Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Fruzsi*

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 Amikor elhatároztam, hogy blogot fogok írni, azt is eldöntöttem, egyetlen kommentet sem moderálok és igyekszek nem is reagálni a hozzászólásokra. Úgy éreztem nincs erre szükség, mert a legbelsőbb gondolataim, érzéseim megírása és publikálása nálam alapvetően…..
Fruzsi* 2009.10.07 00:09:32
Öt éves lehetett. Vagy talán hat. Nem is ez a lényeg. Kislány volt és mint minden apróság,mindenhová elkísérte az Édesanyját.
Így egyszer betoppantak egy újságoshoz. Anyja olvasgatott,válogatott,Ő meg csak állt,várt és pislogott körbe. Aztán vagy a harmadik körnél megakadt a szeme egy meztelen,női testen. Arca csak meredt Rá és nézett mélyen a szemébe. Nem tudta Róla levenni a tekintetét. Egész nap a hatása alatt volt.
Majd eljött az este. Szeretett Édesanyja ágyba bújtatta,betakarta és következett a közös,esti ima. Mint mindig, a kis csöppség kezdte:
"Kedves Jó Isten! Kérlek küldj ruhát annak a szegény néninek,akit ma az újságon láttam! " - Anyja kikerekedett szemmel felnézett és csak pár szóval válaszolt: "Köszönöm Édes Istenem,hogy egy ilyen kis Angyalt küldtél Nekem,aki beszínezi a mindennapjaimat."

A lány felnőtt,nő lett belőle és elkezdte élni a saját,lassan teljesen önálló életét.
Találkozott egy férfival. Pár órányi beszélgetés után,szinte teljesen ismeretlenül,érezte,ebből több lesz,mint szimpla barátság... Ezután minden nap együtt voltak,elmélkedtek,beszélgettek és sokat nevettek.
A férfi azt akarta,ez a nő csak az övé legyen és a nő is mély tiszteletet és szerelmet érzett iránta.
Az első,közös éjszaka után a ruhátlan lány beállt a tükör elé,összekulcsolta két kezét és szólt az Úrhoz:
"Kedves Jó Isten! Kérlek küldj ruhát meztelen testemre! " - mosolygott.
Majd megölelte kedvese,vállára borított egy takarót és csak ennyit mondott: " Köszönöm Édes Istenem,hogy egy ilyen kis Angyalt küldtél Nekem,aki örökre beszínezi a mindennapjaimat!"
 Vannak ösvények, amelyeken minden követ ismerek, minden virágot, fát, bokrot, a zöld függöny mögött lakó állatok pedig az én véreim. Vannak ösvények, amelyek mindig visszavárnak, mindegy, hogy éppen a magánnyal sétálok kéz a kézben, vagy éppen egy angyal szegődik…..
Fruzsi* 2009.10.05 23:07:03
Angyalok márpedig léteznek!
Az élet apró játékaival szórakoztatnak minket és kacérkodnak,vagy akár huncutkodnak velünk,de csilingelő énekükkel mégis mindig megmutatják a helyes és biztos utat.

"Vannak ösvények,melyeken minden követ ismerek...és vannak,melyek mindig visszavárnak..." - és van az a harmadik ösvény,amit nem ismersz és nem is vár vissza.
Csak az ismeretlent és az újat látod benne...
Egy bizonytalan út,mely mégis vonz mint egy mágnes,melyet végig akarsz járni,végig kell járnod és végig is fogsz járni,mert a végén látod a kincset,a mosolygós angyalt,aki erőt ad Neked!

"Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran – lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez… Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;
szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom… A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem… Mert a tiéd vagyok."

Ui: Ha a lovaknak üres kezed nyújtod,az azt is megcsókolja...

Ui2: A pávák nyakát tényleg nem érdemes kitekerni,de mi is van a sok tyúkkal??

Ui3: Engedd be,ha "Ő" kopogtat az ajtódon...

Ui4: Milyen lenne az őrangyallal szerepet cserélni?