok éven keresztül rosszul irányítottak, minden korrekciós lépés fájdalmas. De a jelenlegi kormány 2011-ről 2012-re végrehajtott egy, a GDP 5,5%-át meghaladó kiigazítást. Ehhez képest most 1,5%-ról beszélünk. Nem kevés, de nem is sok. Ha viszont elmaradna, és a megállapodásra sem kerülne sor, na a történelmi tapasztalatok alapján a szélsőségesek malmára az hajtaná igazán a vizet.
Schmitt Pál a baráti média segítségét kihasználva bizonygatta a feketéről, hogy fehér. Az ország jelenlegi állapotát elnézve a Fidesz sem tehet majd mást 2014-ben, mint hogy nyílt hazugságokkal kampányoljon. Ami Schmitt-ügyben péntek óta történt, az nem más, mint a kormány…..
ontheonehand 2012.04.02 11:51:29
Azzá válsz, ami ellen küzdesz

Volt már ilyen. Szerintem mindenkinek rémlik még a Kóka féle Pannon Puma. Az akkori kormánypártok a hatalom még négyévi megtartása érdekében gőzerővel nyomták a nyilvánvaló hazugságot a gazdaság állapotáról. Csak a legékesebb példa: a 10%-os államháztartási deficit mellett beterjesztett és elfogadott 5 éves adócsökkentési terv, ami persze 2006-ban egy óriási adóemelésbe torkollott és elindította az azóta tartó kiigazítási ciklust.

Sokan voltak már, akik felidézték a Schmitt ügy és az öszödi beszéd tartalmi hasonlóságát és azt, hogy a Fidesz féle Magyarország az maradt, ami volt: következmények nélküli ország. A lemondás helyett bemutatott szerecsenmosdatással a Fidesz azt a morális fölényét szórja szét, ami a 2006-os választást megelőző, a demokráciával szembeni elvárásokat messzemenőkig megsértő MSZP-SZDSZ hazugságkampányból és cinizmusból fakadt.

Az eddigi performansz alapján sajnos nem zárható ki az, hogy a Fidesz a 2014-es kampány során tényleg lehazudja majd a csillagokat is az égről és ezzel akár meg is nyerheti a választásokat.
De ne felejtsük el az, ami a 2006-os választások után történt. A választók 2010-ben megmutatták, hogy mit gondolnak minderről, az erkölcsöt még Magyarországon sem negligálhatja tartósan ilyen mértékben a politika. Mert hazánk – Moszkva és Koppenhága között félúton – is legfeljebb rövid távon következmények nélküli ország. Ez a mutatvány is csak átmenetileg lehet sikeres. Különösen úgy, hogy történet a gazdasági része sem nevezhető a megtestesült sikersztorinak, hiszen a növekedés legalapvetőbb pillérét, a bizalmat sikerült teljesen lerombolni. Ez igazán majd csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha vége a válságnak, a régiós szomszédok pedig nőnek, mi pedig nem. Így ha sikerül is a valóság teljes tagadásával megnyerni a 2014. évi választásokat, az legfeljebb egy olyan 4 éves vergődésre lehet elég, mint amit 2006 és 2010 között láthattunk. És onnan már nincsen felállás.
Orbán célja az erős középosztály. De segíti-e ezt a középosztálynak munkát adó multik különadója és a magyar kkv-k hitelhez jutásának nehezítése? És a manyup-einstand? (Fotó: Huszti István/Index) Orbán Viktor tegnapi évértékelő beszéde mindenképpen…..
ontheonehand 2012.02.08 11:02:41
Sajnos nagyon komoly tartalmi változásokra lenne szükség ahhoz, hogy a középosztály erős maradhasson Magyarországon. Mert lehet ugyan arról beszélni, hogy milyen sikeres az ország, de a valóság sajnos nagyon nem ezt mutatja. A hazai gazdaságpolitika teljesen elveszítette a hitelességét, lényegében a gazdaság minden szereplője körében. Ennek pedig az az oka, hogy a hiába szépek a kitűzött célok, ha a hozzájuk rendelt eszközök jellemzően pont az ellentétes hatást váltják ki. A hazai unortodox eszközökkel nem az a baj, hogy kreatívak, hanem az, hogy értelmetlenek és ezen keresztül felemésztik a hitelességet.

Melyek is a fő tünetek?
• A hazai reálgazdasági szereplők körében a kormányzat elveszítette a hitelességét, nem ruháznak be. A beruházási ráta (beruházás/GDP) egész Kelet-Közép Európában a legalacsonyabb és csak itt csökken, mindenhol máshol már emelkedő pályára állt.

Az ok: egyetlen dolog biztos: a bizonytalanság. A tulajdonhoz való jog tiszteltben nem tartása (nem egyeztetett, a barátokat nem érintő szektoradók), a folyamatosan változó – és egyáltalán nem egyszerűsödő – adórendszer megöli a beruházási hajlandóságot.

• A bankrendszernél is elveszítette a kormányzat a hitelességét: a bankrendszer kevesebb hitelt helyez ki, mint amennyit visszafizetnek neki. Pedig a régió minden más országában érdemben több hitelt helyez ki a bankrendszer a magánszektornak, mint amennyit az törleszt. Tehát nem igaz, hogy a gonosz nyugati bankok most a saját problémáik miatt tönkreteszik Kelet Európát. A különbség – korrigálva a GDP nagyságával – eléri az 1000 milliárd forintot, azaz ennyivel lehetne nagyobb a belső kereslet, ami testvérek között is legalább 1,5 százalékponttal magasabb növekedést eredményezne.

