Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kunigunda és Titusz

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Végre a minden fontos kérdést bátran feltevő olvasó. Sziasztok! Természetesen nekem is van történetem, hisz kinek nincs? Én egy 21 éves nő vagyok. Volt egy párom, 24 éves, egy nagyon rendes embernek ismertem meg... Boldogok voltunk, úton a baba, tervezzük az esküvőt, készül a…..
Kunigunda és Titusz 2009.09.02 21:07:28
Kedves posztíró, kedves kommentelők, drága barátaink!

A helyzet válságos, azonnali segítségre van most szükség, nem fikázásra meg a Moody's-t valamint S&P-t meghaladó sebességű (le)minősítésre, bár annyit ezen a helyen mégis hadd jegyezzünk meg, hogy a csávó (nevezzük a későbbiekben Tuskó Hopkinsnak) véleményünk szerint felelőtlen, faragatlan fráter, aki nélkül posztírónak és leendő gyermekének minden bizonnyal könnyebb lenne az élete, bármely kilátástalannak tűnik is most a helyzet.

Mindenesetre a helyében a következő lépéseket tennénk:
1) elgondolkodnánk azon, valóban egy ilyen érzéketlen kőbunkót képzelünk-e el életünk párjaként, születendő sarjunk atyjaként és nevelőjeként, valamint a család testi-lelki támaszaként
2) minek utána eldöntöttük, hogy Tuskó Hopkinsunk az általunk megálmodott patriarcha egyik ismertetőjegyét sem hordozza homlokán, elképzelnénk, hogy fiatal, csinos hölgyeményként apátlan gyerkőccel mennyi esélyünk van még az életben valamikor normális, lányszobánkban elképzelt családi életet élni
3) miután rájöttünk, hogy az esélyeink úgy 98%-tól konvergálnak a maximum felé abban a tekintetben, hogy találunk-e még az életben olyan csávót, aki jobban fog szeretni bennünket és a kislányt, mint ez a mostani donor, megpróbálnánk belenyugodni a jelenlegi helyzetbe, és soha többé nem gondolni Tuskó Hopkinsunkra
4) mindezek fényében igyekeznénk segítséget kérni a továbbiak átvészeléséhez azoktól, akik valóban szeretnek bennünket (szülők, ad absurdum)
5) lelkizős allűrjeinket a korunk előrehaladtával természetes módon levetkőznénk és higgadtabbá válnánk és
6) nem tennénk fel többé buta kérdéseket posztjaink végén
7) boldogan élnénk, míg meg nem halnánk (a gyerekkel együtt)
8) mindezen szcenáriót Tuskó Hopkinsnak is vázolnánk azzal a kiegészítéssel, hogy a gyermek közelébe se próbáljon jutni a későbbiek során (cserébe persze nem is várunk tőle semmit, hisz a mór már megtette kötelességét), hátha észhez tér mégis, és bebizonyosodik, hogy valóban értékes ember ő, csak jelenleg gyáva, önző féreg, ami el tud múlni
(társadalomkutatóknak és statisztikusoknak egy új feladat: számoljuk ki, mennyi ennek az esélye).

Maradunk tisztelettel: K&T