Adatok
katuss03
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Molnár Oszkár, Edelény polgármestere szerint a környékbeli terhes roma nők egy része gumikalapáccsal és különböző gyógyszerekkel tudatosan károsítani akarják a születendő gyereküket csak azért, hogy a későbbiekben több segélyt kapjanak. A Fidesz vezetői ezt helyi ügynek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Rögtön hivatkozza a jeles szerző az ilyen témában végzett felmérések eredményeit, utalva először Huszár László tanulmányára és az annak alapján megállapított 30-35 %-ra becsült cigány börtönpolpulációra. Érthetetlen okból a szerző nem tartotta fontosnak felhívni a figyelmet a tanulmány egyik végkövetkeztetésére (vagy csak arra számított, hogy a linket senki nem ellenőrzi, olvassa végig) amely szó szerint a következő: „Az empirikus adatokat összefoglalva elmondható, hogy a romaság - a definíciós és módszertani bizonytalanságoktól függetlenül - példátlan mértékben felülreprezentált a börtönnépességben.”
Ehhez hozzá lehet tenni: akkor milyen mértékűnek tekinthető a Póczik által megállapított mintegy 56%?
Érdemes itt megemlíteni a „A cigány per” című tanulmányt és annak egyik (12-es) lábjegyzetét, amely utal az ilyen felmérések egyik érdekes elemére: „Igen tanulságos ebből a szempontból Huszár László vizsgálata, amelyben összehasonlította a börtönnépességben a romák öndefiníciója alapján számított, illetve a börtönparancsnokok által becsült számukat, és extrém 62 százalékpontos (13%, illetve 75%) eltérés mutatkozott a kettő között. Huszár i. m. 149–150. o.” A index meglepő módon hallgat erről az adatról, pedig ez is az általa hivatkozott tanulmányból származik, talán ezért teszi ezt, mert egy tapasztalt börtönparancsnok nyilván elég pontosan meg tudja becsülni a cigányok arányát.
A következő felvetés ismét egy pofátlanul hazug mondattal operál: „nem igaz az az állítás, hogy a cigányok indulatosabbak lennének másoknál.” Nem kell feltétlenül a mindenki által jól ismert bűncselekményekre (Olaszliszka, stb.) utalni ahhoz, hogy belássuk, a cigányokra jellemző a primer érzelmek által vezérelt viselkedés, a vadállati kegyetlenség, kontrollálatlan, szükségtelen erőszak – az igazi indulati bűncselekmények. A cigányok indulatmentességéről elég képet ad egy-egy játszótéri gyermeknevelés (Mezítlábas, cigarettázó, tehénszerűen elhízott cigányasszony üvöltözik: Vanessza! Hogy a p***mat szopnád ki! Na basztasd már a Ricsit, te kis csicska!) esetleg egy cigánylagzi, ahol holtrészeg cigányok rendre összeverekednek. A cikk – szintén felmérésre hivatkozva – megállapítja a cigányok sajátos erényét: „családban a romák sokkal kevésbé ölnek” – ami egyébként ismert tény, hiszen elsősorban magyarokat gyilkolnak meg brutálisan. „Ellenben a roma családokra jellemző a nagycsalád, ahol több generáció is együtt él, többen vannak, és így a gyilkosság megelőzésére nagyobb az esély, hiszen az elkövető felett nagyobb a kontroll, hazudta Solt Ágnes, az OKRI munkatársa.”
Érdekes, hogy a nagy család kontrollja nem érvényesül, amikor magyar embert vernek agyon, mentősöket, tűzoltókat, orvosokat, tanárokat bántalmaznak hordákba verődve. Akkor - meglepő módon nincs egyetlen olyan, aki megakadályozná a cigányok őrjöngését.
„Eltérést tapasztaltunk roma és nem roma származásúak között aszerint is, hogy az áldozat és elkövető között milyen viszony volt a gyilkosság előtt. A roma származású elkövetők a nem romáknál kisebb arányban ölték meg áldozatukat azért, mert korábban konfliktus állt fenn közöttük. Így cáfolható az a feltételezés, hogy a romák impulzivitása, érzelmi alulkontrolláltsága miatt elkövetett emberölések gyakoribban lennének, mint a magyarok körében hasonló okból elkövetettek” hazudik ismét Solt Ágnes.
A csúsztatás szép példája ez is, hiszen mindenki tudja, miről van szó: a cigányok jelentéktelen, vélt vagy valós sérelmük miatt is pillanatok alatt megszabadulnak minden önkontrolltól, fellépésük zabolátlan agresszióba fordul másodpercek alatt.