Az ok: a példátlan mértékű bankadó és a végtörlesztés, ami sok százmilliárd forinttal csökkenti a bankrendszer tőkéjét. Ez pedig nem azért baj, mert sajnálnunk kell szegény tulajdonosokat. Hanem azért, mert ezen bankok eddig sok tízezer milliárd forintnyi német, osztrák és olasz nyugdíjas megtakarításait hozták át Kelet Európába a magasabb hozamok reményében, amellyel egyszersmind biztosították az egyébként igen tőkeszegény régió számára a felzárkózáshoz szükséges forrásokat. És ezt ezentúl is megteszik majd, csak éppen Magyarországot hagyják ki belőle.

• Oda a hitelesség a tőkepiacoknál is. A kockázati feláraink a legmagasabbak a régióban. Romániában sem fenékig tejfel az élet. De a magyar állam csődjének valószínűégét 30, a románét csak 20%-ra teszik a befektetők, a szlovákét pedig csak 15%-ra!
Ennek az oka egyszerű, a magyar gazdaságpolitika aláássa a növekedés összes pillérét.

• És végül a hazai középosztály kormányba vetett hite is megrendült. A közvélemény-kutatások szerint lassan eléri a 90%-ot azok aránya, akik szerint rosszul mennek a dolgok idehaza. Ami ennél is többet mond, tavaly elindult a megtakarítások külföldre vitele, azaz a középosztály egy érdemi része már nem érezte úgy, hogy a kormány garantálni tudja megtakarításaik biztonságát.

A hitelesség tehát elveszett a gazdaságpolitika gyökeres tartalmi korrekcióra szorul. A kapitalizmus munkamegosztásra és együttműködésre épül, a magyar kormány azonban az első két év során csak az együttműködési hajlandóság teljes hiányát demonstrálta. Ezzel pedig elszalasztotta egy óriási siker lehetőségét.
Még két év van hátra a következő választásig. A politikai logikából a ciklus második felére a centrum felé húzódás következne és konszolidációt követel meg a gazdasági kényszer is. A nagy siker hajója már elment. De a csúfos bukás még elkerülhető, de ehhez annak a felismerésére lenne szükség, hogy nem a gazdaságpolitikai függetlenség a fontos, hanem a jó gazdaságpolitika, ahhoz pedig nem erőre és merőben új eszközökre, hanem észre, sok munkára és a környező országokban már bevált eszközök másolására lenne szükség.
w Recipe ferrum 2007.09.20 06:30:00
Nagy sárga munkagépek szorítják visszafelé a feketegazdaságot ezekben a pillanatokban is, dolgoznak a kanalak és hidraulikák, a feketegazdaság meg vinnyogva hátrál a hegyekbe. Meneküljön csak! Magyarország lelkesen üdvözli a mindent átitató korrupció visszaszorítását. Nem…..
w Vackor néni busza 2007.06.13 06:00:00
Szaftos hörögnivaló készülődik, máris ünnepelhet a hörgipar. Be lesz itt zárva több száz iskola. Megö-hö-lik a falut, húgybasüppesztik, véknyába tipornak a falunak ezek, mert gyűlölik a puszták népét, mert ezek azok. Pedig igen, be kell zárni, mégpedig sürgősen. Viszont…..
w Reform és bukás 2007.05.30 05:30:00
„Reform, vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.” Őb 14,12 De igen, van más: reform és bukás. Lásd ábránkat. A Magyar Szocialista Párt…..
ontheonehand 2007.05.30 11:34:00
Nem szeretem Vityáékat, de nekik két nagy bűnük volt:

1. A népek állami gondoskodással kapcsolatos posztcoci igényére remekül rájátszva kiölték az öngondoskodásra való hajlamot is a választókból ("gázár köztársaság lettünk a jó életbe.") Ez jelent meg abban is, hogy szitokszóvá tették Bokros nevét, mert az ő reformjainak legalább volt egy gondolati váza, ami konzisztens volt. Persze a Bokros féle érdemi reformokból (rendes tandíj, rendes adórendszer, rászorultsági támogatási rendszer) nem lett semmi, köszönhetően az alkotmánybíróságnak, Gyuszinak, és vügül Piktorkának, mert a hiány tartós csökkenését végül a jó kis forint leértékelésből adódó meglepi infláció okozta, meg a jó sok fasza veszteségtermelő állami vállalat elkótyavetyélése húgyért szarért. De mégis ez volt az egyetlen reform, ami mögött volt ész.
2. faszán hagyták rohadni tovább a széteső rendszereket, lásd adórendszer, egészségügy, Máv, Volánok stb.

De a költségvetési politikát nem baszták szét, addig nyújtozkodtak, ameddig a takaró ért. A 2002-es választások előtt csak annyit lazítottak, amennyit mendenki meg szokott tenni, itt is, más országban is (választási költségvetés - rémlik vmi? - még Fletóék is 2005-2006-ban, a GDP 1-1,5%-át). És ezt a köztsiztviselői béremeléstől eltikintve okos recept szerint (adok pénzt templomra stb) tették, mert ezek egy évig rontják a hiányt, de tartósan nem, szemben az adócsökkentéssel, béremeléssel.

A költségvetési ámokfutás minden félművelt és/vagy kiöregedett, de népszerű szoclib közgazdász (PMZ, Várhegyi, Antal) természetesen független és elfogulatlan véleményével ellentétben Megyóval kezdődött, Vityáék egyszeri, ők tartós élénkítést csináltak.

TWÁ-val egyetértek, csak abban bízhatunk, hogy ez a garnitúra vagy egyszer felülemelkedik saját érdekein (erre nincs sok esély) vagy elfogadják, hogy nem tudnak választást nyerni, és folytatják amit elkezdek, csak több, sokkal több ésszel. Mert ami eddig történt abból ez sajnos hiányzott.