Adatok
Optika
0 bejegyzést írt és 237 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Feltételezem, mindenki, akinek e-mail címe van – és kinek nincs manapság? – kapott már levelet vadidegenektől Nigériából, vagy más afrikai országból, amelyben segítségét kérik egy mesés, sokmilliós vagyon kimenekítésére országukból, vagy…..
Gazsibácsi szomorúan konstatálta, hogy a végtörlesztés árát a nemvégtörlesztő hitelezők fogják megfizetni (meg majd az állam, de az még odébb van). A Budapest Banknál ez április 10-től következik be:Régi kedves ismerősünk a BudapestBank nem sokat teketóriázott - mérsékelve…..
Nem is tudom hogyan érdemes megragadni a témát. A frusztrált harag mentén? Amit azért érzek személyesen, mert én is írtam doktori disszertációt, és ha tudom, hogy "törzsanyaggal" is el lehetett volna intézni az írás 90%-át akkor talán nem töltök 4 évet azzal, hogy…..
Kedves barátaim, kollégák, bajtársak! Tisztelt szerzők és olvasók, jelenlegi és exkatonák, rendőrök, határőrök, tűzoltók, vám- és pénzügyőrök, bévések, titkosszolgák és szimpatizánsaink! Hajdani és jövendőbeli fegyveresek!Mindenféle általános fennforgások és…..
Optika
2011.12.04 23:24:03
Téli ünnepek - Optika 2. fejezet - Karácsony
Következzék hát a karácsony!
Mint első lépcsős laktanya volt egy úgynevezett 1/3-os szabály. Ez azt jelentette, hogy egyszerre az állomány 1/3-a lehetett szabadságon. Legalábbis nekünk ezt mondták. Izgultunk decemberben, hogy mi lesz az ünnepekkel, mert ez alapján 1/3 nem jutott volna haza. Madarat lehetett fogatni velünk örömünkben mikor közölték, hogy mindenki hazamehet vagy karácsonykor, vagy szilveszterkor, szabadon választva. Feltéve, ha közel 50 – 50 % lesz az arány, különben sorsolás. Végül is az arány jó lett és mehetett mindenki, amikor csak akart. Mindenki kivéve Boldit a zombi állapotvan végrehajtott rodéziázásért (bővebben itt: milstory.blog.hu/2010/12/22/228_boldi#more2493467) 10 nap fogdát kapott, amivel kapcsolatban közölte vele a századparancsnok, hogy december 23-án kezd letölteni. 22-én az első transzport indulásakor még „szabadlábon” volt. Nem sokkal távozásunk urán a kimenőtáskáját ő is készíthette, de Ő a Piros 9-ben szükséges dolgokat kellett belepakolnia.
Én otthon családi körben karácsonyoztam, a szilveszteri szabit választó társaim a körleten. A továbbiakat az ő elbeszélésükből tudom Állíthattak karácsonyfát. Az öregek azt a feltételt szabták, hogy szaloncukor zabálás csak engedéllyel.. A Szenteste egymás kezét fogva karácsonyi dalokat énekeltek és apróságokat ajándékoztak egymásnak. Néhányan fű alatt haza is telefonálhattak, ami nagy szó volt, mert amúgy sorállomány a laktanyából nem telefonálhatott. A többi nap szinte mindenki mindig kimaradáson volt, moziba, színházba mentek többször. 26-án egy kopasz tápos társam engedélyt kért, hogy megegyen ez szaloncukrot. A tiltást engedélynek értette. A következmény azonnali fa bontás lett.
Az első transzport nehéz szívvel visszatért karácsony után. A többiek izgatottan készültek, majd hazamentek.
Nekünk jött a készülődés a szilveszterre.
Legközelebb erről írok.
Következzék hát a karácsony!
