Adatok
kimaradt (törölt)
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Levélirónk hangsúlyozottan kérte az anonimitást, mert szerinte "a kicsinyes, bosszúálló magatartás nem ritka édes hazánkban" és lánya még 1 évet eltölt az óvodában. Jogosnak tűnő felvetése lényege, hogy csak néhány csoportnak van rendes játéka, a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kiegészítő információ a történtekhez: mi és más szülők is már 2 évvel korábban jeleztük a problémát. Úgy pattantunk le a bürokrácia gumifaláról, hogy el is ment a kedvünk a továbbiaktól. De valami elindult. És szerencsére voltak szülők, akik közelebb kerültek a tűzhöz és végre engedélyt kaptak a saját kezű felújításra. Sajnálatos persze, hogy a hivatalos út helyett csak a perszonális preferált kapcsolatok működnek. Mintha tényleg nem lenne minden gyerek és minden csoport egyenlő. Ráadásul nem világos, miért kell az időhiányban szenvedő családoknak köröket futni, jogszabályokat böngészni, fűrészelni, rozsdás szögeket kitépni, stb. Vajon miért nem sétált ki egyszer sem az óvoda épületében fogadóórát tartó önk. képviselő a kertbe?
Fentiek után és a bekövetkezett baleset hatására teljesen érthető a szülő reakciója és egyáltalán nem eső után köpönyeg. Ha a következő generációk számára kaparja ki a gesztenyét, akkor tett valamit egy tágabb közösségért.
Kedves kisiksz,
Szövegértelmezési problémák, indokolatlan részrehajlás és az a bizonyos anonimitás:
A szülő vállalta magát hivatalos helyeken – le van írva, mint ahogy az állításai is az udvarral kapcsolatosan valós és dokumentált tények. Nem vádaskodott, segítséget kért. Nem csak írásban, hanem személyesen is. Engedjük meg neki a fájdalmat, az elkeseredést, a tenni akarást.
Ha pedagógus lennék vagy más érintett, tán én is felháborodnék a bosszúálló teórián, azonban ez sem az ellenségesség jele, hanem egyrészt történelmi hagyomány, másrészt egy sokunk által ismert lelki állapot megnyilvánulása, mely a szülőnek a pedagógushoz fűződő alárendeltségi viszonyát tükrözi. Az erősen intézményesített keretek, az itt is tapasztalt elutasítás éppen hogy nem oldja, hanem erősíti ezt az érzést a szülőben.
Ezen felül engedjük meg az Államidomárnak, hogy felhívja a figyelmet az Önkormányzati rendszer lomhaságára, túlpolitizált mivoltára és arra, hogy úgy tűnik, civil kontroll nélkül nem tudja kielégítően szolgálni az adóforintokat befizető állampolgárok jogos igényeit.
És addig is igyekezzünk összetartóbb és kevésbé kirekesztő kisközösségekbe szerveződni a hasonló esetek hatékonyabb kezelése érdekében.
És akkor talán Ön is aláírja majd a nevét a hozzászólásaiban…
Ui.: nyilván ki tudnám fejteni a fenti pontok mindegyikét, de nem itt és talán ez már nem is az én tisztem, tekintve, hogy az én gyermekem már „túlélte” ezt az udvarát leszámítva nagyszerű óvodát.
Tisztelettel,
Kurtisz Krisztián