Adatok
La Princesa
0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
“Imádkozz úgy, ahogy tudsz és ne úgy, ahogy nem tudsz.” Így tartották a régiek, és így tartják ma is, akik gyakorolják szerte a világon. Az imádság egyesek számára kötelesség, mások számára dög unalom, ismét mások számára fölösleges időtöltés. De vannak,…..
Bár ritka egy fiatal jezsuita életében, hogy találkozik a rend legfőbb elöljárójával, ezen a nyáron kétszer is megtörtént ez velem. Először Rómában „futottunk össze”. De szó szerint. Szent Ignác napján egy fiatalokból álló zarándokcsoporttal éppen az ünnepi misére indultunk az Il Gesu templomunk…..
La Princesa
2009.10.06 23:15:21
@Nick_:
Örülök, hogy tetszett az érvelés. Kicsit aggódtam is miatta, hogy talán nem értik majd mások, mert elkalandoztam az elmémben kutatva egy, a "témához illő" hasonlat után és talán túl elvontra sikerült.
A filozófia egy hatalmas alkotás, tudomány. Megmozgatja az ember egész lényét, gondolkodásra, elmélkedésre ösztökéli, s átjárja minden porcikánkat, testünk minden zugát. Noha az örökség, melyet az emberiség egésze, mint örökös számára a filozófia, mint "örökhagyó" hagyott, egyszeri és megismételhetetlen, de vannak velejáró nehézségek, csak úgy mint segítség is.
Ezzel kapcsolatban érdekes, és egyben fontos megjegyezni, hogy a Szent Írás kitérőt tesz az emberi bölcselkedésre, mint filozófiára, tekintve az akkori kor körülményeire ( görög filozófia, farizeusi törvénylatria stb, stb.), és meglepő módon a következőket mondja:
"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik" (Kol2:8).
Tehát nem árt óvatosan tekinteni a bölcsesség szeretetére, mint Szent Ágoston is vélekedett róla, mert tudva lévő dolog, hogy ártalmasan is befolyásolhatja az "elmét" és tévútra viheti a sok szkepszis, az örök kétkedés (vajon van-e vagy sincs?), vagy a túlzott elvetése a létező bizonyításának egy "misztérium" vagy "misztikum" kifejezéssel -> utalva így a teljes, bizonyítás nélküli elfogadásra. És egyik sem megfelelő alternatíva.
Emlékezetembe idézem ilyenkor kedves filozófia tanárom, és gyakran merengek el egyik kedvenc részén, mely általam is rendkívül kedvelt, Platón munkásságában (főleg az Állam c. műve az, amely akkora hatást gyakorolt rám), a barlanghasonlaton, amiben a lélek ideákhoz való felemelkedését szemlélteti. Lényege a változatlan és a változó "kibékítése", majd ebből származtatja a valóság és a látszat közötti különbözőséget az előbb említett hasonlattal. Ez pedig sok kérdést felvet a mai kor, a 21. század emberével kapcsolatban.
Hely és idő szűkében nem írnám le a lényegét, de ha van időd kedves Nick_, akkor keress rá Platón barlanghasonlatára (ha eddig még nem ismerted) és olvasd el. Sokat mondó a terjedelme ellenére, és képet ad arról, hogy mi folyik ma a 21. században.
A nagy kérdés: vajon valóság-e az amit én hiszek, tudok, vagy csak látszat? !
Örülök, hogy tetszett az érvelés. Kicsit aggódtam is miatta, hogy talán nem értik majd mások, mert elkalandoztam az elmémben kutatva egy, a "témához illő" hasonlat után és talán túl elvontra sikerült.
A filozófia egy hatalmas alkotás, tudomány. Megmozgatja az ember egész lényét, gondolkodásra, elmélkedésre ösztökéli, s átjárja minden porcikánkat, testünk minden zugát. Noha az örökség, melyet az emberiség egésze, mint örökös számára a filozófia, mint "örökhagyó" hagyott, egyszeri és megismételhetetlen, de vannak velejáró nehézségek, csak úgy mint segítség is.
Ezzel kapcsolatban érdekes, és egyben fontos megjegyezni, hogy a Szent Írás kitérőt tesz az emberi bölcselkedésre, mint filozófiára, tekintve az akkori kor körülményeire ( görög filozófia, farizeusi törvénylatria stb, stb.), és meglepő módon a következőket mondja:
"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik" (Kol2:8).