Mint első lépcsős laktanya volt egy úgynevezett 1/3-os szabály. Ez azt jelentette, hogy egyszerre az állomány 1/3-a lehetett szabadságon. Legalábbis nekünk ezt mondták. Izgultunk decemberben, hogy mi lesz az ünnepekkel, mert ez alapján 1/3 nem jutott volna haza. Madarat lehetett fogatni velünk örömünkben mikor közölték, hogy mindenki hazamehet vagy karácsonykor, vagy szilveszterkor, szabadon választva. Feltéve, ha közel 50 – 50 % lesz az arány, különben sorsolás. Végül is az arány jó lett és mehetett mindenki, amikor csak akart. Mindenki kivéve Boldit a zombi állapotvan végrehajtott rodéziázásért (bővebben itt: milstory.blog.hu/2010/12/22/228_boldi#more2493467) 10 nap fogdát kapott, amivel kapcsolatban közölte vele a századparancsnok, hogy december 23-án kezd letölteni. 22-én az első transzport indulásakor még „szabadlábon” volt. Nem sokkal távozásunk urán a kimenőtáskáját ő is készíthette, de Ő a Piros 9-ben szükséges dolgokat kellett belepakolnia.
Én otthon családi körben karácsonyoztam, a szilveszteri szabit választó társaim a körleten. A továbbiakat az ő elbeszélésükből tudom Állíthattak karácsonyfát. Az öregek azt a feltételt szabták, hogy szaloncukor zabálás csak engedéllyel.. A Szenteste egymás kezét fogva karácsonyi dalokat énekeltek és apróságokat ajándékoztak egymásnak. Néhányan fű alatt haza is telefonálhattak, ami nagy szó volt, mert amúgy sorállomány a laktanyából nem telefonálhatott. A többi nap szinte mindenki mindig kimaradáson volt, moziba, színházba mentek többször. 26-án egy kopasz tápos társam engedélyt kért, hogy megegyen ez szaloncukrot. A tiltást engedélynek értette. A következmény azonnali fa bontás lett.
Az első transzport nehéz szívvel visszatért karácsony után. A többiek izgatottan készültek, majd hazamentek.
Nekünk jött a készülődés a szilveszterre.
Legközelebb erről írok.
Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!
Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a…..
Optika
2011.12.03 22:15:12
Biztos vagyok benne, hogy sorkatonai szolgálatának ideje alatt mindegyikünk adott több-kevesebb konyhaszolgálatot, ami alatt megismerte a címben szereplő épületet kívül-belül. Estván most az ezzel kapcsolatos emlékeiből szedett össze egy csokorral. Tehát: első szakasz, első raj!…..
Optika
2011.11.29 16:01:46
@Kelempájsz:
Na akkor nálatok nagyon rendesek voltak azokkal, akiknek feltörte a lábát a bakancs.
Zalaegerszegen - igaz még újonckiképzőben - ilyen esetben hozzávágtak némi kötszert a gyenguszon (ha egyáltalán ilyen piszlicsáré dologgal a kopaszt oda engedték a rajpk-k) és zavarták is vissza. Hogy mennyire vérhólyagos meg ilyesmi az nem számított. Egyszer egy srác a századtól ilyen lábbal (de más ürüggyel) eljutott az SZTK-ba, ahol bement a baleseti sebészeti ügyeletre és bent tartották.
Engem előtte még otthon felhomályosítottak, hogy ha lehet használt bakancsot kell szerezni, vagy be kell törni. Kopaszként használt surcit kaptam. Másodidőszakra sajnos kilyukadt és a másikat stokival törtem be. A lábam nem törte fel, de a leszereléskor vagy 20 tyúkszem volt a talpaimon. Ott követtem el balfékséget, hogy leszerelés után civilként intézettem el a bőrgyógyászaton. (Két adagban 10 - 10 darabot kapartattam ki - kegyetlen volt, de tényleg.) Azt mondta a doki, hogy jó nagy marha vagyok, a seregben 2 hónapot kibekkeltem volna, 2 hetente 2-t kikapartatok, közben meg surci viselés felmentés.
Na akkor nálatok nagyon rendesek voltak azokkal, akiknek feltörte a lábát a bakancs.
Zalaegerszegen - igaz még újonckiképzőben - ilyen esetben hozzávágtak némi kötszert a gyenguszon (ha egyáltalán ilyen piszlicsáré dologgal a kopaszt oda engedték a rajpk-k) és zavarták is vissza. Hogy mennyire vérhólyagos meg ilyesmi az nem számított. Egyszer egy srác a századtól ilyen lábbal (de más ürüggyel) eljutott az SZTK-ba, ahol bement a baleseti sebészeti ügyeletre és bent tartották.
