Adatok
drmndbss
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Kedves Eszter!
Bár a lányok ázsiaiak, meglepő módon az indonéz lány az egyetlen muszlim - a mongol és a burmai keresztény, a laoszi buddhista. Alapvetően egyébként ez nem látszik meg az élethez való hozzáállásukon, úgy értem, nem azért tesznek bármit is, mert a vallásuk…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Anno eltöltöttem tizenkét hónapot Földrészünk másik végében, ahol meglehetősen sok olyan emberrel találkoztam, akik más vallásnak/kultúrkörnek/világnézetnek (A mkívánt rész aláhízandó) voltak követői. Nem mondom, hogy sikerült megismernem a keleti kultúrákat, élethozzáállást tattara tattara, de valamelyest sikerült átjönnie valamennyinek. Mindez nem is olyan bonyolult, ha az ember egy alig háromórás utazás révén egy majd' két és fél milliós arab/indiai/lengyel közegben találja magát, ahol a vallási különbségek finoman fogalmazva kontúrozva voltak.
Volt szerencsém egy ún. "hájszkúl" kertésze lenni egy hónapig ahol 10-18 évesekkel vetettek körbe, és igen jól éreztem magam. Még a menzájuk is tűrhető volt. Sok fiatal 16-18 évessel ismerkedtem meg az ott töltött egy hónap alatt, de mégis egy adott pillanat elnyom bennem megannyi emléket, és ott ücsörög az agyam kapuján a képe, valahányszor csak felidézném az arcokat.
Kosáredzés volt kint kb 10-12 éves lányoknak, akik szemmel láthatólag valami komolyabb versenyre készültek (mégha a brit női kosárlabda nem is tartozik a kontinens felső 90%-ába, nade ezt most hagyjuk). És volt köztük egy lány aki végig a cserepadot koptatta, amely háttal volt nekem. Az edzőnek szemmel láthatólag nem fűlött a foga ahhoz hogy berakja , de amikor az edzés vége előtt becserélték, megláttam hogy a gyereken (ne feledjük egy 10-12 éves lányról beszélünk, bokáig érő lepel (ja bocs fátyol) van.
Namármost.
Rám (lekopogom) még nem mondta senki hogy nem lennék open-minded, de képzeljük el, hogy érzi magát egy tízéves lány bokáig cuccban egy kosáredzésen. Rajtam még nem volt csador soha, így nem bizonyosodtam meg kétségkívül az eszköz viselésének kényelmetlenségéről (mégegyszer: kosáredzés alatt), de nem hangzik túl barátságosnak.
Az edzés nemsokára véget ért, és odamentem a kislányhoz, és pusztán az érdeklődő mivoltomból fakadóan megkérdeztem tőle, hogy mi merre hány méter csadorilag, a válasza pedig (kétvonalas cé hangon motyogva) az volt, hogy "Because i must wear it." És ez finoman fogalmazva mellbevágott.
Nem a csador hordásával, és a ramadánnal van bajom. Megértem az alkoholhoz való hozzáállásukat, és a férfi női megkülönböztetést is hajlamos vagyok (ferde arccal, de) elviselni.
Viszont az értelmetlen és fölösleges dolgok kiborítanak.
És itt indul az igazi open- minded dolog.