Tehát nem árt óvatosan tekinteni a bölcsesség szeretetére, mint Szent Ágoston is vélekedett róla, mert tudva lévő dolog, hogy ártalmasan is befolyásolhatja az "elmét" és tévútra viheti a sok szkepszis, az örök kétkedés (vajon van-e vagy sincs?), vagy a túlzott elvetése a létező bizonyításának egy "misztérium" vagy "misztikum" kifejezéssel -> utalva így a teljes, bizonyítás nélküli elfogadásra. És egyik sem megfelelő alternatíva.
Emlékezetembe idézem ilyenkor kedves filozófia tanárom, és gyakran merengek el egyik kedvenc részén, mely általam is rendkívül kedvelt, Platón munkásságában (főleg az Állam c. műve az, amely akkora hatást gyakorolt rám), a barlanghasonlaton, amiben a lélek ideákhoz való felemelkedését szemlélteti. Lényege a változatlan és a változó "kibékítése", majd ebből származtatja a valóság és a látszat közötti különbözőséget az előbb említett hasonlattal. Ez pedig sok kérdést felvet a mai kor, a 21. század emberével kapcsolatban.
Hely és idő szűkében nem írnám le a lényegét, de ha van időd kedves Nick_, akkor keress rá Platón barlanghasonlatára (ha eddig még nem ismerted) és olvasd el. Sokat mondó a terjedelme ellenére, és képet ad arról, hogy mi folyik ma a 21. században.
A nagy kérdés: vajon valóság-e az amit én hiszek, tudok, vagy csak látszat? !
La Princesa
2009.10.07 01:56:21
@Nick_:
Őszintén tisztelem és becsülöm a tekintélyét és a tapasztalatát Kedves Nick_.
Megmosolygta a szívem kicsit az előző válasza, melyből olyan információk jutottak birtokomba, miszerint 25 éve vizsgázott, és akkor arra gondoltam, hogy én szerény személyem még élni sem éltem annyit éveimnek összeségét tekintve, mint ahány évvel ezelőtt Ön "vélhetően" iskolai tanulmányainak befejezéséhez közeledett, ugyanis csak most indultam el a felsőfokú képzés "rögös" útjain. Így tessék betudni kezdeti lelkesedésemként a filozofikus gondolatmenetet:) Majd kinövöm ezekszerint egyszer én is!
Egyébként a Biblia, mint önálló mű, továbbá a Bibliának az élet minden területén való alkalmazásából származó hatása, valamint az emberekre gyakorolt ráhatása ebben az Istentől elidegenedett (de nem csak Istentől, hanem úgy minden mástól összességében véve) világban, melyre az "elidegenedés", mint a 21. század fekélye (még a tavalyi irodalom órák emléke erről a közönyösségről és szürkeségről aktívan él bennem - egy mű pedig tökéletes mintáját adja ennek az állapotnak, méghozzá Albert Camus: Közöny c. regénye, de még ide sorolnám bizonyos értelemben George Orwell: 1984 c. hatalmas alkotását is, mint a modern kort már előre leíró, jellemző művek) nyomta rá a bélyegét, számomra különös jelentősséggel bíró tárgykörök.
Amellett hogy rendkívül érdekes a Biblia, nagyon hasznos, valamint egy távcsőként funkcionálva megláttatja a használójával (Biblia = távcső, használó = olvasó ebben a kontextusban értve) az egyébként távoli dolgokat, de nem csupán megláttatja, hanem meg is érteti a történéseket, és a megértés után a megoldást is megmutatja.
A kedvenc írásos bizonyítékom erre - ha megengedi, beidézném - a 2Tim 3:16,17, mely így hangzik:
"Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen."
Őszintén tisztelem és becsülöm a tekintélyét és a tapasztalatát Kedves Nick_.
Megmosolygta a szívem kicsit az előző válasza, melyből olyan információk jutottak birtokomba, miszerint 25 éve vizsgázott, és akkor arra gondoltam, hogy én szerény személyem még élni sem éltem annyit éveimnek összeségét tekintve, mint ahány évvel ezelőtt Ön "vélhetően" iskolai tanulmányainak befejezéséhez közeledett, ugyanis csak most indultam el a felsőfokú képzés "rögös" útjain. Így tessék betudni kezdeti lelkesedésemként a filozofikus gondolatmenetet:) Majd kinövöm ezekszerint egyszer én is!