A cigányok „nem indulatosságáról” beszédesen szól a már fent hivatkozott „Cigány per” is: „Két roma család közötti „leszámolás” ügyének tárgyalásakor pedig egyenesen minden erélyére szüksége volt a bírónak a bíróság és a tárgyalás tekintélyének megőrzése érdekében.”, ugyanitt: „A másik eset egy büntetőügy volt, amelyben mind az elkövetők, mind a tanúk, mind pedig a sértettek romák voltak. Az egymással hosszabb ideje perben és haragban álló két roma család között a tárgyalás tömegverekedésbe torkollott.”
(Megjegyezném, mindenképpen érdemes a fenti tanulmányt is átböngészni, sok érdekes dolog található még benne.)
Következőkben a már jól ismert magyarázkodás jön: „Az egyik legerősebb hatással a rossz társadalmi helyzet lehet: Dr. Tauber István kriminológus már 1982-ben amellett érvelt, hogy a bűnözés nem etnikai, hanem szociális kérdés. Elemzése szerint a a cigányság bűnözésének mértéke semmivel sem nagyobb, mint más, hasonló társadalmi helyzetű csoportoké.”
Erre a tanulmányra szívesen hivatkoznak a cigányfajvédők. Talán nem tűnt fel nekik, hogy 1982 óta eltelt pár év. Az akkori társasdalmi, gazdasági viszonyokat nem is lehet hasonlítani a maiakhoz, majd’ 30 éves szociológiai felmérés még egy kisebb változásokat megért társadalom/ország esetében sem kezelhető erős fenntartások nélkül. (Tisztázni kellene pl., hogy jelenleg kik a cigányokhoz „hasonló helyzetű csoportok”, mekkora ennek a csoportnak a létszáma, milyen életmódot folytatnak általában, stb.) Érdemes észrevenni, hogy a cigányfajvédők előszeretettel hivatkoznak olyan tanulmányokra, felmérésekre, amelyek minimum tíz évesek, holott nyilvánvaló, hogy a cigányok társadalomellenes viselkedésében az elmút tíz év alatt is jelentős „fejlődés” volt tapasztalható – hála a liberális, mindenért a többségi társadalmat hibáztató politikának.
„Szerepet játszhat az alacsony iskolai végzettség: Huszár László és Póczik Szilveszter már idézett börtönfelméréseiből az derült ki, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak és elsősorban a fiatal férfiak börtönbekerülési esélyei jóval magasabbak, mint minden más csoporté.”
Számtalanszor bebizonyosodott: a cigányok a tanulást sem tartják fontosnak, az igyekvő cigánygyerekeket maguk közül kivetik. Szónoki kérdés, de mit tehet még a társadalom az ingyen iskola, tankönyv, étkezés, stb. kívül. Elég nehéz persze a tanulás, ha a gyermekek és a szülők a tanárokat megverik, terrorizálják, fenyegetik. Ugyanazon elszegényedett, nehéz helyzetű települések magyar lakói, akik a térség ugyanolyan problémáival szembesülnek nap mint nap, iskolába járatják a gyermekeiket, figyelnek rájuk. A cigányokat egyszerűen nem érdekli a gyermekük eljövedő sorsa, szülői működésük kimerüla primitív majomszeretet néhány (meglehetősen káros) megnyilvánulásában („Megjött a segílyke, vegyí’ má’ a purgyéknak egy kis csipszet meg gumicukrot!”) Ugyan kinek a felelőssége, hogy az iskolába kerülő cigánygyerekek jelentős része nem ismeri (és természetesen nem tudja használni) a rajzpapírt, ceruzát, zsebkendőt, WC-papírt, fogkefét, nincs tisztában a testrészeivel (azaz kérésre nem tudja megmutatni az orrát, fülét, lábát, stb.), nincs meg az alapszókincse (nem ismerik az „előtte”, „utána”, „alatta”, „felette” stb. jelenését). Csak egy apróság: a cigányok a köztudatban úgy élnek, mint jó hallással megáldott, muzikális népség. Hány putriscigány szülő énekel a gyerekének, vagy mond mondókákat, esetleg mesél? A választ mindenki tudja, ez is a szegénységen múlik?
Ugyanakkor az alacsony iskolázottság nem jelent automatikusan bűnöző életmódot, nyilván mindenki ismer a környezetében tanulatlan, egyszerű, de tisztességgel élő, dolgozó embereket.
Az írás utolsó bekezdése igazán tanulságos és nem is igazán a tartalma miatt. „Lehet, hogy a szegény, iskolázatlan emberek, és a romák kriminális aktivitása is nőtt, ez azonban csak feltételezés, nincsenek adatok ennek alátámasztására, és cáfolatára sem.”
Tehát a cigányokat elmarasztaló, hibáztató, felelősségüket felvető kérdésekre nincsenek adatok, azok puszta feltételezések, de a jellegzetes cigánymosdató álláspontok igazolására – csodák-csodája – talált forrásokat, adatokat a szerző. Azt hiszem azonban, izzadságszagú erőlködése nem sokakat győzőtt meg – engem semmiképpen.