Engem előtte még otthon felhomályosítottak, hogy ha lehet használt bakancsot kell szerezni, vagy be kell törni. Kopaszként használt surcit kaptam. Másodidőszakra sajnos kilyukadt és a másikat stokival törtem be. A lábam nem törte fel, de a leszereléskor vagy 20 tyúkszem volt a talpaimon. Ott követtem el balfékséget, hogy leszerelés után civilként intézettem el a bőrgyógyászaton. (Két adagban 10 - 10 darabot kapartattam ki - kegyetlen volt, de tényleg.) Azt mondta a doki, hogy jó nagy marha vagyok, a seregben 2 hónapot kibekkeltem volna, 2 hetente 2-t kikapartatok, közben meg surci viselés felmentés.
A katonaembert békeidőben megkörnyékező kihívások között (az unalom, az alkohol és az idióta elöljárók mellett) feltétlenül meg kell említenünk a hideget. Mindannyian fáztunk már őrszolgálatban, reggeli tornánál vagy akár a körletben is, de biztos vagyok abban, hogy…..
Optika
2011.11.24 10:38:38
@Kelempájsz:
"a jól felöltöztünk, akkor jobban bírtuk az egy helyben álldogálást, viszont a menetvonalon haladva hamar kimelegedtünk, és amikorra kiértünk a szolgálati helyre, megizzadtunk, nedves lett rajtunk a cucc. Különösen, ha térden felül érő hóban kellett gázolni."
Ez azt juttatja eszembe, amikor igaz csak novemberben, de azért elég csípős időben, lóverseny tempóban kellett rohanni az egyesre a laktanyából. Szóval loholtunk mint állat, jól kimelegedtünk. Kiértünk és utána vártunk. Hogy mire? Nem tudom. Az első egy két perc viszonylag kellemes volt, de ahogy lehűltünk, a vizes, izzadt ruha már kezdett kellemetlen lenni. De hogy mi az......nak kellett loholni, hogy ha utána meg álldogálni kellett két órát mielőtt valami történt volna?
Másik ami már télen volt. Minusz sok fokban adtam az őrséget. Szerencsére toronyban - jobb helyzetben voltam hát mint Kelempájsz bajtárs. A tornyot igaz átfújta a szél, de volt fűtőtest. Egy pokrócot kivittünk - szabályellenes volt, de ki nem szarta le - a szék alá rakva és begubózva a takaróba ki lehetett bírni.
De vissza az őrszobába a minusz sok fokon mentünk, a bakancs jól megfagyott. Mikor az őrszoba pihenőjében kezdett kiengedni igencsak szar volt és nem lehetett (volna) levenni. Persze levettük, igaz az őrpk és a felvezető pampogott egy kicsit.
Ezeken kívül is volt egy két kalandocskám a hideggel, van amit már le is írtam. Mindezt leszámítva szerencsére ilyen fagyás közeli "élményem" nem volt.
"a jól felöltöztünk, akkor jobban bírtuk az egy helyben álldogálást, viszont a menetvonalon haladva hamar kimelegedtünk, és amikorra kiértünk a szolgálati helyre, megizzadtunk, nedves lett rajtunk a cucc. Különösen, ha térden felül érő hóban kellett gázolni."
Ez azt juttatja eszembe, amikor igaz csak novemberben, de azért elég csípős időben, lóverseny tempóban kellett rohanni az egyesre a laktanyából. Szóval loholtunk mint állat, jól kimelegedtünk. Kiértünk és utána vártunk. Hogy mire? Nem tudom. Az első egy két perc viszonylag kellemes volt, de ahogy lehűltünk, a vizes, izzadt ruha már kezdett kellemetlen lenni. De hogy mi az......nak kellett loholni, hogy ha utána meg álldogálni kellett két órát mielőtt valami történt volna?