Egyébként a Biblia, mint önálló mű, továbbá a Bibliának az élet minden területén való alkalmazásából származó hatása, valamint az emberekre gyakorolt ráhatása ebben az Istentől elidegenedett (de nem csak Istentől, hanem úgy minden mástól összességében véve) világban, melyre az "elidegenedés", mint a 21. század fekélye (még a tavalyi irodalom órák emléke erről a közönyösségről és szürkeségről aktívan él bennem - egy mű pedig tökéletes mintáját adja ennek az állapotnak, méghozzá Albert Camus: Közöny c. regénye, de még ide sorolnám bizonyos értelemben George Orwell: 1984 c. hatalmas alkotását is, mint a modern kort már előre leíró, jellemző művek) nyomta rá a bélyegét, számomra különös jelentősséggel bíró tárgykörök.
Amellett hogy rendkívül érdekes a Biblia, nagyon hasznos, valamint egy távcsőként funkcionálva megláttatja a használójával (Biblia = távcső, használó = olvasó ebben a kontextusban értve) az egyébként távoli dolgokat, de nem csupán megláttatja, hanem meg is érteti a történéseket, és a megértés után a megoldást is megmutatja.
A kedvenc írásos bizonyítékom erre - ha megengedi, beidézném - a 2Tim 3:16,17, mely így hangzik:
"Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen."
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Minden elismerésem ezért a rendkívül jól összeszedett, összegzett és minden részletre rávilágító, imával kapcsolatos topikért.
Az ima (kiváltság vagy ajándék?) jelentősége sajnos egyre inkább lefelé ívelő tendenciát mutat (mutatna egy diagramon), figyelembe véve a "backgroundot". Az ima lehetőségének igénybevételét egyes személyek csoportjánál többek között az határozza meg elsősorban, de nem kizárólag, miként viszonyul Isten létéhez. Hogy istentelen nemzedék lenne e a 21. század emberének leszármazottja?
Sokat elárul egy egyéniségről az Isten - képe: talán haragvós, büntető, bosszúálló avagy szerető, menedékadó, igazságos és könyörületes?
Pszichológusok által végzett felmérések bizonyítása alapján bátorkodom leírni, hogy a gyermekkori tapasztalatok (főként az apa bánásmódja) nagy befolyást gyakorol az illető későbbi életére, viselkedésére, pszichéjére, melyre gyakori példaként emlegetik két jelentős, mindenki által ismert "diktátorunkat" - Sztálin, Hitler -, kik erős jellemüket, karizmatikus egyéniségüket, személyi kultuszuk kialakulását az apjukkal ápolt "rideg" kapcsolatnak köszönhették.
Ha pedig arra gondolunk, hogy ebből kifolyólag egy hatalmas államnak, mint például az egykori Szovjetuniónak a fővezére, pártvezére és "diktátora", Dzsugasvili (Sztálin), az egész ideológiáját és rendszerét befolyásolni képes elme a vallást is (mondhatni) kitörölni igyekezett, hatékony eszközökkel, a nemzet életéből, akkor érthető, hogy valóban meghatározó lehet az apa-gyermek viszony az élet későbbi szakaszára, hiszen ha szerető az apa, akkor nagyobb valószínűséggel tekint a gyermek Istenre az abszolút "jó"-ság isteneként, ellenkező esetben a bosszúálló Isten-kép lesz domináns.
Ha nem vesszük nagyító alá a negatív alternatíváját az Istenhez fűződö kapcsolatnak, akkor az ima lesz az egyik "híd" ember és Isten között, mely Tőle származtatott ajándék, áldás. Csupán annyi a feladatunk, hogy a "használati útmutatót", melyet Ő adott (Biblia, Szent Írás) elolvassuk megfelelő helyen, és alkalmazzuk, akkor nem lehet baj. Hisz Isten a "gyártó" és a "termékéhez" (ima) joga van "használati útmutatót" kibocsátani. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a leírtakat, úgy felelősségünk teljes tudatában döntöttünk így, melyekért vállaljuk a kockázatot, esetleges meghibásodást, és a nem rendeltetésszerű használat miatt a garancialitás elvesztése is kilátásba van helyezve.