Adatok
instone
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
“Emberemlékezet óta nem volt példa ilyen megmozdulásra” – harsogja a Magyar Nemzet online címoldala. Hm. Ezek szerint elég rövidnek tartja a kormánypárti lap a zemberek emlékezetét: alig pár hete volt egy hasonló ellenzéki megmozdulás az Opera előtt. Azt persze…..
Szerencsére nem minden jobbos ötletről derült ki mára, hogy nem lehet megcsinálni. A hipermarketek vasárnapi lelakatolásának például semmi akadálya, ahhoz nem kell pénz, se ész, csak oly szent akarat. És a megszokott jobboldali tempó: ők jobban tudják mindenki helyett, hogy mi a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
„az oviban elmondhatják a gyereknek, hogy fiú-e vagy lány” – ezen nincs mit vitatkozni, olcsó demagógia. Ha egészséges lelkületű és értelmes vagy, akkor eddig is elmondtad, és most is elmondhatod. Akkor valami nagyon nagy baj van a szülőnél, ha ez problémát okoz neki…
„a házasság a nő és férfi kapcsolata és nem propagálják a homoszexualitást” – sajnálom, hogy a házasságot csak egy nő és egy férfi kapcsolatának fogod fel. Nem azon van a hangsúly ugyanis, hogy ez egy férfi és egy nő között jön-e létre, hanem hogy milyen minőségű ez a kapcsolat. Hidd el, rengeteg olyan törvényesített kapcsolatot látok, amelyek megcsúfolják a „házasság” elnevezést. A homoszexualitás propagálásáról egyébként nem tudok.
„nincs sok száz, vagy sok ezer "egyház", akik a pénzünkből éltek” – Azzal egyetértek, hogy aki csak azért alapít egyházat, hogy adókedvezményt élvezzen, csal. Hívő katolikusként a megoldást egyébként abban látnám, hogy egyetlen egyház se kaphasson kedvezményt. A vallás magánügy, gazdaságilag is legyen az.
„egykulcsos adó: nem véletlen az SZDSZ ígérte meg? Ha betartották volna a szavukat, akkor most mit mondaná” – szerencsére nekik volt annyi eszük, hogy belátták: ezzel a gazdaságot – és ezzel saját magukat - döntenék meg, nem ragaszkodtak dacos óvodásként a saját elhibázott döntésükhöz, illetve az óvónéni még idejében rávert a fenekükre.
„egészségügy: legalább nincs vizitdíj” –igen valóban nincs. Ellenben az egészségügy ott tart, ahol tart, és ha véletlenül el kell menned a háziorvosodhoz, akkor a sportból ott ücsörgő nénikék miatt cca. 2 órával tovább tart, amíg sorra kerülsz. Egyébként a háziorvosoknak is jó volt, és az fizetett csak az ellátásért, aki igénybe is vette.
„nyugdíj” – sajnálom, hogy olyan magánnyugdíj pénztárat választottál, ahol nem volt nyereséged. A tény ezzel ellentétben az, hogy – mindamellett, hogy a maguk haszna is megvolt – a magánnyugdíj pénztárak alapvetően nyereségesek voltak, nem is kis mértékben. Amit a bankokról mondasz, az nettó hülyeség persze. A legnagyobb probléma ezzel persze nem az, hogy ezt a vagyont felélték, hanem hogy ezt olyan módon tették, hogy nincsen sem rövid, sem hosszú távon hozadéka, ráadásul emiatt egy hosszú távú – megoldást kínáló – folyamatba nyúltak bele, anélkül, hogy erre kellő magyarázatot,. vagy más megoldást kínáltak volna.
„jogosnak tartom, hogy ne mutogassanak vérző hullákat esti híradóban, amikor gyerekek is láthatják” – igazad van, én sem szeretem, ha ilyeneket mutatnak a híradóban, ilyenkor el is kapcsolok, pontosabban nem is nézem a híradókat. A megoldás erre pedig szintén nem az, hogy ne is mutogassanak ilyeneket, hanem az, hogy ne engedd meg, hogy a gyereked ilyeneket nézzen. Neked kell megoldanod, a Te felelősséged, hogy ne láthassa. Kapcsolj el, rakjál rá gyerekzárat, vagy esetleg töltsed ezt az időt együtt a gyerekkel. Az adminisztratív tiltás soha nem megoldás.
„jogosnak tartom, hogy végre hozzá mertek nyúlni az oktatáshoz, és a tömeges büfészakokat visszavágták” – egy kérdésem lenne: milyen tömeges büfészakra gondolsz? Az oktatással kapcsolatosan pedig csak két dolgot említenék meg. A valaki, aki négy éven keresztül készült felvételizni valahová, a családja nagy nehezen összekuporgatta a pénzt, hogy különórára járjon, és semmilyen más alternatívában nem gondolkodott, mint az adott szakban, most egy kormányzati döntés miatt elveszíti a lehetőségét, hogy tanuljon, sőt, többet mondok, egy jövőkép omlik össze benne és a családjában. A másik, hogy hogyan fér össze ez a döntés azzal, hogy tudás alapú társadalmat kell építenünk, nem pedig lebutítani a magyar népet?
„aztán támogatom azt is, hogy magyaroknak hívjuk a határon túli magyarokat” – eddig is azoknak hívtuk őket, és egyetértek azzal is, hogy kapják meg a magyar állampolgárságot, ha megérdemlik. Úgy gondolom, hogy az, hogy magyarnak mondhassad magadat, az érzelmi-tudati elkötelezettség kérdése, és igenis büszke lehetsz arra, hogy az vagy. Ebből következően nem tudom, hogy az a határon túli magyar, aki azért, mert úgy született, és beszéli a nyelvet magyar állampolgárságot kap, és utána átjön a határon, majd lemészárolja az idős munkaadóit, miért érdemli meg a magyar állampolgárságát? Aki semmit nem tesz azért, hogy itt, a határokon belül az országnak jobb legyen, nem, adózik, nem él itt, legfeljebb csak zászlót lengetni jár át, mivel érdemli ki, hogy beleszóljon az ország dolgaiba?
Szóval elég bonyolult kérdések ezek, úgy gondolom, nem árt átgondolni és utánanézni a felszínnek.