Másik ami már télen volt. Minusz sok fokban adtam az őrséget. Szerencsére toronyban - jobb helyzetben voltam hát mint Kelempájsz bajtárs. A tornyot igaz átfújta a szél, de volt fűtőtest. Egy pokrócot kivittünk - szabályellenes volt, de ki nem szarta le - a szék alá rakva és begubózva a takaróba ki lehetett bírni.
De vissza az őrszobába a minusz sok fokon mentünk, a bakancs jól megfagyott. Mikor az őrszoba pihenőjében kezdett kiengedni igencsak szar volt és nem lehetett (volna) levenni. Persze levettük, igaz az őrpk és a felvezető pampogott egy kicsit.
Ezeken kívül is volt egy két kalandocskám a hideggel, van amit már le is írtam. Mindezt leszámítva szerencsére ilyen fagyás közeli "élményem" nem volt.
A repülősök és a buffosok közötti antagonisztikus ellentét, a haderőnemek értékrendje közötti különbözőség, továbbá Szögyi bajtárs közismert stílusa garancia arra, hogy még egy ilyen rövid történet is, mint a mai, alkalmas arra, hogy a dicsőséges Október novemberi…..
Ahogyan azt már többször is megállapítottuk, az őrszolgálat kimeríthetetlen forrása a visszaemlékezéseknek. Hát még ha egy profi (hogy úgy mondjam: főállású) őralakulat hétköznapjaiból csemegézünk, ahogyan azt ma BigJoe teszi. A kolléga nem adja alább: az erős nyitás…..
Zweitakt mai története ott kezdődött, ahol a legtöbb katonasztori kezdődni szokott: valaki unatkozott... Valakik unatkoztak... Sokan unatkoztak. És ahogyan azt a klasszikus műveltségűek tudják: tétlen kéznek ördög a munkaadója, valamint a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van…..
Az alábbi, szívbemarkoló történet főszereplője régi jó bajtársam. Bár 280 km-re lakunk egymástól, sem a földrajzi távolság, sem az elgomolygott évtizedek nem rontottak barátságunkon. Ha találkozunk, jól hátbaveregetjük egymást és nevetve idézzük fel a régi szép időket,…..
Optika
2011.10.31 21:38:50
Mi magyarok világhírűek vagyunk az újítások és találmányok területén; gondoljunk csak a golyóstolltól a holografikus képalkotáson keresztül egészen Csiccsolináig, akinek – ha minden igaz – a kamerák előtt először sikerült egy óriáskígyóval úgy közösülnie, hogy nem…..
Optika
2011.10.20 14:40:54
@tiboru:
Tiboru ! Te a Román Hadseregben védted a VSZ-t. Nincs a youtube-on román katonai induló, amelyre Te is verted a vigyázt?
Tiboru ! Te a Román Hadseregben védted a VSZ-t. Nincs a youtube-on román katonai induló, amelyre Te is verted a vigyázt?
BigJoe folytatja határőr-elbeszélésfolyamát. A mai részben olvashattok titokzatos ojjektumokról, egy még rejtélyesebb csatornafedélről, az őrszolgálat apró nüanszairól, továbbá arról, hogy hogyan kell egy lélektaktikai/pedagógiai rajtaütéssel fokozni az átlag (vagyis alvó)…..
Megfelelő pillanatban a megfelelő vezényszó. A katonaság egyik alapelve ez, amit könnyű akkor megtenni, amikor szabályos mederben folynak a dolgok, de amikor homokszem kerül a gépezetbe... – írja Szögyi, s mai posztja olvastán együttérzően (és hevesen) csak bólogatni…..
Örvendetes, hogy még most, a háromszázadik katonasztori felé közeledve is vannak új húsok, akik csatlakoznak a Milstoryblog szerzői gárdájához. Bajtársiasan üdvözöljük tehát Estvánt, aki a bevonulásával és első napjaival kapcsolatos (11 és fél éves) emlékeit osztja meg…..
Optika
2011.09.26 11:36:54
@Adani:
Íme az esküről egy fénykép.
kephost.hu/share-20CC_4D28D754.html
Készült kb. egy éve a zalaegerszegi laktanya múzeumban.
Íme az esküről egy fénykép.
kephost.hu/share-20CC_4D28D754.html
Készült kb. egy éve a zalaegerszegi laktanya múzeumban.
