Adatok
zsófi..
4 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A zene egy csodálatos valami. Egy nyelv, egy eszköz, sokszor „csak” egy hangulat. Nem tudom, ki hogy van vele, de rám nagyon erősen hatnak a dallamok. Hatásukra jó kedvem lesz vagy épp borongós, új gondolatok születnek, elvágyódom vagy épp rájövök, mennyire fontosak…..
Valószínűleg a legtöbben kaptunk adventi naptárt gyerekkorunkban, amit lelkesen nyitogattunk is, várva, hogy a következő nap majd milyen csemegét tartogat számunkra, és már előre örülve a szenteste igazi ajándékainak. A karácsony előtti készülődés tartozéka az adventi…..
zsófi..
2009.12.12 22:20:06
@Czeglédi Péter Pál: Köszönjük! Mi is örülünk, hogy nem csak mi gondolkodunk így, és igenis vannak, akik megállnak egy kicsit a hétköznapi rohanásban. Békés Adventet!
"Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." Ef 5,1-2..
Azért járunk gyülekezetbe (keresztény közösségbe), mert Isten nemcsak hitre hív, hanem arra is, hogy tartozzunk valahová. Rick Warren ezt írja: „Az egyház annyira fontos, hogy Jézus meghalt érte a kereszten: Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.…..
zsófi..
2009.10.27 15:39:07
@Czeglédi Péter Pál:
Köszönjük az építő hozzászólásodat, és örülünk, hogy tetszik a blog! :)
Azt hiszem, jelen kérdésnél, mi inkább az elméleti megközelítést alkalmaztuk, és a szerintünk ideáltipikus állapotot írtuk le, nem kitérve konkrét tapasztalati tényekre. Ugyanakkor gyülekezetünkre gondolva, a fenti szöveg követendő, és remélhetőleg, majdan megvalósuló elemeket tartalmaz. Talán egyoldalú a megközelítésünk, talán egy „történelmi egyház” tagja teljesen mást válaszolt volna a kérdésre, talán a valóságnak csak egy kicsiny szeletére igazak a leírtak, de a blogok már csak ilyen szubjektívek. :)
Ideális esetben egy gyülekezetben minden korosztály jelen van, de valóban, jelenleg a generációk között úgy tűnik, mintha túl nagy lenne az eltérés, már ami a vallásosságot, a hívő szokásrendszert illeti. Így előfordulhat, hogy egy idős ember értetlenül áll a farmeres huszonéves pásztor előtt, és egy fiatal nem érti, miért jó egy megmerevedett falusi istentisztelet. Vagy ez teljesen normális, és régen is jelen volt, csak akkor nem nagyon volt ennek az eltérő gondolkodásnak eszköze? Netán ez csupán a más ismérvek mentén is megtalálható generációk közötti és/vagy egyéb társadalmi különbségek egyfajta leképződése? És mi a helyzet a frissen megtértekkel? Milyen valószínűséggel választanak, milyen jellegű gyülekezetet? Vagy ez teljességgel random?
Feltenném a kérdést, hogy a „fiatalos gyülekezetek” egy része, sajnálatos módon nem egyfajta amerikanizáció-e? Tegyük fogyaszthatóvá és élvezetessé a vallást. Vagy egyszerűen csak ezek a gyülekezetek alkalmazkodnak a világban zajló változásokhoz?
Nehéz eldönteni, hogy mi a jó, mi az igaz, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindannyian Istent keressük, és több módot is adhat a kezünkbe, hogy Őt szolgálhassuk. Az, hogy valaki betegnek tartja a másikat, éppolyan, minthogy valaki furcsán néz arra, aki nem állva dicsőít, pedig „nyilvánvaló”, hogy Istent így sokkal közelebb érezheted magadhoz. Persze, az emberek már csak ilyenek, hajlamosak a „minden rossz, ami nem úgy van, mint ahogy én megszoktam” gondolkodásra.
Köszönjük az építő hozzászólásodat, és örülünk, hogy tetszik a blog! :)
Azt hiszem, jelen kérdésnél, mi inkább az elméleti megközelítést alkalmaztuk, és a szerintünk ideáltipikus állapotot írtuk le, nem kitérve konkrét tapasztalati tényekre. Ugyanakkor gyülekezetünkre gondolva, a fenti szöveg követendő, és remélhetőleg, majdan megvalósuló elemeket tartalmaz. Talán egyoldalú a megközelítésünk, talán egy „történelmi egyház” tagja teljesen mást válaszolt volna a kérdésre, talán a valóságnak csak egy kicsiny szeletére igazak a leírtak, de a blogok már csak ilyen szubjektívek. :)
Ideális esetben egy gyülekezetben minden korosztály jelen van, de valóban, jelenleg a generációk között úgy tűnik, mintha túl nagy lenne az eltérés, már ami a vallásosságot, a hívő szokásrendszert illeti. Így előfordulhat, hogy egy idős ember értetlenül áll a farmeres huszonéves pásztor előtt, és egy fiatal nem érti, miért jó egy megmerevedett falusi istentisztelet. Vagy ez teljesen normális, és régen is jelen volt, csak akkor nem nagyon volt ennek az eltérő gondolkodásnak eszköze? Netán ez csupán a más ismérvek mentén is megtalálható generációk közötti és/vagy egyéb társadalmi különbségek egyfajta leképződése? És mi a helyzet a frissen megtértekkel? Milyen valószínűséggel választanak, milyen jellegű gyülekezetet? Vagy ez teljességgel random?
Feltenném a kérdést, hogy a „fiatalos gyülekezetek” egy része, sajnálatos módon nem egyfajta amerikanizáció-e? Tegyük fogyaszthatóvá és élvezetessé a vallást. Vagy egyszerűen csak ezek a gyülekezetek alkalmazkodnak a világban zajló változásokhoz?
Nehéz eldönteni, hogy mi a jó, mi az igaz, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindannyian Istent keressük, és több módot is adhat a kezünkbe, hogy Őt szolgálhassuk. Az, hogy valaki betegnek tartja a másikat, éppolyan, minthogy valaki furcsán néz arra, aki nem állva dicsőít, pedig „nyilvánvaló”, hogy Istent így sokkal közelebb érezheted magadhoz. Persze, az emberek már csak ilyenek, hajlamosak a „minden rossz, ami nem úgy van, mint ahogy én megszoktam” gondolkodásra.
Stáblista, avagy akik a blogot írják:Eszter: 25 éves biológus vagyok. 2001-ben tértem meg, de főleg az utóbbi években igyekeztem minél közelebb kerülni Istenhez, és minél többet megtudni róla. Zsófival egy éve találkoztam, és sokat beszélgettünk a kereszténységről, ami…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz