Adatok
karth
3 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az árvizet ismerjük, akár fel is lehetne rá készülni, például nem kéne ártérre építkezni. Kolontár és Devecser olyasmit kapott a nyakába, amire nincs recept. Előrejelzés sincs, az ipari katasztrófák ilyenek, valahol valaki félrenyom egy gombot, vagy valakik egymás után…..
Nemrég kaptam emilben - a Zseni címmel. Számomra mesterkéltnek tűnik. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni rajta. Véletlen, vagy szándékosság? Lehet a…..
Rá Dios az "Az Élet és Irodalom" ból idéz, a Soros által pénzelt lapba, ahol a magyarokat a zsidó Ungváry Rudolf azt állítja, hogy lelkileg ázsiai a szemléletünk. Érdekes ötlet. És mindeközben ő maga azt hiszi magáról, hogy ő egy felsőbbrendű géneket…..
Egy Weöres idézet A Teljesség FeléSolvere volo et solvi volo.Salvare volo et salvari volo.Generare volo et generari volo.Cantare volo et cantari volo.Saltate cuncti!Ornare volo et ornari volo.Lucerna sum tibi, ille qui me vides.Janua sum…..
Nem a zsidókkal van bajom, hanem a valójában a fajelméletüket. Nem szeretem azokat, akik faji alapon felsőbbrendűnek tartják magukat. Sajnos már a vallásuk is úgy módosult, hogy fajelméletet hirdet. És a legtöbb zsidó bizony a zsidó maffia része És Vajon miért is…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A bauxitunk továbbra is kis sűrűségű és drágán kitermelhető, az energia 1990 táján drasztikusan megdrágult, az alumínium ára leesett. Hogy az ágazat ma mégis létezik, az egyetlen „versenyképességi” tényezőnek, a hulladék-elhelyezés szabályozatlanságának köszönhető.
Ilyen feltételek mellett a timföld- és alumíniumgyártás sem rossz üzlet: az érintettek az áramot kedvezményes áron kapják, ahogy az iparág működőképes részéhez is úgyszólván üveggyöngyökért jutottak. Az árcsökkentés indoka annak idején a környezetvédelmi kötelezettségek átvállalása volt, ám – mint látjuk – ebből nem sok valósult meg: a tározók ma is megvannak, folyamatosan bővülnek, és baj esetén változatlanul az államnak kell a pénztárhoz fáradnia.
Egy tonna vörös iszap semlegesítése nagyjából 100 ezer forintba kerül, a 30 millió tonnányi készletet tehát 3 ezermilliárd forintból lehetne eltakarítani – ennyi értéket az iparág egy évszázad alatt sem tudna megtermelni. Most úgy tűnik, hogy a mindenkori kormányok a fentiekhez képest fillérekből megúszható kárenyhítésre sem törekedtek. Az érintett térségben élők nem tudták (máshol ma sem tudják), hogy milyen veszélynek vannak kitéve és mi a teendőjük, ha átszakad a gát.
Az 1995-ös privatizáció alaptétele volt, hogy a vevők gyakorlatilag semmit nem fizettek a gyárakért. Gyurcsány cége például kemény ötmillió forintot (!) tett le saját zsebből a hárommilliárd forintos értéken számon tartott mosonmagyaróvári timföldgyárért.
Egy további kisebb részt az anyósa által felügyelt állami bank hiteléből állt, míg a vételár túlnyomó részét a Horn-kormány elengedte, cserében a vörösiszap-tárolók megerősítéséért és befedéséért, továbbá a gyár környezetvédelmi fejlesztéséért. Ugyanez történt a többi haver esetében is, Ajkán és Almásfüzitőn. Az igazi vételár tehát a hazai timföldgyártás évtizedek alatt felhalmozott mellékterméke, a 25 millió tonna (!) mérgező vörösiszap sorsának megnyugtató rendezése lett volna. Ha megfizetik.