Akik ették a sorkatonaság (olykor keserű) kenyerét, tudják, hogy a katona számára milyen fontos a levél: az elhagyott otthonnal, a családdal, a barátokkal és barátnőkkel ez jelenti az egyedüli kapcsolatot – mondja Kelempájsz, s mindjárt saját példákkal is…..
Optika
2011.09.02 11:15:24
@Kelempájsz:
Hát igen, akkor még (1986-ban) is benne volt a közvélekedésben, hogy az az igazi férfiember, aki leszolgálja a seregben a maga idejét.
Aztán jött a rendszerváltás és az öcséimnek már nem jutott a honvédségből, mert már az lett a sikk, ha valaki valamilyen módon megússza. És egyre könnyebb volt. Három fiú közül nekem jutott ki egyedül a seregből. De bavallom nem bánom, hogy nem maradt ki az életemből.
Hát igen, akkor még (1986-ban) is benne volt a közvélekedésben, hogy az az igazi férfiember, aki leszolgálja a seregben a maga idejét.
Aztán jött a rendszerváltás és az öcséimnek már nem jutott a honvédségből, mert már az lett a sikk, ha valaki valamilyen módon megússza. És egyre könnyebb volt. Három fiú közül nekem jutott ki egyedül a seregből. De bavallom nem bánom, hogy nem maradt ki az életemből.
Elvileg mindannyiunkat – akik átéltük a hadsereg intézményét – erre, mármint a háborúra készítettek fel (pláne a hivatásosnak jelentkezőket), de szerencsére nem nagyon kellett a „tudásunkat” alkalmazni. Szögyi azonban találkozott olyannal, akivel a sors…..
BigJoe elmeséli, milyen volt az első napja a hírhedt Harmadik Őrszázadban, s még arra is sort kerít, hogy kedves (már-már népies) katonai játékok szabályainak leírásával hozzájárul a magyar folklórkutatás felvirágoztatásához. A kiképzőn egy parancskihirdetés…..
Optika
2011.09.01 07:39:41
@Szkv:
Meg is kérdeztem a srácot nem dugta-e fel a tölténytáskát a rajpk-ja seggébe. Akkor még nem volt ismert a mondás, hogy szarjon sünt, vagy hogy basszon meg egy taliga aprómajmot.
Meg is kérdeztem a srácot nem dugta-e fel a tölténytáskát a rajpk-ja seggébe. Akkor még nem volt ismert a mondás, hogy szarjon sünt, vagy hogy basszon meg egy taliga aprómajmot.
Kelempájszról eddig is tudtuk, hogy a marcona külső nemcsak érző szívet, hanem valódi természetjárót is takar. Mai posztjában ismét az általa már többször megénekelt Kőszegi-hegységről, egészen pontosan az ott húzódó egyik (egykori) határőr-útvonal szépségeiről regél…..
Szögyi mester – a tőle megszokott terjedelemben és stílusban – ma arról nosztalgiázik, hogy milyen is volt, amikor a rettegett (megvetett?) VÁP (azoknak, akik nem voltak katonák: katonai rendészeti járőr) ideiglenes tagjaként szolgálta a (Nép)köztársaság…..
Búcsúzóként minden katonaembörnek a legszebb emléke a leszerelés. Ismerhetjük az itt előfordult beírásokból a centi különböző rituáléit, tiszteletét és egyéb szertartásokat. Nohát nekem egy darab centim nem volt, mégis sikerült leszerelnem. Mit gondoltok: nálam ez esetleg…..
Optika
2011.08.24 19:24:54
BigJoe folytatja visszaemlékezéseit az ezerszer áldott (és olykor átkozott), majd pár éve tokostól-vonóstól megszüntetett Határőrség sorállományában töltött időszakáról. Napsugaras augusztus, alakizás, takarítás, AK-47, határrendészeti ismeretek, meg egy csomó…..
Hosszas töprengés után Rengeteg barátunk az eddigi read-only üzemmódból átváltott szerzői fokozatba, s a hadseregnek a szociális piacgazdaságban betöltött szerepéről, illetve ennek rövidtávú légvédelmi hatásairól küldött egy apró történetet.A helyszín egy eldugott…..
Mikes Kelemen kolléga után Optika barátunk is megírta a maga levelét. Igaz, nem éppen a napokban, hiszen sok-sok évvel a papírravetés után került újra a kezébe az itt alul publikált episztola, amelynek címzettjére már maga a szerző sem emlékszik, de vele együtt reméljük, hogy…..
Optika
2011.08.17 09:33:24
Optika
2011.08.17 20:54:01
@Rókakígyó:
Köszi! A kiegészítést és a véleményt. De vége, tartalékos lettem. Kb. egy éve jelent meg az első posztom, egy évig voltam katona, szóval itt volt az ideje.
Ez az utolsó is csak annak köszönhető, hogy előkerült egy el nem küldött levél.
VILMA: Végre Időm Lejárt Megyek Anyám
ETEL: Ebből Táposnak Elég Lelép
Azt hittem sokáig, hogy ezek a "HÖLGYEK" Magyar Néphadsereg szerte ismertek. Aztán kiderült, hogy csak a zalaegerszegi katonák kedves ismerősei. A nosztalgia úton kedvem lett volna elüvölteni magam, hogy Vilma, de gyanítom a családom nem tudta volna mire vélni. :)
Köszi! A kiegészítést és a véleményt. De vége, tartalékos lettem. Kb. egy éve jelent meg az első posztom, egy évig voltam katona, szóval itt volt az ideje.
Ez az utolsó is csak annak köszönhető, hogy előkerült egy el nem küldött levél.
VILMA: Végre Időm Lejárt Megyek Anyám
ETEL: Ebből Táposnak Elég Lelép
Azt hittem sokáig, hogy ezek a "HÖLGYEK" Magyar Néphadsereg szerte ismertek. Aztán kiderült, hogy csak a zalaegerszegi katonák kedves ismerősei. A nosztalgia úton kedvem lett volna elüvölteni magam, hogy Vilma, de gyanítom a családom nem tudta volna mire vélni. :)
Optika
2011.08.23 09:44:21
@Szkv:
Hát igen. Egy otthonról érkezett levél, csomag - főleg ha ki volt bélelve - nagyon fel tudta az embert dobni. De ha más nem, akkor megfelelt a "rózsaszín csekk" is.
Emlékeim szerint a kp. küldésre akkoriban is a "rózsaszín csekk" szolgált.
Köszi Szalacsi honvéd!
Hát igen. Egy otthonról érkezett levél, csomag - főleg ha ki volt bélelve - nagyon fel tudta az embert dobni. De ha más nem, akkor megfelelt a "rózsaszín csekk" is.
Emlékeim szerint a kp. küldésre akkoriban is a "rózsaszín csekk" szolgált.
Köszi Szalacsi honvéd!
Tiberian barátunk olvasgatta a Milstoryblog oral history-fejezetét (azért reméljük, nem csak azt!), és kedvet kapott ahhoz, hogy további, második világháborús történetekkel gazdagítsa blogunk kollektív emlékezetét. Bízunk abban, hogy lesznek még nagyapás sztorik!…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A története a keverék nyelv miatt kicsit zutyult volt. Állítólag ellopták az igazolványait, pénzét és hogy haza tudjon menni kellene valamennyi euró akár kpban, akár megadok egy bankkártya számot, a háromjegyű kóddal - biz isten annyit vesz le róla amennyit mondok, hogy leszedhet. Ezért cserébe felajánlott egy valódi (?) olasz bőrkabátot és nyomta is a kabátot a kezembe.
Aztán mondtam hogy nem tudok segíteni (részben lenyúlás szagú volt, részben valami bőrkabátos sztori már rémlett) visszaadtam a kabátot és jobbra leléptem.
Azt hittem utánam indulnak ezért gyorsan a legközelebbi metró lejáró felé vettem az irányt. Aztán kijöttem és amíg a Concord teret fényképezgettem láttam még legalább háromszor őket. Ahogy képest, hogy nem volt benzinre pénzük elég sokat körözgettek.
Szóval a sztorija nem volt világos, de hogy le akart nyúlni az fix.